Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-11 / 187. szám
A (aggyűIéseUroI jelentjük Az andornaki kommunisták fegyelmezetten, példásan dolgoznak Nem múlik el mostanában egyetlen nap se, hogy valamelyik községi, üzemi, hivatali pártszervezetnél ne tartanának taggyűléseket, amelyeken az elmúlt két év munkáját értékelik, sorra veszik a IX. kongresszus határozatainak megvalósulását, a harmadik ötéves terv helyi vonatkozású sikereit, problémáit. Ezeken a gondosan előkészített taggyűléseken természetesen nagy figyelmet fordítanak a pártélet kérdéseire, a kommunisták munkájának elemzésére. Ezeknek a taggyűléseknek egyikéről, amelyet az andor- naktályai Búzakalász Tsz kommunistái tartottak, adunk itt tudósítást. Fiatal pártszervezet Ebben a közös gazdaságban az előző választás — vagyis két év — óta működik a kezdetben 16, most pedig 19 kommunista munkáját összefogó pártszervezet. Ez a fiatal kommunista közösség máris figyelemre méltó munkát végzett az emberek nevelésében, a termelőszövetkezet gazdasági megszilárdításában. Ahogy megfogalmazta a vezetőség beszámolója, amelyet Nagy János párttit- kar ismertetett, a kommunisták fegyelmezetten és példásán dolgoztak, támogattak a termelőszövetkezet eredményesebb gazdálkodását segítő új módszerek alkalmazását, a gépesítést, a kemizá- lúst és a gyakorlati munkában is példát mulattak. Sző esett a gondokról is, amelyek között említették, hogy nem erősödött új belépőkkel a pártszervezet és a kommunisták átlag' életkora még mindig magas. Mindez nem azért alakult így, mert •nem lenne elegendő fiatal a termelőszövetkezetben. Az utánpótlást jól biztosíthatták volna a szövetkezetben dolgozó szocialista brigádok, a női munkacsapatok tagjai, a traktoristák. Szó esett arról is, hogy a szövetkezeti tagok még jobban igénylik a vezetőktől, elsősorban a kommunista vezetőktől, hogy megfelelően tájékoztassák őket a szövetkezet, az ország-világ sorsának alakulásáról és jobban segítsenek eloszlatni, megcáfolni a téves nézeteket, elveket, amelyek akadályozói a munkának. A nevelőmunka eddig is egyik fontos feladata volt a pártszervezetnek, nem is lebecsülendő eredményt értek el azzal, hogy másfélszer annyian tanulták a politikát, mint amennyi a kommunisták száma és a pártonkívü- liek közül 2—300-an vettek részt a téli tanfolyamokon. Mégsem elégedettek ezzel a munkával. Ez csendült ki a vitából is, amely a beszámolót követte, s anol a felszó- lalók arra hívták fel a pártvezetőség figyelmét, hogy a jövőben még többet törődjenek a pártépíiéssel, hogy hasonló eredményekről számolhassanak be, mint ahogy azt tehették a gazdaságszervező, irányító, segítő munkánál. Siker a gazdálkodásban — Jrődés az emberekkel A beszámolóban, á vitá- ris*ja. is sok szó esett a szövetkezet gazdálkodásáról, olyannyira; - hogy néhányan, mint Búza József propagandista, túlzottnak tartották az erről szóló részt. A szövetkezet kommunistái azonban örömmel adtak számot arról, hogy nem utolsósorban az ő munkájuk eredményeként, a közös munkában részvevők jövedelme az elmúlt négy év alatt megduplázódott es az egyéni boldogulás mellett a közösség is szépen gyarapodott, vagyonuk meghaladja már a 43 millió forintot és mind többet törődnek a szövetkezet vezetői s az emberek szociális, kulturális ellátásával. Az életkörülmények javítását nemcsak a megduplázódott jövedelem szolgálja, hanem az is, hogy jövőre előreláthatóan termelőszövetkezeti üdülőt építenek. A traktorosok, szerelők, állat- gondozók részére zuhanyozót. mosdót, az ültetvényeken dolgozók pedig melegedö- épületeket kapnak. Többet törődnek a nők, az öregek problémáinak megoldásával. ezt a vitában Bartha Andrásné is szóvá tette, javasolva. boy a hely! kisvendéglőből lássák el ebéddel a mezőn dolgozó asszonyokat. A jövő álját keresik A két év munkáját értékelve gyakran került szóba, hogy miként támogatták az új, az eddiginél eredményesebb gazdálkodási módszereket a pártszervezet kommunistái. A beszámoló és a vita azonban annak is komoly időt, figyelmet szentelt, hogy miként lehetne a közös gazdaság jövőjét jobban megalapozni s milyen feladatok megoldásához kéri a pártszervezet segítségét. Íme néhány, ezekből a célokból ... A növénytermelésben minimálisra csökkenteni azokat a munkákat, amelyek kézi erőt igényelnek, a szőlőnél, kukoricánál, a gyümölcsösnél teljes egészében kiküszöbölni a kézi kapálást. A terméshozamok növelésével az őszí kalászosokból 17—18 mázsát terveznek betakarítani holdanként, míg szőlőÖn is nyerhet.ha LEHEL hűfoszüKrény tulajdonosa, a HŰTŐGÉPGYÁR ér\^ ^------/^ melyet az ^ \ ' V« h" \r'c ■ /sr ■ V — _/ ^ melvet az * V . MILLIOMODIK J ,-r .‘»Sí ,-d‘yt zMmSmÉmím h c* ;-i*~ aFigyelje gyártási hűtőszekrény legyártása alkalmából rendez. A sorsoláson minden gyártási szám részt vesz. hűtőszekrényének számát! bői, barackból 50 mázsát. Gazdaságossá akarják tenni az állattenyésztést, amely pillanatnyilag még veszteséges. Több szakemberrel, növényvédő szerekkel, gépesítéssel valóban a kor követelményeinek megfelelő gazdálkodást szeretnének kialakítani. A jövő útját kutatva a reális számításokat, tényeket, a szövetkezet adottságait felmérve arra a következtetésre jutottak, hogy egyedül aligha tudják ezeket a célokat megvalósítani. Ezért már korábban szóba került, hogy a közeli községekkel társuljanak, közösen alkalmazzanak egy-egy speciális szakembert, vagy vegyenek nagyobb értékű gépet és a termékek feldolgozásában is keressék a társulás lehetőségét. Só.! Az egyesülés gondolata is éiielödiít. A vita során többen felszólaltak ez ügyben, lei helyesnek tartva, ki ellenezve az összefogásnak ezt a módját. Az is szót kapott. hogy addig nem mondanak se igent, sem nemet az egyesülsére, amíg nem tanulmányozzák máshol ennek hasznosságát és a tények ismeretében dönt majd a szövetkezet tagsága. 11 iisz ségv'selők munkához láttak Az éjszakába nyúló vita után a kommunisták megválasztották azokat a tisztségviselőket, akik a legközelebbi taggyűlésig es a taggyűlésen fontos munkát végeznek. Az egyöntetű döntés alapján Búza József vezeti majd a rövidesen sorra kerülő vezetőségválasztő taggyűlést, míg a szavazatszedő bizottság elnökének Kálmán Mihályt, tagjainak Búza Józsefnél és Orosz Kálmánt választották meg. A tisztség- viselők egy része, vagyis a jelölő bizottság —, amelynek elnöke Czifra Miklós lett — tagjai pedig Kecsö János és Mezei József né, mar munkához is látott. A legközelebbi taggyűlés elé olyan javaslatokat szeretnének terjeszteni, hogy a kommunisták valóban megfelelő vezetőket választhassanak pártszervezetük élére. Kovács Endre Hogyan vélekednek a hevesi Rákócziban? A gépesítésről és a munkaerőhiányról Arra a kérdésre szerettem volna • választ kapni a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetben, hogy vajon miért csökken a közös gazdaságban, de máshol is a cukorrépa-terület. Hazánk ugyanis az elmúlt években cukrot exportáló ország volt, de a cukorrépa=íerület gyors csökkenése következtében egyes közgazdászok szerint nem is olyan sokára már külföldről kényszerülünk cukrot behozni. Erre a kérdésre szerettem volna választ kapni, de a beszélgetés során — melynek részvevői Gulyás Sándor elnök, Nyeste János főkönyvelő és Fülöp Pál párttitkár voltak — sokkal több mindenről szó esett. — A dolog egyszerű — mondta a főkönyvelő. — Képzelje el, hogy amíg három évvel ezelőtt körülbelül ezer d.olgozó tagunk volt, addig most hétszáz. Igaz, hogy a nyugdíjasok közül többen dolgoznak, de az ő- munkájukra nem mindig lehet biztosan számítani. Utánpótlás nincs, a ' fiatalok nem jönnek a szövetkezetbe. — Hányán dolgoznak há- r'om év múlva? — Erre nem lehet pontosan válaszolni — felelt a párttitkár. — De annyit mondhatok. hogy évente mintegy százan menne;; nyugdíjba. Ha a jelenlegi tendencia nem változik, akkor biztos, hogy nem sokan maradunk. — Tehát ez az oka, hogy csökken a cukorrépa-terület? Nincs elég munkaerő? — Nézze — mondta a főkönyvelő —. nemcsak a cukorrépával van baj. Egyre inkább csökkenteni kell az olyan üzemágakat, amelyek sok élőmunkát igényelnek. A kertészet szerkezetét is úgy kell kialakítani, hogy kevésbé munkaigényes növényeket termeljünk. — Mi tehát a megoldás? — Szerintem a gépesítés és a kemizálás — fejtegette a párttitkár. De valahogy a tempón gyorsítani kellene. Az elöregedés olyan mérvű, hogy egyre több jobb gépre, kémiai anyagra lenne szükségünk. Épül a BCM. Beremenden, az épülő új cesorra veszik birtokukba munkaterületeiket a szerelők. Megkezdték a főtranszformátorház, az olajfeltöltő állomás és a kemencealapok technológiai szerelését. Képünkön: munkában a darus: Mrázik László. fűét (MTI foto — Bajkor József) — Nincs tehát elég gép? — Kevés van. S néha hiába van pénz. akkor sem kerül több gép. Különösen a munkagépekkel van bei. Próbáljon például egy Kon; binator talajművelő gépei szerezni... — Persze, az ár sem lényegtelen — mondta a fő könyvelő. — Egy D4KB jelenleg 245 ezer forintba ke rül a termelőszövetkezetnek. Nemsokára kijön ez a gép Steyr-motorral. biztosan még drágább lesz. S aztán az is probléma, hogy hiába van ullanii dotáció egy ú.i gép vásárlásakor, később, amikor alkatrészeket vasa rólunk, azokra már nincs, így aztán a javítások árából talán három új gépét is lehetne venni. Az elnök is bekapcsolódott a beszélgetésbe. — Egy kis túlzással azt lehetne mondani hogy majdnem úgy termelünk, mint évtizedekkel ezelőtt. A termékek előállítása drága, de nem Is lehet olcsóbb, amikor egy hold vegyszerezése majdnem ötszáz forint. Aztán, ha a gépárakat is bekalkuláljuk .... — A helyzet az — mondta a főkönyvelő —, hogy a munkerőcsokkenes következteben rohamosan nő a gépek iránti igény. Az igényeket azonban egyelőre nem lehet fokozatosan kielégíteni. Most tavasszal is milyen probléma volt az erőgépekkel. — A fiatalok azonban csak a gépekre mennek dolgozni — jegyezte meg a párttitkár. Hiaba, ez a jövő útja. A beszélgetésnek itt vége is szakadt. A képiét egysz^ rü; kevesebb a munkaerő — nyilvánvalóan több gépre, alkatrészre, kémiai anyagra van szükség. S mindezt olcsóbban. A gyakorlat azonban jóval bonyolultabb, mint bármiféle elmélet és képlet. Az is biztos, hogy a látszólag egyszerű dolgok megvalósítása is nagyon sok pénzt és időt vesz igénybe. Annyi azonban biztos, ezt éppen a cukorrépa példája is igazolja, hogy gyorsan és hathatósan kell keresni a megoldásokat. A tétovázás nemcsak a termelőszövetkezeteknek, a népgazdaságnak is káros. .» Kapós! Levente Rafnai utazás Munkaebéden Bonnban Éppen a politikai események sűrűjébe érkeztem — még julius elején — az NSZK-ba: akkor tartotta rendkívüli ülését a szövetségi kormány, s ezen az NSZK közvéleményét mostanában legjobban foglalkoztató két kérdést vitattak: a gazdasági konjunktúra megfékezésére teendő intézkedéseket. és a Szovjetunióval folytatandó közvetlen tárgyalások javaslatait. A CDU rákapcsol..» Mindkét nap minisztertanácsi vitája a szokottnál is jóval erősebb hangot kapott a sajtóban, a rádióban, a televízióban, jelezve, hogy a Brandték kormánykoalíciója és a gyakran vadul és válogatás nélküli eszközökkel, módszerekkel támadó CDU—CSU közötti hadakozásnak is ez a két kérdés a legfontosabb területe. A CDU—CSU módszereiből adott ízelítőt, hogy a jobboldali ellenzék a Brandt- kormány hazai és nemzetközi lejáratására a Szovjetunióval kötendő szerződés tárgyalási tervezetének részleteit nyilvánosság elé csempészte. Straus* vezetesevel rákapcsolt az ellenzék ..' I Miközben Brandték a pápánál, az új angol kormánynál és Nixonnál jártak támogatást szerezni „keleti politikájukhoz”, amit Pom- pidoutól Bonnban kaptak meg, az ellenzék mondta a magaél. Jómagam részt vettem egy „munkaebéden” Bonnban, ahova az NSZK- ban dolgozó külföldi újságírók szövetsége Heinrich Köpplert, Észak-RajnaWestfalia kormányának kereszténydemokrata elnökét, a CDU belső ellenzékének vezetőjét hívta meg. Köppler a reakció értelmetlen makacsságát emlegette ugyan, ám ríiaga is „őszinte aggodalmáról” beszélt a kormány keleti politikáját illetően, s korainak mondta a tárgyalásokat. A pártjabeli szélsőséges elemek más módon mérgeznek, mondván, hogy Brandt ..nem elég rátermett politikus”, s ezért „télő, hogy olyan alkuba is belemegy, amely káros lesz számukra”. A Brandt-kormány e támadások kereszttüzében határozta el. hogy mégis folytatja a szovjet—nyugatnémet párbeszédet, s hogy milyen javaslatokkal küldi el meghízottját Moszkvába. Es azóta a Scheel külügyminiszter vezette delegáció .július 26-án elutazott a szovjet fővárosba. Konjunktúra — behúzott fékkel A szociáldemokrata—szabaddemokrata kormány abban is erős meggyőződéssel bizakodik, hogy a július 6-i ülésen elhangzott, a konjunktúra fékezését szolgáló rendszabályok eredményesek lesznek. Talán mondanom sem kell, hogy az ellenzék ezzel szemben is kétségeit hangoztatja. Ahogy a Szovjetunióval történő tárgyalásokat korainak, a gazdaság; szabályozókat elkésettnek tartja. A nyugatnémet gazdaságban jelenleg a nagyarányú fellendülés okozza az alapvétő gondot. Hogyan, miért lehet baj, ha egy ország gazdasága túl gyorsan fejlődik? Mert a túlzott konjunktúra inflációval fenyeget. Sok a megrendelés, a termelő üzemek nem győzik kielégíteni az igényeket. A nagy kereslet hatására emelkednek az árak. Nagy a beruházás; kedv és a munkaerő-kereslet, de nagy a „hajtás’' is. A munkások, alkalmazottal; a megélhetési költségek ellensúlyozására több bért követelnek es harcolnak ki maguknak. A tőkések persze nem hajlandók saját zsebükre vállalni a bérnövekedést — tovább emelik az árakat. Egvi-e több pénz kerül a forgalomba, s ha meg nem fékezik a folyamatot, elkerülhetetlen az infláció, a csőd. Rendkívüli ülése után a kormány olyan intézkedéseket jelentett be (az értékcsökkenési leírások felfüggesztése, adóelőleg fizettetése stb.), amelyek összességükben, a mar érvényben levő, inas rendszabályokkal együtt, mintegy 10 milliárd márkát vonnak l;i — ideiglenesen — a forgalomból. Nagy pénz ez, az NSZK idei költségvetési kiadásainak több mint tíz százalékával egyenlő. Politika és gazdaság — e két fogalom természetesen nagyon szorosan összetartozik. A politikai realitások kölcsönös figyelembe vételén alapuló együttműködés a szocialista országok — köztük hazánk — és az NSZK gazdasági, kereskedelmi kapcsolataira is jó hatással lehet. K. Fábián Ferenc Következik: Mar a XII. szazadban kereskedtünk. 1970. augusztus 11., kedd
