Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-12 / 188. szám

Négyórás összecsapás SAIGON: ■Dél-Vietnam területén szabadságharcosok keddre virradóan a kormánycsapa tok és az amerikai katona­ság öt állása ellen intéztek támadást. Ezek közül a sai goni katonai szóvivők kettőt minősítettek jelentősnek: négyórás összecsapás bonta­kozott ki Tay Ninh tartó mányban, mindössze 65 kilo méterrel északnyugatra Sai gontól egy partizánalakulat és amerikai katonák között, míg egy másik partizán ala kulat a Hűétől negyven ki­lométerrel nyugatra fekvő egyik volt amerikai támasz­pontot támadta meg, ame lyet ez idő szerint dél-viet­nami kormánykatonaság használ. (MTI) ivedd esti küipoi itikai kommentárunk Zavarban a nyugatnémet ellenzék Tilá^tükör KASSA: Ludvik Svoboda csehszlo­vák köztársasági elnök ked­den Kassára érkezett. Svo­boda háromnapos látogatást tesz Kelet-Szlovákiában. TOKIO: Az EXPO ’70 világkiállí­tás elnökének meghívására kedden Tokióba érkezett Jekatyerina Furceva szovjet művelődésügyi miniszter. (TASZSZ) MOSZKVA: Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke kedden a Kremlben fogadta az iraki küldöttség vezetőjét: Szaddam Hussze­in Takritit, az Iraki Baath- Párt helyettes főtitkárát. A múlt év őszén hivatalba lépett új bonni kormányt, a szociáldemokrata—szabadde­mokrata koalíciót láthatóan zavarta és aggasztott az a tény, hogy többsége igen csekély és törékeny. Mind­össze 12 mandátummal előzi meg a kereszténydemokrata —keresztélyszocialista ellen­zéki tömböt, s minthogy az FDP-n (a szabad demok­rata párton) belül lappang­va bár de él a jobboldal, amelynek átcsábítására a C0U/CSÜ nem szűnt meg titkos kísérleteket tenni, potenciálisan kezdettől fog­va fennáll a Brandt—Scheel kormány bukásának veszé­lye. Elsősorban ezért volt any- nyi felemás elem, tétova, határozatlan lépés Brandték „Ketletre nyitási” politiká­jában. Ha két lépést tet­tek előre, egyet okvetlénül hátráltak, folytonosan a Kiesinger—Strauss tömörü­lés felülkerekedésétől tartva. Feltehető, hogy a közvéle­mény-kutatás időről-időre közzétett eredményeiből biz­tatást merítettek: a legutób­bi kimutatást szerint is a megkérdezettek 79 szá­zaléka támogatta a ke­leti megbékíilés politi­káját. További komoly erősítést je­lent a realitások politikája, azaz Brandték számára a moszkvai szerződés. A Szov­jetunió roppant nemzetközi súlya és tekintélye olyan erő. amellyel Kiesingerék is legfeljebb burkoltan helyez­A Vatikán előbb reagált Gorodynski, az Agenstwo Robotnicza lengyel sajtóügy­nökség tudósítója jelenti Ró­mából: Az Osservatore Romano című lap augusztus 9-évi hivatalos kommentárt kö­zölt, amelyben a Vatikán örömmel üdvözli az utóbbi napok két fontos eseményét: a közel-keleti fegyvernyug­vást és a szovjet—nyugatné­met szerződés parafáiását. E két eseménynek — írja a Vatikán sajtóorgánuma — „Reményeket kell ébreszte­gerillactkciók nyomán Uruguaybaii felfüggesztettek a polgárjogokat Éleshangú brazil üzenet MONTEVIDEO (MTI): Hétfőn éjjel helyi idő sze­rint 11, magyar idő szerint kedd hajnali négy órakor lejárt a Tupamaros-genllák által megszabott újabb ha- . táridő, de sem az uruguay kormány, sem a gerillaszer­vezet még nem nyilatkozott a foglyul ejtett Dias Gorái­dé brazil diplomatáról. Első foglyukat, az ameri­kai Daniel Mitrionét, a ge­rillák már kivégezték, mert az uruguayi kormányzat nem engedte szabadon politikai foglyait. Most a 41 eszten­dős Äloysio Dias Gomide brazil nagykövetségi titkár­nak, a montevideót brazil konzuli hivatal vezetőjének élete forog kockán. Az ugyancsak gerilla-kézen lévő 65 éves amerikai Claude Fly esetleges kivégzésével a ge­rillák még nem fenyeget­ték meg a kormányt. Ami Diád Gominét illeti, közvetlenül a határidő lejár­ta után egy uruguayi rádió- állomás kézírásos levelet kapott, amelynek szerzője azt állította, hogy a konzul holttestet Montevideo egyik tengerparti utcájában a rendőrség már meg is talál­ta. A rendőrség cáfolta ezt a hírt. Gomide felesége nem sokkal előtte rádiónyilatko­zatban fordult a montevi- deóiakhoz. Elmondotta: a gerillák azt tanácsolták neki, hogy szervezzen mozgalmat az uruguayi börtönökben lé­vő politikai foglyok szaba- donbocsátásáért, mert csak így mentheti meg férje éle­tét. Az asszony könyörgő szavakkal fordult a főváro­siakhoz, hogy gyakoroljanak nyomást a kormányra. Azonkívül, hogy nemzeti gyászt rendeltek el Mitrione emlékére, a hatóságok egye­lőre nem tettek semmilyen lépést a gerillák foglyaiért. Sőt, az uruguayi kongresz- szus keddre virradó éjjel húsz napra felfüggesztette az alapvető polgárjogokat, s ezzel lehetőséget adott a . ,í|310. :""’r"S7,tus 12., szerda rendőrségnek, hogy akár­meddig őrizetben tarthasson gyanúsítottakat, anélkül, hogy bírói eljárást kezde­ményezne, és házj<utatási parancs nélkül razziázhatnak az uruguayi rendőrök. Mi­közben a feszültség fokozó­dik, a rendőrség újabb-, ál­lítólagos gerilla-fészket ro­hant meg és összesen 15 em­bert tartóztatott le de nem bizonyosodott be, hogy bár­melyiküknek is köze lenne az emberrabláshoz. Időközben Mario Gibson Baroosa brazil külügymi­niszter élesen fogalmazott üzenetet küldött az uruguayi kollegájának, Jorge Peira- na Faciónak, követelve az uruguayi kormánytól, hogy ne kímélje az erőfeszítése­ket Gomide kiszabadítására. Brazíliában ugyanakkor cá­folták azt a hírt, mintha csa­patokat vontak volna össze az uruguayi határon és kö­zölték, hogy betiltják azokat a lapokat, amelyek ilyen kín közölnek. Washington azonban valamilyen oknál fogva szükségesnek tartotta közölni, hogy a külügymi­nisztérium nem gyakorol semmilyen nyomást Uruguay - ra a két amerikai állampolgár érdekében és — mint Mc- Closkey, a külügyminiszté­rium szóvivője az ember­rablásokkal kapcsolatos első megnyilatkozásban értésre adta — az Egyesült Államok „támogatni” fogja azokat a latin-amerikai kormányokat, amelyek úgy érzik, hogy „vissza kell utasítaniuk a gerillák túlzott követeléseit”. Az indoklás: az ellenkező jelle'iű politika „nagy koc­kázattal járna minden kül­földön tartózkodó amerikai számára”, amennyiben az emberrablások fokozódásá­hoz vezetne. Az AP washingtoni szem­leírója közben arról számolt be, hogy a külügyminiszté­rium 1.9 millió dollárt kért a kongresszustól a külföldön tartózkodó amerikai .diplo­máciai személyek ^meg­védését célzó rendszabályok­ra, így például távközlésre, fegyverekre és az őrségek létszámának növelésére. (Reuter) nie, fokoznia kell a jóakara- tú emberek aktivitását”. Róma politikai köreiben figyelmet keltett az a kö­rülmény, hogy a vatikáni diplomácia szokásos tartóz­kodásától eltérően, ezúttal igen gyorsan és pozitívan re­agált a szovjet—nyugatné­met szerződésre. Ez annál is inkább fontos, mert a Va­tikán a szerződéssel kapcso­latos álláspontját előbb jut­tatta kifejezésre, mint a nyugatnémet CDU—CSU el­lenzék, amely a nyugatné­met katolikusság politikai képviselőjének tartja magát és befolyással rendelkezik a római kúriánál. A vatikáni álláspont egyúttal vita is azokkal a nyugati kormá­nyokon belüli csoportokkal, amelyek elégedetlenséggel fo­gadták a moszkvai szerző­dést. — mutat rá a lengyel újságíró. Kétségtelen, hogy a Ró­mai Kúrián belül különböző befolyások és ingadozások összegeződése határozza meg a cselekedetek nem mindig világos és következetes irá­nyát. Helytelen volna azon­ban nem észrevenni, hogy különösen az utóbbi hetek­ben a Vatikán az eddigiek­nél bátrabban lépett fel a konzervatív befolyások ellen. — írja az Agenstwo Ro­botnicza tudósítója. kedhetnek szembe, nyíltan nem. Újabb jelentős támogatást kapott a realizmus politi­kája a keddi napon, a Va tikán lapjának, az Osserva- tore Romanonak hivatalos kommentárjával. (Lásd tudó­sításunkat.) Ez komoly csapás a nyu­gatnémet reakcióra: a ke­resztélydemokrata—keresz­tényszocialista tömörülésre. Hiszen a szerződésről folyó Gromiko—Scheel tárgyalá­sok idején ,,a német érde­kek elárulásával” vádolták a bonni kormányt. A CDU és a CSU azonban mindig hangsúlyozottan a nyugat­német katolikusság képvise­lőjének tartotta magát. Ugyan milyen érvet talál most, hogy a katolicizmus legfőbb képviselője, a Vati­kán éppenséggel nem „a né­met érdekek elárulásának”, hanem ellenkezőleg: olyan eseményrek minősíti a moszkvai szezrzödísí. amely­nek „reményeket kell éb­resztenie. fokoznia kell a jó akaratú emberek aktivi­tását”. Ezek után a nyugatnémet kleriká­lis—konzervatív, reak­ciós ellenzék kénytelen lesz új taktikát és stra­tégiát kidolgozni. Majd meglátjuk, mi lesz az. Ám bizonyosan meglátjuk azt is: bármi légyen is, nem lesznek képesek visszafelé forgatni a történelem kere­két. ! Után a „gázvanal” k£lu«gr£‘ ÄS2 támaszpontjáról tegnap útnak indították azokat az idee- gázzal telt tartályokat, amelyeket az ENSZ tiltakozása el­lenére Florida partjai közelében a tengerfenékre kívánnak süllyeszteni. Mint ismeretes U Thant ENSZ-főtitkár is fog­lalkozott ezzel a kérdéssel. (Telefoto — AP—MTI—KS) Véj&et ért a K.4 IíT. tárgyalások bécsi szakasza Kedden Bécsben a szovjet nagykövetség épületében megtartották, a stratégiai fegyverkezési verseny korlá­tozásával foglalkozó tárgya­lásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség soron levő találkozóját. A stratégiai fegyverzetkor­látozási tárgyalások pénteki záróünnepsége előtt a két küldöttség még egy munka­ülést tart majd, pénteken, az amerikai nagykövetség épületében. A tárgyalások következő szakaszát ősszel Helsinkiben rendezik meg. Cikksorozat Dubcek tevékenységéről POZSONY: A pozsonyi Pravda „A politikus arculatának tanul­mányozása” címmel kedden megkezdte E. Gregor cikk­sorozatának közlését, amely A. Dubceknek, a CSKP Központi Bizottsága volt el­ső titkárának tevékenységé­vel foglalkozik. Keddi cikkében a szerző Dubcek tevékenységének egyik olyan időszakát elem­zi, amikor a jobboldali op­portunisták nyíltan bírálták a CSKP KB volt első titká­rát. A jobboldali erők, mint ismeretes, Dubcek első tit­kárra néhányszor „burkolt” nyomást gyakoroltak, majd a CSKP KB májusi (1968) plénuma után elhatározták, hogy nyiltan figyelmeztetést intéznek Dubcekhez, mivel nem váltotta be reményei­ket. Dubcek akkor ugyanis kijelentette: „a szocializmust a fő veszély jobbról fenye­geti, — nem pedig balról”. A jobboldali erők számára ez volt a jel arra, hogy Dubcekra haladéktalanul nyomást gyakoroljanak. Már most megállapítható, nem volt szükség túlságosan sok­ra ahhoz, hogy Dubcek gyorsan megszelídüljön, meg­törjön. Ettől kezdve Dubcek a jobboldali opportunisták­hoz tartozott egészen buká­sáig — írja a pozsonyi Pravda. (CTK) A legutóbbi időkben az antikommunizmus felemelte fejét Indiában is. Az indiai reakciósak a rágalmak özöné­vel árasztották el és dühödten támadják nem csupán akom- munistákat, hanem az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt haladó szárnyát is, amelynek élén Indira Gandhi minisz­terelnök asszony áll. Az effé­le stratégiában nincs semmi­féle új vonás. Indiában azonban az anti­kommunizmus mégis mutat fel bizonyos sajátos vonáso­kat. Minthogy az első indiai kommunista csoportok 1922- ben, a brit uralom idején alakultak meg. az akkori in­diai gyarmati kormány „ke­resztes hadjáratot” indított a kommunizmus ellen, még mi­előtt a kommunista párt megalakult. Az akkori idők egyik leg­hangosabb kommunista bűn­pere az ország egyik ipari központjában, Kampurban nyolc munkásvezető ellen zajlott le. Azt a vádat emel­ték ellenük, hogy „összees­küvést szőttek, hogy egész Brit-Indiában megalakítsák a Kommunista Intemacionálé néven ismert forradalmi szervezet helyi csoportját, s megfosszák a királyt a leg­főbb hatalomtól Brit-Indiá- ban”. 1929-ben újabb pert in­dítottak egy állítólagos ösz- szeesküvés ügyében. A gyar­matosítók a legnépszerűbb, legtekintélyesebb munkásve­zetőket börtönbe zárták. Ez nagy kárt okozott az in­diai munkásmozgalomnak, de nem tartóztathatta fel a kommunista és szocialista eszmék terjedését a nép kö­rében. AntikominiifiiKfiiiiis Indiában A második világháború alatt, amikor a szovjet csa­patok, tehát egy „kommunis­ta ország" csapatai oly meg­győző erővel bebizonyították, milyen fölényben vannak a hatalmas hitleri hadigépezet­tel szemben, az indiai kom­munistaelleneseknek egy idő­re el kellett némulniuk. Mi­helyt azonban a fasiszta Né­metország elleni háború be­fejeződött, támadásaik újabb erővel lángoltak fel. Közben Indiában Jawahar- lel Nehru kezdeményezésére Delhiben ült össze az ázsiai országok képviselőinek érte­kezlete, amelyre meghívták az ázsiai szovjet köztársasá­gok képviselőit is. Róluk a burzsoá propaganda már rég­óta azt állította, hogy a szov­jet rendszer megsemmisítette őket. Az értekezleten azon­ban az egész világ láthatta az ázsiai szovjet köztársasá­gok képviselőit, akik beszá­moltak arról a csodálatos haladásról, amelyet egykor oly elmaradt népeik a szo­cializmus útján elértek. Közben megalakult az In­diai Köztársaság, amelynek élére olyan haladó ember ke­rült, mint Nehru. ö volt az első indiai államférfi, aki felhívta népét, hogy mű­ködjék együtt a Szovjetunió­val és a többi szocialista or­szággal. A kommunistaellenesség tehát elvesztette korábbi ere­jét, de nem tűnt el teljesen. Szövetségeseket keres, alkal­mazkodik az új feltételek­hez, átalakítja stratégiáját és taktikáját. Jelenleg az indiai reakció nem csupán a Szovjetunió ellen, hanem „Nehru irány­vonala” ellen is tevékenyke­dik. Az indiai kommunista­ellenesek napjainkban diva­tos ruhába öltöznek, a „sza­badvállalkozás” és a polgári „demokrácia” bajnokainak tüntetik fel magukat. Mi­helyt a gazdasági politikában a legcsekélyebb balratolódás következik be, avagy akár a legkisebb engedményt teszik a munkásosztálynak, azonnal úgy tüntetik fel ezeket, mint a „kommunista befolyás” ha­tását. A kommunistaellenes moz­galom központjában a Swd- tantra Párt áll. Nyíltan szol­gálja a nagypolgárság, a tő­kések, nagyiparosok, maha­radzsák érdekeit, hiszen ezek elkeseredett harcot vívnak kiváltságaikért és előjogai­kért. E párt legfőbb hangadója Rajagopalacharia, India volt főkormányzója, de nagy be­folyása van Minő Masininak, a szocialista párt volt tagjá­nak, aki egy nagyiparos szol­gálatába lépett, majd rögtön utána megírta „A felülvizs­gált szocializmus” című rá­galmazó könyvét. A konzervatív, reakciós ideológia befolyása alatt áll­nak az olyan vallási alapon működő szervezetek is, mint a Muzulmán Liga, a Jam- sat-i-Islami, a Jam Sangh és más szervezetek. A szocia­lista eszmékben fenyegetést látnak a vallással és bizo­nyos „nemzeti szellemi érté­kekkel” szemben. Velük együtt tevékenykedik a „Sza­badvállalkozás Fóruma” és a „Demokratikus Kutatószolgá­lat”. Valamennyiüket az Egyesült Államok hivatalos és nem hivatalos pénzügyi szervezetei támogatják, de természetesen élvezik a helyi burzsoázia támogatását is. A Swatantra Párttal, ezzel a legsovinisztább, legszerve­zettebb indiai reakciós párt­tal kötött szövetségük már senki előtt nem titok. A Nemzeti Kongresszus Párt jobboldali tagjai éveken át hazug szóáradatokhan „támogatták" Nehru politiká­ját, amely a békés együtt­élésre és a Szovjetunióval való barátságra irányult, most azonban már nyíltan segítik a kommunistaellenes erőket. Azt terjesztik, hogy Indira Ghandi kormányában a legfontosabb tisztségeket a kommunistáknak adta. A szocializmus ellenségei nem akarják észrevenni, hogy az indiai kommunisták ma a legfontosabb és legbefolyáso­sabb politikai erők egyikét alkotják. A közvélemény ilyen hatalmas osztagával szemben az antikommuniz­mus hirdetői nem számíthat­nak sikerre. Ahmad Abbas (Ind«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents