Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-20 / 195. szám
Rozsda ne érjen a késhez Figyelem az öregeket, ha kenyeret szegnek, megkeresztelik a friss cipót. így szokták meg. Nekik szent a kenyér. Nem dobják el a kenyeret. A szárazai sem, a héját sem. Eltüzelik, mint valami ősi, tán vajákos áldozatot: az életet a tűzön. A reformátusok két színben áldoznak: kenyér és bor formájában; a katolikus ostyája kovásztaUm kenyér. A kenyér, mint tu isten szimbóluma. Mert a kenyér az élet. Mióta ismerik? Ki fedezte fel a kenyeret? Fel kellett-e fedezni egyáltalán? „Kenyér: lisztből vízzel, sóval, kelesztő anyaggal, esetleg még adalékanyaggal (burgonya stb.j készült, megsütve ropogós héjú és lika- csos belü eledel. Általában búza-, illetve rozskenyeret, egyes népek kukorica-, árpa- és zabkenyeret fogyasztanak . M. A fennmaradt leletek szerint először a régi Babilóniában és Egyiptomban készítettek kenyeret" — így a lexikon a kenyérről. . „.. .az vagy nekem, mint testnek a kenyér’’ — szól a költő a szerelem legszebb rangjára emelve a kenyér szimbólumát. „A kenyeret s a csókot hirdetem — Két testvér-tornyát a teljesülésnek” — vallja Shakespeare mellett József Attila, s az országról szólva a kenyér gyönyörű, ízes, mézes és fényes képe vélekszik fel Váci Mihály lírájában, mondván „Mint a kenyér, ha dagasztják — kél melegen ez a* ország. —Rozsda ne érjen a késhez — ha karéját osztják." „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...” — imádkozott a summások öreganyja, s mélyen kotort a ládába, de már porát sem találta a lisztnek. A magyar ember számára a kenyér és az élet fogalma eggyé olvadt, s akivel egy életre kötött barátságot, az volt neki a kenyeres pajtása, s ha megtelt őszre a kamra, akkor élettel telt meg. A mondásbéli szőlő és a lágy kenyér, a mesebeli kakastejből sütött kenyér, a liszt, az őrlés, a dagasztás, a kemence, de az aratás és a búza, a cséplés és a vetés és minden, ami a karaj kenyérrel nagyon is reálisan és izzasztóan összefüggött és összefügg elválaszthatatlanul a magyar monda- és dallamvilágtól, a nyelv gazdag kincseitől, kifejezési formáitól — az élet elválaszthatatlan az élettől. Az a technológiai folyamat, amely a vetéstől a betakarításig és az őrléstől, a liszttől, a friss, dúcas kenyér megszegéséig tart, s amely mind rendre le van írva a szakkönyvekben, amiből nemcsak tanulni lehet, de vizsgázni is kell — mindez költészet is, dal is és a kenyér hiánya nagy szenvedés is. Mert vannak a világon természetes dolgok, amelyek természetesek, hogy vannak, s amelyeket éppen ezért nem tudunk unni sem: Ilyen a friss levegő, s kristálytiszta hideg víz, a ropogós, foszlós bélű kenyér. ügy nyúlunk érte a fiókSzületésnapi ajándék Húszéves a palécfOld gyára; a üfátravidéki Fémmfivefe fiába, oly természetességgel a kenyérért, mintha a fiók és a kenyér kiegészítené egymást. A kenyér van, annak lennie kell, mert a kenyér a béke, a nyugalom, a haladás, a holnap, a derűs mindennapi élet, — o kenyér a minden. Ha nincs kenyér, akkor nincs béke! Derű sincsen. Es élet se! Valamikor öt-hat mázsa termett egy holdon búzából. Most a kegyetlenül rossz esztendő ellenére is, kétszerese, néhol azért a háromszorosa is. Valamikor még a kakas sem szólt, amikor már kelt az asszony, hogy dagasszon, süssön egy hétre, vagy kettőre kenyeret. Ma a péküzletet szidják, ha este reggeli a „sütés", hétha még tegnapi ...! Valamikor Péter- Pálkor kezdtek aratni, arattak végig augusztusig, aztán csépeltek néhol novemberig is, pirkadattól félvak-sötétig. Meg kellett szenvedni, de kegyetlenül meg ám, — az életért, a kenyérért. Az idei év, ha fancsal képet is mutat, még az idei év is más, de mennyire más ... Gépek, gépek és gépek! Az talán még csak akad, aki úgy ahogy kaszálni tud, de nyomában járnak manapság csodálkozva annak, aki „penge .,. penge .., pengeti a kaszáját...’’, aki fenni, kalapálni, élet adni is tud neki. A mindennapi kenyér manapság technológia lett, eljárás, módszer, amelyet vagy betartanak, vagy nem, ami miatt vagy mérgelődik a vásárló, vagy ürül. A kenyér kétségkívül elidegenedett az embertől. De több lett, higgyék el, izesebb is, s könnyebb, jaj de mennyivel könnyebb is ropogós karajhoz jutni, mint akkor, amikor a korok és történelem vajúdó méhében még a kenyérben testesült csak meg az élet. „ .. .Fáinknak édes a nedve, földjeink jó maggal vetve, A föld illata szálldos, mélyre lélegzi a város.. .* | i Gyurkó Géza AMIKOR A GÉPKOCSI ráfordult a liszkói völgyre s előtűnt a Mátravidéki Fémművek kéménye és bejárata, az került szóba, hogy öreg gyár-e a húszéves gyár? Űtitársam, Rózsa László ige zgató szerint csak az a gyér öregszik, amelyet hagynak megöregedni, s annyiszor fiatalodik újra, ahányszor új gépekkel, technológiával, tehetséges szakemberekkel felfrissítik a vérét. Ezek szerint hiába két évtizedes a gyár, mégis fiatal... Húszadik születésnapját ünnepli most. Igaz, nem hangos esinadrattával, nem petárdadurrogtatással, csak a munkásnapok szokott élénkségével. Nyoma sincs az ünnepi hangulatnak ,.. futnak be a munkásbuszok, vonatok a palócföld minden részéből. Hozzák a nemrég még földművelő, háziasszonykodó fejkendős, vagy „kivetkezett” középkorú nőket, aligszok- nyás bakfisokat, s velük idétlenkedő pelyhes óllú fiatal szakmunkásokat, meglett korú, a mezőgazdaságot jó évtizede elhagyó férfiakat, fehér inges irodistákat. Háromnegyed részüket ez a gyár tette munkássá, értelmiségivé, szakemberré... igényesebben élő emberré. Két évtized kellett hozzá. s milyen nehéz két évtized. Erről a vidékről korábban a boldogulás útja túlvezetett a megyehatáron Özdra, Nádasdra, bányákba, meg a dunántúli uradalmakba cselédnek, summásnak és innen kerül ki az Amerikába vándorolt magyarok többsége is. Most háromezernél is többen keresik itt a kenyerüket ,.. Sodródom velük befelé a gyárba, a kapuban ismerősként köszönt a rendész, s a rend kedvéért azért megkérdi! — Hová ... milyen ügyben? — Születésnapra — mondom. — És kit tisztelhetünk az ünnepel tben? — Ä gyárat..: EZ PERSZE nem megy magyarázat n'élkül. — Először húsz éve rakták le a gyár alapítókövét... — Többen hitetlenkedve csóválják a fejüket: Ilyen „öreg” lenne már Liszkó...? öreg? Ilyen fiatal...7 Nem hinném, hogy a huszonöt-huszonnyolc évet meghaladná az itt dolgozók átlagéletkora. Ezt abból sac- cQlom, hogy a magam harminchat évével már „rontanám itt a statisztikát”, még a vezetők között is, hiszen átlagban egy évvel fiatalabbak nálam, kezdve az igazgatótól a művezetőkig. Mi mindent megmagyaráz ez a harmincöt éves átlag ... vezetőknél: a dinamizmust, a többet akarást, a merész elgondolásokat, a gyors fejlődést. Nem egy esztendőben az országos átlag háromnégyszeresével nőtt itt a termelés. Hallgatom a „veteránok” egyikét Lengyel Lászlót, aki a negyedik x-et sem véste még fel élete fájára, de már itt volt a gyár születésénél. — Hallottuk ötvenben, hogy Liszkóban jól lehet keresni a gyárépítésnél... Eljöttem én is gyerekfejjel... fuvarozni. Az ökrök is alig bírták a terhet. Tengelyig érő sár volt itt... néhány barakk, se út, se semmi. Mégis meglett a gyár. Két és fél év múlva itt már termeltek... ha nem láttam volna, nem hinném ma sem... Az egykori fuvarosfiú most éppen a pártbizottságon rendezgeti az üzemi lap jubileumi keresztrejtvényének megfejtéseit, amely öt régi dolgozó, alapító tag nevét adja: Póka István, Sípos Béla, Tóth László, Szabó András és Tóth József ... A megfejtések sikerültek — egy-két kivétellel. — Emlékezetben tartják a régieket — állapítja meg Jól- esően. — Kevesen maradtak a húsz év előtti gárdából. Az építők elmentek, a pestiek visszaszállingóztak • fővárosba. AZ ÜZEM VISZONT ittmaradt, előbb a Sírok környékiekkel és a Jobbágyiból áttelepült szakemberekkel termelt, most viszont a Fémművek „felségterülete” Szi- halomtól Parádsasvárig terjed, miután a füzesabonyi gyáregység is megkezdte munkáját a világszínvonalat „ütő” gépeivel. A világszínvonal emlegetése nem véletlen, ha a Mátravidéki Fémművekről esik szó. Nemcsak azért, mert az itt készült tubusoknak, kerékpárláncoknak és más termékeknek jó vásárlója a világ négy tája Sziriától a Szovjetunióig, hanem a legmodernebb automatikus gépeket veszik meg a siroki és füzesabonyi üzemekbe, milliárd- számra ontani a magyar ezüstből készített csomagolóeszközöket. A milliárdos nagyság sem nagyzás ... reális összeg és egyre több terméknél ezzel számolnak, különösen a jövő tervezésénél. Forintban is darabban is... Nemrég készült el a házinyomdában a minisztériumi értekezletre szánt beszámoló, amely nemcsak a múltat villantja fel, de a jelen és a jövő Ígéretes számait, 'terveit is magába foglalja. Európa- és világszerte megismerhették a szakemberek ezeket az adatokat, a liszkói gyár két évtizedes történetét. Az MTI kiadásában is, de a vezetőktől, szakemberektől is, akik rendszeresen járják! Európa orszógútjait piacot, jó üzletet keresve, a vevők kívánságait tudakolva, új vásárlóknak kedvet adva az itt készítendő tubusokhoz, dobozokhoz, láncokhoz, koronadugókhoz, likőrös palackokat lezáró alumínium ,,szerkentyűk - höz”. Még a milliárdokról.. i Palócföld gyára néhány éven belül egymilliárd forinton felüli árut ad a bélés külföldi fogyasztók ellátására ,,, lesz ebben évi kétmilliárdon felüli tubus, és a világ likőrösüvegjeiből is egymilliárdnál többet liszkói „tetővel" zárnak le fél évtized múltán. Az itt készülő dobozok, búrák, fiolák számát is csak százmilliókkal lehet mérni. — De mivel lehet mérni azt a változást, amelyet ez a gyár hozott a palócföld népének ... ? NEM KÖNNYŰ EZT szavakba önteni. Osztafin Béla szb-titkár kísérli meg. — Talán, ha végigkísérnénk egy asszonyt, aki a főzőkanál mellől jött ide dolgozni kényelmes autóbusszal, akinek munkahelyi közérzetét külön pszichológus vigyázza, s műszak végén vagy közben szakorvosokhoz fordulhat bármely panaszával, igénybe veheti a vállalati üdülőt, a szép fürdőt, a hajszárítót, válogathat a művelődési otthon filmjei, kiállításai, könyvei között.., talán akkor mérhető voína a változás. — Jó ... jó ... de ez csak lehetőség! — Igen, de élhetnek vele... s bár a munka sem könnyű a meleg, festékszagú üzemekben, mégis előrelépés ez a régi falusi életformához képest. Ez teszi elsősorban fontossá ezt a gyárat itt a palócföld szivében. Felkínálja megadja a lehetőséget,.. S IIÍJSZ ÉV ÓTA menynyien éltek ... élnek vele. — Jó helyre tették ennek a gyárnak az alapkövét — mondja visszafelé jövet Gr tyár Lajos, a pártbizott"1' titkára, mintegy summáz a látottakat. Jó helyre...? Nagyon u' helyre... Kovács Endre 1970. augusztus 20., csütört#*» Veres Péter: István király, a jé gazda O, kegyes papi rafinériái Azt mondja Kálti Márk: „Szent István király szokása jobbára az volt, hogy évenként legalább három ízben látogatta meg a maga alapította egyházakat, és midőn elérkezett egy ilyen egyházhoz, először is meglátogatta mind az oltárokat, mindegyiknél imádkozott, majd kimenvén, körüljárta az egész templomot, gondos szemmel és apróra megvizsgálta a falak és a tetők hibáit, repedéseit, nyomban elrendelte a tatarozást, és adig el sem távozott a városból, illetve faluból, míg a javítást nem látta. Megértvén ezt Gizella királyné, midőn Magyarországon, valamely egyházhoz elérkeztek, maga elé hozatta mind az Isten házában levő fölszereléseket, és évenként kijavított minden javítani való gyolcsot, bársonyt és szövetholmit” stb., stb. Valóban bölcs papi politika! Megírja a minden király úr előtt legnagyobb példában, Szent Istvánban, milyennek kell a jó gazdának, az igazi királynak lenni. És persze, milyennek kell majd a jó kegyuraságnak lenni. Évszázadokra szóló erkölcsi program, 1945-ig volt érvényben! Megértem bizony, nagyon megértem, hogy Róma papjai és az igazi keresztények, mármint a szerzetesek (másokat nemigen tekinthetünk abban a korban teológiai és erkölcsi értelemben keresztényeknek, hisz olvasni se tudták a bibliát) nehéz gondban voltak, ho^r miként lehetne a vad s amellett zsarnok és a maguk módján ravasz, sőt a hatalomért aljasságra is képes urakat Isten és Krisztus nevével valamelyes erkölcsi rendtartásra kényszeríteni. Sőt, azt hiszem még a Szűz Mária kultusz túl- hajtása is azért következett be Európában, mert ezek a nőre oly igen éhes hímek, mint lovagok, még az erényre is képesek voltak azért a csodálatos élményért, amit a női szépség és az anyai fenség adni tudott a sokszor hosszú évekig hadban járó, kalandozó, rabláshoz szokott fiatal uraknak. A nőrablás és megerőszakolás keresztény szempontból rettenetes bűne ellen a lovagi erények hím- nizálása és kifejlesztése lehetett az egyetlen és valamelyes korlátozó erő. Ha valaki azt mondaná, hogy de hiszen én olyan dolgokat értelmezek, bírálok, vagy helyeslek, amelyekről, mint tényekről egyáltalán nem lehet tudni, hogy igazak-e, avagy úgy igazak-e, mint ahogy a krónikások által le vannak írva, annak én azt válaszolnám, mint már mondottam is; én nemcsak a valóságos tényeket keresem, azokat úgysem ismerhetem meg, hanem a szellemet és a lelkületű is, ami ezeket a tényeket úgy-ahogy rögzítette. Nekem a szellemi megnyilvánulások is tények. Sőt, mert amazokat legbelső válójukban! nemigen ismerhetem meg, némely esetekben csak ezek „a tények". És beszélhet, írhat a mai író Vagy akár az irodalomtudós is a tanító-nevelő szándékú irodalom ellen, ámde a mások tanításaira nem szoruló emberek, még a valóban olvasói emberek között is túl kevesen vannak. Minden emberi szó másokhoz írva, szükségképpen tanító-nevelő hatású, még ha csak csupán informatív jellegű is. Abból a szempontból tehát, amelyből én írom ezeket a jegyzeteket, ezek a példák is az államalapító és nemzetteremtő közösségformáló erőről és bölcsességről tanúskodnak. A gazda módra való gondviselő kormányzás, a közösség — az ország és a nemzet — érdekében való mindenre gondolás az emberi társadalmak számára élettörvény. Az éppen nemzetté alakuló-kényszerülő törzsek életében pedig ez éppenséggel az az erkölcsi erő, amelyre a fegyver és a politikai akarat mellett á legnagyobb szükség van. Mert ámbár semmiféle közvetlen, a szó Szent Ágostorr-i értelmében vett, személyileg is hiteles vallomás-bizonyságunk nincs róla (ami van, azt nem tekintik személyileg hitelesnek), mégis úgy. érezhetjük, Szent István volt az első olyan vezető (az elődeiről ilyen értelemben még keveset tudunk), aki egészen azonosulni tudott a céllal, a nemzet és az állam létgondjaival. Hisz vészesen ártalmas a közösségek életében minden olyan individualista képzelgés, amely szerint az az Igazi szabadság, ha mindenki azt teheti, amit akar. Az egyik ilyen „individualista” a „dúvad” típus, a „nékem ne parancsoljon senki”, a másik az anarcho- humanista (akkor a „remete-keresztény”, ma talán az elkötelezetlen irodalmár), aki a saját életképtelenségét ideologizálja meg — és majd felfalatik a dúvad által. Nekem itt csak az a fontos, hogy az istvánkirályi politikával tovább lehetett élni, mert íme, én is, a szocialista forradalmár, ezer év múltán, elmélkedni kényszerülök róla. (A gondolatsor befejezéséül ide kívánkozik, s talán nem profán szerénytelenségnek, hanem csak realista valóság-szenvedélynek tekinthető lesz, hogy ezt a „gazdaszemmel nézést” még én is megismertem. Nemcsak a kicsi udvaromban és szegényes kis gazdaságomban, hanem az ország dolgában1 is. 1945 után, amikor a földosztás vezetője voltam, mindig kívánkoztam széjjelnézni szerte az országban, hogyan mennek a dolgok. De azóta is, amióta megint csak iró vagyok, bizonyos idő után elfog a szqmjúság: látnom kell az országot! Mert nem az itt a kérdés, király-e valaki vagy tsz-elnök, esetleg szocialista párttitkár, vagy miniszter, hanem az, hogy országban lát-e és népben-nemzetben érez- és gondolkodik-e vagy nem? Csak az lehet valóban kollektivista állampolgár, aki megérti és érzi ezt a fajta szomjúságot, a „mi dolgaink" iránt.) •Résztet az iró „oClcs és balgatag őseink" című kötetéből.
