Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-01 / 152. szám

KOSSUTH 8.2» Don Pasquale. Részi. 9.00 A III. évezred felé 9.10 Musicalekből. 9.47 Őserdőben, sivatagban. lü.OS Elbeszélés. 10.23 Zenekari muzsika. 11.3« A Szabó család. 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Tánczene. 13.15 Népi zene. 13.45 Nőkről — nőknek. 14.15 Képek C. M. Weber életéből. 14.40 válaszolunk hallgatóink, nak! 15.10 Kóruspódium. 13.20 Könnyűzene. 15.40 Acstörténetek. 14.05 Schumann-dalok. 16.20 Árvízi riportok. 16.40 Kanadai népdalok. 17.20 Mi újság az operában? 18.00 Riport. 18.15 Geiger Stefi hegedül. 18.23 Slágerek. 19.30 Kóródy András vezényel. 20.43 Zenésjátékrészl. 21.03 Adottságok, lehetőségek. 21.23 Népi zene. 22.20 A dzsessz világa. 23.20 Sosztakovies: Szvit Biok verseire 23.50 Liszt-rapszódia. 0.10 Esztrádzene. PETŐFI 8.05 Verbunkosok. 8.45 A Közös Piacról. 9.00 Bécsi klasszikus muzsika. 12.00 Olasz operarészletek. 12.40 Falurádió 13.03 Szimfonikus zene. Kettőtől — hatig . .. 18.10 Kis magyar néprajz. 18.15 Partizánemlékek. 19.00 Muzsikáról — fiataloknak. 19.31 Népi zene. 20.25 Barbara énekel. 20.35 Visszhang. 21.05 Kórushangverseny. MAGYAR 9.30 Kisfilmek. 10.05 Sanzonról — sanzonra... 10.25 Örkény István: A Hanák- né-ügy. (Tv-film.) 11.25 Delta. 17.58 Hírek. 18.05 Két szovjet kisfilm gyerekeknek. 18.35 írók. könyvek, kritikusok. 18.50 Kertbarátok. 19.25 Esti mese 19.35 Udo Jürgens műsora. 20.00 Tv-híradó. 20.20 Szabálytalan nyelvtanóra. 21.25 Parabola. 21.45 Trencsényi-Waldapfel Imre, akadémikus. 22.10 Tv-híradó POZSONYI 19.00 és 21.55 Tv-híradó. 19.50 Doktor Schlüter (NDK film­sorozat.) A sziget. Árvízi műszakok Recsken . . . Hatvaniak a második helyen . . . Felejthetetlen kirándulás . . . Minek a megállótábla, ha nem áll meg a busz . . . Hol intézik ügyünket ? . . . A közvetlen veszély a Ti­sza és a Kőrösök mentén már szűnőben van, de az emberek figyelme még min­dig az árvíz sújtotta terüle­tek felé fordul. Még mindig naponta kapunk leveleket arról, hogyan próbálnak se­gítséget nyújtani az árvíz sújtotta területeken az újjá­építéshez. A Mátravidéki Kő­bánya Vállalattól dr. Gyula Zoltán írt arról, hogy a szo­cialista brigádok egynapi bérüket ajánlották fel az ár­vízkárosultak megsegítésére. Az üzem egész kollektívája összefogott és minden áldo­zatot vállalt, hogy segítse­nek a mérhetetlen pusztulás okozta károk helyreállításá­ban. A vállalat valamennyi dolgozója egy szabad szom­baton és egy vasárnap egy- egy műszakot dolgozott s az így keresett 40 ezer forintot ajánlották fel. A szocialista brigádok tagjai további egy műszakot ajánlottak fel, s a Gagarin szocialista brigád már a harmadik árvízi mű­szakot dolgozza le. A válla­lat pénzzel járult hozzá a megyébe érkezett szabolcsi gyerekek üdültetéséhez. A gyöngyössolymosi bányában átszervezték a munkát, hogy teljes kapacitással termel­hessék a védekezéshez és a helyreállításhoz szükséges építőkövet. A többi üzemek is folyamatos és vasárnapi rakodással biztosították, hogy minél gyorsabban, minél több kő jusson el az ottho­nok fel átütéséhez. Mezőszemeréről Hopka Be­lőné kultúrotthon-igazgató írta, hogy bált rendeztek, amelyen a Climbers-zenekar szolgáltatta a zenét. A zene­kar tagjai tiszteletdíjukat felajánlották az árvízkáro­sultaknak azon túlmenően, hogy munkahelyükön vala- * mennyien hozzájárultak már egynapi bérükkel az árvíz- károsultak segítéséhez. A Várnai Zseni ifjúsági klub vezetősége azt tervezi, hogy Várnai Zseni-estet tartanak, s a tiszteletdíjat szintén az árvízkárosultak rendelkezé­sére bocsátják. Sikeresen szerepeltek a hatvani fiatalok az ünnepi könyvhét egyik , műsorán. A budapesti irodalmi színpa­don rendezték meg a Szövet­kezeti Könyvterjesztő Válla­lat és a rádió „Akiknek tör­ténelem” című ifjúsági ve­télkedőjének döntőjét. A ve­télkedőn olyan fiatalok vet­tek részt, akik öt kijelölt könyv közül egyet megvásá­roltak, a könyvet elolvasták és válaszoltak a mellékelt pályázati szelvényen. Az or­szágos döntőbe bekerült a hatvani szövetkezeti köny­vesbolt csapata. Sikeres fe­leleteikkel a három hatvani középiskolás — Erdélyi An­na, Erdélyi Ágnes és Nagy Katalin — második helye­zést értek el és így a Tátrá­ba mennek táborozásra. Igen szép eredménynek számít ez, hiszen a ., vetélkedőn részt vett több mint nyolcezer diák közül kerültek a hatva­niak a második helyre. Jávor Tiborné egri olva­sónk egy kedves élményt je­lentő kirándulásról számolt be. Ritkán van az ember életében olyan esemény — írja levelében —, ami arra készteti, hogy megköszönje mindazoknak, akik a kelle­mes nanot szerezték számá­ra. A KPVDSZ a napokban két autóbuszt indított Agg­telekre. A szakszervezeti ak­tívákat szállították család­jaikkal együtt. „Férjemmel és három gyermekemmel vettem részt ezen a felejt­hetetlenül kedves és csalá­dias kiránduláson, amelyet a szakszervezet díjtalanul szervezett. Hetven ember nevében mondott köszönetét azoknak, akik szervezték a kirándulást, időt és fáradsá­got nem kímélve, s lehetővé tették, hogy az egész család részt vehetett a felejthetet­len élményt nyújtó kirán­duláson.” Mint minden héten, most 'is estek bosszúságok is. Több horti .dolgozó nevében Csolc- ros Béla horti olvasónk tet­te szóvá, hogv községükben két buszmegálló is van, de sajnos, sokszor előfordul, hogy az autóbuszok nem áll­nak meg sem a büfénél, sem a bisztrónál elhelyezett meg­állótábláknál. Június 21-én például sokan utaztak volna a konzervgyárba dolgozni és a kórházba látogatni, de nem állt meg egyik kocsi sem. így azután több mint húszán lemaradtak. Panaszolja azt is, hogy a buszok nem állnak meg mind a két táblánál. Azt megérti, ha a gyorsjárat nem áll meg, de a többit nem. Előfordul, hogy haza­felé Hatvanból a pesti, vagy a nagyvisnyói járaton csak a bisztrónál lehet leszállni. Több mint két kilométert kell így gyalogolniuk az uta­soknak visszafelé. A kalau­zok azt mondják: nincs megálló. De akkor miért van ott a tábla? Ügy tudjuk, a szabályzat szerint a gyors­járatok kivételével minden autóbusznak meg kell állni a megállóhelyeken, ha le, vagy felszálló utas van. Va­jon, miért nem tartják be? Egerből a Koszorú utcából több aláírással érkezett pa­naszos levél. Még ez év ja­nuárjában történt, hogy az Egri . Városi Tanács a far­kasvölgyi árkot kotrógéppel tisztíttatta. A kikerült isza­pot és törmelékes szemetet a gép a Koszorú utcai házak kertjébe dobálta. Ezt azóta sem szállították el, s így az itt lakók a kertek egy részét nem tudják használni. Már szóban is, írásban is for­dultak a városi tanács me­zőgazdasági és építési osztá­lyaihoz, de sajnos, még csak választ sem kaptak. A kocsik, a buszok nem kint, Rákoson: a ferencváro­si homokban fekszenek. Az Ecserin is van egy nagy táblájuk (Ecseri, 14. és tisz­telhetjük e kegyhelyet úgy is, hogy Autóker, használt , alkatrész osztály, vagy Autóker, Begyűjtési Cso­port.) De a Nagykőrösi úti zsibpiacon túl, a gabonatáb­lák közt. futóhomokon, ame­lyet még a szorgalmas Di­mitrov tsz sem tudott hasz­nálni, bérbeadta a MÉH-nek, itt is találunk temetőt, au­tók, buszok nyughelyét. ★ Az Autóker temetői fölé még ki is lehetne írni: „Fel­támadunk.” Itt még van fel­támadás, generálozás, büty- kölés, átalakítás. Ez az új temető Kispesten van, a Hullai Jenő utcában. De ahol* szétszedik a kocsikat, alkatrészként értékesítik majd, az az Ecserin van. De azért temető mind a kettő. Elmúltunk, egyenlőkké let­tünk. Ki járt ezen Chevro- let-n és ki a mellette rosto­koló kis Fiaton? A rend­számtáblák leszerelve, ’ név­telenség, üres keretek, mint az elcsendesedett csatatér után a katonákul összesze­dett személyazonossági cé­dulák üres szelencéi. Hol akadt el ez az öreg Hillman? Papírcsíkokkal ra­gasztott dekoráció hirdeti hajdani útirányát: „Express London—Szarajevó.” Egyen­lőség van itt, nincs hivalko­dó rendszámtábla előkelősdi- ség: minden kocsira egyfor­ma betűvel, fehér temperá­val ráírják a leltári számot. Itt van ez az utánfutó, va­lamikor luxus campingkocsi. Trösztigazgatóé, divatos nő* gyógyászé, tenoristáé, vagy Váci utcai cipőkisiparosi* volt? A kocsik némák, » vállalat diszkrét, csak egy fehér leltári száma van: 48 —72. És sok olcsó példázat — mint a temetőkert köve­in is — az életről. Hová ke­rült. például az a sárga an­gyal is, az országutak e haj­dani autómentője? S nem­csak arra ad választ: mivé lettünk, hanem miből let­tünk. ö például azelőtt, if­jú korában, mentőkocsi volt, embermentő. Különben itt külön parcellája, sora van a fehér Nysa mentőkocsiknak. Van, amelyik karambolozás­tól kapta a halálos sebet, de a többségük kiöregedett. Ka­lauzom meséli: ezek a leg­keresettebb cikkek. Gépmű­helyek veszik segélykocsi­nak.. s vállalatok használják, anyagbeszerzésre. ★ De az igazi temető az Ecse­rin és a MÉH autóbontójá­ban van. Itt nincs feltárna-' dás. Tizenkét ember végzi ko­mor munkáját. Négy láng­vágó, hét segédmunkás és egy kotrómester azon a te­lepen, amelyet meglátogat­tam. (A mester óriás daru­jával felcsippenti a magas­ba a buszt, avagy rácsap a pléhvázra — mert miből is lettünk? — s szállít.) A ferencvárosi homokban alusszák örök álmukat az országutak Ikarusai, a pesti zajos kék buszok. A nap fel- ragyogtatja kék zománcukat, rajtuk a fehér sorokat: „Csak felszállók részére.” (Nem lát­ja, maga marha, hogy le­szállók?! — Maga a marha, ez a felszálló helye!!) És a busz oldalán a szám. (Ha so­kat vitatkozik, felirom a szá­mát és feljelenteni! — Tes­sék csak felírt)),:>és feljelen­teni!) 82—22. Hát ez lett a 82— 22-esből. Fel lehet írni, pa­naszra lehet menni. Reklám­cédulák még az ablaklécek felett. „Vegyen Ön is részt vállalatunk téli akcióján!” „A szépség titka az erő tit­ka. A Sportolj velünk soro­zat új könyve!” A szépség titka: a megroskadt kéktestű busz padlója kinyitva, alatta szép, friss júniusi fű növek­szik. Már nevük sincs. Nem is buszok, nem is 7-esek. 12- esek — itt már csak kilók és anyagok. K. Gv. A mama kedvence. Autótemető KRÓNIKA EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. Fél 6 órától: A nagy Red Színes, amerikai film. Csak este 8 órától: Nagy kék jelzés Magyar film. EGRI BRÖDY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. Férfiak hallgatása Csehszlovák film. EGRI KERT: Az előadás kezdete: 8 órakor A nagy Red Színes amerikai film EGRI BÉKE: Célpont: a híd GYÖNGYÖSI PUSKIN: Jöttem, láttam, lőttem GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: öten az égből GYÖNGYÖSI KERTMOZI: Sógorom a zúgügyvéd HATVANI KOSSUTH: N. N. a halál angyala ÜGYELET Egerben: 19 órától csütörtök reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától csütörtök reggel 7 óráig a Jókai utca 4L. szám alatti rendelőben. (Tele­ibe; 17-27.) Precíz Don Juan . Adolf Peter heidelbergi férfi eddig 347 győzelmet aratott a szerelem csatame­zején, s minden győzelmét, tökéletes német pedantériá­val leírta a naplójában, mel­lékelve a boldogított höl­gyek fényképét. Az atomkor Don Jüanja mellékesen házasságszédel- géssél is foglalkozott. Most elcsípték és a tárgyaláson négyévi börtönre ítélték. Az ítélet kihirdetésekor vállat vont: — Úgyis szükségem van már egy kis pihenőre — mondotta. A verseny győztese Londonban megrendezték a borkóstolók versenyét, amelyet Ralph Mapley való- ban különleges teljesítmény­nyel nyerte meg. Három óra 15 perc leforgása alatt nem kevesebb, mint 420 borfélét kóstolt meg és állapította meg szinte matematikai pon­tossággal fajtájukat. Teljesítményéhez jól illik a győztesnek járó jutalom is: egy 300 literes hordó, legked­vesebb borával töltve és egy láda finom francia pezsgő. Csengőgyűjtemény Különleges gyűjteményre tett szert tizenkét év alatt Lev Gogyin moszkvai lakos. Különféle harangokat és csengőket gyűjt: hajdani pos­takocsik, lószerszámaira erő­sített csengőket, vészharan­gokat. Némelyiken érdekes felírás olvasható: „Végy meg, ne sajnáld a pénzt, ha utazol, muzsikálok én”, „Csilingelek annak, akit szeretek”. Egykoron városon és .falun egyaránt készitettek ilye;. - csengőket, s a közeledő jár­művet ezekkel jelezték. Eltűnt italok Patrice Pottier genfi újság­író pincéjéből a minap jó néhány palack kitűnő itóka tűht el titokzatos módon. A publicista megértő ember lévén, azonnal nyílt levelet közöltetett egy napilapban, mely szó szerint így szólt: „Melegen ajánlom a mé­lyen tisztelt, ismeretlen éltu- lajdonííónak, hogy a zöld színű címkével ellátott, 1951-es év­járatú bort csupán osztriga és hal mellé szíveskedjék fo­gyasztani, a két színű cím­kés, 1949-es évjáratú bort pedig saját érdekében néhány hónapig pihentesse, meri szállítás közben, való­színűleg felrázódott és / az ital ilyen körülmények kö­zött nem nyújtja a tökéletes élvezetet fogyasztójának!” Gyászmenet A napokban a korzikai postahajóval szomorú rako­mány is érkezett Marseille- be: egy koporsó. Tizenegy fe­ketébe öltözött gyászoló kö­vette, amikor kocsira rakták. Mindenki megilletődve nézte a menetet, csak a szolgála­tos vámtiszt fogott gyanút és felnyittatta a koporsót. A vámtisztnek igaza lett. mert a koporsó teli volt rab­lóit holmival, főleg éksze­rekkel. A feketébe öltözött gyászolók szomorú ábrázata még gyászosabbá vált. Amikor újságírók megkér­dezték a vámtisztet, árulja el, mitől kapott ötletet, az‘ felelte: — Egyszerű, uraim! Lát­tak már önök <kyan gyász­menetet, amelyben egyetlen nő sincs? ... Igazságtalanság Howard Davis tengerész a chepení kikötőbe érkezve a hajóról egyenesen az önki- szolgáló mosodába tartott, ott anyaszült meztelenre vetkő­zött, ruháját és alsóneműjét a mosógépbe gyömöszölte, s a holtra rémült asszonyok szeme láttára újságot vett elő, s egy székre telepedve, türelmesen várakozott. Csakhamar rendőrök jöt­tek érte és a városka börtö­nébe vitték. De nemcsak ez volt a büntetése: egy évre eltiltották a hajózástól is. Ügy látszik, még nincs tö­kéletes igazság, mert ha egy nő levetkőzik, még fizetnek is érte a sztriptiz-mulatók- ban... Peches gengszter Pat Stanford egyik este jc langulatban ballagott haza­felé West Plains-ben, amikor hirtelen egy álarcos gengsz­ter toppant elébe, s a mel­lének szegezett revolverrel pénzét követelte. A derűs hangulatnak vége szakadt, Stanford elkomorodott, mert éppen nála volt teljes havi gázsija. Ebben a pillanatban meg­szólalt egy dörmögő hang a sötétből: — Átkozott csirkefogó! Most azután hurokra kerül­tél! Nem menekülhetsz! A gengszter ész nélkül fut- #ni kezdett. Stanford elége- ' detten vigyorgott. Ismét ki­tűnően vizsgázott foglalko­zásából : ugyanis Amerika egyik leghíresebb hasbeszé­lője! ... Süket-sztori Geofrey Birande azzal a tiszteletteljes kéréssel for­dult a francia postához, hogy a televízió után fizetendő dí­ját 50 százalékkal csökkent­sék, mivel süket lévén, csak látja a képet, de nem hallja a hangot. Kérelmét csakhamar visz- szautasították, azzal indokol­va, hogy semmit• sem veszít, ía nem hallja a szöveget... Révész Tibor 1970. július 1., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents