Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-31 / 178. szám

A jómád ára Hajsza a forintokért öreg országútjainkon egyre több személykocsi suhan. A statisztikusok előrejelzése szerint a negyedik ötéves terv végére már minden ne­gyedik emberre jut egy gép­kocsi. Falviunkban, városainkban gomba módra emelkednek a villának is beillő három-, sőt több szoba összkomfortos családi házak. Növekszik áruházaink forgalma, luxus­igényeket is kielégítő étter­meink, szórakozóhelyeink nem panaszkodhatnak ven- deghiányra. Egyre több ott­honban nyernek polgárjogot a legkorszerűbb háztartási gepek. Fiataljaink jól öltö­zötten tetemes zsebpénzzel felvértezve indulnak szóra­kozni. ' Egyszóval mind jobban élünk. Ez önmagában ör­vendetes. Az viszont koránt­sem, hogy egyre nő a jöve­delmek és fizetések közti fe­szültség. igények az égig A mai ember gyorsított tempóban szeretné elérni a korhoz méltó komfortos élet­formát: kocsira, kulturáltan berendezett lakásra, gond­mentes pihenésre, szórako­zásra vágyik. Erre azonban két fizetés sem stabil fede­zet. Aki erre számít, annak bele kell nyugodnia abba, hogy vágyai csak a távolab­bi jövőben realizálódnak. Csakhogy vajmi kevesen mérséklik igényeiket. Mi a megoldás? Egyetlen lehető­ség adódik: mellékjövede­lem-szerzés lehetőségeit ku­tatni, s az így szerzett forint- többletből finanszírozni a vá­gyakat. Az üzemi munkás munkaidő után a maszek aj­taján kopogtat, s jó órabé­rért dolgozik nemegyszer órákat is naponta. A mérnök, a pedagógus mellékállást vál­lal: nem egyet, hanem töb­bet is. Így aztán van miből fizetni a részleteket, vállal­ni újabb igényekért a plusz anyagi Iákötöttséget. Nem egy családban a vasárnap sem munkaszüneti nap. Ez sem lenne probléma, ha nem lenne busás ára a több- let.forintokért vállalt áldo­zatnak, ha nem fenyegetne az elszürkülés, a motorizált- ság veszélye. Luxusért — egyéniséget A valóságban azonban ez­zel kell-számolni. A többlet- munka — különösképp, ha rendszeresse válik — ideg­őrlő, fizikai erőt csapoló. Eleinte csak a fáradtság je­lentkezik, idővel már veszé­lyesebb körtünetek is: az egyéniség elszürkül, a mun­ka frissítő alkotó tevékeny­ségből puszta rutinná •válik. A teremtő fantázia elzsibbad, az ötletek elkorcsulnak, az ember motorizált forintter­mő géppé válik: szegé­nyebb lesz érzelmi élete, ke­vesebb örömet talál a csa­ládi életben, minimális ide­je sem jut energiapótlásra. Aprópénzre váltja álmait, s hovatovább komfortjába me­nekülő, önmagától is idegen egyéniséggé formálódik. Ismerek fiatal pedagógu­sokat, mérnököket, akik évekkel ezelőtt jobbító ter­vekkel gazdagon búcsúztak az egyetemtől. Aztán jött a forinthajsza időszaka, gyűltek a forintok, koptak az álmok. A nagy tervek már csak ifjúkori ro­mantikának tűntek számuk­ra. Munkájukat igaz precí­zen, hozzáértéssel elvégez­ték, s elvégzik később is, mégis hiányzik belőlük a legfőbb érték: az alkotó len­dület, a mindennapi újra­kezdés frissesége. Éneikül pedig az évek motorikusán ismétlik egymást, s amikor teljesülnek a komfortos va­gyak, akkor döbbennek rá a versenyfutók, hogy rossz ló­ra tettek, kiégtek. Nem egy fiatal házaspár nézett már emiatt értetlenül egymásra. Idő nem jut a gyermekneve­lésre, a családi vonzóerő meghitt légkörének kialakí­tására. A magukra maradt fiatalok önmagukat nevelik, jellemük eltorzul, s szüleik csak később döbbennek rá: gyerekeik tőlük lelkileg ide­genek, vágyaikat képtelenek irányítani, gondolkodásukat, tetteiket idegen motor hajt­ja. Zabolázott igények — tartalmas élet Az elszürkülés társadalmi­lag is kóros jelenség. A fo­rinthajsza megszállottái mo­torikus tevékenységükkel, sablonízű munkájukkal hol­napjaink több forintját ve­szélyeztetik. A munkától, az állandó lekötöttségtől haj­szolt tanár képtelen minőségi munkát végezni. Emiatt ész­revehetően csökken az isko­la nevelőereje. Az üzemi dolgozónak, a mérnöknek aligha van kedve újításokon törni a fejét. Épp ezért kell beszélni er­ről a kóros jelenségről, épp ezért kell a kilábolás lehe­tőségeit kutatni. Leghatáso­sabb recept, ha zabolázzuk igényeinket, lassítjuk a tem­pót, mérsékeljük a forinthaj­szát. Megéri beérni a ‘ keve­sebbel, érdemes komfortos vágyaink teljesülését hosz- szabb távra tervezni. Lehet, hogy évekkel később lesz személykocsink, később épül fel családi házunk, idővel futja csak luxuskiadásokra. Mégis megéri, mert életünk tartalmassá válik, minden­napjaink színesebbekké for­málódnak, újra érezzük al­kotó munkánk örömét, hoz­zákezdhetünk jobbító ter­veink megvalósításához. Ha ez történik, akkor az ismét érzett teremtő lendü­let nemcsak szárnyakat ad, hanem aprópénz helyett na­gyobb som mát produkál. Érdemes önmagunkkal szembenézni... Pécsi István Amerikas magyarok Szent István emléktúrája Az Egyesült Államokból a Magyarok Világszövetségé­nek meghívására hazánkba érkezett 170 fős csoport jú­lius 38-án az emléktúra első állomásaként megkoszorúzta Szent István lovas szobrát a Várban és Washington szob­rát a Városligetben. Képün­kön: a csoport tagjai a ko­szorúzás! ünnepség után a Várban. Szabó László — Sólyom József: (MTI foto — Benkő Imre) alatt járó-kikötőben, s végül, mit figyelt meg az U—202- es berendezésénél. Amikor ezzel végeztek, a keresztkérdések özöne követ­kezett, s Dasch végül is tel­jesen összezavarodott, azt sem tudta, fiú-e vagy lány. S amikor Conolly és a másik FBI-ügynök végzett a kihall­gatással, Dasch még mindig nem szabadult. Megjelentek szállodai szobájában az USA hadseregének és tengerésze- tének szakemberei, elhárí- tói és mindenféléről faggat­ták Dascht. Úgy látszik, tel­jesen ki akarták használni az alkalmat, hogy egy olyan ember került a kezük közé, aki néhány héttel előbb még Berlinben, Európában tartóz­kodott ... Burger, aki ezalatt a New York-i szállodájában ücsör­gött, megkapta Dasch leve­lét. Henke, Quirin és Schmidt úgy állapodott meg Burgerr rel, hogy aznap találkoznak egy boltban. Burger meg is jelent a ta­lálkozón, bement a boltba, és ingeket vásárolt. Miköz­ben válogatott, megérkezett a másik három náci ügynök is. Ekkor Burger óvatosan Hen­ke kezébe csúsztatta Dasch levelét, amelyben az tájékoz­tatót adott, miképp került érintkezésbe az amerikai ha­tóságokkal. — Ez a disznó feladta ma­gát ... — súgta oda a másik háromnak Burger. — Az nem lehet igaz. hogy elárult volna bennünket... — súgta izgatottan Henke. — Itt a sarkon van egy vendéglő, gyerünk be. Ott ta­lálkozunk ... — javasolta Burger, majd fizetett, és gyorsan megindult az üzlet­ből kifelé. Rövidesen a többiek is megérkeztek. A vendéglőben a három másik ügynök is átfutotta Dasch leveleét, de mindhár­man hitetlenkedtek. (Folytatjuk.) Í9. Az újbóli beszámoltatás, a kívülálló számára semmit­mondó, apró mozzanatok is­mételt elmondása hozzátarto­zott az FBI módszereihez. Mert lehetett olyan, egyéb­ként elhanyagolhatónak tűnő részletkérdés: Egy év, egy időpont, egy találkozás, ame­lyet az FBI emberei össze­függésbe tudtak hozni eset­leg más akciókkal... — Egyelőre a Chesterfield Szállodában marad — foly­tatta Hoower. — Hogy aztán később mi lesz a teendője, arról idejében értesítjük ... Hoower egy fejbólintással jelezte, hogy elbocsátja láto­gatóját. Dasch szinte sugárzott a boldogságtól, amikor kilépett a szobából. Nemcsak látta Hoowert, hanem beszélt is vele! És ő most nagy szol­gálatot tett az Egyesült Ál­lamoknak. Bizonyosra vette, hogy hatalmas jutalomban lesz része. — Mehetünk, Dasch úr! — lökték vissza a valóságba Conolly szavai. Aztán odalé­pett egy másik ügynök is, s mindketten karon fogták. Daschnak rá kellett jönnie, hogy még jó idő eltelik, amíg végképp megszabadul kísé­rői tőL Amikor a szállodába értek, engedélyt kért Conollytől, hogy írhasson Burgemek. Az FBI embere habozás nélkül megadta az engedélyt. Dasch megírta társának, hogy kap­csolatba került a hatóságok­kal, és azt tanácsolta neki, hogy további utasításig ne mozduljon el a helyéről. gyorsan, és főleg könnye­dén ... Az elkövetkező négy na­pon Dasch mást sem tett, mint chesterfieldbeli szobá­jában tollba mondta vallo­mását. Három napon keresz­tül az akció előkészületei­ről, lebonyolitásáról beszélt, a negyedik napon pedig Co­Unt július 31.. péntek A szabotőrcsoport parancs­nokának persze fogalma sem volt arról, hogy amint kitet­te a lábát az FBI épületéből, Hoower máris parancsot adott a New York-i kiren­deltségnek: Burgert, Henket, Quirint, Schmidtet szakadat­lanul, éjjel-nappal figyeljék, s adott parancsra azonnal tartóztassák le őket. Egyben elrendelte a Floridában part­ra szállt kémek felkutatását is. Am ez nem ment túl nolly kérdezgette őt. A kér­dések a legkülönbözőbb té­mák körül forogtak: hogyan megy az élet a háborús Né­metországban; milyen bánás­módban van részük a kül­földi munkásoknak; személy szerint kiket ismert, azok­nak milyen rangjuk, beosz­tásuk volt; milyen hangula­tot tapasztalt az egyszerű emberek között stb. Aztán arról is kifaggatta, hogy mi a helyzet Párizsban, mit lá­tott Lórién t-ben, a tenger­KÖNYVSZEMLE A legrégibb művészet A barikádok nyara Negyven év után Három újdonság Divatos ital a turmix. Olykor nem árt, ha a szel­lemileg szomjúhozó is ezt kever ki magának. Talá­lomra válogat az «íróasztalon halmozódó könyyvújdonsá- gok között. Sajátos ízekre lelhet könnyű és nehéz ita­lok vegyítéséből. Az elsőnek kiemeit mű a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó újdonsá­ga, dr. Bene László mun­kája, A vezetes tudományos • megalapozása címmel. A ve­zetés — a világszerte Ismert mondás szerint a legrégibb művészet és a legújabb tu­domány — a fejlett, s a fejlődő országokban egyaránt a legfontosabb kérdések kö­zé tartozik, elméleti téma­ként éppúgy, mint gyakor­lati tevékenységként. A szer­ző vállalkozása tehát már aktualitásánál fogva is üd­vözölhető, igazi elismerést azonban tartalmassága, ala­possága érdemel. A három nagy részre, s azokon belül világosan rendszerezett feje­zetekre oszló testes kötet részletes áttekintést nyújt a vezetés-, a szervezéstudo­mány, a döntéselőkészítés kérdéseiről, hogy csak hár­mat említsünk a tárgyalt témák sokaságából. A kézi­könyvként fölfogható munka nemzetközi tapasztalatok, s rendkívül kiterjedt szakiro­dalom földolgozásával ad ru­galmas,'de mégis szilárd ke­reteket a. vezetés-kutatás tö­kéletesítéséhez, s magának a vezetésnek a korszerűsítésé­hez. Keressünk a turmixhoz valami sajátos ízt. Olyat, ami édes is, meg kesernyés. A Móra Ferenc Könyvkiadó Kozmosz Könyvek sorozatá­nak Köpeczi Béla válogatta, szerkesztette kötete kínál ilyet. A mértéktartó, oko­san elemző bevezető tanul­mány, valamint az azt kö­vető dokumentumok a Re­form, vagy' forradalom? cí­mű művet a szó nemes ér­telmében vett politikai iro­dalom rangjára emelik. Nem a könnyebb utat választja az 1968-ban, a „barikádok nyarán” lezajlott diákmoz­galmak megértetéséhez, nem az események összegyűjté­sével próbálja az összefüg­géseket fölfedni, hanem elemez. Az oktatás, a társa­dalmi környezet legfőbb jel­lemzőit vázolja fel, hogy re­ális ágyazatát nyújtsa az eseményeknek. A sok von­zó, s ugyanakkor nem kevés taszító vonást Is magukba foglaló mozgalmak kiforrat­lanságukban sem lebecsül- hetők. Ezért ilyen olvas­mány a kötet, s mert vala­minek a születésénél jelen lenni mindig érdekes. Nyúljunk végül ismét va­lami nehezebb után, hogy turmixunk valóban a sokfé­leség keveréke legyen. Emel­jük ki — akár a szó szoros értelmében is, mert súlya tekintélyes — az Akadémiai Kiadó újabb nagy vállalko­zásának, a Műszaki Lexi­konnak első kötetét: A-tól F-ig. A lexikonok mind bő­vebb áradása közepette is megkülönböztetett hely ille­ti e vállalkozás mostani, s előkészületben levő két másik kötetét. Negyven esz­tendeje jelent meg utoljára hazánkban műszaki lexikon, s ha valahol, akkor a mű­szaki tudományokban' való­ban gyors volt a haladás, s ami ettől elválaszthatatlan: az avulás. A négy évtizeddel ezelőtti lexikon kuriózum in­kább, mintsem élő ismeretek tárháza. A mostani? A 27— 30 ezerre tervezett címszó­állomány, a hatezer ábra sokat ígér, s az ígéretek reá jutó részét az első kötet be­váltja. Nagy erénye, hogy nem csupán a szűk szakmá­nak szól, hanem a címsza­vak nagy többsége a köze­pes ismeretekkel rendelkező olvasó számára is világos magyarázatot nyújt. M. O, Óriás szobrokat farag Európában egyedülálló művészi vállalkozás színhelye a Dráva menti síkságból k.emelkedő, 442 méter magas Szársomíyó. Egy li- atal pécsi szobrász, Bocz Gyula, óriásszobrokat farag ki a heev mészkőtömbjeiből. 8 aegy A Szársohilyó hegy tövében immár harmadik esztendeje műkö­dik a Siklósi Járási Tanács által alapított és fenntartott szobrász- tábor, ahol nyaranta fiatal művészek alkotnak. Szobraik anyagát a közeli kőbánya kitűnően formálható sziklái szolgáltatlak Ennek a képzőművészeti tábornak tagja Bocz Gyula Is — „civilben” a pécsi Sopiana Gépgyár munkása - aki legalább öt évet szánt nagy művére —, illetve annak első részletére. Később ugyanis foly­tatni kívánja a Szársomíyó „alakítását”. v A most formálódó — különben 50 négyzetméter alapterületű — kompozíció az emberi élet folyamatát, az élet sokoldalúságát ób fettftyfttoiltthágát akarja kifejezni. (MTI) I

Next

/
Thumbnails
Contents