Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-19 / 194. szám

A taggyűlésekről jelentjük Pezsgő, éles vita Az állattenyésztők ötéves terve *— .Mar régen sikerült 'ilyen jól a taggyűlésünk, mint most — mondotta Pé- terfalvi Tibor, az Eger— Gyöngyösvidéki Állami Pin­cegazdaság párttitkára ösz- szefoglalójában azon a gyű­lésen, amelyen az elmúlt két év eredményeit, gondjait ösz- szegezték a gazdaság kom­munistái. A megállapítással valamennyi jelenlevő egyet­értett, hiszen mindenki szó­hoz jutott, elmondhatta vé­leményét, javaslatát, közösen tervezhették meg azokat a feladatokat. amelyeknek megvalósításával még ered­ményesebbé tehetik majd munkájukat az elkövetkezen­dő évek során. A beszámolót, amelyet egyébként mintegy ötvenen hallgattak meg, Egerben, az új’ palackozóüzem szépen dí­szített nagytermében, két­órás vita követte. Éles vi­ta volt, néhányszor szenve­délyes is, mert a vitaindító beszámoló is őszintén tárta tel nemcsak a sikereket, ha­nem a hiányosságaikat, nem 'kendőzte el a lazaságokat, a termelésben, az áruk érté­kesítésében, az egymás kö­zötti kapcsolatban, s nem különben a pártópítéstoen •sem. Érdemes a vitából néhány felszólalást megemlíteni. Kőműves Endre felszólalá­sában például elmondotta, hogy élesedik a verseny az állami gazdaság és a tsz-ek között az áru értékesítésé­ben. Több helyen egyesek jogtalan előnyökhöz juttatják a megrendelőket, hogy áru­jukat mindenkit megelőzve el­adhassák. Az ilyen eseteket meg kell szüntetni — mon­dotta —, a felelősöket pedig meg kell büntetni. Az áruk jó elhelyezésének titkát a piackutatásban és a hasznos reklámban kell keresnie minden szakembernek. Szólt Kőműves Endre arról is, hogy baj van a göngyöleg- és címkeellátással. A felhal­mozott palack hatalmas ősz­szegeket köt le a vállalat számlájából. Hasonlóan, az emberekért, a vállalatért érzett őszinte felelősség szenvedélyes hang­ján beszélt Kliber Andor pincemunkás, Antal Nándor egri üzemegységvezető. Vá- ■radi János főmérnök, Virágh László és a többi felszólaló is. Elmondották, hogy tűrhe­tetlen egy-két ember ha­nyagsága, iszákossága a vállalatnál, amely a terme­lés rovására, s nem utolsó sorban az emberek egészsé­gének kárára megy. .4 bal­esetvédelmi előírások be nem tartása miatt három ember vesztette életét a közelmúlt­ban. Ilyen eset még nem fordult elő a pincegazdaság történetében. Ezenkívül a munkásszállás állapota is rossz, tatarozni, festeni kel­lene, hogy az ottlakók em­beri körülmények között él­jenek. Bér- és munkaügyi probléma is akadt, hiba van az alkatrészellátásban — van tehát min .munkálkod­ni az elkövetkezendő idő­ben. — Ha nem akarjuk, hogy egymásra gyűljenek a prob­lémák. időben, azon melege­ben kell azokat megoldani — mondották többen. — A jó- fiúskodás, egymás hibáinak elkendőzése az év végi nye­reség kárára, valamennyiünk zsebére megy. Szép szóval, határozott in­tézkedésekkel, — mikor me­lyikre van szükség — vala­mint az erők összefogásával kell dolgozni a jövőben, hogy a célkitűzés ennél a nagy vállalatnál is maradéktalanul ■teljesüljön: újra a leg­jobbak sorába emelje az üze­met. A pincegazdaság kom­munistái legalább így dön­töttek, így akarják. (fazekas) HA EGYÁLTALÁN sza­bad ennyire objektív témát szubjektív indítással kezdeni, akkor engedjék meg, hogy el­mondjam egy élményemet. A közelmúltban tsz-elnö- kök társaságában dániai és svédországi tanulmányúton vettem részt. A földeken még csak ment a dolog. A cso­portunkban levő elnökök —. akik természetesen kiváló gazdaságokat vezetnek — minden további nélkül tu­domásul vették a holdanként 30—35 mázsás termésátlago­kat. Ha nem is szélteben. de akad már ilyesmi az ő gaz­daságaikban is. Az istállók­ban azonban a szó szoros ér­telmében elakadt a szavuk. Minden, különösebb formai túlzások nélkül felépített deszkaépületekben olyan gyönyörű állatokat, olyan magas hozamokat és olyan kifogástalanul működő, em­bert kímélő technológiát lát­tunk, amire hazai példát nem ismerünk. Viszont éppen ebből a szubjektív érzéstói táplál­kozik az a megállapításom, hogy a mi ötéves terveink csak a naptárban — illetve később a történelemben — határolódnak el egymástól élesen. Az életben összefoly­nak:, egyik követi a másikat, illetve pontosabban egyik kö­vetkezik a másikból. Negyedik ötéves tervünk most nyilvánosságra került irányelvei például a mezőr gazdasági témán belül az ál­lattenyésztést elsőrendű fon­tosságú kérdésként kezelik. Ez azonban nem valami át­menet nélküli dolog. Idén záruló ötéves tervünkben a növénytermelés valóságos csodát müveit, gabonaprob­lémáról ma mar nem beszé­lünk. Húsproblémáról viszont nem mi beszélünk, hanem el­sősorban a háziasszonyok. Mi pedig egyre kínosabban érezzük a kiáltó ellentétet lassanként európai színvona­lú növénytermesztésünk és a mérföldekkel utána kullogó állattenyésztésünk között. Ezt az ellentmondást fel kell ol­dani és a feloldás folyama­ta már meg is kezdődött. A közelmúlt időszakban ismét rendezték a felvásárlási ára­kat. szabaddá — és kielégí- tővé — tették a takarmány - ellátást, legalább két tucat különféle nagyüzemi állatie- nyésztő-telepet próbáltak ki a gyakorlatban és a rendele­tek csokra jelent meg a ház­táji gazdaságok munkájának könnyítésére. ENNEK AZ előkészítő munkának a gyümölcsét akarja learatni a negyedik ötéves terv. Az előbb . fél­igazságot mondtam, hogy az irányelvek az állattenyésztés kérdését a mezőgazdaságon belül elsőrendű témaként ke­zelik. A pontos fogalmazás az, hogy a népgazdaság egé­szén belül kezelik különös figyelemmel. Az irányelvek számokat alig tartalmaznak. A húsellátással, hústermelés­sel kapcsolatban azonban megjelent egy olyan foga­lom, amellyel mostanában ta­lálkozunk sűrűbben: „az igényeknek megfelelő meny- nyiségben”. Az igényeket kielégíteni pedig olyan nagy munka, amely sem előfeltételeit, sem hatását tekintve nem fér be­le a mezőgazdasági problé­makörbe. Gondolkodjunk csak egy kicsit. Következő ötéves ter­vünk célja, az életszínvonal emelése, a zavartalan élel­miszer-ellátás megteremtése. Ez a húsellátás megoldása nélkül nem képzelhető el. Másik nagy célja a termelé­kenység növelése, a népgaz­daság korszerűsítése. Ehhez is kell az állattenyésztők mimikája, hiszen az ipar au­tomatizálásához. elektronizá­lásához, komputerizálásához nélkülözhetetlen dollárokat nem jelentéktelen mértékben éppen a húsexport révén te­remtjük elő. Annak, hogy mi „az igé­nyeknek megfelelő mennyi­ségben” állítsunk elő húst, sok és sokféle feltétele van. Elsőnek említeném a dol­gok közgazdasági oldalát. Azt, hogy az érdekelteknek egyáltalán legyen kedvük I húst termelni. Ennek érde- ! kében az utóbbi időben sok j minden történt, az árakat, a ■ dotációkat, kereskedelmi módszereket illetően egy­aránt. Reméljük, hogy ami | még hiányzik, azt a követ- ! kezó évek meghozzák. KEVESEBBET tettünk még a müszaki-technikui-tu- domanyos területen. Hagyo­mányos eszközökkel ugyanis ezt a célt elérni nem lehet. Ehhez olyan állatfajták keL­lenek, amelyek megfelel'• gyorsasággal és hatékonya:' . gai értékesítik a takaróiéi: és gondozást. Olyan isták kellenek, amelyek nem tón- és üvegcsodák, ame; nem a szemnek, hanem praktikus célnak épülne.' amelyek megfizethetők istállókba pedig Derén' szükséges; Emberkímélő, szonylag egyszerű, a cé‘. megfelelő. És működő, nagyon fontos hangsúly , mert sajnos a már beér technológiák egy részt pen ezt a sajátosságot né. lözi. Ez nem mezőgazda.-: hanem népgazdasági felt.. Reméljük, építőiparunk állami vagy szövetkezeti mábah — hamarosan kép. lesz elkészíteni a kereteit; gépiparunk pedig felismer... hogy a mezőgazdaság kiváló piac és legyártja a megfele­lő berendezéseket. VAN AZUTÁN a dolog­nak emberi oldala. Vasvil­lát emelgető, vödröt cipelő, kézzel tehenet fejő, naponta 16 órát dolgozó, azután is- tállószagúan hazaballagó em­bereink lassanként elfogy­nak. Hozzáértő, alig keve­sebb, mint technikusi fokon dolgozó állattenyésztőkre van szükségünk, akiknek nem is „alig”, hanem valóságos ipa­ri munkakörülményeket kell teremtenünk. Szabályozott munkaidőivel és meleg vízzel, tisztességes keresettel és a falusi társadalmon belüli be­csülettel. És mindezeken kívül van még egy, szinte ellentmondó követelmény. Miközben meg­teremtjük áz állattenyésztő nagyüzemet, biztosítanunk kell a korszerű állattenyész­tő kisüzem boldogulásának feltételeit is. Igen, a háztá­ji gazdaságokra gondolunk, amelyek nélkül elegendő húst nem termelhetünk. De nem kívánhatjuk a földmű­vesektől sem, hogy a régi módon etessék disznaikat, fejjék tehetnüket. Gépek — aprócska, megvehető, nagyon praktikus gépeli — módsze­rek, ösztönzések szükségesek ahhoz, hogy az embernek le­gyen kedve, ereje még oda­haza is állatokkal bajlódni És ez a bajlódás kifizetőd­jön számára. A MAGVAK Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának irányelveiből fél­reérthetetlenül kicsendül a szándék, hogy az egyik fő célkitűzés teljesítésének mindezeket a feltételeit biz­tosítsa. Az egész nép, az egész népgazdaság érdeké­ben. Amihez még hozzá kell tenni azt, hogy: az egeszgaz­daságpolitika és az ipar je­lentős részének közreműkö­désével. Lakások Heves megyében Lesz-e házgyár Hatvanban? Hajlamosak vagyunk arra, hogy a IV. ötéves tervet aszerint értékeljük, hogy mennyi lakás épül. Ezt az egyéni nézőpontot azzal ma- .gyarázhatjuk, hogy aligha akad olyan család, ahol va­laki ne várna lakásra. Üj városrészek épültek Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban, sokan villasszerű, városias épületekkel büszkélkedhet­nek falun, de a három vá­rosban és a gyorsan fejlődő körzeti községekben még mindig kevés a lakás. Ugyan­is az utóbbi években gyor­sabb volt a városba áramlás mint a lakásépítkezés. Ezért, mindenkinek akad család­tagja, rokona, vagy ismerőse, akinek leghőbb vágya és egyben legnagyobb gondja: a lakás. Negyedik ötéves tervünk lakásépítési programja kiáll­ja a kritikus összehasonlí­tást. Legutóbb az MSZMP Központi Bizottsága határo­zatot hozott a lakáshelyzet lényeges javítására, megte­remtette annak feltételeit, bőgj’ főleg a városokban és a kiemelt községekben több Jakás épüljön mint eddig. Ezt a közérdekű, fontos ha­tározatot figyelembe vették megyénk vezetői, a főhatósá­gokkal már egyeztették a terveket és ennek megfele­lően a IV. ötéves terv ideje alatt Heves megyében 3870 tanácsú lakás építésére szá­míthatunk. Ezen felül válla­lati forrásokból 375 lakás építésére van lehetőség. Készülő új tervünk kiállja az összehasonlítás próbáját az előző időszak terveivel és ténj’számaiva! is. Ugyanis a III. ötéves tervben 1514 ta­nácsi lakás szerepelt, majd megyénk további 674 lakás építésére kapott anyagi le­hetőséget. A megemelt 2188 lakással szemben az év vé­géig 2113 tanácsi lakás ké­szül el. Gyöngyösön a bánya és az erőmű részére épülő lakásokból 84 átadása 1971- re húzódik át. Feltételenül kedvező, hogy az előző időszakban 2113 ta­nácsi lakás épült és a IV. ötéves terv idején 3870 la­kásra számíthatunk és ebből 3630 a városokban épült. Kü­lönösen a kisjövedelmű csa­ládoknak és a fiataloknak elnyös, hogy az összes laká­sokból eddig 21,1 százalék volt tanácsi lakás és most ez az arány 37,6 százalékra növekszik. _ .Milyenek lesznek az új la­kások? Sokan több szobát, tágasabb, jobban felszerelt otthont követelnek. De sokan tr.ég albérletben, vágj’ a szü­lőknél szoronganak. Ezért a helyes döntés egyelőre csak az lehet, hogy a rendelkezés­re álló pétlzből és anyagból minél több lakás épüljön. A tanácsi lakások átlagos nagy­sága 53 négyzetméter. Ez ki­elégítő, különösen akkor, ha az átlagon belül a nagyobb családoknak nagyobb lakást adnak. Mi a garancia, hogy 1971— 75 között a tervezett 3870 ta­nácsi lakás elkészül? A me­gyei pártbizottság vb-ülése elsősorban politikai, egyben alapvető gazdasági feladat­ként szabta meg a lakás­építési feladatok teljesítései. A párt számít a kommunis­ták felelősségére és köteles­ségtudatára, hogy a IV. öt­éves terv lakásépítési felada­tait teljesítjük és máris fel­hívták a figyelmet, hogy me­net közben a többletalapok képzését keressék és a lehe­tőségek szerint a következő években a tervezettnél több lakás épüljön. Igaz, nehézségek, akadá­lyok is jelentkeznek. Ilyenek: technikai, a technológiai bi­zonytalanság, a közművesítés, az előkészítés elmaradottsá­ga. Még mindig bizonytalan, hogy a miskolci házgyárból megyénk kap-e vajon eleme­ket, Még nem hagyták jóvá a hatvani házgyár beruházá­si javaslatát, különben is a tervek szerint csak 1974-ben kezdenek termelni. Mindebből következik, hogy házgyári termékekre a IV. ötéves terv ideje alatt aligha számíthatunk. Ezért a taná­csoknak kell az adottságok­hoz igazodó technológiát, meghatározni, de ehhez a ki­vitelező vállalatok több se­gítségére, bátrabb javaslatára van szükség. Az üj lakásokhoz (különö­sen Egerben az északi új la­kótelephez) jelentősen bőví­teni kell a víztermelést, víz­vezetékhálózatot és csatorna- hálózatot, sürgősen meg kell oldani a szennyvíztisztítást, a csapadékvíz-elvezetést. Ez ügyben sok panaszt és vitát hallottunk, de mostmár tet­tekre, célszerű, határozott intézkedésekre van szükség. Az uj ösztönzőktől a tár­sasházépítési kedv fokozódá­sát, a községekben az el­avult házak átépítését vár­ják. Ezért megyénk, városa­ink vezetői tárgyaltak az OTP-vei és -ennek alapján 2500 lakás építésére látszik lehetőség. Ez a tervekben nem szerepel, de szükség, igény és pénz is van rá, te­hát az érdekeltek, többet te­gyenek, hogy 2500 caalad magánerőből és állami támo­gatással lakáshoz jusson. Az országgyűlés IV. ötéves tervünket még nem hagyta jóvá, tehát a lakásépítési fel­adat még program. De olyan program, melyet az országos szervekkel már egyeztettek, amelj’et nemcsak a tervezők, a kivitelezők és a tanácsok, hanem a lakosság, az egész ország vállal, akar és magá­énak vall. A lakásépítkezés az országos, a megyei tervek alapvető és leginkább köz­érdekű része. Ezért szükséges és lehetséges, hogy közös terveinket együttes erővel, közös akarattal és társadalmi összefogással megvalósítsuk. Dr. Fazekas László A Prodinform és a szovjet Energomasexport külkeres­kedelmi egyesülés rendezé­sében, kedden szovjet ener­getikai gépkiállítás nyílt a Technika Házában. Az ünnepélyes megnyitón D. J. Levcsenko, a Szovjet­unió budapesti kereskedelmi képviselője elmondotta, hogy a két ország között egyre in­kább növekszik az energe­tikai gépek külkereskedelmi forgalma. Az Energomas­export az elmúlt öt év alatt másfélszeresére növelte szál­lításait, s as idén 36 millió rubel értékű gépet exportál Magyarországra. Az árucse­rét és a termelési kooperá­ciót a két ország tovább kí­vánja fokozni. Dr. Kovács István, a ko­hó- és gépipari miniszter el­ső helyéttese ugj’ancsak hangsúlyozta a két ország energetikai gépipara közötti együttműködő* jelentőségét. Utalt arra, hágj- a mostani kiállításon a magyar szak­emberek megismerkedhetnek a szovjet ipar produktumai­val, s mód nyílik arra, hogy az eddiginél több szovjet energetikai gépet szerezze­nek be a magyar ipar kor- szerűsí téséhez. A kiállításon a többi kö­zött félautomata ívhegesztő berendezéseket, univerzális ponthegesztőgépeket, argon, védőgázas plazmáhegesztö gépeket, félvezetőket és sok egyéb, korszerű energetikai gépet, készüléket tárnak a látogatók elé. A kiállítás augusztus 26- ig, hétköznaponként 9-től IS óráig, szombaton 13 óráig tart nyitva. (MTI) 1970. augusztus 19., iim<l f T'lhllI Beremenden, az épülő új ce­jigVIC ■ »» menímű száz holdas telepén sorra veszik birtokukba munkaterületeiket a szerelők. Meg­kezdték a tötranszformátorház, az olajfeltöllő állomás és a kemence alapok technológiai szerelését. Képünkön: mun­kában a szerelők. (MXi foto — Bajkor József felvétele — KS) Eöldeaki Béla Szovjet energetikai gépkiállítás nyílt Budapesten

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents