Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-05 / 182. szám
Kiknek sikerült? Beszélgetés a főiskolai felvételik tapasztalatairól Hat megyéből jelentkeztek érettségizett fiatalok az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolára. Lezajlottak a felvételi vizsgák, döntött a felvételi bizottság, s a posta vitte az örömet vagy elkeseredést szülő értesítést a jelentkezőkhöz. Túl a döntéseken nem érdektelen a vizsgák és jelentkezések tapasztalatait összegezni, mert mind a pe- dogógus, mind a szülő, mind a diák hasznosítható információkat válogathat belőlük. Erről beszélgettünk Szűcs Lászlóval, az egri főiskola igazgatójával. Hová lesz a vonzóerő? — A korábbi években egyre többen „ostromolták” a főiskolát. Mi a jelenlegi tapasztalat? — Csökkent az érdeklődés. A tavalyi létszámnál közel 200-zal kevesebben jelentkeztek. Ennek alapvető oka, hogy csökkenőben a pedagóguspálya vonzóereje, az alacsony fizetés riasztja a fiatalokat. Ez indokolja azt is, hogy egyre több a női jelentkező. Már a nyolcvan százaléknál tartunk, s számolni kell azzal, hogy ez az arányszám évről évre ggyarapszik két-három százalékkal. A fiatalokat, különösen a fiúkat a több forintot ígérő műszaki pályák vonzzák. A főiskola pedig egyre kedvezőbb felvételi lehetőségekkel várja az érettségizőket, hiszen — még két évig — évente 50-nel több fiatalt tudunk felvenni. Szeretnénk, ha nőne az intézmény vonzóereje, mert népesebb, erősebb mezőnyből könnyebb a babérra valóban érdemeseket kiválasztani. — Mit mutat a jelentkezések aránya? — Végletes helyzetek adódtak. A két magyar-történelem szakos helyre hat- vanketten pályáztak. A magyar-orosz szak harminc belépőjét hetvennégyen szerették volna megszerezni. Ellentétes a kép a matematikával párosított szakokon. Itt volt a leglanyhább az érdeklődés. A matematika-rajz szak tizenkét helyére csak öten pályáztak. A keretszám- «ál csak néggyel többen je- ; lentkeztek matematika-kémia ; szakra. Évek óta tapasztalt jelenség, hogy a fiatalok idegenkednek a reál szakoktól. A középiskolákban kellene ; jobban megkedvel tetei, nívó- sabban, érdekesebben tani- ; tani ezeket a tárgyakat. Ha így történne, akkor egyenletesebb lenne a jelentkezések aránya, s ami szintén lényeges, kedvezőbb a válogatási lehetőség. — Miként értékeli a fiatalok felvételi szereplését? — Érzékelhetően esik a : színvonal. Különösen érezhető ez a reál szakokra jelentkezőknél és egyes humán tárgyaknál. A magyar szakra jelentkezőknél különösképp elkeserítő az eredménytelenség. Közülük harminchármán ; írtak anyanyelvűkből nullás minősítésű dolgozatot. Az is elgondolkodtató, hogy a kitűnően és jelesen érettségi- ; zettek közül húszán írtak lEGJOBB. NIRVeReS kétnullás, azaz teljes ered ménytelenségről, tanári túlértékelésről, rossz felkészítésről tanúskodó dolgozatot. Ezzel a kóros jelenséggel érdemes lenne az érdekelt iskolák nevelőinek foglalkozniuk, annál is inkább, mert az írásbeli témák nem követeltek különösebb erőpróbát. 50 százalék munkás - paraszt fiatal — Hogyan alakult a munkás—paraszt származású fiatalok jelentkezési és felvételi arányszáma? — A tavalyihoz viszonyítva egy százalékkal emelkedett a jelentkezési arányszám. Már az ötven százaléknál tartunk, ez országos szinten is rangos számot jelent. Különösképp megnyugtató az, hogy a munkás—paraszt származású fiatalok helytálltak a felvételi vizsgán: a felvettek ötven százalékát ők adják. Ez bizonyítja, hogy a középiskolai tanárok valóban komolyan veszik felkészítésüket. Szeptembertől indul főiskolánkon a magyar—angol szak 24 fővel; azt hittük, itt lesz legnehezebb helytállniuk a munkás—paraszt származású fiataloknak. Kellemesen csalódtunk: a felvetteknek majd ötven százaléka közülük került ki. — Mit lehetne tenni a jelentkezési aránytalanságok megszüntetéséért ? — E téren jobb felvilágosító munkával a középiskolák segíthetnek legtöbbet. Marad azért tennivaló a főiskola számára. Szeretnénk elérni, hogy gyarapodjék a jelentkezők száma, hogy kedvezőbb legyen a szelektálási lehetőség. Népszerűsíteni akarjuk a reál szakokat. Tervezzük, hogy a főigazgatói hivatal vezetője már decembertől sorra látogatja a körzetünkbe tartozó középiskolákat, s így igyekszik felkelteni a tehetséges tanulók érdeklődését. Azt szeretnénk, ha minél több jó képességű érettségizett kerülne hozzánk. (pécsi) Eifyeieml előkészítőn A Budapesti Bolyai Kollégiumban 85 középiskolás fiatal vesz részt az egyetemi előkészíti táborban. Az előkészítőn a Műszaki Egyetem és az ELTE, valamint a megyei művelődési osztályok szervezésében a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei napi 7 órán át foglalkoznak matematikával és fizikával. Délelőtt tanárok oktatják őket, délután pedig 18 egyetemista társadalmi munkában foglalkozik a fiatalokkal. A napi kemény tanulás után szórakozásra is jut idő, megismertetik a fiatalokkal a főváros nevezetessé- 1 geit, színházba és múzeumokba látogatnak. (MTI Foto: Krisztina) — Király Az e!si magyarországi térkép ismeretlen kiadásai kérditek éli Olaszországban EDDIG három XVI. századbeli kiadásból ismerte a tudomány Lázár deák 1510 körül készült első újkori magyarországi térképét, amelynek eredetije — sajnos — elveszett. Az egyiket 1528-ban a német Tannstätter. a másikat 1553-ban az olasz „Guadagninum melléknevű Andreas Valvasorium” — bizonyos feltevések szerint a Gvadánviak őse — a harmadikat pedig 1566-ban Zsámboki (Sam- bucus) János adta ki. De akkoriban Európa legfejlettebb térképészete az olasz, a kontinens legérdekesebb országa pedig — az ozmán hódítás miatt — Magyarország volt. Jogos volt tehát a feltételezés, hogy ezt a valóban kitűnő térképet olasz földön is alighanem kiadták. Ezért kutatta végig az elmúlt hetekben dr. Tegena Lajos professzor, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem térképtudományi tanszékének vezetője a legjelentősebb olasz gyűjteményeket. így Rómában a vatikáni könyvtárat, a Collegio Romano könyvtárat, Velencében a Biblioteca Marcianat és a Museo Corrrert. valamint a firenzei Biblioteca Na- tionalet. KUTATÄSA eredményes volt; A firenzei könyvtárban sikerült találnia egy térképét, amely az Arno áradása során ugyan erősen megrongálódott, de azóta tökéletesen restaurálták. A „Nova deseriptio totius Hungáriáé” feliratú, 1559-ben Rómában kiadott térkép kétségtelenül Lázár deák műve nyomán készült. Ugyanez bizonyosodott be a másik térképről is, amelyre a professzor a velencei Museo Correr archívumában bukkant rá, s amely ugyancsak 1559-ben jelent meg Rómában. ÍGY MOST már öt kiadásban vált ismertei a XVI. század zseniális magyar térképészének, Bakócz Tamás titkárának. Lázár deáknak az alkotása. Késői utódai, a mai magyar kartográfusok már dolgoznak is azon a kiadványon, amely facsimilében teszi majd közkinccsé ezt a 460 éves magyar kultúr- értéket. A készülő mű jelentőségét'növeli a Lázártérkép forrásmunka-jellege. Több mint 900 egykorú földrajzi név van rajta, megismerhető róla az ország akkori vízrajza, stb., de általában is a kor legtökéletesebb térképének vagy térképei egyikének tekinthető. Jellemző, hogy csak mintegy 40 évvel később követte Anglia első újkori térképe, amely vele körülbelül azonos színvonalúnak minősíthető. Egy furcsaság feltűnik ezeken az olasz kiadású másolatokon. Az észak nem a térkép felső részén van, hanem körülbelül 45 fokkal nyugat felé elcsavarva. Valószínű, hogy Lázár deák művének olasz másolói —■ a magyarországi viszonyok ismeretének hiányában — rosszul tájolták. Ezt a következő, szintén új felfedezés támasztja alá. A TÉRKÉPTUDOMANY magyar profesz- szora a római Biblioteca Casanatense egyik XVI.' századbeli könyvében talált egy térképet, amely szintén Lázár deák műve alapján készült, de amelyre — a Duna-Tisza közének vidékére — egy „tájoló rórzsát” festettek, s ez már helyesen mutatja az égtájak irányát. A mű szerzőjének tehát rendelkeznie kellett egy eredeti, helyesen tájolt Lázártérképpel is. amelyet mintának használhatott. Talán Mátyás király valamelyik volt olasz kartográfusa útján juthatott hozzá. JA MOS: 1. fhlmiíág 'Bt* Felhőtlen májusi hajnal volt, amikor Beke őrnagy bezárta garzonlakását, s a szabadságát élvező ember derűjével lesétált a csendes, orgonaillatú budai utcán álló Wartburghoz. A kocsi vadonatúj volt, az őrnagy úgy gondolta, hogy a szabadsága alatt bejáratja. Barátai a lelkére kötötték, hogy sík utat válasszon, de Beke erdő és hegyvidék után vágyott. Ügy döntött hát, hogy Körmendre menet, keresztülszeli a Bakonyt. Télen, amikor húga eljegyzését tartották, ígéretet tett a fiataloknak: májusban a saját kocsiján viszi őket az anyakönyvvezetőhöz. Most megvolt a kocsi, és a szabadság, indulhatott esküvőre a testvéréhez. Mint elhárítótiszt, az őrnagy többnyire civilben járt, de ma egyenruhát öltött. A szálas, fekete hajú férfit parancsnokai az osztály egyik legtehetségesebb tisztjének tartották. A fürkésző értelmet, a hivatásával járó feszültséget azonban ezúttal otthon hagyta. Most, ezen a májusi hajnalon, amikor kocsiba szállt, az újdonsült autótulajdonos gyengédségével megtörölgette a bepárásodott visszapillantó tükröt. A hűtő kék zománcon már ott piroslott a felkelő nap. Az elmúlt éjjel langyos volt. de Beke türelmesen melegítette a motort. Nem kellett sietnie. Ügy tervezte, hogy kímélni fogja a kocsit, s végig negyvennel hajt. Elég, ha délre Körmendre és. így tervezte. A sors viszont úgy hozta, hogy húga két hete asszony volt már, mire Beke valóban Körmendre ért... Messziről megérezte az erdők frissítő leheletét, s örömében rátaposott a gázpedálra. Ez, persze hiba volt, vétek a zsenge ifjúságát élő Wartburg ellen, amely már hegynek kapaszkodott. De Beke tudta: a gép meg a szív nem mindig ugyanarra az ütemre ver, s az utóbbinak olykor el kell nézni a heveskedést is. Bent az erdőben, a tavaszi Bakony illatával teli szerpentinen már korántsem érezte sietősnek az utat. örült, hogy a sok tervezgetés ellenére — .,no, majd a szabadságom alatt kialszom magam” — korán kelt föl. Az egyetlen, ami zavarta, a fogadalom, hogy a pihenés napjai alatt nem gyújt cigarettára. Fél óra múlva felfedezett egy fára szögezett táblát; „ÖNT IS VÁRJA A VADGALAMB TURISTAHÁZ! Meleg koszt, éjjeli szállás, presszókávé” ? — hirdette az agancsokkal meg vadkanagyarral díszített tábla. Beke órájára pillantott, és megállapította, hogy nyugodtan ellátogathat a Vadgalambba. Iszik egy kávét, és átfutja a magával hozott újságot. Tűnődve, szórakozottan, a lényegtelen dolgoknak kijáró egykedvűséggel szánta rá magát. Olyan döntés volt, aminek egyetlen ráérő ember sem tulajdonít jelentőséget. De Bekének kis híján az életébe került... (Folytatjuk) Mi történt a furistaházban? És mi történt Beke őrnaggyal, a katonai elhárítás tisztjével? Miért ítélték halálra a l/B osztályt? Hogyan került éleslövedék a vaktöltények közé? Izgalmas, folytatásos regényünk A fekete macska visszatér választ ad a kérdésekre, s bepillantást nyújt a kémelhárí- ták izgalmas munkájába. Egy tilalom margójára Elnémultak a kis készülékek, nem üvölt, s nem is szól többé a rádió a vona tokon — legalábbis ezt akarta elérni a MÁV a rádiózást megtiltó rendeleté vei. „A sok panasz következtében történt” — mondják az illetékesek: a kocsikban óriási számban megjelenő ordító-bömbölő rádiókészülékek régóta idegesítették már az utazóközönséget. A panaszok indokoltak. Igen kellemetlen és min denképpen elítélendő, ha tapintatlan rádiótulajdonosok teljes hangerőre állított készülékekkel „szórakoztat ják” utazótársaikat. A MÁV ezúttal határo zottan fellépett — és baltával csapott a légyre. Egy intézkedés akkor jó, ha az a közvélemény egyetértésével találkozik, ha az emberek elfogadják és segítenek is azt eredményesen végrehajtani. Senki nem tagadhatja, hogy a szóban forgó rendelet javítani akart, a közösség érdekeit akarta szolgálni, de ugyanakkor óhatatlanul sérti is a közösséget. Sérti, mert hatalmi szóval akar megoldani egy olyan problémát, amit csak a közvéle mény segítségével lehet. El felejti azt, hogy a táskará dió, ez a praktikus kis ké szülék, nemcsak üvölteni tud, amitől rettegni kell, hanem műsoraival kellemes szórakozást is biztosíthat, megrövidítve így az utazás idejét — ami sokszor éppen a MÁV jóvoltából nyúlik hosszúra. Az alkalmi kis csoportosulás — egy vonatkocsi utazóközönsége, — eldönthetné és a döntés mindenki számára megnyugtató lenne, hogy egy-egy esetben zavar-e, vagy éppen szórakoztat a rádió. Ez hiányzik a rendeletből és ezért sérti merevségével éppen azokat, akiknek az érdekében készült. Mert vajon helyesnek mondható-e az olyan határozat, amely meg akarván szüntetni valahol a féktelen, durva orditozást, megtiltja — magát a beszédet? — hekeli — _____________ —ti
