Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-28 / 175. szám
Á lakosság fegyelmezetten végrehajtotta feladatát PV-syakorlatot rendeztek Hatvanban A város kihalt, az utcák üresek, néptelenek, pedig vasárnap délelőtt van. A máskor agyonzsufolt hármas fő közlekedési úton. sem lehet látni egyetlen egy járművet sem. Érdekes, ■nem mindennapi látványban van részünk, is ha nem tudnánk, hogy itt nagy szabás polgári védelmi gyakorlat folyik a lakosság bevonásával, arra gondolhatnánk, mindenki egyszerre elhagyta a várost, avagy a csipkerózsikai álom borult egész Hatvanra. A lakosság ugyanis a légiriadó jelzésere, a szirénák figyelmeztető hangjára szüntette be a mozgást, vagy ahogy mondjak: „elzárkózott”. Az ellenőrző parancsnokok és elöljárók — leözáttúk Fettete Győr Endre, a megyei tanács vb-elnö- ke és dr. Tamás László, a megyei pártbizottság titka na — figyelő szemmel vizsgálják a fejleményeket, s örömmel állapítják meg: A lakosság példamutató pontossággal, a követelmények maradéktalan teljesítésével tesz eleget a riasztásnak. Meg is kéri e sorok íróját Fehér István, a Hatvani Városi Tanács vb- einöke, hogy a város vezetői nevében, a Népújságon keresztül tolmácsoljuk iái szünetüket a lakosságnak a fegyelmezett, pontos kötelezett- seg teljesítéséért. Egyébként már második napja tart a gyakorlat Hatvanban. Eddig minden a terveknek és a várakozásnak megfelelően zajlott le. Szombaton. pontosan 12 órakor kapta meg a város vezefcese a parancsot: Rendelje el a harckészültségét. • Ebben az időszakban csak a parancsnoki aüőntány " tevékenykedett. Működésbe léptek a vezetési pontok a kijelölt helyeken, ahoi megtették a szükséges intézkedéseket: a várható és sokrétűnek ígérkező tevékenység végrehajtására. Este 18 orakor újabb parancs — a magasabb harckészültség elrendelése érkeFóliafolyosón át juthattak az állomásépületből a vasúti szerelvényekbe az utasok. kot sem találtaik kivilágítva. A feltételezés szerint .hajnalban a szomszédos ország temletét ért atomcsapásról érkezett híradás, arról, hogy ennék következtében sugárzás érte a város kétharmad részét, majd a légiriadó elrendelése után nem sokkal a város északi részén ás robbant egy kisebb atombomba. Hogyam tudták ennek halasait és a biológiai fertőzés következményeit elhárítani a helyi polgári védelmi egységek? Ezt kutat ják, s ellenőrzik most a magasabb parancsnokság képviselői. A Bajcsy-Zsilinszíky utcába visz első utunk, ahol alakók „elzárkózását” nézzük meg közelebbről. Az ajtókon, ablakokon, ' hutákon nylon- fólia állja útját a szabályokban előírtaknak megfelelően, a feltételezett sugárzásnak. A Lenin Tsz majorjában a dolgozók föld alatti óvóhelye is kát védőlepel óvja a szeny- nyeződéstől. Látni lehet, hogy az itt dolgozók jól elsajátították a polgári védelmi tudnivalókat. Erre a napra „harci díszbe" öltözött a Cukor- és Konzervgyár is. A hatalmas göngyölegeket nylontakarók és ponyvák borítjáik, az üzembe érkező árukat védőöltözetben levő dolgozók mentesítik és teljesen steril körülmények között dolgozzák fel. Bizonyítják: A gyár szennyezett körülmények között is tudja termelését folytatni. Fél 10 óra körül jár már a® idő. amikor az „atomcsapás” helyére éráink, ahol a keletkezett tüzet,’ a hatalmas lángokat oltják a tűzoltók, a romokat pedig takarítják, bontják el a műszakiak. Valamennyien „beöltözve”, bátran végziík a nehéz és izgalmas munkát. Az egészség- ügyi beosztottak pedig ez idő alatt a romok között maradt kórházzá, ahol még ilyen körülmények (között is biztosítani tudják a megfelelő ellátást. az ötletekben gazdag, munkájukat komolyan ellátó orvosok és ápolóik. A kórház zsúfolt, s akik nem félnek be, azoknak a falusi házakban biztosítanak helyet, ahol ugyanolyan szervezett gondozásban részesülnek, mintha kórházban lennének. Fegyelmet és rendet tapasztalunk mindenütt. Ke- rekharasztot, ahol az égjük utca lakosságát biológiai fertőzés érte, teljesen elzárták a külvilágtól az egészégügy óiéi. A lakásba szorult „betegeket” ápolónők, s orvosok kezelik. Érződik, ahogy közöttük járunk, felkészültségük, tudásuk, adott esetben biztosíték lenne az ilyen betegségek elhárítására. Nem lehet panasz azonban a kereskedelmi szakemberekre sem. ötlettáruk kifogyhatatlan. Az élelmiszeréit vézett, amelynek következtében a város intézményei, üzemei, gyárai és tsz-ei felkészült a támadások elhárítására úgy, hogy a termelés ne álljon le. 21.30 órától a lakosság is bekapcsolódott a védekezésbe. Egyik pillanatról a másikra hajtották végre az elsötétítést. Az egész városra az éjszaka fekete leple hullott,-az ellenőrök egyetlen egy abiatetszik mindenkinek, de elégedettéit a jelenlevők a takarmány és az állatállomány megvédésének módjaival. Az ellenőrzés következő útja az új ÁBC-áruházhoz vezet, ahol arra kiváncsi mindenki, miként. mentették meg a szennyeződéstő] az árukészleteket. Az üzlet ablakát, bejáróit itt is fólia védi. Benn az üzletben az árusebesülteket mentik, viszik biztonságos helyre, a Heréden létesített orvosi segélyhelyre és falukórházba. Autóbuszok, járművek száguldanak a sebesültekkel, hogy időben orvosi kézbe kerülhessen az arra rászorulói:. A máskor oly csendes Heréd ezekben az órákban nagyon élénk életről tanúskodik. Az iskolát átalakították eleiméért mindent elkövetnek. A készletek egy részét már időben kitelepítették a városból, biztonságos helyre, a többit pedig a lehetőségeknek megfelelően látták el védelemmel. Műszereik, technikái ellátottságuk, a mentesítés módozatainak széles skálája biztosítja a .lakosság élelmiszerre^ való ellátását. A sugárveszély esetén nagy feladat hárul a vasutasokra is. A gyakorlat vége felé meggyőződünk erről mi is. 'H termelés sue»»»cszélj esetén sem áll le. A konzervgyár dolgozói teljes védelem ^ellett végezték munkájukat. Az utasokat védett körülmények között kell szállítaniuk, azaz a forgalmat lebonyolítaniuk. Hatvanban — a bizottság tapasztalja — jól látják el ezt a munkát. A szerelvények külső és belső gyors mentesítése után az utasok íóliaíolyosón keresztül áthaladva jutnak ki az állomásról a Vagonokba, ötletes. gyors megoldás. — Sok gyakorlaton vettem már részt, de ilyen jól végrehajtott feladatteljesítéssel régen találkoztam. Az utóbbi idők legjobb városi gyakorlata volt — mondja a szemle végén Fóti Pál alezredes, az egyik döntnök. — Csák gratulálni tudok a hatvaniaknak. Adott esetben életüket, vagyonukat meg tudjak védeni. ha így összefognak. S ez a gyakorlat summája is! Helyes és jó volt (megrendezni. Egy város győződött meg arról, ha akar, akikor tud is megfelelően védekezni az atom-, biológiai és vegyi támadások ellen, amelyre, reméljük, nem kerül sor... Fazekas István Szakma és érettségi NEM KELL TÚLZOTTAN messzire visszaforgatni az Idő kerekét, hogy a szakma és az érettségi a mai tol eltelő értékkelésével találkozzunk. Bár sokan meg ma sem vallják, hogy egyik a ■ másikat egyre több szakmában feltételezi, de még , jó évtizede is az egyik jelentette a munkát, a másik pedig a gondolkodást. Most. hogy „polgárjogot” nyeri a gondolkodó munka — történjék a Központi Fizikai Kutatóintézetben, vagy bármelyik kis üzem szerszámkészítő műhelyében —. egyre többet hallunk a szakma és az érettségi összekapcsolásáról. A tudományos-technikai forradalom „szele” már eljutott hozzánk és egj’es iparágakban egyre erőteljesebben érezteti hatását. A kor bámulatos technikai haladása — a nagytudású gépek sokasodása, a ’ változó technológiák kiismeróse, a bonyolult gyártmányok készítése — a szakmunkás szerepét és’jelentőségét változtatja meg! A műszaki haladás valóságos terepe — mindig az üzem marad. A munkás- emberek képessége és színvonala határozza meg végső soron egy-egy vállalat tudását és lehetőségét, ez állítja ki a „bizonyítványt” egy ország ‘ holnapjáról. Apáink már nem úgy dolgoztak, mint nagyapáink; mi alapvetően másként dolgozunk, mint apáink; és ami talán a legfontosabb: mi egy-két évtized múlva alapvetően nem úgy dolgozunk majd, mint ma! A gyorsan változó technika a maga ritmusát követeli meg a mellette dolgozó embertől. Azt, hogy vele változzon, még inkább azt, hogy a technikát változtassa meg. Mindez a „kiművelt emberfők sokaságát” sürgeti ma főleg az üzemekben. ENNEK JELENTŐSÉGET felismertük és a tavaly megjelent szakmunkásképzésről ■ szóló törvény arra is bizonyíték, hogy teszünk is érte. Ez esetben különös jelentősége vau hogy á jog a valós élet mellett, néha még előtte — és nem mögötte — halad. Az ipari tanuló-képzés beilleszkedik az általános oktatási rendszerije, s a szakmunkások továbbtanulását az eddiginél szervezettebben biztosítja. Illetve enne a lehetőségét megadja. Az emelt szintű oktatásról például a törvény kimondja, hogy különbözeti vizsga nélkül beiratkozhatnak a fiatalok a dolgozók középiskolájának harmadik osztályába és két év alatt megszerezhetik az érettségi bizonyítványt. Ugyanez az 1969. évi VI. számú törvény azt is leszögezi, hogy a vállalatok kötelesek biztosítani a továbbtanulás lehetőségét. Most hogy a vizsgák „finisénél” tartunk, érdemes arra a kérdésre keresni a választ: a jog adta lehetősége-^ két valóra tudják-e a továbbtanulni akarók váltani?... Ki tudják-e használni a törvénnyel megerősített, jogukat?.... AZ ORSZÁGOS ujuuiuíjkastunuió tanács nemreg, ■ pen megvizsgálta, hogy van-e elegendő nely az érettségire jelentkezők foga dásara? ... Az idén — ezekben a napokban — csupán emeltszintű oktatás réven harmincezer fiatal szerzi meg szakmai n. .esites--.. Elvileg es jogilag mind u Harmincezer sorompóba unnál az érettségi bizony.. .\my megszerzéséért! . . . Természetesen nincs ennyi- -jemm- itező. De még így is tél 6, hogy a tanulni szándékozok közül sokan ' kimaradnák. Az országban összesen harminc iskolát jelöltek ki szamukra. Ha a harminc iskola mellé tesz- szüfc a harmincezer végző ifjú szakmunkást, bizony nehéz dolga lehet a pedagógusnak, ha arra ösztönzi őket hogy' minél többen tanuljanak tovább és a szakma mellé szerezzék meg az érettségi bizonyítvánj't is. A MÁSIK, amiről gondolatot kell váltanunk: a vállalatok támogatása. A törvény ugyan előírja, hogy ‘a továbbtanulást biztosítani kell, de ezzel nagyon sokszor ellentétes a vállalat, pillanatnyi érdeke. Mert már alig várja a szakmunkásokat, azt szeretné, ha ezek a friss munkaerők teljes erejükkel, figyelmükkel, megszerzett szakmai tudásukkal bekapcsolódjanak a vállalat tevékenységébe. Majd mindenütt komoly munkaerőgonddal küzdenek, tellát nehezen egy'eznek bele, hogy — a különféle kedvezmények nyújtását kívánó — érettségi megszerzését szorgalmazzák. Ez, sajnos, nem új jelenség. Nem csupán a most szakmát szerzett fiatalokra érvényes, hanem ennek is megvannak a sajnálatos „tradíciói”. S HA A VÁLLALATOK már felismerték a holnapjukat — amely csupán a ma igényes szakmunkásaira épülhet fel —. akkor nekik kellene a legtöbbet meglenni azért, hogy a szakma és az érettségi .egymásnak feltétele legyen. Az üzemekben sorra készítik és vitatják meg az új ötéves 'tervet, már számolgatják, hogyan képzelik el a jövőjüket 10— 15 év múlva. hosszan vitatják mindén oldalról indokolják beruházási elképzeléseiket, a technika állandó korszerűsítését és ezzel összefüggésben az uj technológia adta előnyök kihasználását. ELFOGADHATATLAN szűklátókörűseg, hogyha ebben nem látják saját szakmunkásaik, a jelenleg már ott dolgozó és a következő években odakerülő fiatalok szerepét. Azt a főszerepet, nogy csak rájuk építhetnek, csak velük együtt lehel az (elképzeléseket valósággá váltani. Tehát, mégha úgy érzik, hogy mai érdekeikkel ellentétes, akkor is vállalni kell a holnap sikereiért, a fiatalok továbbtanulásának elősegítését, támogatását. Arról nem is beszélve,’ hogy a törvény ezt számukra kötelezően elő is írja. B. J. Egerbeu rendezik a X. közgazdász vándorgyűlést ..Viszontlátásra egy év múlva, Egerben!” Ezekkel a szavakkal búcsúzott el a Békéscsabán rendezett, IX. közgazdász vándorgyűlés részvevőitől Faluvégi Lajos pénzügyminiszter-helyettes, a TIT közgazdasági választmányának elnöke. Bár még két hónap sem telt el a XX. vándorgyűlés óta, s a X.-re csak jövőre kerül sor Egerben, de - nekünk. Heves megyei közgazdászoknak máris készülni kell a nagy jelentőségű tanácskozásra. Annál is inkább, mert a közgazdász vándorgyűléseken hazánk vezető gazdaságpolitikusai adnak szamot az eredményekről, s tárják fel a hibákat, gondokat, és kérnek véleményt a közgazdászoktól. Jól példázzák a tanácskozások fontosságát a korábbi vándorgyűlések tematikái is. Debrecenben a „vállalati döntés a gazdasági ösztönzés áj rendszerében”, a VII. találkozónak az új mechanizmus tapasztalatai, a nyolcadiknak gazdasági életünk fejlesztése, a műszaki haladás, a piacképesség, a IX. vándorgyűlésnek pedig „er. vállalatok belső irányítási rendszere a mechanizmusban” volt a témája. A folytatás Egerben következik. A megye közgazdászai nagy örömmel vették, hogy Egerben kerül sor a találkozóra, és máris megkezdődték az előkészületek, hogy nyugodt, alkotó légkörben kerüljön sor a nagy fontosságú tanácskozásra. Dr Barta László közgazdász 19?« július tS., kedd
