Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-16 / 192. szám

SSSSSSSSSSSSSSSSSSSffrSSSSSSSSSSSrjrSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSJfSSSSSSSSSfSSSSS/SSSSSSSfSSSSSSSSSS/SfrsSJTM. K OKTÉL Obstrukció sen, nagyobb nyilvánosság előtt szó­ra bírni. Nem könnyű még akkor sem, ha a szövetkezet kommunis­tái, taggyűlésükön, tehát viszonylag szűkebb és közvetlenebb körben te­szik mérlegre munkájukat. Részt vettem egy ilyerr taggyűlésen, ahol valóban nehezen indultak a szavak, de aztán egyre-másra gyűltek a ne­vek és az érvek, a szavak és a té­nyek a jegyzetfüzetemben: felelős­ségteljesen, igen konkrétan, rövi­den és megfelelő kritikai hangnem­ben sorjáztak egymásután a felszó­lalók. Termelőszövetkezeti taggyűlés, ahol már tízen felül van a hozzá­szólók száma, s a nyüzsgés, mozgás, mormogó mocorgás igen csak sejt- teti, hogy jónéhányuknak akad még Valami mondandójuk a vezetőség be­számolója kapcsán a közös gazda­ság holnapját és ezen belül saját sorsuk dolgát illetően! Öröm és megelégedettség ez: mind eleve­nebben és hatékonyabban bontako­zik ki lám a párton belüli demok­rácia és ennek nyomán a felszóla­lásokban a kommunisták tudatos felelősségvállalása az egész közös­ség holnapjáért. A füst vastagodott a teremben, csípte a szemem kegyetlen, a nekem kicsit unalmas, — hiszen nem az én Részt szűkebb közösségem sorsáról szólt — beszámoló után frissen és éberen fi­gyeltem a hozzászólásokat, ami­kor ... ... amikor az az elvtárs, aki fel­szólalt, majd félóráig szólalt fel, ál­talánosságban szólalt fel, még az ál- ’ talónosságokat is felkészületlenül mondta el, mintha a „felsőbb” szer­veknél visszatérve blokkolnia kel­lett volna: igen, felszólaltam! A taggyűlés friss, eleven és jó irányú volt. Nem volt tehát arra szükség, hogy szélesebb kitekintésű tapasztalattal és óvatos újakkal he­lyes irányba terelje a felszólaló a gyűlés menetét; nem mondott újat, nem mondott érdekeset és ráadásul nem volt felkészült sem; a taggyű­lés illő köszöntéséhez viszont lénye­gesen kevesebb idő is bőven ele­gendő lett volna. A szövetkezet kommunistáinak zöme nem éppen ékesszólóan, de vi­lágosan és egyértelműen beszélt a gondokról, — az iménti felszólalóig. Utána? A fecsegő félóra, mint Idő, a használt és szétszórt frázisok és közhelyek, mint állítólagos színvo­nal, amelyet elérni reménytelen vál­lalkozás lenne a szövetkezeti tagok számára, — mind ez együtt azt ered­ményezte, hogy ezekután kimerültén és kedvetlenül vége lett a vitának. Obstrukció volt ez a javából! Akármilyen tiszteletteljes jó szán­dékból, vagy akármilyen elítélendő fontoskodásból is „obstruált” a fel­sőbb szerv jelenlévő képviselője. Rögtön hozzá kell tennem^ hogy a példát csak frissesége miatt hoz­tam egy szövetkezet taggyűléséről. Azok, akiknek sorsuk dolguk, hogy gyakrabban vegyenek részt külön­böző szintű, értekezleteken, vitákon, nagyon is jól tudják és minden bi­zonnyal igazolnak is, hogy így van: mindig akad valaki és itt már nem­csak a „felsőbb” szerv képviselőjé­ről van szó, aki így obstruál. És én még egyetlen egyszer nem hallottam, hogy az értekezlet elnöke odaszólt volna a fecsegőnek: „Kedves elvtárs, ha nem a tárgy­ról beszél, megvonom a szót ön­től!’’ ... mert az elnöknek ez is a funk­ciója. Ez is lehetne a funkciója. Ne öljük ki magunkból értelmet­len kézzel az értelmes gondolato­kat! A polgári parlamentekben volt az szokásos, elsősorban az ellenzéki pár­tok jóvoltából, hogy kiúntassák a „sajtot” a honatyáik szájából, hát kegyetlen hosszú távbeszélésekbe kezdtek. Ezeknek a parlamenti be­szédeknek se eleje sem vége nem volt. csak csűrték a szavakat, csa­varták a facsart gondolatokat, — s az esetleg érdekesnek, vagy fontos­nak indult vita saját hamvába halt, unalmas eredménytelenségbe fűlt. S ha igy történt, az obstrukció, a „táv­beszélés” sikeresnek volt mondható. Pontosabban: ez az volt, ami sikernek nevezhető! Ez azonban tudatos, nagyonis elő­re megfontolt és megtervezett cse­lekedet volt Ám az obstrukció nem tudatos for­mái ma is élnek, a mi viszonyaink között is hatnak. Obstruálnak! Fon­tos, jelentős értekezleteket tesznek tönkre, virágba kész szökkenni vi­tákat vernek szét kegyetlen jégeső gyanánt, csupa jószándékú fontos­kodásból, rosszul értelmezett és su­tájára fordídott ügyszeretetből. Meg­ölik a gondolatokat, meddővé tesz­nek precízen megszerzett valóban szükséges értekezleteket, hömpölygő fecsegésükkel torkát veszik a jó szó­nak, hamvárt a szocialista demokra­tizmusnak. Jó szándékból persze, — a min- denit neki! Ügybuzgalomból, ügyszeretetből, a munka „végzése iránti” felelősség- érzetből, — egyszóval a legtisztelet­reméltóbb okok miatt, — az áldó­ját. Bárki volt már tudhatja: nem könnyű szövetkezeti tagokat gyűlé­!'/////✓////✓////! Ház a toronyban Befejező szakaszába lépett a gyöngyösi építkezés Majdnem négyszáz lépcsőt másztam meg, mintegy het­ven méter magasba értem, amikor feljutottam a gyön­gyösi toronyház tetejére. A látvány csodálatos volt. Ki­nyílt a táj körülöttem. Ezt a toronyházat azonban nem a panoráma kedvéért tervezték és építették. Szobák helyett férőhely Amikor afelől érdeklőd­tem, egy-egy lakás hány szo­bából áll, mindenki azonnal kijavított. Mondjam inkább a férőhelyet a szobák he­lyett. Tehát _ van három-, négy- és hatférőhelyes la­kás. Mind a három variáció megtalálható minden szin­ten. Hogy melyik lakás me­lyik kategóriába tartozik, a négyzetmétereik számától függ. A hatszemélyes lakás­ban ugyan négy lakóhelyi­ség található a konyhán, a fürdőszobán és az előszobán kívül. Ezekből egy nagyon picike. Fél szobának mond­ják. A másik sem sokkal nagyobb, sőt a harmadik sem. Egyedül^ a nappali szo­ba méretei kedvezőek: nagy­jából öt és félszer négy mé­teres ez a helyiség. A kony­hától egy üvegezett fal vá­lasztja el, amelynek nyitha­tó ablakai a tálalást könnyí­tik meg. Akár egy Önkiszol­gáló étterem, a megoldás itt teljesen azonos. A másik szoba egyik fala hat és fél méter hosszú, a másik viszont két méter kö­rül van. Hosszú, keskeny helyiség, amiben nem sok öröme lesz a háziasszonynak. a lakás két részét köti össze. Aztán van hozzá két loggia, ablakfalakkal. Mint egy téli­kert. Kár, hogy ennek az ablakfalnak a fedő része csu­pán egy préselt papírlemez, öt centi vastagságban fog a két lemez maga közé egy műanyaghab réteget. Ami­lyen enyhe telünk szokott lenni, nem tudom elképzel­ni, hogy mit szigetel majd ez a fal. Közvetlenül a kinti levegővel érintkezik. A papírlemezeket össze kellett szabni, ami érthető. A toldások már most felgör­bültek, hiszen a szögek nem sokat fognak ezeken a leme­zeken. Határidők, kívánságok Mindenből egy keveset A kényelem miatt a terve­ző gondolt a beépített kony­hára, a garderob-helyiségre, az előszobára és a fürdőszo­bára is, de mindez olyan méretekben található meg, ami aligha nyújt majd ké­nyelmet. Különösen azokban a lakásokban, amelyekben hat személy akarnak elhe­lyezni. Hiszen ezekben sem változtak a mellékhelyiségek méretei. A fürdőszobákban például csak ülökád lesz. Aki tisztál­kodni akar, kuporodjon ösz- sze benne. A sokhelyiséges, hatsze­mélyes lakás tele van ajtó­val. Közéi húsz ajtó számol­ható össze itt. És egy hosz- ezú folyosó is akad, arai Az eredeti terv szerint a jövő év első felében teljes mértékben el kell készülnie a toronyháznak. Azt mondja erre Réz János, a Heves me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat igazgatója, hogy ennek a kötelezettségüknek meg is fognak felelni. Az erőmű azonban azt is kérte az épí­tőiktől, hogy már az idén ad­janak át lehetőleg minél több lakást. Az első lakások műszaki átadását Réz János október végében jelölte meg, amikor efelől érdeklődtem tőle. Utá­na már könnyebb lesz a to­vábbi lakások beköltözhető- ségét biztosítani, hiszen a termelés folyamatosságát elő­készítik. Most az első kilenc szint készültségi foka a legkedve­zőbb. Ha az épületet a feje tetejére lehetne állítani, min­den könnyebb lenne, kapom a további magyarázatot. Hi­szen ebbe a toronyházba a beköltözést fent fogják el­kezdeni. Csak ilyen módon. érhetik el, hogy a további építkezések során a már egyszer elkészített munkákat se a dolgozók, se a lakók ne rongálhassák meg. Kucsera József, a torony­házi munkahely művezetője szerint némi késéssel baj­lódnak, de a közeli jövőben nagyobb erőket vonnak majd itt össze, hogy az erőmű kí­vánságának eleget tudjanak tenni. Tehát még ebben az év­ben a legfelső emeleteken, az épületnek mintegy a felébe beköltözhetnek a lakók. Néhár y megjegyzés önkéntelenül felmerül a kérdés: milyen előnyöket biztosít egy ilyen toronyház, mint amilyen ez a gyöngyösi — ebben a mátrai kisváros­ban? Van hely elegendő, tehát a tizenkilenc emeletet nem a szükség kényszerítette a tervezőre. A lakások sem­mivel sem lesznek kényel­mesebbek, mint a hagyomá­nyos méretű épületekben. Sőt: egyik-másik lakásnak a beosztása elég kényelmetlen. Talán a költségekben tud­tak megtakarítást elérni? Szó sincs róla. A toronyban minden lakás többe kerül, mint amennyi kell egy azo­nos méretű és felszereltségű lakás megépítéséhez a ha­gyományos technológia al­kalmazásával. A lift és a panoráma. Ez a kettő a legszembetűnőbb előnye a toronyháznak. Ám mégsem ezek a legfontosabb •kellékek! Engem nem ejt ámulatba ez a gyöngyösi torony. In­kább bosszant. Mert létét semmi sem indokolja. G. Molnár Ferenc t* őszelő a vízparton. Sertekapu Az egri utcanevek kozott olyan elnevezéseket is talá­lunk, amelyek nemcsak hely­történeti és művelődéstörté­neti, hanem nyelvtörténeti szempontból is érdekesek és értéknek. Idetartozik a a címül adott Sertekapu ut­canév is. Ezt az utcát régen Serte­kapu köz-nek hívták. A meg­nevezés a serle és a kapu közszónak az összetételéből alakult. A kapu köznév ál­talában gyakrabban szerepe! az utcanevekben (Ráckapu), a serte köznév már ritkáb­ban vállal ilyen szerepet. A serte-sörte török erede­tű szavunk elsősorban a kö­vetkező összetételekben szere­pel: sertéseprü, sertefésű, senebajusz, sertehaj (ke­ményszálú, felálló, borzas haj), sertevad (vaddisznó) stb. Az egri nép nyelvében élt a sertefa összetétel is. Éppen ez a szó visz köze­lebb bennünket az egri utca­név helyes értelmezéséhez. A sertekapu valójában nem volt más, mint két oszlopon által fektetett sertefa, tele felálló hegyes karókkal, il­letőleg kiálló sertékkel. Az egri Sertekapu utcanév tehát azoknak a hegyes ka­rókkal ellátott, sertcfákkal megerősített kapuknak a ne­vét és emlékét őrizte meg, amelyeket elsősorban a kár­tevő, az elbitangolt jószá­gok ellen, a szőlők és kertek védelmére állítottak fel. 1798-ból van arra is ada­tunk, hogy ezeknek a kapuk­nak „kezelésére” is gondja volt a városi vezetőségnek. Ezt bizonyítja a következő j egy zőköny vi bej egyzés: .. Kováts Istvány folya­modván, mint lábaira el nyomorodott Szegény, hogy azon fáradságáért, mellyet Sz. Mihály naptul fogba a Serte Kapunak gyakor fel­nyitásában és bézárásában tenni kintelenítetik. valami renumerátióval megjutal­maztatnék ...” A régebbi Sertekapu köz elnevezés csak egyik tagja az Egerben nagyon gyakori köz elnevezési sornak: Görbe köz, Pók köz, Rongyos köz, Zúgó köz, Szúnyog köz, Csurgó köz, Forgó köz. Réce köz, Gerle köz, Zugoly köz, Rigó köz stb. A kapu közszóval alakult utcanevek közül még rha is él, illetőleg ismert a Rácka­pu út, emlegetik még a Makiári kaput. Kiesett a a használatból a Kis kapu összetétel. Levéltári adataink azonban sokszor szólnak er­ről a megnevezésről is: „Kis Kapu Völgyiben lévő pinc- zénket külön által adtuk” (1776 — „Vagyon Kis Kapu Völgyin egy új bor Ház és három pincze.” (1782) stb. Dr. Bakos József ttogi/an lett az ember Mert az ember óriás. Mert sok van mi csodálatos, de az embernél semmi sem csodálatosabb. Ezeken tűnődtem, ama hír ol­vastán, hogy újabb szupernóvát fedeztek fel hazánkban, amely olyan csillag, hogy szinte egyik napról a másikra, de még gyak­rabban egyik pillanat­ról a másikra a nap­rendszernyi nagyságá­ról néhány kilométe­resre zsugorodik ösz- sze. Es ezt, mi embe­rek felfedeztük. A hatalmasból, az óriásból, hogyan lesz aprócska, szinte sem­mi. Ilyet felfedezni csak az ember képes, aki óriás! Mert gon­doljuk él: nem az ember volt az, aki megállapította, hogy az anyag legkisebb ré­sze a molekula? Es autón az ember volt az, aki óriás, aki ha­talmas ás _ aki újból * • m onas f megállapította, hogy nem a molekula, ha­nem az atom az anyag legkisebb része. Es lám az óriás ember mind mélyebbre hatolt az anyag titkaiba és megállapította, hoov az atom elektronokból, protonokból, neutro­nokból és satöbbikből áll, s ezek a satöbbik olyan kicsik, hogy a Naprendszerben egy bolygó óriásnak tűnik a naphoz és a nap­rendszer egészéhez ké­pest, ha összevetjük a satöbbik arányát a közérthető méretek­kel. De sőt! Még ez is semmi. Mert az ember olyan óriás, hogy ma már tudja, mindezek­nél is kisebb izék vannak, amiből össze­áll az anyag, ezek a kvarkok. s ezek olyan kicsik, hogy már össze sem lehet őket hasonlítani semmivel a jobb megértés mkrti sem. És olyan óriás az ember, hogy miután úgy tudta a föld a vi­lág közepe, volt bá­torsága szembeszállni a szent inkvizícióval és kijelenteni, hogy na... na, a föld csak egy bolygó, s tagja a Naprendszernek és a nap a világ közepe... Azazhogy! Az ember olyan óriás, hogy meg­állapította, a Nap­rendszer tagja a Tej- . útrendszernek, amely úgy néz ki mint egy lencse, csak nagyobb. Valamivel. Hogy mennyivel nagyobb, kUe. ezt a tudomány már fényévekben számolja és számolta ki azt is — mert az ember óriás —, hogy a Tej­útrendszeren túl van­nak más extragalaxi­sok, amelyekről év­milliókig jön a fén„ szapora lihegéssel és mind mind, amit lá­tunk, az csak a mi is­mert vüágrendsze- rünk, alig néhányszor tíz, esetleg százmil- liárd fényévnyi távol­ságú, amelyet lehet, hogy kívülről egy be­felé görbülő tér és idő zár körül, s így ezen túl, illetőleg azon túl más ilyen világrend- szerek vannak, ame­lyek ... ... S minderről so­kat tudnak mondani a kvazárok, amelyek... . ..Meg a kvarkok, amelyek... Kvark . .. kvazár... kutykuruty ... Egye- dem begyedem. tenger tánc. igv lett az ember lám óriás ... (egri) augusztus 16., vasii

Next

/
Thumbnails
Contents