Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-24 / 172. szám

Példaképek — tanulságok Fecske ebben az esetben nem u mi kedves madarun- í.jí jelenti, Fecske Jenő neve égj iskolai közvélemény-ku­tató íven lordul l elő, mellet­te a megjelölés: az Édesa­pám. S az ív kitöltője felelt pedig e névvel arra a kér­désre: ..Ki a példaképed, akihez hasonlóvá szeretnél válni?” Harmincegy tizen­négy esztendős Kislégeny töl­tötte ki az íveket — a kér­dések megszövegezője, a vá­laszok rendszerezője egy diák volt, amolyan amatőr ripor­ter, az osztály tanulója. Ilyen kérdések is előfordultak az íven: kedvenc zeneszerződ? kedvenc íród? kedvenc sport­embered? kedvenc színészed? Berkest, Pele (sok íven Al­bert Flórián), Mikulski (de jó néhány íven Lat i no v its Zoltán, vagy csak a Tenkes kapitánya) szerepeltek a nép­szerűségi rangsorok élén. A színész, a sportíenomén. a beai-sztar izgatja a tizennégy éves embernek való képze­letét — nálunk éppúgy, akárcsak Becs. Szófia, vagy San Francisco iskolainak ud­varain. De a példaképek utón ér­deklődő kérdésekre nem egy gyermek felelt az édesapja vagy az édesanyja nevével. Volt, aki Barnard profesz- szorhoz szeretne . hasonlóvá lenni, van aki G-agarinhoz. Egy fiú a holdat járt Nerl Armstrong nevét irta be. Ketten a helyi irodalmi szín­pad vezetőjét, aki mar a ív­ben is szerepelt. Volt. aki Ludas Matyit tekinti példa­képének, „mert ő háromszor visszavert, ha igaztalanul bántották”. Valaki a község tsz-ének gépészét ajándékoz­ta meg rajongásával, mert ,,ő mindig kitalál valamit, amivel a téesznek használ, ő meg az újításból tornyos ná- zat épített”. Megrökönyödés­re alkalmat adó választ mindössze kel gyermek ve­tett papírra. Az egyik ezt: „Az én példám Gubacsi Fe­renc bátyám, ő negyven- nvolcezret nyert d lottón, nem is dolgozik egy éve ’. A másik, .hasonló válasz: „En Onassishoz, szeretnék hason­lítani, aki' szegény liftesfiu létere (jaj, mikor volt az!? — a szerk. megjegyzése) fe­leségül vette az elesett elnök özvegyét”. Engem csodálatba ejt. hogy falusi gyerekek milyen bámulni valóan jó ösztönnel választják szét, azt, amit mi újságírók évtizedek __ óta minduntalan összekeverünk. Ne tagadjuk, azt hittük: si­kerül olyan közgondolkodást kialakítanunk, amelyben az ország legjobb traktorosai­nak, az újítás mestereinek a nevét jobban ismerik majd a milliók, mint a legneve­sebb slágerénekesét, vagy a magyar labdarúgó-válogatott kapitányét. Eredt ez az óhaj­tásunk abból a helyes alap- gondolatból, hogy társadal­munk a munka társadalma. A munkát becsüljük meg. ha a legjobb dolgozók neve lesz a legismertebb név az or­szágban, — így válnak a leg- kúlönbek példaképpé. így aztán sikeresen össze­kevertük az ismeretség es a megbecsültség fogalmait. Nem gondoltuk végig követ­kezetesen. hogy a színész, aki évente három-négy új da­rabban alakit főszerepet, akit havonta új filmben látunk, aki hetente szerepel a rádió­ban, minduntalan új és szí­nes beszédtémát kínál az ér­deklődőknek. Hogyan táplál­ja hasonló szenzációkkal a személyeiránti érdeklődést az a traktoros, aki „mindössze” évről évre kitűnően dolgozik, de tevékenysége nélkülözi a drámai fordulatokat? (Igaz, annak idején egyeseket mes­terségesen kiugrasztottak”, Muszka Ilimét és néhány tár­sát, de az 1000 százalékos teljesítmények sem voltaic a végletekig fokozhatok, s a végén az lett a szenzáció, hogy nem hallottuk teljesítő­ik addig sokat emlegetett nevét.) Azt mo-ndanák az eddigiek, hogy a táncdal és a munka mérkőzéséből e táncdal íce- riilt ki győztesen? ... Szó sincs róla! Ilyen mérkőzés a valóságban sohasem volt. *Mint ahogy a sasok és a mélytengeri halak sem mérik össze ludasukat. Egyszerűen az történt, hogy sok minden a helyére került. Közismert tény, hogy fiatalok százezrei rajonganak péTdaui az OME­GA együttesért. Ám ezeknek a fiataloknak csak elenyésző töredéke szeretne az együttes tagjává lenni. És aligha té­vedek, ha azt mondom, hogy ezer OMEGA-hívő közül leg- föllebb ha egy akad, aki pél­daképének tekinti Lauxoi, a dobost, vagy Ben köt. a trom­bitást. Ha példaképet keres a fiatal — fölmérések tucat­jai vallanak erről — az élet fontosabb területeinek sze­replői közül szemeli ki a ma­ga emberét. És ha úgy cse­lekszik, mint Fecske Jenő kisfia, akkor a mindennapi munkában, gondokban is helytállni képes emberseg példája előtt tiszteleg. Lemondás volna ez a szí­nes egyéniségű hősökről? Ne­vetséges! Melyik beat-csillag élele volt olyan érdekes és hősi. mint az embereknek uj szívet adó Barnard pro­fesszorrá vagy a világúr Co- luníbusaé, Gagariné volt? Korunk — egyebek között — azért gyönyörű, mert tö­megével mutatja föl az al­kotó hősiességnek olyan pél­dáit. amelyekhez hasonlókért azelőtt a régi századokba kellett visszafordulniuk a példaképet kereső fiatalok­nak. Kortársaink sokasága nőtt szinte mitológiai méretű nagysággá, s a tömegkom­munikációs eszközök rögtön gondoskodnak is arról, hogy teljesítményeikről az egész világ tudjon. És jól van ez így, mert az emberiség leg­merészebb álamainak megva­lósításához egyszerre van szükség fegyelmezett, okos szorgalommal dolgozo em­bermilliókra — és titánokra, akik a kollektív alkotásnak utat törnek a mindennapok sűrűjébe. Hogy a legdivato­sabb példánál maradjak, százezrek munkája, lelemé­nye, tapasztalata testesül meg egy. óriás repülőgépben, amely egy kisebb falu lakos­ságának megfelelő utastöme­gét szállít egyik világrészből a másikba. De kell az ELSŐ pilóta is. aki kimondja: ..Bí­zom a konstrukcióban, kész vagyok repülni vele”. Sok mindenben tévedtünk az idők folyamán. Olykor úgy tűnt, hogy az események alakulása megfricskáz ben­nünket, mondván •— lassab­ban az álmokkal. De az az almunk, hogy a munkának, a dolgos etetnek, a közösség jó szolgálatának becsülete le­gyen végre — ez az álmunk teljesült. Lehet ugyan, hogy Aradsz- ky Lászlót, Dunai III-at. egyik-másik dzsesszdobost többen ismerik név szerint, mint a penicillin föltalálóját, az Erzsébet-híd tervezőjét, vagy az idei sikeres árvízvé­delem legfőbb irányítóját. De ez nem jelenti, hogy társa­dalmunk ne tudná, mi a kü­lönbség a divat, a szórakozás és népünk alapvető érdekei között. Ezt mondja számom­ra a Fecske Jenőre eső val- lomasszámba menő „szava­zat”, amely arra késztet en­gem is. hogy tisztelettel meg­hajoljak teljesítménye előtt. Mert ki tagadhatja meg tisz­teletét olyan embertől, aki tizennégy év naponta meg­újuló vizsgái után is példa­kép maradt egy olyan fiatal számára, aki naponta hall a látványos hősiesség világra szóló megnyilvánulásairól! - Bajor Nagy Ernő Naponta 300 métert no a balatoni autóút A balatoni autóút építé­sénél egy uj, nagy teljesít­ményű — „Finisher” — gépcsoportot állítottak munkába, amely jelentősen meggyorsította az M 7-es autóút építéséi. Kellé anyagellátás mellett na­ponta 250—300 métert ha­ladnak előre a betonozok. A 8 és fél méter széles­ségű pálya betonozási mun­kai már az aligai elága­zásig elkészültek. Az épí­tők jelenleg a 93-as km-néí dolgosnak. (MTl-foto — Kovács Sándor) i!fi ii /.sói» « „kenyér fronton” ? Célprémium - a minőség javítására Mindennapi életünk egyik legfontosabb közszükségleti cikke a kenyér. Megyénk la­kói azonban gyakran nem megfelelő minőségű kenyeret kénytelenek vásárolni. Mit tesznek a minőség javításá­ra, mennyi kenyeret és pék­süteményt fogyasztanak He­ves megye lakói? Erről ér­deklődtünk az illetékesektől. Az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalatnál meg­tudtuk, hogy Egerben napon­ta 300 mázsa kenyeret sül­nek és szállítanak a megren­delők — a kereskedelem — igényeinek megfelelően. A megyeszékhelyen öt sütőüzem dolgozik. Az átlagos 300 má­zsás kenyénmennyiségen ki­Vásároljon előnevelt, 40—50 dkg-mos, sárga csirkét 18,— Ft db-kénti áron, a füzesabonyi Szabad Nép Mg. Tsz-től. 500 db-on felül helybe szállítunk. vül mintegy húsz mázsát tar­talékolnak naponta, ami kü­lönösen hét végién, a nyári mezőgazdasági csúcsmunkák idején és az idegenforgalmi idényben gyakran még ke­vésnek is bizonyul. A válla­lat a körzetében tíz vidéki sütőüzemet működtet, ahol naponta mintegy ötszáz mú­zsa kenyerei sütnek. A fel­mérések szerint az egy főre jutó kenyérfogyasztás 35—40 dekagramm, ami körülbelül azonos az elmúlt évek átla­gúval. A vállalat vezetői edpana- szolták, hogy a sütőüzemek­ben sokszor nem tartják be a technológiai előírásokat, ami rontja a kenyér minősé­gét. Ennek elkerülésére a jö­vőben fokozzák az ellenőr­zést és megbüntetik azokat., akik nem hajtják végre a technológiai utasításokat. A minőségi munka fokozására pedig célprémiumot osztanak szét a dolgozók között, ami máris ösztönző hatású. Ugyanis az eltelt fél év alatt 110 ezer forint minőségi pré­miumot osztottak szét. A Mátravidókd Sütőipari Vállalatnál arról kaptunk tá­jékoztatást, hogy Gyöngyö­sön naponta 300 mázsa ke­nyeret sütnek, és ebből a mennyiségből a járás 23 köz­ségét is ellátják. Gyöngyö­sön jelenleg három sütőüzem működik, azonkívül Adácson. Domoszlón, Vamosgy örkön es Galyatetőn is sütnek kenye­ret. A gyöngyösi vállalat lát­ja el. naponta kenyérrel és pékáruval Hatvant és kör­nyékét. A kenyér- és pékáru- ellátással az utóbbi időben Hatvanban és környékén problema mutatkozott. Az el­látási gondokon a vállalat: a hawani Adu Endre utcai sü­tőüzem bővítésével, valamint a boldogi sütőüzem megnyi­tásával kíván segíteni. A vállalat vezetőt azt is el­mondták, hogy az utóbbi idő­ben panasz merült fel a liszt minőségével, ami jelentős ki­hatással van a kenyér minő­ségére. A lisztet a selypi Zsófia malomból kapják, de egyelőre nem megfelelőt. A minőségileg jobb liszt szál­lítására tárgyalásokat foly­tatnak a .malom illetékes ve­zetőivel. Problémát okoz az is, hogy a hatvani sütőipari dolgozók még mindig nem érték el azt a minőségi mun- kát, mint az egriek vagy a gyöngyösiek. Ezt az is bizo­nyítja, hogy eddig lényege­sen kevesebb prémiumot osz­tottak ki közöttük. Nagy Lajos, a megyei ta­nács mezőgazdasági. és élel­mezésügyi osztályának élel­mezési szákfelügyelője el­mondotta. hogy a megyében a két sütőipari vállalaton kí­vül a Kápolnai Körzeti Ál­talános Fogyasztási és Ér tékesítő Szövetkezet Feldeb- rőn létesített sütőüzemet, ahol naponta mintegy 35 mázsa kenyeret készítenek. Az. üzem a környező községeket is el­látja kenyérrel. Ezenkívül három termelőszövetkezet — a makiári, a pélyi és a vá mosgyörki — működtet sütő­üzemet, és hét magansütüde is van a megyében. Ezek a sütőüzemek a két állami vál lalaton kívül jelentősen hoz­zájárulnák a termelés növe­léséhez. Tavaly például 2216 tonna kenyeret és 562 ezer tonna péksüteményt készí­tettek. Ez a szám ebben az évben jelentősen tovább nő. a minőség megfelelő javítá­sával együtt. ímsíumz) Kis községek - nem kis gondok Való igaz: világjelenség az urbanizáció. Az is igaz. hogy hazánkban, sót sző­kébb hazánkban, Heves megyében is erőteljes ütemben csökken a kis tele­pülések lélekszáma, e telepü­lések gazdasági, kulturális, avagy egyszerűen demog­ráfiai súlya. A különböző statisztikai adatok azt iga­zolják, hogy ezekben a községekben erőteljes az elöregedés, rendkívül ma­gas a „kijárók" lélekszáma. mind szétmorzsolódóbb a szociális együvé tartozás, a községi, falubeli közös szel­lem. Törvényszerű tények ezek, amelyeken helyes és kell is meditálni, de vég­tére is reverzibilis folya­matot takar, amelyet nem lehet visszafordítani. Mindezek után — lenne könnyű levonni a követ­keztetéseket — alig, vagy . semmi gond nincs tovább ezekkel a kis, jobbára 1500 lélekszám alatti községek jelenével, de még kevésbé a jövőjével. Csendes hal­doklásukban elmúlnak majd, összeolvadnak más. nagyobb szomszédos tele­pülésekkel, vagy egyszerű­en beszögezett ablaki! há­zaikkal valamiféle, senki által tudatosan létre nem hozott, de a történelem muzeológusa által mégis skanzenné „avatott” sza­badtéri múzeummá iái­nak. Majd! De még ez a majd sem egészen biztos ám. S kü­lönösen nem biztos, hogy helyes lenne ezekkel a köz­ségekkel felemás módon, 'agy sehogy sem törődni. Heves megyében az össz­lakosság 13 százaléka, a kereken 350 ezer Heves megyéből több mint 10 ezer ember olyan kis köz­ségekben lakik, melynek lét­száma nem éri el az 1500, gyakran még az 1000 lélek- számot sem. A lakóhelyi lélekszám tehát egyenként lehet ugyan alacsony, ösz- szességében azonban egy nagyobb város lélekszá- mával egyenlő: ennyi em­ber sorsa, dolga, kommu­nális-szociális és kulturá­lis-politikai ellátása aligha kezelhető rezignált kézle­gyintéssel. Kétségtelen, hogy ezek a kis települések — közös ta­náccsal, vagy anélkül! — önerejükből alig. vagy legalábbis kevés anyagi­szellemi beruházást tudnak saját életük jobbítására megvalósítani. Mint ahogy kétségtelen az is, hogy egyrészt a beruházások távlata, másrészt dekon- centráltsága miatt nem ép­pen kifizetődő a népgazda­ság számára jelentősebb anyagi. szellemi javakai fordítani egy kis község- fejlesztésére. Am nem le­het figyelmen kívül hagy­ni, hogy öregek, és szép számban fiatalok, magyar állampolgárok élnek ezek­ben a falvakban, amely­nek jövője nem ,is minden esetben kétes. — s a rea­litások keretein belül a kis községek nem kis gond­jait is rendszeresen orvo­solni kell. (gyurko) Bűnön-e a kofa Nem is olyan régen tör­tént, hogy a Bosnyák téri piacon nem lehetett egy bi­zonyos zöldségfajtát kapni. Eddig sajnos még semmi kü­lönös nincs a történetben. Akkor vált érdekessé a helyzet, amikor egy jo sze­mű és még jobb szimata kofa társával együtt leko- csikázott Heves megye egyik termelőszövetkezeté­be, gyorsan megegyezett a háztáji gazdákkal, jó pén­zért felvásárolja az összes fellelhető zöldséget és még jobb pénzért el is adta a másnap reggel korán indu­ló piaci nyüzsgésben. A vásárlók közül sokan háborogtak az árakon, de hát az volt és azt kellett szeretni. A termelő szövet­kezetben szintén sokan há­borogtak, hogy hogyan te­hetett ilyen dolgot velük egy kofa. Pedig a kofának nincs külön információs hálózata, nem kap jelen­tést, nem tájékoztatják elő­re a piac várható keresle­téről, csak éppen odaf igyelt és idejében döntött, még­hozzá nagyon gyúr* Bűnös-e a kofa? Vagy csak élt az adott lehetőség­gel, és az hibázott, aki ezt a lehetőséget megterem­tette a számára. Hiszen a termelőszövetkezetnek jo- gában áll saját tag jaittak a háztájijából felvásárolni a zöldséget. Sőt, nemcsak jo­gában áll, de érdeke is. A gazdaság is jól jár, s a ter­melő is, mert nem ötlet­szerűen tudná értékesíteni termékét, hanem saját szö­vetkezetében garanciát lat­ita további termelésére. Nemcsak morális bűn van, hanem gazdasági is. És ebbe a fogalomba nem­es ak egy-cgy hibás, vagy kifejezetten rossz irányú döittes tartozik bele. hanem — amit manapság nálunk meg nemigen tartanak szem előtt — a kínálkozó lehetőség elszalasztása is. sz. a. tllia 1910. július 21,, péntek

Next

/
Thumbnails
Contents