Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-31 / 178. szám
Mezőgazdaságunk jubileumi bemutatkozása AUGUSZTUS 28-ÁN nyílik es 24 napig tartja nyitva kapuit a 67. Országos Mező- gazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár. Utoljára 1967-ben volt hazánkban országos mezőgazdasági kiállítás. A most sorra kerülő be- 'mutató nemcsak az elmúlt három év iejlódését tárja a látogatók elé, Iranern — felszabadulásunk negyedszázados jubileuma alkalmából — bemutatja azt a történelmi változást is, amely a huszonöt év során a magyar faluban, a mezőgazdaságban, az élelmiszergazdaságban, az erdőgazdasagokban és a ■faiparban végbement A 33 és fél hektáros területen 65 ezer négyzetméter szabadtéri bemutatókon és 40 ezer négyzetméter nagyságú fedett pavilonokban ismerkedhetnek meg a látogatók szocialista mezőgazdaságunk •eredményeivéi, a termelés, a feldolgozás legkorszerűbb eszközeivel. A külföldi kiállítóik közt hét európai szocialista ország, .-terepei: Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyel- ország, az NDK, Románia és a Szovjetunió. Mongólia do- kumentációs anyagot küld Budapestre. Nyolc tőkés országból — Ausztria, Nágy- Britannia, Belgium. Dánia, Franciaország, Hollandia, a Német Szövetségi Köztársaság és Svájc — vállalatok jelentkeztek a kiállításra. A VÁSÁRI PROGRAMOT szakmai bemutatók teszik változatossá. Egész sor mezőgazdasági és élelmiszer- ipari berendezést működés közben láthatnak a vásári vendégek. Az Alberti rsai utón felépítik az ÉVM által kiírt „Szép falu — szép ház” pályázatra beküldött legsikeresebb épületet a gazdasági udvarral együtt. A Gabonatröszt 2000 négyzetméteren nagyüzemi gabonaátvevő és ^»■ukannunykevérő, valamint * gabonaszarító üzemet épít fel; az ÉLGÉP 3000 literes Lejházat működtet majd a vásáron. A hagyományoknak megfelelően fontos helyet foglal el a kiállításon az állattenyésztés. Az állattenyésztés termékei iránt mind na- . gyobb a kereslet, a hústermelés fejlesztése az egyik legfontosabb mezőgazdasági feladatok köz« tartozik. Az országos kiállítás állattenyésztési bemutatóira 93 állami gazdaság és 145 termelőszövetkezet jelentkezett. E gazdaságok 569 szarvas- marhát, 172 lovat, 750 sertést és 935 juhot jelenvettek be bemutatóra, illetve bírálatra. Közöttük ott vannak a legértékesebb, legnagyobb teljesítményű tenyészállatok, a különböző díjak várományosai. ÉRDEKES LÁTNIVALÓKAT ígér az állattenyésztés tartásviszonyait, technológiáját bemutató kiállítás. Az elmúlt évtized során e területen nagy változások történtek a magyar mezőgazdaságban. A nagyüzemi állattenyésztésben kialakultak, illetve " kialakulóban vannak az iparszerű termelés teltételei. A kiállítási iroda tíz állami gazdasággal és hat termelőszövetkezettel kötött megállapodást, e gazdaságok állataival szemléltetik a különböző tartási technológiákat. Az Allatfor- galmi és Húsipari Tröszt egy 72 férőhelyes istállóban a szarvasmarha-hizlalás legkorszerűbbnek ismert módszereit szemlélteti. A bor- júne vei őben a tröszt a Phy- laxia Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalattal közösen mutatja be a mesterséges borjúnevelés és a .fehér húsú borjú hizlalásának korszerű módszerét. A hazai mezőgazdasági gépgyártok és a magyar vegyi ipar egész sor új terméket mutatnak be, amelyek a növénytermelés, az élelmi szerioar korszerűsítéséhez néu-üTö7.heWlen“k A MogO.- *---—— § á~* GI.—^ T neke- családot, a Vörös Csillag t torgyár traktorait, rakodógépeit, a Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt pedig több munkagépet mutat be. A baráti országok nemzeti pavilonjaikban ismertetnek meg termékeikkel. A' legnagyobb kiállítási anyaggal külföldi vendégeink közül a Szovjetunió jelentkezik. Pavilonja előtt 1000 négyzet- méteres szabad területen láthatják majd a látogatók a szovjet mezőgazdasági gépgyártás legújabb termékeit. Bemutatják az MTZ— 52 típusú szupertraktort és a TDT—55-ös hemyótalpas traktort is. Várhatóan nagy sikere lesz majd az újfajta szovjet burgonyabetakarító gépnek és a sertéstakar- mány-adagolónak. A VÁSÁR RENDEZŐSÉGE, a tapasztalatgyűjtéshez szükséges látnivalók mellett természetesen a látogatók szórakoztatásáról is gondoskodik. Ennek megfelelően a vásár minden napjára gazdag programot terveztek, köztük a virágtermelők kar- neváljellegű, színpompás nemzetközi felvonulását, külföldi művészek közreműködésével megrendezett nagyszabású gálaestet, és különböző folklórműsorokat. MINDIG LÁTVÁNYOS eseményei a mezőgazdasági kiállításoknak a lovasbemutatók. Az idén is gazdag program várja a nézőket. Augusztus 29. és szeptember 2. között kerül sor a baráti országok fegyveres testületéinek lovasversenyeire. Ezt követően szeptember 2. és 6. között ugyancsak több ország részvételével fogat- versenyeket, lovas ügyességi bemutatókat rendeznek. Szeptember 8. és 13. között a CHIO rendezésében nemzetközi lovasversenyre kerül sor. Sz. S. Építsünk még több irodát!? Angyalföldről Tallinba, Hamburgba... A Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységében befejezték az 1500 tonnás szovjet megrendelésre készült tengerjáró teherhajó szerelését. Az „Angyalföld” a Balti flottánál teljesít majd szolgálatot. Tallin lesz az anyakikötője. Augusztusban adják át az NSZK-beli Ottó Müller cégnek az 1920 tonnás Diabas áruszállító teherhajót. Képünkön: a hajógyári öbölben az Angyalföld és a piabas. Uj szolgáltatórészlegek a gyöngyösi lakótelepen Sokszor és jogosan panaszkodtak a gyöngyösi ü,| lakótelep lakói, hogy a szolgáltatás nem fejlődik . arányosan a lakások számának növekedésével. A régi és jogos panasz orvoslását jelenti, . hogy hamarosan átadásra kerül a szolgáltatóház. Az új szolgáltatóliázban cipőjavító, férfi-női szaibó, kisgépjavító, fodrász és kozmetikai részleg lesz. Létesítenek egy kis ház- tartásigép-javító részleget is. Javul a kereskedelmi szolgáltatás. A lakosság jobb ellátását szolgálja majd az új ÁBC-áruház, melynek megnyitására nagyon varnak a lakótelep háziasszonyai. Az ÁBC-áruház és a szol- gáltalóház építése befejezéshez közeledik már. ünnepélyes átadására augusztus 20-án kerül sor az előzetes tervek szerint. A városi tanács többször is foglalkozott már a lakótelepiek gondjával, s jogosnak találják azt a panaszt is, hogy az Olimpia Étterem berendezése már elhasználódott, felújításra szorul, 's az épület tatarozására is szükség van. Megkerestek a vendéglőt üzemeltető Heves megyei Vendéglátóipari Vállalatot, s kérték, gondoskodjanak az étterem felújításáról. Xagy kár, hogy nincs róla statisztika, mert irodaépítésben — legalábbis ami a mennyiséget illeti — na- gyon-nagyon közel állhatunk az európai, de talán meg a világszínvonalhoz is. ..Irodagyártási iparunk” evek óta kiegyensúlyozottaii. dolgozik, fejlődik. Bizonyságul elég egy pillantás az országban, a megyében, s máris válogathatunk a legszebb irodákban. Es tulajdonképpen ez így is van jól. Elvégre a múltból örökölt irodáknak már rég megrepedeztek a falai, nem elég magasak, itevés az üvegezett falú folyosó, a tárgyalóterem az öreg épü letekben. És ahogyan a megye iparának, mezőgazdasagának az 1970-es esztendő- első féléves munkájáról készített jelentése is megállapítja, „a foglalkoztatottakon bélül az alkalmazotti létszám növekedése továbbra is meghaladja a munkásokét”, vagyis még a jelenlegi irodaépítési ütemet is fokozni kell, mert ellenkező esetben -muniai- erö- és irodahiány csökkenti majd vállalataink termelését. Ve ha már a termelésnél tartunk: van egy másik jelentésünk is, amely Egér- város tanácsi iparának munkáját summázza. Ebben a jelentésben pedig azt olvashatjuk, hogy a város tanácsi iparának „beruházásai elsősorban építmény- jellegűek”, amelyek gyakorlatilag ném -javítják a termelést. Vagyis egyszerűbben fogalmazva: hiába a sok szép iroda, épület, ettől még nem lesz jobb a termelés. Szóval, irodaügyben nem könnyű bírónak lenni. Helyette legyünk egy rövid képzeletbeli sétát megyénkben, látogassunk meg néhány szép irodát. Az apci QuaUtál kokilla- őntö asszonyai a füsttől, a koromtól már egymást sem. ismerik fel a műszak végén, de pár méterre esokbm már méltóságteljesen áll- a s.ep. elegáns, többszintes Irodaház. Arai az energia- termelést lile ti, van még bőven tennivaló Visomic.i is. A patinás irodaház azonban meg a legigényesebb követelményeknek is megfelel. Sokan csodáltán már meg a Selypi Cementgyár most elliészillt székhazát is, az egri Klaplea utca pedig egyenesen cgj irodaparadicsom. Aiadas előtt van a gázosoké, az átelleni épületén több mint 12 cég nyitotta ki pénztárcáját. Az út végén pedig már áll az építők szé'u- haza. Ha a ■inentőáUotnúsi eltakarnak — erre eddig még nem jutott pénz — akkor Iroda utcának is elkeresztelhetnék a Klapka utcát. De nem rosszabb a helyzet a megye többi üzemeiben, vállalatainál sem. Ma már alig van olyan vállalat, ahol el ne tudnák mondani: szorgalmas munkánk eredménye ez az irodaház is. Tálán csak az ronthat valamit a büszkeségen. hogy szociális létesítményeivel. termelésével ma még sokkal kevesebb vállalat dicsekedhet, mint irodaházával. Azok. akik e sorokból bármiféle irodaellenességet olvasnak ki, azoknak azri kell mondanunk: tévednek. Mégpedig azért, mert a szóban forgó irodák — néhány kivételével — öthat év alatt — mint a példák is bizonyítják — úgy is elavulnak, Icorszeriztlenné válnak, és előbb-utó'ob műhelyirodákká, öltözőkké, mosdóleká alakítják át őket s igy végső soron mégiscsak könnyebb, kényelmesebb lesz a munka az üzemekben. Ezért is érdemes tehát minél több irodát építeni. Elvégre tehetjük. Irodára van pénz... — koós — Á megszámlált ember ni. Hol és hogyan lakunk ? A címben feltett kérdésre nagyon egyszerűnek tűnik a válasz, s éppen ezert — bonyolult. Mert igaz, lakásokban lakunk, tágasan, vagy zsúfoltan, de: hol vannak ezek a lakások? Városban, falun, külterületen, belterületen stb.? És mekkorák? Egy-, vagy négyszobásak, folyóvizesek, vagy még villany sincs bennük? A település — és lakásviszonyok tanulmányozása friss tudomány. Az emberiség alig néhány évtizede felismerte, hogy életviszonyaira döntő hatást gyakorol: hol és hogyan. lakik? 1870-ben az ország lakosságának 74,1 százaléka élt községekben, ez az arány 1949-ben 62,1-re, 1970-ben 55,5 százalékra mérséklődött. A fővárai lakossága az ország népességének 18,8, míg a többi városé 25,7 százalékát tette ki 1970-ben. (1960 és 1969 között tehát a városi Lakosság aránya 39,7 százalékról tovább nőtt, s elérte a 44,5 százalékot). A tényleges szaporodás számszerűen: a fővárosban 135, a megyei jogú városokban 105, a járási jogú városokban 254 ezer íő. Mekkorák a városok? A főváros és a négy megyei jogú város lakossága túl a.százezren. A 40 ezernél népesebb városok száma 13, míg a 20 ezer léleknél nagyobb településeké 49. Érdekesség. hogy közülük kettő nem város: Békés és Érd. A népszámláláskor 3224 településen írták össze a lakosságot. E települések nagy része azonban kicsi, ötszáznál kevesebben élnek a települések 20,6 százalékán, a ezernél kevesebben további 25,4 százalékán. Magyar-ország lakosságának 46 százaléka tehát ezer főnél kisebb településeken él, s az ezeken a helyeken levő szerény élet- körülmények érthetővé teszik, hogy 1960 és 1969 között 830 ezer- embert, népességük 20,4 százalékát vesztették el. (Figyelemre méltó vonás: országos összességben is csak az ötezren felüli települések tényleges népességszaporodása pozitív előjelű, a kisebb falvak népessége csökken.) Ahogy a kisebb falvak, úgy veszítenek jelentőségükből a külterületek is. Az 1949. évi népszámláláskor I, 59 millió ember, az ország lakosságának 17,3 százaléka élt külterületen. (Az érdekesség kedvéért: u külterületeken férfitöbblet van, ezer férfire ezernél kevesebb nő jut, több a gyermek egy- egy családban, mint a belterületen lakók esetében.) 1960 és 1970 között a külterületi népesség 261 ezer fővel — 23,3 százalékkal — csökkent. 1960-ban az ország népességének még mindig II, 2 százaléka élt külterületeken, 1970-ben ez 0.3-ra zsugorodott. Napjainkban 858,5 ezer. a külterületen élők száma, sí háromnegyed részük községek külterületén lakik. A tanyák. ia falutól tavol- esó települések soha nem rejtegettek romantikát, legalábbis az ott élők számára. A kenyér kényszere volt az, ami ott tartotta a népességet, s e keserű örökségnek tudható be, hogy még ma is 14 201 külterületi lakott hely található az országban. A legtöbb Pest megyében — 1287 — és Szabolcs-Szatmár- ban — 1123 — míg a legkevesebb Csongrád — 402 és Nógrád megyében (406). A teljes lakosságon beiül a külterületi népesség aránya Bács-Kiskun megyében a legnagyobb 28,7 százalék! —, majd Csongrád megyében (27,6). A lekisebb Hevesben — 2,3 — és Vas megyében (2.7 százalék). A külterületi népesség fogyása a legnagyobb mérvű Szolnok megyében volt — 38,2 százalék — majd Békésben — 36,5 —, míg a legkisebb Pest megyében (5,3). Szám szerint a legtöbben — 164,5 ezren — Bács-Kiskun. megyében és Csongrád megyében —; 89 ezer *— ébrek külterületen, míg a legkevesebben — 7685 — Vasban. Megkíséreltük a feleletet a kérdés első részére: hol lakunk? Következzék a kérdés második része: hogyan? A reális kép megalkotása érdekében azonban pillantsunk vissza, a múltba. Szakszerű fogalmazással: a lakás és a lakóház az ember legközvetlenebb térbeli környezete. A lakáskörülmények erőteljes befolyásol ói az életviszonyoknak, s ezzel a demográfiai helyzetnek is. Ennek fölismerését tükrözi, hogy már az első hivatalos, 1869. évi népszámláláskor jutott hely a lakáskörülményeknek is a kérdőíven, ám L930-ig csak a városokra, s utána is a 10 ezer lelken télüli településekre terjedt ki. Megbízható, teljes adatok csak 1949-től állnak rendelkezésre. 1970. január 1-én 3 157 000 volt az ország lakásállománya, 400 ezerrel több, mint az 1960. évi népszámláláskor. Ez 15 százalékos növekedésnek felel meg, ami 1930 óta a legmagasabb emelkedési ütem. (Évi átlagban 1,5 százalék). 1949 és 1960 között ugyanis 1,2 százalék volt, 1930 és 1949 között pedig az egy százalékot sem érte el, A teljesen tiszta képért tekintsük át az alábbi táblázatot: A LAKÁSSZÁM NÖVEKEDÉSE Ciyarapaaus Évek Darab százalékban 1931—1941 215 126 9,9 1941—1948 68 889 2.9 1949—1959 291 111 11.8 1960—1969 399 182 14,5 A lakások számának növekedése felülmúlta a népesség emelkedéséi, s így javult a lakáshelyzet az elmúlt két évtizedben. A lakásállomány településtípusonkénti megoszlása sem érdektelen. A fővárosban 630,8 ezer, a megyei jogú városokban 179 ezer. a járási jogú varosokban 632,4 mig a községekben 1714,6 ezer lakás van. (Zárójel közé tesz- szük, bár általános tévhíe- delmet cáfol: a községekben több a kétszobás és annál nagyobb lakás, mint a városokban!) Az adatok elemzésének legfőbb következtetése: fokozatosan csökken az egyszobás lakások aránya. I960 és 1970 között az egyszobás lakások száma 201 ezerrel — 11,9 százalékkal — csökkent. Az I960. évi népszámláláskor a teljes lakásállomány 61,3 százaléka volt egyszobás. 1970-re ez az arany 47,2-re mérséklődött. Ugyanezen idő alatt 482 ezerrel nőtt a kétszobás, s 118 ezerrel a három-, vagy annál több szobás lakások száma. Az ország lakásállományának 43 százaiéivá ma kétszobás, 9,8 százaléka pedig három-, vagy annál több szobás. (A növekedés a kétszobás lakások esetében 54,9, a három- és többszobásoknál pedig 62^5 százalékot tett ki!) A lakásállomány nagyság szerinti megoszlása: egyszobás 1489 ezer, kétszobás 1359 ezer, három-, vagy többszobás 309 ezer. (Annak köszönhető,. hogy az 1960 és 1969 között épített lakásokból csalt 33 százalék egyszobás, tíz év alatt a száz szobára jutó népesség húsz százalékkal csökkent...) A megyék adataira áttérve is megállapíthatjuk: . a fejlődés üteme területenként eltérő. Számszerűen a legtöbb lakás 1960 és I960 között Pest megyében épült — 49 211 darab —, majd Borsodban — 19 437 —, s Veszprém megyében (19 095). A legkevesebb Tolna megyében — 3707 —, Baranyában — 4966 — és Hajdú-Bi- harban (6293). A lakások összetételét tekintve az előzőekhez hasonlóan nagyok a megyék közötti különbségek. Baranya megye 79,8 ezerre rúgó lakásállományából például 54,6 ezer . a két-, vagy többszobás, míg Békésben a 145,8 ezerből mindössze 64,1 ezer... A lakásoknak több mint a fele egyszobás Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar, Pest, Szabolcs'-Szatmár és Szolnok megyében. hatvan százalék fölött van Csongrád megyében, míg Fejérben, Győ-Sopronban, Tolnában a lakások nagyobb része két-, vágj- többszobás. A sorozatot a szerzőnek illenék valami frappáns befejezéssel zárnia. Ügy ■ hiszem, felesleges a fejtörés. A tények, az adatok önmagukért szólnak, múltba világítanak, jelent értetnek meg, s körvonalazzák a holnapot Ezért több hát egyszerű statisztikai adatgyűjtésnél a népszámlálás... Mészáros Ottó 1979, július 3L,
