Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-08 / 158. szám

MAI MŰSOROK1 Ráclfr KOSSUTH 8.30 Operarészletek. 9.00 Tatay Sándor: Éjféli mise. 9.20 Régi melódiák. 10.05 Zenekari muzsika. 11.30 A Szabó család. 12.20 KI nyer ma? 13.30 Tánczene. 13.15 Népi zene. 13.45 Válaszolunk hallgatóinknak. 14.00 Kamarazene. 14.34 Operettrészletek. 15.10 Kóruspódium. 15.20 Rádiójáték gyermekeknek. 15.48 Fúvósmüvek. 16.05 Muzsikáról fiataloknak. 16.38 Acstörténetek. ‘ 17.20 Operarészletek. 17.50 Világgazdasági figyelő. 18.05 Sosztakovics: Két,prelú­dium és fúga. 18.18 Népzenei magazin. 19.30 Brahms: Kettősverseny. 20.05 Töltsön egy órát kedvenceivel 1 21.08 Gondolat. 21.48 Népi muzsika. 22.20 Kamarazenei hangverseny. 23.20 Operettrészletek. PETŐFI 5.05 Tommy Tom. Mesejáték. 8.29 Könnyűzenei híradó. 9.14 Bach-müvek. 12.00 Igor herceg .Részi. 12.48 őserdőben, sivatagban. 13.03 Szimf. zene. Kettőtől — hatig . . . 18.10 Kis magyar néprajz . 18.15 Utak, terek, emberek. 18.45 Debussy-művek. 19.25 Riport. 19.34 Finn népi műsor. 20.28 Szemelvények a mongol irodalomból. 20.57 Losonczy: Zongoraverseny. 21.16 Händel pályakezdése Hamburgban. 21.46 Az aratóünnep. 22-06 Lemezgyüjtők húsz perce. 22.26 Népi zene. 23.15 A XX. század zenéjéből. MAGYAR 9.00 Delta. 9.25 Gelléri Andor Endre írásai­ból! 10.30 A nyugtalan Amerikában. 10.50 Színház! variációk. 11.15 Váci Mihály emlékműsor. 17.58 Hírek. 18.05 18.30 19.05 19.25 19.45 20.00 20.20 21.00 21.25 22.00 Emberek és gépek. Bolgár esztrádmüsor. A 24 óra . . . Esti mese. ,,Nevess!” Dók.-film. Tv-híradó. Mit tenne ön, az és helyemben? Ewa Demarczyk énekel. Körkérdés: A fájdalom nyomában. Tv-híradó. POZSONYI 17.10 Dalműsor. 19.00 és 22.00 Tv-híradó. 19.50 Dalok. 20.00 Doktor Schlüter. '(NDK tv-filmsorozat.) Fíf*** EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon. 22-33) ■ Az előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. A halott gyanús NDK-film. EGRI BRODY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor, ölj meg csak csókolj! Színes olasz—francia film. EGRI KERT: Az előadás kezdete: 8 órakor. A Szent Péter-haClmúveliii Színes olasz—francia—NSZK film. EGRI BÉKE: Krebsz az isten GYÖNGYÖSI PUSKIN: Bye, bye Barbara! GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Tragédia az őserdőben HATVANI KOSSUTH: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországban [OHM ÜGYELET Egerben: 19 órától csütörtök reg­gel 7 óráig a Bajesy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától csütörtök reggel 7 óráig a Jókai utca 41. •zám alatti rendelőben. (Tele- 17-27.) S V éradónap a KAEV-nél... Kiránduláson az asszonyok . . . JNem tartjuk korrekt eljárásnak . . . Gyöngyösi bosszúságok . . . Segítséget kér . . . Minden üzemben hagyo­mányossá válik lassan a vér- adónapok megszervezése. Legutóbb Egerben a KAEV- nél szervezte meg a megyei kórház vérellátó osztálya és a helyi Vöröskereszt az ön­kéntes véradónapot. Szarvas János olvasónk így számolt be az eseményről: „Üze­münkben is eljönnek minden évben a véradónapra. Az egyik irodát laboratóriumnak rendezik be, a másikat orvosi rendelőnek, a harmadik szo­bában az adminisztráció van. A klubszoba valóságos kór­házi képet mutat. A fogason fehér köpenyek és csuklyák a donorok beöltöztetéséhez. Az egyik sarokban fehér té­rítővel fedett asztal, rajta' üvegek, naplók, blokkok és véradójelvények. Az ablakok mellett négy magas véradó­ágy, minden ágynál egy nő­vérke, aki kedves szóval biz­tatja a véradókat. A mi gyáregységünkbe a legutóbbi véradónapon minden ötödik ember jelentkezett térítés- mentes véradásra, s így 25 liter vért adtak a betegek­nek. A dolgozók és a veze­tők egyaránt jól vizsgáztak emberségből, segíteni akarás­ból. Szűcs Ferenc hatvani tudó­sítónk egy kedves élménye­ket adó kirándulásról szá­molt be. A kirándulást a hatvani Lenin Termelőszö­vetkezet nőbizottságga szer­vezte a szövetkezetben dol­gozó asszonyok részére. Száz­tízen utaztak le két autó­busszal, hogy egy napot tölt­senek el a hevesi strandon. A kirándulás költségeit a termelőszövetkezet fedezte. Az asszonyok pihenéssel, für­déssel töltötték el a napot, a főzésről közösen gondoskod­tak. A kirándulás valameny- nyi résztvevője a szövetkezet szocialista brigádjaiban dol­gozik. A tiszanánai ÁFÉSZ-töl Gőz Gyuláné keresett fel bennünket levelével. „Mar­saiké János tudósító cikké­ből tudtuk meg, hogy a Sü­tőipari Vállalat kenyérboltot létesít Tiszanánán, s Ígérik, hogy sem a kenyér minősé­gével, sem a kiszállítás ide­jével, sem a péksütemény- választékkal nem lesz prob­léma. Az ÁFÉSZ dolgozói felháborodva olvasták a sü­tőipar közleményét, és felte­szik a kérdést: vajon ha a saját boltjába időben tudja kiszállítani a kenyeret a sü­tőipar, miért nem tudja Ugyanezt megtenni az ÁFÉSZ boltjaiban is. Amióta a kiskörei üzem szállítja a pékárut a tiszanánai ÁFÉSZ boltjaiba, nem lehet kapni zsömlét Az a válasz, hogy Kiskörén ezt nem tudnak sütni. Ha a boltvezető kifo­gásolja a kenyér minőségét, a válasz az. hogy másnap az a bolt nem kap kenyeret.” „Mi hívei vagyunk minden olyan kezdeményezésnek — írják a tiszanánaiak — amely a lakosság jobb ellátá­sát igyekszik biztosítani. Az­zal azonban nem értünk egyet, hogy a sütőipar a ke­nyérellátási gondokon csak a saját boltjaiban tud segíteni. Gyöngyösi olvasóink ismét felkerestek bennünket, segít­ségünket kérve bosszúságaik orvoslásához. íme a pana­szok: Három hónapja már, hogy a Vachott Sándor utca kövezetét felszedték, a csa­tornázást felújítják, ezt kö­vetően újra betonozzák az utat, s megszűntetik az itteni áldatlan állapotokat. Ebben az utcában nem lehetett jár­ni, a járdán bokáig ért a por. vizes időben a sár. Az építkezés megkezdését min­denki elégedetlen vette tudo­másul. Sajnos az építkezés­nek kellemetlen mellékkörül­ménye is van. Korábban Pásztó, Gyöngyöspata és Gyöngyösorbszi felé ezen az úton mentek az autóbuszok. Most a forgalmat a Puskin és a Beloiannisz utcákra te­relték át. Ezek az utcácskák szükek, a reggeli és a délu­táni csúcsforgalom idején sokszor perceket vesztegel­nek az autóbuszok, hogy a Fő térre érjenek. Jó lenne ezeket a terelő utakat egy­irányúvá tenni, s így a for­galom is zavartalanabbá vál­hatna. A másik panasz a 80-asról érkezett. A déli városrész utolsó negyedének építése lassan befejezéséhez közele­dik. Csaknem tízezer ember lakik itt most már. A szol­gáltatások sajnos nem "tarta­nak lépést a városnegyed nö­vekedésével. Hiányzik a ci­pész, szabó, vasiparos rész­leg, ruhatisztitásért és más szolgáltatásért szintén be kell menni a városba. Az élelmi­szerüzletek kapacitása már régen szűk. A szórakoztató üzemegységek állandóan zsú­foltak, és ez meglátszik már a berendezésükön is. Bár az Olimpia Étterem II. osztályú, az ülőalkalmatos­ságról már régen lekopott a kárpit. A* hanyag szigetelés miatt beázik a tető. Ideje lenne ezeket a panaszokat is orvosolni. Föld körüli repülések; tegnap, ma és holnap 5. Az ember szerepe az irányítási rendszerben A földi irányító központ­ból küldött tudósítások egyi­kében rámutattak, hogy a Szojuz 9. repülése során — a pályamódosítás alkalmával — az egyik segédrakéta üze­mét — a feladatnak megfe­lelően — századmásodpérc- nyi pontossággal tartották fenn. A pályamódosítás és más tevékenység pontossága nem utolsó sorban az ember —gép, viszonyától függ, más­képpen úgy is mondhatjuk, mennyire van összhangban a kézi irányítás az automatikai rendszerekkel. A kérdés fon­tosságára utal, hogy a Szo­juz 9. repülése során nagy figyelmet szenteltek ennek a problémának. Már az első • „munkanapon” Nyikolajev kísérletekbe kezdett, ame­lyek az ember szerepét hi­vatottak tisztázni az irányí­tási rendszerben. Az ember fontos láncsze­me — adott esetben az űr­hajósokról van* szó — az irá­nyítási rendszernek, másrészt a berendezéseknek alkalmaz­kodnia kell az ember igé­nyeihez. Mindent automatizálni nem célszerű, sót, veszélyes is. Nem célszerű, mert rop­pant bonyolulttá teszi a be­rendezéseket — mikor pedig ember Van a fedélzeten —, másrészt a legkisebb, vi­szonylag jelentéktelen hiba is megbéníthatja az auto- matikát. Az ember jelenléte lehetővé teszi a hibák gyors kiküszöbölését, vagy a meg­hibásodott berendezés kikap­csolását, egyszóval rugalma­sabbá válik a rendszer. Miként nem lehet mindent automatizálni, úgy nem sza­bad mindent az emberre bízni. Fizikailag képtelen a hozzá érkező — és " az irá­nyításhoz szükséges — in­formációtömeget feldolgozni. Az ember nem helyettesít­heti a számítógépet és képte­len, áttekinteni a rendkívül gyorsan lejátszódó folyama­tokat. A kérdés kulcsa az, hogy meg kell találni az ember és a gép között a feladatok optimális megosztását. Az összes esetre vonatkozólag senki sem szolgálhat egysé­ges, mindenre érvényes re­cepttel, de az általános el­vek kidolgozhatok, ez volt az egyik célja az Szojuz 9. repülésének. Az egyik megfelelő megol­dás az lenne, hogy a fedél­zeti berendezések automati­Az íjak „doktora W Vida József neve nem ismeretlen az íjászok között. Tagja volt az íjászválogatottnak, edzője a Typog- raphiának, jelenleg a VII kér. Rottenbiller utcai pince- műhelyében az országban egyedül javítja a sportkörök íjait. (MTI foto — Benkő Imre felv.)-f?ss*sssstssssss/ssss///ssssssf/s*ssssssssjsssss/sssssssrfssffsrsss/'fs."fsf/ssss//s//s.'ssy/y/'>ss//srsssj/sssssssys//ssss/tss/s*s/sssssssssssss/ss/ss/sss/ssss/ss/sssss/sfs/ss/-sj Ideges vagyok. Már jó ide­je figyelem magam, milyen ideges vagyok, és nem tu­dok rájönni, mi lehet az oka, hogy ilyen ideges vagyok. Viszont egyre idegesebb va­gyok attól, hogy ilyen ide­ges vagyok, és még idege­sebb vagyok attól, hogy nem • tudom, mi okozhatja, hogy ilyen ideges vagyok. Ma már különben sem kell egy kis vacak idegesség miatt zaklatni az orvost, te­le vannak orvosi tanáccsal a lapok: mit kell tennem, hogy friss legyek, elégedett és úyugodt? Egyszerű: reggel zuha­nyoznom kell. De nem for­ró és nem hideg, csakis lan­gyos vízzel. Utána öltsek magamra könnyű öltözetet, hegy ne izzadjak, mert az kellemetlen, de ne öltsek műanyag öltözéket, mert akkor nem tudok izzadni, és az egészségtelen. Táplálkozzam mértéklete­sen. Nem kell mindent be­falnom, amit elém tesznek, hagyjak meg jócskán belőle. De amit meghagyok, ne te­gyem el holnapra, mert meg­romlik a melegben. És ha már eszem, legyen eszem: ne egyek levest, zaf- tot, kövér húst, tésztát, cuk­rot, kenyeret, mert meghí­zom, és ez árt a vérnyomá­somnak meg a szívemnek. Ne fogyasszak zsírt és vajat, mert szűkíti .az ereket, ne igyam alkoholt, mert tágít­ja az ereket, és ne dohá­KOMLÓS JÁNOS: nyozzam, mert szűkíti az ere­ket. Főzni csak olajjal főzzek, mert az még úgy-hogy el­megy. De olajból se használ­jak sokat, csak keveset, és ami marad azzal kenjem be a bőrömet, mielőtt napra megyek. De a napon ne aludjak egy percet sem. Éjjel alud­jak, és az legalább nyolc óra legyen. Előtte viszont ne va­csorázzam. legfeljebb gyü­mölcsöt, de azt is keveset. Általában: vonjak meg magamtól mindent, amit csak lehet, csökkentsek min­dent, amit csak lehet, és ha már kopog a szemem, akkor legfeljebb túrót egyek. Mert a tűrő nem hizlal, nem terhel, nem szűkít, nem tágít. A túró nem őszit, nem szoroz. A íwró az túró. Ezt javasolják már rég­óta a lapok nekem. És én szót fogadtam, hogy ne le­gyek ideges. Mindent meg­vontam magamtól, és min­dent csökkentettem. Csak egy nem csökkent: az ide­gességem. És ettől még idegesebb lettem. Most még mit von­jak el? A túrót is vonjam el? Idegesen lapozgattam az újságot, és egyszer csak rá­jöttem, mitől vagyok ideges. Attól, hogy esek az újságok rosszul vannak szerkesztve. Mert az egyik oldalon ad­ják nekem az orvosi taná­csot, hogy ne legyek ideges, a másik oldalon adják ne­kem a görögországi puccsot, az indonéz mészárlást, a vietnami háborút, a közel- keleti agressziót, a detroiti négerüldözést, és ezek na­gyon idegesítenek. Mert hiába vigyázok, hóm a víz, amellyel zuhanyozok, langyos legyen, ha forró a helyzet. Hiába csökkentem a tésztafogyasztást, ha a fe­szültség nem csökken. És hiába ügyelek a vérnyomá­somra: ha azt olvasom, hogy mit müveinek, a guta kerül­get. Azt hiszem, az én diétám önmagában nem is elégsé­ges. Túró ide, túró oda, itt valamit tenni kell még az idegesség ellen. Diéíáz- tatni kell azokat is, akiknek a mohósága, ha olajról van szó — nem arról, amivel ne­kem főznöm kell — meg profitról■ van szó, úgy lát­szik, nem csökken. Mert ha nem fogjuk őket is szigorú diétára, akkor az én diétá­mat is megette a fene. Ak­kor egy napon megtörtén­het, hogy éppen enném a tú­rót, amikor kiderül, 'hogy ■már nem is vagyok. És a vi­lág is eltűnt. Csak a túró maradt meg. (A szerző Fő a fejünk című könyvéből.) kusan végzik munkájukat, de az ember szükség esetén közbeavatkozhat és átveheti az irányítást Ez különösen akkor fordulhat elő, ha a rendszer valamelyik eleme meghibásodik, vagy a fela­dat bonyolultsága meghalad­ja az automatika lehetősége­it. 1965 március 19-én, a Voszhod 2. _ Beljajevvel és Leonovval a fedélzetén befejezete az űrrepülési programot és vissza kellett térnie a Főidre. Az űrhajó navigációs rendszerének biz­tosítani kellett a megfelélő helyzetet a fékezőrakéták bekapcsolása előtt. A be­rendezés meghibásodott és a betájolást nem tudta elvé­gezni. Ezért a következő for­dulóban Leonov kézi irányí­tással hozta az űrhajót a kí­vánt helyzetbe. Egy másik eset. Az első holdexpedíció résztvevője — Armstrong űrhajós — mond­ta ei szovjetunióbeli látoga­tása alkalmával, hogy a holdkomp automatikája egy kráter szélére kormányozta őket, ahol személygépkocsi nagyságú kövek hevertek a talaj felszínén. A baleset el­kerülésére — az pedig fel­tétlenül bekövetkezett volna — kézi irányítással a kráter másik oldalára repültek át, ahol viszonylag sima volt a talaj. A másik célszerűnek lát­szó módszer, hogy az irányí­tást szakaszokra bontják és azok egy részét az automa- tikára, más részét az ember­re bízzák. Erre jó példa a Szojuz 4. és a Szojuz 5. űr­hajók összekapcsolása a vi­lágűrben. Kezdetben a meg­közelítést atomatika végez­te, az ember csak a megfi­gyelő szerepét játszotta. A százméteres határ átlépése után az „aktív” űrhajós irá­nyítását Satalov vette át. "A Szojuz 4. kézi irányítással közelítette meg — egészen az összekapcsolásig — a má­sik űrhajót. Az űrhajók korszerűsödé­sével az űrhajósok egyre na­gyobb szerepet kapnak az irányításban. A Voszhod-űr- hajón a kézi irányítási rend­szer csak „vésztartaléknak” számított, a fő szerepet az automatika játszotta. A Szo- juz-űrhajókon viszont a kéj­rí irányítási rendszer a fő. Az űrállomások esetében az ember és az automatika közötti munkamegosztásnak mi • lesz az optimális formá­ja? Feltehetően az ilyen űr­állomásokon a személyzetet felmentik a pályamódosítá­sok kézi irányításától, hogy figyelmüket teljesen a ku­tatásoknak szentelhessék. A pályamódosításra, még in­kább az áttájolásra legin­kább akkor lesz szükség, ha a kutatás körülményei meg­kívánják. Elégséges lesz be­programozni a kívánt hely­zetet és az automatika az ember közbeavatkozása nél­kül a megfigyelő állásba hozza az űrhajót. Ami viszont megfelel a passzív jellegű űrállomások­nak, közelről sem elégíti ki az aktív repülő kozmikus testeket, pl. az utánpótlást szállító'űrhajókat. Ezek sok­ban emlékeztetnek majd a repülőgépekre, meglehet, startolni is hasonlóképpen fognak. A szállító űrhajó minden fokozata repülőgép­ként visszatér a Földre, míg végül maga az űrhajó^ is. Visszatérése után ellenőrzik, feltöltik üzemanyaggal és in­dulhat a következő útra. Ekképpen a rendeltetéstől és a jellegtől függően fogják az űrhajók irányítási rend­szerében az automatikai és a kézi irányítást összehan­golni az optimális hatás ér­dekében. Egy biztos, az irá­nyítható űrhajók fedélzetén az automatika és az ember között betartják a „barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződést”. J. Marinyin — APN ISIO, július 8., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents