Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-28 / 201. szám

I Jubileumi kiállításunk Moszkvában H. Á könnyűipar ffezüst"-szobája Az egri biológusnapok Mától három napon át Eger ismét orszá­gos találkozó színhelye lesz. A történelmi város ezúttal a magyar biológustársadalom kiválóságainak —- akadémikusoknak, egye­temi tanároknak, kutatóknak — ad találko­zót, A Megyei Művelődési Központ — ahol az előadásokat rendezik — homlokzatán arany- betűs paraván hirdeti u XIII. országos biolo- gusnapok rendezvénysorozatát. A biológusnapoknak hazánkban már ha­gyományai vannak'. Eddig szinte minden év­ben Balatonfüreden, „a gyógyulásra váró szívbetegek városában” rendezték meg. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat orszá­gos biológiai választmánya, az egyetemek és főiskolák, a közép- és általános iskolák igaz­gatói, illetve a Művelődésügyi Minisztérium illetékes főosztálya azonban elhatározta. Hogy ezentúl minden évben máshol rende­zik meg a biológusnapokat. Az idén a vá­lasztás megyénk székhelyére: a történelmi emlékekben gazdag városra és festői környe­zetére esett, ami újabb megtiszteltetést je­lent szűkebb hazánknak. Napjainkban a biológiai tudományok for­radalmi időszakát éljük, amikor szinte min­den óra tartogat valami újat számunkra. Különösen a rokon tudománfyok, többek kö­zött a biokémia, a biofizika, a kibernetika óriási léptekkel haladnak előre. Éppen ezért egyre nehezebb az egyes tudományterületek legújabb eredményeinek széles körű meg­ismertetese. Ezeken a nehézségeken kívánnak segíteni a biológusnapok előadói a pedagó­gusoknak, az ismeretterjesztőknek és az ér­deklődőknek. A rendezvények, feladata tékát nagy jelentőségű. Az előadók között a bioló­giai tudományok neves hasai képviselőit, va­lamint az Észt SZSZK Zoológiái és Botanikai Kutatóintézetének igazgatóját találjuk. A háromnapos rendezvénysorozaton az előadásra kerülő témák érdekesnek ígéri, őz­nek. Egyebek között a biológiai tudomá­nyok fejlődéséről, a biológiai ismeretterjesz­tésről, a dialektika szerepe a biológiában, va­lamint a biológia, és a kibernetika kapcso­latáról hangzanak el előadások. A biológus­napok ünnepélyes megnyitásával egy idő­ben a Megyei Művelődési Központ, folyo­sóin kiállítás nyílik, amely az élőlények öröklődését és változékonyságát mutatja be a látogatóknak. A szakmai rendezvényeken kívül egyébként a resztvevők megismerked­nek Eger történelmi értékekben gazdag ne­vezetességeivel és kirándulást tesznek a festő; szépségű Szalajka-völgybe is. A háromnapos tanácskozásra felfigyel az egész ország, hiszen a rádió es a televízió többször ad majd közvetítést az egyes ren­dezvényekről. Köszöntjük az Egerbe érkezeit tudósokat, kedves hazai es külföldi vendé­geinket. Reméljük, hogy gazdag tapasztala­tokkal térnek majd haza. Kívánjuk, hogy érezzék jól magukat Heves megyében. Szén w^sn! Szén nincs? tipk'\ Eleinte csak hajnalba« jelentek meg az emberek a megrendelő-irodánál, aztán már éjszaka, mostanában pe­dig az előtte való nap dél­utánján. Idősebb asszonyok és férfiak főként, de néhány középkorú és fiatal is akad köztük. Lehetnek estére már közel fötszázan. A TÜZÉP gyöngyösi telep­helyén megkérdeztem, miért kényszerülnek az embereit erre a kényelmetlen vállal­kozásra. Nincs szén? — Sajnos, nenn tudunk ele­gendő szenet kapni a bá­nyáktól, ez az igazság. — Egyáltalán nincs széna telepen ? — De van. Akik már ki­váltották az utalványaikat, azoknak a szene az elszállí­tásra vár. Miután királdi szén. nincs annyi, márt amennyit keresnek, a sorba­állásnak ez az oka. — Mit tudnak ajánlani » királdi szén és általában az olcsóbb, közkedvelt szénfaj- ták helyett? — Brikettet például. — Ez mennyivel kerül töb­be? — A magyar brikett ti adt­ot forinttal drágább mázsán­ként, mint a szén. Sokféleképpen lehetne le­zárni a szénügyet Gyöngyö­sön. Például: ne akarjoai mindenki augusztusban, sze­net venni, vegyenek már sze­net a nyár elején. Vagy: nem kell mindenkinek királdi szénnel tüzelnie, megteszi ezt a brikett is, vagy a fa. Az­tán: térjenek át az olajkály­ha használatára — kényel­mesebb, tisztább, egészsége­sebb. Nagyon sok családban a téli tüzelő ma is még ko­moly anyagi gonddal szerez­hető csak be. Ezért van az. hogy az olcsóbb, aránylag jó szénhez ragaszkodnak, s er­re nemcsak a TUZEP-nek kell felkészülnie, hanem a szénbányászatnak is. Még csak azzal sem véde­kezhetnek az illetékesek, hogy mindez az átállással együttjáró átmeneti nehézség. Hiszen nemcsak Gyöngyösön hanem a megye egyéb hely­ségeiben is már évek óta sor. bosszúságot és kényelmetlen­séget okoz az embereknek a téli tüzelő biztosítása. Es ezért csak a vevőt hibáztat­ni nagyon kényelmes, de csa­lóka álláspont. Csodalatos, gyönyörű, káp­rázatosán szép! — Ilyen es ehhez hasonló jelzők hang­zanak el a Moszkvai Magyar Népköztársasági Kiállítás ..ezüsit’-szalonjában, ahol könnyűiparunk mutatja be legszebb termékeit, a ma­gyar divat újdonságait. Az elismerő szavakra va­lóban rászolgálnak a divat­tervezők, a gyártó állami, tanácsi és szövetkezeti ipáit, u Hódmezővásárhelyi Kö­töttárugyár, a Május 1. és a Debreceni Ruhagyár, Magyar Gyap­jú- és Kötött­árugyár, a Selvemipari Vállalat ter­mékei, a Sa- varia, .a Du­na cipőgyár praktikus, elegáns mo­delljei. Raj­tuk kívül va­lamennyi ki­állító kitett magáért Moszkvában, hozzájárulva könnyűipa­runk iiímevé- nak öregbíté­séhez. E va­rázslatosan szép „ezüst”- szobáért, amelynek si­kere vitatha­tatlan, etis­- A mérés illeti a- kiállítás ren­dezőit is. Amikor az ünnepélyes megnyitót követően Koszi­gin elvtárs, Fock Jenő és a szovjet, valamint a magyar kormány más tagjainak tár­saságában a kiállítás megte­kintésére indultak, a köny- nyűipari bemutatóhoz érve, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke megjegyezte; Maguk, magyarok tudják, hogy mi a szép. önök iga­zan, értenek a divattervezés­hez. , A nagyközönség, a Haloga­tók, a moszkvai és a Szov­jetunió más vidékeiről jött érdeklődők sem fukarkod­tak az elismerő szavakkal. Az ukrajnai Donbészból ér­kezett Moszkvába Vovszkája asszony kislányával, Nata­sával. Alig pihentek néhány órát és jöttek a kiállításra.' — Nem bántam meg, hogy első utam ide vezetett —* mondja az asszony. — E sok csodálnivaló láttán az ember nem is érzi a fáradt­ságot. Az egész kiállítás pompás, de különösen a ru­házati bemutató színes és eleven. Az én tetszésemet el­sősorban a szép cipők nyer­ték meg. — És Natasának mi tet­szik itt leg'irikább? — A divattáskák és a nadrágkosztümök — feleli. Remélem, nem tűnik sze­rénytelenségnek, ha azt állí­tom: jó ízlése van. A kaukázusi Szimonov család ezekben a napokban szabadságukat töltik Moszk­vában. — 1958-tól 63-ig Magyar- országon, Debrecenben él­tünk, kislányunk is ott szü­letett — szól az asszony. — Ha már itt vagyunk Moszk­vában és kiállításuk szeren­csére egybeesett ittlétünk­kel, nem mulaszthattuk el, hogy meg ne tekintsük. Ki­váncsiak voltunk, hogy haza­tértünk óta mennyit fejlő­dött országuk. — Mi a megállapításuk? — Nagyon kellemes be­nyomásokat szereztünk. Kü­lönösen a könnyűipart rep­rezentáló rész tetszik. Mű­vészi, gyönyörű árukat le­het itt látni. Ha vásárolni is lehetne, nem gondolkod­nánk. Az „ezüsf’-szobában látot­taknál is nagyobb a sikere a Hurrgarotex divatbemutatói­nak. A kiállítás 600 szemé­lyes mozitermében naponta kétszer lépnek a mailekének a minden alkalommal zsú­folt terem színpadára. Az 1970—71. év divatújdonsága­it, az orosz ízlésnek is meg­. tehát van és lesz ifi én, a minősége is jó. Per- . sze, a választékkal, a szén- ' nagyságokkal kapcsolatos ki- tóvánságokat még ma sem tel­jesíthetjük maradéktalanul. ? Ezeket változatlanul a hazai ''bányászati adottságok hatá­rozzák meg. A Nyírségben például aligha lesz kapható dorogi szén, vagy Zalában borsodi. A hazai gyártmá­nyú brikettet viszont már or­szágosan árusítjuk. A lengyel importszénből keveset ka­punk — mindössze 30 ezer vagont. A közismert NDK- brikett pedig különösen nem juthat el mindenhová — az idén összesen 46 ezer vagon jön bélőlé. Ebből 26 ezer myv megérkezett, el is fogyott, le-, nyegében már a hátralevő mennyiség is elkelt. Ez a té­tel azonban az országos for­galomban — több mint 800 ezer vagon a tüzelőanyag- szükséglet évente — bizony elenyésző. De minden más­ból lesz, és van elegendő. — Ezt: lényegében most, ugye, a TÜZÉP igazgatója — nyilvánosan kijelentette? — Természetesen ... Persze — mondtam már: ha a bá­nyák rendesen szállítanak ... Igen, akkor az idén nem le­het fennakadás. (Samodai Árpádnak, a TÜZÉP-egyesüles igaz­gatójának nyilatkoza­tából). ★ Néhányan kisszékkel, má­sok pokrócokkal szerelték fel magukat. Legalább ennyi ké­nyelmük legyen éjszakára. A legfrissebbek délután már he­lyet foglaltak. Itt a sorrend is nagyon fontos. Nem mind­egy, hogy másnap reggel, nyitáskor hányadiknak ke­iül rá a sor. A furcsa jelenség' Gyön­gyösön figyelhető meg mos­tanában. Ä Kossuth I^jos utcában, a TÜZÉP irodája előtt látható. A -szén az oka ennek a „tömegmozgalom­felelő fazonú mini, midi és maxi ruhákat, újvonalú férfi öltönyöket mutatnak be. A közönség — s elsősor­ban is a férfiak — nem tud­ják, hogy a női ruhakölte­ményekben, vagy azok viselő­iben, Andreában, Anikóban, Marikában és a többi, von­zó manekenekben gyönyör­ködjenek. A sók szép ruha láttán nem véletlen, hogy a nézők között többen is úgy véle­kednek: ezeket a ruhákat, kár viselni, ezeket csak néz­ni szabad és gyönyörködni bennük. Könnyűiparunk tehát pil­lanatok alatt kivívta a ki­állításra látogatók tetszését. , Nemeez Ferenc a jubileumi. kiállítás tnozitermében napról napra, a Hungarotex lUvaf- . bemutatóiban gyönyörködik a közönség. *fra§ (MTI foto — Mező Sándor félv. — KS) Vezetés és felelősség A z MSZMP IX. kong-' ** resszusáeák határoza­ta a párt vezető szerepének további erősítéséért az aláb­bi feladatot tűzte a párt elé: ..A következő évék egyik leg­fontosabb feladata, előreha­ladásunk gyorsításának kulcskérdése a párt vezető szerepének továbbfejlesztése, a pártvezetés módszereinek, formáinak a társadalmi fej­lődéssel összhangban álló tö­kéletesítése'’. Most — majd négy évvel később — az MSZMP Köz­ponti Bizottságának a párt X. kongresszusára kiadott irányelvei megállapítják: „A IX. kongresszus óta erősö­dött a párt vezető szerepe”. És ugyancsak most, négy évvel a IX. kongresszus után, vannak —, ha nem is So­lton —. akik kétségbevonják a pártvezetés, a pártirányítás hatékonyságát. Ha valahol ragacscs a kenyér, ha a ci­pész rosszul talpal — vagy nem talpal sehogy, mert nincs —. ha egy gyárban ke­vés az anyag, vagy rossz a munkaszervezés, ha nem tet­szik a tv-műsor, viagy drága a piac, rögtön a pártvezetést okolják, a párt felelősségét hangsúlyozzák. Ezek^ a leg­többször jó szándékú embe­rek — párttagok vagy pár- tonkívüiiek — elvárnák ma is, hogy ha nincs alkatrész a kombájnhoz, szerezzen a já­rási pártbizottság, hogy a va­sárnapi vagon kirakodást a párt szervezze, hogy az üzemben a munkaversenyt a pártszervezet istápolja és ha valakit bárhol ^agy bárhon- nét jogos avagy jogtalan sé­relem ér, a pártot teszi fele­lőssé. M iért van ez így? Azért, mert bár sokszor el­hangzott ez: „pártvezetés”, jfeielősség” — egyesek ir.s;í sem léggé, ml: is jelentenék ezek a fogalmak. Egyesek a pártvezetést ügy­intézéssé szűkítik, olyan ope­ratív munkának tekintik ma is, amely szerint a párttitkár kötelessége alkatrészek után futkosni, kombájnt rajon!roz- ni, vagy beleszólni a műked­velő színjátszók „összeállítá­sába”. Nem felejtették el ugyanis még most sem, hogy volt időszak, amikor a párt­szervek ténylegesen sok ál­lami, gazdasági, közigazgatá­si gondot és dolgot vettek a nyakukba. Volt idő, ez tény, mint ahogy tény az is. hogy ami logikus, jogos és hetyes volt, példáiul 1956 végén vagy 1957 elején, az már semmi­képpen, sem jogos, helyes a konszolidáció után. És főleg nem logikus, nem jogos, nem helyes ma!. Ma már megvannak a pártnak a vezetéshez a partnerei. Az el­telt évtizedben erősödtek annyit az államhatalom, az államigazgatás, a gazdasági szervek és a tömegszerveze- tek, hogy mentesíteni tudják a párjot olyan operatív jel­legű gazdasági, kulturális és minden olyan egyéb tenni­valótól, amelyekkel .az ellen- forradalom utáni időben szükségszerűen kellett fog­lalkoznia, de — mint ahogy a IX. kcngi-es-szus határozata megállapította — . ame­lyek elvonták ereje egy ré­szét a tudományos elemző, elvi-politikai irányító mun­kától”. A közelmúltban megjelent irányelvek már ezt állapít­hatják meg: „A párt tevé­kenységében fokozottabban előtérbe kerül az elvi, poli­tikai irányítás. Jobban elha­tárolódtak egymástól a párt-, az állami, a társadalmi és a gazdasági szervek sajátos ön­álló feladatai. A párt elvi- politikai állásfoglalásokkal, a fejlődés irányának meghatá­rozásával biztosítja vezető szerepét. A gyakorlati mun­ka irányításában, szervezésé­ben, ellenőrzésében növeke­dett az állami, a gazdasági es a társadalmi szervek szere­pe. Ugyanakkor a pártnak, szerveinek és szervezeteinek, amennyiben a helyzet meg­követeli, minden politikai je­lentőségű kérdéssel foglal­koznia kell. bármely szerv, vagy szervezet feladatkörébe tartozik is''. A z irányelvekből tehát kiderül: a part ve­zető szerepe azt jelenti ma, hogy a párt idejében feltárja a társadalmi fejlődés legfon­tosabb kérdéseit, kidolgozza megvalósulási módját és a célok megvalósítására szer­vezi, mozgósítja a tömegeket, elvi-politikai támogatást nyújt a nép (előtt álló fel­adatok megvalósításához. Egyetlen példát erre: amikor 1956 után újjászervezedőtt a társadalom legfőbb ereje: a párt. vezetésével viszonylag rövid idő alatt sikerült kon­szolidálni a társadalmat és napirendre tűzhette a szocia­lizmus építése egyik alapve­tő kérdésének megvalósítasat — a mezőgazdasag szocialista átszervezését. A mezőgazda­ság átszervezése, a gazdasági élet, a termelés, a felhalmo­zás és a fogyasztás alakulasa. változása napirendre tűzte a gazdasági irányítás reform­lat, ameli' 1968- január 1-ével éleítbe is lépett. Ez utóbbi sem valósulhatott volna meg a párt vezetése, kezdeménye­zése nélkül. A párt ismerte fel azokat a fékező tényező­ket. amelyek akadályozták a társadalmi fejlődést, a párt tette az első lépést a gyor­sabb, a hatékonyabb fejlő­dés. a szocializmus építése gyorsításának érdekében. Társadalmunk fejlődése ki­egyensúlyozott, gazdasági éle­tünk egészségesen fejlődik, az életkörülményei javulnak — ez tükröződik az irányel­vekből. S az, hogy a párt ve­zető szerepe a gazdasági élet minden területén, a politikai irányításban, az erők össze­fogásában. mozgósításában és az ellenőrzésben egyaránt megnyilvánul. A feladatok helyes • megosztása erősítette a párt irányító tevékenységét, növelte más államhatalmi, államigazgatási, gazdasági szervek felelősségét. y annak gondjaink, talál­” kozunk még bosszantó mulasztásokkal, közönnyel, lélektelenséggeí is. Es hány- szor, de hányszor teszik szó­vá mindezért a párt felelős­ségét. Jogos-e mindig a part, csalt a párt felelősségét hangsúlyozni? Semmi esetre sem! Kétségtelen, hogy poli tiltai értelemben az egész magyar társadalomért, jele­néért, jövőjéért a párt a fe­lelős. A pártnak nincs joga és szándékában sem állt ezt a felelősséget megosztani! Ebben, úgy gondolom, nincs is vita. De abban már lehet, és van is, hogy a hétközna­pok taposómalmában, a*- koria tóban milyen f eletesse tget vállaljon a párt és mi­lyet az egyén? Vállalhat-e a párt mindenért, minden szerv, minden párttag vagy pártonkívüli tettéért felelős­ségét? A párt felelős a ke­nyér minőségéért, az anyag­hiányért, a rossz munkaszer­vezésért? Miért a párt? Miért nem az a párt-, állami vagy gazdasági vezető, vagy éppen állampolgár, aki nem telje­síti megfelelően kötelességét, nem végzi el jól azt a mun­kát, amiért — sokszor jól — megfizetik. Igaz, előfordul, hogy nem sikerül eljutni a felelőshöz, van úgy. hogy a felelősségre vonás is elma­rad. Ilyenkor aztán könnyen éri az az elmarasztaló szó. ami szem előtt van, ami a köztudatban, ami az élen van. (Hozzájárul még persze az is, hogy volt. idő, amikor másként vélekedtünk a párt, a kommunisták felelősségé­ről: Mindenért csak a kom­munistát tettük felelőssé, ez­zel a többség, az állampolgá­rok nagy része kirázta nya­kából a felelősséget). Vezetés és felelősség. Azt hiszem, akkor kerülnek ezek a fogalmak az őket megille­tő helyre, ha azt valljuk: a párt a társadalom nagy kér­déseivel foglalkozik, alapve­tő elvi. politikai kérdésekben dönt, mennyiségében és mi­nőségében is szorosabb el­lenőrzést gyakorol a célkitű­zések megvalósítása során — vezetni, így vezet. A cél, amely felé a párt vezetésével eredmé­nyesen haladunk, az egész népé, a nem kommunistáké éppúgy, mint a kommunistá­ké. Fáradozzon hát e cél el­éréséért áldozatkész munká­vá! kommunista és nem kom­munista, minden ember — j íetelősséfigel. „ i Fapp János j (G. Molnár F). 1970. Jk.

Next

/
Thumbnails
Contents