Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-26 / 174. szám
Heti világhíradó HJtxrö! A szovjet—finn bsrátsagi szer*ő<16s meghosszabbítása Moszkvában — Közbs piaci tanácskozás a brit belépésről! KEDD: i A bonni kormány eUtéli a Jobboldali eUenzék zavárkelt« ] manővereit — Granadában a spanyol rendőrök tüzet I nyitnak a tüntető munkásokra SZERDA« Ostromállapot Bolíviában, ökölharc a kolumbiai paria-1 mentben. CSÜTÖRTÖK: Naaazer beszéde az ASZÚ kairói kongresszusán — Len-' gyei—nyugatnémet tárg yaláaok Varsóban FENTEK: Heves harcok Indo-Kínában — Világszerte elítélik a Dél- j Afrikába irányuló angol fegyverszállítások tervét SZOMBAT: Cjabb incidensek a közel-keleti térségben. Külpol'tikai beli összefoglalónk Aki „á”-t mond ... Így látja a hatat kommentátorunk, Réti Ervin: Aki á-t mond, mondjon b-t is,.. — így szól a régi köz- • cmdás. Távol álljon tőlom, ;>3y általános bölcsességekkel ^példálózzam, az olvasónak betű szerint kell vennie a megállapítást. Mindenekelőtt az ”a„-ról van szó, határozott névelői minőségben. Az a diplomáciai jegyzék, amellyel Kairó az Egyesült Államok új közel-keleti rendezési tervét válaszolta meg, nyomatékosan hangoztatta: Izraelnek ki kell ürítenie a megszállt területeket, enél- kiil nem lehet közelíteni a békés megoldáshoz. Az amerikai fogalmazások ugyanis meglehetősen pontatlanok, s politikailag kétértelműek. Megszánt területek visszaadásáról szólnak, de az ,-a” névelő elhagyása miatt kétségessé teszik: vajon valamennyi hódítást értik-e kifejezéssel? Ezek után aligha csodálkozhatunk azon, hogy a brazil ENSZ-fődelegátus egy alkalommal hetvenperces előadást tartott a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i, közel-keleti határozatának szövegelemzési és jelentéstani problémáiról. Mégse lovagoljunk a szavakon, hiszen az elmúlt hét jelentős mozgásfolyamatok elindítója volt világunknak e kritikus sarkában. A nagyhatalmi diplomáciai tárgyalások, valamint a Washingtonra nehezedő nyomás eredményeként az Egyesült Államok olyan új javaslatokat tett közzé, amelyek jobban figyelembe vették a Biztonsági Tanács eredeti döntését. Ezért — jóllehet az amerikai elképzeléseknek számos tisztázatlan és kidolgozatlan részlete van — felelős arab vezetők a korábbi terveknél pozitívabban ítélhették meg azokat. Ismét kifejezésre juthatott tehát, hogy az Egyesült Arab Köztársaság érdekelt a politikai rendezésben, hajlandó ésszerű kompromisszumokra. Ezeknek természetesen határa van: A megszállt területek kiürítése és a palesztin nép jogos követeléseinek figyelembe vétele. Kairó kész a diplomáciai erőfeszítésekre — ezt a tényt nyomatékosan leszögezte a moszkvai Pravda is, csütörtöki számában — diktátumot azonban nem fogad el. Az izraeli részről megnyilvánuló katonai manőverek viszont éppen erről az igyekezetről vallanak. Elegendő Nasszer bejelentésére utalni, hogy az izraeli légierő napi átlagban ezer tonna robbanóerővel rendelkező bombát szór egyiptomi célpontokra. Mivel az első atombomba 20 kilo tonnás volt, ez megfelel havi másfél „Hirosimának”. Izraeli részről egyelőre eleve érdektelennek mutatták magukat olyan háromhánapos tűzszünet elfogadásában, amely idő alatt a rendezés részleteiről folytatnák a párbeszédet. Kézzel fogható jelképe volt az EAK őszinte béketörekvésének Nasszer bejelentése, hogy elkészült az asszuáni nagygát, s az ország újabb lépést tesz előre a sivatag meghódítására, a villamosítás ki terjesztésére. Egyiptom, még a kényszerűen megnövekedő katonai kiadások ellenére is jelentős eredményeket ért el a gazdaság fejlesztésében, s a sikerek nyilván még nagyobbak lehetnének békés körülmények között. Kairó tehát ismét nem zárkózott el a politikai rendezéstől. A kibontakozás lehetősége most az Egyesült Államok és Izrael következő gyakorlati cselekedeteitől függ. A szavak után a tetteknek kell következniük. Amennyiben Washington valóban komolyan kívánja a békés megoldást, akkor nem adhatja áldását fegyverszállítással és fokozott gazdasági segítségévéi az izraeli ultrák politkájára. Az amerikaiaknak tehát be kell bizonyítanak: nem csupán taktikai szereposztásról van szó, nem arról, hogy a „súrlódások” után majd mégis „meghátrálnak” az izraeli álláspont előtt. Hiszen a kényelmes kétszínűség úgy kínálná a legjobb utat az Egyesült Államoknak, hogy megőrizze arcát az arab világban, de ne veszítse el az izraeli pozíciókat sem . . Izraeli részről feltűnő módon maris megkezdték az ellenakciókat, holott nyilvánvalóan nem érdekük egy valóságos konfliktus az Egyesült Államokkal. Nem beszélve arról, hogy az utóbbi idők eseményei elősegítették s várhatólag gyors ütemben továbbra is elősegítik az Izraelen belüli polarizálódást. Mind többen felismerhetik, hogy a szélsőséges elemek katasztrófapolitikát folytat- naik, sőt a nemzeti öngyilkossággal kacérkodnak. A belső erjedéssel párhuzamosan a nemzetközi elszigeteltség is fokozódik: Izrael a világközvélemény jelentő® rétegeinek szemében korábban a „fenyegetett kis ország” alakját öltötte, most viszont a politikai rendezés kerékkötője. A közel-keleti válsággal kapcsolatban sokszor és sokféleképpen hangzik el az alapkérdés: kinek dolgozik az idő? A kérdésre nem könnyű a felelet, hiszen a krízisnek számos szintje van és az egyes tényezők gyakran egymással ellenkező hatást fejtenek ki. Gazdasági, katonai, politikai, diplomáciai elemeket kell tehát nagyító alá vennünk, méghozzá a maguk fejlődésében és kialakulásában. Ilyen alapos vizsgálat után állapíthatta meg Nasszer a sóikat jelentő igazságot: „Az idő nekünk dolgozik”. S álláspontjának indokolásánál nemcsak Kairó és Moszkva viszonyára, az EAK belső fejlődésére, de a nyugati közvélemény hangulatváltozására és az izraeli belső változásokra Is utalt. Vajon az amerikaiak kl- mondják-e, szavakban és tettekben, azt a bizonyos „b”-t? Igaz, egyelőre az „a”-t is határozottan vállalniok kellene... Események — sorokban Véget ért a lengyel-nyugatnémet tárgyalások fitüdlk szakasza VARSÓ: Szombaton véget ért a lengyel—nyugatnémet tárgyalások ötödik szakasza. Hivatalos lengyel közlés szerint a két delegáció szombaton, közép-európai idő szerint 9.30 órakor ült össze utolsó plenáris ülésére. Pénteken —, mint ismeretes — a két küldöttség munkacsoportjai tanácskoztak. A két küldöttség vezetője, Winiewicz lengyel külügyminiszter-helyettes és Duckwitz államtitkár pénteken délután és este újabb, négyszemközti megbeszélést tartott Betonútépítő Vállalat dümpervezetfit tesz fel Jelentkezni lehet a kápolnai irt építésvezetőségem Az UPI varsái értesülésé szerint mindkét tárgyalófél arra számít, hogy a tárgyalások legközelebbi szakaszában, amelyre előreláthatólag szeptemberben Bonnban kerül sor, parafalják a lengyel —nyugatnémet egyezmény tervezetét. (UPI) Az AFIT XVI. sz. Autójavító Vállalat 4- ez. üzemegységéhez Eger, Lenin út 129. felvétel re keres fiatal, jól kvalifikált ,Nwwm L Július Ez alábbi szakmákban: jelentkezés az üzemegység vezetőjénél! autószerelő, karosszérialakatos, esztergályos, BOMBAY: Nguyen Thi Binh asszony, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminisztere, oki az indiai kormány vendégeként kilenc- napos látogatást tett az országban, indiai kőrútjának utolsó állomására, Santa Cruzba érkezett, RÖMA: Huszonnégy órás sztrájkba léptek pénteken este nyolc órakor az olasz légiforgalom pilótái. A pilóták tiltakoznak az A1 Italia Légitársaság igazgatóságával, megkezdett tárgyalásoknak a társaság részéről történt megszakítása miatt és követelik, hogy kössenek új munkaszerződéseket. WASHINGTON: Az Egyesült Államokban hivatalosan tartózkodó Vrho Kekkemen finn köztársaságé elnök Maurice Stans ameri kai kereskedelemügyi államtitkárral tárgyalt a két ország közötti árucsere bővítéséről. RIO DE JANEIRO: Emilio Garrastazu Medici brazil elnök sürgős vizsgálatot rendelt el az úgynevezett „halálbrigád” ügyében. Az erről szóló hivatalos nyilatkozat megállapítja, a szövetségi kormány utasította a Sao Paolö-i hatóságokat, hogy vonják felelősségre a múlt heti gyilkosságsorozat - setoesát, __ C tyőzelniUnia határkövei Irta; Vicolás Gnillén, a Kubai írók és Műrészek Szövetségének elnöke 1902-től, a Kubai Köztársaság megalakulásától, kortársaim —, akkor még iskolások — évente kétszer ünnepeltek: október 10-én és február 24-én. A harmadik ünnep május 20-a, szerényebb volt. 1868. október 10-én Carlos Manuel de Sespedes kirobbantotta a haladó érzelmű kubaiak első nagyszabású felkelését a spanyol hódítók ellen. Huszonhat évvel később, 1895, február 24-én népünk újra fegyvert fogott függetlenségéért. Ennek a forradalomnak a lelke Jósé Marti, a nagy költő és politikus volt. És május 20-a? — Nos, ezen a napon a kubaiak megindító naivitással azt ünnepelték, hogy megszületett a köztársaság — az amerikai sas szárnyainak árnyékában. Amikor a naptárban e dátumokhoz érkeztünk, a városok utcáira kitódult a diákok lármás serege és szenvedélyesen dicsőítette az elmúlt háborúk hőseit, mártírjait. A lelkesedés annál is érthetőbb volt, mert egyetlen történelmi tankönyv sem elemezte a függetlenség elnyerésének baljós, ellentmondásos hátterét, a körülményeket, amelyek társadalmunk fonák fejlődését megszabták. Történelmi tény, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya elküldte csapatait és beavatkozott a kubaiak meg a spanyolok háborújába. Persze, csak akkor, amikor már látszott, hogy a spanyolok vereséget szenvednek. Mi, ártatlan gyermekésszel, azt hittük, hogy az amerikai beavatkozás segítséget jelentett, amelyért hálával tartozunk. Tanítóink (őket épp úgy félrevezették, akárcsak minket), sohasem mondták el, hogy a Platt-féle módosítás, amelyet az amerikai kongresszus erőszakolt a kubai alkotmányra, szégyenletes járom; hogy Kuba, miután lerázta a spanyol gyarmatosítók igáját, valójában nem szabad és szuverén állam, hanem amerikai protektorátus lett: a kubai népet, amely fél évszázadon keresztül vérét ontotta, meg sem hívták Washingtonba és Madrid Párizsban lefolytatott béketárgyalásaira. Ezzel magyarázhatnék, hogy 1902 májusától egészen 1959 januárjáig szomorú közönybe süllyedt a kubai nép. Az amerikai befolyás lényegében gyarmati politikát jelentett, gúzsba kötötte népünk forradalmi kezdeményezéseit. A borúlátók beletörődtek, hogy a problémák csak a hatalmas északi szomszéd kegyéből oldhatók meg, hogy kubai földön kár gyógyírt keresni rájuk. Am már a múlt században másképp gondolkodott Jósé Marti. Akárcsak a mi századunkban Fidel Castro és fegyvertársai! Ők ahhoz a kubai réteghez tartoztak, amely pontosan mérlegelve a helyzetet, rájött, hogy a forradalom az egyetlen lehetőség a válság leküzdésére, amely fél évszázada sorvasztotta hazánkat. Az ő soraikból kerültek ki a hősök, akik 1953. július 26-án megostromolták a Moncada- 1 aktanyát. Az óvatoskodók „ifjonti éretlenségnek” tarthatták a zsarnokság bástyájának meg- ostromlását. Akit azonban megérintett a forradalom szele, az megértette, hogy a „mérsékelteknek” most épp úgy nincs igazuk, mint 1895- ben, amikor Jósé Marti kezdeményezésére megindult felszabadító háborút irreális és romantikus kalandnak vélték. Jósé néhány órával halála előtt levelet írt Manue- lo Mercadónak, és ebben rámutatott: Spanyolország legyőzése nem elegendő ahhoz, hogy befejezzük a harcot, amit Sós pados kezdett el 1868-ban. A végleges győzelemhez az amerikai imperializmust is le kell győznünk. A Moncada elleni támadástól a mai napig fejlődik és erősödik forradalmunk. Az út göröngyös és kacskaringéé, de igaza van a közmondásnak: Az utat a vándor teszi járhatóvá. Kuba népe szilárdan halad győzelemről győzelemre, a jenkik agresszív tervei pedig katonailag és politikailag egyaránt csődöt mondanak. A mi La tin-Amerikánk — Marti, San-Marti, Juarez, Bolivar Amerikájának — népe tudja, hogy nem a kubai forradalmi kormány, nem a mi forradalmunk az ellenség. Tudja, hogy az ellensége Washingtonban széliéi. Az imperialisták kiéheztetéssel akartak legyőzni bennünket. Ez csak megsokszorozta találékonyságunkat, leleményességünket, törekvésünket a műszaki haladásra. A gát, amellyel az imperialisták a felszabadító harcot akarják megállítani, repedezik, s mi hisszük, hogy egyszer majd ezer darabra szakad. Ez történelmileg éppoly elkerülhetetlen, mint a spanyolok által rabságba hajtott délamerikai népek felkelése volt. Hogyan lehetne elfelejteni, hogy a kubai forradalom nélkülözhetetlen segítséget kap a szovjet néptől, a Szovjetunió kormányától? Ez a segítség önzetlen és szocialista. Előmozdítja erősödésünket, műszaki eszközöket ad számunkra, hogy megvédhessek vívmányainkat. Enélkül lehetetlen volna győztes harcunk, nemcsak katonailag, hanem gazdasági és műszaki vonatkozásban is. Hálával gondolunk arra a testvéri segítségre is, amit az egész szocialista tábor nyújt. Micsoda szakadék tátong az olyan kormányok közt, amelyek — az észak-amerikaihoz hasonlóan — uzsorakamatra adják a kölcsönt, majd úgy viselkednek nálunk, mintha odahaza lennének, — és azok között, akik függetlenségünk és szabadságunk tiszteletben tartása mellett, mint testvér a testvérrel, megosztják velünk értékeiket. Ezt ma már az iskolásgyermekek is jól tudják. Meggyőződésünk: belőlük nőnek fel az igazi szakemberek, akik ismerik majd hazájuk történelmét, odaadó kommunisták lesznek, hívek Lenin eszméihez, hűek Marti szabadságszereteté- hez. ICéptaiiírönkon Bécsben folytatódtak a szovjet— amerikai fegyverkorlátozási tárgyalások. KépUnkön a Vlagyimir Szem- jonov vezette szovjet delegáció megérkezik a tanácskozásnak ezúttal otthont nyújtó amerikai nagy- követségre. (Telefolo — UPI — MTI — KS) _______mmi F ranciaországban hivatalosan átnyújtották a Dél-Afrikai Köztársaság képviselőjének a Maria Van Riebeck nevű tengeralattjárót. Az átadási ünnepségre olyan pillanatban került sor. amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsa megerősítette a fajüldöző délafrikai rendszernek szánt fegyver- szállítások tilalmát. Az üzletben érdekelt nyugati hatalmak azonban — tartózkodtak a szavazás tőL (Telefoto — UPI — MTI ~ KM
