Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-02 / 205. szám

Külföldön élő magyar művészek kiállítása a Műcsarnokban Nyolcmilliós fejlesztési program Gvöngpspafán Érdekes kiállítás nyílt au­gusztus 29-én, a Műcsarnok­ban: a külföldre szakadt, sa világ különböző táján alkotó magyar képzőművészek tár­lata. A Magyarok Világszö­vetsége felhívására számos alkotó — világhírű mesterek és csak szakmai berkekben ismert művészek — hatszáz­nál több alkotást küldött, amelyek méltán tartanak szá­mot a nagyközönség érdek­lődésére is. Főként azoknak a mesteréknek a művei, akik a hazai modem törekvések úttörői voltak, s haladó ma­gatartásuk miatt 1919 után emigrációba kényszerültek. Másokat egzisztenciális okok késztettek arra. hogy a két világháború között elhagyják hazájukat. Ezek is, azok is becsülettel helytálltak a mű­vészeti élet nemzetközi po­rondján. munkásságukkal öregbítették népünk jó hírét. Néhány kiváló mester már nem érte meg ezt az annyira várt alkalmat. Kegyelettel emlékezünk például, a ritka tehetségű, fiatalon, alig 40 éves korában elhunyt Mészá­ros Lászlóra, aki 1935-ben, a párt segítségével jutott ki a Szovjetunióba, s ott jelentős megbízásoknak tett eleget. A tragikus sorsú Tihanyi Lajos műveit, jórészt reprodukciók révén, jól ismeri a hazai kö­zönség; Párizsban nem ke­vésbé ismerték és tisztelték erőteljes, modem piktúráját. Mintegy 300 művet számlá­ló hagyatékát az idén szállít­ják haza. Tíz éve temették el Brassóban, az erdélyi Mat- tis-Teutsoh Jánost, akinek művei gyakran szerepeltek Berlin, Róma, Chicago. Pá­rizs és Bukarest kiállításain; eredeti felfogású, expresszio­nista grafikádban most a ha­zai tárlatlátogatók is gyö­nyörködhetnek. Akár a Zü­richben elhunyt Kemény Zol­tán különleges fémreliefjei­ben, amelyekkel elnyerte a Velencei Biennálé nagydíját. Régi ismerősökként üdvö­zölhetjük a Moszkvában élő Uitz Béla — egykor a ma­gyar avantgarde, a Tanács- köztársaság forradalmi mű­vészetének vezéralakja, ma a szovjet szocialista realista művészet nagymestere — al­kotásait. Az Itáliában élő Amerigo Tot — Tóth Imre — tavaly hódította meg közön­ségünket nagyszabású kiállí­tásával, s Moholy-Nagy Lász­ló néhány jellegzetes művét is láttuk tavaly Székesfehér­várott. A híres Bauhaus-is- kola nemzetközi hírű aposto­lának társa: Breuer Marcel építőművész alkotásait fotók szemléltetik a tárlaton, ö tervezte — egyebek mellett — a párizsi UNESCO-szék- házat és a New York-i Mu­seum of Modem Art palo­táját. A magyar népballadákhoz készített fametszetei révén széles körökben ismerik Bu- day Györgyöt, a „szegedi fia­talok”, Radnóti Miklós, Or- tutay Gyula, Tolnai Gábor egykori harcostársát. Az Angliában élő művészt római és londoni metszetei képviselik a tárlaton. Az ér­zékeny tollú, kiváló rajzmű­vész, Szalay Lajos, Cervan­tes. Villon, Szabó Lőrinc ki­váló illusztrátora — egy ideig Argentinéban a Művészeti Akadémia professzora volt — az Egyesült Államokból küld­te el újabb alkotásait. Ugyan­csak innét jutottak el hoz­zánk a költőnő, Várnai Zse­ni fiának, Peterdi Gábornak — a Yale Egyetem profesz- szorának — Kepes György, Braun Vera, Frank Magda, Gertler Tibor és Kolos-Vary Sigismond művei. Még mesz- szebb, tengerentúlról, Auszt­ráliából küldte el festmé­nyeit Orbán Dezső, a Nyol­cak egyik alapító tagja. Korántsem teljes ismerteté­sünket néhány francia földön élő művésszel zárjuk. A ve­terán párizsi mester, Csáky József, Bölöni György meg­hitt barátja, tíz éve már be­mutatta Budapesten kubista formavilágú, dekoratív szob­rait. Szerepel tárlatunkon Hantai Simon, a tassista folt­festés ünnepelt művésze, és Schöffer Miklós „térdinaimi- kus” extra konstrukcióival. 0 készítette a világ első kiber­netikus, hangot adó és moz­gó szobrát (újabb készítmé­nyei nemcsak mozognak, ha­nem konkrét zenét is szol­gáltatnak, sőt, absztrakt ké­peket fs vetítenek T) X tize­dik .múzsa, a fotóművészet is szóhoz jut az igen változa­tos rendezvényen a most 60 éves Hervé révén. Sokszínű, változatos anya­got sorakoztat fel tehát a tárlat rendezője, Passuth Krisztina — a realizmustól a szélsőséges modem formá­lásáig korunknak szinte min­den jellegzetes törekvése kép­viselve van a tárlaton. A mű­vek behatóbb értékelése a szakmai kritika feladata. A nagyközönség mindenesetre sokat nyer ezzel a rendez­vénnyel: dióhéjban megis­merheti korunk modern kép­zőművészetének sokágú tö­rekvéseit. A szereplő művé­szek egy része pályáját itt­hon kezdte, alkotómunkássá- guk tehát természetszerűen része a magyar művészettör­ténetnek. De azokat is szá­mon tartjuk, akik új hazá­jukban bontakoztatták, ki a tehetségüket, mert bármely irányzat hívei legyenek is, művészetük formavilága őr­zi a hazai indításokat. S ha később a szovjet, francia, amerikai, svéd, vagy svájci kultúrát gazdagították is, sze­retettel fogadjuk őket és mű­veiket. Artner Tivadar KÖZEL HÁROM és fél ezren élnek Gyöngyöspatán. A lakosság jelentős része a helyi termelőszövetkezetben dolgozik. Sokan — töleg a fiatalok — a közeli város, Gyöngyös ipari üzemeiben keresik meg kenyerüket. Megalapozott az emberek pénzforrása, ez a magyaráza­ta, hogy itt az utóbbi időben szinte gomba mód nőnek ki a földből az új családi há­zak, melyekben a kényelmes bútorok mellett a háztartási gépek is megtalálhatók. önmagukért beszélnek a számok: nyolcszáz rádió- és csaknem négyszáz televízió­előfizetőt tartanak nyilván a községben. Mintegy félezer állandó olvasója van az öt­ezer kötetes könyvtárnak. A szélesvásznú filmeket játszó — négyszázötven férőhelyes — mozi is igen látogatott. — Tagadhatatlan, van mi­re büszkélkednünk, de nem szenvedünk hiányt a megol­dásra váró feladatokból sem — mondja Gulyka Pál, a községi tanács vb-elnöke. — Itt van mindjárt az ivóvíz­gond, amely talán az „ős­időkre” nyúlik vissza. Jól működik ugyan a tizennégy szivattyús kutunk, a baj csak az, hogy a vize nem éppen kristálytiszta. A fertőzés ve­szélye miatt már a KÖJÁL is figyelmeztetett bennünket. Az elkövetkező években ez a gond véglegesen megoldódik; hatmillió forintos beruházás­sal törpe vízmüvet létesí­tünk. A tervek már elkészül­tek, s rövidesen hozzákez­dünk a munkához, melynek során három kilométeres cső­hálózatot fektetünk le. A KÖZMŰVESÍTÉS mel­lett legfontosabb feladat meg­felelő feltételeket teremteni az orvosi rendelésre. — Körülbelül háromne­gyedmillió forintból korsze­rű egészségházat építünk. Kü­lön lesz itt a felnőtt- és a gyermekváró, és kialakítunk egy helyiséget tanácsadásra, illetve terhesgondozásra. Ott­hont adunk a fogorvosi ren­delőnek is. Az utóbbi időben a gyön­gyöspatai tanács ülésén fel­szólalók gyakorta sürgették a nevelők lakáshelyzetének mielőbbi megoldását. A tan­testület fele bejáró, s a na­ponta utazó pedagógusok fá­radtsága kedvezőtlenül kihat munkájukra, arról nem is beszélve, hogy a község kul­turális életében' sem tudnak tevékenyen részt venni Az ötéves fejlesztési tervben ezért fontos helyen szerepel a nevelői szolgálati lakások építése. Az elkövetkező években a gyöngyösi ÁFÉSZ is új egy­séget épít Gyöngyöspatán — sorolja tovább a terveket a vb-elnök. — A mintegy fél­millió forintból épített — és nemrég átadott — hangulatos kisvendéglő közelében mo­dem presszót létesít. A he­lyi termelőszövetkezet tejbol­tot nyit a községben. Friss tejjel naponta kétszer látja el üzletét — A következő években be­fejezzük községünkben a jár- dásítást. Még két kilométeres szakasz van hátra. Félmilliót költünk az utak felújítására: többek között a Lenin, a Marx Károly és a Petőfi ut­ca teljes hosszában végzünk karbantartást, illetve porta­lanítást. És még valamiről szólnom kell. Az általános rendezést következtében Gyöngyöspatán centrumot alakítunk ki: itt lesznek a fontosabb középületek és üz­letek. E főteret nagyobb költ­ségráfordítással parkosítjuk, a virágföveny és fűpázsit kö­zelében díszfáikat ültetünk. A tereprendezés következtében öt házat szanálunk, az érin­tett családok részére máshol jelölünk ki házhelyet. — Mennyi pénzt igényel az öt évre szóló fejlesztési prog­ram megvalósítása? — Több mint nyolcmillió forintot. Ezt az összeget a községi tanács, a helyi ter­melőszövetkezet és a gyön­gyösi ÁFÉSZ — bevételeinek gondosabb tartalékolása, va­lamint a takarékosabb és nye­reségesebb gazdálkodása ré­vén — közösen biztosítja. A KÖZÖS ÖSSZEFOGÁS­NAK sok-sok példáját ad­ták már korábban a gyon- gyöspataiak. Községük továb­bi fejlődése, gazdagodása — következésképpen saját élet- körülményeik kedvezőbb alakulása — érdekében-bizo­nyos, hogy az eddigieknél még többet tudnak és fog­nak is tenni, s társadalmi ak­ciójuk döntően elősegíti az ötéves időszakra tervezett fel­adatok megoldását. Vei kei Árpád . A kiállítás egy részlete és közönsége. . ____ (MTI foto — Szebellédy Géza) A AAAAAAAAAA/W v\/VVVVVV\AA/VVVVVVVSAAA«\VVVV. V*'. V» VVV»VvV^V'/^/**^A^AVSAA/VSAAAAAA/WVW\AA/VNAA/V,v\'VSfVVAAAAA/VSA/VSAA/VV I 24. Az elhárító tisztek sok kegyetlenséggel találkoztak már hivatásuk teljesítése során, de a nő elvetemültsége még őket is megdöbbentette. Hosszú másodpercek teltek el néma csendben, míg Kertész ezredes újra megszólalt. — Ismertesse a terv részleteit! — Mivel a tanulmányi kirándulásokat az osztályfő­nökök vezetik, először Sáirkány tanárnőt kellett kiismer­nem. Nem volt nehéz. Szimpla élet, egyetlen nagy szere­lemmel. Azután házasság, más férfival, gyerek, kuli mun­ka az iskolában. A veszprémi orvos — a nagy szerelem — tudtán kívül az események egyik kulcsfigurája lett. Tudo­mására hoztuk, hogy Sárkány tanárnő még mindig szereti őt szívesen találkozna vele. Ekkor megindult közöttük a titkos levelezés. De ez csupán az egyik, eléggé bizonytalan szál volt, amelyre még nem lehetett építeni. Fontosabbnak látszott az ügy katonai oldala. Itt várhatóan jól ki lehetett használni diáklány mivoltomat. Amikor megtudtam, hogy az egyik osztálytársnőm a násfai tüzérlaktanyával szemben lakik, nyomban hozzájuk költöztem. — Ekkor lépett színre Király őrmester. A nő lebiggyesztette az ajkát. — Vagyis inkább én léptem színre. Esténként a szoba­ablakban. Jobb szerettem volna, ha egy csinosabb fiúval akadok össze, de hát nem válogathattam. Be kellett érnem vele.,. — Ment a levél a kedves kukucskálónak. I; — Látom, ezt tudják, kár lenne ismételni. Mire kíván­csiak? — Maga mire volt kíváncsi? — Mindenre, ami a laktanyában történik. Sok katona azt hiszi, hogy bennünket csupán az országos adatok, meg a különleges haditechnikai kísérletek, az új fegyverek, fel­szerelések érdekelnek. Hát persze azok is, de nem csak azok. Ilyen vonatkozásban Király őrmester jó informátor­nak bizonyult. — De az okmányokhoz ő sem juthatott hozzá. — Ehhez kellett a macska. Bevált, megbízható módszer. A miniatürizált optikai és akusztikai berendezéseket maguk is jól ismerik, nyilván rendelkeznek is velük. Köz­pontunk ellátott ezekkel bennünket. Először tehát az őr­mester segítségével beszoktattam egy macskát az ezred­parancsnok irodájába. Utána „apám” egy kis műtétet haj­tott végre rajta. A jószág egyik szemét kiemelte, s egy pa­rányi automata fényképezőgépet tett a helyébe. Mici foly­tatta a kirándulásait. Az alezredessel megbarátkozva, es­ténként ott dorombolt körülötte. A parancsnok a titkos ok­mányokba mélyedt, közben simogatta, vakargatta a macska füle tövét. Az pedig szépen fotózott. „Apám” időnként meg­látogatott, magával vitte a dögöt, s a házi kis laboratóriu­mában előhívta a filmeket. Persze, sok használhatatlan fel­vétel készült, de azért akadt közöttük néhány értékes darab Je,. Ilyen volt a májusi hadgyakorlat terve. __ Ezzel a helyszín és az időpont birtokába jutottak. — Most kezdődött az izgalmas játék. A mi szak­VÖRÖ&Köy JÁNOS: mánkban ugyanis nem lehet mindent előre precízen meg­szervezni, mert esetlegességek könnyen becsúszhatnak. En­gem mindig az izgatott legjobban, mikor ezeket a zavaró körülményeket, a véletleneket igyekeztem kiszűrni, a mini­málisra csökkenteni. Ügy irányítani az eseményeket, hogy eszközeink azt higgyék, saját akaratukból cselekszenek, közben mégis a mi céljainkat szolgálják. Ilyen lehetőséget kínált a veszprémi orvos és Sárkány tanárnő kapcsolata. — Játék a szerelemmel — jegyezte meg gúnyosan Ébert százados. — Igazán nem válogatósait. A gyilkosságtól az érzelmi szálakig mindent igénybe vesznek. A nő egyetértőén mosolygott. — Igen, „tárgyilagosak” voltunk .. — Sárkány tanárnő tehát a Vadgalamb turistaházban találkozhatott volna régi, nagy szerelmével. A kémnő elismerően bólogatott. — Kitűnő az éleslátása, ezredes. Ott, és pontosan ak­kor, amikor a gyakorlat megkezdődik. Nem is kellett hoz­zá sok furfang. Én tudtam, hogy a tüzérek május nyolca­dikon lőnek egy meghatározott célpont felé. Persze vaklő­szerrel. A képzeletbeli célból valóságos lett: a mintegy öt­száz méterre levő turistaház. Ide kellett a légyottot meg­szerveznem. Egy vasárnap Veszprémbe utaztam. Sárkány tanárnőnek még fogaLma sem volt az egészről, én azon­ban, mint bizalmas, titkos hírvivő, úgy tájékoztattam a doktort, hogy egykori szerelme május nyolcadikén a Vad- galamb turistaházba visz bennünket, ám a szemérmessége tiltakozik a nyílt meghívás ellen. A kezdeményezés — lát­szólag — mindig a férfi dolga, ezért az orvos már irta is a levelet: „Kedves Magdolna! Május elején néhány napra szabaddá tehetném magam. Rám is fér egy kis pihenés. Tudomásom szerint ilyen időtájt minden osztály tanulmá­nyi kirándulást tesz. Ha van rá mód, jöjjenek május nyol- cadikán a Vadgalamb menedékházba. A gyerekek miatt természetesen nem sokat lehetnénk együtt, de legalább lát­hatjuk egymást. S este talán majd sétálhatunk egyet a csil­lagos égbolt alatt. Mint akkor, a Tátrában”. Kész volt a kelepce. — Ami esetleg az orvos halálát is jelenthette volna. — Esetleg. De csak egy őmágy sérült meg. Ugye, nem volt veszélyes? — intett kedélyesen Beke felé. Bekére nemigen hatott a szellemeskedés. Mogorván kér­dezte: ‘ — A kirándulás szervezése körül nem akadtak bonyo­dalmak? — Jócskán. Először is az iskolai program szerint má­jus tizennegyedikén kellett volna elindulnunk. Aztán az útvonal. Migrtj pont a Balaton és a bakonyi menedékház? Az igazgató és a többi tanár más javaslatokkal is előállt. Már-már úgy látszott, dugába dől a tervünk. Szegény Sár­kány tanárnő ugyancsak kutyaszorítóba került. O, aki a legengedelmesebb tanerők közé tartozik, most megmaka­csolta magát. Ezernyi érvet eszelt ki. A szerelem őt Is nagy teljesítményre sarkallta. Végigjárta az útvonalat, mindent alaposan előkészített. Nagy harcok árán mégis nyélbe ütöt­te a dolgot. — Már csak az éles lövedékek voltak hátra. ” “ . — Azok, de még sok minden egyéb is. A lőszerekkel nem akadt dolgunk. „Apám” a gyakorlat terve alapján szállította a három adatot: a lő vegek tüzelőállásának hoz­závetőleges helyét, a feltételezett célpontot és ehhez viszo­nyítva a menedékház helyzetét. A lőszerekről a központ gondoskodott. Ügy tudom, odakint készítettéle el az ismert ferde metszésű eljárással. Ötletes találmány: ide célzunk és ott csapódik be. Egyébként súlyra és formára hasonlóak a vaklőszerekhez. Becsempészték, „papa” pedig elrejtette. Inkább az okozott gondot, hogyan juttassuk el a gyakorlat színhelyére. Az egyik megoldás az lett volna, hogy előre elhelyezzük egy fán, s az őrmester segítségével, alkalmas időben kicseréljük egy láda vaklőszerrel. Ez azonban nem látszott elég megbízhatónak. Mint lehetőséget azonban meghagytuk, félrevezetésül. Ezért csináltam a nyomokat a bükkfán, mialatt a szerelmes kandúr a menedékházban járt. Be lehetett volna csenni a ládát a raktárba is, de az őrmester elfecsegte: parancsnokuk módfelett alapos ember. Mindent ellenőriz, különösen a lőszereket. Ez is felborít­hatta volna számításunkat. így jutottunk el az útvonalon végrehajtott lőszercseréig. Ennek csupán az' volt a hátránya, hogy még egy embert be kellett vonni: az élelmiszeres ko­csi vezetőjét. Felcsillantottuk előtte a nyugati sportélet nagyszerű lehetőségeit. Cikket hozattunk róla... így aztán teljesítene Király őrmester kérését (FoífrtatyídW

Next

/
Thumbnails
Contents