Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-21 / 169. szám

c

Rjád&

KOSSUTH

2.20 Operanégyesek.

8.50 Harsan a kürtszó!

9.25 Népi zene.

10.05 Jókai-elbeszélés.

, 10.26 Zenekari muzsika.

12.20 Ki nyer ma?

12.30 Melódiakoktél.

13.45 Törvénykönyv.

14.00 Kóruspódium.

14.11 Rádiójáték gyermekeknek.

15.10 Giulini vezényel. 16.05 Mai témák, mai dalok.

16.17 Ácstörténetek.

16.37 A lengyel kultúra hete.

17.20 Verdi: Traviata.

17.48 Megjegyzések a cementipari vezetők leváltásához.

18.16 Lemezmúzeum.

18*28 Könnyűzenei híradó.

19.25 A Szabó család.

19.55 Nagy Beéthoven-előadók.

21.04 Kozmosz.

21.29 Népi zene.

22.20 Fali: Sztambul rózsája, éji.10 Szimfgonikus zene.

£.10 Filmzene.

PETŐFI

8.05 Tánczene.

9.00 Fúvószene.

9.15 Kamarazene.

12.00 Vitnyódi lakodalmas.

12.28 Haydn operáiból.

13.03 Kórusok, hangszerszólók. Kettőtől — hatig . . .

18.10 Fiatalok hullámhosszán.

19.40 Jegyzet.

20.28 Nóták.

21.06 Romain Rolland: Colas * Breugnon.

22.00 A lengyel hanglemezgyár Chopin összkiadásából.

23.15 Ritmusturmix.

MAGYAR

17.58 Hírek.

18.05 Mindenki közlekedik . ^",

18.45 Ebédszünet. (Riportműsor.) 19.25 Esti mese.

19.35 A Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepén.

20.00 Tv-híradó.

20.20 Verdi: Rigoletto. (Opera három felvonásban.)

22.20 Tv-híradó. — 2. kiadás.

EGRI VÖRÖS CSILLAG:

(Telefon: 22-33)

Az előadások, kezdetei fél 6 és 8 órakor.

Én, te és a telefon Szovjet film EGRI BRÖDV:

(Telefon: 14-07)

Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor.

A 24—25-ös nem. tér vissza Szovjet bűnügyi fűm EGRI KERT MOZI:

Az előadás kezdete: 8 órakor Harc Rómáért (Dupla helyárak)

Színes, román—NSZK film. GYÖNGYÖSI PUSKIN:

Dajkamesék hölgyeknek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG;

Mezítláb a parkban HATVANI VÖRÖS CSILLAG: örök fiatalság birodalma HATVANI KOSSUTH:

Egy taxisofőr halála HEVES:

Gyöngyvirágtól lombhullásig FÜZESABONY:

Jöttem, láttam, lőttem

iQmiiai

ÜGYELET

Egerben: 19 órától szerda reggel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: >1-10). Rendelés gyermekek részére is.

Gyöngyösön: 19 órától szerdá reggel 7 óráig a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Telefon: 17-27).

«

A képzőművészetről röviden

Nóhány szó a műfajokról

5.

(Grafika — festészet)

A MOM DUNAÚJVÁROSI ORAGYÁRÁBAN. Néhány évvel ezelőtt Dunaújvárosba települt a Magyar Optikai Művek ébresztőóra-gyártó részlege a lányok és asszonyok foglalkoztatására. Jelenleg több százezer ■ vekkerórát gyártanak évente, amelynek 70 százaléka exportra kerül. Az órák d világ 19 országába jutnak el.

Képünkön: A nagy szerelőcsarnokban futószalagon készülnek az órák.

(MTI-foto — Jászai Csaba felv. — KS).

Bartókra emlékezik a világ

Talán helyesebb, ha először az eszközről, a szerszámról beszélünk. A ceruza, a széndarab, a különböző kréták javarészt a rajz eszközei. Ezekhez csatlakoznak a különböző rendszerű és minőségű tollak (százféle más, rögtönzött szerszám), amivel grafitot, tintát, vust, hígított tust, diópácot és egyéb anyagot lehet felvinni a papírra. Kamarazene: kevés eszközzel, szigorúan megválogatott elemekkel ábrázolni valamit, de úgy, (hogy ebben a kicsiny, látszólag szegényes világban mégis benne éljen az egész mindenségi A rajz a maga fekete-fehér ellentétével (mondhatnánk így: puritán hangszerelésével) a három dimenziót, a tárgyak testességét, a fények és árnyak- villódzását, sőt — a rajz nagymestereinél még ez is előfordul — a valóság színhatásait is érzékelteti.

A rajz mindent tud: portrét és tájképet, meghitt csendéletet és kicsinyben is monumentálisnak ható lo- vascsátát. A rajzeszköz és a raj-olás módja már jóval komplikáltabb, amikor a művész közbeiktatja a nyomtató lemezt. Ebbe karcolja bele az ábrát (ne bonyolódjunk bele a karc és metszet szakmai rejtelmeibe) ezt a fém, vagy falapot festi be, s ezt, csak úgy mint nyomdászok a klisét, nyomja rá a papirosra. Ez már a kamaraművészet magasiskolája. Csodák születtek belőle. Tenyérnyi lapon a végtelenség és az örökkévalóság illúziójával ajándékozva meg az emberiséget. A rajz a sokszorosított grafikán túl ott vár reánk tündöklő színeivel, egy virágos kert frisseségével az élmény és megvalósítás közvetlenségével: az akvarell, a

tempera, és a pasztell. Az iménti grafikai műfajok a rajzot hangsúlyozták. Emezek a színt. Ott a fekete-fehér dominált — itt a végtelen színgazdagság. Kamaraművészet ez ' is, hiszen a pasztell és az akvarell művelői — tisztelet a kivételnek — nem kedvelik a nagy méreteket. Mondanivalója is

Hetek óta külön aludtak már. Irma beletörődött, hogy valami véget ért közöttük. Károly egyre gyakrabban ki- maradozott. Ha kérdezte, ingerülten felelgetett, hogy talán neki is joga van egy kicsit a saját életéhez.

Rendben van, szívem, de gondolkozz, hogy meddig mehetj ez így? Ilyenkor mindig ezt mondta Irma. ö rohant haza a kultúrintézetből. A két kicsit a szomszédasz- szony hozta a bölcsödéből és az óvodából. A nagyobbik már egyedül járt haza a. napköziből. Vacsorafőzés, mosás, takarítás. Irma is unta. „Hát mi vagyok én, rabszolga? Vagy kiöregedett csataló?” A fürdöszobatü- kör előtt nézegette a testét. Soha senki nem gondolta róla, hogy három gyereket szült. Egy csepp súlyfelesleget sem talált magán. Alakját megirigyelhették volna a gimnazisták is. „És elvégre, mindössze 29 éves vagyok.”

Károly öt évvel volt idősebb nála. Amolyan strandfiú. Az expander és a súlyzók éppúgy a programjához tartoztak, mint mostanában a kimaradozás. Ha hazajött, csak úgy odavetette, mint ma is:

— Szervusz, van valami vacsora?

Irma tálalt. Károly evett. Rendszerint szótlanul. így ment már hetek óta.

— Valami bajod van, Karcsi?

— Nekem? Ugyan, fiam.

Este Károly az ágy szélére ült.

— Irma, szóval... Figyelj rám — és a nő nyaka alá csúsztatta a kezét. Az asz- szony oldalra fordult, kézé-.

a pompásan megragadott pillanatot, ha szabad a fotóművészeiből kölcsönözni hasonlatot — a hibátlanul exponált pillanatfelvételt képviseli. Anélkül, hogy itt valamiféle rangfokozatról, vagy lépcsőzetről beszélnénk, (hiszen minden igazi alkotás magas rangfokozatot jelent, mindenféle alá- és fölérendelő sorrendet kizárva) a grafikán és az akvarellen túl az olajfestménnyel találkozunk.

Ha azt mondanánk, hogy alkotói módszere körülményesebb, „nehezebb”, mint a grafikáé, valótlant mondanánk. Hiszen a rézkarc, vagy az acélmetszet egy-egy példánya néha hónapokra at munkaasztalhoz szögezi a művészt. Való igaz azonban, hogy az olajfestészet klasszikus módszerei (300—400 éves távlatra gondolunk) hallatlan műgondra kényszerítették a festőt. Az anyag kiválasztása (fa, vagy vászonfelület), ennek megmunkálása, alapozása, a festmény alapvonásainak felvázolása, a szín-alátét, ami csak arra szolgált, hogy az igazi, végleges színek tüzét fokozza, a végső simítások, mindez nemcsak nagy művészi felkészültséget, hanem alapos „mesteremberi” képzést követelt. A XIX. század impresszionizmusa ezt a bonyolult alapozást és előmunkálatot nemhogy nem kívánta meg, ellenkezőleg — szinte el is tiltotta. De az olajfestmény mindezen stilá- ris és mesterségbeli változások ellenére rendkívüli lehetőségeket kínál a művész számára. Szinte végtelen színskálát. Csodálatos atmoszféra-teremtést, a fény, a levegő, a távlat tüneményeihez törleszkedett. Puhán megcsókolta a tenyér fölött a férfi ütőerét. Károly érezte szája nedvességét. Belezavarodott a mondatba. Csak érezte, hogy a vér szivattyúerős lökésekkel tör előre. Irma lehúzta Károly fejét, Károly a dereka alá nyúlt és érezte, ahogy az asszony odaadóan megemeli.

Károly rágyújtott. Felhú- zódszkodott az ágy támlájához. Lecsúszott róla a takaró is. Irma visszabújt az ágyba. Tekintete tisztán csillogott, úgy érezte, most már képes tárgyilagosan gondolkozni.

— Nézd, Irma — kezte kis szünettel újra Károly. — Tudod, hogy én szeretlek ... Tényleg. Meg a gyerekeket is. De ez már nem a régi.

Irma ránézett. Talán életében először gyűlölt. Új, ismeretlen érzés. Megborzongott tőle. Mellette feküdt egy férfi. A férje. Nyolc éve. Mindennap együtt feküdtek le, együtt keltek. Most, ha ránéz, mégis annyira idegen. Egy más. Egy ismeretlen ember. Néhány perce még szinte extázisbán ölelték egymást. Károly az első érintésre feledte a mnaUÜ jelenetet”.

nek minden csodáját. A növényzet, vagy az emberi test, egy épület, vagy a táj olyan anyagszerű ábrázolását, ami végülis ezt a műfajt *a legnagyobb mesterek kedvencévé, a legnagyobb mesterművek hordozóivá tette.

, És végül — hansúlyozva, hogy felsorolásunkat inkább egy ötlet, mintsem valami rangsor alakítja ki, — a freskó, amélyről meg kell mondanunk, hogy jóval régebbi, mint az olajfestmény (s ez áll a rajzra, krétára, vízfestékre is), a freskó, vagyis al fresco, azon frissiben — a nedves vakolatra kerül fel. Ha kiszáradt a vakolat, a festő nem dolgozhat tóvább. Ez bizony gyorsaságra, az alkotás villámló tempójára kényszeríti a piktort. A r-ajz finom kamarazenélés, a rézkarc elmélyült mesteri munkálkodás, az olajfestmény, a színek, formák világának gazdag feltárása. A freskófestő mindig összegez. A legnagyobb, legfontosabb, domináló vonásokat emeli ki. Amazok elmélyülhetnek a részletekben. Neki nagyvonalú, monumentális hatásra kell törekednie.

Az olvasó joggal teszi fel a kérdést: hát a szobrászat és a szobrászat műfajai? Érről legközelebb beszélünk. Búcsúzóul még csak annyit — a műfajokat nemcsak az eszköz teszi, hanem használatuk is. A rajz legtöbbször a gyűjtő fiókjában pihen. A táblakép: akvarell, pasztell,

vagy olaj, felkerül a falra. A freskó a középületek dísze. Persze, ha valóban mes- terrrvű. S ha együtt él az

Most hideg. Kíméletlen hangon ■ rákezdi:

Károly nem nézett sehová. Nagy gonddal fújta a füstöt. Es Beára gondolt. Talán nem is jobb nő Irmánál. De mégis. Ahogy megszólal. Felhúzza picit a szemét! Es soha nem veszekszik. Pihenés mellette minden perc. irma megszólalt:

— Mi nem a régi? — S meglepődött nyugodt hangjától.

— Hát ez az egész. A mindennapok. Az esték. A harminc rossz között egy jó. Nem előnyös ez az arány.

— Arányban gondolkozol? Mit akarsz csinálni?

— Nézd, Irma ... Arra gondoltam ... öööö ... váljunk el.

— És a gyerekek? Órájuk

nem gondolsz?

— De. Ügy szeretném, ha a fiú velem maradna. Es a két lány veled. Neked is jobb lenne, hidd el.

— Ne győzz meg! És a lakás?

— Hogy-hogy? Csak nem kívánod, hogy Gáborral albérletbe menjek? Ti meg, ellehetnétek a mamánál.

— egy szobában? Ti

Bartók Béla halálának 25.

és születésének 90. évfordulója nemcsak idehaza jelent kiemelkedő kulturális eseményt, hanem az egész világ tiszteleg a XX. század egyik legnagyobb zenei géniuszának emléke előtt. A gazdag dokumentumanyagot tartalmazó kiállítást —, amely 40 részre tagozódik — Falvy Zoltán és Somfai László zenetörténészek gyűjtötték öszmeg ketten a két szoba-haliban?!... Sose volt vaiami nagy szociális érzéked.

— Most kezded a cirkuszt? — csattant fel a f(4ji.

— Semmilyen cirkuszt nem kezdek. Azt meg sem kérdezted, én akardk-e egyáltalán válni? Csak a döntéseidet közlöd. Mit érdekel téged a más élete... Mindig megfutamodtál a nehézségek elől. Meg se próbáltad, hogy valami kiutat keressünk.

— Dehogynem. I'róbáltam. Nem bírom, vagy nem alkarom tovább.

Irmán végigfutott a remegés. „Nem bírja tovább, nem akarja tovább. Erre tényleg nincs mit mondani.”

— Hát, jó. Azért egy nap gondolkodási időt csak kaphatok? — és elmosolyodott

Károly megkönnyebbült. Viharra, sírógörcsre is elkészült. Nyolc évig élt Irmával, és annyira sem ismerte, mint egy munkatársát.

Károly korán kelt. Hétre ment a laboratóriumba. Irma még meg is csókolta búcsúzóul.

— Szóvaj., este válaszolsz, ugye?

— Persze — feite Irma.

Délután Károly egy levelet talált az asztalos'.:

„Döntöttem. Igazad van, szívem. Ez így tényleg nem mehet toá'vbb. A kicsiket hatra hozza Manci néni Mri még a fridzsiderbzn megtalálod a vacsorájukat. Katinak adjál hashajtót, Zsuzsinak kend be az arcát a sárga kenőccsel. (A fürdőszobaszekrényben!), Gábornak csinálj valamit vacsorára. Hogy mit? Találd ki! Hazaköltöztem a mamához. Hát jól van. szívem — Váljunk el! Csók, Irma.” j

Seeó<s l&íüán 1

sze nagy műgonddal.

— Jóllehet, a jubileumi események zöme a két dátum — szeptember 16-a és jövő év március 15-e köré csoportosul — számos külföldi országban már megkezdődtek a Bartók-ünnep- ségek. Párizsban az UNES- CO-palotában nyílt meg a reprezentatív tárlat, a budapesti Operaház bolognai vendégszereplése idején pedig a színház csarnokában kapott otthont; láthatták már Prágában, s bemutatták az NSZK-beli Würzburgban a magyar kulturális napok alkalmából. Az elkövetkező hetekben és hónapokban Bulgáriában, Lengyelországban, az NDK-ban, Romániában, a Szovjetunióban, Angliában, Ausztriában, Japánban, Finnországban. Kanadában, Ausztráliában, az USÁ-ban és Chilében rendezzük meg. Az említett országok fővárosain kíűül szá- mos^zenei központban is hozzáférhetővé tesszük a kiállítás megtekintését.

Különösen gazdag programot szervezett az UNESCO égiszé alatt létrejött svájci emlékbizottság, amelynek elnöke dr. Werner Fuchsg,

. Svájc volt budapesti nagykövete.

— A magyar UNESCO- bizottság felhívására a Bar- tók-en^ókünnep-egeket, programjukba iktatták a nemzeti UNESCO-bizottságok is. Ezek közül is számosán fordultak intézményünkhöz, hogy részükre is küldjük meg a Bartók-emlékkiállítás anyagát. Kéréssel fordultak hozzánk olyan távoli; országokból is. mint Kuwait, Etiópia, Bhazília, Algéria, India, Marokkó és Uruguay.

A Művelődésügyi Minisztérium — mint ismeretes — felhívással fordult á magyar képzőművészekhez, hogy készítsenek Bartók-ihletésű alkotásokat. A tervek szerint a bartóki szellemben fogant legjobb műalkotásokat a ké- sőbbiek^során „Bartók a képzőművészetben” címmel külföldön is. bemutatják.

10*0. július 21., ked3

épülettel.

Gál György Sándor

Egyenlőtlen erők

Két barát, egy mulatságról hazatérőben, késő éjjel, egy darabon együtt mégy.

. Egyszer csak meglátnak két betörőt, akik egy ékszerüzeltbe akarnak betörni. ■ — Rablók! — kiáltja az egyik, a betörők felé rohanva.

>— Megőrültél?

— tartja vissza a másik. — Ne add az ostobát: nem

látod, hogy ketten vannak, mi pedig egyedül!

///////////////////////////////////^///////^^^^

J « I

' V

I