Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-19 / 194. szám
/, István dénárjától az 500 forintosig Pénteken kerül forgalomba az új bankjegy Jelentés a tankönyvfrontról Tankönyvvásár augusztus 21-től A Magyar Nemzeti Bank pénztárai augusztus 21-én, pénteken megkezdik az 500 forintos bankjegyek kibocsátását. Erre azért van szükség, mert a pénzforgalom lebonyolítása a régi bankjegyekkel már igen nehézkessé vált. Az 50 forintos kivételével még az 1946-os stabilizáció idején alakultak ki a jelenlegi címletek, azóta a lakosság pénzforgalma 4,8-sze- resére nőtt. 1947-ben még 47 millió, tavaly pedig már 239 millió bankjegy kellett a forgalom lebonyolításához. Európában szinte egyedülállóan alacsony hazánk legnagyobb címletű bankjegye, a 100 forintos. A Szovjetunióban a legnagyobb címlet a 100 rubeles, ami körülbelül 1300 forintnak felel meg. Ausztriában legnagyobb címletként ezer schillingesek, az NSZK- ban ezer márkások, Svédországban tízezer koronások vannak forgalomban. Az 500 forintosok kibocsátásának körülbelül 30—35 százalékkal kevesebb bankjegyre lesz szükség, ami csupán a pénz készítéséhez szükséges anyagban tízmillió forintos megtakarítást jelent, de ami még fontosabb, lényegesen könnyíti az üzletek, bankok pénzforgalmát. Az 500 forintos valamivel nagyobb lesz a százasnál, hossza 174, szélessége 80 milliméter. Alapszíne szürkéslila, a képnyomat kékeslila. Az egyik oldalon Ady Endre portréja, a másik oldalon budapesti panorámakép látható. A bankjegyet Nagy Zoltán, grafikusművész tervezte, a metszeteket Nagy Zoltán és Gál Ferenc grafikusművészek készítették. ★ A magyar pénz együtt alakult ki hazánk államiságával. Bár a kibocsátás pontos idejét még nem sikerült tisztázni, az bizonyos, hogy az első magyar pénzt I. István király verette a XI. század első éveiben. A Stephanus rex feliratú ezüstpénzeket dénárnak nevezhetjük, mert Európában abban az időben a dénárt és a féldenárt, más néven obulust használták. Kezdetben hazánkban csak dénár volt, majd később az obulus is forgalomba került. A dénár és az obulus egyeduralma Károly Róbert koráig tartott. Az Anjou- uralkodó a fellendült kereskedelem pénzügyi elszámolásának könnyítésére cseh mintára bevezette a dénárnál nagyobb, ugyancsak ezüstből vert garast, ezenkívül a firenzeiek fizetőeszközének magyar változatát, az aranyforintot. Ez volt hazánk első aranyból vert pénze. A dénár, az obulus, a garas és a forint a XVI. században Európa egységes pénzével, az ezüst tallérral egészült ki, amely 27—29 gramm ezüstöt tartalmazott. A sokféle pénz között I. Lipót, majd Mária Terézia próbált rendet teremteni, egységesítés címén azonban valójában tovább bővítették a fizetőeszközök skáláját. Ezüst tallérokat, arany dukátokat, ezüst tíz-, továbbá réz negyed-, fél- és egykrajcárosokat verettek. Mivel azonban a korábbi pénzek is nemesfémből készültek, ezek is megtartották értéküket. A IX. század végéig — a szabadságharc éveit kivéve — csaknem kizárólag nemesfémből verték Magyarországon a pénzt; a legnagyobb címleteket Ferene József korában, akkor kerültek forgalomba az arany 100 koronások. Bár Ausztria már a XVIII. században bocsátott ki papírpénzt, hazánk első papírpénze a szabadságharc idején a Kossuth-bankó volt. Ezt fél évszázaddal később a 10 és 20 koronás, majd 1902- ben az 50 és 100 koronás bankjegy követte. Az ebben az időben még papírpénz formájában is igen értékes korona az első világháború alatt, majd utána szinte minden értékét elveszítette. 1923- ban már egymillió koronást nyomtak, ez a bankjegy is azonban csupán 80 pengőt ért 1926-ban, amikor az inflációs helyzet felszámolása után a stabilizáció idején bevezették a pengőt. A második világháború után rendkívüli módon meggyorsult az inflációs folyamat. 1946-ban legnagyobb címletként egymilliárd „b-pengős”- öket nyomtak, ezek az ezertrillió pengőnek megfelelő bankjegyek azonban már megjelenésük előtt elértéktelenedtek, így nem is kerültek forgalomba, helyettük naponta változó értékű adópengőket, adójegyeket nyomtak. 1946. augusztus 1-én a világtörténelem legnagyobb inflációja után a forint bevezetésével stabilizálták a magyar pénzt. Egy forint körülbelül 150 quintillió pengőnek felelt meg. S gyakorlatilag az országban forgalomban levő pengős bankjegyek összege nem tett ki egyetlen forintot. A stabilizáció idején kibocsátott 10, 20 és 100 forintos, továbbá az 1953-ban forgalomba hozott 50 forintos bankjegyek vannak érvényben jelenleg is, ezeknek köre egészül ki augusztus 21-től az 500 forintossal. (MTI) Magyarországi lovastúrák Evek óta népszerű programja az IBUSZ-nak a Balaton környéki lovastúra. Angolok, amerikaiak, németek, belgák, hollandok, svájciak a túra részvevői. A Balaton északi partvidékén, Tihanyban szállnak meg a turisták, s lovas kísérő vezetésével innen indulnak a környékre, kisebb-nagyobb kirándulásokra — természetesen lóháton. A lovagláson kívül szállásról, étkezésről, borkóstolásról, lovasbemutatóról, budapesti városnézésről is az IBUSZ gondoskodik. Az idén már 11 balatoni lovastúrát szerveztek. S mivel igen nagy az érdeklődés, most Magyarország más vidékeire is visznek lovagolni vágyó turistákat — Mátra, Bükk, a Hortobágy, a Duna-kanyar, és Dél-Magyararszág az új lovastúrák színhelye. Képünkön: lovastufisták a tihanyi belsőtónál. (MTI foto — Benkő Imre felvétele — KS) A Tankönyvkiadó Vállalat az idén csaknem 800 féle könyvet jelentet meg, mintegy 15 millió példányban. Ezen belül az általános iskolai tankönyvek 9 millió 130 ezer, — a középiskolaiak 4 millió 900 ezer, a felnőttoktatás céljaira szolgálók 800 000, az egyetemi és főiskolai hallgatóknak készülők 180 000 példányban látnak napvilágot. 57 000 tankönyvet gyártanak a nemzetiségi iskolák diákjainak. Megjelenik továbbá 59 féle egyetemi tankönyv, aminek mintegy kétharmada új lesz. Az egyetemek és főiskolák ösz- szesen 2835-féle jegyzet készítését igényelték a kiadótól. Mint minden évben, most is nagy kérdés, hogy elkészülnek-e a szeptemberi tanévkezdésre az’ iskolai könyvek? A tankönyvkiadó illetékesei válaszukban elmondották: az érdekelt nyomdák mindent elkövettek, hogy. a különböző okokból származó lemaradást behozzák. Az általános és a középiskolákban szükséges tankönyveket folyamatosan szállítják a boltokba, illetőleg az oktatási intézményekbe. A tankönyvellátásáról, a szétosztásról ezúttal is az Állami Könyvterjesztő Vállalat gondoskodik. A tankönyvvásár — akárcsak az előző években — augusztus 21-én kezdődik. A megye- székhelyek, városaik, járások iskoláit az illetékes helyi könyvesboltok látják el általános, illetve középiskolai tankönyvekkel. Az általános iskolások saját tanintézetükben kapják meg könyveiket, az első két tanítási napon. Az iskolai árusítás után a feleslegesként visszakapott tankönyveket a könyvesboltok szeptember közepéig árusítják. A gimnáziumi tankönyveket, szótárakat, atlaszokat, továbbá a kötelező és javasolt iskolai olvasmányokat a diákok a kerületi könyvesboltokban szerezhetik be, vidéken valamennyi gimnázium biztosítja tanulóinak a tankönyveket: augusztus utolsó, illetve szeptember első napjaiban vásárolhatók meg a helyszínen. A szakközépiskolák és a technikumok növendékei tanintézetükben kapják kézhez tankönyveiket. (MTI) Mas Könyvtáravatás Nagyfügeden A 2424 lakosú községben tizennégy éve működik —* községi kezelésben — a könyvtár. A kezdet nem volt könnyű. Mindössze 125 kötettel indultak. Jelenleg a kötetszám meghaladja a hatezret. A lakosonkénti ellátottság 2,4 kötet. A könyv nagyiügedi becsületét, igazolja az is, hogy a község lakóinak közel harminc százaléka olvasó. Az elmúlt évben 25 ezer kötetet kölcsönöztek a nagyfüge- diek. Az Országos Népművelési Tanács által meghirdetett „100 falu — 100 könyvtár” mozgalom kelétében közös összefogással korszerű, ízlésesen felszerelt, minden igényt kielégítő könyvtárt építettek a nagyfügediek. Az új intézményt — ünnepélyes keretek között — ma délután adják át rendeltetésének. Ez alkalommal avatják fel a községi tanács új épületét is. vöftö&Köy okmsi 13, — A gépkocsivezető, Boda Tivadar szerint, a tükör éjszaka valahogy megbolondult. Látszatra semmi hibája nem volt, az úton mégsem lehetett hasznát venni. Többször belepillantott, de az úgy szikrázott, hogy káprázott tőle a szeme. Olyan volt, mondja Boda, mintha égő csillagszóróba tekintett volna. Persze, a' tükör nélkül is elboldogult. Oszlopban hajtott, s nem neki kellett alkalmazkodnia az őt követő teherautóhoz, hanem annak őhozzá. Reggel. amikor eszébe jutott, hogy megvizsgálja a tükröt, az már „kijózanodott”: újra tiszta képet adott a háttérről. Azt kell hinnem, hogy itt a laktanyában, indulás előtt a tükröt befújták valamivel. Valami vegyszerrel, amit az illető reggel lopva leszedett róla. Beke töprengve szívta a cigarettáját. Végre megszólalt: — Emlékeztek az erdei terepszemlére? Tárnok őrnagy, amikor az ütegek felállítását ismertette, eltévesztette az égtájat... Te javítottad ki, Paál. — Hogyne, emlékszem. Északkelet helyett északra mutatott. — Feltehető, hogy máskor is téved. Ez nem baj. elvégre ott a térkép meg az iránytű. De van ösztönös térérzék is. amellyel a terepen tájékozódunk. Ez, Tárnokból, azt hiszem, hiányzik. Hiányzott a gyakorlat éjszakáján is, amikor legfeljebb az ösztöne súghatta volna meg. hogy a sötétben valami rendellenes történt, hogy a kocsija az előtte haladó teherautó nyomában már más égtáj leié halad, feint az imént..* ^ __ . _____________ B eke röviden ismertette a tisztekkel az éjszaka gyűjtött adatokat, az erdei kitérő és a korábban lebocsátott sorompó jelentőségét. — Délután meg kell tudni, hogy az őr saját szakállára ügyködött-e, vagy a legközelebbi állomás utasította. Ez, azt hiszem. Bakonyfürt. Az ottani forgalmista, esetleg az állomásfőnök, tetszése szerint jelezhette a személyvonat áthaladását... A feladat: tisztázni, hogy Bakonyfürt mikor adta le azt a jelzést. Vajon akkor, amikor a vonat épp hogy közeledett az állomáshoz, vagy pedig a szabálynak megfelelően, miután elhagyta. Azt is ellenőrizni kell, hogy a szerelvény pontos volt-e, illetve késett, vagy korábban jött. — A személyvonatok ritkán érkeznek korábban .. 1 — Feltevésekre nem adhatunk. Tudnunk kell, hogy az éjjeli személy mikor haladt át Bakonyfürtön. Ha idő előtt érkezett, akkor érthető, hogy a sorompót a szokásosnál korábban engedték le. Ha késett vagy pontos volt, akkor a sorompóval manővereztek. Talán magánszorgalomból, talán hamis utasítás alapján. Ezt tisztázni kell. — Értettem — bólintott Ébert. — A figyelem — folytatta Beke — most arra a két emberre irányul, aki az élelmiszeres kocsiban ült. Mit tudtok róluk? — Az egyikkel — kezdte Paál — én foglalkoztam. Tegnap telefonáltam a sportszövetségnek, ahol Czukort, a sofőrt, számon tartják. A vélemény lehangoló volt. A fiú féltehetség, de zseninek képzeli magát. Háromszor cserélt klubot, mert ügy érezte, hogy elnyomják. Behívásakor követelte, hogy a szövetség mentesse fel a katonai szolgálat alól, mint a magyar motorsport reménységét, aki nem eshet ki az edzésből. Egyszóval: reménytelen eset. — Zalay ugyanezt mondta. — Egy belga sportújság mást mond . 1 Az őrnagy meghökkent: — Czukor és egy belga sportújság? Azt se tudják, hogy létezik-e 1 — Ügy látszik, informálták őket... Az ügy úgy derült ki, hogy valaki elvette Czukor P. Howard könyvét, és megtalálta benne a kivágott cikket. Kérdem: hogyan jutott eszébe egy belga lapnak, hogy épp Czukorról, ódát zengjen? Nem másképp, mint úgy, hogy megfizették! Mégpedig azért, hogy a motorzsenit meggyőzzék róla: nem csupán hitegetik. Ha itthon használhatónak bizonyul, odakint karrier vár rá... Nos, a gyakorlat éjszakáján, úgy látszik, „használható” volt, A cikk megpuhította ... A „motorzseniről” — ahogy a tisztek Czukort elkeresztelték — az élelmiszeres kocsi másik utasára fordult a szó, Róla Ébert százados számolt be: — Utánanéztem az ügynek, amiért Király őrmestert megdorgálták. Még ősszel történt, de sikerült megállapítani a napot. Királyt az ügyeletes szeptember tizenkilencedikén este találta a kiképző tiszt irodájában. Másnap, amikor kérdőre vonták, bevallotta, hogy a szocialista verseny vizsgakérdéseit másolta le. Ezt a magyarázatot akkor el is fogadták tőle. Én, tegnap óta. nem tudom elfogadni. — Eszerint az őrmester más okból tartózkodott az irodában? — Feltétlenül. . Mi. taonjdtja. est? — Az, hogy a kérdéseket már tizennyolcadikán elárulta a katonáknak. A szobában súlyos csend lett. — Persze — folytatta Ébert — az igazi okot még nem ismerjük. Tény, hogy a kiképző tisztnél akkoriban semmiféle bizalmas irat nem volt. Semmi, amiért érdemes lett volna besurrani az irodába, s lemásolni vagy lefényképezni. Némi túlzással: Király annyi katonai titkot sem lophatott el abból az irodából, mint egy újságosbódéból! — Ez nem sok — mosolygott Beke. — Egy szobának azonban nemcsak a berendezése lehet fontos. Nemcsak az, amit ott talál valaki. — Hát mi? — Ugyan, Paál! Éppen te kérdezed ezt, aki hetente kitörsz a szomszédod hangos rádiózása ellen? Egy szobának a fala is fontos lehet! Illetve az, ami áthallatszik rajta. Továbbá nagyon érdekes lehet... nagyon érdekes lehet — Beke félrerántotta a függönyt, és kimutatott az utcára: ... az ablaka is! Király, természetesen hazudott, amikor a vizsgakérdéseket említette. De miért irányította a figyelmet az íróasztalra? Hisz tudjuk, ez kényes pont, s így veszélyes lehetett számára. Nyilvánvalóan azért, hogy elterelje arról a pontról, ami valójában érdekelte őt, amiért felkereste az irodát. Mivel a kérdéseket már tizennyolcadikán kiadta, ott kellett legyen tizenhetedikén is. A falak valószínűleg semmit nem mondtak számára, hiszen a szomszédos helyiségek üresek voltak. De, tegyük fel, hogy az ablakból látott valamit, ami izgatta, érdekelte, amire kíváncsi volt... — Az utcán? — Vagy a szemközti házban! Egy lakásban, ahová beláthatott. Ébert keserű grimaszt vágott: — Végül kisül, hogy az őrmester holmi hálószobái sztriptíz kedvéért szökdösött be az irodába! Egy vetkőző zéplánv kedvéért. — Akik ismerik, ezt könnyen el tudják képzelni róla. Ez a gyengéje. — A nők? — Inkább a kislányok.!: — Kár — mondta Ébert. — Ha így van, akkor az ügy mégis csak érdektelen. — Ki tudja? Azt hiszem, legjobb lesz, ha mindjárt felkeresem a kiképző tisztet, és megismerkedem a kilátással. Ti pedig induljatok, és tisztázzátok a sorompóügyet. Jó munkát! Az őrnagy, az irodába lépve rögtön az ablakhoz ment. — Elnézést — mondta az íróasztalnál dolgozó tisztnek — a rácsokat szeretném megvizsgálni... — Tessék. Erős rácsok, de egyébként sem tartunk itt bizalmasat. Semmit, ami titkos. — Értem — bólintott Beke. Nézte az utcát, a szemközti házak ablakait. Délre járt, a nyárias hőségben üresen nyújtóztak az utca járdái. Beke már el is fordult volna az ablaktól, amikor a sarkon feltűnt egy asszony. Az őrnagy erre mégiscsak maradt. A hölgy, aki határozott léptekkel közeledett a szemközti járdán, szikár, ötven év körüli, vörös hajú és szeplős asszony • volt. Beke, amikor a nő a szemközti kapuhoz ért, egyszerre lel ismerte. A kapun/Sárkány tanárnő lépett be. (Fei^tsifuk)
