Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-18 / 219. szám
legfőbb: a hatékonyság 2. Előrelátó, jövedelmező beruházásokat! Sokan és joggal kérdezik: hogyan lehet lényegesen korszerűbben, jobban, másként termelni, ha a beruházási lehetőségek nem bővülnek az igényekkel arányosan? Sőt a vállalatok saját fejlesztési eszközei az új szabályozás következtében valamelyest valószínűleg még csökkennek is a negyedik ötéves terv első felében. Persze, csak viszonylagosam, a njrereség tömegéhez képest. Ezt részben a beruházási piacon uralkodó feszültség enyhítése, részben •pedig a tervszerű fejlesztéshez. szükséges központi felhalmozási alapok növelése indokolja. A népgazdaság negyedik ötéves tervének egyik új vonása, hogy a nem termelő beruházásokra, főként a lakásépítésre és a közművesítésre fordított összegek gyorsabban növekednek a termelést fejlesztő befektetéseknél. A termelés bővítésére szánt központi eszközök jelentős részét a kiemelt feladatok, az országos programok megvalósítására koncentrálják. A Központi Bizottság kongresz- szusi irányelvei hangsúlyozzák: „Az erőket mindenekelőtt a népgazdaság energiaszerkezetének korszerűsítésére, az alumínium- és a vegyipar fejlesztésére, a kémia széles körű felhasználására, a közúti járművek és szállítóeszközök gyártására, a modern építési módok, és épületszerkezetók elterjesztésére, a ruházati ipar rekonstrukciójára, az állattenyésztés és a hústermelés fellendítésére, s az egész népgazdaságban a szállítás korszerűsítésére, a számítástechnika alkalmazására kell összpontosítani”. Az új ötéves terv e súlypontok képzésével a szükséges nagyszabású szerkezeti átalakításokat, a hatékonyság népgazdasági szintű aöA vezetőségválaszto taggyűlésekről jelentjük : A petőfibányai gépüzem kommunistái a X. pártkongresszus sikeréért velését szolgálja. Ez a vállalati beruházási politika számára példamutatás, ösztönzés, hogv helyileg se forgácsolják szét a saját fejlesztési eszközöket, hanem koncentrálják azokat a legfontosabb feladatok végrehajtására. Jóllehet, a beruházási eszközök hiánya eleve bátorít a korszerűtlen félmegoldásokra, mégsem szabad engedni a csábításnak, az ötletszerű kényszermegoldásoknak. A kapkodásnál célravezetőbb az eszközök meggondolt felhalmozása, több vállalat összefogása, gazdasági társulások létrehozása. A vállalati beruházásokban növekszik a bankhitelek, esetenként az állami hozzájárulások aránya. Ezzel a kormányzati szervek jobban befolyásolhatják a vállalati eszközöli tervszerű felhasználását is. A helyi beruházási elhatározásoknál is kénytelenek tehát a vállalatok a népgazdasági célkitűzésekkel reálisan számolni, mert csak így kaphatnak hitelt és központi támogatást saját eszközeik kiegészítésére. A korszerűség, a hatékonyság, mondhatjuk, kötelező érvényű mérce a jövőt jelentő elhatározásoknál. A vállalati fejlesztési alapok célszerű hasznosításában változatúmul kiinduló követelmény a forgóeszközök növekedési ütemének mérséklése, a felesleges anyag-, alkatrész- és készárukészletek megszüntetése. Mert a jövőben is érvényben marad a tartós vállalati készletnövekedések önfinanszírozásának elve. Vagyis, a forgóeszközök forgási sebességének növekedése nemcsak népgazdasági szinten, hanem a vállalatoknál is bővíti a beruházások forrásait. És fordítva: a növekvő készletek a beruházásokat csorbítják. A vállalatok álló- és forgóeszközeik után 5 százalék eszközlekötési járulékot fizetnek. Ez a nyereséget csökkentő járulék az állóeszközökkel való gazdálkodásban és azok gyarapításában fegyelmet, tervszerűséget, körültekintő számító-elemző munkát követel. Azok a vállalatok fejlődhetnek gyorsabban és számíthatnak bankhitelre, amelyek fejlesztési alapjaik növekvő hányadát gyorsan megtérülő, nagy nyereséget hozó beruházásokra fordítják. A vállalat beruházási lehetőségei egyrészt függnek a nyereség alakulásától, a képződő fejlesztési alap hatékony felhasználásától, másrészt vissza is hatnak, meggyorsíthatják mind a részesedési, mind a fejlesztési alapok növekedési ütemét. Az is elképzelhető — ezt az új szabályozás 1971- íől lehetővé teszi —, hogy a részesedési alap egy részét szintén fejlesztésre fordítják, megalapozva a holnap nagyobb személyi jövedelmeit. A beruházáspolitika akkor biztosítéka a vállalat növekvő jövedelmezőségének, ha szerves része a jövő fejlesztési elképzeléseinek. Ha számol a gyártmány és technológia fejlesztésével, a minőség javításával, a korszerű, keresett, nagy nyereséghányadú termékek arányának növekedésével. Ha úgy tekint évtizedekkel előre, hogy számol napjaink pénzügyi, műszaki-gazdasági adottságaival. Ezért is kívánatos, hogy a fejlesztési eszközök nagyobb részét a meglevő kapacitások hatékonyabb hasznosítását szolgáló rekonstrukciókra és technológiai korszerűsítésekre fordítsák. Szükséges a beruházások gépi hányadát növfelni, építkezési arányát pedig mérsékelni. Így az építőipar tehermentesítésével, a beruházás gyors üzembe helyezésével közvetve is növelhető a befektetések hatékonysága. Az a körülmény viszont, hogy az epítő-szerelő tevékenységet a népgazdasági átlagot megha.- Jadó mértékben, 41—43 százalékkal fejlesztik, a negyedik ötéves tervben lehetővé teszi a beruházások gyorsabb kivitelezését, üzembe helyezését. Csak az építőipar korszerűbb, eredményesebb munkája, kapacitásának számottevő bővítése oldhatja fai véglegesen a beruházási piac feszültségeit, s teszi lehetővé az ipar és a népgazdaság állóeszközeinek gyorsabb ütemű gyarapítását. Kovács József Következik: Elsősorban a vezetőktől függ ,,A kongresszus tiszteletére vállaljuk, hogy a Szabolcs- Szatmár megyei árvízkárok helyreállításában két darab kút fúrásával részt veszünk. E munka önköltségét, 209 ezer forintot, üzemi eredményünk terhére vállaljuk.’’ Tiszta szívvel, őszinte segítő szándékkal tették a felajánlást. Ám az indulási parancs után szótlan szomorúsággal kapaszkodtak fel a íúrókocsira. Érthető emberi érzés ez, amikor valaki hetekre és több száz kilométerre távozik a családtól. De mást is tudott a Thorez Kül- fejtéses Bányaüzem bánya- víztelenítő üzemének Kossuth Lajos szocialista brigádja. Azt, hogy valahol messze, emberek tízezrei várják az üdítő, friss vizet. Ez adta az erőt. Már túl vannak a vállalt munkán. Horváth Ferenc főfúrómester velem szemben ül. Elgondolkozó arcán látom, hogy pontosan rögzíteni akarja azokat a heteket, amelyek újabb dicsőséget szereztek a Kossuth-brigád- nak. — Először Kisnaményba menjünk ~ emlékezik. —. A vezetőségválaszto taggyűlés mindig nagy esemény a párttagság életében, így volt ez Petőfibányán is. A fehér abrosszal, friss virágokkal díszített asztalok mellett a petőfibányai gépüzem 137 kommunistája foglalt helyet, hogy állást foglaljon a X. kongresszus irányelvei és a módosított szervezeti szabályzat mellett. Ezt megelőzően a pártcsoportok alaposan megvitatták az említett irányelveket és a szervezeti szabászat módosításáról szóló javaslatokat, így a vezetőségválasztó taggyűlésen már csak az észrevételek összegezésére került sor, amelyet Kulcsár Sándor, az alapszervezet titkára tárt a párttagok elé. A kongresszus irányelveivel és a szervezeti szabályzat módosításával egyetértő gépüzemi kommunistáit Csinos kis összeget, hatmillió-hatszázezer forintot produkáltak vállalatuknak 1970. első félévében az egri Finomszerelvénygyár újítói. A korábbi évek újítómozgai- mának visszaesése után 1969-ben is jelentős összeggel, nyolcmillió-ötszázezer forinttal növelték a bervai újítók gyáruk nyereségét. Vajon mi a titkuk? A Finomszerelvénygyár- ban a múlt évi tevékenysége alapján kitüntetett egyik aranyjelvényes újítóval, Flórián Gáborral, a gyártmányfejlesztési főosztályvezető tervezőjével beszélgettünk: — Üjítő körökben ma is sokszor elhangzik, hogy nem érdemes újítani. A finom- szerelvénygyári. eredmények és az ön személyes példája is éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Mi hát a teljes igazság? Mikor érdemes újítani? — A jó újításra mindig szükség van, csak adottak legyenek hozzá a technikai lehetőségek is. Ha az újító elképzelése találkozik a vállalat igényével és ha az el-, gondolás kellő . hasznossággal is jár, biztos, hogy érdemes újítani. A gyakorlatban azonban nem mindig ilyen szerencsésen találkoznak ezek a szükséges szempontok, nemegyszer előfordul, hogy az újító kihagyja számításából valamelyik feltételt ... Amerre a szem ellátott, csak pusztaság, romhalmaz és sár. A falubeliek örömmel fogadtak bennünket. Nyomban munkához láttunk. — Milyen kutat fúrtak? — Itt egy 68 méter mélységűt. Két hét múlva át is adtuk. Percenként 350 liter friss, tiszta vizet adott. — Hol laktak és étkeztek? — Lakókocsiban laktunk és önellátók voltunk. Jellemző az árvíz pusztítására, hogy élelmiszerért ötven kilométerre kellett járnunk. A tej kivételt képezett, mert azzal bőven elláttak a falusiak és bármennyire is kínáltuk, pénzt nem fogadtak el tőlünk. A búcsúvacsorára a tsz egy birkát adott... — A következő állomás? — Rozsály... itt is kutat fúrtunk, mert úgy hordták oda a vizet tartálykocsikkal. Jól sikerült, mert 92,5 m-röl már prima vizet kaptunk, percenként 400 litert. Azért csak ennyit, mert kicsi volt a termelő cső átmérője. — A lakosság... ? — Tej itt is volt bőven, mert az állatokat megmentették. Reggelenként kakaót, kávét hoztak, vasárnap pedig egész halom rántott csirkét. azonban a helyi jellegű javaslataikat, véleményeiket is elmondották. így a nődolgozók egyenjogúsága a gyakorlatban nem valósul meg. Ez a vélemény azért érdekes, mert a gépüzemben 95 nődolgozó van. De ném kisebb jelentőségű a petőfibányai lakáskérdés sem. A lakótelepen dolgozók kulturális-művészeti igényeit nem elégíti ki a jelenben folyó kulturális apparátus tevékenysége, ezért a párttagság kézi a felsőbb szexveit, hogy vizsgálja felül az említett terület tevékenységét. Lehetne még sorolni a javaslatokat, hiszen van mit tenni a petőfibányai kommunistáknak, de azt nyomatékosan elmondották, hogy u harácsolok, jogtalan vagyonszerzők szigorúbb elbírálás alá kerüljenek. Az ilyen és — Ne vegye tolakodásnak az érdeklődést, de az előző évek sikerei után, ön ebben az évben mégsem adott be újítást... — A „Kiváló újító” jelvény kötelezettséget jeleni, az újat hozó javaslatnak, úgy érzem, tartania kell az eddig elért szintet. Olyan volumenű újítás, mint az ÉL—6 fényirány váltós kerékpárvilágítási felszerelés és a VK—10 típusú hatszemélyes kávéfőző, amely találmányként lett elfogadva, hosszadalmas, időigényes Nem akarok dicsekedni, de nagyon szerettek bennünket. Igaz, mi is igyekeztünk ... — A vidék ...? — Amikor odamentünk, még az iszap alól szedegették ki a bútorokat, és az ágyneműi. Amikor pedig eljöttünk, már sorszámra álltak az új házak. Ha valakitől hallom, hát nem is biztos, hogy elhiszem. De saját szememmel győződtem meg...! Mondtuk is, hogy ez csak nálunk, mármint szocialista viszonyok között lehet. Azt már Madai Lászlótól, a bányavíztelenítő üzem mélyfúró részének a vezetőjétől tudtam meg, hogy Horváth Ferencék a vállalt munkát 10 nappal előbb fejezték be. Valahol Szabolcs- Szatmár megyében két falu lakói talán ma is szeretettel őrzik annak a szerény, csendes hét embernek az emlékét, akik éjjel-nappal dolgozva vizet adtak a lakosságnak. Ismerjük meg1 mi is őket név szerint: Horváth Ferenc. Nagy Sándor, Kom- lósi János. Móricz Gábor, Gyurkó József, Gonda Mihály, Maka Ferenc. Lucáik Junos hasonló esti miatt „h JU- .iott” vezetők ne egy ma k vezető állásija, hanem nevelő-javító fizikai munkára terüljenek — mondotta a párttagság. A petőfibányai gépüzt- m kommunistái ezek után — a korábbi egy alapszervezit- böl kiválva — három alap szervezetre osztva megválasztották az alapszerveze: vezetőségi tagjait és titkárait, valamint ezek élére egy csúcsvezetőséget es tit •kárát. A gépüzem három párlalapszervezetének titkára Janó András, Méneséi Artúr, illetve Vapp József lett, csúcstitkárnak Kulcsár Sándort választotta meg a párttagság minden ellenszavazat nélkül — egyhangúlag. Az alapszervezeteit 16 tagú küldöttséget választottak a vállalati pártértekezletre. munka eredménye. — A napi elfoglaltsága mellett hogyan jut minderre a munkára idő? — Megvallom, kicsit hobbimnak, vagy még ettől is többnek tartom az újítást. Otthoni spekulációval, szak- irodalmak, folyóiratok böngészésével érlelődik össze az elgondolás. — Olvastuk az újságban, hogy a közelmúltban a pneumatikus automatikaele- mek korferenciáján nagy sikerű előadást is tartott munkatársával a léghengerek vizsgálati módszereiről. — A GTE-n belül a finomszerelvény gyári szakosztálynál a paraméterbi- zottság vezetőjeként dolgozom, munkaköröm pedig a pneumatikus labor irányítása. Érdekel a téma... — Nagyon szeretheti a munkáját az, aki szakmájában ilyen aktivitást mutat. Mi a szép az ön munkájában? — Ha sikerül egy kísérlet, ha eredményes az, amit csinálunk. S ezután arányosan következik az anyagi és erkölcsi elismerés. — A múlt évben újítása, illetve találmánya kétmillió- ötszázhatvanezer forint gazdasági eredményt jelentett a Finomszerelvénygyámak, amiért negyvenezer-egyszáz forint újítási díjat fizettek ki. Mire költötte ezt a jövedelem-többletet? — Szövetkezeti lakásra és a háztartás gépesítéséle fordítottuk. — Üjabban mi foglalkoz' tatja? v — Van néhány szép műszaki témám... — mosolyog szerényen az aranyjelvényes bervai újító és feltaláló. — Szeretném feldolgozni, s hasznosítani... Simon Imre 1970. szeptember I5L pernek Országos elvek megyei tények Az űrhajózás korszakában kissé megváltoznak az idő és c távolság fogalmai: mi az, hogy négy esztendő? A tudomány mai fejlettségi fokán kétszer ennyi idő kell szerencsés esetben is, hogy egy űrhajó — pedig ez az emberiség leggyorsabb járműve! — eljusson a naprendszer határáig, 'keltát ha nyolc esztendő nem sok, hogy lenne sok négy esztendő. Természetesen meglehetősen vulgáris és egyben ■nagyképű hasonlat is lenne, hogy társadalmunk elmúlt négyesztendős fejlődését, e fejlődés tdinamikáját „űrhajós mértékkel” mérjük, — más a társadalom, s más a kozmosz mértékegysége. Mégis, ha szerényen is mérünk, 'ha társadalmunk mértékegységeit is vesszük alapul, akkor is bízvást egyet érthetünk az irányelvek ama megállapításával, hogy az elmúlt négy esztendő alatt dinamikusan fejlődött a magyar társadalom, biztosan halad a szocializmus teljes felépítése útján. E megállapítást országos, de megyei szintű adatok, tények is illusztrálják, olyan adatok és tények, amelyek a társadalomnak nemcsak belső önmozgását, de a mozgásának irányát, tempóját is hűen kifejezik. Néhány adat, valóban csak illusztrálás szempontjából. Az összes foglalkoztatottak száma Heves megyében például 12 ezer fővel emelkedett négy esztendő alatt, és az összes foglalkoztatottaknak kétharmada az állami szektorban dolgozik. Nem érdektelen adat az sem, hogy az ipar termelése a négy esztendő alatt 26 százalékkal növekedett, még akkor •Is. említésre méltó tempó ez, ha a dicsekvés mértékét joggal csökkenti az a tény, miszerint a termelés felfutásának jelentős hányada a létszámnövekedésből adódott. De olyan adatok is állnak rendelkezésünkre, amelyek « szellemi fejlődést fémjelzik. — A négyszer 365 nap eredményei nyomán eljutottunk odáig, hogy Heves megyében a 15 éves, illetőleg az annál idősebb népesség fele legalább nyolc általánost végzett, hogy a 18 éves és annál idősebbek közül mintegy 10 százalék érettségizett és a 25 éves, illetőleg annál idősebb korosztály 3 százalélca egyetemi, főiskolai végzettségű. Ha ezek a számadatok nem is „lenyűgö- zőek”, de nagyon tiszteletre méltóak, és négy esztendő kemény, konzekvens és alapos munkájának reális mérőszámai. ' Azzal kezdtük, hogy az űrhajózás korszakában megváltoztak a fogalmak a térről, az időről, — de hozzá kell tennünk: megváltoztak kozmológiai értelemben. Bár kétségtelen, hogy e változásoknak megvannak a maguk, társadalmi, és filozófiai konzekvenciái is. Mégis azt kell mondanunk. bármilyen gyors tempójú, bármily dinamikus a tudomány fejlődése, bárhogy változhatnak fogalmak térről és időről, egy adott társadalom fejlődésében négy esztendő kevés is, sok is. E paradoxon lényege: jó, határozott vezetés, szorgalmas munka, tisztázott és reális célok nyomán négy esztendő sok eredményt hozhat, mindezek hiánya nyolc esztendő után is kévés sikert eredményez. Ügy véljük, reálisan és mértéktartóan fogalmaztak a párt irányelvei, amikor a négy esztendőt, a dinamikus fejlődés éveinek, a nem világraszóló, de a méltánylandó sike- flOrii időszakának jelölte meg. Gyurkó Gésa így „fakasztott” vizet a Kossuth-brigád Beszélgetés egy aranyjelvényes úiífóval j
