Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-20 / 195. szám
Másodikként a világon: útban a hibrid luccruához! Á kompolti intézet sikere A párttáajgyfílésekrol jelentjük MősonSea épitüíneBc túlzott eBőgpeeSoitsőge — rosszra uezstliet Vaskos, tömör dosszié hever az íróasztalon. A hatalmas iratköteg valóságos hadi tervet tartalmaz. Békés haditervet. Az évelős, pillangós virágú takarmánynövények komplex kutatásának, és nemesítésének tízéves programja összpontosul a Kompolti Kísérleti Intézet munkatársainak kezében, amelynek országos irányítója dr. Bocsa Iván. Az egész világon megfeszített anyagi és szellemi erők összpontosításával folyik a kutatás, hogy az emberi táplálkozás alappillérét, az állattenyésztést, megfelelő mennyiségű és minőségű takarmánnyal tudják ellátni. A kutatások középpontjában az egyik legfontosabb takarmánynövény, a lucerna áll. A régi magyar tájfajták igen kedveltek voltak egész Európa-szerte, ám az ötvenes évek elején megjelent francia lucernafajták kiszorították a nyugat-európai piacról, s az idő múlásával a magyar tájfajták már nem feleltek, illetve nem felelnek meg a modern hazai mező- gazdasági nagyüzemek követelményeinek sem. Hétpecsétes titok Miután a hazai kutatóerö- ket koncentrálták, Kompolt lett a lucernával folytatott kísérletek fellegvára. Többek között a Magyar Tudományos Akadémia martonvásá- ri intézetéből Kompoltra került dr. Bojtos Zoltán kutató, aki húsz éve foglalkozott a lucerna nemesítésével. Jelenleg az általa nemesített Mv Synalfa fajtát termesztik hazánk lucernatermő területének egyharmadán. Dr. Bojtos Zoltán 1966—67-ben egy évet töltött az Egyesült Államokban, ahol a lucernane- mesítési kutatásokat tanulmányozta. Az USA több intézetében folytak a kísérletek, s a hírekből arra lehetett következtetni, hogy küszöbön áll a világszenzációnak számító hibrid lucerna megjelenése. A hibrid előállítása rendkívül nehéz feladat ennél a pillangós virágúnál, mert a parányi virágban együtt van a női és hímvirág. A hibrid előállításának alapfeltétele, hogy úgynevezett hímsteril lucernát találjanak. Dr. Bojtos 1961-ben talált először ilyen egyedet, de kísérletei akkor még nem jogosították hirtelen eredményre. Az elmúlt év őszén dr. Gergely Istvánnak, a MÉM miniszterhelyettesének vezetésével küldöttség járt az Egyesült Államokban, s visz- szatértekor a miniszterhelyettes már magával hozta az akkor első ízben termesztett hibrid lucernáról készült felvételeket. A hibrid 25—30 százalékkal adott az ottani kísérletekben magasabb termést a hagyományos fajtáknál. Az USA minden érdeklődőnek, vásárlónak készséggel rendelkezésre bocsátja a hibrid vetőmagot a normál vetőmag — szintén nem csekély áránál — ötszörié magasabb áron. Kulcs a zárhoz Dr. Bojtos Zoltán Kompol- ton folytatta tovább munka- csoportjával kísérleteit tizenegy olyan lucernával, amelyben csak női ivarsejt volt. Különböző válogatott növények virágporával megtermékenyítve összesen 700 kombinációt vizsgáltak, s 1970. augusztus első felében a szabadföldi kísérletet laboratóriumi vizsgálatokkal megerősítve, a Kompolti Kísérleti Intézet igazgatója elsőként lapunk munkatársát tájékoztatta arról, hogy Magyarországon — az USA után a világon másodikként — megtalálták azt a lucernát, amely örökletesen továbbadja a lucemahibrid előállításához elengedhetetlenül szükséges feltételt, a hímsterilitást. Ezzel tehát hazánkban is megvan az a kulcs, amely további nyitja, alapfeltétele a hibrid lucerna létrehozásának. A titkot tehát már is ismerjük. Ugyanakkor az intézetben Buglos János, dr. Bojtos munkacsoportjában a hibridelőállítás egy másik módját is kutatja. A tízéves összetett kutatási és kísérleti program már első esztendejében döntő alap- feltételt biztosított a jövőbeni gyakorlati sikerekhez. A kompolti kutatócsoport felfedezése pozitív irányban áttételesen hathat mezőgazdaságunk egészére, mind az állat- tenyésztés, mind a növény- termesztés vonalán. Bármennyire is óriási jelentőségű a hibrid lucerna felfedezése, mégis csak egyetlen láncszeme a komplex kutatásoknak. A nagyszabású kutatómunkára jellemző, hogy Kompolt szerződéses együttműködést kötött a Szovjetunió, az NDK, Bulgária, Csehszlovákia hasonló szakterületen dolgozó intézeteivel. A vadméhefc Kaliforniában Rohamosan fejlődő állattenyésztésünknek egyre nagyobb mennyiségű növényi fehérjére van szüksége. Az intézetben dr. Bocsa Iván irányításával folyik a kutatómunka a lucerna fehérjetartalmának fokozására. Ebben a munkában rendelkezésre áll minden országból a teljes fajtagyűjtemény, hogy megtalálják hazai viszonyok között, hogyan lehetne levelesebb fajtát termeszteni. A kémiai laboratórium segítségévei arra is igyekeznek választ kapni, hogyan lehet minél értékesebb aminósava- kat juttatni az állati szervezetbe. Különös figyelmet fordítanak a lucerna magtermésének az alakulására. A mag- termés az utóbbi években bizonytalanná vált. Ennek legfőbb okát a vadméhek számának csökkenésében kell keresni, amelyek egyedül végzik a lucemavirág meg- porzását. Kaliforniában mesterségesen szaporítják a magfogó területeken az úgynevezett szabóméheket, s a termés azóta több mint háromszorosára emelkedett. Kom- polton Manninger Sándor kutatja a mesterséges tenyésztés hazai lehetőségeit, s szintén ő keresi az új, a betegségeikre kevésbé érzékeny fajtákat is. Érdekes a vad- és a kul- túrlucema fajkeresztezési kísérlet is, amelyet László Géza végez. A fajták elit vetőmagjának szaporítását Harangozó Károly irányítja. A komplex kutatás részei szigorúan illeszkednek egymáshoz, mint az építőkocka elemei. Az egy évtizedes program egészének sikere a részletfeladatok munkáján múlik, s ott már az első esztendőben komoly siker született. Szigethy András Űgy mondják hogy jó ideje nincs különösebb baj a 22. számú Állami Építőipari Vál- ■ lálat visontai hőerőművet építő dolgozóinak munkájával. S e megállapítást látszanak igazolni az idei számadatok ís. A főépítésvezetőségnél az első félévben ugyanis például SÍ helyett 85,7 millió forint értékű termelést végeztek miután kiki jelentősen növelte a termelékenységet, a tervezett 114-gyel szemben 112 millió forintra gyarapodott az árbevétel, az átlagosnál jóval kevesebb volt a balesetek miatt elvesztett munkanap. Végső soron a vállalati versenyben az almásfűzítőíek és a székesfehérváriak mögött az előkelő harmadik helyen végeztek. A főépítésvezetőség kommunistáinak napokban tartott taggyűlésén — a betegsége miatt hiányzott párttitkár helyett — elégedetten emlékezett erről Mongyi László is, beszámolójában. S észrevehetően elégedett lehetett a tagság is, mivel egyetlen hozzászóló sem akadt közülük ... Mondanivalója csupán a vendég Horváth Lajosnak, a vállalat központi képviselőjének volt. S amivel előhozakodott, meglehetősen figyelmet érdemlő téma: a visontaiak kongresszusi vállalása. Számottevő, sokat ígérő felajánlások, amelyek , megvalósításával nagyot len- ,w díthetnek magukon az építők, rendre megoldhatják fontos, ' sürgető feladataikat. Ha valamikor szükség lehet, most » igazán szükség van az ilyenféle iparkodásra. Nem vélet- , lenül kaptak a főépítésveze- tőség emberei felmentést az árvízi helyreállítási munkák alól is, s éppen a rendkívüli gondok oldották fel a túlórázások korábbi kötöttségét, vagy éppenséggel korlátozták a pihenőnapokat! Az A), nagy teljesítményű hőerőművet, a villamos energiát rendkívül várja már népgazdaságunk ,s a nagy igény kielégítése bizony áldozatokat kíván. Kissé furcsa, hogy még ez az izgalmas, érdekes téma sem tudta felrázni a tagságot, nem ébresztett új meg új gondolatokat, amelyekkel osztozni próbáltak volna a gondokon. Pedig nyilván akadhatnak Visontán is rejtett tartalékok, amiket igazán érdemes lenne feltárni, lehetnek ötletek, módszerek, amelyek megvalósításával még a mostani, dicséretes teljesítményeknél is többre képesek, vagy akár megtalálhatják azt az útat, amin haladva a főápítésvezetőség- gel kapcsolatban álló alvállalkozókat, partnereket jobb kooperációra, gyorsabb, tökéletesebb munkára ösztönözhetik. S mindezek mellett persze elemezhették volna, például azt is, hogy az a gazdasági munkában tapasztalható elégedettség mellett az alapszervezet tagjai miért annyira elégedettek önmagukkal politikai téren is. Tény ugyan, hogy a harmincnyolc kommunistát számláló alapszervezetben kilencen rendelkeznek középfokú marxista—leninista képzettséggel, kettőjüknek három-három hónapos, egy társuknak pedig öthónapos pártiskolai végzettsége van. No, de elég lehet ez? Indokolhatja, hogy a legutóbbi téli politikai tanfolyamra az önként jelentkezett 38 hallgatóból mindössze 10—12 volt rendszeresen kíváncsi? Aztán — egyebek mellett — beszélhettek volna arról Szövetkezeti dolgozók hatvantagú szakmai és kulturális csoportja utazik megyénkből augusztus 24-én a Csu- vasí ASZSZK-ba. Csuvasia fővárosában, Cse- bokszariban és a köztársaság más városaiban baráti talális, hogy például egy kommunista műszaki miért zárkózhat el a pártmegbízatástól, hogyan utasíthatja vissza a vezetőség határozatát. Vagy megvizsgálhatták volna végre azt, hogy az általában jól kereső visontaiaktól igazán furcsálható túlzott anyagiasság — a tagbélyegek vásárlásának elmulasztása — miképpen vezethet pártfegyelmihez, sőt kizáráshoz. S hasonló okok miatt a szakszervezet hogyan veszíthetett el legalább 80 embert...?! Munka után, este tartották ezt a taggyűlést, elképzelhető, hogy a fáradtság is hozzájárult a nagy csendhez, s a messzire történt kihelyezések, vagy éppen a betegségek miatt hiányzók jelenlétében esetleg élénk, pezsgő vita alakult volna ki, sokkal eredményesebb értekezletet rögzíthetne a jegyzőkönyv ... Az ilyen-olyan kifogások helyett azonban érdemesebb a megoldást keresni Visontán is. Mielőbb fel kell rázni a szúnnyadó kedélyeket, a megválasztott jelölő bizottságnak — élén Homonnai János elnökkel '— legyen sok mondanivalója a párttagoknak, miközben az új vezetőséget keresi, s találják is meg azokat az embereket, akik pezsgőbb, elevenebb életet tudnak teremteni az alapszervezetben, önkritikusan, kritikusan felszámolják a jelenlegi hiányosságokat, új sikereknek lesznek a kovácsai. Mert Visonta jövője — a hőerőmű minél korábbi, eredményes üzembe helyezése — így követeli! kozókon yesznek részt A csoporttal utazik a 30 tagú énekkar és népi zenekar is, amely ízelítőt ad megyénk zenei kincseiből. A csoportot dr. Havellant Ferenc, a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke vezeti. GyónI Gyula Baráti utazás Augusztus van, nyár. Az út meredeken kapaszkodik, kígyózik az erdők eleven alag- útjában. A fák lombhaja porrá törve szűri át a fényt, mintha a naptól is óvnak nyugalmas csendjüket. A dombtetőről előbb a haldány, a meddőhányó tűnik szemembe — fáradt-szürke folt az eleven zöldben; s lejjebb haladva az úton a házak is elősorakoznak a völgyből. Csak egyre gondolhat, aki e képet látja: jó lehet itt élni, ebben a mély- rezgésű csendben, kristálykemény levegőben, távol a rohanás, tülekedés zajától, porától... oooo . . 4 , — Itt, kérem, legelőször is fegyenctelep volt. Az újabb időkben, negyvennégyben gettót rendeztek be itt, az ötvenes években pedig a deklasszált elemeket internálták ide. Azok közül sokan nem mentek el innét. Kevert nép, nehéz anyag, csak kemény parancsszóval lehet bánni velük... OOOO — A munka nehéz, de megfizetik, kerem, s aki dolgozni szeret és bír is dolgozni, az itt gondtalanul, vígan megélhet. Nincs is semmi hiba, kérem.... A szürke napokat is tűri az emoer ... Csakhát... A bányász, akivel beszélgetek, a szavait keserű legyintéssel megakasztja. — Csakhát... ? — Nem tudom, érdemes-e elmondani.. I h. hang! Az nem tetszik nekem, ahogy az emberekkel beszélnek. A bánásmód, kérem... Az aknásztól a bányamesterig nagyon köny- nyen odadörzsölik az. ember orra alá. amire Kém szívesen emlékezik. Ha a legkisebb hibát véti — nem készakarva! — már sároz- zák, megszégyenítik... Aztán van itt más *. Az egyik fiatalembernek, a nevét se tudom, a vitla, szóval a csörlő, leszakította a bal alsókarját, s mikor felgyógyult, nem akarták visszavenni. Annak a vájárnak is kiadták az útját, akinek az ácsoiati gerenda szakította be a fejét. Igaz, hogy a területi döntőbizottság mind a két embernek igazat ansorí, de alig létezhetnek, olyan gyűlölködve néznek rájuk. — Kik néznek gyűlölködve rájuk és miért? — Hát, a műszaki vezetés. Az aknászok, a bányamester. Az itt az úr, kérem, a mester. A főmérnök, is csak őrá hallgat... =0000 Olyan sziget ez a telep, kérem, ahol minden nap egyforma. Unalmas és szürke. Ha tizenhatozok, porádkázdk, az idő jobban éltelik odalent, mint pár óra idefent. A föld nappali fényt, árasztania neonok, sári MimózateSep Valódi helységnevet ís Írhattam volna e riport elejére, hogy kitudódjék, melyik településről beszélek. S csak azért nem tettem, hogy nyersebben fogalmazhassak. Nem embereket támadok, hanem hibákat, félretaposott életüket. sincs; de nézze meg ezt a telepet este és tegyen egy sétát eső után. Ha kijövök a napra, s kicsit szórakozni akarok, mehetek a kocsmába. Van itt persze presszó is, a cégtábla szerint, a valóságban azonban közönséges lebuj, italda. Mit tehet az ember? Iszik. Ülök a presszóban, ebben a közönséges lebujbán, italdában. Sűrű a levegő, a cigarettafüst felvág a mennyezetre. Az asztalok körül valamennyi hely foglalt. Az emberek az asztaloknál kártyáznak és isznak. Isznak. Egy üveg sörhöz egy deci pálinkát. Két csillés matrózfröccsöket szopogat. Asztaltársam pedig már a hatodik „huligánt” kéri. A „huligán”: harmadrész pálinka, egy rész őszibaracklikőr. Asztaltársam int egy mackó mozgású óriásnak, s bekonferálja most beszélhetek azzal az emberrel, aki talán a legnagyobb ivó a telepen. — Én nem szeretem az italt — humorizál a „mackó” —, csak azért pusztítom, hogy kevesebb legyen belőle. Ha az ivás bűn lenne, akkor ugye betiltanák. Nincs betiltva, tehát nem bűn! Az embernek csak arra kell vigyáznia, hogy ne igyon többet, mint amennyit keres. — Ha mégis többet iszik? — Pótoljuk máshonnan... — Honnan? — Nyerek a kártyán, vagy kölcsön kérek. — Ha senki nem ad kölcsön? — A főnök úr van olyan kedves és megértő, hogy veszi a plajbászt és felírja a kontómra ... OOOO Vadonatúj ház, idén tavasszal vakolták. Kétszobás, széles, nagy ablakai az utcára néznek. A szobák kellemesen berendezette’'. Háztartási gépek. Televízió, rádió. Az üvege? szekrény roskadozik a könyvektől. Csupa sorozat, díszes kötésben. Jókai, Gárdonyi, Mikszáth. A „Világirodalom remekei”, „Világjárók” sorozat. — Szeret olvasni? — Csak az útleírásokat szeretemet — Televízió? — Ha nem dolgozom, a Tv-híradót megnézem. És a krimit. Különben alszom, kell az erő a föld alá. — Van a telepen művelődési ház. — A büfébe eljárok. Esetleg, ha színházi előadás van ... Operett... És most a cirkusz. (Láttam azt a cirkuszt, öt ember, két lakókocsival. Behóckodás, késdobálás, „akrobatikus” tánc. Csupa ócska szám. A műsort a járási tanács művelődési osztályvezetője engedélyezte.) OOOO A bányamester „Íjukra ment”. Időbe telik, amíg valamennyi föld alatti munkahelyet végigtelefonálnak. Vékony, sipítós a hangja. „Mit akar maga tőlem?!” Megmondom. Újra a sipítás. „Hát mit képzel?! Nem nyilatkozom...” Mondom, nem nyilatkozat kell, rövid beszélgetésre kérek időt. „Mász- szon utánam ... !” Vár a lenti diszpécserállomáson. „Előbb nézzen meg néhány munkahelyet, utána, ha még kedve lesz, beszélgethetünk ...” Négykézláb mászunk, hason csúszva százmétereket — feltörésben, fronton, meredek ereszkéken. O halad elöl, a tempót ő diktálja, a legrohadtabb munkahelyekre cipel. Érzem, ki akar velem tolni, de szó nélkül követem. Már csupa sár vagyok, csupa víz, de ő sem néz ki különben. „Na, mit szól hozzá...?!” — kérdi fölényesen a portya végén. Mondom, hogy nemrég ugyanezt az utat már megjártam, de rövidebb idő alatt és akkor fáradtabb voltam. Rámvillan a szeme. „Itt járt a bányában, én meg nem tudtam róla?! Ez szabálytalan...!” Mondom, hogy a szakszervezeti titkár kalauzolt, s nem tudtam, hogy szabálytalanságot csinálok, utólagosan engedelmet kérek. — Nna, jól van.. . Különben is mindent 'ndok. Azt is, kikkel beszélt, miért jött és most mit akar. Elárulná nekem, ki írta azt a panaszlevelet?! — Nincs semmiféle panaszlevél. De ha lenne, akkor sem adnám ki a nevet, mert az nem lenne tisztességes. — Ügy?! Nem baj... Na, tessék, mit akar? — Bosszúálló, rosszindulatú, munkásellenes — így mondják. — És kik mondják?! — Ez nem lényeges. Sokan mondják... — Ügy?! Hát én megmondom magának, kik mondják. A részegesek, a lumpok, akik csak a fizetést szeretik, meg az italt, de a munkát nem. Panaszkodni, asszony-módra sírni, azt szeretnek. De tudja, kik ezek az emberek?! Itt, kérem legelőször is fegyenctelep volt, aztán meg gettó és internálótábor. Nahát, így ítélje meg őket. — Hatalmaskodik, nincs egy rendes, emberi szava, csak a káromkodás — így mondják. — Itt mindenért én felelek, ha baj történik, engem tesznek börtönbe! — Mikor az a baleset történt a csörlő- nél... Annak a fiatalembernek a keze... Akkor a körletes aknász volt a hibás. Csak kiabált, miért áll a gép, s ahelyett, hogy meggyőződött volna, az okáról, benyomta az olajkapcsoló gombját. — Honnan tudja ilyen jól, talán látta? Mi...? — Voltak, akik látták. — Ezek hamis tanúzásra ís képesek, ha egy vetető ellen vallani kelL — Miért nem közli aggályait az ügyészi hatósággal?... De ez különben jogerősen lezárt téma. Ami nem lezárt: az állandó Önkényeskedés. Nem gondolja, hogy emberséges szókkal is változatosság hozható a mindennapok szürkeségébe? Az ember a legérzékenyebb műszer... — A fene! Nem is tudtam, hogy mimóza- telepen élek...l OOOO Kemény, céltudatos ember — így jellemzik védelmezői a mestert. Ám hogyan egyeztethető össze ezzel a becsületes jellemvonással az önkényeskedés, a hatalmaskodás, a durvaság, mások sértegetése? Magának való ember, nincs egy macskája, kutyája, senki barátja — ezt is mondják róla. Talán épp ez az elszigeteltség, felelős hatalmának érzése csapjó be, teszi elvakulttá ezt az embert, és tesz népszerűtlenné egy egész település szemé ben? Ezek a gondolatok foglalkoztattak, m: kor a barna erdei út végén, a hegytetőre! visszanéztem a völgyben fekvő házsorokra a meddőhányó nagy szürke foltjára. Milyet: szépek itt körös-körül az erdők, mily frissítő a kristálykemény levegő, s mily megkapó a mélyrezgésű csend. De ez a csend feszült és nyomott — az emberekben és az emberek körül.«j ... .*luU%. p ''' Pataky Dezső
