Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-14 / 163. szám
A Rá—2 bizonyított... ThoV Heyerdahl norvég Icutato papirusz hajója, a Rá—2 héttagú nemzetközi legénységével 57 napos, több mint 5100 kilométeres útját befejezve, vasárnap este sikeresen befutott a Barbados szigetén lévő Bridgetown kikötőbe, Az utazókat a szigeten kitörő örömmer fogadták. Heyerdahl ' elmondta, hogy az expedíció elérte célját: bebizonyította, hogy az egyiptomiak papiruszhajóikkal már négyezer évvel ezelőtt eljuthattak Dél-Ameri- kába. Heyerdahl szerint az út másik, nem kisebb jelentőségű tapasztalata az, hogy „nyolc különböző országból származó ember vallására, politikai nézeteire és bőre színére való tekintet nélkül” eredményesen együtt tud működni. (MTI) Kínai—francia megbeszélések PEKING: Mao Ce-Tung hétfőn délután fogadta a francia kormány küldöttségét, amelyet André Bettencourt, a tervezési és fejlesztési ügyekkel foglalkozó miniszter vezet. A tárgyaláson, amely az Üj-Kína jelentése szerint baráti légkörben zajlott le, kínai részről jelen volt Lin Piao, Mao Cetung helyettese, Csou Enlaj miniszter- elnök, Kang Seng, az Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának alelnöke és Li Hisziermien az államtanács alelnöke, valamint több más kínai vezető. Francia részről a küldöttségen kívül jelen volt a pekingi nagykövet, valamint a külügyminisztérium néhány vezető munkatársa. (ŰJ-KÍNA) Képtávírónkon érkezett Saragat olasz köztársasági elnök Giulio Andreottit bízta meg az új kormány megalakításával. Képünkön az 51 éves politikus megérkezik a Keresztény- demokrata Párt főhadiszállására, hogy taktikai megbeszélést folytasson a párt vezetőivel. (Telefoto — AP—MTI—KS) Hétfő esti külpolitikai helyzetképünk Kacsa a Rajna-partcm Sokasodnak annak a jelei, hogy ez a nyári' az általános hagyományokkal ellentétben, kontinensünkön nem a viszonylagos politikai uborkaszezon ideje. A szocialista diplomácia ezzel kapcsolatos lépései nyomán a kánikula beköszöntése óta sem lankadt a figyelem a jövő egyik kulcskérdése, az európai biztonság, és az ennek garanciáit megvitatandó konferencia távlatai iránt. Bár természetesen továbbra is igaz az a tétel, hogy egy ilyen értekezletnek nincsenek, nem lehetnek előzetes feltételei, aligha lehet vitás, hogy bizonyos fejlemények jótékonyan befolyásolnák a biztonsági konferencia közeli összehívásának esélyeit, illetve a tanácskozás sikerét. Az egyik ilyen kívánatos fejlemény a már régebben folyó szovjet—nyugatnémet tárgyalások egyértelműen pozitív kimenetele lehetne. A Magyar Távirati Iroda bonni tudósítója úgy értesül, hogy ebben a vonatkozásban nincs vakáció a Rajna partján: a Brandt-kabi- net valószínűleg július 23-i ülésén formálisan is meghozza döntését a szovjet— nyugatnémet tárgyalások további szakaszáról. A hír közvetlen előzménye, hogy Walter Scheel külügyminiszter, a Szabad Demokrata Párt vezetője megvitatta pártja vezérkarával a még függőben lévő, vagy magyarázatra szoruló problémákat. A távolabbi előzmény közismert: a néhány hete lezajlott tartományi választásokon az FDP komoly szavazatveszteséget szenvedett és a jobboldali ellenzék ezt nem kevebbre, mint a kormány megbuktatására szerette volna kihasználni. Ügy tűnik, mind a párt, mind a Brandt-kabinet, legalábbis rövid távon, túljutott ezen a veszélyes szakaszon és energiáját kevésbé köti le a keleti politikája ellen indított belső aknamunka. Ennek az aknamunkának a célja az volt és maradt, hogy megakadályozza a szovjet—nyugatnémet megbeszélések sikerét, az erőszakról való kölcsönös és ünnepélyes lemondást tartalmazó egyezményt. Egy ilyen megállapodás nemcsak a két ország viszonyában hozhatna örvendetes új elemeket, hanem összeurópai viszonylatban is. Riesingerék és Straussék eddig sem válogattak az eszközökben. Legutóbbi fogásuk annak a kacsának a felröppentése volt, hogy a Szovjetunió „elvesztette türelmét’* a bonni halogatás miatt. Mint kitűnt, szovjet részről éppenhogy érzékeltették, mennyire megértik a kormánynak azt a szándékát, hogy megfelelő lélektani és parlamenti hátteret biztosítson a megkötendő egyezménynek. Elhnnyt Kiss Árpád Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Kiss Árpád elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a magyar forradalmi munkás— paraszt kormány tagja, országgyűlési képviselő, az Országos Műszak Fejlesztési Bizottság elnöke, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének elnöke, Kos- suth-díjas, folyó hó 11-én tragikus autóbaleset következtében, váratlanul elhunyt. Kiss Árpád elvtárs temetése 17-én, pénteken délután fél 3 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk családtajai, munkatársai, elvtársai és barátai délután 2 órától róhatják le kegyeletüket a mauzóleum előtti ravatalnál. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA, A MINISZTERTANÁCS, AZ ORSZÁGOS MŰSZAKI FEJLESZTÉSI BIZOTTSÁG Kis« Árpád elvtárs 1918. augusztus 28-án, Cinkotán született, munkáscsaládból, 1936-ban jeles eredménnyel elvégezte a villamosipari szakiskolát, majd két évig ugyanezen intézet felső tagozatának növendéke volt. Tanulmányainak befejezése után, 1938-tól a Ganz Villamos- sági Gyár konstruktőreként tevékenykedett. 1940-ben bevonult katonának, majd megbetegedése miatt egy év múlva leszerelték, s visszakerült régi munkahelyére, a Ganz gyárba, ahol 1950-ig dolgozott. 1943. januárjától a Szociáldemokrata Párt tagja volt, annak mérnökcsoportjában, illetve sashalmi szervezetében tevékenykedett. 1944. augusztusában munkaszolgálatra hívták be, innen pár hónap múlva megszökött, visszatért Budapestre, hamis papírokkal bujkált, majd 1945. első napjaitól — mint a község egyik vezetője — részt vett Sashalom helyreállításában. A felszabadulás utáni években is igen sokoldalúan tevékenykedett Kiss Árpád elvtárs; változatlan energiával vett részt a munkásmozgalomban, s eredményesen látta el feladatát a rábízott, különböző szakmai posztokon. 1945. áprilisától a Ganz vagon-, majd a Ganz Villamos- sági Gyár osztályvezetője volt, s ebben a beosztásban 1950. márciusáig tevékenykedett. 1948- ig a Ganz Villamossági Gyár szociáldemokrata pártszervezetének vezetőségében működött, 1948-ban az MDP tagja lett. 1950. március 21-én kinevezték a Nehézipari Minisztérium műszaki főosztályának vezetőjévé, majd négy éven át a könnyűipari tárca vezetőjének tisztét töltötte be. 1954-ben az MDP kongresszusán a központi vezetőség tagjává választották, és ugyancsak tagja lett az országgyűlésnek is. Eredményes szakmai tevékenységéért 1954-ben a Kossuth-díj első fokozatával tüntették ki. 1954. októberében vegyipari mi-- niszter, 1956. augusztus 1-én a Műszaki Fejlesztési Tanács elnöke lett. Ugyanennek az évnek a végén megbízták az Országos Tervhivatal vezetésével. 1961. szeptemberében felmentették itteni elnöki tisztsége alól és miniszteri rangban kinevezték az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökévé. 1964. szeptemberétől a kormány az Allami-díj és a Kossuth-díj Bizottságának elnökhelyettesévé nevezte ki; 1967. december 5-en az Országos Atomenergia Bizottság elnöke lett. ^ A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. és IX. kongresszusán ismételten a Központi Bizottság tagjává választották. Kiss Árp’ád elvtárs kiemelkedő szakmai tudását, áldozatos munkáját, a nép ügye iránt tanúsított odaadó hűségét népköztársaságunk számos magas kitüntetéssel ismerte el: 1953-ban és 1965-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1967-ben a Szocialista Házért Érdemrenddel tüntették ki. (MTI) Sztrájkok és gerillamozgalmak Latin-Amerikában Titkos ügynökök t#70. július 14.. kedd WASHINGTON: A telefonbeszélgetések lehallgatása, a „megbízhatatlan elemek” megfigyelése, besúgók elhelyezése a különböző társadalmi és politikai szervekben, vaskos dossziék a „másképpen gondolkodókról” — ma már az „amerikai életforma” elidegeníthetetlen részévé váltak. Mindez azonban már nem elégíti ki a „boszorkányvadászat” rendőrségi szakértőit. A titkosszolgálat ügynökei — a Washington Post című lap tanúbizonysága szerint figyelmesen tanulmányozzák a nyilvános könyvtárakat látogatók névsorát és összeírják azok óévéit, aki bizonyos irodalmat olvasnak. A milwauke-i nyilvános könyvtár dolgozója elmondta a Washington Post tudósítójának, hogy május elején a titkosrendőrség ügynöke követelte tőle harminc bizonyos könyv olvasóinak névsorát. A könyvtárosnő megtagadta a nevek kiadását, de néhány nap múlva a városi ügyészségtől utasítást kapott, hogy bocsássa az ügynök rendelkezésére a számára szükséges kartonokat. Az Egyesült Államok más városaiban is tanulmányozzák az olvasók kartonjait, iMTI) A városi gerillaharc új módszerei és jelenségei miatt fokozottabb nemzetközi érdeklődés irányult La- tin-Amerikára az elmúlt hónapokban. A látványos gép- eltérítések, vagy diplomatarablások érthetően nagyobb visszhangot váltottak ki, mint egy sikeres sztrájkakció. Számos nyugati lap rész- k’Jéteaen elemezte r* «scrilto-v. íaktMta -jj njégVátóozásának okait, és olyan nézeteknek- adott helyt, hogy Che Guevara bolíviai akciójával lényegében lezárult a fegyveres forradalmi harc időszaka. A polgári sajtóban közölt kommentároknak az a beállítása, hogy az erejében szétforgácsolt baloldal most már csali elszigetelt szélsőséges akciókra képes, nyilvánvalóan szándékos, a valóság fényeinek elferdítésével kívánja szolgálni az USA-ba- rát propaganda céljait. Valójában azonban ma sem lehet csak a városi gerillaakciókkal azonosítani a latin-amerikai baloldali erők mozgalmait. Az elmúlt időszak tényei sokkal inkább arról _ tanúskodnak, hogy az erősödő munkásmozgalom, párosulva az antiimperialista nézeteket valló polgári, elsősorban értelmiségi törekvésekkel egyre reálisabb közelségbe hozza néhány országban a demokratikus forradalom perspektíváját. Erre a következtetésre jutott a közelmúltban a moszkvai Pravda cikkírója, aki részletesen elemzi a latin-amerikai baloldali erők feladatait. A „Szövetség a haladásért” kudarca A baloldali erők helyzetét, erejét és feladatait országonként külön-külön kell vizsgálni. Hiszen eltérő célokat tűzhetnek ki ■ azok a kommunista pártok, amelyek évek óta legális körülmények között tevékenykednek, illetve azok, amelyeket a fennálló rendszerek terrorral üldöznek. Az elmúlt évek igen bonyolult feladatok elé állították a latin-amerikai kommunista pártokat. A kubai forradalom győzelmének időszakában, azaz a hatvanas évek elején a haladó erők jelentős sikereket értek el a kontinensen. A forradalmi fegyveres harc mellett a baloldali tömegmozgalmak nyomásának volt tulajdonítható, hogy számos polgári kormány tett ígéretet reformokra. Ä reakció’ azonban ellentámadásba ment át. A Ken- nedy-féle „Szövetség a haladásért” program, amelyet 1961-ben indítottak el, közvetett célként a kubaihoz hasonló forradalmi fordulat megelőzését kívánta biztosítani. Nem véletlenül írta a Washington Record, hogy a program a „kommunizmus el- leni; leghatékonyabb fegyver . exportját jelentette, amelyet " az Egyesült 'Államok Pz adott helyzetben Latin-Amerikába küldhetett”. A „Szövetség a haladásért” céljainak nyilvánvaló kudarca, a haladó erők további térhódítása azonban még durvább módszerek bevezetésére ösztökélte az imperialistabarát politikusokat. A demokratikus mozgalmak katonai-rendőri erőszakos elnyomása került előtérbe. Brazíliában 1964- ben, Argentínában 1966-ban zajlott le ellenforradalmi katonai puccs, Dominikában pedig, ahol az Amerika-ba- rát csoportok nem rendelkeztek elegendő erővel a balratolódás megakadályozására, az Egyesült Államok tengerészgyalogsága avatko- . zott be nyíltan. Harc a baloldal egységéért Számos országban a katonai kormányok a felforgatás vádja címén nemcsak a gerillacsoportok felszámolására indítottak hadjáratot, hanem üldözték a szakszervezeti mozgalmak vezetőit, a haladó értelmiségieket és el- ) sősorban a kommunista pár- , tokát. 1 A terror és teljes illegalitás körülményei között több pártban szakadás követke-, zett be annak következtében, hogy egyes ultrabaloldali, maoista csoportok még a rendkívül korlátozott körülmények között is a fegyveres harc feltétlen folytatása mellett foglaltak állást. A hivatalos, rendőrség részéről alkalmazott erőszakra adandó erőszakos válasz tétele oda vezetett, hogy például Brazíliában öncélú, vagy legalább is a politikai harctól messze eső, végső soron a haladó erőkre káros terrorakciókat is végrehajtottak bizonyos csoportok. Ennek következményét egyelőre még nem tudta teljesen kiheverni valamennyi kommunista párt, a baloldali tömegmozgalom. Ennek ellenére — a polgári demokratikus államforma keretei között biztosított legalitás keretében — néhány pártnak, így a chileinek, az uruguayinak, a martiniquei- nek, a guadelopeinék befolyása jelentősen aiegnövekedett. A Chilei KP napjainkban tömegpárttá fejlődött. Gyakorlatilag a legerősebb pártja az ország baloldali blokkjának, az Unidad Po- pularnak. A helyesen értelmezett taktikát mutatja, hogy a párt a szeptemberben esedékes elnökválasztásokra az Unidad Popular többi résztvevőjével folytatott tanácskozás után visszavonta saját jelöltjét, Pablo Neru- dát és támogatja Salvador Allendét, a balg^dali tömörülés közös elnökjelöltjét. Szintén a reális helyzet helyes értékelésének köszönhető, hogy a venezuelai párt, amely még néhány éve — éppen a fegyveres gerilla- harc aktualitásáról vallott nézeteltérések miatt' — nehéz helyzetben volt, a válságot leküzdve az 1969 áprilisi választásokon több mint ÍOÖ ezer szavazatot kapott, öt alsóházi és egy szenátort helyet mondhat magáénak. Nő a munkásosztály ereje Az egyes pártok kSvetorri idő taktikájának kidolgozásánál feltétlenül figyelemibé kell venni azt a tényt, hogy a kontinensen növekszik a munkásosztály ereje, sőt egyes államokban, mint Argentínában a szakszervezeteknek jelentős tradíciói vannak, követeléseiket sok esetben kénytelen teljesíteni a kormány. Csupán 1968-ban Latin-Amerikában 1200 nagyobb sztrájk volt, amelyben több mint § millió ember vett részt.' A laton-ameríka? kommunista pártok taktikájuk kidolgozásakor a munkásosztály mellett potenciális szövetségesként számolnak a% antiimperialista beállítottságú nemzeti burzsoáziával, s ahogy a chilei példa mutatja, a többi baloldali párttal létrehozandó szövetséggel. A polgári demokratikus célkitűzések ^féréséért folytatott harcban a baloldal szövetségesei lehetnek a kontinens több országában radikalizú- lódó katolikus egyházi körök is, s ennek jelentőségét Latin-Amerikában nem szabad lebecsülni. Tanulva a korábbi évek. * bizonyos értelemben a mos tani gerillahare tapasztalataiból, a kommunista pártok hangoztatják, hogy a fegyveres felkelés jelszavát csak az adott helyzet alapos elsm zése után szabad kiadni.--J _ Lovas Gyute * /
