Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-14 / 163. szám

Oktatás és termelés A telj esitwéuyképes szaktudásért A teljfe-ítményképes szak­tudást egyszerűbben ügy is mondhatnánk, hogy használ- iiató, mégpedig azonnal fel­írna zxiálható szaktudás. A kérdés az, hogy az oktatási intézmények — legyenek azok szakmunkásképzők, szakközépiskolák, avagy fő­iskolák és egyetemek — ké- pesek-e ilyen, azonnal hasz­nálható szakismereteket nyújtani. Hiszen köztudott, hogy egyrészt ahány üzem, annyiféle termék, tehát annyiféle a szakmai igény, másrészt oly gyorsan fejlő­dik a műszaki, technológiái színvonal, hogy a ' szerzett ismeretek gyakran elavul­nak. amire a fiatalok el­hagyják az iskolát. A válasz egyértelműen tagadó. Távolodás a napi igényektől Egy idgjg a magyar szak­oktatás — és szerte a vilá­gon minden szakmai iskola — azzal próbálkozott, hogy szorosan nyomon kövesse a termelés változásait. Ekkor csaknem évenként új és ja­vított kiadású tankönyvek kerültek forgalomba, mert így vélték megoldhatónak a lépéstartást a fejlődéssel. Ebben az időszakban szinte minden új gyár, új termelési folyamat, vagy eljárás egy­ben új szakmák kialakítását vonta maga után. Az erős kötődés a napi igényekhez még az egyetemi oktatásban is differenciálódási és specia- lizálódási folyamatot indí­tott meg. Ám a rrúnd jobban sűrűsödő problémák hama­rosan világossá tették, hogy ez az út nem járható so­káig. A szakmai oktatás irányí­tói szinte egyszerre döbben­tek rá az egész világon, hogy a végtelenségig nem követ­hetik a termelés szakosodá­sát. Ebből a felismerésből kézenfekvőén kínálkozott a szelesebb alapokon nyugvó képzés bevezetese, pontosab­ban: az egymáshoz közelálló, úgynevezett rokonszakmák körére is kiterjedő szakmai ■oktatás megteremtése. Csakhogy most meg a diá­kok túlterhelése, s ebből kö­vetkezően a szakmai tudás felületessége szólt közbe. Mert egy szakmát sem köny- nyű alaposan megtanulni, nemhogy egyszerre többet. Ezért a kérdés úgy vetődött fel, hogyan lehet a rokon­szakmákra is felkészíteni, meg az ismeretek hatékony­ságát, színvonalát is növel­ni? A gyakorlat bizonyí­totta, hogy csak egyetlen módon: az alapozó képzés erősítésével, tehát a termelés minden részletének az ismer­tetése helyett a gondolkodá­si, a problémaiátó és problé­mamegoldó készség fejleszté­sével, valamint az azonos szakmán. szakmacsoporton belül, bármely termék elő­állításához szükséges szilárd alapismeretek elsajátíttatá­sával. Mindez azt is jelenti, hogy a szakmai tudást végül is a munkahelyek teszik majd teljesítménykésszé. Növekszik az üzemi gyakorlat jelentősége Ezzel természetesen sok­kal nagyobb feladatok há­rulnak az üzemekre, hiszen nekik Hell gondoskodniuk arról, hogy ^ellő gyakorolta­tással, esetleg tanfolyamok­kal a saját igényeik szerint továbbfejlesszék a szakmai alapismereteket. Ez a meg­oldás egyébként az iparilag legfejlettebb országokban’ nem ismeretlen, ahol évek óta minden valamire való üzemnek ' külön osztálya van — sok-sok hozzáértő, gyárat ismerő mérnökkel és technikussal, — ahol az újon­nan felvett, különböző kép­zettségű szakembereket elő­készítik a gyár saját profil­jának megfelelő termelésre. Kérdés azonban, jól járná­nak-e nálunk is ezzel az üzemek? Ha arra gondolunk, hogy a gyors műszaki fejlő­dés egyébként is állandóan új gépek és eljárások meg­ismerésére kényszeríti a dol­gozókat, akkor a szilárdabb alapismeretek kétségtelenül megkönnyítik az átállást. Azt is tudomásul kell azon­ban vennünk, hogy ahhoz elengedhetetlenül * csatlakoz­nia kell a folyamatos képzés­nek, illetve továbbképzés­nek. Mégis, az a tapasztalat, hogy éppen az utóbbi évek­ben csökkent nálunk a kü­lönböző iskolatípusok esti- és levelező oktatásban részt vevő dolgozók száma. Ennek fő oka kétségtelenül az, hogy mérséklődött mind a dolgo­zók, mind az üzemek érde­keltsége a szervezett tovább­képzésben. S ehhez kapcsoló­dik: a dolgozók esti és le­velező oktatása bizony a nappalinál is lasabban kor­szerűsödött. Ráadásul a sza­bad munkaerőván.dorlás sem • késztette az üzemeket túlsá­gosan arra, hogy ösztönözzék dolgozóikat a tanulásra. Könnyebbnek tűnik kész szakembereket magukhoz csalogatni, mint jelentős erő­feszítéssel és anyagi áldozat­tal a régebbi dolgozókat to­vábbképezni, különösen ha annak az a kockázata, hogy ők is új munkahelyet keres­nek a magasabb szakmai is­meretek megszerzése után. Mindezeket azonban átme­neti jelenségekként kell fel­fognunk, ugyanis könnyű meglátni, hogy ezek a szak­emberszerzési lehetőségek hamarosan kimerülnek. A megoldás útjai A megoldás legfőbb mód­ja, hogy érdekeltté tegyük mind a dolgozókat, mind az üzemeket a teljesítményké­pes szakmai ismeretek gya­rapításában. Ennek érdeké­ben mindenekelőtt a szak - mai oktatás átfogó és mély­reható korszerűsítése válik szükségessé. Ami a szak­munkás- és a középfokú szakemberképzést illeti: fneg is tettük már óz irány­ban a kezdő lépéseket. De vissza kellene adni, vagy inkább új alapokon ki kel­lene alakítani az üzemi szak­mai tanfolyamok becsületét. Ezt szervezetileg valamikép­pen hozzá lehetne kapcsolni az állami oktatáshoz, mert ezáltal egyrészt biztosíta­nánk e tanfolyamok színvo- nalasságát, s szilárd bázist teremtenénk a folyamatos továbbképzés kiépítéséhez, másrészt pedig a termelési gyakorlatból termékenyítő impulzusokat kapnának a szakmai iskolák, korszerűsö­désük állandósulna. Sok üzemi vezető vallja, hogy ha az oktatás-képzés révén valóban kimutatha­tóan többet nyernek az üzemek, akkor ok sem zár­kóznak el az anyagi felté­telek megteremtése elől, sőt élni fognak a pénzbeli ösz­tönzéssel is. Csakhogy a do­log meg is fordítható. Ha anyagilag is áldoznak az oi> tatásra, s nem zárkóznak el a dolgozók továbbtanulása elől, — mint, ahogyan ma egynémely vállalatnál ta­pasztalható, — akkor kézzel­fogható bizonyítékot kapnak a nagyobb szakmai ismeretek nyereségnövelő hatásáról. Valahol el kell kezdeni ha­tározottabban a teljesít­ményképes szaktudásért fo­lyó munkálkodást, mégpedig a legérdekeltebbnél, a ter­melésnél kezdve a sort. Munkában a rendsodró a Füzesabonyi Állami Gazdaságban A gazdaság 43 holdas lu­cernaföldjén jó termést ta­karítanak be: egy holdon 30 mázsa termett. Képün­kön Bagyinszki József, a rendsodró géppel gyűjti össze a levágott lucernát. (Foto: Kiss Béla) Találkozások ’70. Egy nyugdíjas őrt. í <T, E.) * A századforduló táján Pe- tervósárán született, s bár kalandos sorsa sokfelé, mesz- szire sodorta, emlékei időről időre visszacsalták, vissza- csaiják a községbe, a hajda­ni portára. Csakis az emlékei, a nem fakuló, el nem múló emlékek hívhatják, vonzhat­ják, hiszen rég nem áll már az egykori ház — újabb, ké­nyelmesebb, „korszerűbb” épületet emeltek köveire — elbúcsúztak a szülök is, s a szomszédos öreg malom he­lyén, ahol valamikor molnár szakmájában szabadult, (ugyancsak mai falak között a rendőrség végzi a munká­ját... Mire emlékszik az udvar hűvösében? Ki tudja... Le­het, hogy a malom, éppen­séggel legelőször jutott eszé­be, vándorlásait hirtelenjé­ben választotta, d kérdésre. Beszéli, hogy a „péterkei” •malomból Selypre, aztán Za- barra került, onnan meg a híres Konkordiába, aztán Orosházára, Homokterenyére, a debreceni Istvánba, Kis- várdára, Pitvarosra, Szeged­be, Tápéra, Csanádpalotóra ment dolgozni. Selypről el­küldték, mert miután meg­Harc a növényvédőszer-mérgezásek ellen Munkaegészségügyi ellenőrzések a Heves megyei KOJAL-nál Három évvel ezelőtt a He­ves megyei KÖJAL-nál lét­rehozták a munkaegészség- ügyi csoportot és laboratóriu­mot. A csoport feladata a különböző munkahelyek egészségügyi viszonyainak — többek között a levegőszeny- nyeződés, a különböző ké­miai anyagok, gépi zajártal­mak hatásainak ,— vizsgála­ta. A csoport jelentős mun­katerületét, képezi a mező- J gazdasági nagyüzemek — termelőszövetkezetek, állami gazdaságok — munkaegész­ségügyi vizsgálata is; első­sorban pedig a növényvédő szerek káros hatásainak vizs­gálata, elemzése. Ez utóbbi komplex feladatról dr. Kőrfy Péter csoportvezető, megyei közegészségügyi és járvány­ügyi felügyelő adott tájékoz­tatást. Vizsgálatok 160 mezőgazdasági nagyüzemben .—'' A mezőgazdasági üze­mekben az elmúlt években egyre nagyobb mértékben . előtérbe került az úgyneve­zett szerves foszforsavas tar­talmú növényvédő szerek, használata, amelyek belégzés útján, vagy a bőrön keresz­tül a szervezetbe kerülve sú­lyos — nagyobb mennyiség­ben halálos mérgezést okoz­nak.. Korábban a növényvé­delemben többnyire a kló­rozott szénhidrogén tartalmú — DDT, HCH — szereket használták. Ezek a szerek hosszú időn át jónak bizo­nyultak, mérgezést rögtön nem okoztak. Hosszabb tu­dományos kutatások után azonban bebizonyosodott, hogy ezek a növényvédő sze­rek a szervezetben üsszege- ződnek, és káros hatásokat okoznak. A kísérletek hatá­sára hazánkban elsőként a világon, kivonják a forgalom­ból ezeket a növényvédő sze­reket, s ez év végéig telje­sen eltűnnek a raktárakból az utolsó zsákok is. A klóro­zott szénhidrogén tartalmú szereket úgynevezett szerve;» foszforsav-észterekkel vált­ják fel. Az országban jelen­leg mintegy 200 féle ilyen szer van már forgalomban. Ezek a szervezetben nem hal­mozódnak fel, viszont azon­nali mérgező hatásuk van! Csoportunk Heves megyében 160 mezőgazdasági nagy­üzemben végzi a szerves foszforsav-észterekkel dolgo­zók rendszeres vizsgálatát. Minden évben a permetezési munkák megkezdése előtt a növényvédő szerrel dolgozó­kat megvizsgáljuk, hogy fog­lalkoztathatok-e a növényvé­dő szeres munkaterületen. Azoknál, akiknél elváltozást tapasztalunk, azokat eltilt­juk a növényvédő munkák­tól. A múlt évben az alkal­massági vizsgálatok során megyénkben 788 dolgozót el­lenőriztünk es lti-ot tiltot­tunk el a permetezésektől. Az év közbeni permetezések­nél pedig 234 vizsgálatot vé­geztünk, melyek során időle­gesen 22 dolgozót tiltottunk el. A megyét egyébként 16 körzetre osztottuk fel, ahol rendszeres bejelentések alap­ján végezzük el a vizsgálato­kat. Szabványkartonokat is készítettünk, amelyeket szét- küldünk a termelőszövetke­zetekbe és állami gazdasá­gokba, hogy mikor, hány .na­pig, hány fő, milyen perme­tező szerrel dolgozik. Az el­lenőrző vizsgálatokat a sze­rek erősségétől, és a perme­tezési napok számától füg­gően végezzük. Kötelezővé tettük, hogy minden egyes permetezésnél, vagy más nö­vényvédő szeres munkálat­nál a kartonokon feltünte­tett adatokat küldjék be cso­portunkhoz. Bejelentés alap­ján a laboratórium dolgozói a helyszínen'Végzik el a vizs­gálatokat. A pontos ered­ményt aztán a KÖJÁL labo­ratóriumában értékeljük és erről határozatban értesít­jük az illetékes járási köz­egészségügyi hatóságot, áld tájékoztatja az illető terme­lőszövetkezet elnökét arról. hogy melyik dolgozó nem ve­het részt növényvédelmi munkában. Sajnos, nem mindig ilyen simán megy a bejelentés.-Az Egészségügyi Minisztérium rendeletben írja elő, hogy a permetezések közben fellépő megbetegedéseket, vagy an­nak gyanúját az észlelő or­vosnak 24 órán belül jelen­tenie kell az illetékes köz­egészségügyi és járványügyi hatóságnak, a KÖJÁL pedig vizsgálatot indít a mérgezés okainak kivizsgálására. Saj­nos, többször előfordul me­gyénkben, hogy olyan dolgo­zókat foglalkoztatnak nö­vényvédelemmel, akiknek la­boratóriumi alapszint-vizsgá­lata nincs, és érzékenysége miatt a növényvédő szerek súlyos, heveny mérgezést okoznak! Az is előfordul, hogy a kiküldött kartonokra nem jön válasz. Az ilyen gondatlanság tsokszor tragé­diát is eredményezhet. Ta­valy például a noszvaji fez­ben egy olyan munkás -per­metezett. akit nem tudtunk megvizsgálni, mert nem je lentették be, hogy növényvé­delmi munkát végez. Súlyos ■mérgezéssel szállították az egri kórházba, ahol csak ne­hezen tudták megmenteni az életét. Szerencsére azért az már nem altalános, többnyi­re betartják a növényvédelmi óvórendszabályokat, alkal­mazzál! a védőruhát és a nagyüzemek vezetői is ko­molyan veszik vizsgálataink jelentőségét. A közeljövőben a KÖJÄL- laboratórium alapterületének bővítésével élelmiszer-kémiai vizsgálatodra is lehetőség nyí­lik. A megye piacain, a ter­melőszövetkezetek, állami - gazdaságok által árusított termékekből: főként gyü­mölcsökből szúrópróbasze­rűen mintákat veszünk, és megvizsgáljuk, hogy az egyes permetező szerek megtalál- hatók-e a gyümölcsök sejt­jeiben, vagy sem? Ebből ugyanis következtetünk arra, hogy betartották-e azt az időt, amely a permetezés és a szedes között feltétlen szükséges a mérgezések el­kerülésére! Munkánkhoz nagy segítséget nyújt a He­ves megyei Növényvédő Ál­lomás is, amelynek felügye­lői iu-.gi-elelő szaktanácsok­kal látják el a nagyüzeme­ket, a nővé: -véúelmJ mun­kaiad vonatkozóan. Ezenkí­vül 15 inérsgfannal foglalko­zó gyógyszerész is dolgozik ? megyében, akik folyamato­san ellenőrzik és ugyancsak tanácsokkal látják el a nagy­üzemeket. Űrömmel mond­hatom. hogy széles körű pro­pagandánk , eddig sikerrel járt, s a nagyüzemekben a korábbi romos, poros nö­vény védőszer-raktárakat megszüntetik,/ tanácsainkat többnyire elfogadják és elő­írásainkat betartják. Remél­jük, hogy ez még tovább ja­vul, az elkövetkező időben — mondotta befejezésül dr- Köríy Péter. Menlusz Károly tudta, hogy a pesti molnárok órabérét tizenkét fillérre emelték, társai'nevében ő is többet kért, a hat helyett legalább nyolc fillért. Más­hová a tapasztalatszerzés hajtotta, a szakmája iránti rajongása vezette. Pedig hiá­ba rajongott a molnárságért. igen keservesen éldegélt be- lőle sokáig. Gyakran nap­hosszat két deci tejen.' egy zsemlyén dolgozott, s például orosházi szolgálata alatt csak annyi pénzt tudott összespó­rolni,, hogy mindössze Hatva­nig juthatott el belőle a vo­nattal! Hatvanból már gya­log ’ kellett ■ Fétervására jut­nia ... Már fiatalon is volt főmai - nár — egy ismerőse jóvoltá­ból. no, meg a maga ügyes­ségéből —, de igazából csak az államosítás után jutott a magas „posztra”. Még a ré- ,gi mestervizsgája alapján. De később újabb vizsgát is tett,' nehogy valaha szemrehányás érje a „régi” papír miatt, s .az üzemben nyugton dolgoz­hasson. Ezefkilencszázötvenöttöl van nyugdíjban Polgár Jó­zsef, s azóta, hogy jobban teljen az ideje, általában a tűzoltók között igyekszik le­foglalni magát — teljes egé­szében hódolván annak a szenvedélyének, ami külön­ben már évtizedek óta kíséri. Legutóbb, a makói árvíz­nél jelentkezett ismét hosz- szabb szolgálatra. Persze, a vízhez már nem engedték, inkább csak az, értesítéseket, az üzenetek továbbítását bíz­tak rá. Ám ennek is örült, ezt is szívesen teljesítette. Most egy kicsit talán ezt a szolgalatot is pihente Pé- lervásárán. Mert hiába, az ö korában már könnyebben fa­rad az. ember . .. (gyónt) Nagyobb szervezettséget, jobb összhangot az árvízi helyreállításoknál l Egyi építőipari szövetkeze-, tünkben beszélték, hogy ugyan még el sein kezdték a szá­mukra kijelölt munkát, máris bosszantó, elkeserítő tapaszta­lataik vannak az árvízkárok helyreállításáról. Eddig — vi­szonylag rövid idő alatt — már kétszer is kinn jártak a területen, hogy megszervezzék a feladat végzését, mielőbb hozzáfoghassanak a négy csa­ládi ház kivitelezéséhez, ám minduntalan dolguk végezel- • lenül tértek haza. Az előzetes megbeszélés el­lenére is egyszerűen képtele­nek kapcsolatot teremteni a nyíregyházi beruházási bank­kal, az ottani OTP-vel, s még csak nem is ismerik azokat, akiknek majd a házat épí­tik. Nincs még szerződés — enélkül pedig bajos hozzálát­ni a munkához — nem biztos az anyag és még sok más akadályozza a szövetkezetie­ket. S furcsának találják — egye­bek mellett — például azt is, hogy jóllehet, az anyagok szál­lítását biztosító vasútvonal csak az elmúlt hét közepére készült el, a méhteleki ifjúsá­gi laborban már két hét óta várakoznak — többnyire tét­lenül — a segítségül hívott technikumi tanulók. Nagy pazarlás ez, hiszen a tábor kétheti fenntartása ál­lítólag 250 ezer forintba ke­rül, s ezért a pénzért alig ad­hatnak valamit az egyébként sokkal többre képes techniku­mi hallgatók. A károk mielőbbi helyreál­lításáért egyfelől széles korú összefogásra szólítjuk az or­szág népek sürgetjük az épít­kezéseket — másfelől viszont s z e r v eze tlensége k, felel ötlen ­ségek sorozatával növeljük to­vább a veszteségeket. Megen­gedhetetlen az ilyenféle foly­tatás, rendre van szükség az elpusztított területeken! Gy. Gy. 1970. július 14., kedrf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents