Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-16 / 192. szám
Az ügyésznő vádat emel- Panaszfelvétel a soros t&yésznéL *jíA ' panaszos zavartan toporog. Nem érti a helyzetet. ;í$éai az íróasztal mögött ülő 'iratai asszonyt. Végül -csalt megkockáztatja a kérdést: í— Az ügyész urat keresem ... [A fiatalasszony jóízűen el- psolyodik: En lennélt az. avart tekintet a válasz. Jztönösen fakadnak a szarik: í— Hát... én most asz- smbnynak mondjam el a dolgot. ..? . ÍAztán csalt feloldódik a ojnpnytalanság. Hat év alatt — mióta Kalmár Petemé ügyészként ..praktizál’’ — jónéhányüzor ismétlődött ez a szituáció. Ismétlődik is még nem egyszer, mert nem mindennapi dolog, hogy a vádat nő képviselje ... Az ügyésznő mégis természetesnek tartja. Fiatalkorától sarkallta az igazságkeresés szenvedélye. Lehetett volna jól kereső jogtanácsos. Hevesebb munka, több forint. Számára mégsem volt csábító, Habozás nélkül döntött: választotta a nehezebbet. a szebbet: az Egri Járásbíróságnál helyezkedett el. — Minden napnak értelme, tartalma van. Ahány ágy, annyi sajátos motívum... Születni kell ügyésznek? Nőnek nehezebb V — Nem hinném. En csak vonzást éreztem a hivatás iránt. Mikroszkóp alatt vizsgálni az indulatok összetevőit, eligazodni ellentmondó adatok labirintusában, birkózni a hipotézisekkel, s megtisztultál! rálelni az igazságra: számomra ez jelenti a pálya bűvöletét. Nőnek könnyebb is. nehezebb is. Makucsabbul kutatja a vádlottban az embert, nehezebben birkózik meg az érzelmi alapállás csábításával. Eseteket említ, ki nem mindennapi felelősség perceit idézi: Előtte a nyomozás anyaga. Koholt helyszín, önrablás. A nyomozók véletlen találtak rá a pénzre. A vádlott tagadott. Ö nem tette, ő az egészről nem tud semmit. Az ügyésznő többször kihallgatta. Az eredmény? -Színjátékkal fűszerezett konok tagadás. A töprengés órái, napjai jöttek: újra meg újra átböngészni a nyomozás anyagát, vívódás, a motívumok kontrollja, s végül az összkép: agyafúrtan előkészített bűnügy. A vádat már higgadtan képviselte... „Az aktát hiába zárom a szekrénybe, hiába hagyom ott a hivatalt, az ügyek tovább kísérnek. A gyerekekkel foglalkozom, olvasok, vagy tévét nézek, s közben orvul ..támadnak” rám a gondolatok. Ellentmondók á tanúvallomások! Hátha mégsem így történt?” A kérdésektől nem lehet szabadulni, megadom magam, újra pereg előttem az ügy, addig, amíg tisztán nem látok. Mi a legnehezebb a munkában? Erre nem könnyű válaszolni. A törvény, a pa-' vagrafus csak keret. Mérlegelni, dönteni az ügyésznél: kell. Egy eljárás megszüntetését legalább olyan alaposan meg kell indokolni, mint a vádemelést. Nem egyszer adódnak hirtelen helyzetek. Legtöbbször a tárgyaláson: újabb motívumra derül fény, a .tanúvallomások bizonytalansága más fényt vet az ügyre. Ilyenkor nincs idő túl sok töprengésre: csak az ügy motívumainak ismerete segít az igazságos állásfoglaláshoz, a tévedés korrigálásához. Az ügyész dilemmája a minősítés is. Feljelentés érkezett hozzánk. Lényege: a mentős eltulajdonította a beteg zsebrádióját. Ha buszon, vonaton történt volna az eset, akikor bűncselekmény. Ha a mentő nem közforgalmi jármű, úgy a paragrafus szerint csak szabálysértés. A döntés mégsem könnyű, mert erkölcsileg különösképp elítélendő a beteget meglopni. Ilyenkor lehet töprengeni, kutatni a társadalmilag, 'emberileg igazságosabb megoldást. Ezért nehéz, ezért szép ez a pálya. Előfordul, hogy a bíróság túl enyhe ítéletet hoz. Az egyik különösképp emléke zetes számára: A siroki buszmegállóban renitens egri fiatalok csak úgy passzióból véresre vertek egy fiatalkorú cigány- gyereket. A vádat az ügyésznő képviselte. Tisztázódott, hogy a társaság egyik tagja követte el a bűncselekményt, a többi csak „asszisztált”. Elkészült a vádirat. A minősítés: különös kegyetlenséggel elkövetett testi sértés. A tárgyalásra — egyéb elfoglaltsága miatt — nem mehetett el_ az ügyésznő; kolléganője képviselte. A bíróság döntése: tíz hónap felíüggesz- .tet.t börtönbüntetés. — Nem tudtam megnyugodni, A gyerekre gondoltam, akit szórakozásból eszméletlenre vertek. Megfellebbeztük az ítéletet. A megyei bíróság szigorította a büntetést: nyolc hónap vég- rehajthatpra. Mégsem nyugodtam meg, túl enyhének érzem ezt az elbírálást is. A Legfelsőbb Ügyészséghez fordulok: törvényességi óvást kérek. Nem lehet elviselni, hogy a szád izmus zöld jelzést kapjon. Az utcán néha „Ismerősökkel” találkozik, valamikor vádat emelt ellenük, letöltötték büntetésüket. . — Nem zavar ez a viszontlátás. A harag és vád- mentes tekintetek is igázol- ják — s ez jóleső érzés —. hogy helyesen mérlegel leni. Ez biztonságot ad .., Tervei? , Lakonikusan fogalmaz: Hű maradni fiatalkori álmához: Justitia hivatott ,,papnője” lenni... Pécsi István Szobrot kap )lagy-Balogh János, az első magyar proletárfestő Az újjáalakuló Kispest régi, ma is vidékies hangulatú negyedében,, az Ady Endre utca egyik földszintes házának falán emléktábla:- a tenyérnyi udvar sarkában üveges ajtó nyílik a szoba-kony- hás egykori proletár lakásba. Itt élt és alkotott hosszú évekig Nagy-Balogh János, csöndes kettesben öreg édesanyjával, aki megosztotta vele a szegénységet, s akit annyira szeretett, hogy elhunyta után mihamar maga is követte a temetőbe. Az egyszerű munkásemberek dolgos életét élő mester — szobafestőként kereste meg a mindennapravalót — különösebb iskolázottság és kora képi kultúrájának átfogó ismerete nélkül, csupán kivételes etikai öntudatára és rendkívüli tehetségére támaszkodva alakította ki múzeumi rangú piktúráját. Magános megszállottként dolgozott szegényesen berendezett külvárosi otthonában, s álig negyvenöt évps korában már búcsút mondott küzdelmes földi létének. Megérte még, hogy a Tanácsköztársaság kormánya hivatalosan elismerte, kitüntette, vásárolt a műveiből, — s ő bizonyára csodálkozott egy kissé, hogy pénzt is lehet keresni képekkel ... Mert sohasem festett eladásra. Végtelenül szerény volt minden földi jó iránt és végtelenül igényes maga pallérozta tehetségével szemben: hitte és tudta, hogy művészetét a halhatatlanságnak míveli. Helyesírni nem a- legjobban tudott — mondogatták mentségül és kissé szé-. gyenlősen munkáinak a tisztelői. Hanem: micsoda ösztönös intellektus kell^y, ah- ■ hoz, hogy eltklálja a számára egyedül korszerű és végigjárható utat, amely nem sorolható senki mester és semmilyen irányzat stílusához, de hid tudott lenni múlt és eljövendő között! Mir is 'csinált ez a különös, darabos arcú remete? Festett néhány képet: konyhaszagú csendéletet, vaskályhás proleXagy-Balogh János önarcképe. tárotthont, benne üldögélő öregasszonyt, fejkendős édesanyját, amint ’ vakoskodva Varr, vagy görnyedt háttal krumplit hámoz (szemközt volt a pékség, ahova a hajlott korú mosónő taurgonya- pucolásra járni szokott), az- ■ tán esetlen kubikusokat (iz- zadságos munkájuk gyümölcse a szecessziós Wekerle-te- lep) és — önmagát. Semmi mást csak ezt a hat témát.- Igaz, ezeket jó néhányszor megfestette, egy ecsettel, de mindig más árnyalatokkal, és mindig — európai szintű remekléssel. Kiket látott, mi nevelte a szemét? Munkás figuráinak monumentális rajzához Mil- let-reprodukció szolgált mintául, az arcmások Rembrandt vásznaira utalnak. Látott Nagy-Balógh János itthon is, Münchenben is (hol fél évig, éhezve-nyomorogva, bejárt az akadémia esti tagozatára), biztosan másokat is, de igazában csak ez a néhány nagy mester, emberi-művészi alkatának a rokona hatott rá. Munkás-festő volt a szónál: mindkét értelmében. A város .peremén élt, maga-fajtájú proletárok között, s ez határozta meg művészetének a témavilágát és szellemiségét. . IVfunkásábrázolágaiból „min den külsőség hiányzik. Nap mint nap látta a Wekerle- telepi építkezések kubikusait, amint eggyénőve sf talicskájukkal. lapátjukkal a föld felé görnyedve végzik fárasztó munkájukat. Emberei egyszerűek, alakjuk súlyos, mozdulataik szűkszavúak, — olyanok, mint a munka igájához szokott emberek jelleme, beszédje. Arasznyi képeiből kiolvashatjuk a monumentális stílus minden lényeges törvényét. Abban az időben, amikor festőnk ismeretlenül, nyomo- rogva pingált künn a város perifériáján, művészek serege gyötrődött a széthulló világ újra összefogásán., A nagybetűs „kompozíció” kereséserői Nagy-Balogh János bizonyára hallott Párizst járt barátaitól, de izgalmát nem ■ igen érthette. Nem érezte a világ széthullását, mert az — nem áz ő világa volt. Magától értetődő biztonsággal komponált, rögzítette döbbenetes objektivitással egy különös, művészetünkben addig ismeretlen világ: a századelő magyar munkásainak az életét, — a maga-magáét. Vajon gondolt-e másra is néhai Nagy-Balogh János, miközben bögrés csendéleteit, vaságyas szobazúgait, kubikusait festette? -A proletár- -sors sanyarúságara, amelyen változtam kellene?... Munkái csak annyit árulnak el. hogy számba vette a valóságot, s lerögzítette minden meghatni-akarás és lázító■ szándék nélkül. SZűkebb hazája régóta ' megbecsüli nagy festő szülöttét. Nyughelyére síremléket állítottak. Több évtizede működik Kispesten a Nagy-Balogh János Művészet Barátok. Köre. Tavaly, halálának iélévszázados fordulója alkalmából kiállítást rendeztek a műveiből az Ifjú Gárda Művelődési Házban, jövőre pedig, a Petőfi téren, felállítják majd a nagy mester szobrát, amelyre .pályázatot ír ki a tanács. Artner Tivadar t <VWWW VÖRÖáKöy JAMOS: Délután, a szállodaszoba csendjében, Beke elolvasta az I. b niagyar dolgozatait. A legtöbb füzet gazdája a májusi természet szépségét ecsetelte, néhányan összevetették a kéklő égbolt és az óriás erdő „végtelen szabadságát' az iskolai vakfegyelemmel, melyet a „megcsoncosodott emberi természet” képtelen levetkőzni. „Ha en külföldre utazom — irta egy kislány — ugyanolyan szívélyes leszek az ottani kiránaülőkhöz, mint az a német bácsi, aki fel^ akart venni bennünket az ő autóbuszukra”. A dolgozatok Kedvesek.- mulatságosak voltak, de olyan mozzanat, ami Bekét eivillanyozta volna, nem akadt. A füzetek egyre fogytak, ■ őrnagy már legalább húsz Költői hasonlatot olvasott ti kilátón ezüst tükréről és a holdfény aranyhídjáról. de ómozást előbbre vivő, értékelhető adatra nem bukkan i. égre, az utoisó előtti füzet mintha kárpótolta volna a lírai tájleírásokra elvesztegetett délutánért: „Mindenki örült a heccnek — írta Balogh Erika —, csal: Medgyes Kati lett nagyon komoly. Ügy elsápadt, minth; e szög az ő szívét szúrta volna keresztül. Azt mondva, gaz- vnberség a buszosoktól, hogy ilyen kocsit járatnak, ami V, r-úlfélen lerobbanhat Képzeljem el, hogy kórházba kellene mennünk, és nem érnénk oda a defekt -miatt, hanem meghalnánk. Ilyen, furcsa az emberi lélek, az egyiknek mindenről valami szomorú dolog jut eszébe, még a gyönyörű tavaszi erdőben is, a másiknak meg azon is neveink kell, ami szomorú. Mivél Kati a barátnőm, én sem tudtam többé örülni a defektnek, pedig ennek köszönhettük, hogy külföldiekkel is megismerkedtünk, és a tanulmányi kirándulás ezzel is tanulságosabb lett, továbbá nem haltunk meg, Iranern épségben hazaértünk”. Beke, amilyen természetesnek találta, hogy a Csalogány tanárnő által kordában tartott kislányok megörültek a váratlan „kalandot” jelentő defektnek, olyan furcsának tartotta, hogy egyikük „elsápadt” és a halálról kezdett elmélkedni. Ki lehet ez a gyerek? A szobában volt telefon- készülék, s Beke, «füzettel a kezében, feltárcsázta a gimnázium igazgatóját: — Ismer egy Medgyes Katalin nevű kislányt? — Hogyne, természetesen. Az egyetlen nyomorék tanítványunk. Gyermekparalízise volt, és járógépet visel. — Ja, igen, így már értem —, mondta csalódottan az. őrnagy. — Mindenesetre köszönöm. A füzetek holnap az iskolában lesznek. A két „könyvesbolti revizor” késő este érkezett vissza Násfáról, tele mondanivalóval. Paál a tetejében eleg letör-, len is. Beke ekkor már aludt. Az asztalon pár sort hagyott munkatársai részére, kérve, hogy ne keltsék fel, pihenjenek le nyugodtan, csak a katonák fényképeit készítsék ki az asztalra, mert virradat előtt magával viszi őket. „Napkelte előtt kiruccanok egy kicsit; viszontlátásra, Nas- fán!” Éberték valóban aludtak még, amikor Beke a sötétben csendesen felöltözött, és elhagyta a közös szállodai szobát Az éjszakai portást, kiváncsi arca láttán, jónak vélte egy • húszassal megnyugtatni! A portás cinkos mosollyal nyugtázta, hogy a revizor' éjjeli találkára indul, nyilván valami szép könyvesbolti . eladólánnyal. Az őrnagy pedig beült a szolgálati kocsiba, és elindult Násfa felé. Ahogy mondani szoktak: tartozott egy úttal az ördögnek ... A bükkfán megtalált nyomok magyarázatot adtak a rejtélyes lőszercserére, amire útközben, a ládákat szállító i kocsin, a feltárt adatok szerint, semmiképp nem nyílt'mód. Beke mégis úgy döntött, hogy ezt a képtelen módot is megvizsgálja. végigjárja az utat a gyakorlat színhelyéig, mégpedig azzal a sebesseggel és abban az időpontban, hogy és amikor az autókaraván haladt. Éjjel fél négykor,, amikor Násíán áthajtott, sűrű sötétség volt még, a. falu mélyen aludt. A tüzérlaktanya előtt ott állt az őr, a nagy vaskapu azonban, amelyen május 8-án ebben az időpontban kigördültek a lövegek, a 1 őszeres élelmiszeres, egészségügyi meg parancsnoki kocsik, zárva voltak. Az úton, ahol kihajtottak a városból, most csak az hárító tiszt magános Skodája suijana Mintegy húsz percig egyetlen jármű sem bukkant’ fél, á szemgyötrő ellenfények, amelyek á forgalmas országutakon oly fárasztóvá teszik az éjjeli autótúrát, egyszer sem tűztek az őrnagy szürke tekintetébe. Vezetés közben is töp- - rengve, könnyed, de biztos kézzel fogta a volánt, s mélyen tüdejére szívta a májusi éjszaka levegőjét, amely a nyitott ablakon beáradva, frissítőén fürdette az arcát. A műszerfal órája 3 óra 50 percet mutatott, amikor valami érdekes történt. Hirtelen, mint a kilőtt nyíl, egy piros Fiat repült tova a Skoda visszapillantó tükrén. A két kocsi fara egy pillanatig csak méterekre volt. egymástól, de a távolság viharos gyorsasággal nőtt, s a Fiat, amely, a Skodával ellenkező irányban suhant az országúton, eltűnt a sötétségben. Beke leállította a kocsit, kiszállt és visszasétált addig a pontig, ahol a Fiat feltűnt a visszapillantó tükörben, anélkül, hogy — ami természetes lett volna — előzőleg szembe jön vele és elhajt mellette. A kocsit, bár szép volt, akár egy száguldó piros osóva, nyilvánvalóan nem álmodta!.Hogy került tehát mögé? Az esel egy perc múlva reális magyarázatot kapott. Azon a ponton, ahol a két kocsi a legközelebb volt egymáshoz, Beke egy elágazást- talált, amely a sötétben szinte észrevétlenül fordult az országutat kísérő erdőbe. A Fiat innen, az erdei útról suhant ki, és száguldott visz- szaíelé az országúton, miközben egv pillanatig a Skoda visszapillantó tükrén is feltűnt. •Nyugalom! — intette magát Beke, érezve, hogy szíve hevesen ver a felfedezéstől. Beült, megfordította- a Skodát, elhajtott az elágazásig, és rátért az erdei útra. Pont négykor ismét kint volt az országúton, ahová a kifli alakú elágazás visszavezette. Amíg az erdőben hajtott, két széles, kerékjárta földút •is kínálkozott, amelyen végigmehetett volna, de Bekét az elágazás csak az országúttal, pontosabban: a gépkocsioszlop útjával kapcsolatosan érdekelte. Most, hogy újra a főúton suhant, az őrnagy fölmérte az elágazásban rejlő sajátos lehetőséget. Tegyük fel — gondolta —, hogy egy ötven kilométeres sebességgel haladó teherautót követek. Ha rátérek az elágazásra, kerülőt- teszek, s mire isméi kiérek ide' a íő- útra. az a kocsi már jócskán megelőzött engem. De ha ismerem az ő haladási sebességét, s az enyémet az övéhez. képest megduplázom, például százzal hajtok, akkor a kerülő ellenére is könnyen beérhetem, csakhamar újra ott vagyok mögötte. Azt, hogy egy időre leszakadtam, hogy háta fedezetien volt, esetleg észre sem veszi. Persze, csak esetleg. Mert ha ügyeli a visszapillantó tükröt, akkor rájön, hogy nem vagyok mögötte, hogy eltűnésem és felbukkanásom között eltelt pár perc... ' i A lehetőség, amely az eddig feltárt adatok Között nem szerepelt, mindenesetre érdeke* volt. S csakhamar még inkább íz jetc. tf uiqUajtite
