Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-26 / 174. szám

Az űrhajósok útját figyelemmel kísérő egyik központi ellenőrző állomás a Szovjetunióban. (MTI Külföldi Képszolgálat— TASZSZ) Foglalkozása — könyvkötő GYÖNGYÖSÖN, a kétol­dalt üdezöld levelű hárs- és juharfákkal övezett Kossuth Lajos utcában különböző üz­letek, kirakatok sorakoznak. Az utca végén húzódó házak egyikén, falba süllyesztett vastag fémpálcán, apró bá­dogtáblára rótt fehér betűk hirdetik: Móczer Dezső, könyvkötő mester. A műhely ajtaja a nyár jelzéseként nyitva áll. Benn négyszögle­tes, magas mennyezetű helyi­ség tárulkozik ki. A fal mel­lett megbámult deszkapol­cok, középen hosszú munka­asztal, oldalt évszázados gé­pek. Az asztalon vastag bar­na és fekete papírba kötött könyvek, folyóiratok, gondo­san egymásra helyezve: a munka befejezett termékei. — Egy .-egy könyv beköté­sének megvan a maga sor­rendje — mondja mosolyog­va Móczer Dezső. — A sor­rendet bizony már elég ré­gen megtanultam. Még 1937- ben, szinte gyerekfejjel ke­rültem ebbe a műhelybe. Móczer Dezső valósággal beleszületett ebbe a szakmá­ba, hiszen édesapja is könyv­kötő volt. Sokan tanulták meg nála az érdekes szakma fo­gásait, a különböző speciális gépek kezelésének ..titkait”. — Valamikor a lakás együtt' volt a műhellyel — meséli a mester. — Így nap mint nap átjártam a műhely­be és figyeltem, hogy édes­apám és a segédek hogyan kötik a könyveket. Aztán én is megpróbáltam, enyveztem, szabtam a kötésre váró pa­pírlemezeket. A FALON EGY barna ke­retbe foglalt, üveg alá he­lyezett sárga papírt mutat, a mesterlevelét. _ Nehezen sikerült meg­szereznem. mert közbejött a háború, és 50 hónapot töltöt­tem a fronton. Csak 1946-ban Miskolcon, a kerületi ipartes­tületnél tettem mestervizs­gát. Jó emlékszem, egy vas­tag jogi szakkönyvet kellett meghatározott idő alatt Be­kötnöm. A könyv lapjait egyenként szétszedtem, majd sorbarendeztem, összefűztem, és bekötöttem. A könyv fe­dőlapját természetesen én tervezetem. Vastag Pa_ pírlemezből kivágtam es vászonnal behúztam. A vizsgabizottság tagjainak tetszett a munkám és rövid­del később megkaptam a mesterlevelet. — Korábban, de ma főleg javításokkal foglalkozom, jegyzi meg a mester. ~ Egyik legkedvesebb munká­mat a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság megrende lésére készítettem. Ez e^y bum volt. amelynek a fede­le bőrből készült. Erre u bor fedőlapra. „építettem rá” egy fémboritású tófejet. Különle­ges és nagyon jól sikerült munka volt. A970, július 26.. vasárnap Móczer Dezsőnek egyéb­ként értékes magángyűjte­ménye is van folyóiratokból, amelyek közül érdekesség­ként mutatta az 1919-es újsá­gokat, amelyeket akkoriban Gyöngyösön nyomtak. Így a „Vörös Mátravidék” 1919. május 1-i számát, a „Gyön­gyösi Néplap” 1944. decem­beri számát. Ezek mind a gyöngyösi nyomdában ké­szültek, és ma már ritkaság­nak számítanak. MÓCZER DEZSŐ 55 éves, fiatalos mozgású, energikus ember. Nap mint nap újat, érdekeset talál ma is szak­májában. — Aki közelebbről bepil­lant ebbe a mesterségbe — mondotta búcsúzáskor —, az a nehézségek mellett sok szépséget is talál benne. Hogy mi ennék az alapja? Elsősorban a gyakorlat, a gyorsaság és nem utolsósor­ban a pontosság, ami mindig tökéletességre ösztönzi az em­bert. Én, ha ötvenszer szület­nék, akkor is. ezt választa­nám hivatásul. A jövőt ille­tően is optimista vagyok, mert a szakma nincs kihaló- félben. Amíg könyv lesz, ad­dig könyvkötőre is szükség lesz. Mentusz Károly Nem filozofálni akarok, ha­nem valóságos tényeket sze­retnék felsorakoztatni egy személlyel kapcsolatban, aki a címben megífogalmazott kérdést már néhányszor fel- tehette magának — nem is ok nélkül. Kerékgyártó Miklósáé a mezőgazdasági technikum utolsó fél évét végzi. Mun­kahelye a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz. Sorban ő a har­madik nő, aki a termelőszö­vetkezetben ilyen képzettség megszerzésére szánta el ma­gát úgy, hogy kétkezi mun­kásként kezdte a közösben. Ö a harmadik nő, de egy­ben az első olyan szempont­ból, hogy maradt is fizikai munkás. — Azt kérdezi, mi volt a célom, amikor beiratkoztam a technikumba? Tanulni akartam. Példát akartam mu­tatni a gyerekemnek, és annyi ismeretet szerezni, hogy tud­jak segíteni az iskolában. — Más célja nem volt? — Beosztásra? Dehogynem. Azért nem sok értelme lett volna a tanulásnak, hogy maradjak fizikai munkás. Ahhoz nem kell technikum. Ha valaki tanulni kezd, emelkedni is akar. Kerékgyártóné a szőlészet­ben kezdte, most az üveg­háznál kertészkedik néhány hete. Ez az emelkedése? Munkatársai semmi rosz- szat nem tudnak rá mondani. Végzi a munkáját, szorgal­masan zokszó nélkül. Egy­szer sem mondta még, hogy ezt vagy azt nem csinálja, utóvégre ő technikumban ta­nul. Figyelmeztetni sem kell a kötelességére, mert lelki- ismeretes munkás. Mindezt Kinek gratulált Gárdonyi...?! Gárdonyi Géza legidősebb fiának — Gárdonyi Sándor­nak — halála után váratla­nul gazdag hagyaték jutott az egri vármúzeum birtoká­ba. A hagyaték iratai közül bőségesen került elő titkos­írásos anyag', s a rejtélyes feljegyzések fellobbantották az érdeklődést: Mi lehet a „láthatatlan ember”, az „eg­ri remete” rejtegetett titka, mi lehet a különös rajzolatú írásjelek kulcsa? Huszonket­tőn vállalkoztak a megfejtés­re, s lapunk legelsőnek kö­zölte a szenzációs eredményt: Megfejtették Gárdonyi tit­kosírását! A két megfejtő 1969. szeptember elején — szinte napra azonos időpont­ban — egymástól függetlenül ért a helyes célhoz. Gyünk Ottó budapesti honvéd alez­redes a számok, Gilicze Gá­bor. pécsi egyetemi hallgató pedig a betűk titkát bogozta ki. S most furcsa mód azon pereskednék a bíróság előtt: Ki az igazi megfejtő, kit il­let az elsőség! E sorok írója személyes jó ismerője mind­két megfejtőnek, szinte a legapróbb részletig ismeri a megfejtés történetét, s véle­ményt azért mond itt, mert peren kívül is Gárdonyi-pár­tinak vallja magát. A korrekt megoldás helyett A pert Gilicze Gábor kez­deményezte. Presztízsokok miatt. Keresetének lényege: Gyürk Ottó csak a számokat fejtette meg. A számok a kb. ezer oldalnyi titkosírásos anyagnak igen elenyésző tö­redéke, 3 és fél ezrelék. Gyürk ennek ellenére kisa­játította magának a megtej- tő szerepét, úgy lép fel., úgy nyilatkozik, mintha cs'akis egyedül őt illetné a megfej­tés kizárólagos *joga. Gilicze Gábor az ő személyének hát­térbe szorítását méltányta­lannak tartja és sérelmezi, ezért erkölcsi elégtételt kö­veted. Természetesen, van a pernek anyagi oldala is. Kérte ugyanis a bíróságtól annak megállapítását: 1. A titkosírás megfejtése a szer­zői jog védelme alatt áll-e? 2. A szerződ jog esetén mi­lyen' arányú jogok illetik meg őt és perbeli társát? De eldöntésre vár az a kérdés is, hogy a titkosírás megfej­tése önálló műnek tekinthe­tő-e? Amennyiben a meg­fejtés nem önálló mű, milyen joguk van hozzá az örökö­a társai állapították meg ró­la, pedig nem is tartózkodott a közelben. Tehát nyugodtan kifejthették a véleményüket, ebben semmi sem gátolta őket. Még a ■ nevüket sem kérdeztem meg, nehogy ez­zel is befolyásoljam őket, hiszen más az, ha valakinek a szavait név szerint idézik az újságban. Még az is erősíti a munka­társaktól hallott dicsérő sza­vak igazát, hogy a nyilatko­zók egyike nem rejtette vé­ka alá: nincs valami jó vi­szonyban Kerékgyártónéval, egy korábbi perpatvar miatt. De ettől függetlenül is el kell ismernie, hogy Ke­rékgyártóné jó munkaerő. Nem kényeskedik, nem húzó­dozik, teszi amit kiadnak ne­ki. Pedig már csak egy fél éve hiányzik a technikusi okle­vélhez. Gyöngyösön az első mun­kacsapatnak, amelyik a szo­cialista cím elnyerését tűzte ki maga elé, Kerékgyártóné volt a vezetője. összesen harmincketten tartoztak a csapathoz, köztük tizenkettőn férfiak. Hogy ez a vegyes csapat mégis mennyire egy­séges lehetett, bizonyítja az eredményük. Sikerült a bronz fokozatot elérniük. Amikor elkerült a csapattól Kerék­gyártóné, mintha a hajtóerő is megszűnt volna. A Tyereskova-csapat akkor élte fénykorát, amikor Ke­rékgyártóné volt a vezetője. A szőlészetben dolgoztak, jó söknek. a Gárdonyi család leszármazottadnak ? Gyürk és Gilicze 1967-ben fogtak hozzá a tikos jelek vizsgálataihoz. Egymástól függetlenül dolgoztak, nem tudtak egymásról semmit. Mindketten a „kutatási köz­ponttal”, az egri múzeummal tartották a kapcsolatot. Sok­sok levelet váltottak a mú­zeummal. többször személye­sen is ellátogattak Egerbe, hogy a helyszínen tanulmá­nyozzák az eredeti titkosírá­sos anyagot. De még csak nem is találkoztak egymás­sal. Erre csak jóval a meg­fejtés bejelentése után, múlt év szeptember 29-én került sói-. A múzeumi hónap kere­tében közös előadáson szá­moltak be, nyilvánosság előtt, hogyan sikerült külön-külön a megfejtésig eljutni. Együtt örülték a nagyszerű ered­ménynek. együtt fogadták a •gratulációkat, együtt nyilat­koztak újságíróknak. Később „valami” megvál­tozott. Gyürk egyedül tett nyilatkozatokat Ezek a nyi­latkozatok eleinte igen kor­rekt hangúak. Később azon­ban ez a korrekt hang szer­tefoszlik. A Magyar Hírek (több nyelven megjelenő he­tilap) 1969. november 1-d szá­mában, a megfejtés történe­téről szóló cikkben („Nem titok többé a Gárdonyi-hie­roglifa”) már inkább Gyürk szerepe kiemelt, Gilicze te­vékenysége pedig a „Társ je­lentkezik” alcím alá szürkül. 1969. november 21-én, az Élet és Tudomány vezető nagy cikke fölé ezt írta Gyürk: „Hogyan f ejtet­tem meg Gárdonyi titkos­írását?” Nem, nem a számo­kat, a titkosírást! A Cseh­szlovákiában megjelenő ké­peslap, a Nő, 1970. január 11-i száma is színes riport­ban közli: „Feltörtók a ne­héz diót: Megfejtették Gár­donyi titkosírását”. A lap közli Gyürk fényképét, ezzel az aláírással: „Gárdonyi tit­kosírással írt naplójának megfejtője”. És hadd idézzek abból is, amit Gyűrik a meg­fejtésről mond: „— Az első megfejtett jelek a számok és a ragok voltak. Bekapcsoló­dott a munkába egy pécsi egyetemi hallgató — Gilicze Gábor — is, aki nyelvstatisz- tdkai módszerrel igyekezett a megfejtést kicsikarni. A be­tűkettőzésekből, a ragok il­leszkedésének szabályából vont le helyes következteté­seket. Végül a jelzések lyuk­kártyarendszerre kerültek és eredményeket mutattak fel. Valóban közösséggé forrtak össze. Pedig azt szokták mondani, hogy a tsz-ben nem sokra nézik a nőt. Vezetőnek a fér­fiak nem is fogadják el, de még az asszonyok sem szere­tik, ha a brigádnak nem fér­fi a feje. Mintha maguk is húzódzkodnának a nőuralom­tól. Nincs is .most női bri­gádvezető a tsz-ben. Az el­múlt években is csupán egyetlen brigád akadt, ahol nőre hallgatott mindenki, a paradicsomosok hajdanán — Csépány Györgyné neve alatt. Kerékgyártóné mégis hoz­záfogott a tanuláshoz, három és fél éve csinálja már, és közben jár ki a határba, ugyanúgy, mint annyi más sorstársa, akik viszont nem technikumi hallgatók. Nagy István főkertészt kérdeztem meg, van-e vala­mi elképzelése a tsz vezető­ségének. hogy mi legyen Ke­rékgyártónéval. Hogyne len­ne, mondta. Hiszen nem is javasolták volna neki annak idején a tanulást, ha nem lett volna már akkor céljuk Kerékgyártónéval. Hogy miért hagyták éve-, ken keresztül fizikai mun­kásnak? Nem könnyű a he­lyét megkeresni, hallottam a kérdésre a választ. Senkit el nem mozdíthatnak azért, hogy Kerékgyártónét tegyék oda. Dolgozott már átvevőként is, állították már könnyebb beosztásba is. de például a eljutottunk a helyes betűér- tókekhez ...” Szövegmegfej­téseket is közöl Gyürk. Ép­pen azokat a szövegeket, me­lyeket annak idején Gilicze az én kérésemre olvasott fel, folyékonyon, a találomra fel­emelt céduláról. Gyürk eze­ket a szövegrészeket előttem, akkor, nem tudta felolvasni. Hiszen csak a számok titkát ismerte. A titkos jelek be tű- ábécéjét Gyürknek maga Gi- licze adta oda, ezzel szere­pelhetett — ugyancsak a nap­ló megfej tő jeként — leg­utóbb a tv „Szabálytalan nyelvóra” c. műsorában. Ott is Gilicze megfejtését olvas­ták fel, Gyürknek tulajdo­nítva azokat. Jöjjön a per! Korrekt megoldás, baráti megegyezés helyett — jött a per! Július 9-én tartotta békél­tető tárgyalását a Fővárosi Bíróság'. A békéltetés nem járt sikerrel. Gilicze erkölcsi elégtételt akar, s annak meg­állapítását, hogy melyiküké á fő érdem. A tárgyaláson dokumentumokkal igazolta a megfejtés tényét. Am doku­mentált Gyürk Ottó is: Ki­bernetikai módszerrel meg­fejtett első eredményeit sok­szorosított tanulmányba fog­lalta, s azt a múzeum kéré­sére Giliczénék is eljuttatta. „Az én tanulmányom nélkül Gilicze nem jutott volna eredményre” — mondotta a tárgyaláson. S azt állította, „peren kívül”, újságíró kér­désére válaszolva, hogy a számok után az írásjeleket is meg tudta volna fejteni, ha kezdeti eredményeit a múzeum zárolja. Lássuk, a mi „dokumentu­mainkat” . .. Gyürk Ottó 1969 áprilisában bukkant a számjegygyanús jelekre. Van bizonyíték arra, hogy Gilicze Gábor itt is előbb járt: 1968 februárjában Gárdonyi „Bi­bi” c. regénye kéziratának margóján, szabályos távolsá­gokban 61 olyan' jelcsoportot talált, amelyekét számjegyek­nek mondott. Két pauszcsí­kot ezekkel a jelekkel Gyürknek is megmutattak, mikor felfedezésének közlése előtt Egerben járt. , De mi a helyzet azzal a bizonyos tanulmánnyal, mely állítólag Gilicze Gábort ered­ményhez segítette. (Ezen az alapon tart igényt Gyürk Ot­tó a „rendszer elvi megfej­tésére”.) Hadd idézzem ezzel kapcsolatban — utólagosan raktárnokoskodást nem vállal­ta, mert mi legyen a renge­teg értékkel, amikor ő . isko­lában van? Ezt az ellenve­tést el kellett fogadni. Iro­dába vágyna? A könyv elést nem érti teljes mélységében, hiszen ilyen ismerete kevés van. De nem is ragaszkodott az íróasztalhoz. — Szeretném megmutatni, hogy mit tanultam — így summázta a, véleményét a kérdésemre. Amikor Kerékgyártóné el­kezdte a technikumot, akkor még négy tsz volt Gyöngyö­sön. Az egyesülésük óta sok minden változott, Kerékgyár­tóné sorsát is befolyásolta ez. Látni kellett ezt is. Nincs szándékomban vala­miféle protekciót kérni Ke­rékgyártóné számára. A tsz vezetői ismerik tennivalóikat. Mindentől függetlenül: nem valami szerencsés pél­da ennek az asszonynak ed­digi sorsa azok számára, akik komolyabb tanulmányokat akarnak folytatni. Nem vala­mi vonzó karrier. Egyre több technikusra lesz szüksége a belterjes gaz­dálkodás kialakításában a tsz-nek, de ebből az is kitű­nik, hogy nemcsak a gazda­ság terveit kell elkészíteni, hanem az emberek elhelye­zésének tervét is. Különben kátyúba jut a legszebb el­képzelés is, hiszen megfele­lő emberek nélkül a legjobb gazdasági terv sem ér sem­mit. Ennyit. szabad talán tanul­ságként megfogalmazni a legvégén. G. Molnár Ferenc Gilicze kontra Gyürk Miért pereskednek a titkosírás inegteitői ? engedelmet kérve — Gilicze levelének (1969. aug. 8.) ne­hány sorát: „A tanulmány újat nem mond. Statisztikai géppel és egy kissé részle­tesen ugyanazt foglalta rend­szerbe, mint még tavaly ma­gam ...” Később, augusztus 20-án, tizennyolc nappal megfejtése bejelentése előtt, így véleményezi kutatótársa újabb eredményét: .. a megoldás szerintem nem nagy jelentőségű amúgy- sem”. És mit mond a szakértő — peren kívül Az „Irodalomtörténet” c. folyóirat legközelebbi száma hozza dr. Korompai János muzeológus, a Gárdonyi-ha­gyaték, az egri vármúzeum irodalomtörténeti gyűjtemé­nye gondozójának Írását a titkosírás megfejtéséről. Idé­zek a kéziratból: „Gyürk Ottó ... kétévi ku­tatás és aprólékos munka eredményeként, előbb a leg­egyszerűbb jeleket kiszűrve, majd a „számjelgyanús” jei- csoportok részletes statiszti­kai feldolgozásával megfej­tette a Gárdonyi által hasz­nált számjegyeket. Munka já­rói két sokszorosított füzetet készített. Az... első füzet tu­lajdonképpen munkabeszá­moló ... Ebben még nincs konkrét jelazonosítás és bi­zonyítás ... A .. második fü­zet már tartalmazza a szám jelek azonosítását és bizonyí­tását. Munkájának eredmé­nyét ismertetve Gyürk el­mondotta, hogy a számjegyek megfejtéséhez feldolgozott „Declinat III.” feliratú tit­kosírásos táblázatban, a számjegyek közelében talál­ható jelek véleménye szerint a keltezésekhez logikusan kapcsolódó ragok és rövid szávaik: -án, -én, -ban, -ben, hó, havi, év, évi stb. Feltéte­lezte azt is, hogy egyes álta­la kiemelt jelcsoportok a hó­napok nevei. Számos hónap így kimutatott nevét már ak­kor azonosítottnak tekintette és ... egri kutatónapja után hátrahagyott cédulán az év utolsó hónapjának feltétele­zett nevét kétségtelennek mondta. Később — Gilicze Gábori betűmegfejtésének megismerésekor — kitűnt, hogy a Gyürk által kiszűrt jelcsoport valóban az év utolsó hónapját jelenti, de nem olvasható decembernek, mert Gárdonyi azt karácsony- hónapnak nevezte és írta fel­jegyzéseiben. Gyürk Ottó te­hát helyesen azonosította az év utolsó hónapját fedő je­let — ahogyan a dátumokhoz csatlakozó ragokra és szócs­kákra vonatkozó feltételezése is elvileg helyes volt —, de a jelcsoportban Gárdonyi ai- taí leírt betűket még nem is­merte fel. Jó irányban indult el a betűk megfejtése felé, de az, hogy mikor érkezett volna el odáig, elméleti kér­déssé vált, ugyanis a Gyürk közléseit követő munkana­pon, szeptember 8-án, Gilicze Gábor táviratban bejelentet­te a múzeumnak a teljes be­tűsor megfejtését, Gárdonyi titkosírásos szövegének folya­matos olvasását.. Kié az aranyalmafa...? Nem sokat tehetünk hoz­zá az elmondottakhoz. Tér­jünk vissza Gyürk már em­lített cikkéhez: „Hogyan fej­tettem meg Gárdonyi titkos­írását?” E cikkét frappáns idézettel végzi: „Gratulálok, ha sikerült megfejtened, a magyar nyelv­nek magas, elzárt Tibetjébe találtál kaput. Ha addig el­jutsz, ameddig én, megtalál­tad azt az aranyalmafát is, amelynek a neve analó­gia ...” Kinek gratulált hát Gár­donyi ... ?! A Fővárosi Bíróság majd szeptember 10-én kísérli meg a „válaszadást”.. 1 Pataky Dezső Érdemes tanulni?

Next

/
Thumbnails
Contents