Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-04 / 155. szám

Filmfórum Ä nődolgozók helyzetéről tárgyalt a KPVDSZ központi vezetősége A Kereskedelmi-, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége pénteki ülésén a szakszervezethez tartozó ága­zatok nődolgozóinak helyze­téről, s az ezzel kapcsolatos szakszervezeti feladatokról tárgyalt. A központi vezetőség meg­állapította. hogy a nők leg­súlyosabb problémája a munkaidő-beosztással, a sza­bad idővel kapcsolatos. A kereskedelemben dolgozó nők tényleges munkaideje meg­haladja a heti 48 órát, s nö­vekedett a nők túlterheltsége e túlóráztatása. A szak- szervezet bírálta a vállalato­kat, mert — bár a nők fizi­kai igénybevételét, testi <S'- eégük védelmét jogszabályod írják elő, csak részben tart­ják be ezeket a szabályokat. A központi vezetőség hatá­rozatában elsősorban a mun­kavédelmi helyzet, a mun­kakörülmények javítását, a nődolgozók fizikai megter­helésének csökkentését írta elő a szakszervezeti szervek legfontosabb feladatául. (MTI) Hajrá, magyarok! Magyar film A magyar sport szerelme-* sei, Csőke József, Peterdi Pál. dr. Varasdy Dezső és talán elsősorban és mindenki előtt Szepesi György, híra­dókból és Ötletekből összeál­lították az elmúlt 25 eszten­dő magyar sportjának kivo­natos. izgalmas események­ben gazdag filmkrónikáját. Az adott pillanatban megszüle­tett sikerek, rekordok, baj­nokságok, az azokért kijáró érmek és hírnév kinek-kinek kemény munkáját, szorgal­mát. tehetségét koronázták. Együttesgn pedig azt bizo­nyították és bizonyítják még ma is, hogy sportnagyhata­lom vagyunk — minden csa­lódás, sok-sok hullámvölgy, itt-ott megmutatkozó szerve- . zési és emberi gyöngeség el­lenére is. A film indítása beszédesen igazolja, hogy a háborús ájultságból egy tehetséges nép követelt napot, sikert a szabad ég alatt. A kezdetek után húsz sportágban min­dig mutattuk magunkat a vi­lágversenyeken, a bajnoksá­gokon, az olimpiákon. És ér­demes, nagyon tanulságos odafigyelni azokra a monda­tokra, amelyeket az egykori világnagyságok és a mai sportnagyok — köztük Balczó András, a legfegyelmezettebb atléta is — mondanak: a te­hetséghez szorgalom, fegye­lem és sok-sok munka szük­séges még, hogy valaki iga­zán az elsők között legyen. Csőke József jól rendezte ezt a filmet. Arányosan méri ki mindenkinek az emléke­zést, az ünneplést, de elve­zet azokhoz a küzdelmes helyzetekhez is, amikben ki­érlelődnek a nagyságot bizo­nyító eredmények is. A leg­többször csak a „végjátsz­mákat” és a ’gólokat” lát­juk és az azokat követő örö­möt igyekszünk átélni a filmkonzervesítés jóvoltából, s bizony a néző-szurkoló szí­ve megsajdul, ha arra gon­dol, hogy az úszásban Hel­sinkiben még mindenkit „le­léptünk”, aztán megálltunk, egy helyben járásunk bé­nultsága következett. Vagy a pingpongban, vagy a labda­rúgásban éppen Marseille. Néha még a mai Szepesi is kényszerült szembesülni ezen a filmen fiatalabb ön­magával. A dél-amerikai temperamentumot megköze­lítő, de fordulataiban igazán csak az ő egyéniségével mér­hető módon vette és veszi észre egy-egy sportesemé­nyen azt a helyzetet, amiból az „a bizonyos g-o-o-o-ól” érzelemben is, hangban is kihozható. Megteszi ez a film lelkiis- meret-vizsgálatnak is. Ezért dicsérjük ismét a forgató­könyvírókat őszinteségükért és szellemességükért. A Szent Péter hadművelet Olasz—francia— nyugatnémet film Annyi kisebb és nagyobb tolvaj boldogtalanítja ma­napság Olaszországot és ben­ne'. Rómát, hogy a kisebb stílusú bankrablások már nem is érdekesek. Nosza te­remteni kell egy egészen ab­szurd ötletből filmkomédiát! Talán ez tolvajlási hullám és krimi-igény adta az ötletet Lucio Fulcinak. a film ren­dezőjének : legyen egy film, amelyben Michelangelo Pie- tá^át ellopják a Szent Péter bazilikából. Fényes nappal, a legnagyobb forgalom köze­pette. S hozzá olyanok te­gyék ezt, akik arra sem al­kalmasak, hogy egy közön­séges utcai zsebtolvajlást végrehajtsanak. A komédia alapötlete any- nyira abszurd és naiv, h<?gy a néző megmosolyogni sem igyekezne az egészet, ha a rendező nem tudna kitűnően tálalni. A Pieta elrablásáig csak itt-ott jelentkezik egy- egy ötlet, de a film második részében, amikor is a Vati­kán teljes vértezetben mun­kához kezd, meggyorsul a játék irama és a komédia — néhány indokolatlanul frivol jelenete ellenére is — szóra­koztató. A római templomok és zárdák lakóinak tarka forga­taga, a római építészeti re­mekek, lépcsők, obeliszkek, tornyok meg nem unható képsora veszi körül elsősor­ban Heinz Rühmann alakí­tását a bíboros szerepében. Mindenütt ' méltóságteljes, mindig ugyanaz a szemlélet és derű bujkál arcvonásain és mégis hiteles, amit meg­jelenít, elfogadjuk öt a kon- zervatívan nagytekintélyű testület rokonszenves képvi­selőjének még akkor is, ami­dkor a rá revolverrel támadó kivénült banditát, Joe-t, egy­kori osztálytársát megbo- csátón keblére öleli. Ilyen kihékülés és megbocsátás azonban csak komédiában lehetséges. Igazán nem is tudni, hogy a kitűnő szereplőgárdából kit soroljunk fel. A pikantériát Christine Barclay, Uta Lev- ka. Antonella Della Porta és a vagányt alakító Jean-Cla- ude Brilay szolgáltatják, míg a szájtátó és álmodozó tol­vajt Lando Buzzanca szemé­lyesíti meg. A film jó nyári szórako­zást ígér és mint minden jól megírt komédiában, ebben is benne van a mai olasz élet. (farkas) Jelenet a „Szeszélyes nyár’’ című csehszlovák filmből. (Július , 11-én, szombaton) Egyperces novellák | (Csütörtök, 21.20) Örkény István műsora. Ör­kény István az egypercesek­kel új műfajt teremtett — és az elmúlt évek során nemcsak idehaza, hanem külföldön is nagy sikerre vitte azokat. Ezúttal a tele­vízió mutat be egy csokorra- valót, kiváló színészek tol­mácsolásában. A nézőknek vigyázni illik, mivel Örkény egyik egyperces-kötete fülé­re azt írta, hogy ha vala­melyik olvasója nejji értené az egypercest, olvassa el új­ból figyelmesen, s ha ekkor sem — az egypercesben van a hiba. Nincsenek buta em­berek, csak rossz egyperce­sek. .. Szívesen néztük — Díszmagyar * (Szombat, 15.05) A magyar vígjáték-sorozat legújabb darabja. A nyolc részre tervezett vígjáték-so­rozat második adására kerül sor. A Díszmagyar 1949-ben készült. Hárs László. Gyár­fás Miklós és Gertler Vik­tor közös alkotása. A mulat­tató bohózat egy díszmagyar köré van építve: egy sze­gény egyetemi hallgató fur­csák körülmények • között diszmagyarba öltözik, s be­kerül a Victor Emanuel olasz király fogadására egy­begyűlt előkelőségek közé. Ebből származnak a szóra­koztató kalandok és bonyo­dalmak. A két főszerepet Bánki Zsuzsa és Benkő Gyu­la alakítja. 1079. július 4.. szombat C. Goldoni: Két úr szolgája | (Szombat, 20.25) A kétrészes vígjáték köz­vetítése a József Attila Szín­házból, felvételről. Carlo Goldoni a XVIII. századi olasz színpad nagy újítója, eleinte a commedia deli’ arte modorában írt vígjáté­kokat, éppen az 1745-bén született Két úr szolgája pá- la a határkő, ami után már a jellemvígjáték irányába in­dult. Átmenet annyiban is, hogy már évek óta játszot­ták, amikor Goldoni megír­ta a teljes., a végleges sző; veget. A vígjáték, amit a világon mindenütt játszanak, a furfangos inas, Truffaldino köré épül, aki két úr mellé szegődve keveri össze a cse­lekmény szálait. A két gazda, a gyilkossággal vádolt Flo- rindo és a férfiruhúba bújt, szerelmesét kereső Beatrice. A fordítás Harsányi Zsolt munkája. A tárgyalás | (Vasárnap, 20.20) Angol film. Csaknem egy évtizede készült a film, s a főszerepében egy talpig be­csületes. pacifista, humanista kultúrájú embert, egy taní­tót ismerhetünk meg. akinek házassága nem mondható harmonikusnak — bár ő an­nak. véli —, mivel francia származású felesége (Simone Signorét alakítja) kissé, s talán nem is alaptalanul, mulyának tartja. A férfi be­leszeret esy -•diáklánvba. egyik tanítványába, s a lány el akarja csábítani. Idáig ter­mészetesen nem merészke­dik a tanár, s a gyerek bosz- szút áll. Az ügyben feljelen­tik és eüárás indul, ahol megvádolják a férfit a sze­mérem elleni erőszakkal. A tanítót Laurence Olivier alakítja. Szabó László — Sólyom József: e. — Oké. Köszönet fiúk. Menjetek egyenesen haza,, és ha az FBI faggatna benne­teket, ne beszéljetek. Ha reg­gel pontban 10 órakor nem jelentkeztek, akkor tudjuk, hogy elkaptak benneteket. Az FBI még' az éjszaka fo­lyamán lefogta a két OSS- ügynököt és Sadie Cohent is. Allen Dulles georgetowni otthonában értesült a hírről. Először nem is akarta elhin­ni a történteket, annyira hi­hetetlennek tűnt, hogy az FBI ilyen lépésre szánta el magát. Azonnal felhívta Do- novant, az OSS vezetőjét a lakásán. Vad Bili kora reg­gel a Fehér Házba sietett. Jól tudta, hogy az elnök sem merészel J. Edgar Hoower- hez nyúlni. Nincs az a ha­talom, amely fegyelmezheti az FBI vezetőjét.. Elbocsátá­sa természetesen szóba sem kerülhet. Tűrhetetlen volt azonban, hogy a nácik ellen küzdő amerikai hazafiakat, az elnök utasítását végrehaj­tó embereket az" FBI eltün­tesse a süllyesztőben. Dono­van elhatározta, hogy ke­nyértörésre -viszi a dolgot és bármilyen áron kiszabadítja a közönséges betörőkként, vagy az FBI szokása szerint, vörös ügynökökként lefo­gott embereit. J. Edgar Hoower először hallani sem akart Cohenék szabadon bocsátásáról. — Az elnöki direktíva vi­lágosan kimondja, hogy az USA-ban nem működhet egyetlen hírszerző szolgálat sem az FBl-on kívül — így érvelt Hoower, de Donovan közbevágott: — A török nagykövetség épülete nem minősíthető amerikai területnek! — Szóval azt akarja mon­dani, hogy Washington nem Amerika? Számomra min­den talpalatnyi föld határa­inkon belül amerikai terület. A maga emberei közönséges csavargók, bűnözők, akik megsértették érvényes tör­vényeinket. Gondoskodunk arról, hogy elnyerjék méltó büntetésüket! — Ezek a közönséges csa­vargók a vezérkari főnökök kérésének tettek eleget, ami­kor behatoltak a török nagy- követség épületébe. Az USA létfontosságú érdekeit szol­tfoétyrí?, et* / ■ # ff.',. ZSUZSIKA ! A kastélykert csodás. A bokrok alatt feketerigók Ug­rálnak, a hús patak sétányain imitt-amott látszik csak egy-egy gyerek. Gondtalanul bujkálnak az ágak között, nagyokat kacagnak, önfeledten úgy élnek itt, mintha övék lenne az egész világ. Délelőtt 11 óra. Fiatal nő érkezik, kezében kis cso­mag. Bemegy az irodába, mutatja személyazonossági iga­zolványát. — Zsuzsikát keresem. A gondozónő lopva megfigyeli az asszonyt. Végigsik- lik tekintete az arany karkötőn, a borostyán nyakláncon. — Igen. Zsuzsikát. Mindjárt megkeressük. Aztán elindulnak ketten a sétányon. Kellemes szél fúj a hegyek felöl, a park sétányain nagyokat csikordul a sárga kavics. — Zsuzsika! ___ — Kiált a gondozónő és szája elé t eszi a tenyerét. Három-négy apróság is előfut a bokrok közül, de Zsuzsikát sehol sem találják. — Pedig itt volt az előbb. — Mondja az egyik kerek- fejű kisfiú. — Lovacskáztunk és 6 volt a csikó. Negyedóra is eltelik, míg végére előkerül a gyerek. Szepegve áll meg az anyja előtt, aztán váratlanul a gon­dozónőhöz szalad. Szöszke fejecskéjét az ölébe fúrja. — Miért bújtál el anyukád elől? A gyerek nem szól, makrancoskodik, aztán pöttömnyi lábával a földre dobbant. — Azért, mert nem akarom látni anyukámat. A kontyos szőke hölgy, mintha nem is hallaná 3 szavakat, kedvesen de határozottan kirántja a gondozónő kezeiből a gyereket. — Hoztam neked valamit, Zsuzsika, azt, amit sze­retsz, mogyorós csokoládét. A csokoládé hallatára Zsuzsika megenyhült. Kíván­csian bontogatni kezdi a fényes papírt. Beleharap, aztán kis kezével letör egy félszeletnyit. — Nesze, Margit néni, ez a tiéd, — nyújtja a gondo­zónőnek, aki szeretettel megsimogatja a gyermeket. Most már négyen ülünk a kerti pádon. A szép asz- szony gépiesen tesz fel néhány kérdést a gondozónőnek: fáj-e még a füle a gyermeknek, volt-e itt látogatni az apja. Félóra sem telik el, amikor anyuka feláll. — Nekem mennem kell, mert elutazom a déli busz­szal. Zsuzsika csókot nyom az anyuka arcára, aztán még utánakiált. — De legközelebb is hozzál csokoládét..'. A bejárati kapunál újra találkozunk. Elégedettséget látok az arcán és megnyugvást. Amikor felteszem a kér­dést, hogy miért nem veszi magához Zsuzsikát, csodál­kozva néz rám. — Ettől pazarabb helye otthon sem volna. Tudja, rendezetlen körülmények között élünk. A férjem iszik és csavarog, nekem állandóan dolgoznom kell, hogy intelli­gens nőhöz méltóan éljek. Aztán különben is, Zsuzsika itt kitűnő kezekben van. A falu közepén nagyot dudál a déli autóbusz. Bent a kastélykertben, a pihenést nyújtó hűvös fák alatt, to­vább játszanak a gyerekek. Talán hatan is ott állnak Zsuzsika körül. Mindenki nyújtja a kis kezecskéjét, Zsu­zsika pedig szépen, igazságosan elosztja közöttük az aján­dékba kapott csokoládét .. . Szalay István gálták, amikor teljesítették az elnök parancsát! A közelharcnak nem volt győztese: az OSS vezetőjének mindössze annyit sikerült el­érnie, hogy embereit még az­nap szabadon bocsátották. J. Edgar Hoower azonban nem tett semmilyen ígéretet a jö­vőre vonatkozóan. — Ezt a három fickót most elengedem — mondotta. — Figyelmeztesse azonban őket, hogy ne kerüljenek még egy­szer a kezünkbe. Nem tűröm, hogy bárki is borsot törjön az orrom alá! Mindezt az elnök jelenlé­tében mondta, aki tehetetlen volt az FBI-jal szemben Ki­fejezett kérésére sem egye­zett bele Hoower, hogy az OSS hasonló akciókat bo­nyolíthasson le. Az FBI át­vette az OSS-nek azokat az embereit, akik a külföldi kö­vetségek vonalán dolgoztak. Sokan közülük a nácik irán­ti gyűlöletből, őszinte haza­fias érzésüktől fűtve önként jelentkeztek ’ hírszerző fela­datra. Többségük idegen nyelveket beszélő, korábban tudományos területen dolgo­zó értelmiségi volt. J. Edgar Hoower azonban úgy bánt velük, mint rendőrségi be­súgókkal, alacsonyrerr­dű emberekkel, akik «lilá­ig süllyedtek, hogy rendőr­kémek, informátorok legye­nek. Az FBI úgy bánt ve­lük, mint az alvilág söpredé­kével, akiket a gengszterek tőrbe csalására használnak fel. Az FBI azonban nem csu­pán az Egyesült Államok területén' keresztezte sokszor a nácik elleni háborús erő­feszítéseket. Mindennél be­szédesebben bizonyítja ezt Charles Bedeaux története Észak-Afrikában. A Vichy-kormány titkos- szolgálatának. a francia Se- curité Militaire-nek volt két rendkívül ügyes ügynöke: Guy és Jacques Calvet. A testvérek még 1942. elején ( felajánlották szolgálataikat az amerikaiaknak, hogy se­gítségükre lekenek a terve­zett partraszállásban. A Cal­vet testvéreknek Algírban, a Michelet utcában volt egy nőiruha-üzletük. Számos be­járattal rendelkezett ez az üzlet, amely egy vasaló ala­kú sarkon állt. A pincehelyi­ségekből is kijárat nyílt két szomszédos üzletre, amelyek­nek tulajdonosai szintén a Se- curité Militaire szervezetéhez tartoztak, és Calvet-ék ügy­nökeikként szerepeltek a nyilvántartási listán. Az amerikaiak még a part­raszállás előtt itt találkoz­tak többször is Mast tábor­nokkal, Jousse alezredessel, akik a Vichy-kormány algíri helyőrségének parancsnokai voltak. Találkoztak azonban más francia tisztekkel is, akik később lehetővé tették: végeredményben simán és számottevő véráldozat nél­kül történjék a partraszál­lás, Guy Calvet Időben tájé­koztatta az amerikai hadve­zetést, hogy Vichy kémel­hárító ügynökségének, a Securité Militaire-nek mit sikerült megtudni terveiből. Ebben az üzletben vette fel a közvetlen kapcsolatokat az OSS-szel d’Astier de la Vigerie francia royalista cso­portja is. Később ez a cso­port gyilkolta meg a Gesta­po egyik hírhedt ügynökét, Darlant. A partraszállás után az ideiglenes Giraud-kor- mány parancsára valameny- nyiüket a Szaharában felál­lított koncentrációs táborba zárták. Az OSS francia rész­legének vezetője Algírba utazott és követelte szaba­don bocsátásukat. Az FBI washingtoni központjának küldötte, Robert Murphy ke­reken megtagadta, hogy köz­bejárjon érdekükben. — Ezeket a nyavalyás kis franciákat mi tettük hideg­re. Remélem, hamar kinyif­fannak a Szaharában. (Folytatjuk \ \

Next

/
Thumbnails
Contents