Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-12 / 162. szám
HÓEMBER Jávor Ottó: Reggel ott 4Ut a hóember • ház előtt. Egyszerűen ott termett. Andris azt mondta, Lili meg a férje csinálták. Lili meg a férje egy hónapja költöztek a negyedik emeletre. — Figyeld meg, gyereket is fognak csinálni — mondta Andris. A * hóember magas volt, pocakos, fekete pitekékkel a mellén, az orra piros sárgarépa. Illett Lilihez meg a férjéhez, de én tudtam, nem ők csinálták. Andrist megihlette a hóember, mert azt is mondta, hogy ez a Schirilla milyen jó fej, negyvenezren nézték, amint átúszta a jégtáblák közt a Dunát Beszéd közben úgy szipogott Andris, mintha ő úszta volna át a Dunát Azt ajánlottam, toljunk ki a Schirillával, ha legközelebb megint ilyen fölhajtás lesz, amikor már készülődik, és éljenzi a tömeg, akkor ugorjunk bele mi a vízbe, és ússzuk át előtte a folyót. Andris szerint a tipp nem rossz, de ez nem megy csak úgy, tréningezni kell, viszont az idén már úgyis almás a dolog, majd jövőre. Ebben maradtunk. Aztán én meséltem el, hogy a Molnár néni már elkezdte a schirillázást, este meztelenül állt ki a balkonra, és végigdörzsölte magát hóval. — Meztelenül? — szívta meg Andris az orrát. — És milyen volt? Vállat vontam. — Semmit sem láttál? A mellét se? Mi? — De... Hát.:: — Te kis hülye! Legközelebb szólj, ha látod! Dehogy szólók. Amikor a nagybátyám elvert, szíjjal vert... az asztal körül ker- getőztünk... Te konok csibész ... állsz meg... te... ,.. mikor bombáztak! Hallottátok volna, mikor suhogtak lefelé a bombák!... mindig ezt beszélik a felnőttek, szemük ilyenkor kikerekedik ... Bizony ... Ez jutott eszembe, amikor szaladtam a nagybátyám elől... Bekapcsolod még engedély nélkül a villanymelegítőt, mi! Bekapcsolod?... hogy suhogott a szíj... Másnap Molnár bácsi azt mondta a folyosón: — Svéger úr, ne haragudjon, de a kisfiú úgy jajgatott... — Hä rám tartozik, kérem. Ha már egyszer rám bízta az anyja! — Na, igen, igen, de azért mégsem helyes, kérem, a szocialista együttélés ... Nagybátyám nyelt egyet, végigmérte Molnár bácsit, kidüllesztette a mellét, és úgy ment tovább, mintha ő lopta volna el az öt izraeli hadihajót. Szóval, Andris csak kopjon le Molnáréktól. — Zoli! Zollii... Frida néni hivott, a nagybátyám felesége. — Olyan hangja van, mint a szirénának — morgott a kapualjban a házmestemé. — Na, miért nem lódulsz, te gyerek! Szaladtam a lépcsőn. Te gyerek? Te gyerek, tegyerek... — Zoliii.:: Ez jobb? A Közértbe kellett mennem tejért. Visszafelé elcsúsztam egy csatorna kiöntésen, kilöttyent a tej. Két marék havat gyömöszöltem a kannába. — Jé, megfagyott a tej! — lelkendezett Frida néni. Nekem a téli tábor jutott eszembe.... Fiúk, ki jelentkezik téli táborba?... Mert a téli, ugye, egészen más, mint a nyári, egészen más,' olyan különleges ... . 1*70. július 12.. vasárnap Majd ha az anyád küld pénzt, még az e havi költséget se... Zoli, téged az úttörő alapból ingyenesen is... köszönöm, tanár úr, de az én anyukámmal fogok... 6, az nagyon szép lesz.,, hova?.., talán a Mátrába... é, az nagyon szép less,.. Még a pincébe kellett fáért mennem. Ronda hely a pince, mintha csupa ázott szagú patkány szaladgálna benne. A levegőben is. Az orrom is beleizzadt, mire fölértem. Folyton itt lábatlan- kodaz... Bementem a szobába. Egy könyv táblájára rajzoltam az ablak előtt A könyv meséskönyv volt, és az első mese úgy kezdődött: „Mindnyájan körülültük a kandallót!” Vigyorgó, köpcös hóembereket rajzoltam. Azután megjött Rezső bécsi, a nagybátyám... Csak maradj, csak maradj... Tisztultam a szobából A másik, ahol én alszom, hideg. Ott van a sarokban a villanymelegítő. A lépcsőházban Lili meg a férje jött velem szemben. Fogták egymás kezét. Lili télikabátja szétnyílt, rövid szoknya volt rajta. A falhoz húzódtam. Legszívesebben azt mondtam volna: szervusztok. De hát nem lehet. Hülye dolog. Némán bújtam a falhoz. Lili férjének bajusza volt Rám se nézték. De én úgy tudtam, hogy az ő szobájuk meleg, és egyszer meg fognak hívni a szobájukba. — Hogy minek tudnak annyira örülni? — morgott a házm es térné, aki minden neszre fülel az ajtó mögött. — Már megint itt vagy, te gyerek! Te gyerek, te gyerek ..; Este orromat az ablakhoz nyomtam. A hóember ott állt a lámpafényben, és szénfekete szemével rám hunyorgott — Hogy viselkedett a gyerek? — kérdezte a szomszéd szobában a nagybátyám. — Mint mindig. Konok — válaszolta Frida néni. — Micsoda keresztet vettünk a Élő irodalom Hriszto Botev versei magyarul A balkáni népek költészete — nép- és müköltés egyformán — felbecsülhetetlen értékek tárháza. Sajnos, ma sem ismerjük eléggé, noha az utóbbi évtizedek gazdag műfordítás-irodalma sokszor nyitott ablakot erre a művészi szépségekben olyannyira gazdag világra. A most bemutatandó kötet klasszikus költő verseit kínálja az olvasónak; Hriszto Botev, a bolgár líra máig legnagyobb alakja. Botevet méltán nevezik „a bolgár Petőfinek”, sorsa, céljai, eszményei rokonitják a magyar szabadságharc dalnokával, s noha életműve korántsem oly terjedelmes, min a Petőfié (mindössze húsz verset írt), mégis vele egyenrangú kelet-európai társ a világlíra széles tablóján. A bolgár nép szabadságküzdelmeinek lantosa, s a bolgár népi líra motívumainak, hagyományainak mú- költészetté nemesítője volt egyszerre, s ő is vallotta — miként Petőfi — népe osztatlan uralmának szükségességét költészetben és politikában egyaránt. Az „irodalom politikai feladatairól” írta: „Népünk szeme azt kutatja, hogyan emelkedjék ki megalázó helyzetéből és vállunk»«, micsoda keresltet! Anya as ilyen? Mondd, anya? — En csak attól tartok, egyszer majd pénat se küld— — Rezső, valljuk be őszintén, nagy kurva a húsod, egy ócska peruaóna. — Pszt! — Már alszöt Mondd, hogy nincs igazaim! Mert te olyan jó hülye vagy! Borzangtam és izzadtam, mint a pincében. Hang nélkül dőlt belőlem az ordítás: nem igaz; Frida néni'— Jól tudja, itt nálunk úgy van, mint egy bárófi, etetjük, neveljük, ha már az anyja. és konok, az éjjelit se akarta kivinni... jaj, mindig azt mondod, Rezső, majd lesz valahogy, belefájdul a fejem— Magamra húztam a paplant És ekkor, anyukám szép, puha haja kezdett cirógatni, még nem a szőkére festett haja... anyukám, minek... hagyd csak, Pista bácsinak is így tetszik meg a vállalatnál... Lili is vállalatnál van, mégse... szegény apukád helyett én leszek az apukád... Pista bácsi hajolt fölém, mind a két fülét mozgatta... te gyerek, te gyerek... csiribi, csiribá... cigarettát varázsolt az ujja közé... na, mit tud a Pista bácsi?... nem is nevetsz? milyen egy gyerek... Pista bácsi sértődötten fölszállt a szekrény tetejére, Karcsi bácsi nézett rám mérgesen, egészen közelről... jaj, olyan borbélyszaga volt Karcsi bácsinak ... nem nyúlt hozzám, csak szigorúan annyit mondott anyukámnak: te hittél a Pistának? hiszen az helyből nagyobbat hazudik, mint más nekifutásból... Pista bácsi dühösen legyezett karjával a szekrény tetején, Karcsi bácsi pedig letette a zakóját, kibontotta nyakkendőjét.,. Aludj, Zoli, vasárnap elmegyünk cukrászdába... szemembe süt a lámpa ... húzd a fejedre a takarót... új fiú, tanács bácsi ... egy örökkévalóság, amíg az ember kiér a katedrához... valakinek a lábában megbotszentül meg van győződve, hogy mindenekelőtt a barbár török pokolból kell kilábalnia. Természetesen ahhoz, hogy ezt megtehesse, a tudománynak, az irodalomnak, a költészetnek és az újságírásnak, egyszóval szellemi vezetői minden tevékenységének a politikai propaganda hatásos eszközévé kell válnia, vagyis számot kell vetnie az élet követelményeivel, a nép törekvéseivel és szükségleteivel, ne legyen tudomány a tudományért, művészet a művészetért, és az újságírás ne rágódjék tovább a megrothadt és szemétdombra hányt európai hulladékon”. Ma már — Nagy László eszményien modem és az eredeti szöveg minden szépségét, ízét-zamatát visszaadó délszláv (beleértve a bolgárt is) népdalfordításainak ismeretében — a magyar olvasónak is van módja és lehetősége lemérni: mit jelentett Botev számára a népköltés „tiszta forrása”. A „Balkán-hegy tetejéből” ereszkedő „sötét felleg”; a Balkán-hegyen vérét ontó népi hős, Hadzsi Dimiter; a hajdutin (balkáni szegénylegény) sebeit „balzsammal”, „harmattal”, „csókkal” gyólottam.:: a piszok.;: vihogás ... fiam, az élet nem gyerekjáték, de mennyire nem... te ezt már tudod, ne felejtsd el, nektek kell igazi közösséget csinálni, és az a közösség majd téged is... kéz a fejemen, nem borbélyillatú kéz... ha, kisfiam, na... mindig ezt mondja, röhög a szomszédom ... csiribi, csiribá, Pista bácsi kirepült az ablakon, Karcsi bácsi is, Frida néni a kémény felé szállt, Rezső bácsi a pincébe, olyan jó meleg lett a szoba, a falon körbe-körbe csupa villanymelegítő ... anyukám, nézd, itt a hóember... tudom, anyukám, úgyis tudom, hogy te... Lili fogja a kezem, miniszoknyában van a Lili, mellette a férje, leng a bajusza, hárman táncoljuk körül a hóembert, anyukám meg mosolyog... olyan jó meleg van, pedig kinn rekedt a szél hangja, suhog a hideg, suhog... Reggelre eltűnt a hóember. Azaz pocakjának egy darabja még megvolt, nagy, gyitó „tündérek"; a lány- szöktető „Dojcsin vitéz”; Csavdár, „az igen híres” „öreg vojvoda”, kiért „az Irin-Pirin füvein szól... édes furulya, (... Carigrad- tól szerb földig” és „arató lányok hangja sír) Dunától Fehér-tengerig, s ruméiiai földeken” — mind megany- nyi ismerős kép, motívum, költői gazdagság, egy nép szellemi, művészi kincsesházának gyöngyszemei, melyek Botevtől Bartókig ter- mékenyitően hatottak műköltészetre, s zenére egyaránt S ha hozzávesszük, hogy a népi ihletésű Botev- versek a bolgárság szabadságvágyának és törekvéseinek nemes veretű kifejeződései, még teljesebbnek érezzük a költői világot, melynek „... minden egyes verse új szakaszt nyitott... az egész bolgár lírában”. A magyar Botev-kötet reprezentatív kiadvány, méghozzá két szempontból is: Bulgária felszabadulásának negyedszázados fordulójára készült, tisztelgés gyanánt, s olyan, szinte egyedülálló műfordításkötetként, melyben minden egyes vers két kiváló műfordító tolmácsolásában szerepel. Ahogy a fülszövegben olvassuk: ,.Bőkerek feje messze gurult. Elszórt széndarabok hevertek a hóban. Andrist nem izgatta a dolog. — Elóbb-utóbb úgyis elolvadt volna. Egy vödör piszkos víz lesz a hóemberből. Nem akartam, hogy Andris hülyének nézzen, nem szóltam semmit, de én tudom, hogy igenis, vannak hóemberek, akikből nem lesz piszkos víz. Vannak örökké élő hóemberek. Andris két évvel idősebb nálam, okos fiú, de ezt nem tudta. Pedig ez a hóember is ilyen volt. Délben ugyanott állt a ház előtt. Ugyanaz a köpcös, vi- gyori alak piros répaorral, sőt egy lyukas cilindert is csaptak a fejére. Hi-hi — nevetett ránk. Ekkor jöttem rá, hogy az okos ember is össze tudja rugdosni az örömöt. Andris arca eltorzult, nekirohant a hóembernek. Akkorát rúgott bele, hű, de mekkorát! A hóember aljából leesett egy darab. — így kellett volna Göröcsnek Marseille-ben! — kiáltott, és újra rúgásra tev összes verseit magyarul először Képes Géza fordította 1945-ben. A most megjelenő kötet számára Képes Géza részben újra fordította e verseket, Nagy László a Világirodalom Gyöngyszemeiben megjelent fordításait egészítette ki — így minden egyes vers két fordításban szerepel. Hozzátennénk: a magyar olvasónak igazában hármas élményt nyújtva így, hiszen az eredeti szövegek szépségeinek megismerésén túl két különböző alkatú költő és műfordító Botev-él- ményt is nyomon követhetni belőle.,. Ha van Közép- és Kelet- Európa népeinek történelmi összetartozását dokumentáló művészi produkció, úgy e kötet mindenképpen az. Kis tájékozottsággal. olvasottsággal bárki meggyőződhet róla: „a létfontosságú megértés jegyében” (Nagy László szavai) fogant tájékozódó szándék magas rendű művészetnek lehet bartóki értelemben vett „tiszta forrása”. Nagy László életműve — költészete és műfordításai egyaránt — példázhatja ma is az állítás igazát... (Európa Könyvkiadó, 1970.) LőkSs István emelte lábát. — Andris, net — De már levált egy újabb darab — Te, Andris, nézd! — mutattam föl a ház balkonjára. — A Molnár néni! — Hol? — Ott schirillázott az előbb. Meztelenül. Andris fölfelé bámult. — Tényleg láttad? — Hát persze — _ hazudtam. — Csak rövid ideig volt kinn. Biztosan, mert hideg van. — A teljes meggyőződés kedvéért csípőre tett kézzel bemutattam a galoppszökde- lést. Ügy, mintha a tornateremben rohangásznék füttyszóra. — így csinált. Andris röhögött. — Megőrültél? — De szemében még ott volt a gyanakvás. — így! — lihegtem, és karomat a magasba dobálva indiánszökdelésbe kezdtem. — Látod...? — Majd kifigyelem a dolgot — sandított Andris újra a balkonra. Én diadalmasan dobáltam a láthatatlan to ma ha wkóka t Megfeledkezett a hóemberről. A siker ellenére tudtam, a veszély nem múlt el. Egész nap készenlétben álltam, hogy megvédjem a hóembert. Minduntalan leszaladtam a kapuba... Zoliii...! Ha nekem behordod a havat... ha átázik a cipőd... te gyerek, tegyerek... nem tudtok mit csinálni a vakációban... hát nincs valami úttörőtábor ... „Kérjük a gépjárművezetőket, óvatosan haladjanak, az utak síkosak, és a köd...” Harmadszor mondta be a rádió. Este volt, a ködtől nem lehetett látni a hóembert, de én még mindig őt néztem a kapualjból, amikor jött a Lili meg a férje. — Megfagysz, te gyerek! — Ez nem gyerek — javította ki Lili a férjét — Ez a Zoli. Nem fázol, Zolika? Megráztam a fejem. — Nem, nem fázom. ök felmentek, én lent maradtam. Amikor a köd egészen bebugyolálta a lámpákat oda- lopódzkodtam a hóemberhez. Visszatapasztottam azt a darabot, amelyet Andris lerugdalt. Lassan egyenesedtem föl, közben végigcirógattam a kezét meg a hátát. Azután megálltam előtte. Két karomat oldalt nyújtottam, táncolni kezdtem körbe-körbe kitárt karral, markomba s*r rítva a levegőt. WSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSrSSSSSSSSSSSSSSSá ’SSSSTSSSSSS/SSSSSSSSSSSSASSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ
