Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-28 / 175. szám

Hétfő eati külpolitikai kommentárunk / - - . . • Uj korszak kezdetén ? Gromlko szovjet külügyminiszter a moszkvai Seremetyevo repülőtéren fogadja Scheel bonni külügyminisztert. A képen jobb oldalt Allardt, az NSZK moszkvai nagykövete. (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS) Peru ünnepére Q ma ünnepli a függetlenség napját. Szaanégy­r ©lU venkilenc esztendeje, 1821. július 28-án kiál­tották ki az ország önállóságát, amelynek megvalósításáért voltaképpen akkor még csak megkezdődött a — három évig tartó — küzdelem. Az évfordulóknak nagyon gyakran időszerű tanulságuk is van. Peru esetében a függetlenség napja az idén óhatat­lanul azt juttatja a világ eszébe, hogy ez a latin-amerikai ország éppen az utóbbi két esztendőben, Velasco Alvarado elnökségével párhuzamosan milyen jelentős lépéseket tett az önálló nemzeti lét megszilárdítása útján. Ma már jelkép>e mindennek az IPC amerikai olajérde­keltség államosítása, amellyel a perui kormány végetvetett a külföldi cég többévtizedes packázásainak — a mindenkire kötelező érvényű törvények megsértésének, az adófizetés megtagadásának. Egyszersmind a perui kormány megindult azon az úton, amelyen tovább hajadva Peru — függetlensé­gének kikiáltása után csaknem másfélszáz esztendővel — végre valóbn és teljes egészeben maguké a peruiaké lehet. Don^Líviíl jelentős mozzanat, hogy a függetlenség nvnuKlTUI megszilárdítására tett intézkedések Pe­ruban nagyhorderejű társadalmi reformok sokat ígérő kez­deteivel párosulnak: elsősorban a földreformmal, amely szá­mottevő rétegeknek teszi kézzelfoghatóan érthetővé az utóbbi két esztendő változásainak igazi értelmét. Az idén Peru egy hitetlenül pusztító fölrenges-kataszt- rófa súlyos következményeivel birkózva ünnepli a függet­lenség évfordulóját. Ezekben a szomorú napokban azonban arról is meggyőződhetett, hogy a szocialista országok, ame­lyekkel mind gyümölcsözőbb kapcsolatokat épít ki, éppoly rokonszenvet, együttérzést és gyakorlati segítséget tanúsí­tottak és tanúsítanak irányában, mint a nemzeti önállóság és az országépítő munka útján tett lépéseiben. Osztrák memorandum Meghan Salazar i LISSZABON: Antonio Salazar volt por­tugál miniszterelnök hétfőn 81 éves kovában Lisszabon­ban elhunyt, — közölte 'a portugál t ájékox' ..tásügy i minisztérium irodája. Salazar 22 hónappal ez­előtt agyvéijzést kapott, amely megbénította. Ekkor Marcello Caeíano lett az utódja a miniszterelnöki székben, (Aí'P) Star isiéi Varsóim írlteitelt VarsJI I Jedrychowski lengyel kül­ügyminiszter meghívására hétfőn délelőtt hivatalos lá­togatásra Varsóba- érkezett Pierre Harmel belga külügy­miniszter. Harmelt varsói útjára a brüsszeli külügy­minisztérium magasrangú tisztviselőinek és tanácsadói­nak égy csoportja kísérte el. Áz új kijelölt olasz miniszterelnök Emillo Colombo, az új ki­jelölt olasz miniszterelnök, aki Andreotti kudarca után megbízást kapott a kormány- koalíció megalakítására. (Telefoto — AP—MTI—KS) WASHINGTON: Köves Tibor, az MTI tudó­sítója jelenti; Washingtonban hétfőn újabb tanácskozásra került sor az amerikai és az izraeli kormány képviselői között azt követően, hogy vasárnap Jordánia csatlakozott Nasz- szer elnök múlt hét elején tett nyilatkozatához, amely­ben az EAK elnöke elfogad­ta az USA javaslatát a tár­gyalások megindításának módozatára. Az amerikai kormánykörökben most már, gyakorlatilag bizonyosnak tekintik," hogy az izraeli mi­nisztertanács mára kitűzött újabb ülését követően Tel Aviv is „pozitív” választ ad Rogers javaslatára. Jól tájé­kozott források szerint Nixon elnök bizalmas levélben biz­tosította Golda Meir minisz­terelnök asszonyt, hogy az USA a javasolt fegyvernyug­vás Idején is mindent meg­tesz az erőegyensúly „fenn­tartásáért, továbbá, hogy Izraelnek nem kell majd ki­vonulnia a megszállt arab területekről mindaddig, míg létre nem jött a megállapo­JSWO. július 28., kedd Anélkül, hogy külön köz­vélemény-kutatást rendez- deznénik, nyugodtan állíthat­juk: az emberiség nagyobbik fele feszült érdeklődéssel te­kint a Moszkvában hétfőn megindult tárgyalások ki­menetele elé és őszintén re­ménykedik abban, hogy ez talán új korszak kezdetét je­lezheti. Azért állíthatjuk ezt em­bertársaink nevében bizo­nyossággal, mert az emberi­ség túlnyomó része tisztában van vele, hogy a századunkban immár kétszer szörnyűséges pusztítást véghez vivő világháborúkat a német imperializmus idézte elő, S a második világháború be­fejeződése, pontosabban és közelebbről: a Német Szö­vetségi Köztársaság mega­lakulása — és annak újra- fegyverzése — óta ismét na­pirenden van a kérdés, ha más körülmények között is: vajon nem zúdít-e újabb világégést Európára és a nagyvilágra a nyu­gatnémet földön újjáéledt revans ista-militarista politi­ka? A múlt év ősze óta azon­ban új kormány van Bonn- | ban. Willy Brandt és Walter | Scheel kabinetje az elmúlt háromnegyed esztendő alatt szavakban is többször elha­tárolta magát mind az előző, dás a békerendezésben. Értesülések szerint ameri­kai részről azt sugalmaztak Izraelnek, hogy legalábo taktikai megfontolások miatt fogadja el Rogers javaslatát, nehogy diplomáciailag el­szigetelődjék, s így megne­hezítse az USA számára Tel Aviv további támogatását. (MTI) «» Összeesküvés Sekou Toure ellen ABIDJAN: A Conakry-i rádió közöl­te, — hogy összeesküvést lepleztek le, amelynek tag­jai merényletet akartak szervezni Sekou Toure guimeai elnök ellen. Az összeesküvés vezetője, a rádió szerint, feltételezhe­tően Thiemo-Habib Dlalio,- a nemzeti íelszabadítási front nevű titkos hadsereg parancsnoka. Részt vett az összesküvés- ben egy svájci cég guineai képviselője és egy meg nem nevezett európai ország fő­konzulja is. (Reuter) húsz éves klerikális reakciós kurzustól, mind a nácik harmadik birodalmától. Tettekben azonban mind­eddig jóval kevesebbet mutatott fel. A hétfőn Moszkvában — az erőszakról való lemondás szerződésbe foglalásáról — kezdődött tárgyalások Gro- miko szovjet' külügyminisz­ter és Scheel nyugatnémet alkancellár-külügyminiszter között azért válhatnak tör­ténelmi jelentőségű ese­ménysorozattá és jelezhetik esetleg új korszak kezdetét, mert itt az eddigi legnagyobb s legfontosabb alkalom Bonn számára a bizo- ■ nyitására. Tudjuk, erősek még a revansista elemek Nyugat- Németországban, az ellenzék mindent elkövet, hogy sza­botálja, megtorpedózza az úgynevezett „új keleti politi­kát”. De a választók több­sége nem véletlenül küldte ellenzékbe ezeket a politiku­sokat. Azért segítette kor­mányra az SPD—FDP koa­FTNNORSZAG ritkán ke- . rül a világlapok első olda­lára ; ám az elmúlt napok­ban egymás után többször is foglalkozott a világsajtó a kis északi országgal. Két nemzetközi és egy belpoliti­kai esemény indokolta a fo­kozott érdeklődést — a szov­jet—finn barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gélynyújtási egyezmény újabb húsz esztendőre való meg­hosszabbítása Moszkvában, majd Kekkonen elnök ame­rikai utazása, végül pedig, időrendben valamivel előbb, az új finn kormány: Ah ti Karjalainen kabinetjének • megalakulása: Minden értékelés legfonto­sabbnak és túl a szovjet— finn viszonyon, az egész eu­rópai légkör szempontjából legjelentősebbnek a Szovjet­unió és Finnország között 1948 óta fennálló barátsági. / együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény meghosszabbítását tekintette. Nem indokolatlanul. Az el­múlt évtizedekben —, ame­lyeket joggal nevezhettünk a hidegháború éveinek — ép­pen az időjárásilag jóval hű­vösebb északi tájon ennek a szerződésnek a léte, rendkí­vül pozitív hatása segített normális, sőt igen jó politi­kai-meteorológiai viszonyok megszilárdulásához. A világ legnagyobb szocialista hatal­ma és a szomszédos, kis, más társadalmi rendben élő Finn­ország immár több mint kát évtizede éppen ennek a szer­líciót, mert új politikát kí­vánt. Brandték tehát minden bizonnyal attól erősödnek meg, ha nem félnek ellenzé­küktől, s miattuk nem óva­toskodnak, tétováznak, ha­nem ellenkezőleg: az eddigi­nél szilárdabban és határo­zottabban haladnak azon az úton, amelyen eddig bizony vonakodva-ingadozva sétál­tak. Ha sikerül tető alá hoz­ni a Moszkva—Bonn szerződést: ez megköny- nyebbülést szerez majd az egész világnak, a nyugatnémet kormány pe- dik sikert arat vele, amely- lyel megerősítheti belső po­zícióját, s még határozottab­ban folytathatja a realitá­sok felismerésének politiká­ját. Nemcsak a németek és oroszok, nemcsak az NSZK és a Szovjetunió, de Európa, tehát közvetve az egész világ ügyéről van szó. Ezért kí­vánja minden békeszerető ember a hétfőn indult moszkvai tárgyalások sike­rét. ződésnek az alapján rendkí­vül harmonikus és mindkét fél számára gyümölcsöző együttműködést épített ki. Most. hogy Moszkvában, a két ország legmagasabb ran­gú képviselőinek jelenlété­ben újabb húsz esztendőre meghosszabították a szerző­dés érvényét, az egész világ előtt újra bebizonyosodott, hogy milyen eredményekre képes a különböző társadal­mi rendszerű országok békés egymás mellett élésének le­nini koncepciója. A SZOVJET—FINN barát­ság alapja egyrészről a két finn köztársasági elnök ne­véről Paasikivi—Kekkonen vonalként emlegetett helsin­ki felismerés, hogy a kis északi ország jövendőjének nincsen biztosabb alapja, mint a tartós és őszinte ba­rátság a nagy szocialista szomszéddal, másrészről pe­dig a szovjet politika lenini alapelve a nagyhatalmak és a kis országok közötti min­den szempontból egyenjogú kapcsolatokról. Amikor a moszkvai finn nagykövetség épületében alá­írták a szerződés meghosz- szabbításáról szóló jegyző­könyvet. Leonyid Brezsnyev azt hangsúlyozta, hogy Finn­ország éppen ennek a szer­ződésnek a birtokában lép­het fel a béke és a népek közötti kölcsönös megértés számottevő tényezőjeként, Urho Kekkonen pedig, utal­va a békeszerető és semle­ges finn politikára, nagyon BECS: Becsben hétfőn nyilvános­ságra hozták az osztrák kor­mánynak a múlt héten az európai államokhoz, vala­mint az Egyesült Államok és Kanada kormányaihoz el­juttatott memorandumát. Az európai biztonsági kon­ferencia napirendjére az osztrák memorandum a kö­vetkezőket javasolja: 1. Az európai biztonság megszilárdítása, az erőszak alkalmazásáról, illetve az erőszakkal való fenyegetés­ről való lemondás az euró­pai államok egymásközötti kapcsolataiban. 2. A kereskedelmi, gazda­sági, tudományos-technikai és kulturális kapcsolatok bővítése az egyenlőség alap­ján, az európai államok poli­tikai együttműködésének nö­velése érdekébén. 3. Az európai katonai po­tenciál kölcsönös és kiegyen­súlyozott csökkentése, Auszt­határozottan leszögezte: „Finnország nem semleges ország a háború és béke kér­déseiben, Finnország a béke híve és ellenszegül a hábo­rúnak”. Azoknak a megbeszélések­nek a során, amelyeket a finn és a szovjet vezetők Moszk­vában folytattak, minden ér­tesülés szerint az európai biz- tansági konferencia aktív elő­készítésével kapcsolatos té­mák voltak előtérben. Szó esett például a Kekkonen el­nök által megfogalmazott és az észak-európai atomfegy­vermentes övezet megterem­téséről szóló javaslatról és nyilvánvalóan azokról a vi­lágszerte nagyrabecsült erő­feszítésekről, amelyeket a finn kormány az európai biz­tonsági konferencia dolgá­ban eddig tett, mindenekelőtt felajánlván házigazdái szol­gálatait a remélhetőleg mi­előbb létrejövő konferencia számára. A NEMZETKÖZI POLI­TIKA „eseményének figyelői éppen ebből a szempontból tartják igen jelentősnek, hogy Kekkonen elnök Moszkvából hazatérve azonnal összeállí­totta amerikai útiprogramját; nem kell túlságosan sokat feltételezni akkor, ha arra gondolunk: a finn elnök Wa­shingtonban éppen moszkvai tárgyalásainak eredménye­ként az európai biztonsági konferencia előkészítésének most már a legközelebbi dip­lomáciai napirendeken ott le­vő kérdéseit is felveti. Sőt, riának az a véleménye, hogy az európai fegyveres erők csökkentéséAek nemcsak az európai területen állomásozó külföldi csapiatokra, kell kor­látozódnia — hangoztatja a memorandum. Az osztrák kormány . úgy véli — emeli ki ezután az emlékirat, — hogy ennek a témának (a csapatok számá­nak csökkentése) egy konfe­rencia után létrehozandó szervezet vagy munkacso­port keretei között folyta­tódhatna. „Az összeurópai konferenciát ezidőszerint nultilaterális megbeszélése­ken kellene előkészíteni, vagy az érdekelt államok Helsinkiben akkredíkált nagykövetéinek részvételé­vel, vagy magasszintű funk­cionáriusok, Illetve szakér­tők bevonásával, akik Bées- ben vagy esetleg más orszag­akadnak olyan megfigyel ók. akik Kekkonen amerikai út­jának egész értelmét ebben látják. A moszkvai és a washing­toni út egyébként egy igen lényeges belpolitikai ered­mény után következett: Hel­sinkiben négyhónapi tárgya­lás után stabil, nagy -több­séggel rendelkező új kormány alakult. Ahti Karjalainen, az egyik legismertebb finn po­litikus, akinek sokéves kül­ügyminiszteri tevékenységé­hez számos, igen pozitív kez­deményezés fűződik, olyan kormányt alakított, amelyben öt parlamenti párt, közöttük a kommunistákat is magában foglaló Finn Népi Demokra­tikus Unió képviselői dolgoz­nak együtt. A kétszáz tagú finn parlament száznegyven- négy képviselője támogatja ezt a koalíciót, amely foly­tatja majd az 1966 óta négy­hónapos szünettel dolgozó széles, népi bázisú koalíciós kormányzat rendkívül ered­ményes politikáját. A KARJALAINEN-KOR- MÄNY házigazdaként kósasül tehát az európai biztonsági értekezlet remélhetőleg mi­hamarabb sorra kerülő meg­nyitó ülésére, s házigazda lesz Helsinki a stratégiai fegyverek korlátozásával kapcsolatos amerikai—szov­jet tárgyalások következő, a bécsi szakaszt követő részé­ben is. Finn kezdeményezés­re történik majd több az ENSZ Biztonsági Tanácsa ál­tal szervezett külügyminisz­teri találkozó is az idén; az északi főváros minden nem­zetközi politikai fellépésében a békepolitika aktív támog^ tójaként mutatkozik be. G. M Nixon bizalmas levele Golda Meirhez ban ülhetnének össze". ♦ (MTI) i —_—.—— ■ Helsinki, a házigazda A finn politika a világlapok első oldalán

Next

/
Thumbnails
Contents