Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-04 / 181. szám

Hét vége Szombaton este másodszor jelenkezett a tv zenés szín­háza. Amíg az újságból vé­gigböngésztem a Régi nyár szereposztását, őszintén szól­va megfogalmazódott ben­nem némi fenntartás: ho­gyan lehet ennyi kiváló pró­zai szereplővel jó zenés szín­házat csinálni? A kérdésre maga a pro­dukció adott választ: a Ma­gyar Televízió és a svéd te­levízió közős filmje kellemes esti szórakozást nyújtott. Hát igen, így könnyű — mondhatná az ember kissé kajánkodva — a jó öreg Bé- kejfy írja a szöveget, Lajtai Lajos a zenét, a rendező Ke­leti Márton, az operatőr pedig Hildebrand István. És, a szereplők! A neves próza­iak, Rutkai Évától Venczel'; Veráig, Latinovitstól Várko- nyi Zoltánig és a tehetséges svéd művészek biztosították a szombat esti sikert. És ezek után mégis azt ál-* lítom: nem könnyű manap­ság sikerre vinni az örökzöld melódiákkal megtűzdelt bé­kebeli történetet, a birtok nélküli földbirtokosról, a di­vatos primadonnáról és a> kevésbé divatos, de gazdag özvegyekről. És hogy mégis sikerült, ez egy jó ötletnek és egy jól eltalált stílusnak köszönhető. Nem operettet láttunk, inkább musicalfélét, de ebben is volt valami gro­teszk, mintha apró idézőjelek figyelmeztettek volna: nem kell már olyan komolyan venni azt a hét órát a Nem­zetinél, vagy Budát a Hor- váth-kerttel. És így volt y5, így íett el­fogadható ez a zenés játék, amelynek nagy ötlete, hogy» író, zeneszerző és színház- igazgató előttünk formálta, alakította. mondhatnám szülte a történetet és egy ki­csit a műfaj persziflázsát is. Külön élmény volt a ven­dégek sorában játszani látni Turay Idát, aki, úgy látszik, megőrizte egyéniségét. ★ A vasárnap este nem sok jót ígért, s ezt be is tartotta. Az Egy tanú a városban cí­mű francia film még krimi­nek is gyenge, hiányzik be­lőle a nyomozás izgalma, lo­gikája, marad helyette egy hosszadalmas üldözés. Ez vi­szont izgalmas... (márkusz) Egyhónapos tanulmányút a Szovjetunióban Kilencvenöt diák töltött egy hónapot a két ország művelődésügyi minisztériu­mainak közös létrehozott nyelvi táborában a Szovjet­unióban. A táborban mindent biztosítottak ahhoz, hogy a meglehetősen rövidre szabott idő ellenére megismerkedhes­senek a magyar diákok az orosz nép történelmével, iro­dalmával és a szovjet embe­rek életével. Napi háromórás foglalkozásokon meghatáro­zott témáról tárgyaltak, és lehetőséget kaptak a diákok arra, hogy kirándulásokon, kulturális programok kereté­ben bővítsék az adott témá­val kapcsolatos ismereteiket. A mezőgazdasággal és élelme­zései kapcsolatos témát egy kolhozban tett látogatás tette teljesebbé, irodalmi ismere­teiket Tolsztoj és Turgenyev szülőföldjére tett kirándulás­sal bővítettéi«. A magyar diá­kok, akik között szép szám­mal voltak Heves megyeiek is, sokat tanultak, méltón képviselték fiataljainkat. Szaunadiplomás magyarok A magyar—finn barátsági hét finnországi eseményeiről a né­pes magyar delegáció Jó néhány részvevője — közöttük Kállai Gyula, a Hazafias Népfront és az országgyűlés elnöke, aki a politikai küldöttséget vezette — diplomával tért haza: szauna­diplomával. Ilyen oklevelet a különösen kedves látogatóknak adnak a finnek, vendégszeretetük és tiszteletük írásos jeleként. Soiknyelvű okmánya a szauna­diploma: a hiteles irományok rendje és módja szerint aláírá­sokkal, pecséttel ellátva igazol­ja, hogy tulajdonosa „légfürdő­zés közben önmagát megvesszőz- te, ezáltal testben ás lélekben újjászületett, új ember lett”. A külföldieik szemében külön­legességnek számitó szauna finn földön a nemzeti életmód első számú tartozéka. Azt mondják, nem is volt igazán Finnország­ban az, aki ott nem szaunázott. Jellemző adat: a lakosok szá­ma 4,5 millió — a szaunáké 1 millió, éppen annyi, amennyi telefonkészüléket használnak a finnek. A szaunázás lényege: forró gőz ée hideg víz gyors váltoga­tásával fokozzák a vérkeringést és ezáltal felfrissítik a testet. Többnyire fából készítik a azau. na épületét, s ez leginkább gőz­fürdő-kabinhoz hasonlít. A für­dőhelyiség „szíve” a tűzhely. Nyírfából rakott máglyán grá­nitköveket izzítanak. A felfor­rósodott szikladarabok. száraz párát idézve elő, a hőmérsék­letet 80—100 fokra emelik (össze­hasonlításul gondoljunk csak Karinthy Ferencnek Péntek eeti tv-bemutatóként látott „Göz”-é- re, amelynek két figurája, Kör­mendi János és Márkus László már a 80 fokos hökamrában is úgyszólván „olvadásnak in­dult”). A finnek forró hőlég-für- dőjét emeletesen rakott heverő­kön élvezik a szaunázók. Né­hány percnyi száraz ízzasztás után vizet öntenek az izzó kő­rakásra. A gomolygó forró gőz vérkeringést serkentő hatását azzal is fokozzák a fürdőzők, hogy lombos nyírfanyaiébokkal virgácsolják magukat, amíg bő­rük egészen piros nem lesz. Ez­után kiszaladnak a kabinból és megmerítik magukat a közeli hi- heg, sokszor jeges tóban, folyó­ban, b ezt a műveletet többször megismétlik. Télen, amikor a vizek befagynak, a fürdés helyett a hóban kell hemperegni. Lány as országúiról Angol film Nagy siker. Szuggesztív ha­tását a íiim nem olcsó esz­közökkel éri el, inkább azzal, hogy a három ember — két asszony és egy férfi — kö­zött elképzelhető drámai rob­banást csak egyetlen okra koncentrálja. A történeten az első koc­kák után látszik, hogy nem összecsapott forgatókönyv, hanem írói mű, regény alap­ján készült. A párbeszédek és a jellemzések hitelesek, valószerűek, a reális élet és állapot rögzítésére íródtak. Ella, a lány az országúiról négy szóban foglalja össze életcélját: utazás, beszélgetés, evés és szex. Ezt a négysza­vas felkínálkozást tizenki- llnc évesen mondja el Steve- nek, áki felveszi őt az útszél- ről. Steve sem akárhonnan érkezik ebbe a kalandba. Nincs és nem is lehet már gyermekük, pedig Frances, a felesége értékes asszony. Ez a szerelmi háromszög még­sem válna feszítőén izgal­massá, nem robbantaná fel az amúgy is bizonytalan ér­zésekből táplálkozó házassá­got, ha Ella gátlástalan szem­telensége vagy követelőző őszintesége színvallásra nem késztetné a férjet és felesé­get. Ella azért mer és akar őszinte lenni, mert neki eb­ben az ügyben nincs veszte­nivalója, valójában vonzódik ehhez a középkorú, boldog­talan férfihez, mert megis­merte sebezhetőségét. Az asszony nem tud és talán már nem is mer harcolni el­képzelt boldogságáért, mert a fantáziában jelentkező le­hetőségeket nem lehet kézzel érinteni és közelebb húzni magunkhoz. Steve tehetet­len, mert mélyebb érzelmek nélkül nem lehet dönteni és nem is tudja elszánni magát a választásra. A filmet Peter Hall ren­dezte. Kitűnő szereplőgárdá­val olyan atmoszférát te­remtett, amely jeleneteiben, jellemzésében művészien és magas hőfokon rögzít érzelmi állapotokat, ingerültségeket, melyek sorsdöntő pillanatok­hoz vezetnek. Csaknem mér­nöki pontossággal szerkesz­tett képsor és lélektanilag is hiteles az a mód és út, ahogyan Ella a kocsiba be- szállva birtokba adja magát Steve-nek és ahogyan a reg­Szabó László — Sólyom Józsefi 3a Az ismeretlennel tör­tént találkozót többször is lefényképezték, s néhány óra múlva — Dasch segítségével — Washingtonban már tud­ták, hogy az ismeretlen —, akinek szintén FBI-ügynö- kök szegődtek a nyomába — senki más, mint Kerling. A floridai csoport parancs­noka rövidesen találkozott csoportja egyik emberével. Ebben a pillanatban vették őrizetbe. De bárhogyan is faggatták Kerlinget s a le­bukott Thielt, egyik sem volt hajlandó beszélni, Így aztán az FBI kénytelen volt tovább folytatni a hajtóva­dászatot, a csoport másik három tagja után. Chicagó­ban próbáltak a kémek nyo­mába jutni, mivel feltételez­hető volt, hogy Haupt meg­látogatja apját, majd ezt kö­vetően találkozik a csoport többi tagjával is. S az egyik éjszaka való­ban bekopogott az idősebb Haupt lakásának ajtaján egy magas termetű fiatalember. Meglepett örömsikoltós, gyorsan pergő szavak, s a fiatalember eltűnt a ház bel­sejében. Haupt tehát haza­tért, ahogy Dasch megjöven­dölte. De őt sem tartóztatták még le, Conolly úgy határo­zott, hogy egy ideig játsza­dozik vele. hátha Neubauer is Chicogóba megy. s érint­kezést keres Haupttal. Ám akkor érte őket a legnagyobb meglepetés, amikor az FBI chicagói kirendeltségének a főnökéhez így szólt a tit­kárnője: — Az előszobában Mister Hermann Haupt várakozik! — Jöjjön be! A fiatalember belépett a szobába, s egy csomó idézést, katonai behivót tartott a ke­zében Távollétében érkeztek a lakására. — Hermann Haupt va­gyok, szeretném tudni, hogy keres-e még az FBI ?... — kérdezte ártatlan képpel. — Miért keresnénk, Mis­ter Haupt? — tette magát ugyanolyan ártatlannak és semmit nem tudónak a fő­nök is. — Mert egy csomó behí­vót kaptam, mialatt én Me­xikóban jártam ... Gondo­lom, már összevissza keres­géltek ... De hát az ember nem tudhatja előre, hogy mikor hívják be katonának, ilyen váratlanul... — Várjon egy kissé, Mis­ter Haupt! — mondta az FBI chicagói vezetője, aztán le­nyomott egy gombot az asz­talon álló készüléken, s így szólt: — Nézzék meg, Her­mann Haupt szerepel-e a kö­rözési listánkon? A főnök egy perc türelmet kért Haupttól, és kilépett az előszobába. — Azt válaszolja, hogy nem köröztük — súgta hal­kan a titkárnőjének. — Szóltam, hogy csinálja­nak két teát, gondolom, szí­vesen él ön is vele — mond­ta, mosoixesva liausijavak. amikor visszalépett a szobá­ba. — Ö, ez igazán kedves! De még el sem készült a tea, s máris megszólalt a hangosbeszélő: „Hermann Haupt nem szerepel a körö­zési listánkon”. — Na látja, Mister Haupt. A dolog a legnagyobb rend­ben van. Ezek szerint a so­rozóbizottság behívója már régen nem időszerű. Ne csi­náljon gondot belőle. Nyu­godtan menjen haza. — Hát ez nagyszerű — állt fel Haupt, aztán egy búcsú­üdvözletet intett az FBI fő­nökének, s otthagyva a be­ígért teát, kisietett a szobá­ból. A kirendeltség főnöke nem tudta megállni, hogy hangosan fel ne kacagjon: Ilyen ballépést, amit ez a Haupt csinált, csak kezdő kémek követhetnek el. Örö­mében „itt felejtette” a ké­szülő teát. De Haupt el volt ragadtat­va önmagától, ravasz ötleté­től, hogy mexikói tartózko­dásának meséjével sikerült indokolnia távollétét. Mit sem sejtve ment haza. Más­nap azokon a dollárokon, amelyeket Berlinből hozott, vásárolt egy vadonatúj au­tót, és már az első délután kiautózott a városból, s be­tért egy út menti vendéglő­be. Leült egy asztalhoz. Né­hány perc múlva melléje ült valaki. A Hauptot követő FBI-ügynökök, a személyle­írás alapján felismerték ben­ne Neubauert. Most már csak egy ügynök volt hátra, de nem kellett sokáig várniuk, rövidesen ő is megérkezett a vendéglőbe. Együtt voltak hát a floridai csoport sza­badlábon levő tagjai, s az FBI nyomban lecsapott rá­juk. Valamennyien kézre ke­rültek. De hátra volt még valami, amit feltétlenül el akartak intézni az FBI-nál, mielőtt pontot tesznek a vállalkozás végére. Azon az estén, ami­kor Hauptékat letartóztatták, Conolly elment a Chester­field Szállodába, s felkereste Dasaht. Barátságosan üdvö­zölte, aztán így szólt „Ame­rika hősé”-hez: — Mister Dasch, ön le van tartóztatva. Daschnak még a lélegzete is elakadt. Ű tényleg hitt ab­ban, hogy dúsgazdag ember, nemzeti hős lesz. Azonban Hoowernek egészen más el­képzelése volt a dologról... Másnap még őrizetbe vet-; ték a zsebkendő alapján a < szabadon mozgó náci kéme­ket, aztán késő este, nyilvé- ; nosságra került a hír: Az< FBI tiz kémet tartóztatott le, _ akik 15 nappal ezelőtt part- j ra szálltak az Egyesült Ál- j lamok atlanti-óceáni partvi­dékén. Őrizetbe vettek ezen­kívül 27 más náci ügynököt^ is. A tíz kémet Washington; Columbia-fogházában őriz-; ték, majd rövidesen Roose- velt elnök lépett a nyilvá­nosság elé, hogy közölje: Az; Abwehr ügynökeit különbí­róság elé állítják. A két cso­port tagjai közül a legmaga­sabb rangot Burger érte el, 5 aki az SS-nél Standamten-; íührerig, vagyis ezredesi í rangig vitte, ezért a bírósági elnöke McCoy tábornok lett,' s a bíróság többi tagjai is; tábornokok közül került ki. A tárgyalást Washington­ban folytatták le. Több mint < 250 oldalas vádiratot nyújtott \ be az ügyész, Francis Byd- dele, aki később a nürnbergi; perben képviselte az Egye- < sült Államokat. A vádló < részletesen elemezte Dasch < beállítottságát, s megállapí- < tóttá, hogy csupán azért < árulta el a két csoportot, mert pénzhez akart jutni. A tíz náci ügynököt halál-5 ra ítélték, és Quirint, Hen­ket, Kerlinget, Thielet, Neu­bauert, Hauptot és Schmidtet 1942. augusztus 12-én már ki is végezték villamosszékben. Dasoht és Burgert még ezen a délelőtton sétálni vitték a fogházudvarra. Amikor tár­saik cellái előtt elhaladtak, megdöbbenve látták, hogy mind az öt ajtó nyitva van. Kísérőjük megkérdezte: — Maguk nem tudják, hogy társaikat ma kivégez­ték? A két náci kém ájultan ro­gyott össze a kövezeten. Végül Dasch és Burger ke­gyelmet kapott — Dasch büntetését harmincévi fog­házra, Burgerét pedig élet­fogytiglani fogházra változ­tatták át. Vége gelinél ugyanez a lány a lei makacsabb és a legrutin- sabb zsarnoksággal uralkod ugyanezen a Steve-n. Az: nem is ő tórnol a meglep tésből alig ocsúdó férfin, h: nem a szégyen és látszt mert Steve — a kapott őr mök ellenére — mégiscs: nehezen tudja elviselni a f léje forduló arcokat, pillái tásokat. Amikor pedig Ste' lakásán mindhárman eg; más szemébe mondják ak serű igazságokat, az asszoi is, a lány is legegyeneset önmagát adja. azt a mag: nyosságot, amely ilyen össz< ütközésnél kikerülhetetlen. Walter Lassally operatő munkája gazdagon színe azt, amit a rendező érzéke tetni akar. Ahogyan ebben történetben Steve nagyní látszik alulról fényképez' bizonyos esetekben, olyí szánandó és esett lesz a k< pen is, amikor a két nő ki zött tehetetlenül vergődik. Rod Steiger és Clai Bloom — két kiváló je lemszínész. Gesztusaikban ' arcjátékukban a riadt és fe színes polgár vall az él' ürességéről. Judy Geeson, í országúti lány pedig felr ebben a filmben ehhez a k< jcllernszínészhez. (farkas) Partizánok útját Az ózdi járás KISZ-fiata jai a Borsod megyei Hai gony községben határmen találkozót tartottak, amelye a bükki partizánokra emli lceztek. (26 esztendővel ez< lőtt a falu melletti tó pár­ján ért földet Szőnyi Mártó ejtőernyős partizánosztaga ( vette fel a harcot a túléri ben levő fasiszta csapatot kai.) Az emlékünnepségen rés; vettek Szlovákia szomszédi rimaszombati járásának kü döttei. Ott voltak a partizár osztag hősi halált halt polit: kai biztosának, ősz Szab Jánosnak szülei és Bali Fí renc alezredes, az ejtőernyő csapat egykori tagja. Hunkában a kémelhárítók VöRö&Kéy jANoS: Holnapi fapszámunkbon ’rezdjük az érdekes, izgalmas kémregény folytatásos közlését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents