Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-11 / 187. szám
Pillantás az alkotóműhelybe: Olvasó nép vagyunk? Egyre másra ismételgetjük. Olykor el is hisszük. Eredményekről beszélünk, statisztikákkal érvelünk. Optimistákká válunk. A valóság azonban mégis más. Bizonyításul csak egyetlen adatot: az ország lakosságának csak húsz százaléka olvas. Nyolcvan százalék számára a könyv értéktelen betűhalmaz. S ha tovább vallatjuk a statisztikai mutatókat még érdekesebb összefüggésekre is fény derül. A könyvtári tagok 54 százaléka gyermekolvasó. as »9 ’s Itm Közömbös felnőttek Hol maradnak a felnőttek, a könyvekből tudást, képzettséget szerzett értelmiség jelentékeny hányada? Az orvosok, az agrár- és üzemmérnökök? Ezekre az izgalmas kérdésekre keresett választ a decemberben összeülő III. országos könyvtáros konferencia előkészítő bizottsága. A különböző szekciók tagjai kérdőívek útján tájékozódtak. Gazdag és sokat mondó anyag gyűlt össze. Fény derült arra, hogy az ipari értelmiség körében legkevésbé kultiváltak a szakliönyvek. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet a mezőgazdaságban ténykedő diplomásoknál sem. Érdemes felfigyelni az érdektelenség okaira. A megkérdezettek jó része így érvelt: Minek képezzem magam, minek áldozzam fel a szabad időmet, amikor vállalatomnál nem értékelik a tájékozottságot? Sokan arról is jelt adtak, hogy egyes mezőgazdasági és ipar# üzemek vezetői rossz szemmel nézik a szakirodalomban búvárkodó értelmiségit. Csak arra serkentik, hogy produkáljon a termelésben. Arra viszont nem gondolnak, hogy a szak- irodalomban tájékozott ember kamatozó ismeretanyag birtokosa: ötletei nyomán; gazdaságosabbá válna a tér- ; melés, az új, a korszerűbb : eljárások mindannyiunk forintjait gyarapítanák. Elavult könyvtárhálóz at Akik mégis tájékozódnak, akik saját kedvtelésükre bu- j várkodnak, azok viszont az! információszolgáltatás hiá- • nyosságára, lassúságára hivatkoznak. Nemegyszer ak_- ■ kor értesülnek egy szakcikk,' egy tanulmány létezéséről, ; amikor az már idejétmúlt.! Sajnos, könyvtáraink — első- ; sorban a vidékiek — infor- mációszolgáltatása korsze-t rűtlen. Nagyközségekben, j falvakban ilyesmiről nem is 1 beszélhetünk. Ma még legtöbb helyütt csak szépen; hangzó elv, hogy a modern ; könyvtár információs köz-1 ponttá kell, hogy váljék. Hiányzik a legalább két élő! nyelvet beszélő, szakkérdésekben is tájékozott könyvtárosgárda, amely képes lenne az információs feladtok < szakszerű, zökkenőmentes; megoldására. Külön gondot jelentenek a I falusi és iskolai könyvtárak. • A községi könyvtárak jó ré- ■ sze zsúfolt, az elhelyezkedés; korszerűtlen, a könyvválaszték szegényes; Sok helyen; képzetlen könyvtárosok • ajánlják a műveket vajmi ; kevés eredménnyel. Legalább J ilyen elszomorító a helyzet- kép az iskolai könyvtárak- nál. is. Bár az elmúlt évtizedben a könyvállomány két! és félszeresére nőtt, s az olvasott könyvek száma két-1 harmaddal gyarapodott, 1 mégis akad tennivaló. Kevés < a könyv a tanulói könyvtó- ‘ raköan, még a kötelező < 1370. augusztus 11., kedd könyvek sincsenek meg kellő példányszámban. A beszerzésre szánt forintokat kevéssé céltudatosan használták fel állománygyarapításra. Sajnos az összeg egyre csökken: az elmúlt évben négymillióval fogyott. Legtöbb iskolában hiányzik a megfelelő könyvtárhelyiség: a könyvek jobb esetben egy- egy tanteremben kapnak helyet. Az is előfordul nem egy helyen, hogy irodákban, szertárakban, folyosókon tengődnek. Nem díjazzák kellőképpen az iskolai könyvtárosokat, így ambíciójuk csökken, a kölcsönzési időt lehetőleg minimálisra csökkentik. így érthető, hogy az utóbbi években egyre csökken az iskolai könyvtárak forgalma, s kárba vesznek a fejlesztésre fordított milliók. Ifjúság — könyvek nélkül ? A legszorgalmasabb olvasóréteg az ifjúság. A korosztály fele könyvtári tag. A rendszeresen olvasó fiatalok évenként 60—80 kötetet is elolvasnak. Vajon megkapják-e mindig a keresett, a kívánt témájú és színvonalú könyvet? Felmérések igazolták, hogy: nem. Különösen a 14 éven aluliak vannak mostoha helyzetben, pedig körükből kerül ki a közművelődési könyvtárak olvasóinak 38,5 százaléka; ők kölcsönözték a forgalmazott kötetek negyvenegy százalékát. Ugyanakkor az általuk használt könyvállomány az összes készletnek csak 22—25 százaléka. A rendkívül szegényes könyvállomány erősen használt: közel harmadát ki kellene vonni a forgalomból, ám a pótlásra nincs se könyv se pénz. Ez a helyzetkép magyarázza, hogy évről évre fokozatosan csökken a gyermekolvasók száma. Nem kedvez az olvasni szerető gyermekeknek, hogy könyvkiadásunk kevés ifjúsági művet jelentet meg nagy példányszámban. Általános panasz, hogy fogy az új könyvek válasziéka. Sajnos az irodalom mostoha a gyerekek iránt: íróinkat nem vonzza a gyermeki lélek. Különösen tartózkodóak első vonalbeli alkotóink: a megjelent könyvek legtöbbje másod- sőt harmadrendű garnitúra terméke. Távlati terv 15 évre Ezek csak a főbb gondok. Mellettük nem kevés probléma vár megoldásra. Meg kellene tanítani mind az általános, mind a középiskolás korú fiatalságot forráshasználatra, hogy önállóan igazodjanak el az információhalmazban. Könyvtári ismereteket kellene oktatni az egyetemeken és főiskolákon. Megoldásra vár a könyvtárosok hatékony továbbképzése, a gárda felfrissítése. Olyan könyvtárhálózatot kell kiépíteni, amely biztosítja az állománycserét, hogy minden könyv eljusson mindenhová. Gépesítésre vár az információszolgáltatás. így megszűnne a nagy időeltolódás. Változtatni kell a könyv iránt érzéktelen társadalmi szemléleten. Egyszóval: reformra érett a magyar könyvtárügy. Már készül a 15 évre szóló távlati terv, amely a legfontosabb problémák megoldásál ígéri. S még egyet: olvasó nép leszünk ... Pécsi István VÖRÖáfCöy KÉMREOEMV 6. Az elmúlt héten érdemes volt többször is bekapcsolni a tv-készüléket. Történetek földön és vízben Kellemes meglepetéssel kezdődött a tv-hét. Kedden este három mai történetet, mondhatnám miniatűrt mutatott be a televízió. A frappánsan szellemes és ironikus történetek jól megfértek egy műsorban, s ismét bizonyították, milyen jő műsor és siker születik, ha igazi Írókkal szövetkezik a képernyő. Tetszett Bárány Tamás jól poentírozott Szegény Böskéje, tehetséges kis groteszk volt Csurka István mély emberismeretről árulkodó története, amely A két reumás címet viselte, de legnagyszerűbb volt a harmadik, Palotai Boris Fogadd részvétemet című története egy furcsa részvétlátogatásról. A három miniatűr — amelyet nem ártott volna gondolatilag összefogóbb címen bemutatni — Nemere. László rendezte lényegre törő egyszerűséggel. Az operatőr Németh Attila volt. A szereplők közül a három párost Páger Antal és Bilicsi Tivadar, Egri István és Gre- gus Zoltán, valamint Tábori Nóra és Psota Irén nevét kell dicsérően feljegyezni. Jó Kőrisné Sárkány Magdolna szikár, ötven év körüli, vörös hajú és szeplős asszony volt. Meglehetősen sápadtan ült az igazgatói szobában. — Nem tehetek róla. hogy megbetegedtem. Teljesen váratlanul történt. Este, pontban fél hétkor beadtam magamnak a szokásos inzulininjekciót. Ugyanis cukorbeteg vagyok. Ha más nem, a rendszeres injekciózás kényszere pontosságra szoktatott volna. Persze, a szakmám is erre nevelt. Szóvei, beadtam az injekciót, s egyszer csak érzem, hogy lázas leszek. — Bocsánat! — szólt közbe Beke. — Az ampullát félretette? — Miért? Csak nem képzeli, hogy gyűjtöm?!... Háromnapos osztálykirándulásról volt szó, két nap a Balaton körül, egy a Bakonyban: ennek nem vághattam lázasan neki. Szerencsére a programot már aprólékosan kidolgoztam, ott volt a tanári szobában, a fiókomban, legépelve. Értesítettem Csalogány tanárnőt, ő azonnal felkeresett, és elvállalta, hogy helyettesít. Persze, lelkére kötöttem, hogy mindent a program szerint intézzen. Búcsúzáskor átadtam neki a fiókom kulcsát. Bár késő volt, még este bement az iskolába, és magához vette az iratokat. — Emlékszik ön a programra, amelyet összeállított? — Természetesen! — Május nyolcadikén reggel az osztály nyilván a Balaton mellől indult... — Úgy van. — És mikor kellett megérkezniük a Vadgalamb turistaházba? — Pontosan tíz órakor! Lett volna egy korábbi utazási lehetőség is, akkor már nyolc óra után ott vannak. De sajnáltam volna, ha a lányoknak túlságosan korán kell fölkelniük. . 7— Pedig ipjv. tfirtáni.. , — -- - — -- ■ Bővül a maki! „CsIpkeSiáz”-sor Makőn. a Lenin téren műkőcsipkékkel díszített több lakóház épült. A „csipkeházak” sorát most tovább bővítik. Hasonló díszes épületeket emelnek a városközpontban. (MTI foto — Tóth Béla felv. — KS) — Ebben az esetben Csalogány tanárnő eltért az útitervtől. Fogalmam sincs, hogy miért. — Másolata van a programról? — Nem, egyetlen példányban írtam. Én semmit sem szoktam elvesziteni. Csak ami fölösleges. De azt se vesztem el, hanem eldobom. Az üres gyógyszeres ampullát, például. — Sárkány tanárnő élesen, magabiztosan beszélt. Olyan emberként, aki tudja magáról, hogy logikáját nem lőhet megtámadni. Az őrnagy nem is vállalkozott rá. Ahhoz, hogy megkísérelje, túlságosan keveset tudott még. Megköszönte a felvilágosítást, és elbúcsúzott az első gyanúsítottól. Ekkor kopogtatott a második. Csalogány kisasszony valóban olyan törékeny, vékony csontú kis teremtés volt, akár egy madár. Tollatlan fiókának látszott. — Szeretném tudni, miért nem teljesítette Sárkány tanárnő kérését. — Hogy tetszik ilyet gondolni? ■— Eltért az útitervtől! — Még egy hajszálnyit sem. — Tehát betartotta a programot? — Mindenben. — Értem. Sárkány tanárnő azt állítja, hogy a legépelt program szerint az osztálynak tízkor kellett megérkeznie a turistaházba. — Ügy látszik, elfelejtette, hogy negyed kilencet írt. — Megmutatná a papírt? — Ö, sajnos, elvesztettem. Illetve, inkább eltűnt. Egyszóval : nem találom. De tessék csak nyugodt lenni, én azért emlékszem rá. — Ez tényleg megnyugtat... — Ha kételkedik, akár a Boldogságos Szűzre is megesküdhetek. — Ezt elengedem magának. Beke igyekezett udvarias és türelmes maradni, noha már látta, hogy nehéz ellenfelekre akadt. Mert nem kizárt, hogy az egyik tanárnő igazat mond. De melyik? Természetesen, össze is játszhatnak! Sőt, az is lehet, hogy egyik sem hazudik. Hátha valami szörnyű véletlenről van szó? Ismét a véletlen! — Mit gondol, miért pont önt kérte meg Sárkány tanárnő, hogy helyettesítse őt? — Mert tudta, hogy megbízhat! bennem. Mindent úgy intézek, ahogyan eltervezte. Mintha ő maga dirigálná az osztályt... •— Egyébként milyen viszonyban voltak? — Hát, istenkém. Nem a legjobban. De ez csak újabb ok volt rá, hogy hozzám forduljon. Tudta: nekem kötelességem megbocsátani annak, aki megbántott. Ha nem teljesítem a kérését, az bosszúálló lélekre vallott volna. S egyébként is: ki mást talált volna az utolsó este? A legtöbben családosak. Míg én, ugyebár ... Csalogány kisasszony a maga illedelmes modorában éppoly rendíthetetlen volt, az ártatlanságnak ugyanolyan nyugalmával beszélt, mint a tartózkodó és merev matematika-tanárnő. Beke barátságosan elbocsátotta. — Ugyebár megmaradhatok az állásomban? — Ha igazat mondott, természetesen, igen. — Akkor Isten áldja, kedveském! Az őrnagy úgy érezte magát, mint a sakkozó, aki az imént még két bástyát is fenyegetett a iovával, s végül egyiket sem sikerült kiütnie. Leverten, de különösebb csüggedés nélkül tudomásul vette, hogy a játszma elején nem jutott tiszt előnyhöz. Remélte, hogy munkatársai, a saját tábláikon, több szerencsével mérkőztek. Egyébként: talán még személy szerint neki is alkalma nyílik egy-két ügyes lépésre... Ki tudja? itolytatjuki Estéről estére műsor volt, hiszem. hogy vannak még mai írók, akikkel érdemes a tévének szövetkeznie ... Váltságdíj Csütörtökön este ismét kaptunk egy kis tévé-csemegét. Ezúttal Az irodalom kedvelőinek című müsör keretében O’Henrynek, az amerikai novellairodalom koronázatlan királyának két humoros elbeszélését láttuk megelevenedni. A tíz percbe sűrített novellák jól érvényesültek a képernyőn, különösen a második, a Váltságdíj című tetszett. Hattyúk tava Az est fő műsora a Novo- szibirszki Állami Akadémiai Opera és Balettszinház vendégjátékának, a Hattyúk tavának a közvetítése volt. A látvány, valamint Csajkovszkij zenéje maradandó élményt nyújtott mindazoknak, akik nem látták még élőben ezt a halhatatlan balettet. Ajándékműsor A pénteki programból a Halló című ajándékmüsort emelem ki. Az „árvizes” építőtáborok fiataljainak ajánlott műsor ügyesen ötvözte helyszíni riportokkal a szívesen hallgatott dalokat, zeneszámokat. Jól szerkesztett műsor volt, szórakoztató, egyben agitativ erejű is. Házasodj, Ausztria! Szombaton este harmadszor jelentkezett a televízió zenés színháza. Ez alkalommal Mikszáth Kálmán történelmi meséje, az Akii Miklós szolgáltatta az alapanyagot, amelyből Hubay Miklós és Varga Balázs írt épkézláb komédiát, Házasodj, Ausztria! címmel. A kort idéző hangulatos zenét Kerekes János szerezte. Míg e zenés történelmi komédiában felvonult a kis képernyőre a büszke bécsi udvar, jól szórakoztunk a fiatal hős, Akii Miklós kalandjain, de nem kevésbé a szereplők játékán. Elsősorban Rajz János, Almást Éva, Rátonyi Róbert és Kertész Péter tetszett a népes szereplőgárdából. Horváth Árpád rendezése jó ritmusú előadást produkált. Sorozatról lévén szó, ide kívánkozik még egy megjegyzés: ha a televízió színháza a múltat akarja idézni, ez a harmadik variáció, amit most mutattak be, jobban és hasznosabban járható út. Dickens-sorozat Vasárnap a sorozatok napja volt. És, úgy látszik, lesz is egy ideig. A Tenkes és az Orion ismétlése mellett útjára indult egy új sorozat. Az első rész címe: Biztató kezdet. Hadd summázzam így e címszavakat a sorozatról alkotott, illetve előlegezett véleményt. A Dickens- regényből készült angol sorozat, a Nicholas Nickleby 13 héten keresztül vonzza majd a nézőket, s az első részből ítélve sokan lesznek majd, akik bizony megköny- nyezik Dickens hőseinek történetét. És ismét Maigret Nem tudom, ki hogy van vele, de ez a Maigret felügyelő nekem egyre jobban tetszik. Különösen az tetszett ebben a vasárnap esti krimiben, hogy a derék felügyelő már nemcsak pipázik, hanem kételkedik is és ez nem egy rossz nyomozói tulajdonság. A felügyelő és segédei nagy igyekezettel biztosították vasárnap esti szórakozásunkat, csak a kékesi adó „szólt” közbe, s a befejezés legizgalmasabb perceinél az adás kiesett. Hogy miért? — ezt kibogozni mát nem a felügyelő dolga ... Márkus/ László
