Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-01 / 152. szám
I I t Ui szállók Szocsiban A nagy kék jelzés vagy A hűség jutalma Magyar film Lehet, kérem, választani, amint fent látható, két címe is van ennek az új magyar filmnek. S nem szűkös a műfa ji meghatározása sem: ironikus fílmgroteszk. Űgv látszik, a film alkotói szinte kergetik a műfaji kategóriákat, s mert nem szeretnél!: a sablonos skatulyát túlmixelni, ötleteiket és bizonyos értelemben stílusaikat is. így e filmkoktél — amit nyári szórakozásként és természetesen örök tanulságul nyújtanak át a nézőnek — túl jól sikerül, túl sok ízt tartalmaz és éppen ezért elveszik benne az igazi aroma, az, amelyik meghatározója lehetne az egésznek. Pedig úgy indult, jó film lesz. Az alapötlet legalábbis kitűnő. Arról van szó, hogy az egyik oldalon van egy csinos fiatal asszonyka, aki az érdekesen csengő Anusi névre hallgat. Ez az Anusi már nagyon unja férjének turistaszenvedélyét, sőt hóbortjait, különösen azt veszi zokon, hogy az utóbbi időben férje teljesen elhanyagolja, csakis egyedül a turistapartnert látja benne s nem a nőt. Pontosan öt éve tart már az ilyenfajta természetrajongás, amikor végre váratlan esemény történik: Anusi beutalót kap egy üdülőbe. De milyen üdülőbe! Olyan üdülőbe, ahol nem egyszerű, hétköznapi emberek pihenik fáradalmaikat, hanem művészek. És nem is akármilyen művészek! Sznobok, hóbortosak — sőt olykor bolondok! — karrieristák és minden ami ilyenkor belefér. Ezekből a hóbortosokból áll tehát a másik oldal, velük találkozik a nyárspolgárok szürke életét élő Anusi. Hogy előbb rácsodálkozzék erre a különös világra, aztán fellelkesülve átvegye szokásait, fogásait, majd megperzselődjék az első ölelésnél. hogy aztán jöhessen a végső csalódás, a kiábrándulás ebből a díszes társaságból, illetve életformából. Tulajdonképpen nevetnünk kellene, kinevetni a felsült Anusit, aki mind granynak nézte azt, ami csak egyszerűen csillogó, de nem tudunk nevetni, mert az alko-, tők végső soron megsajnál- tatják velünk ezt a szelíd lelkű, de azért kacér teremtést. Jó lenne kinevetni természetesen a férjet is, de ő valahol épp a jelzéseket kutatja. s ezért csak nagy néha jelenik meg a vásznon. Maradnak hát a hóbortosok, az ő magatartásuk gyakran ingerel is a nevetésre. Csakhogy ők nem sültek fel. az ő képviselőjük a történet vége felé a szerelmi légyott helyett nagy élettapasztalattal fuvarozza kocsiján a minisztert. mert ő jól tudja, merre a kék jelzés, vagyis a boldogság, helyesebben az érvényesülés: nem az Anusi karjai között, hanem a miniszter oldalán. 1970. július 1., szerda Nem mondom, jó lett volna kinevetni mind a két életformát, a bohém művészekét és a nyárspolgarbk- szürke életét, egyaránt. Hiába, nem megy! A történetet Hegedűs Zoltán írta, a filmet Nádasy László rendezte. Csak sajnálhatjuk, hogy nem elégedtek meg épkézláb alapötletükkel s ráaggattak plég néhány témát, telegyömöszölték intim, kulisszatitcvkszerű utalásokkal, párbeszédekkel, olyanokkal, amelyeket a nagyközönség nem, csak a bennfentesek értenek. Felhasználtak jócskán a film- előadók módszereiből, majd a jövőt előrevetítve földre hoztak áz űrből még egy csészealjat is, egyszóval megsorozták az ötleteket. S a végén ott ül az ember a nézőtér sötétjében s keresi a nagyszerű témát, amely, úgy látszik, elveszett a sziporkázó ötletek sűrűjében, vagy éppen a boldogságot keresni ment a nagy kék jelzésen. A rendező, vagy az operatőr Ragályi Elemér tehetségét nem vitatom. Mindketten megmutatták, mi mindent tud a bűvös * felvevőgép. Csakhogy ettől még nem jó a film. Mint ahogy nem lett jó a parádés szereposztástól sem. Pedig Latinovits Zoltán játssza a híres költőt. Darvas Iván az ugyancsak híres drámaírót, Psota Irén a nem kevésbé híres színésznőt. S mellettük felvonulnak a filmben a művészeti élet ismert alakjai is főleg abból a célból, hogy jelenlétükkel hitelesítsék a milliót. Megvallom, szívesebben látom őket a maguk mesterségénél — bocsánat, művészeténél — mint színészetet imitálva a felvevőgép előtt. Közülük csak a zeneszerző Vujicsics Tihamér különös hangulatot sugárzó megjelenése «tetszett. Anusit Káldi Nóra játssza? Ezért a bátor szereposztásért csak dicsérni lehet a rendezőt. A fiatal színésznő megszolgálta a bizalmat. Kedvesen, bájosan, és nagyon tehetségesen alakította Anusi szerepét. Nem megvetendő az a tulajdonsága sem, hogy csinos és sokoldalúan szép tud lenni. A férjet Tahi Tóth László játszotta. A kitűnő alapötlet mértéktartóbb feldolgozásával születhetett volna talán egy jó vígjáték. Helyette van egy ironikus hangvételű filmgroteszkünk. De nincs egy jó filmünk. Márkusz László Szabó László — Sólyom József: 3. — Nézd csak, Ella! Ez úgy fest, mintha pontosan rólad írnának: „Szakmájában gyakorlott, jó munkaerő, magányos fiatal nőt keresünk, aki alkalmas1 arra, hogy kiváló adminisztrátor legyen. Részesítse előnyben a karriert a házassággal szemben. Egy nagy részvénytársaság titkárnője lehet. Angol nyelven kívül franciául és németül kell tudnia. Az állás sok utazással jár. A kezdő fizetés havi 400 dollár. Gyors előmenetel biztosítva a megfelelő fiatal nő számára. Hivatkozási szám New York Times 374508 X!” Ella 30 éves maliciózus, gyakorlott titkárnő . volt, és barátnői tudták, hogy egyáltalán nem * kíván férjhez menni. Különösen utazni szeretett. Érthető, hoay minden rábeszélés nélkül is, már másnap jelentkezett a részvénytársaság irodájában, ahol azonnal felvették. Néhány nappal később külön megköszönte Mrs. Geesnek, hogy felhívta a figyelmét a hirdetésre. Tudta, hogy az amerikai, lány állás nélkül van, ezért hálából, mint régi barátnőjét, ajánlotta őt a nagykövetségen. Ott persze hálásak voltak Ellának, mert intelligens, kiváló, s ugyanakkor a politikával mit sem törődő amerikai lányt kaptak gyors- és gépírónőnek. Ugyanezt eljátszották az OSS emberei a török követségen is. Ekkor tűnt fel ' a színen Sidney Black és felesége, Shara. Gazdag philadelphiaiak voltak, akik korábban Párizsban éltek. Mindketten kiváló amatőr limesek és fényképészek hírében álltak. A Qu 2-es csoport ezt a házaspárt használta fel terveihez. Megállapodtak Blackékkal, hogy amerikai múzeumok részére több külföldi országban .népi láncokat és népi viseleteket megörökítő színes filmeket készítenek. A tervek között szerepelt természetesen Törökország, Svájc és Svédország is. Black-ék azt híresz- telték, hogy azért érkeztek Washingtonba, mert elő akarják készíteni expedíciójukat. Kapcsolatot teremtettek az érdekelt nagykövetségekkel és nap mint nap tárgyaltak velük a tervezett utazásról. A házaspárnak pompás lakása volt a Wardman- parkban és gyakran vendégül látták a magas rangú nagykövetségi tisztviselőket. A legtöbbször természetesen a svájci, török és svéd követségek tagjait fogadták. Ezek után természetesnek tűnt, hogy a jókedvű, vendégszerető, gazdag amerikai pár gyakran tűnt fel a nagy- követségek fogadásain is. Az OSS azonban éppen rajtuk keresztül szerezte első értesüléseit a nagykövetségek titkosszolgálati munkájáról. Különösen az bizonyult hasznosnak a Qu 2-es csoport tagjai számára, hogy amíg valamelyik attasé páncél- szekrényében kutattak, másolták az olvasmányait, addig az illető Blackékkal koe- cintgatott a Wardman parkbeli lakásban. Ha az érdekelt nagykövetségi tisztviselő váratlanul hazament, Blac- kék telefonon értesítették a csoport tagjait, akik természetesen sürgősen eltűntek. Így különböző szálak révén a Qu 2-es csooort rájött arra, hogy a török nagykövetség német rendszerű re.it- jelző géppel dolgozik. A gép, sajnos, kíméletlenül üzembiztosnak látszott. Elkerülhetetlenné vált egy mechanikus szakértő, egy fényképész és egy mindenhez értő műszaki szakember bevonása Ezeknek az embereknek együtt kellett megfejteni és egyúttal lemásolni a gép belső működési rendszerét anélkül, hogy az érintés legcsekélyebb nyomát is hagyják a munka után. A Qu 2-es csoport hamar megtalálta emberét: Jimmyt, a reklámügynököt. Ez a fiatalember úgy élt, mint általában a legtöbb amerikai reklámügynök. Imádta a gint, az éjszakázást, és volt egy bohém felesége. Ez a fiú azonban csavaros ésszel volt megáldva, szenvedélyesen szerette a fényképezést, és ezermesteri ügyességgel és lelkülettel rendelkezett. Két hajtűből, egy konzervdobozból akár örökmozgót is tudott rögtönözni egy laposfogó segítségével. Ha valaki képes rá, akkor ez az ember meg tudja fejteni a rejtjelző gép titkát, jelentették a Qu 2-es csoport tagjai a főnöküknek. A rejtjelző gépet azonban a követség nagy páncélszekrényében őrizték. A Mrs. Gees segítségével. bejutott amerikai gépírónő képtelen volt közölni a számtárcsa kombinációját. A Qu 2-es csoport vezetője jól ismerte Fuche őrnagyot, ‘ a New York-i rendőrség bombáosz- tagának hajdani főnökét, aki ebben az időben már a hadsereg kémelhárító csoportjánál dolgozott. Hozzá fordult tanácsért. — A dolog egyszerű — felelte Fuche. — Itt csak Sadie Cohen segíthet. Gyere, pajtás, megkeressük. Sadie Cohen New Yorkban lakott, üzlete a West Broad- wayen, a magasvasút előtt húzódott meg. Útközben az őrnagy is beszélt Sadieről. — Sadie Cohen kasszafúró. Fedőfoglalkozását mint ártatlan civil, egy nyilvános üzletben folytatja. Használt páncélszekrényekkel és zárakkal kereskedik. A mi kedves Sadienk jó csomó időt töltött már a Sing-Sing- ben. Mi se voltunk azonban fejre ejtett fiúk, rendszerint a büntetése letöltése előtt, korábban kiengedtük őt. Mindig visszatartottunk egy vagy két dolgot a feje felett, s így sikerült elérnünk, hogy a mi számunkra is dolgozzon. Egy ízben megszereztük az egyik Gestapo- ügynökség New York-i irattárát. Sadie nyitotta ki nekünk a páncélszekrényt. Ugyanez történt a japán konzulátuson is. Én mondom, öregem, nincsen olyan zár, amit ez az ember ne tudna kinyitni. Sadie Cohen hosszú, keskeny üzlethelyisége szabályos ócskavasraktárnak tűnt A bolt végében egy kis iroda állott elkülönítve, betört, helyenként, foltozott, légypiszkos üvegfallal. Sadie ósdi, redőnyös íróasztal mellett ült és egy kulcsot re- szelgetett. Kis, nocakos öreg zsidó volt, szürke göndör hajjal, amelyen úgy ült! ütött-kopott keménykalapja, mint bánatos tyúk a fészkén: Az őrnagy bemutatta neki társát. — Na, mi újság van, hadnagy úr? — kérdezte az őrnagytól. — Hogy vannak a bombásai? Miben lehetek a szolgálatára? — A kormány megbízásából jöttem önhöz. Mr. Cohen — mondta a Qu . 2-es csoport vezetője. — A háborús erőfeszítések közben néha rendkívüli feladatok Is adódnak. Most például egy bizonyos washingtoni pál- célszekrényt kellene felnyitni. Két kérdéc“m van: vú4- lalkozna-e a feladatra, és mennyit kér fizetésképpen? (Folytatjuk) A Kamélia Szálló 11 emeletes, karcsú, könnyed épülete nemrég készült el Szocsiban. Központi része, amelyet az étteremmel fedett átjáró köt össze, olyan módon helyezkedik el. hogy a szálló bármelyik erkélyéről nagyszerű kilátás nyílik a mindössze 200 méternyire fekvő tengerre és a Kaukázusi hegyek vonulatára. Az új szállónak 184. minden kényelemmel felszerelt egy- és kétágyas szobája van. Hogy a vendégek számára a legnagyobb kényelmet biztosítsák, a tervezők és kivitelezők a legjobbat választották mindabból, amit a szállodaberendezés területén a szovjet és külföldi piac kínált. így kerültek ide finn bútorok, néhány japán cég építőanyagai, az NDK-ban, Magyarországon. Csehszlovákiában, Olaszországban és másutt készült berendezési tárgyak, szovjet műanyagok és kitűnő fafajták. A 300 személyt befogadó- téli terem mellett, amelynek egy része könnyen mozgatható válaszfalak segítségével rövid idő alatt különteremmé alakítható át. az étteremnek van egy 200 személyes nyári terme is, közepén úszómedencével. A remek kilátást biztosító XI. emeleten van az Esti Csilla- gok-bár és az Orosz Trojka elnevezésű, nemzeti eledeleket kínáló teázó. Az elmúlt évben Szocsit 115 ország több mint 200 ezer vendége kereste fel, az elkövetkezendő években más- félszer-kétszer ennyi külföldit várnak a városba. A városfejlesztési tervek szerint Szocsiban az elkövetkező időben 56 000 szállodai férőhelyet kell építeni, néhány szállodát külön az Inturiszt részére. A város központi részén most fejeződnek be az Inturiszt egy másik szállodájának. a 19 emeletes Gyöngyszem Szállónak szerelési munkálatai. Itt 2126 vendég kap majd kényelmes pihenőhelyet. (APN — KS) Az Inturiszt' új szállodájának, a Kamélia Szállónak épület« Szocsiban. (Foto: APD — A, Zsigajlov) Megjelent a Béke és Szocializmus júniusi száma A folyóirat gazdag anyagot közöl a Lenin-centenárium ünnepségeiről, H. Berg és P. Hentges; a moszkvai eseményekről számol be ».Lenin ma is élőbb minden élőnél” címmel. Zaglagyin a lenini eszmék diadalmenetének nevezi a jubileumi ünnepségeket, amelyeket a világ 120 országában rendeztek. ,,A haladó emberiség nemcsak a hála adóját rótta le nagy fiának — írja. A Lenin-centenárium fölmérése is volt annak a történelmi útnak. amelyet a marxizmus—leni- nimzus megtett.” A. Milej- kovszkij írásának címe „Az imperializmus lenini elmélete és a tőkés gazdaságban tapasztalható új jelenségek”. Lenin születésének századik évfordulója alkalmából a kommunista és munkáspártokban nagyarányú tudományod kutatómunka bontakozott ki, amely lehetőséget nyújt a jelenkori kapitalizmus gazdasági és politikai élet.é&eT1 tapasztalható új jelenségek mélyrehatóbb vizsgálatára. A minőségi változások megismerésének elméleti és módszertani alapjait az imperializmus lenini eszméje adja. Ez az elemzés és ennek továbbfejlesztése szemléltető példa arra. hogy milyen fontos az új jelenségek bátor elméleti általánosítása a forradalmi 'harc stratégiájának és taktikájának kidolgozásához. | Fgyéb írások a Béke és Szocializmusból: Meg kell fékezni az amerikai agresszorokat! A kambodzsai invázió az Amerikai Egyesült Államok imperialistáinak újabb gaztette: E. Honecker: 1945. május 8. — történelmi jelentőségű fordulat a népek életében; é. Faion: A Francia Kommunista Párt XIX. kongresszusának téziseiről; C. Ámort: Lenin Prágában; A. Kurella: Humanizmus a szó legnemesebb értelmében; J. Prazsky: Az összeesküvők. Az imperializmus ötödik hadoszlopa; I. Nörlund: Az „északi egység” problémájához; V. Pessí: A Finn Kommunista Párt az egyesülés útján; A. D. A munkásosztály a társadalom megújításának vezető ereje. Olaszország kommunista munkásainak' V. konferenciája: H. Campos. G. Colmán: A diktatúra elleni népi harc fellendülése és a párt feladatai; D. Jadamszu- ren: A szakszervezetek és a munkásosztály Mongóliában; G. Meyers: tJj vonások az Egyesült Államok munkásmozgalmában; F. Fürnberg:, J. Pewsner: A kapitalizmus egyenlőtlen fejlődéséneik néhány aspektusa a két rendszer harcának viszonyai között; V. Plevza, M. Vartikova, Gustáv Husák a szlovák nemzeti felkelésről. (KS)
