Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-28 / 201. szám
Hosszú az úi hazáig Kétségkívül van abban valami történelmi igazságtevés is, hogy Safranka János mos-t homlokra húzott kalappal a Móré vára tövében, itt, Kis- nánán idézi a múltat — és tervezi a jövőt. Vele együtt százezrek vándoroltak ki a Horthy-korszak Magyarországáról ... Vándoroltak? Menekültek! Ki és el innét, ahol minden a feje tetejére állt, ahol a munkának nem volt becsülete és a becsületnek nem volt munkája, ki és el innét, talán egy kicsit a mesebeli eldorádóra vélekedve, de legbelül nagyon is józanul mérlegelve: csak dolgozni lehessen, csak munka iu thasson a kéznek és valamicske becsület a munkának. Ez volt 1927-ben. Mármint az, hogy Safranka János kis- nánai ..senki és semmi” itthon hagyva asszonyát és két gyermekét: nekivágott Kanadának! Es 43 évvel később, immáron véglegesen, meggazdagodva ottani fogalmak szerint ugyan nem. de hazai fogalmaink szerint meggyara-, podva valamelyest igen, így tért haza. A szocialista Mamllyen csöndes, békés ez a vidék... (Foto: Kts« B.) gyarországra. Kétségkívül van ebben valami történelmi igazságtevés. Százak és ezrek, sőt ebben az évben tízezrek látogattak haza a nemegyszer évtizedek óta nem látott óhazába — s százakra megy azoknak a száma, akik véglegesen is visz- szatérnek. Itthon élni. És, igen, itthon meghalni is. Mert az is igaz. hogy jobbára öregek, megtörtek, megfáradtak és odakint (Kanadában, vagy az Egyesült Államokban például) egyedül maradtak: a tőlük kissé már elidegenedett második, a majdnem teljesesen idegen haimadik generáció és a meghalt barátok, asszonyok közepette. Safranka János egyébként erő és egészség a maga mokányságával, 79 évével hatvanéveseket példázva és ma is ízes magyar beszédében alig vélni felfedezhető akcentust, angol szót még .nyomokban sem. Megtanulni megtanult 43 év alatt angolul, hiszen keresztül-kasul bejárta Kanadát, farmoktól a bányákig és bányáktól a fari* mokig, míg végre önálló giaz- ú d>a lett Wlndsorban, — igy | hát bojtorjánként ragadt rá \ a nyelv. ^ — Magyarul álmodtam én, É kérem szépen, mindig — néz I körül a dimbes-dombos Mát- I ra alji tájon, a jó kilátást $ nyújtó várdomb tetejéről. :|Nem, ez semmiképpen sem £ Kanada végtelenbe nyúló, ga- ■j bon át termelő síkvidéke. Ez az „otthon”, ahonnan 1927- ben elindult, hogy több mint egy hétig utazzék csak hajón, míg Kanadába ért... — ... most meg egy nap sem kellett és itthon van — mondom, mintegy hangsúlyozva, mennyit fejlődött a világ, s vele a technika ... — No, no ... A technika, az fejlődött. Az biztos, hogy fejlődött. Mégis 43 évig és egy napig tartott, míg visz- szaértem. Oda alig több mint egy hét, vissza 43 év! — tartja fel az ujját figyelmeztetően, hogy a technikát lehet dicsérni, de néha az utak mit sem rövidülnek. És érdekes: nem fogadták ..Dollárpapaként'’ a falujában. Illetőleg, miért is lenne ez manapság érdekes?! (gyurkó) Aktuális gondok fnnívkezdéskor: Megértő biztatást! SZEPTEMBER KÖZEL. Néhány nap és kezdődik az új tanév. Kezdeni mindig csodavárás, természetesen régi és új gondokkal fűszerezve. így van ez tanévkezdéskor is. Űjat, többet vár mind a diák, mind a tanár. Ezért az újért, ezért a többért nemegyszer búsásan kell adózni. Diáknak kétszer legnehezebb: amikor az ötödik osztályt kezdi, s amikor a középiskolában új ember. Több ismeret, új számára eddig ismeretlen módszerek, erőpróbáló követelményrendszer, szokatlan környezet. Ilyenkor sosem zökkenőmentes a váltás. A gyerek borzongva nekigyűrkőzik, s megindul a csúszós kőplatón. Mennyi sikertelen kísérlet után jut valameddig. Üjra meg újra nekilendül s ismét visszaesik. Ha ilyenkor nem kap megértő biztatást, ha ilyenkor nem jut a pedagógus eszébe, hogy egyszer ő is gyűrkőzött a meredek kaptátokkal, akkor megtorpan a fiatal, túl messzinek látja a csúcsot, kishitűvé válik, minden nekikeseredett lépése újabb sikertelenséget szül. Idővel fásultan megadja magát, úszik az árral. Egyre- másra születnek az elégtelenek. Érdektelenné válik a gyerek. Tanácstalan a tanár, még inkább a szülő. Az eredmény? A friss értelmű, de bizonytalankodó gyereket leminősítik, akarva-akaratlan elhitetik vele kisebbrendűségét. Hány és hány ezer fiatal Jut hasonló sorsra événte? NEM KEZDŐDIK TANÉV. hogy erről ne beszélnénk, ötletek, javaslatok hangzanak el; a tettek azonban rendszerint hiányoznak. Később más gondok, újabb aktuális problémák mellett feledésbe merül ez a kérdés. Ki gondol a megtorpant, riadt tekintetű fiatalokra? Ki kutatja az érdektelenség, a közömbösség titkait? Eszébe jut-e valakinek, hogy a kisebbrendűvé degradált fiatal szótlan lázad a leminősí- tés ellen, hogy hallgatag tiltakozása nemegyszer hányaveti cinizmussá formálódik? Ki veszi számba az elkallódott, kimunkálatlan képességeket? Ki gondol arra, hogy kellő időben még segíteni lehetett volna? Évkezdéskor kell észrevenni a tanácstalan tekinteteket. Sajnos a gyakorlatban épp ez nem történik meg. Regulázzuk a gyereket, sürgetjük : birkózzon a meredekkel, ha megtorpan, parancsszóval sarkalljuk, elégtelenekkel „inspiráljuk”. Számon kérünk, követelünk, minősítünk. Azt aligha kérdezzük: mi a legnehezebb, hol kellene segíteni? ITT KELLENE KEZDENI. Felmérni az ismerethiányokat alapos, átgondolt ellenőrzéssel, s ezután készíteni pontos „haditervet” a pótlásra. Meg kell. látni az általános és az egyedi hibákat, hiszen iskolánként változó az oktatási és nevelési színvonal. A hiánypótló, elmélyült ismétlés ugyan fundamentum, amelyre már lehet építeni az új, a még ismeretlen tényanyagot. Különösen fontos ez a reál tárgyaknál. Országos jelenség, hogy a tanulók zöme irtózik a matematikától és fizikától. A gyökerek az átmenet időszakába nyúlnak, a riadt értetlenségből fakad a későbbi ellenszenv, undor. Ha a pedagógus időben alaposan rendszerezi az ismereteket, akkor a gyerek vele gondolkodik, követi lépéseit, részese, s nem szenvedő alanya az alkotómunkának. Hogy ez történjen, ahhoz gondos,' türelmes előkészítés kell. Nem kell sajnálni az időt még akkor sem, ha a tanterv pillanatnyilag mást parancsol. Vállalni érdemes a „renitensség” vétkét, mert a plusz órák, a megnyújtott ismétlés, az alapos előkészítés tréning a kaptatok megmászásához. A gyerek számára az első sikeres lépések önbizalmat adnak, a sikerélmény semmivel sem pótolható varázsát, kínszenvedés helyett örömmé válik a munka, ha az ismeretlen terepen értő kalauz vezet, aki tanácsot ad a legkisebb botlásnál is. A segítség tudata bátorságot, biztonságot ad. eloszlatja a tanácstalanság zsibbasztó érzését. Ezért megéri változtatni a beidegzett módszereken. Le kell mondani a mindenáron számonkérésről. A korán hullott elégtelenek félelmet akkumulálnak. Ez megnehezíti mind a pedagógus mind a gyerek munkáját, fojtja az önbizalmat, idegfeszültséget, konfliktusokat teremt A gyerek retteg a nevelői, a szülői korholástól, büntetéstől. Már nem vonzza az új. az ismeretlen, csak arra koncentrál, hogy kerülje a számonkérést. ÉVKEZDÉSKOR A pedagógus feladata a hiányfelmérés és pótlás. Ha látja a meredek kaptátoktól riadt tekinteteket, s nem rest segíteni; saját munkája buktatóitól is mentesül. Talán nem máról holnapra, de idővel feltétlenül. Pécsi István Mi mindenre jó az áram? A villamosság, az egykori csoda, életünk napi tartozékává vált. Terjedelmes jegyzékbe lehetne foglalni, hányféle területen használják fel az elektromos áramot. Ezekre az összefüggésekre csak akkor figyelünk fel, mikor az emberi leleményesség a szokványostól eltérően, szellemesen alkalmazza az áramszolgáltatás adottságait. Két' alkalommal „országos” kérdésben döntenek az áramfogyasztás segítségével. Országszerte minden ,elektromos készüléküket, villany- égőjiiket bekapcsolták a családok az adott pillanatban hnau kedvengyőzelemhez az emlékezetes „Riporter kerestetik", majd az idén az a,Ifjúság . 1970” döntőjében. Az áramszolgáltatást hívta most segítségül az egészségügy is. Tatabányán a régi egészségtelen bányásznegyedeket Sorra lebontják, a lakosság korszerű távfűtéses tömbházakba, illetve kertes családi házakba költözik. A szinte állandó „népvándorlás" miatt nehézségekbe ütközött a kötelező tüdöszürés előkészítése, lebonyolítása. A pontos névsor összeállításához, az Észak-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat adatait használták fel. A költözködő emberek ugyanis gondosan ügyelnek arra, hogy saját nevükre szóló villanyszámlát kapjanak kézhez, hisz nem akarnak más helyett fizetni. Ugyanakkor vigyáznak arra is, hogy időben fizessenek; ■ nehogy az áram kikapcsolása megbénítsa mindennapi életük menetét. így az ÉDÁSZ kartonjaiból pontosan meg tudták állapítani a csadádok nevét és címét. Bizonyos, hogy senki sem marad ki a listából. Most már a lakosság fegyelmezett magatartásán múlik, hogy saját maga, családja és embertársai érdekében i behívóra pontosan megjelenjék i szűréseken. > iVWWW VÓRÖ&Köy JÁNOS •KeMVEOENV« 20. A két MÁV-tiszt, aki a hajnali sötétségben kiszállt a sínautóból, életében először viselt vasutas egyenruhát, de rangjelzésük elég magas volt. Az állomásfőnök látszólag őszinte megdöbbenéssel fogadta őket: — Vizsgálat? — kérdezte csodálkozva. — Csak látogatás... Kezet fogtak, bemutatkoztak. — Medgyes Gyula — mondta a bakonyfürti állomás parancsnoka. — Szabó — tisztelgett Beke. — Csáky — dörmögte Paál. Az állomásfőnök megilletődött és készséges voll — Behívhatom az elvtársakat? — Köszönjük — bólintott Beke. — A lakásom elég rendes.. . Az őrnagy látta, hogy a villanyfényes peronra érve, a házigazda élesen az arcukba pillant. De kíváncsisága, a látogatás váratlansága folytán, végül is érthető volt. Leültek az állomásfőnök barokk stílusú ebédlőjében. — -Pesten — mondta barátságosan Beke — elég sok szó esik önről. Ügyét úgy tartják számon, mint az utóbbi évek egyik legnagyobb személyi tragédiáját. — Már belenyugodtam ... — Mindenesetre, beszélni akartunk önnel, amikor erre járunk. Legalább érdeklődni, hogyan viseli, el ezt a helyet. — Fogjuk rá — mondta fásult, de megbékélt arccal a házigazda. Alacsony, szikár kis ember volt, s karján most is fekete szalagot "viselt: a gyászév meg nem telt le. — A gyerek, természetesen hiányzik. — Egy kislánya van? A férfi, mintha a téma fájdalmat okozna neki. nem válaszolt. Felállt, és az italos szekrényhez lépett. Pálinkás- üveget meg pohárkákat vett elő. — Egy stampedlivel... Paál, zsebében a. benzedines üveggel, ártatlan képpel nézte a tükrös szekrényt. Szép. masszív darab — gondolta. — Tartós, mint egy tölgyfakoporsó ... Bekében még lappangott valami kételv. A falakról családi fényképek néztek rá. s valamennyin felismerhette Katit. Egyiken általános iskolás diáktársai között, a másolton egy asszonnyal, aki az anyja lehetett. Mindez töké- J#Böer. hitelessé tette a-Mtayeusex, »•* osaajy-úgy-érezte, helyesen jártak el, amikor vártak a letartóztatással. Nem kockáztatták, hogy Medgyest — a valódi Medgyest —, aki épp elég megrázkódtatáson esett át, s idegileg összetört, feleslegesen megrémítsék. Az óvatosság, amit Ébert veszélyesnek. a tapintat és a törvényesség túlhajtásának tartott, esetleg tényleg indokolt volt. De hirtelen átvillant rajta valami, s rádöbbent, hogy alighanem hibát követtek el. Ha Medgyeséket valóban meggyilkolták, s a házigazda szerepet játszik, akkor ez a szerep tökéletesen kidolgozott, figyelme minden részletre kiterjed — mindenre, ami Szolnokkal kapcsolatos. Egy fénykép épp az ottani munkatársai között ábrázolja ... Azonban már késő volt! A forgalmi irodából hallatszó csengés a hajnali személy érkezését jelezte, s a főnök elnézést kén** felállt, hogy a peronra álestm. Beke sokatmondóan a főhadnagyra pillantott, ő is felállt. és a sínekre néző ablakhoz lépett. Odakint sötét volt még, a peront azonban megvilágították a villanykörték. Az egyetlen leszálló, egy idősebb parasztember, nagy batyut cipelve, lassan közeledett a homályból. Paál, biztonságban érezve magát, a tükrös szekrényhez guggolt, s az ajtórésnél rácseppentette a híres, sok-sok bűncselekménynél bevált vegyszert. A fán pezsegni kezdett a beleivódott vér. A „paraszt” — a szolnoki MÁV-főnökség alkalmazottja, aki közelről ismerte Medgyest — e pillanatban ment el az állomásfőnök mellett. Hosszan egymásra néztek. Beke feszülten figyelt. Az utas, az ablak közelébe érve, leemelte a kalapját, s mintha a bélése érdekelné, belepillantott. Az őrnagy megértette a jelzést: a tanú nem ismerteiéi „Medgyest ". Az ajtóhoz ugrott, hogy a peronra siessen. Odakint ebben a pillanatban lövés csattant. Beke elsápadt: biztosra vette, hogy a pisztolygolyó a szolnoki vasutast találta. „Medgyes” felismerte a helyzetet, rádöbbent: a „MÁV-tisztek” csak a leleplező tanúra várták, hogy letartóztassák. Kint hirtelen megkönnyebbült. A sínen az állomásfőnök feküdt, keze görcsösen szorította a revolverét. — Nem várhattam! — mondta a sötétből kilépő Ébert. — Ha nerp lövök, végez a vasutassal. Éppenhogy megelőztem ... A második iövés, amelyre mindketten berohantak, a szalonban dörrent. Paál, aki egyedül maradva felfeszítette a szekrényajtót, a vállába kapta a pisztolygolyót, egyenesen a fogason függő ruhák közül. A „nyomorék” lány kiugrott búvóhelyéről, és villámgyorsan a nyitott ajtónál termett. Ott egyszerre két revolver meredt rá. — Egy magazin szerint — mondta higgadtan Beke —, maga már réges-rég Nyugaton van!... A csinos arcra most kiült a kor. a harminc év és a ..hivatás1' nyoma, mindaz, ami a paralízis, a bénaság helyett valóban megviselte, éretté tette. A két tiszttel sunyi, eszai ás vérszomjas vadmaoska nézett szembe. Ibert elővett* a bilincset... (Folytattuk)
