Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-08 / 158. szám

Karnevál Egerben Három bemutató egy igazi siker Mielőtt folytatnám a kar­neváli tudósításomat, kissé kényelmetlen kötelességnek teszek eleget. Mint ahogyan olvasóink tapasztalták, ked­di lapszámunkban a nyomda ördöge karneváli tréfát űzött velünk, a lengyel Arabeska együttes csinos lányait elke­resztelte az Allati díszszem­le színjátszóinak, • e szatiri­kus műsor derék szereplőit pedig az Arabeska lányai­nak. Miután most képzelet­ben visszafordítottuk a meg­cserélt képaláírást, következ- ijt a beszámoló a színjátszó rrnevál újabb eseményei­Ügy látszik, az egriek meg­szokták, sőt megszerették ezeket a vidám programo­kat. Mi másnak tudható be az újabb érdeklődés, amely­nek hétfőn este voltunk ta­núi. A Fagylaltkertet most is megtöltötte a közönség, s a program bevezetéseként szívesen hallgatta az egri szimfonikus zenekar műsorát Farkas István vezényletével. Ezután került sor a szín­játszó találkozó egyik legér­dekesebb. s hadd tegyem hoz­zá, legötletesebb produkció­jára. Egy diákokból álló együttes, a hajdúnánási iro­dalmi színpad mutatta be a műsorát Visszapillantó cím­mel. A műsor írója és ren­dezője, Czeglédi Lajos nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy visszapillantson 25 esztendő történetére, kira­gadja a történelmi és társa­dalmi szempontból leglénye­gesebb mozzanatokat, emberi magatartásokat, s mintegy görbe tükörből kivetítve, a közönség elé tartsa; így tör­tént, ilyenek ■voltunk, ilye­nek vagyunk. E társadalmi groteszk nagyszerűen sike­Egy jelenet a tavernái műsorból. (Foto: Kiss Béla) rült, a közönség jól> „vette” a lapot, sókat nevetett és tapsolt ennek az őszinte, igazmondásra törekvő mű= sornak. Elismerés illeti ezért a bemutatóért az író-rendezőt és a népes szereplőgárda va­lamennyi tagját. A másik két műsort már nem dicsérhetem ilyen egy­értelműen. Az Agria Taver­nában, zsúfolt ház mellett került bemutatásra E. Mitc­hell A rumra cserélt feleség című komédiája, a Szekszár­di Központi Színjátszó Együttes előadásában, Hala­si Béla rendezésében. Nem mondom, a szekszárdiak te­hetséges színjátszók, produk­ciójuk mégsem érvényesült, a Taverna szűk dobogóján^ Vitatható az is, kell-e egy ilyen jellegű komédia ezen a nyári karneválon, de lehet vitatkozni azon is, vajon a Taverna alkalmas-e színját­szásra. Véleményem szerint nem, %■ A várban megrendezett újabb bemutatónak is rosszul választották meg a hely­színét. Racine Pereskedők című komédiája nyilvánva­A rádió és a Bartók-jubileum Szabó László — Sólyom József: 9. A beszélgetés angol nyel­ven folyt és Arthur Rosebo- rough egy erősen déli kiej­tésű hangot hallott: — Mr. Calvet, ön ugyebár a Securité Militaire tagja? — Igen, az vagyok. — ön közreműködött egy amerikai állampolgár Mr. Bedeaux letartóztatásában. — Igen, pontosan így van. — Tudomásom szerint el­vitt bizonyos papírokat Mr. Bedeaux szállodai szobájá­ból és ezeket átadta a fran­cia Securité Militairenek. — Ez nem így történt. Az egyik ügynököm hozta el a papírokat, azonban valóban én voltam az, aki átadta ezeket a Securité Militairé- nak. Ügy véltem, hogy ez a legbiztosabb hely, ahol ilyen fontos iratokat hagyhatok. Megtudtam azonban, hogy az iratok eltűntek. Beláthat­ják, erről nem tehetek. Nem felelhetek értük, miután én már átadtam a dokumentu­mokat. — Ez így nem megy — mormogott dühösen a déli kiejtéssel beszélő FBI-ügy- nök. — Meg kell kapnunk az összes másolatokat! Hol vannak? Értse meg, hogy nem akarunk a francia kor­mányhoz fordulni, ez tisz­tán amerikai ügy. Követeljük a másolatokat! Tudnia kell, hogy megsértette azt az egyezményt, amelyet az USA az ideiglenes kormányzattal kötött. Gyakorlatilag mi le­tartóztathatnánk önt, Mr. Calvet, azért, mert amerikai tulajdont kobozott el és jog­talanul bebörtönöztetett egy amerikai állampolgárt. — Roppant sajnálom. Ezt a tévedést azonban úgy lát­szik túlbuzgóságból követ­tem el. Azt hittem, hogy önöknek segítek. Valószínű­leg tudják, uraim, hogy én a háború alatt Amerikát se­gítettem Vichy és a tengely­hatalmak ellen. — Hagyjuk az időhúzást! Mondja meg nyíltan: hol van a másik három készlet fotókópia? • ­— Nem tudom már visz- szaszerezni azokat. Kettőt A Bartók évforduló ünnep­ségeiből kiveszi részét a Ma­gyar Rádió is. A jubileum rádiós eseményeiről, a kül­földi adóknak szánt progra­mokról Petur György, a rá­dió zenei főszerkesztője tájé­koztatta az MTI munkatár­sát: — öt világrész 124 külföl­di rádiójával tartanak kap­csolatot, s így a nagy zene- költő jubileumának ünneplé­sekor nemcsak a magyar kö­zönségre kell gondolnunk. — Már jó előre számol­tunk a megnövekedett igé­nyekkel és számos új Bar- tók-felvételt készítettünk, valamennyi ‘sztereo adásra alkalmas. Felvettük a többi között Kocsis Zoltánnal a II. zongoraversenyt, a Tánc- szvittet és Három etűdöt, kó­rusművekét a rádióénekkar­ral és a Néphadsereg Mű­vészegyüttesének kórusával. Szalagra rögzítettük „A cso­dálatos mandarin” teljes ze­néjét a rádiózenekarral, Kó- rody András vezényletével, a 2. hegedűrapszódiát Se­bestyén Ernő, #5artók négy siratój át Tusa Erzsébet, az 1. rapszódiát Perényi Miklós és Szűcs Lóránt tolmácsolásá­ban. A rádió Bartók-emlék- műsorairól magyar—francia nyelvű kiadványt készítet­tünk, amelyeket megküldünk valamennyi partnerünknek, hogy idejében be tudják je­lenteni, mely műsorainkat kívánják átvenni. — Programunkban szere­pel a többi között hangver­senyek, zeneművek bemuta­tása és nevezetes személyi­ségek emlékezései a nagy zeneszerzőről. — „A hét Bartók-műve” című, novemberben induló ismeretterjesztő sorozatunk­ban minden hétfőn egy-egy Bartók-művet elemeznek ne­ves zeneesztétáink, majd az alkotást a héten még három alkalommal három különböző adón, más-más előadásban sugározzuk. A „Miért szere­tem Bartókot?” sorozatban ismert személyiségek Bartók­ról szóló vallomásait perget­jük le. (MTI) lóan jó darab. De nem az egri várban, a püspöki pa­lota előtt! A jó levegőn kí­vül az égvilágon semmi nem indokolta, hogy ezt a né hány négyzetméteren is el­játszható komédiát ilyen nagy szabadtéri körítéssel mutassák be. Pedig az egri közönség most is megtisz­telte érdeklődésével e bemu­tatóit, szép számú közönség előtt játszhattak a Komlói Bányász Színpad tagjai. Nem rajtuk múlott, hogy az író humora nem jutott el a kö­zönséghez. Az előadást Nagy Mihály rendezte. Kedden délelőtt szigorúan szakmai síkra terelődött a program, a megyei művelő­dési központban találkoztak a színjátszó csoportok ve­zetői, rendezői, a meghívott szakemberek, s kicserélték véleményeiket, tapasztalatai­kat. Ma délelőtt 9 órakor az egri piacon ismét találkoz­hat a közönség a karnevál színjátszóival és a lengyel Arabeska együttessel. < (márkusz) amerikai szervezetnek adtam át, egyet pedig az angolok­nak. Biztos vagyok benne, hogy két kéázlet már Wa­shingtonban van, a harma­dik pedig megérkezett Lon­donba. Bizonyára az FBI nem kifogásolhatja azt a tényt, hogy az amerikaiak... — Milyen szervezeteknek adta át a fotókópiákat? — Hosszú időt töltöttem a titkosszolgálatban. Nem mondom meg azoknak a személyeknek vagy szerve­zeteknek a nevét, amelyek­kel együttműködtem, még akkor sem, ha a maguk honfitársairól van szó. Meg kell bocsátaniuk, de ezek a mi krikettünknek, vagy ha úgy tetszik, baseballunknak a szabályai... Roseborough hallotta, hogy az amerikaiak dühösen ta­nácskoznak. Végül is a chi­cagói döntött: — Mr. Calvet, gyerünk az ön lakására a másolatért. A kocsim itt áll a sarkon. — Jacques testvérem ép­pen otthon tartózkodik. Ha kívánják, telefonálhatok ne-5 ki. hogy hozza el a csoma­got. — Oké. Miközben Guy Calvet az üzlethelyiségből a kis irodá­ba, a telefonhoz sietett, a két FBI-ügynök vitatkozott egy­mással : — El kellene intézni ezt az alakot. — Mit érnénk vele? — Eggyel kevesebben ke­vernék a port Mr. Bedeaux körül. — Nincs semmi értelme, hogy jól megtáncoltassuk a fickót. Valószínűleg tényleg eljuttatta a dokumentumo­kat a CIA-nak. az OSS-nek és az angol titkosszolgálat­nak. Százat eay ellen, hogy sohasem kaoiuk meg eze­ket a papírokat. E pillanatban tért vissza Guy Calvet. — Öt perc múlva itt lesz­nek a fotókópiák. — Nem kívánunk Upém­Kodály sikere Amerikában A Sunday Star című wa­shingtoni hetilap vasárnapi kulturális melléklete hosz- szabb cikkben foglalkozik Kodály Zoltán zeneoktatási rendszerével. A Kodály- módszert és általában a magyar zenei nevelési rend­szert nagy elismeréssel mél­tató tanulmány abból az al­kalomból íródott, hogy az amerikai könyvpiacon is megjelent Szabó Helga „A zenei nevelés Kodály-mód- szere” című kötete. Az utóbbi időben rendkí­vül megnövekedett az érdek­lődés, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy „számos nyári tanfolyam indult és indul országszerte a Kodály- módszer tanulmányozására” — állapítja meg a lap. Egyhetes „Kodály nyári egyetemet” rendeznek a többi között a Massachusetts állambeli Wellesley-ben mű ködő Kodály-intézeíben, a New Yersey állambeli Prin- cetonban, a baltimore-i Kon­zervatóriumban, a texasi Houstonbah, a New York ál­lambeli Rochesterben, az in dianai Evansville-ben, a New York-i Manhattan Zeneisko Iában és másutt. (MTI) két jen ni e csúnya ügyben ön ellen, Mr. Calvet — mondotta a chicagói. — Okunk van azt hinni, hogy a dokumentumok legna gyobb része hamisítvány. Valamilyen célból néhányan feltűnő ügyet akarnak produ kálni. Rövid ismeretségünk alatt úgy tűnt, hogy ön, Mr. Calvet okos ember. Adott esetben egy öntől származó kijelentés tisztázná Mr. Be- deaux-t. Természetesen így el' tudnánk intézni, hogy sen­ki se indítson semmiféle el­járást ön és társai ellen. Guy Calvet nyugodtan, de hangjában érezhető hideg dühvei válaszolt: — Barátaim, én francia vagyok. Igaz, nálunk történt meg a Dreyfuss-per. Igaz az is, hogy volt egy Vichy-kor- mányunk, sőt az .is igaz, hogy az önök jóvodából lé tezik jelenleg Giraud tábor nők ideiglenes kormányzata is. Szeretném azonban, ha megértenék, hogy közülünk nagyon sokan, a legtöbb francia, beleértve jómagá­mat is, mélyen szégyelljük ezeket a tényeket. Azt állí­tani, hogy a papírok hami­sak, amikor kétségbevonha tatlanul tudom az ellenkező­jét, ez egyenes aljasság. Azt kívánni, hogy hazudjam egy áruló, kutya megvédelmezé se érdekében, nem uraim, ez semmiképpen sem fog men­ni. Ügy gondolom . ., A chicagói FBI-ügynök közbevágott: — Senki sem kérte arra hogy hazudjon, ön is ép­pen olyan jól tudja, mint én. hogy ... E pillanatban Guy Calvet hangja csattant: — Én tudom, hogy mások azok, akik segítették Ameri kát a nácizmus elleni harc ban, most börtönben vagy koncentrációs táborban szén vednek, kizárólag azért mert az önök hazáját szol gálták. IFolytatjuk) Az irodalomtörténet ismeretlen fejezete... Amikor Vörösmarty Baracskán elégette verseit Irodalomtörténetünk alig tíz olyan költeményt tart számon, amelyet Vörösmar­ty Mihály a szabadságharc leverése után irt. A világo­si nagy tragédia után mind­össze hat évig élt még Vö­rösmarty. De vajon elképzel­hető-e, hogy a hazáját vesz­tett költő mérhetetlen fáj­dalma, majd a reménytelen pesszimizmusából újjászü­lető optimizmusa csupán e néhány, alig tíz költemény­ben kapott kifejezést? Hogy mennyire nem "gy volt, ér­dekes feleletet találunk er­re egy múlt századbeli „né­pi író”, Boross Mihály em­lékirataiban, amelyeket 1882- ben két füzetben jelentetett meg a székesfehérvári Vö­rösmarty nyomdában. Az ó-szőnyi szegénysorsú parasztgyerekből a szabad­ságharc idejében Fejér me­gye alispánjává lett író, aki Világos után több hónapig sínylődött a pesti Újépület­ben, 1850. tavaszán Baracs- kára költözködött. Vörös­marty Mihály, miután több hónapos bujdosás után meg­tudta, hogy Haynau nem in­dít ellene büntető eljárást, Boross Mihályt kérte meg, hogy nem tudna-e neki Ba­racskán szállást szerezni, ahová családjával költözhet­ne? Boross megkérte Páz- mándy Dénest, hogy enged­jék át Vörösmartynak a Szentivún-pusztán levő üres tiszti lakot, amit Páz- mándy nyomban felkínált Vörösmartynak és még két hold kertet is adott neki. A költő családjával Ba- racskára költözött, itt élt néhány évig. Baracskán, amely egyébként tele volt menekültekkel, a birtokos­családok minden szükséges­sel ellátták a Vörösmarty - család tagjait, úgy, hogy nem nélkülöztek. Esténként a barátok kártyapartira gyűl­tek össze, mindennap más családnál. De ezek az esték mégsem voltak nyugodtak, állandóan félelemben éltek, maga, Vörösmarty is. Boross Mihály emlékiratainak e né­hány mondata mindennél jobban megvilágítja ezt: „Vörösmarty honfiúi elkese­redésében néha-néha írt egy verset, szívet rázót, könny- csavarót, meggyújtotta a gyertyát, felolvasta előttünk, azután a lángok martaléká­ul adta, hogy zsandár kezé­be ne kerüljön”. Itt találjuk meg a ma­gyarázatát annak, hogy iro­dalomtörténetünk csak alig tíz költeményt tarthat szá­mon, amelyet Vörösmarty a szabadságharc leverése után írt. Legtöbb versét nem merte kiadni kezéből, még barátainak sem. Vörösmarty félelme nem volt alaptalan, mint Boross Mihály esete is példázza, akit egy Baracskán megjelent politikai mene­külttel való találkozása mi­att alaptalanul négy évi várfogságra ítéltek, és csak 1854-ben, amnesztia útján szabadult Josephs tadtból, sok magyar fogolytársával együtt. A Margitsziget hétszáz éve Idén már hétszázadik éve viséli mai nevét az egykori Nyálak szigete, amelynek „szép fives kertetskéi” között hunyt el 1271. január 18-án Margit hercegnő, IV. Béla és Laskaris Mária királyné le­ánya. Amint a NATURA sorozat egyik legújabb kötetében, a „Budavári kertek”-ben Gom­bos Zoltán írja, az életét né­pe boldogulásáért áldozó ki­rálylány otthonának, a Do­monkos-rendi apácakolostor­nak a közelében kellett len­nie az első budapesti dísz­kertnek is. Hiszen Mária ki­rályné éppen azért rendelte el 1250 körül a kolostor épí­tését, mert nagyon szerette volna azokban a vérzivataros időkben közelebb tudni ma­gához szeretett leányát, aki akkor még a veszprémi ko­lostorban nevelkedett, . Az apáca-királylány megtagadott magától minden földi örö­möt, de a kor szokása szen rint ápolgathatta a virágo­kat, nyesegethette a bokro­kat, gondozhatta a fákat, és kétségtelen, hogy erre — mint a többi középkori ko­lostorokban mindenütt — itt is megvolt a lehetőség. Annál is inkább, mert ak­kor már volt némi kertkul­túra hazánkban. Már a Géza fejedelem által alapított pan­nonhalmi apátság lakói is a kolostor fái, virágai között sétálgattak és elmélkedhet­tek, sőt a tihanyi bencés apátság 1055-ben kelt alapí­tó levelében már a „kert" szó is előfordul. Biztos, hogy ezt az egyetlen világi örömöt az egyébként állandó önsa­nyargatásban élő Margit testvér is élvezhette a Nyá­lak szigetén, amely akkor kapta mai nevét, amikor a porlandó test már a sziget földjében nyugodott. Úszó szigetek a Velencei-tavon A Velencei-tó ritka termé­szeti érdekességei közé tar­toznak az úszó szigetek. Ezek a fűvel, náddal, sás­sal sűrűn benőtt, '50—60 négyzetméter nagyságú te­rületek a szárazföldről sza­kadtak el, s a hullámok há­tán ■ lassan vándorolnak a tavon. Jelenleg három ilyen úszó szigetet tartanak szá­mon. Az egyikre — pihenőhely­ként — még kunyhót is épí­tettek a természet adta épí­tőanyagokból, nádból, sásbók r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents