Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-21 / 169. szám
Nyugdíj - arany fokozattal Egy évvel nyugdíj előtt Szülőföldjére látogatott. Hatvan év után viszontlátta az égbe markoló hegyeket, a kis falu ismerős utcáit, a szé- kefykapus, tornyos iskolát. Az első csengetés jutott eszébe, az első bizonyítvány ... 1909. május 26. Körbeállta hatvan év, egy termékeny élet hat évtizede. Ut a diplomáig Dédapja iskolamester, apja falusi, majd üzemi lakatos volt. Közel két évig dolgozott segédmunkásként a kolozsvári gyufagyárban. Esz- rajz, testnevelés szakon 1924-ben szerezte meg a Budai Peda- qógikumban. — Igaz, dédapám iskolamester volt, mégis inkább anyám ösztönzött arra, hogy tanító legyek. Azt mondta: nem kell majd annyit dolgoznod, mint apádnak. tergályos tanuló is volt fél évig. A polgári iskola elvégzése után iratkozott be a kolozsvári tanítóképző intézetbe. Itt 1921-ben szerzett tanítói oklevelet. Tanári képesítését — kémia, biológia, föld- Hallgattam rá, képzőbe Iratkoztam. A háború utáni nehéz időkben végeztem: se állást nem kaptam, se tovább nem tanulhattam. Így lettem segédmunkás. Sőt az eSztergályosszakmába is belekóstoltam míg megengedték a hazatelepülést. Amikor 1924-ben kezemben volt az oklevél, már tudtam, mit akarok: a tanulás évei során csiszolódott bennem a hivatásérzet. Pályakezdésnél szerencsém volt: véletlen folytán azonnal állást kaptam. Igaz, hegyvidékre kívánkoztam, ám megörültem a Nyírség homokbuckáinak is. Alkotóműhely — Szegeden Tanári pályáját a mátészalkai Állami Polgári Iskolában kezdte. 1919 szeptemberében áthelyezték az időközben Szegedre telepített Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolához. Itt a földrajztanítás módszerének oktatását és a főiskolai hallgatók gyakorlati képzését bízták rá. — Ä mátészalkai öt év a gyakorlat tapasztalataival gazdagított. Rádöbbentett arra, hogy helytelenül oktatunk, nevelünk: ismeretanyaggal tömjük a fiatalok fejét, s közben elfelejtjük megtanítani őket gondolkodni. Tanulmányoztam a szak- irodalmat, kezdtek kikristályosodni saját elképzeléseim. Szálkán kezdtem első didaktikai kísérleteim, ám szárnyakat Szeged adott. Itt valódi pedagógiai alkotóműhelybe kerültem. Az intézet vezetősége minden lehetőséget megadott a kísérletezési-e: már csak földrajzzal foglalkoztam. Itt kezdtem az írást is. Az igazgató kért meg: Írjak „A cselekvés iskolája” című módszertani folyóiratukba. Így kezdődött, aztán egyre-másra jöttek a könyvek, tudományos-módszertani publikációk. Első, sikert arató könyvem — A földrajzi táblai szemléltető rajzok gyűjteménye — 1933-ban jelent meg. A siker, a méltatás újabb tevékenységre sár kálit. Alig telt el egy év, s már újabb munkával — a Földrajzoktatás a cselekvő iskolában — földrajzi gondolkodásra való nevelés című könyvvel — jelentkeztem. Máig is ezt tartom alapvető munkámnak. Jóleső ér'zés számomra, hogy ösztönösen dialektikus szemlélet’ elsajátítására, lényegében programozott oktatásra inspiráltam, anélkül, hogy a fogalmak lényegét ismertem volna. Egy tudományos munka szerzőjének külön öröm, ha könyve nem, avult el, ha évtizedek múltán is hivatkoznak rá, használják. Fenn, a toronyban 1948 szeptemberétől a debreceni, majd az intézet átköltözése utáh (1949) az Egri Tanárképző Főiskolán dolgozik. Részt vett a főiskola megszervezésében, egyik alapító tagja az in-' tézet pártszervezetének. Az első tanév kezdetén megírta a csillagászati földrajz, valamint a kozmogónia első jegyzetét. 1962-ben fogadták el kandidátusi disz- szertációját. ■ Több mint húsz éve ír álttvlános isko- kolai földrajz-tankönyveket, főiskolai jegyzeteket. A A főiskola földrajz tanszékének alakulásától kezdve vezetője. — Tevékenységemben pezs- dülést jelentett 1945; azokat az elveket kellett képviselnem, melyek tudományelméleti vonatkozásait már évtizedekkel előbb megsejtettem. Így hamar elfeledtem a háborús évek létbizonytalanságát, amikor parancsszóra — feleségemmel és négy lányommal együtt — irányítottak ' Szegedről Dunántúlra, majd újra vissza. Elfeledtem, mert annyi rég óhajtott tennivaló várt ott fenn, a toronyban, a főiskola ötödik emeletén, a földfajz tanszék „főhadiszállásán”. Ki kellett dolgozni — hivatalos tanterv híján — a földrajztanítás tematikáját. Meg kellett szervezni a földrajzi gyakorlatok rendszerét, a tervezett tematikájú állomásozó terepgyakorlatokat. S közben levelezők százaival foglalkozni, a felnövekvő tanárnemzedék új világszemléletét formálni. Azért jutott idő tudományos munkára, tankönyvírásra is. A nyugdíj nem pihenő Nehezen határozta el magát, hogy búcsúit mondjon a főiskolának, a döfl- tést évről évre halasztotta: diákjait látta, a tanítás varázsa kötötte. Végül, hatvanhét évesen határozott: búcsúit nem mond, csak nyugdíjba megy. Es két hete jött a meghívó a Parlamentbe: dr. Udvarhelyi Károly 46 évi eredményes oktató-nevelő tevékenységének, valamint tudományos munkásságának elismeréseként a munkaérdemrend arany fokozatát kapta. — Nehéz volt a döntés. Eszembe jutottak az órák: számomra gyönyörűség volt előadni. Minden órára becsületesen készültem, úgy, mint hajdan, kezdőkoromban, mindig jegyzet nélkül adtam elő __ Most, fél év n jjíltán — addig még óraadóként csillagászatot adok elő — ez már csak emlék -marad. Azért a nyugdíj számomra nem jelent pihenést. Tudományos téren továbbra is tartom a főiskolával a kapcsolatot: írom A földrajzi gyakorlatok metodikája című sorozatot, disszertációt készítek, el szeretném nyerni a tudományok doktora fokozatot; dolgozom a »Tankönyvkiadónak, írom a módszertani füzeteket. Aki egyszer belekóstolt a tudományos munkába, az sosem tud szabadulni varázsától. ötvennek néz ki, pedig 67 éves, telve energiával, rozsdamentes alkotókedvvel. Hobbyjairól beszél. Mondja: ezentúl több idő jut akvarellfestésre, kovácsoltvas dísztárgyak készítésére. Mutatja negyven év alkotásait: festőnek, vasművesnek is a legjobbak közé sorolható. Am számára ez csak kedvtelés, idegpihentető szórafkozás. Újra az egy év előtti szülőföldi látogatást idézi: „Hatvan évvel ezelőtt egy kis barna könyvet kaptam iskolámtól: az elsős bizonyítványt. Hat évtized után elvittem legújabb vaskos mui\kám. Tiszteletül.. Pécsi István A Bécsi Jégrevü Budapesten Július 22-től Budapesten vendégszerepei a Bécsi Jégrevü világhírű együttese. A gárda —megalakulása óta —már bemutatkozott a világ valamennyi nagyvárosában. Produkciójuk sikerét világsztárok garantálják: fellép Emmerich Danzer háromszoros világ-, négyszeres Európa- és négyszeres osztrák bajnok, valamint Regina Heitzer, háromszoros világbajnoki ezüstérmes, kétszeres Európa-bajnok, olompíai ezüstérmes, hétszeres osztrák bajnok és professzionista világbajnok. A revü szólistái, Robert Stolz ízes muzsikája, a színes kosztümök és a látványos színpadképek hangulatos estét ígérnek a nézőknek. A 100 tagú együttes Coctail című revüjét tizenkét napig tekintheti meg a Kisstadionban a, közönség. ^ oA\AA/WVVWA\VWWWWWVVW > Megi egyezzük Postunuinha J Egy nyugdíjas házaspár — S >régi olvasónk — panaszkodott > minap szerkesztőségünkben:. > > jó ideje, postai csomagjainak c > csak az értesítőjét kapja a la- / • kására, magáén a küld érné- £ ! nyárt minduntalan személye- > \ sen kell menniük a hivatalba. $ Ez pedig — lévén lakásuk az > > egri Endrész utcában — még £ tőlük fiatalabbaknak is £ > meglehetősen nehezére esik. ■> » Jó lenne — folytatták kéréssel > panaszkodást —, ha ők is % \ otthonukban kaphatnák kéz-g ! hez a postán küldött csomago- > . kát. Helyénvalónak találtuk a > I kérést, s továbbítottuk is az > I egri főnökséghez. Meglepető- > > sünkre, az elmondottak a leg- £ I kisebb meglepetést sem okoz- > >iák a hivatalban. Az említett < ; Endrész utca ugyanis — mint > > értesültünk — - már vagy kát< > esztendeje úgynevezett \,le,vá- ? > lasztott területCsakúgy, ’ mint például a'Petőfi utca. S > ezt sa jnos — akár tetszik, \ akár nem — muszáj tudomá• sül venni. . . Mert jelenleg is I kicsi a szállítókapacitás, ke> vés a személyzet, a postakocsi l ennél fogva nem juthat el > mindenhová. IHa muszáj, éppenséggel tu• domásul vehetjük, ám bele- ! nyugodni már . kevésbé ,tu> dunk. Hiszen a postamunka is szolgáltatás, szükség van ; rá, az életünkhöz tartozik. Igényeljük is, nem mondha- I tunk le róla! Annál is inkább, ! mert különben mindenkinek I megvan a saját feladata, alig> ha jut idő mások dolgának l végzésére. Az önkiszolgálást >csak a bélyeget, levelezőlapot. \vagy egyéb nyomtatványt adó > automatáknál fogadjuk el, a } csomagoknál nem tehetjük > ugyanezt. így csak azt javasolhatjuk ' az egri postának —, s minde- í gyikhek, amelynél hasonló a • helyzet, a gond —, hogy: pró- . háljon meg feltétlenül valami> lyen elfogadható megoldást ta> lálni az ügyben, közös meg- ; egyezésre ... f—ni) Stúdió zéró: zéró Sikeres a Nyitott könyv Lehet, hogy a frontátvo- nulás teszi: de. nyűgös vagyok. Nekem semmi sem jó. A televízió jó műsora sem. Nem tud olyan programot összeállítani mondjuk szombat estére a televízió műsor- szerkesztése, hogy az nekem jó legyen. Illetőleg, hogy ha van benne jó is, akkor is találok fanyalogni valót. Itt van például az a remek alapötlet a Stúdió zéróval. Már jó előre dörzsölgettem a kezeim a megelégedettségtől, hogy ilyen ötletes műsort láthatok már Végre, még ha az magyar módra is készül, ** de hiszen ez a „még ha”, ez a „magyar mód” adja nyilván savát-borsát az egésznek. Az, nem mondom, felettébb zavart, hogy is lehet magyar módra rendezni egy táncdalfesztivált, — belga rendezővel és műsorvezetővel, feltevén ugyanis a naiv kérdést magamnak: netán belga módra magyar rendező teszi ezt Brüsszelben? —, de távozz tőlem, kaján kétely, (mondtam és izgatottan ültem le a képernyő elé. Hogy dühösen keljek fel! Kikérem iám, Julius 21., kedd Szabó László — Sólyom Józsefi 10. Lahousen — mint ezt naplójában feljegyezte — az első pillanattól kezdve ellenszenvet érzett a nagy hangú amerikás német iránt, de szótlanul végighallgatta, s még akkor sem szólt, amikor Kappe elővette a listát, s ezt mondta: — Ezek az emberek ugyanúgy besz * *nek angolul, ugyanúgy tudnak viselkedni, mint a született amerikaiak. Készséggel térnek vissza Amerikába, mindenre hajlandók, még arra is, hogy életüket áldozzák a führerért. Valamennyien hűséges tagjai a pártnak. — Pompás! — válaszolta kissé- fanyalogva Lahousen.- De Jiáák®e^9Adan^».hadnagy úr, mit értenek ezek az emberek a kémkedéshez, s van-e egyáltalán sejtelmük arról, hogyan kell egy szabotázsakciót ■ végrehajtani ? — Ez semmit, de semmit sem számít, ezredes úr! — felelte a hadnagy, hanyag legyintéssel. — Ezt nem nehéz megtanulni... Néhány hét múlva Kappe hadnagy már tíz önkéntest oktatott az Abwehr különleges iskoláján, hogy az útmutatások szeáint élőkészítse őket a vállalkozásra. Kappe mellé beosztottak néhány öreg Abwehr-ügynö- köt is, akik azután elmagyarázták á tanítványoknak, hogyan kell majd az Egyesült Állámokban viselkedniük.„ — Természetesen kizárólag csak angolul szabad beszélni, s úgy keli viselkedni, mintha született amerikaiak volnának ... — szólt a szigorú utasítás. — Nekünk mondja? — néztek össze kuncogva az ügynökjelöltek, az SS-ből, a náci pártból toborzott alakok, valamennyien az Egyesült Államokból szökött németek. A tíz leendő kém azért tanult szorgalmasan, hogy mielőbb elsajátítsa a kémkedés alapelemeit és a szabotázstechnika legalapvetőbb módszereit. , Amikor másfél hónap múltán befejeződött a' tanfolyam, Kappe, az időközben „vállalkozás parancsnokká” előléptetett hadnagy, két csoportra osztotta őket, mivel nem utazhattak egyszerre egy tengeralattjárón^ , Lahousen naplójegyzetei örökítették meg azt a mozzanatot is, amelyet a tanfolyam befejeztekor tapasztalt: egy Wenner nevű szudéta- németnek lelklismeretfurda- lásai keletkeztek, s amikor már a szabotázsakciók minden csinját-binját kitaníttatták vele — köztük azt is, hogyan kell könnyein, gyorsan emberek ezréit a levfe- gob§ repíteni —, azzal állt , elő, hogy becsületérzése nem engedi meg az ilyen cselekmények végrehajtását Wen- nert sürgősen besorozták a keleti frontra, s többé senki sem hallott róla .-.. Megalakult tehát a két csoport: az egyik élére egy volt amerikai tisztviselő, bizonyos Dasch került. Az ő csoportjába került Burger, Schmidt, .Henck, Quirin, míg a másik csoportot egy Ker- ling nevű náci vezette, aki sokáig dolgozott az amerikai németek között. Lahousen ekkor magához rendelte Dascht és Kerlinget. Jelen volt a parancskiosztáson Kappe is. — Önöket Long Island közelében szállítják majd . a partra — fordult Dasch felé. —. Önöket pedig Floridában teszi ki a tengeralattjáró — mondta Keiiingnek. 4í’s littatjmk) magamnak, tisztelt belga rendező úr, hogy Kálinkénak mindent „bedob”, úgy dolgozik - a kamera, a tánckar, a világítás, ahogyan csak azon a primitíven szűk helyen lehetett, míg a magyar énekeseknek nem jutott jóformán semmi. Tudom, tisztelt Hugo Hel- lemans, hogy Kalínka sokoldalú művész, s nogy maga mindent elkövetett volna hazai show-sztárjainkkal, és különben is, nekik is kevert a kamera... De akkor is! A Stúdió zéró magyar módra volt. beígérve, s mi lett belőle? Kalínka lett belőle, magyar körítéssel. Ezt tette, kedves rendező úr! Igaz, mi mást tehetett volna. És ezért voltam dühös az adás után. Még jó, hogy megnyugtatott a fekete bikinis lány: lám, a híres angolok, akik Doylet és Agatha Christit mondhatják magukénak, lám, ők is tudnak, ha nem is akarnak, zagyvaságot csinálni. És hogy honnan szedték ezt a sor csúnyácska nőt? Ha ez a fekete bikini magyar módra készült volna, a nők biztos sexisek lettek volna, — legalább, A vasárnap esti „Nyitott könyv” viszont csak azért nem elégített ki; — mert még tovább is néztem, hallgattam volna szívesen. Jó és helyes ötlet, volt a televíziótól, hogy vasárnap estére tette ezt a programot: segít a műsorgondokon és igényes segítség ez, mert mind ez ideig igényesen csinálták a .szerkesztői. Mint most is, mint Szabó Pál regényének bemutatását is. Élvezetes és fordulatos, elgondolkodtató és a személyes kapcsolatok alapján kétszeresen is hiteles VOlt Urbán Ernő „tárlatvezetése” Szabó Pál életművén keresztül, az Isten malmai ürügyén és kapcsán. És az a tény,1 hogy a regényt - illusztrálandó jelenetek és e jelenetek szereplőinek jó része az adaptáció szintjén is művészi élményt adott, az c$ak igazolja, hogy a Nyitott könyvnek helye és, rangja van a tévé- programjában. Ügy látszik, mégsem mindenben vagyok akadékoskodó! (gyurkó)
