Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-26 / 174. szám
S go ^ !W//y///w//////////yww//////w////^/y///yy//////y//W/y//^x^MWMW/«»WBW/yyi>»ty///<< WM ■■im II III »i^<a«w<!>«y<y/.v«MW/», «nwww/n — — • KOKTÉL Megállapítósdi Az ember és az optimizmus el- választ halat lan. E bölcsmázú köz- ; hely onnan jutott eszembe, hogy ; én hovatovább már javíthatatlan j pesszimista vagyok. Nem az Élet i tett azzá. nagy „é”-vel, hanem ! mindazok a megállapítások, amelyeket nagy „M”-mel tettek, amikor megállapítottak, s kicsi, egészen kicsi, sőt jelentéktelen „m”-mel irt megállapítás lett belőlük, mire neI- kém valamiféle hasznom lehetett volna. Igen, jól sejtik: a sörről van szó és a kenyérről, a csokoládéról és a cukrászsüteményről, — meg társaikról, amelyekről már annyi lesúj- I tó megállapítást tettek, ahány vizs- £ gálatot folytattak ügyükben. A minap kaptam arról hírt, ? hogy újból vizsgálatot folytattak az j! ország több városában az élelrrü- ^ szercikkek, italok és egyéb „élve- ^ zeti” cikkek tárgyában, s termé- i szefcszerűleg ismét azt kellett megál- I lapítani, amit már megállapítottak, i — hogy bajok vannak az áruk mi- g nőségével. Egészen pontosan fogal| y mazva: az áruk minőségével nincsenek bajok. — miután nincs minőségük, ha csak a rosszat nem nevezzük minőségnek. A sör zavaros J és a címkén nincs feltüntetve, mi- J kor palackozták, a cukrászsüteméI nyek egy része a Dickens korabeli Anglia fiúnevelőiben is vihart váltana ki. Aki már evett „olcsó” nápolyit, az tudja, hogy nem evett, í csak szeretett volna enni. mert szí- I vós. rágós, vacak a legtöbbször és I a legtöbb helyen, s ha népi nyúj- j tósdit akar játszani, nem kell más, # csak egy zsömle, amit lehet nyúzni. ■ húzni, csak harapni nem. Folytatni lehet a megállapításo- I kát aAal, hogy hova tovább jóg- 2 szekrénydömping van — végre! — »WM^yy/*y/<ff///////w////wwww//////// Magyarországon, de még mindig szerencse és protekció dolog hideg, hűtött üdítőkhöz jutni, s hogy a tisztaság általában, de konkrétan sem éri el azt a szintet, amire rá lehetne mondani a kulturált jelzőt. Megállapítás megállapítást követ, év évre jön, de a dolgok maradnak, vagy alig változnak. Már régen elfelejtettük az ómechanizmust, az újat is már régen és egyszerűen, mindenféle jelző nélkül mechanizmusnak nevezzük, — de a sörösüvegen ma sincs rajta, meddig iha- tom kárvallás nélkül. Már egy teljes ötéves tervet hagyhatunk lassan és büszkén mögöttünk, a lakások tízezreit építve fel, új gyárak százait állítva munkába és ki tudja már hányadik új várossá fejlődött településünket avatva. De a kenyér minősége még mindig messze elmarad a kívánalmaktól, még mindig azt és újfent azt kell írni, hogy nyilatkoztak az illetékesek és megígérték, hogy határozottan fellépnek a sütési technológia megsértői ellen. Fellépték, de úgy látszik, csak a kemencesutra, mert újból és ismét azt kell megállapítani, hogy lassan már a pékek sem tudják, milyen is az a jó kenyér. Az igazi kenyér! A „kakastejes” kenyér! Megvívtuk harcunkat a beattel, a hosszú hajjal, a farmerrel és hippikkel, csinál tunk és nem csináltunk nemzedéki problémát, megvitattuk. hogy lehet-e káromkodni a magyar irodalomban és, hogy film-e a magyar film. — de újfent megállapíthatjuk, hogy jelentős feladataink vannak az arra rendelt köz- és mellékhelyiségek tisztaságának biztosításában. ha csak nem óhajtunk fertőzést és rosszullétet. Mindez onnan és azért lehet — amint gyanakszom ebben az ügyben —. hogy rendkívül sok a megállapítás. Olyan sok, mint „anyám tyúkja” tojásai, amelyből, mint tudniillik, kátkod ács, minden napra esik egy tojás —, azazhogy egy megállapítás. Ezekutárr a megállapítást „eszközlő” illetékesek megelégedetten zárják le a jegyzőkönyv megállapításait és mosnák kezeiket, ha lenne szappan és törülköző ott, ahol megállapították. De hát nincs, ezt ők is tudják, benne is van, volt és lesz a jegyzőkönyvben, mint megállapítás lesz benne, ... De... Igen: de! De mikor lesz benne egy jegyzősainkat ellenőrizve most kénytele- ^ nek vagyunk fegyelmi eljárást indí- ^ tani, mert a megállapítások elszáll- ^ tak a levegőbe, mint deli luftballo- S nők ...? ^ Mikor? § Mert mindaddig, amíg a meg- ^ állapításokat nem követi nyilváno- V san is publikált —. s így nemcsak $ megbüntetett, de meg is szégyent- ^ tett felelősök vezeklése — fegyelmi ^ intézkedés. mindaddig becsapnak ^ engem, téged, mind valamennyiéin- | két, rossz árut kapunk a pénzűn- kért, sőt, betegséget is esetleg. De- 5 hát én megmondtam: pesszimista $ vagyok. Ha most valaki azt mon- $ daná, hogy kis hazám erejéhez ké- ^ pest részt vesz a nemzetközi ráké- ^ taprogramban és egy kis, de hasz- ^ nos rakétát küld a Venusra, — biz- ^ tos vagyok benne, hogy az a rakéta ^ el is jut a Venusra. Legfeljebb nem § a kitűzött határidőre! § s De eljut. $ Abban is tökéletesen biztos va- ^ gyök és ezért nyugodt is. hogy fel- 5 épitjük a szocializmust ebben az or- | szágban. nem is sok idő kelletik s ahhoz. De majdnem biztos vagyok $ benne, hogy akkor, még akkor is ^ megállapítások követik majd a ^ megállapításokat, sör, keksz, kenyér, ^ vagy a minizsömle ügyében. Esküdni mernék, hogy úgy lesz! § rssssssjssssssss/sss/ssssssssssssssssssyssss^+rjsssysssssss* * ^/////y/////////////Aw/y/y A nóta hevesi mestere A fiatalember először magyarázhatatlan nyugtalanságot érzett. Agyában eddig nem hallott dallamok motoszkáltak, csárdások, friss ízű magyar nóták motívumai zaklatták. Nappal nyugtalanság, éjjel álmatlanság doppingolta. Egyik éjjel már nem bírta tovább. Felöltözött, s szinte eszelősként futott egri tanárának lakására Nem sokat beszélt. Zongorához ült, s önfeledten játszott. Mire virradt, megszületett első dala. Végtelen nyugalom szállta meg, az alkotó elégedettsége. Ennek már több mint hat évtizede... Hevesi József dalköltő ma már 81 éves ... Amikor felkerestem, épp betegeskedett. Nehezére esett a beszéd. Nyolc évtized nem kis idő, az évek, évtizedek koptatják az embert. Tekintetében mégis fiatalos fények vibráltak, amikor a hajdani történetet, a pályakezdés emlékezetes pillanatát idézte. Az utóbbi évek emlékeit bo- gozgattuk, ám mégis a gondolatok közé szökött a régmúlt egy-egy emlékezetes pillanata. Látnom kellett a fiatal ünnepelt dalköltőt, közel háromszáz ma is ismert magyar nóta szerzőjét, a szövegírókat, a régi muzsikus barátokat: Kovács Mihályt, Marczaly Frigyest, dr. Kár- páth Zoltánt. Józsi bácsi beszéd közben — mintegy pihentetőként el-eldúdolt egy- egy emlékezetes dalt. Elbűvölt a Tatai csárdás friss ritmusa, a Galamb száll a Hortobányon tiszta melenkó- liája... Egy különös ember portréja formálódott bennem. Pedagógusdinasztia sarja. Dédapja 1808-ban lett iskola- mester Hevesen. Azóta a hevesi Hevesiek hűséget esküdtek a szűkebb pátriának. A dédunoka sem lett hűtlen községéhez. Nem vonzotta a főváros, a tálcán kínált siker, a művészélet gondtalan könnyedsége. Megmaradt vidéki tanítónak, falusi dalköltőnek. És mégsem feledték el: a pályatársak, kollegák le-lerándultak hozzá a fővárosból: jó néhány dalának szövege hevesi otthonában született meg. Hevesi József bebizonyította: vidékiként is lehet országos elismerést szerezni. — Számomra a dalszerzés szükséglet volt. bennem muzsikáltak a dallamok, papírra kellett vetnem őket. Am nem ebből akartam megélni. Nem tudtam volna búcsút mondani a tanítói pályának, a gyerekeknek... OOOO A nyolcadik évtized után minden év ajándék, pihenéssel lehet hosszabbra mérni az időt. A dalköltő már huszonegy éve nyugdíjas, ám a pihenéssel sosem tud megbarátkozni. A dallamok újra meg újra nyugtalanítják. Napokra, hetekre ugyan el lehet űzni őket, ám később újult erővel rohamoznak. A régi zongora ugyan eltűnt a Hevesi-lakásból — kellett a forint a házvásárlásra —, de kottapapír mindig akad, s a dallamok hangjegyekké sorakoznak. Most is születik évente nyolc-tíz Hevesi-nóta. És jön az értesítés a minősítő bizottságtól: elfogadtuk. S .hozzá a baráti, biztató szavak, az újabb művekre inspiráló mondatok. Az alkotás pedig nem könnyű. A régi pályatársak többsége már a föld alatt. Kellemetlen hírek kopogtatnak a Hevesi-ház kapuján: „Kovács Miska, Marczaly Frici meghalt... Autóbaleset... betegség”. — Elmentek a régi szövegírók. Nagyszerűen tudtunk együtt dolgozni. Azt szerettem, ha dallamra írják a szőJószolgálati Jószolgálati küldöttségben voltam Cslpcsák Ba- lambér okleveles magánzó és neje, született Klofács Veronika, Szesz-köz 4. számú lakásán. Diplomáciai küldetésem lényege az volt, hogy az immáron évekre, de érvekre sohasem tehető határvillongásoknak, amelyek rendre Csipcsák és neje között zajlottak le, közös erőfeszítéssel, s az én közvetítésemmel véget vessen a két fél. A jószomszédság, a békés egymás mellett élés elvei megkövetelik, hogy egy szoba-kony- hás otthon nyolc fala között két ember testi határai ne forogjanak állandó veszedelemben, hogy két ember, mégha az egyik nő is, a másik férfi, vitás ügyeiket a kerek asztal~ melletti tárgyalásokkal döntsék el. Csipcsák Balambér jót röhögött, amikor a kerékasztalról beszéltem: veget. Hányszor ruccant le hozzám Kovács Miska. Itt született — ötletszerűen, vacsora mellett — a Paprika, só szövege is. Igényes mester. — Igaz, most már a szöveg érkezik postán Hevesre, ám Józsi bácsi nem alkuszik: többször fordul a posta, amíg megszületik a végleges szöveg- változat. Megnyerőén fiatalos hévvel kritizál, ötleteket ad: — Valamirevaló csattanó, szellemes poén nélkül holt anyag a szöveg. Épp most küldök dr. Volly kollegának poénváltozatokat. Remélem, megegyezünk. Igaz, a pénzespostás ritkán kopogtat a Hevesi-ház ajtaján. Annál inkább a tisztelők, a fiatal és idős pályatársak, tanítványok. Hamarosan ismét gratulálhatnak Hevesi Józsefnek: a gyémántdiplomához, hatvanévi pedagógustevékenység nemes elismeréséhez. S ahhoz is, hogy a Hevesi-portán ma sem ritka vendég a Múzsa... újabb örökzöld dallamok születnek... Pécsi István küldöttség — Nézzen körül hapsikám ... Hol lát itt egyáltalán asztalt? Hé Rónika __ L átja, hapsikám, szeretem én ezt a csajt, becéztem is ... Rónika I A keserves istenedet, hát a füleden ülsz? — Ne pofázz — szólt be az ajtón Veronika asszony, de megnyugtatóan rámmo- solygott, hogy eszembe ötlött: jószolgálat, szolgálat, de mi ebben a jó? — Nézd már az ürgét Rónika, kerekasztalt akar... Hová tetted azt a kis négy- szögletes vacakot? Tavaly még itt volt. — Mi van uram, maga talán végrehajtó? — slaty- tyogott közelebb született Klofács Veronika, azazhogy becézve Rónika és anyatigrisként vicsorgott rám. Most láttam először fogatlan anyatigrist. — Szó sincs róla — nyugtattam meg a két fél közül az egyiket, a nőt, t rögtön Békaembsrek üósvafőn A Baradla barlang alsó szintjét csak azok a szakemberek ismerhetik meg, akik könnyűbúvár-felszerelést is visznek magukkal. Erre a munkára szerződött a budapesti Vörös Meteor „Triton” barlangkutató könnyűbúvárcsoportja. Tevékenységük célja, hogy „meghosszabbítsák” a Baradlát. Eddig 23100 méternyit ismernek járataiból, így a barlangok világranglistáján a 14. a miénk. Ezen felül legalább 5—6 km hosszú járatrendszer feltételezhető az alsó szinten, amely még feltárásra vár. Sokat érne a Baradla propagandájában, ha a világ leghosszabb barlangjai között így az előkelő 9. helyre kerülne. elmagyaráztam diplomáciai küldetésem lényegét, különös tekintettel a békés egymás mellett élésre és jó szolgálataimra... — Na ja, nekem tehet egy szolgálatot — mondta Csipcsák Balambérné, született Klofács Veronika, azahogy becézve Rónika... Meg azt, hogy elmegy a jó francba... Mi köze hozzá, hogy az én drága Balambérommal mit iszunk el és mit csinálunk utána a négy fal között... Higyje el, maga langa marha, volt idő, amikor nem vert engem ez a Csipcsák, mert akkor még mást is tudott ... Most már csak inni tud, meg verni, de mi köze hozzá ... És egyáltalán, Balambér te azt tűröd, hogy a nőd magánéletében vájkáljanak? — visította Csipcsák Balambérné, született Klofács Veronika, akit egyébként Rónikának becéznek. — Ne hörögj, ne hörögj, undorodom a zajos haldoklóktól — intette le udvariasan visítozó nejét született Csipcsák Balambér, aztán hozzám fordult: — Látja hapsikám, ezért reménytelen a helyzet. Ez a nő olyan buta, hogy félhektó törköly se tud rajta segíteni. Ennek fogalma sincs arról, amit maga mondott. Meg hogy védjem meg. En, őt'. Védje őt meg az a vak Nelson admirális, mert én ilyen művelt vagyok uram ... Nincs egy húszasa? — Nehogy adjon neki! — hörögte született Rónika, mielőtt még egyáltalán nemet mondhattam volna ... — Nehogy adjon, mert ez a dög képes leszopni magát egy húszasból is. Egyedül képes. Nekem adja, jó uram! — Egy fárszt neki. Ha bekapdossa a piát, képzelje el, sztriptízét rendez a csaj... — Disznó, hazug! — Én hazug? Te törköly- szentély. — De kérem ... kérem én azért jöttem, hogy jó szolgálataimat... izé ... <*1 Miszerint Egy olvasónk arra hívta fel a figyelmünket, hogy újabban a Magyar Nemzet hasábjain feltűnően gyakran szerepel a miszerint kötőszó. Valóban a külpolitikai helyzetről szóló beszámolóban ml is találkoztunk olyan mondatokkal, amelyekben a hogy kötőszót miszerint-tel váltották fel: „A SZOVJET— EGYIPTOMI CSÜCSTÁR- GVÁLÁSOK immár hetek óta tartó szakaszát zárta le a moszkvai gyorshír, missa- szerint csütörtökön a Kremlben befejeződött a eszmecsere..." Olvasónknak az a kérdése, „megszűnt-e az érvénye az iskolában tanult azon tiltásnak, hogy a miszerint használata magyartalanság, illetve nyelvi modorosság”. Az idősebbek a nyelvvédő könyvekben, a „magyaros stílus” kézikönyveiben még ezt a tiltást olvashatták: „A hogy helyett, ha Ismétlődik, is, nem szabad miszerint-et írni.” (Simonyi: Helyes magyarság. Bp. 1914., 154.) a szerkesztők számára 1954- ben kiadott nyelvi segédkönyv is hasonlóan tiltja a használatát: „A hogy kötőszót nem szabad misrerint-tel helyettesíteni.” (Nyelvi Segédkönyv szerkesztők szamara, Bp. 1954. 30.) Voltak azonban olyan vé- is’ melyek nem tiltották a miszerint kötő- szó használatát, ha az a hogy Kotoszo megismétlését volt hivatva megakadályozni. A e2ri nyelvész és stiliszta, Szvorényi József is azt tanította, hogy „a válto- zatossag ékes eszközéül hasz- naliuk a muzerint kötőszót a hogy helyett.” ■J)Z, £ „igaz> h°gy a miszerint kötőszót elsősorban azok „járatták le”, akik a hivatala iratokban teljesen kiirtották a hogy kötőszót, és helyette csak a miszerint-et használtak. Gárdonyi a hivatalos nyelvet elítélő írásaiban a miszerint kötőszót tipikus hivatali kötőszónak bé- lyegzi meg. „Az a hatalmas harmadik” című regényében az egyik szereplő szájában újra elevenednek elítélő megjegyzései, s különösen kiemelve azt, hogy ez a kötőszó alig szerepel az élő beszédben, annál inkább el- burjanak a hivatalos iratokban. Mar a harmadik monmUzfrint ‘ ^ ú™*' hoSy miszerint..., soha az én nyelvemre nem jön. de ha rint’ n?.indjart ott a miszemnAn/'afar Nemzet idézett mondatában is felesleges a miszerint használata. Ha 3 h0gV k°t°szó sorozatban jelentkezik, * ~bban a mor>datban sokszor ismétlődik, már váltogathatjuk a miszerint kö- ‘tfal is- Bár a hivatalos nyelv nagyon elkoptatta ezt a kötőszót, mégis életre kelthetjük akkor, ha külön sajátos funkciót vállal magára, s a hogy torlódását akadát lyozza meg Dr. Bakos József — Kuss. Mit pofázik ez a mi dolgunkba ... — Balambér, volt itt valahol egy húsvágó bárd, de te disznó azt is elittad ... Pedig most milyen jó lenne ... — De uram és hölgyem ... — Kuss. Még gúnyolódik is... Rónika, a feszítővasamat ... — Te Balambér, ezt agyonütötted! — Stimmt. Ahogy nézem, ennek tényleg kész. De ő akarta! Jó szolgálatot akart tenni. Sikerült. Jó szolgálatot tett neked. Most te feküdnél itt, drága egyetlen Rónikám, kinyúvadva... Te, volt valahol egy fél üveg ... Piáljuk be.., (egri) 1970. július 26.. vasárnap
