Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

Hat lány közül a legszebbet vitte magával Egerből a híres olasz szobrász

Egy különös házasság története

AZOK A MESÉK a legszebbek, amik megtörténnek a valóságban. És minden időiben mond a sors ilyen mesélhet. Egyszer volt, hol nem volt, történt, hogy egy hatlányos egri szabócsalád második lányát feleségül vette egy híres olasz szobrászművész, a nagytemplom szobrainak alkotója, Marco Casagrande.

Érdekes története van ennek a romatikus, sírig tartó szerelemnek. Hogyan került Egerbe az olasz szobrász?

Mit tudunk Casagrande Márkról? Az átlag egri legfeljebb annyit, hogy ő faragta azokat a bolond nagy szobrokat a nagytemplom előtt, még fönn, a párkány- zaton azt a három alakot.. amiket, ha a Bérc utca felől néz az ember, olyanok, mintha gyanútlanul ballagnának, ügyet sem vetve az előttük tátongó mélységre, úgy szinte oda kell kiáltani: tessék vigyázni, szakadék következik. Persze, ilyesmiről szó sincs, jól felhelyezte őket Casagrande mester s még két angyalt is állított melléjük őrzőnek.

Felső-Olaszország Miove nevű falujában született 1806. szeptember 18-án. Édesapja földműves volt és amint az j lenni szokott, a kis _Marco megtanulta a betűvetést, aztán kijárt a mezőre jószágot legeltetni. A jószág legelészett, Marconák sár, agyag került a markába, megmintázva juhot, kecskét. S mert ahogy az is lenni szokott, volt a faluban egy földesúr, bizonyos Gera di Conegliano, annak egy kastélya, kastélyának kapuja, kétfelől osz- ' lop. azok tetejében egy-egy oroszlán. Marco egyszer megunta a sok kecskeszobrot és szemet vetett az oroszlánokra. Megmintázta azokat is és az agyagszobrokat feltette apja kis házának két kapufájára. Megyen arra egyszer a földesúr. hát látja oroszlánjainak hű mását egy pa- ' rasztház díszeként. Be is ' szólt mindjárt az udvarba: Ki csinálta azokat a szobrokat? Az apa egy kis szorongással vallotta be: Bizony az én rossz fiam. Mert isten ellen való vétek, hogy egy sze- genyparaszt kapuját ugyanolyan oroszlán díszítse, mint a földesúrét, még ha anyagból van is. De Conegliano művészetszerető férfiú volt. Előkerült a mosolygó, szőke,

; bodros hajú siheder, a tizen- ‘ négy éves Marco, s míg beszélgettek, lerajzolta a földesurat. Annak megtetszett a rajz. felkarolta a fiút, kitaníttatta, elvitte Velencébe, a Képzőművészeti Akadémiára. Marco húszéves korában már pályadíjat nyert.

, EGY ALKALOMMAL Ve< lencébe érkezett Fyrker László egri érsek, ki egyébként velencei pátriárka volt, meghívta Casagrandét Egerbe, az épülő nagytemplom •, szobrászának. Casagrande vo- ’ nakodott, mert nem sok jót hallott a barbár és műveletlen magyarokról, s el is hárította a meghívást. Csak másodízben sikerült Pyrker- nek megnyernie a munka vállalására.

A nagytemplomot 1832-ben kezdték építeni s Casagrande 1833-ban már Egerben volt. Akadt itt munka bőven.

Akkoriban több idegen művész tartózkodott Egerben,

A MEGYEI KÖNYVTÄR- ban 1970. augusztus 10-től 39-ig

kölcsönzés

szünetel

a bécsi Danhauser, az olasz Malatosti, Grigoletti, Schia- voni, Busato, akiket Velencéből, Modenából hívott meg az érsek az oltárképek festésére. Ezek rendszerint Pyrker asztalánál étkeztek, ahol igen magas színvonalú társalgás folyt. A társalgás szüneteit az udvari gordonkaművész, Verkál György számai töltötték ki. A háziasszonyi tisztet az érsek nővére látta el. s házikisasszony is akadt Mike Fáni személyében, aki az érsek unokahúga volt.

Hogy, hogy nem, Mike Fáni beleszeretett a művészbe, aki ezt illő tisztelettel viszonozta. Pedig Casagrande igazán nem volt szép. Vörhenyes- szőke, inkább alacsony, s méghozzá akadozó beszédű, mióta Velencében valami állványról leesett. De nevét már „hír koszorúzta”. A hercegprímás is meghívta az esztergomi bazilika szobrászati díszítésére. Pyrker egyenesen világraszóló tehetségnek becsülte.

CASAGRANDÉNEK tagadhatatlanul kisebbségi érzései lehettek. Vérmérsékletében, életigényeiben megmaradt a nép egyszerű gyermekének, feszengve vett részt az érseki ebédeken, ahol a beszélgetés nehezére esett, s méghozzá a gúnyolódó természetű Grigoletti gyakran kihozta a sodrából, s ilyenkor valósággal dadogott. Végül is nem tudott mit kezdeni Mike Fáni vonzódásával, amit egyébként az érsek jó szemmel nézett.

Tizenkét esztendő telt el megérkezése óta. Közben Pesten is dolgozott, Esztergomban is, az andornaktályai Mocsáry-kastély számára is készített egy domborművet. (Ott most a betegek szeretet- háza van.) Míg végre is any- nyira megtanult magyarul, hogy elmehetett leánykérőbe. Ideje is volt, mert már harminckilencedik évébe fordult a művész.

Élt akkortájt Egerben a Specziális utcában (a mai Csiky utca) egy papi szabó, az ersék udvari szabója, aki szorgalmasan varrta a papi öltönyöket és szorgalmas férj is volt, nyolc gyermek apja, s a nyolc közül hat volt a lyány. Nem csoda, ha ez a családtervezési iram, s a gyermekek nemének olyan aránytalan megoszlása korán sírba vitte. Az ipart így özvegye gyakorolta. Amikor Casagrande baráti beszélgetések közben tudomást szerzett a Kovács lányok szépségéről, fehérnemű-varratás ürügyével felkereste őket, s nyomban megkérte a legnagyobb lány kezét. A lányt meglepte a hirtelen támadás és kikosarazta a kérőt. A kis Casagrande azonban makacs ember volt. Nem sok idő múlva ismét bekopogtatott Kovácsékhoz. Ezúttal a soron következő lány, Mari volt otthon, húszesztendős szépségének teljes virágjában. És Mari igent mondott.

HATRA VOLT MÉG Mike Fáni. Pyrkerhez rövidesen eljutott a kiír, s magához kérette Casagrandét:

— Hallom, Marco, hogy nősülsz. Ki a menyasszony?

— Excellenciád udvari szabójának lánya, Kovács Mari.

— Szeretném látni.

— Ha megengedi excellenciád, bemutatom.

— Kíváncsi vagyok az ízlésedre.

Be is mutatta jegyesét. Pyrker hosszan nézte a lányt és azt mondta:

— Jól választottál, Marco.

És így történt, hogy 1845.

márciusában, 125 esztendeje, a házassági anyakönyv 208. tétele alatt bevezették: Vőlegény Casagrande Marco, a Lombard—Velencei Királyság Mione helységéből származik, apja Antal, anyja Trevisol Dominica, művész. 39 éves. A menyasszony Kovács Mária egri születésű, apja Ferenc, anyja Czvek Anna, hajadon, 20 éves. Tanúk Czvek János és Morandi Angyal.

• Casagrande elvitte asszonyát az ola^z ég alá és Ci- sonban telepedett meg. 1851- ben visszatért és még két szobrot készített a nagytemplom főoltára mellé.

És ahogyan a meséket be szokták fejezni, boldogan éltek, míg meg nem haltak. Szép házuk volt, szép szőlőskertjük, csak két szomorúságuk: nem volt gyermekük és Casagrande sokat betegeskedett. A kővel való bánásmód asztmatikussá tette. Először ő tért meg a maga faragta márvány síremlék alá 1880. február 5-én. Felesége nem hagyta el forrón szeretett férje sírját, melléje temették 1893-ban. Ott nyugszik a kis egri lány a cisoni temetőben. .

ÍGY MESÉLTE EL a történetet Türk Frigyesnek a század elején a legkisebbik Kovács lány, Tériké, Réti Gáborné, Casagrande sógornője.

Hogy a nagy Kovács család tagjai hol vannak, hová származtak, s élnek-e még utódaik őrzik-e a művész arcképét, amit Tériké még őrzött, nem tudjuk. Talán e megemlékezés nyomón megszólal közülük valahol valaki.

Dr. Kapor Elemér

I. díj: 4 000 Ft-os OFOTÉKT-utalvány

Az elmúlt évben rendezett fotópályázatunk nagy sikere után most ismét eleget teszünk a fotószakkörök és fotóamatőrök kívánságának, s ismét pályázatot hirdetünk Fotózzon a Népújságnak! címmel.

A pályázat feltételei a következők:

1. A hivatásos fotóriporterek és fényképészek kivételével mindenki részt vehet a pályázaton.

2. A pályázat témája kötetlen.

3. Egy-egy pályázó havonta 10 fényképet küldhet. Legkisebb méret: 13x18-as, legnagyobb méret: 18x24-es.

A beérkezett fotókat a zsűri 1-től 10-ig pontozza. A zsűri által elfogadott képeket a pontszám megjelölésével közöljük a Népújságban.

A pályázat 1970. szeptember 1-től 1971. március 1-ig tart. Eredményhirdetés: 1971. március 21-én.

A beküldött fotókat vissza nem küldjük,

I. <«1

4 OOO Ft-os OFOTÉIÍT- utalvány

II. díj

3 000 Ft-os OFOTÉRT* utalvány

4.

5.

6.

III. díj

2 OOO Ft-os OFOTÉRT- utalvány

A díjat nyert pályázók fényképein kívül valamennyi fotó részt vesz egy sorsoláson, ahol a szerencse dönti el, ki nyeri a vigaszdíjat.

Vigaszdij:

ÍOOO Ft-os OFOTÉKT- utalvány

A zsűri munkájában részt vesznek tavalyi fotópályázatunk nyertesei: Fejér István

(Eger), Répást István (Hatvan) és Molnár Gyula (Eger).

Szeptember 1-től érdeklődéssel várjuk a fényképeket. A fotó hátára kérjük ráírni a szerző nevét, lakhelyét és a fénykép címét.

A borítékra kérjük ráírni:

Túl a Nagy-Krivánon

Azt tartják, hogy a Nagy- Kriván olyan jelképe a szlovákoknak, mint a japánoknak Fuzsijárna. Küllemre ez a két csúcs hasonlít is. egymáshoz, ha a Kriván méretei szerényebbek is.

Aki turista elkerül a Tátrába, valahol találkozni fog a Kriván nevével. Mint ahogy mi is találkoztunk vele, és én ezért választottam címnek ezt a csúcsot, nem is minden célzás nélkül.

Hadd fűzzek néhány szerény megjegyzést ahhoz a néhány naphoz, amit kellemes körülmények között töltöttem el a szomszédos és baráti országban, alig néhány ' kilométerre határainkon túl. Kezdetben furcsa volt megszokni, hogy az utak jelzései mások, mint a mieink, olykor ritkábban is láthatók, mint ahogy itthon megszoktuk. Feltűnt, hogy mennyit költenek szomszédaink útjaik kezelésére, felújítására, rendben tartására. Bár a mi felújított, 3-as főútvonalunk sem marad el például a szlovákiai utak mögött.

Megnyugtatott az a tény, hogy Losonc környékén minHangverseny a varsói Chotfin-saobttraál.

denütt két felírást' lehetett olvasni a különböző táblákon : a szlovák mellett a magyart is. Kassa vidékén viszont ilyen már nem volt. Mennyivel könnyebb így eligazodni’ egy másik ország területén, gondoltam. De amikor kinyitottam autótérképemet, amit itthon készítettek, bosszankodnom kellett. Itt bizony magyar elnevezést véletlenül sem látni. Honnan tudja hát a helyi ismerettel nem rendelkező és a szlovák nyelvet nem ismerő turista, hogy Strbszké Plesó a Csorba-tó?

Erre azt lehetne mondani, hogy ilyen alapon minden külföldet ábrázoló térképet el kellene • látni magyar • nyelvű felirattal is. Kellene? Nem is lehet, hiszen ' Londonnak éppúgy nincs magyar neve, mint a Mount Everestnek. Ha volna vi- szon jó magyar nyelvű útikönyv, az megkönnyítené a tájékozódást. Ha volna. De nincs. Vettem ugyan egyet — Losoncon. Budapesti kiadást.

Mint ahogy itthon azt sem tudta a helybeli IBUSZ megmondani, hogy a Tátrában hol találok szállodát és mennyit kémek egy szobáért. Apróság, de az OTP azt is közölhette volna, amikor ide adta a koronáról szóló csekket, hogy annak beváltása hol és hogyan történhet meg. Legalább egy félórás hiábavaló sorbaállástól mentett volna meg. Es akkor derült ki, hogy a csekket nem azon a részen kellett volna aláírnom, ahol a vámhatóság emberei mutatták. Kellemetlen lett volna, ha emiatt pénz nélkül maradok mindjárt, a kinti tartózkodásom elején.

Tetszett aZ a kulturáltság, ahogy a szomszédaink gondoskodnak a turistákról.' Minden helység bejáratánál, bármilyen kis település legyen is, ábra mutatja, hogy ott étkezni, megszállni, fürödni lehet, várrom, vagy műemlék épület nyújt látnivalót. Nálunk ez még nem terjedt el, pedig sokat köny- nyítene még a hazai turistákon is.

Egészen kis dolgokkal tudnak szellemes megoldásokat találni. Pihenőt csinálnak egy kis tetővel ellátva, egy forrás, vagy hegyi ter- rasznál. Lehántolt, rövidre vágott gally ú fatörzsből sorompót állítanak fel a lázárt erdei utaknál. Az országút menten egymást érik a nagy méretű hirdetések, amiket érdekes, modern vonalú állványokra szerelnek fel. így hirdeti magát például Ó-Tátrafüred előtt a kassai nagyáruház. • >*r

De nem ritka az iparművészeti díszítő elem sem egy- egy érdekes rajzolatú kompozíción — az útárbk mentén.

Ezekhez képest a mi biztosítási reklámjaink nagyon szegényesnek tűnnek.

Különösen hátrányos az összehasonlítás, ha a Mátrát állítom szembe a Tátrával. Hol tartunk mi még? Szálloda, étterem, emléktárgy alapján is! A szomszédaink tudatosan készültek fel az idegenforgalomra. Bizonyíték erre például az étlapjuk. Az egyik magasan fekvő hegyi vendéglőben, egészen közel a havas csúcsokhoz, a konyha remekeinek nevét magyarul is olvashattuk. Igaz, a zsírban sült krumplit zsirított burgonyának tüntették fel, de annyi baj legyen

Zakopánéban is magyarul lehet kérdezni az üzletekben a különböző dolgok árát. Pedig ott nem laknak magyarok, és az eladók csak a legszükségesebb néhány szót ismerik. De mivel állandóan találkoznak magyar turistákkal, nem voltak restek a legáltalánosabb magyar kifejezéseket megjegyezni.

Nem akarok ón kritikát!; - nul hajbókolni minden élőt ami a határainkon túl var De ésszerűtlennek tartó nem tanulni abból, amib' érdemes. Ha csak arra go dolok, hogy a népek köze dése egymáshoz milyen m politikai erő, akkor is mi éri, hogy nyitott szem:'.' járjuk a világot, és hoz haza a jó tapasztalatokat. F szén a turizmus ma világ lenség. Ennek anyagi élőn, it is számba kell venni, m az sem mellékes. Mi, mag rok egyébként is vendégs; retetünkről vagyunk hírese Már csak ezért is haszr, odafigyelnünk a világra kritikus szemmel is.

G. Molnár Peren«

(