Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-14 / 163. szám
Á pályaválasztás gondjai Az ember egész pályáját, Jövendőjét és lelki egyensúlyát befolyásolja a pillanat: milyen élethivatást választ? Azt, amihez vonzódik, vagy azt, ami felé taszítódik? Azt, amelyre készül, vagy azt, amelybe belecseppen? Súlyos gond. Százezreké. Tizennégyévesek gondja, tizennyolcéveseké és szülőké, s a szülőkön túl rokonoké, a nagy családi köré, az egész környezeté. Ebben az esztendőben 166 527 fiatal végezte el az általános iskolát, ezeknek 87 százaléka kíván továbbtanulni. Ehhez a számhoz vessék hozzá a maturanduso- kat: a régi Horthy-világban évente közel 7 ezer ifjú érettségizett, idén több mint harmincezer. Az általános iskolai tanulókkal együtt idén közel kétszázezer ifjú töprengett, viaskodott, és döntött arról, hogy mi. legyen, hol tanuljon, milyen hivatást válasszon? Ebben aa esztendőben tehát — elnagyoltan — kétszázezer családot, s miután egy család legalább két tagból (feleség, férj) áll, a pályakereső ifjún kívül legalább négyszázezer felnőttet, s ha ehhez hozzászámítjuk a szűk rokonságot, közel egymillió embert foglalkoztatott, érintett és késztetett gondolkodó választásra a kérdés: Mi legyen a fiúból? íány- - nagyon jó, gyors ból? Hogyan döntsünk? diákja minden képességét megismeri? Ezt vizsgálták Bulgáriától az NSZK-ig, Franciaországtól Japánig. Keresték a legmegfelelőbb módszert ott, például Ausztriában, ahol szinte már Mária Terézia óta folyik pályaválasztási- tanácsadás és keresték ott is, például Angliában, ahol az egész kérdés körül vihar robbant ki. A bonyolult tesztvizsgálatok, lelki laboratóriumok, ügyességvizsgálatok, gondos képességpróbák mellett általában arra kezd rájönni a világ, hogy a pályaválasztási tanácsadást, az irányítást, az érdeklődés felkeltését már az iskolában kell elkezdeni. Az UNESCO minket, bármennyire súlyos a gondunk, s még a próbák útját járjuk, megdicsért, nevezetesen azt a törekvésünket dicsérte meg, hogy az iskolai nevelés segítségével igyekszünk a pályaválasztás gondját megoldani. kielégíti-e a népgazdaság érdekeit, hanem az, legfőképpen az, hogy a kérdéses személy azt csinálja-e, amit szeret, amire vágyik, ami nem csupán munkája, hanem választott hivatása, szinte a szenvedélye? Mit mutatnak a statisztikai felmérések? 0 I s mindenesetftazai gond? Világgond is re. Pályát választani olyan korban, amikor az ismeret- anyag gyorsan változik, s amelyben úgy kell élni, még magas képzettségű tudományos embereknek is, hogy fejüket időnként kiszellőztetik, hogy új ismeretanyag befogadására tegyék képessé. Az UNESCO jelentése szerint a japániak fogalmazták meg a leghelyesebben a pályaválasztási tanácsadás módszerét,' A japán tanácsadás elő kívánja segíteni, hogy az ifjúság választása, a tényleges szükségleteknek megfelelően olyan szakma! összetételű legyen, mint amilyen irányban az ország gazdasága fejlődik. Mi is ezt szeretnénk; mi sem törekszünk másra. Mi is azt szeretnénk, hogy legyen elegendő építőipari szakmunkásunk és ne legyen annyi?.ü de a másik hivatást, amely területen túlzsúfoltság van, nem is említem, ezt bárki behelyettesítheti ide. Világgond? Mindenesetre a szintézist, a középarányost megtalálni. Azt nevel jük, annak neveljük, amire szükségünk van, ami nép- gazdasági érdek, s úgy neveljük, hogy az ifjú egyénisége töretlen, vágyai érintetlenek maradjanak, s bölcsen és harmonikusan- találkozzék a társadalom szükséglete és az egyén álma. Álma? A választott hivatás iránti törekvés, mindenesetre. Az UNESCO Nemzetközi Nevelésügyi Irodájának a tanulmánya 73 ország pályaválasztási tanácsadásával foglalkozik, azt méri fel. A legkülönbözőbb országokat választották ki: ezeknek ötven százalékában nagyon régen, némely országban nemrég, 9 országban pedig még nem működik a pályaválasztási ta nóesa dás. Nem kényszer sehol sem Segítség, inkább. Mi, ki döntse el a pályát? Egyén vagy társadalom tesztvizsgálat, vagy pszichológiai laboratórium, család, vagy közösség, a nagyobb, az ország, vagy a legmagasabb, az iskola, már az iskola, ahol a pedagógus s a diák szinte testközelben él, s ahol a jó pedagógus Akkor miért szólunk gondról, mégpedig elég súlyosról? Az a kívánság a mi legfőbb gondunk, hogy a pályaválasztás teremtsen egyensúlyt a népgazdasági szükséglet, s az egyén vágyai, tervei közt. Ez, őszintén, illúzió. Küzdeni lehet, parancsolni nem is lehet, de nem is szabad. A szülők a keresetű foglalkozásokat keresik (gyermekeik számára), s hiába marasztaljuk el őket azért, hogy gyermeküket fodrásznőnek adják, nem szövőnőnek, a küzdelem nehéz, mert a legoktondibb dolog azt várni, hogy az emberek anyagi érdekeikkel ellentétes cselekedetre szánják rá magukat. A gond azonban, e megállapítás ellenére is jelen van, s valamennyiünk élete, -sorsa, jövedelme, életszínvonala, az egész ország állapota nem is részben attól függ, hogy a népgazdaság számára kinevelik-e a megfelelő munkaerő-mennyiséget. Építőipari munkást is. S nem csupán fodrásznőt, vagy szobafestő—mázolót, mert annak szívesen adják a szülők gyermékeiket, mert az so- ‘ kát 5,maszekolhat”, noha 'általában az építőipar mun- ! kaerőhiánnyal küzd. ' Az ember értékét, helytál-’ ' fását, munkája minőségét ’ nem csupán az méri, hogy A Munkaügyi Minisztérium Ifjúsági és pályaválasztási osztálya hétezer budapesti, miskolci, Szolnok, Győr, Békés és Heves megyei szakmunkástanulót, szakközépiskolai tanulót és fiatal szakmunkást kérdezett ki arról: 1. Hogyan, milyen hatásokra történt pályaválasztásuk? 2. Hogyan ítélnek még más pályákat és hogyan értékelik más pályákhoz képest a sajátjukat? A válaszok nyersen megdöbbentőek voltak. Legalábbis minden illúzió elvetésére késztetik azt, aki a nagy felmérést olvassa. A hétezer fiatal . több mint huszonöt százaléka szülei tanácsa, több mint tizenöt százaléka „valaki” alapján, aki a kérdéses szakmában dolgozik, . több mint tizenöt százaléka „úgy gondolta, ez lesz a megfelelőbb”, a többi pedig véletlen körülmények — rádióban szerzett ismeretek, üzemlátogatás stb. — alapján választott pályát és csak 3,4 százalék döntött szervezett pályaválasztási tanácsadás alapján. Ilyen körülmények között a képességek, tehetségek okos befolyásolásáról beszélni, ugye, nehéz. A három egész négy tized százalék siralmas adat. Még nehezebb egy másik — alkérdés- re — kapott válasz. „Azoknak a tanulóknak eredeti elképzelései, akik rryís pályára szerettek volna menni (százalékban)”. Ebből az tűnik ki,, hogy a fiatal szakmunkástanulók. 47,7, a dolgozó szakmunkások 56 százaléka eredetileg más- pályára kívánt menni, tehát nem azt csinálja, amit szeret, amire készült, s amit választani kívánt. Ugyanez a hétezer fiatal így „rangsorolja” az egyes pályákat: orvos, mérnök, író, tanár, ápolónő, pincér, s a 8. helyre helyezi saját hivatását. tási tanácsadást, ezt a segítő igyekezetei, ezt a kényszer- mentes befolyásolást? A kormány kilenc esztendővel ezelőtt hozott határozatot' az ifjúsági pályaválasztási tanácsadás megszervezéséről. Mit értünk el? Kialakult — s helyesen — az elv, hogy a pályaválasztási tanácsadás pedagógiai feladat, mert a fiatalt a legjobban — legteljesebben — tanítója, tanára ismeri, illetve ő képes a legjobban felismerni képességeit. E munkát először az osztály- főnökök gondjává 7 tettük mind az általános iskolában, mind a gimnáziumokban. Később kialakult egy vonzóbb forma: a pályaválasztási felelős, az iskola-pszichológus. Az. úttörő — a kísérleti elindítója — Baranya megye volt, ahol a kiválasztott pedagógusokat, ezeket a jövendő pályaválasztási felelősöket kétéves tanfolyamon képezték ki. Baranya példáját Somogy, s Tolna és mág megyék követték. A baranyai kísérlet győzött: a módszert elfogadta a Művelődésügyi Minisztérium, az Országos Okatatási és Ifjúságpolitikai . Tanács. Az így megindult pályaválasztási, tanácsadó munkát az iskolák pályaválasztási felelősei teszik hatékonyabbá. Ezek a pályaválasztási felelősök heti négyórás órakedvezményt kapnak. Ezen felül a megyeszékhelyen szerveződnek a pszichológiai laboratóriumok, ahol orvos, pszichológus, és pedagógus vizsgálja majd meg azokat az ifjakat, akiket a pályaválasztási felelős hozzájuk küld. Eddig tizenkét megyeszékhelyen létesült, illetve van alakulóban pszi- ‘ cKológiai laboratórium, de vannak megyeszékhelyek, ahol külön a megyei jogú város is életre hívott ilyen intézményt. Budapesten a Deák Ferenc utcában működik a legnagyobb létszámú tanácsadó intézmény. S Á hét vége a mérlegen Egy film, egy film egy színházból és egy színház filmen: ez a hét vége mérlegen. Ez persze önmagában még semmit sem mond, pontosabb a megfogalmazás: egy közepes film kitűnő szereplőkkel; egy silány film kimondottan gyenge alakításokkal és egy remek színházi est, magával „ragadó figurákkal — filmről, — így valamicskét már javul ez a mérleg a hét végét illetően. Mindez mit sem von le, sőt továbbra is aggasztó jeleit mutatja a televízió immáron nyárba is áthúzódó tavaszi fáradtságának, — alig-aljjg találkozni önálló televíziós alkotással. Minisztert keresnek. A magyarul beszélő nyugatnémet filmben. Mármint ott keresnek minisztert. De csak balekot találnak a képernyő mögött és előtt. Aki a képernyő „mögött” balek, az még hagyján, az mint színész pénzt kapott a szerepért.. de aki előtte ült, — az fizetett És üsse kő, a limonádénak is van ára. azért is kell fizetni, melegben az sem megvetendő, — ha kellemes, pezsgő és hideg. De ez a nyugatnémet film, osztrák ' szereplőivel,- langyos volt még limonádénak is. Két úr szolgája. Goldoni a József Attila Színházból. A bővérű, remek kis vígjáték új élettel, ha lehet még több vérrel, pardon, tempe- . ramentummal telten került a színház színpadára és aratott- estéről estére,’• hónapokon keresztül megérdemelt sikert. Éhben oroszlánrésze van a fékezhetetlen lendületű, mindenkit magával ra- gadój fáradhatatlan ’ komé- diázó kedvvel, de mindvégig feszes figyelemmel játszó Bodrogi Gyulának. Annak idején a fővárosi lapok kritikái külön is kiemelték Trufíaldino játékát, amelyen áll, vagy. bukik a még oly *,klasszikus” Goldoni-vígjá- ték sikere is. Nem bukott, sőt.. 1 Magával ragadta szereplőtársait is és amint a képernyőn is láthattuk, Szirtes Tamás lendületes és ötletes rendezése igényes „nyári” estét szerzett a közönségnek a képernyő előtt is. Elismerésre méltó az a törekvése a televíziónak, hogy egy-egy sikeres „színházat” filmre rögzít, s jeles produkciókat végül is országos kinccsé, közkinccsé tesz. A tárgyalás. Gondoljunk vissza csak erre az angol filmre! Érzelgős volt? Feltétlenül. Bevált sémákkal dolgozott? Ügy vélem, igen. Az angol iskolarendszerről, sőt a mai angol szellemi és politikai közéletről láttunk már messze sikeresebb és igazabb, őszintébb és művészibb filmet is, például a Ha című emlékezetes alkotást. A tárgyalás fordulatai előre kiszámíthatók voltak, a mellékszereplők inkább csak pedagógiai tézisek(?) hordozói, mintsem karakterek voltak és mégis ... Igen, kétségtelenül nyújtott valami pluszt ez a film, a szokványoson túl. S ez a „klasszikus” színész, Lawrence Olivier mélyen emberi, egyszerűségében nagyszerű játéka és Simone Signorét alakítása, aki egy meglehetősen giccsesre rajzolt figurát töltött meg eleyen és hiteles élettel.. Tetszett a fiatal es tehetséges Surah Miles játéka is. f (gyurkó) s Hogyan csináljuk jók vagy jobban a pályaválaszVilággond, magyar gond, szülői gond, gyermeki gond. Mindenesetre a hazai ifjúságnak, s ennek az országnak a jövőjéről nem lehet szólni csak úgy általában, ilyen valóságos s nehéz kérdések ismerete nélkül. WIÍÍÍ Ruffy Péter Vállalkozó szellemű házastárs Egy New York-i férfi elvesz feleségül egy texasi özvegyet és a nászút után az asz- szony tágas farmjára költözik. Az első este, levetkőzve, a férj négy rovátkát vesz észre a hitvesi ágy fejébe vésbe. — Mik ezek? — kérdezi. — Ö, semmi különös — feleli a feleség. — A negyedik rovátka te vagy. Szabó László — Sólyom Józsefi július 14.* kedd 4. Soehn tétovázás nélkül közölte a tengerésztiszttel, hogy a führert és hazáját kívánja szolgálni, s ezért akar vele kapcsolatot tartani. A későbbiek során a kocsmában át is adott a tengerésznek egy légcsavarmodellt. Közölte, hogy a kis légcsavar abból a gyárból származik, ahol ő üzemvezetőként dolgozik. — Otthon tudni fogják, mi ez ... — mondta, s egyelőre többet nem volt hajlandó elárulni. Nos, ezt hozta el a hajóstiszt Rankennak, aki mérnök volt, de hiába vizsgálta a kis légcsavart, semmi különöset 'nem fedezett fél rajta. Elküldte Berlinbe a Luftwaffe, vgjgyis a légierők vezérkarához is, ám ott sem fedeztek fel különösebbet a csöppnyi propelleren. Ranken ennek ellenére azt iavasolta a tengerésztisztnek, hogy tartsa az iszeköttetést továbbra is a Papával, hát-, ha egyéb értékes adatokat is tud szolgáltatni az amerikaiak -ifelfedezéseirol, - ..... r f-áwíi.. Á tengerésztiszt három hét múlva ismét jelentkezett Rankennél, s ekkor két csomagot vett elő ... — Hát most meg mi jót hozott? — kérdezte Ranken. A hajós elmondta, hogy Soehn révén megismerkedett egy Paul nevű amerikai némettel, aki ugyanabban a gyárban dolgozik, ahol Papa üzemvezető. Ez a gyár az úgynevezett Norden-gyár, s Paul az egyik, futószalag főellenőre, ő adta át a két csomagot, hangsúlyozva, hogy rendkívül értékesek. — És meri nyit kért érte? — kérdezte Ranken. — Semmit! Pedig megkérdeztem tőle, hogy milyen díjazásra számít, és azt a kérdést is föltettem, hogy menynyiért szerezne be egyéb tervrajzokat, amelyek bennünket érdekelhetnének. Ügy tett, mintha dühös volna. Egyre csak azt hangoztatta, hogy amit csinál, azt kizárólag Németország érdekében teszi. Ranken régi róka voít az Abwehr szolgálatában, alagsora« ismerte a . kémkedés furfangjait, s ezért kissé furcsának találja, hogy akad olyan ember, aki visszautasítja a pénzt. A kis csomagocskák tervrajzokat tartalmaztak, amelyek Ranken száa válasz érkezett, hogy a rajzok nem tartalmaznak semmi különöset. A légierők vezérkara szerint az amerikai német ily módon akar pénzhez jutni... Ranken ékkor már nem elégedett meg ezzel a válasszal, mert sehogyan sem akarta elhinni; hogy akad egy ember, aki szolgálataiért nem kér pénzt, viszont értéktelen tervrajzokat ad át a náci hírszerző szolgálatnak. Az Abwehr éppen ezekben a hónapokban kezdett hozzá egyesült államokbeli kémhálózata kibővítéséhez, igy Rankennak személyesen is találkoznia kellett Du- quesne-nel, és más amerikai ügynökeivel. Ezért úgy határozott, hogy átutazik az mára túl bonyolultak voltak ahhoz, hogy megfejthesse, így aztán ez. a csomag is a német légügyi minisztériumhoz került, de ezúttal is az Egyesült Államokba, és ennek sorún kivizsgálja a pénzt visszautasító ügynök esetét. Dr. Ranken a Bremer nevű hajón kelt átv az Egyesült Államokba, és néhány nap múlva meg is érkezett New Yorkba. Az FBI — anélkül, hogy dr. Ranken ezt sejtette volna — még partra szállás közben lefényképezte. Szállodába költözött, de aztán néhány nap múlva egy másik helyre hurcolkodott, az Abwehr óvatossági rendszabályainak megfelelően. Amerikai tartózkodása idején szaka'datlanul változtatta lakóhelyét. Közben találkozott Duquesne-nel, utasítást adott neki különböző szabotázscselekményekre, amelyeket csak akkor kell végrehajtaniuk, ha az USA hadba száll Németországgal. Rankennek sok dolga volt, így csak .egy idő elteltével tudott komolyabban foglalkozni a tervet ingyenesen átadó emberrel. Egy este elment abba a sörözőbe, ahová a Papa szokott járni, aki most is ott ült megszokott helyén. Ranken bemutatkozott neki, sazt mondta.magáról, hogy a német hajóstiszt barátja. Beszélgetés közben óvatosan érdeklődni kezdett Paul iránt. — Nem ez az igazi neve! — válaszolta Papa. — Hermann Lángnak hívják, de ha ' komolyan érdekli, látogasson el hozzánk. ■ ' Ranken örömmel fogadta a meghívást, és azonnal meg is beszéltek egy időpontot^ másnap este hét órára.-i... {FolytatjukJ
