Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-12 / 188. szám
Megkezdődtek megyénk kommunistáinak tanácskozásai Figyelmet érdemlő tervtan almán* A gépkocsizók segítségére megyei szervizhálózat, mini-üzemekkel AZ MSZMP Központi Bizottsága határozata értelmében pártunk soron következő X. kongresszusa ez ev novemberében ül össze. Megyénk dolgozói munkájukkal, fokozódó társadalmi-politikai aktivitásukkal készülnek a kongresszusra. E felkészülést pártszervezeteink fejlődő politikai, szervező és irányító munkával segítik, koordinálják. A felkészülés fontos állomása pártszervezeteink életében az augusztus hónapban megtartandó taggyűlések, ahol a két éve választott vezetőség beszámol tevékenységéről, a párttagság megvitatva a végzett munkát, ajánlásokat fogad el a további feladatokra vonatkozóan. Ezeken a taggyűléseken kerül sor a szeptemberi, ve- zelüsegválasztó taggyűléseken tevékenykedő tisztségviselők (a taggyűlés elnöke, jelölő és szavazatszedö bizottságok) megválasztására is. Mint ismeretes, a szeptemberi taggyűlések lesznek hivatva az új alapszervi vezetők megválasztására, a kongresszusi irányelvek és a Szervezeti Szabályzat tervezet széles körű megvitatására. Jelenleg, az augusztusi taggyűlések kezdetén még korai lenne arra vállalkozni, hogy általánosítható tapasztalatokról, eredményekről adjunk számot. Mégis érdemes az első hét eseményeit röviden elemezni, mert az ott szerzett benyomások már altalános vonásokat is tartalmaznak, másrészt tanulságai segíthetik a hátralevő taggyűlések munkáját. Megyénk több mint félezer alapszervezete közül augusztus első hetében 105 helyen tartották meg a taggyűlést. Az időpontból származható gondok a megjelenés összefüggésében (szabadságolás, mezőgazdasági csúcsmunkák) a gyakorlatban nem jelentkeztek. Párttagságunk igen nagy érdeklődéssel és aktivitással készült a beszámoló meghallgatására és megvitatására. E felkészülés fontos állomásai volt július hónapban a pártcsoportértekezle- tek, ahol a párttagság már előzetesen véleményt nyilvánított, ezzel is segítve a beszámoló elkészítését. AZ EDDIG elhangzott beszámolók közös vonása a nyíltság, a hibák bírálata volt, az eredmények bemutatásánál pedig a realitás, a mértéktartó szerénység. Nem a termelési értekezlet módszerével, hanem a politikai munka oldaláról behatóan értékelték a területükön folyó gazdasági, termelési tevékenységet. Szóltak a párt belső életének fejlesztéséről, a tagfelvételtől a demokratizmus fejlődéséig, a pártvezetés stílusáról, módszereiről. Elemezték a párttagság ideológiai-politikai felkészültségének fokozódását, az agitá- ciós és propagandatevékenységet, vizsgálták ennek tükröződését a dolgozók között. Annak megállapítása mellett. hogy az első héten elhangzott beszámolók eredményesen és sokoldalúan mutatták be a vezetőség munkáját, a fő kérdésekre irányultak, még sem mondhatjuk el egyértelműen, hogy színvonaluk mindenütt kielégítette a párttagságot. Néhány probléma: a helyzetkép bemutatása mellett mindenütt szükséges a ható okok, tényezők körültekintő feltárása is. Csak az eredményeket és gondokat kiváltó okok világos és mélyreható feltárása vezethet a helyes - következtetések levonásáig, Nem kevésbé szükséges, hogy a párt belső életének változásait a pártáiét lenini szabályainak tükrében, annak teljes szélességében világítsuk meg. (Pl. a centralizmus. a határozatokhoz való viszony, a párt eszmei, politikai és akarati egységének kérdései stb.). Szükséges bemutatni azt is, hogy milyen helytelen nézetekkel kelleti megküzdeni az alapszervezeteknek, a párttagoknak az elért eredmények érdekében. Az elemzésnek ez a módja még eredményesebben vezethet el a feladatok konkrét, az adott alapszervezet sajátosságainak, helyzetének megfelelő meghatározásához. Az augusztus első hetében megtartott taggyűlések ismét bizonyítottá k: párttagságunk körében nyílt és bátor vita- szellem fejlődött ki. látókörük szélesedett, törekvéseik az egész dolgozó kollektíva érdekeit fejezik ki. A hozzászólások zöme a területen folyó gazdasági munkával, ezen belül is a termelés gátló körülményeinek feltárásával foglalkozott. A kritikai észrevételek középpontjában a munkafegyelem lazí- tóival, a lazaságok eltűrőivei szemben — esetenként tapasztalt — nem elég erélyes fellépés állt. Termelő területen tevékenykedő pártszervezeteink vezetőségeitől, az ott dolgozo kommunista gazdasági vezetőktől hatarozottabb fellépést kívánnak párttagjaink. Több helyen kritika tárgya volt a gyors, pontos és mélységében kielégítő információ hiánya is. Több felszólaló elmondotta: míg a nemzetközi és belpolitikai kérdésekről, eseményekről sokszor és kielégítő információt nyújtanak pártvezető- ségeink, addig a helyi kérdések esetenként háttérbe szorulnak. Részletes, megfelelő információt igényelnek a helyi politikai, gazdasági és társadalmi kérdésekről, a tett gazdasági intézkedések várható társadalompolitikai hatásairól, a célokról, feladatokról. a megvalósítás módozatairól. ÉLES KRITIKÁVAL illették azokat a párttagokat, akik közömbösséget mutatnak a politikai tevékenység iránt, nem szívesen vállalnak pártmunkát. Javasolták, hogy a vezetőség minden púrttagA bonni sajtóház asztalain sokszorosított híradásra bukkantam: az NSZK kelet-európai gazdasági kapcsolatainak továbbépítését szorgalmazta a nagyipar egyik képviselője, Otto Wolf. A Német Szövetségi Köztársaságnak a kelet-európai szocialista országokkal lebonyolított kereskedelmi forgalma tavaly 14 százalékkal nőtt, ezen belül az import 10,4, az export 12,6 százalékkal. Ide kívánkozik, hogy bár Magyarország az NSZK európai szocialista partnerei között a forgalom nagyságát tekintve csak az ötödik, tavaly egyedül mi zártuk aktívummal kereskedelmi mérlegünket. Hol tartunk ma? Az NSZK-val fennálló gazdasági-kereskedelmi kapcsolatainkat joggal nevezzük hagyományosnak, sejt nagy múltúnak. Külkereskedelmi miniszterünk az idén tavasz- szal az NSZK-ban tett látogatása alkalmával említette, hogy a levéltárban megtalált írásbeli bizonyítékok szerint már a XII. században vásároltak magyar vágómarhát a német kereskedők. A szocialista Magyarországnak is érdeke, hogy a kölcsönös, előnyök alapján tovább szélesítse a gazdasági kapcsolatokat. Meddig jutottunk a kapcsolatok építésében, milyen reményeink és akadályaink vannak? Egyhetes kinttartózkodásom alatt erről beszélgettem legtöbbet nyugatnémet és magyar szakemberekkel. Vezető szakembereink számos alkalommal kifejtették nak biztosítson társadalmi megbízást, annak teljesítéséről a párttagok taggyűlésen adjanak számot. A fent említettek természetesen csak kiragadott példák a kritikai megjegyzések, elhangzott javaslatok sokaságából. A pártvezetőségek a felvetett kérdésekre választ adtak, vagy a további vizsgálatot igénylő problémákat napirenden tartják. Továbbra is igen fontos feladatnak tartjuk, hogy egyetlen felvetett kérdés sem maradjon válaszolatlanul, egyetlen javaslat sem kerülje el figyelmünket. A megtartott augusztusi taggyűlések után egyik legfontosabb feladat a szeptemberi vezetőségválasztás előkészítése, a kongresszusi irányelvek és a Szervezeti Szabályzat tervezet gondos tanulmányozásának megszervezése. Talán túlzás nélkül állapíthatjuk meg a megye párt- szervezetei 20 százalékában megtartott taggyűlések tapasztalataiból, hogy alapszervezeteink gyümölcsözően használják fel az augusztus havi taggyűléseket az elmúlt 2 év munkájának számvetésére és a feladatok meghatározására. A KONGRESSZUS előkészítésében Igen sok feladat áll még pártszervezeteink és az egész párttagság előtt. Az első lépések eredményesek és biztatóak. Szükséges munkánk tapasztalatainak állandó figyelemmel kísérése, tevékenységünk javítása, hogy | párttagságunk a demokratizmus tiszta, szabad légkörében megyénkben is alkotó részese legyen a párt további politikai irányvonala kimunkálásának, megvalósításának. Báry József, az IdSZMP Heves megyei Bizottsága párt- és tömegsaervezetek osztályának vezetője mái- véleményüket a nyugatnémet partnerek előtt, hogy a hagyományos adok-veszek árucsereforgalmi kapcsolatok fejlesztésén túl, a kooperációs együttműködést is segítené a számunkra nyújtott nagyobb biztonság, egy hosz- szú lejáratú államközi megállapodás megkötése. Vagyis, ha a magyar cégelv legalább öt évre előre ismernék NSZK-beli exportlehetőségeiket. Az erre irányuló tárgyalások célja egyben a gazdasági-műszaki együttműködés elősegítése, kölcsönös kedvezmények biztosítása alapján. Az erre irányuló tárgyalások ősszel folytatódnak. Kooperációs kapcsolatok Elsősorban számunkra örvendetes. hogy a hajdan csak mezőgazdasági cikkeiről és nyersanyagairól ismert Magyarország ma már egyre növekvő arányban szállít ipari termékeket is az NSZK- ba. Ezen túlmenően hazánk az ipari kooperációkban is elismerést, rangot szerzett magának az NSZK-ban. Felkai István, a kölni magyar kereskedelmi képviselet helyettes vezetője említette, hogy tavaly a győri Rába-MAN motorgyár avatásakor milyen őszinte dicsérettel szólt a magyarok partneri és műszaki megbízhatóságáról a nyugatnémet cég egyik vezetője. Általános tapasztalat, hogy elismernek bennünket, mint jó kooperációs társat, keresik velünk a kapcsolatot. És ezekből az együttműködésekből az egész magyar iparA Heves megyei Finom- mechanikai Vállalat megbízásából — Markó Géza, Csizmadia Oszkár mérnök és Gál János főkönyvelő közreműködésével — figyelmet érdemlő tanulmány készült a megyei gépkocsik karbantartó és javítóhálózatának fejlesztéséről. Munkájukban • mindenekelőtt a jelenlegi helyzetet tekintették, azonban főként a következő évekkel, a negyedik ötéves terv időszakával számoltak. A már most is jelentős, később pedig egyre erőteljesebben gyarapodó hazai — és tranzit — gépkocsiállomány szakszerű „ellátására'’ korántsem elegendő az ipar pillanatnyi kapacitása, megyénkben például még az eredeti bővítési tervek valóra váltásával sem lehet egészen megszüntetni a helyi gondokat, vagy éppenséggel észrevehetően csökkenteni az országos problémákat. Napjainkban Heves megyében valójában csak a gyöngyösi és az egri javíto- karbantarló bázisról beszélhetünk — eddig ezeken a helyeken emlegették elsősorban a nagyobb fejlesztést is — s egy újabb kialakításává' kapcsolatban legfeljebb Hatvan került szóba. Hangsúlyozni sem kell, hogy milyen átfoghatatlan így egy-egy körzet, a fáradt, „beteg” kocsik volánjai mögött mekkorák a távolságok, az üzemekben, műhelyekben milyen nagy a zsúfoltság, s mennyi a kielégítetlen igény ... nak haszna van. Hogyan? Emeli műszaki színvonalunkat, növeli árualapunkat. A többi között az úgynevezett keramikus kondenzátor gyártását hozta példának Felkai elvtárs. A magyar Electromo- dul Külkereskedelmi Vállalat és a világszerte ismert Siemens-cég megegyezése értelmében, e cég licence alapján, mi, magyarok gyártjuk ezt az elektronikában nagyon fontos alkatrészt. A szigorú előírások betartása egy ideig igen nagy gondot okozott a magyar üzemnek, de aztán „beletanult”. A Siemens elégedett a számára szállított kondenzátorokkal és egy idő óta a magyar elektroipar ezt az alkatrészt használja. Gazdasági kapcsolataink szerkezeti változása ellenére a magyar—nyugatnémet kereskedelmi kapcsolatokban, bár irányzatában csökkenő részesedéssel, de még mindig meghatározó szerep jut a mezőgazdasági cikkeknek. Egyrészt, mert e keresett termékeinknek az NSZK jó piaca, (bár a Közös Piac által alkalmazott, terhes megszorítások nagymértékben gátolják az elhelyezési lehetőségek jelenleginél nagyobb mérvű kihasználását). Másrészt, mert e termékeinkért olyan korszerű, magas színvonalú technikai berendezéseket, gépeket vásárolhatunk, amelyekre a magyar népgazdaságnak szüksége van. A Közös Piac korlátái Mezőgazdasági termékeink NSZK-beli hírét, helyét illetően néhány sóikat mondó Nos, a tervtanulmány pontosan a felsoroltakon kíván változtatni. A gépkocsik úgynevezett üres futását, az úthálózat felesleges terhelését szeretné csökkenteni a javasolt kisebb területi egysegek kiépítésével, s egyidejűleg a már ismerősebb kisebb körzetekben a gépkocsitulajdonosok és a „szerelők” közötti közvetlenebb, őszintébb viszonyok kialakítását ígéri A megyét tizenkét „szektorra” — gazdasági, idegen- forgalmi tájegységre — osztva, eltekint az egritől és a gyöngyösitől, miután ezeken a helyeken már többé- kevésbé megoldott, vágj' rövidesen megoldódik a munka. (Gyöngyösön a szövetkezet, Egerben pedig a Finommechanikai Vállalat építi máris újabb üzemeit.) A vállalat székhelyén, Egerben lenne a törzsüzem. a korszerű, tekintélyes kapacitású központi javítókarbantartó telep, amely három kategóriába sorolt, tíz kisebb területet ellátó mini- üzemmel állna állandó kapcsolatban. Hatvanban, Kápolnán, Hevesen dolgoznának a lialgzat viszonylag legnagyobb telepei 0—6 emberrel, Aoasáron, Lőrinciben, Pétervásárán négy-négy, Füzesabonyban, Recsken, Bélapátfalván és Kiskörén pedig két-két dolgozó végezné a munkát az uj, illetve már meglévő épületekből átalakított, s kellően felszerelt műhelyekben. A gépkocsik mellett mindenütt foglalkoznának a motorkerékpárokadat: Nyugat-Németorszá tavaly összesen 32 496 hízó bikát importált, ebből 26 ez« 819-et Magyarországon vásí rolt. Ugyancsak tavaly, külföldről bevitt, sertéshúsból készült kolbászfélék mintegy 40 százalékát szállították a magyar külkereskedelmi cégek, a libahúsnak több mint kétharmadát. Azt mondják kereskedelmi szakembereink, hogy a németeket mi tanítottuk meg paprikát fogyasztani. Jelenleg az NSZK-beli konyhákban elhasznált fűszerpaprika fele még mindig Magyarországról származik. Az évente szállított 1800—2000 hektó barackpálinka (más tőkés piacokon együttvéve nem adunk el többet) a harmadik legkeresettebb pálinkaféle. Hagyományos és — nyugodtan mondhatjuk — közkedvelt mezőgazdasági exportcikkeink eladása, kevés kivétellel, mégis egyre nehezebb. Egyrészt a Közös Piac által alkalmazott szigorítások, „lefölözések” miatt, másrészt pedig, mert az Európai Gazdasági Közösséghez tartozó, vagy belépni szándékozó államok sőt a szocialista országok részéről is növekszik a konkurrencia. A ..berken belüli” kapitalista országok természetesen sokkal előnyösebb helyzetben vannak, a kapott kedvezmények jóvoltából olcsóbban kínálhatják áruikat. Es ez nagy szó, még ha minőségben nem nyújtják is ugyanazt, mint, a mi külkereskedelmünk. Csak egy példa: Hollandia még a Közös Piacon belüli partnereit és az Egyesült Államokat is kiszorítva, csirkehúsból szinte egyeduralkodó lett a nyugatnémet piacon. És a verseny tovább fokozódik! R. Fábián Ferenc Következik: Versenyképesnek maradii i kai is, több helyütt üzen: anyag-árusítással is segítenék u gépjarmú-tulujdunu- sokat. A szervizhálózat kereket 10 millió forintba kerülne, az egri törzsüzem külön létesítési költsége pedig 14.6 millió forint. A leél ráfordítási összeg együttesen — az előzetes számítások szerint — 9,5, külön a szervizhálózat költsége pedig valamivel több mint 10 év alatt térülne meg. Viszont ami a beruházások anyagi fedezetét illeti: a tervek valóra váltásához minimális összeg jut a vállalat fejlesztési alapjából. Bankhitel, tanácsi támogatás és — csaknem a teljes összeg felényi — költségvetési juttatás szükséges a megoldáshoz. Sok millió forintról van szó — de ugyanekkor a tanulmány is sokat ígér. S külön érdeme hogy: viszonylag rövid idő alatt, legkésőbb 1972. december 31-ig megvalósulhat a megyei szervizhálózat. Ezért érdeklődésre tarthat szamot a IV. ötéves terv jóváhagyása során.«; (gyón!) Lék, vagy | nem lék..-. Ilyenkor, augusztus iáján. amikor kezdődik a dinnyeszezon, mindig akad némi talány a piacon. Egy kérdés foglalkoztatja a vásárlókat, egy kérdés, amely így hangzik: vajon lékelik, vagy nem lékelik a görögdinnyét? A kérdés látszatra nagyon is egyszerű, sőt mondhatnám hétköznapi, de mögötte közgazdasági elhatározás húzódik meg. Tulajdonkeppen nem is a lékelésről, mint egyszerű műveletről van itt szó, sokkal ■inkább a kockázatról, helyesebben arról, hogy ki viselje ezt a kockázatot: a kereskedelem, vagy a vásárló? Ha fellékelik a gömböly- ded gyümölcsöt, akkor az éretlen, a rossz dinnye a kereskedő nyakán marad, ha nem lékelik, akkor viszont a vásárló csak odahaza tudja meg, ehető, avagy ehetetlen dinnyét kapott a pénzéért. Evek * óta váltakozó szerencsével vásároltuk a görögdinnyét, volt. amikor lékelték, volt, amikor nem. Most azonban különös változás történt. Lékelik a görögdinnyét. Igaz, van az ügynek egy szépséghibája: előbb ki kell fizetni és csak azután lékelik... Ezek után mondja valaki, hogy nincsenek leleményes kereskedők.Mert micsoda bölcsesség lapul az új módszer mögött! Sőt, ha úgy tetszik, demokrácia is: miután kifizette a kedves vevő, joga van léket vágatni saját dinnyéjén, s ha netalán nem tetszik neki a gyümölcs színe, vagy íze, nyugodtan földhöz vághatja, de haza is cipelheti, ha neki úgy tetszik. Elvégre kifizette, így sajátja, azt csinál vele, amit akar. Talán még meg is eheti . „ ( márkusz) l#7#. augusztus 12., szerda Rajnai utazás Ff. IMát’ a XII. században kereskedtünk
