Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-21 / 169. szám

I O&szktiitgbúit a inezögaxídasaggul fi* Uj profil a hevesi gépjavítóknál Az új csarnokban már megkezdődött a munka. (Foto: Kiss Béla) Az új csarnok már elké­szült a Hevesi Gépjavító Ál­lomáson, a gépek egy részét is elhelyezték és a munka is megindult. — És talán ami ennél is fontosabb — mondja Falcsik Béla /őmémök — úgy néz ki, hogy sikerült megfelelő koopgrációs partnerra talál­nunk. Kapcsolatba kerültünk a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárral és reméljük, hogy ez a kapcsolat több év­re szóló, alkotó viszony lesz mindkét fél számára. — Mit gyártanak a gép­gyárnak? — Jelenleg a Hurrikán si- Józó, szártépöhöz a kifúvó- csöveket készítjük. Később a Mobitox csávázó- és porozó- gep gyártásába ..segítünk be”, majd a Zináj kukorica-siíó- kambájnlioz gyártunk bizo­nyos géprészeket. A koope­ráció értelmében ugyanis a mezőgazdasági ■ igényeknek megfelelően változik a mun­kánk, mindig azt, a gépfajtát készítjük, amelyre eppen szükség van. — Milyennek as eddigi ered­mények? — Ez az időszak a felmé­rés időszaka. Most vetünk számot, hogy mennyire ér­demes nekünk részt venni a kooperációban s a gépgyár is megvizsgálja, hogy számára előnyös-e a velünk való kap­csolat, Annyit elmondhatók, hogy eddig mindkét fél elé­gedett. Rövidesen sor kerül egy tanácskozásra, amelyen a hosszabb távra, szoló ter­vekről döntünk. — Eredetileg az új csarnok azért készült, hogy több női munkaerőt tudjanak foglal­koztatni. A Icooperáciobau lesz erre lehetőség? — igen. valóban ez volta fervünk. A csarnok építését Jogosan hangzik, el nagyon sokszor a£' a háziasszonyi panasz, hogy „megint csak tolakodtam, bosszankodtam, kapkodtam az üzletekben, mégsem tudtam úgy vásárol­ni, ahogyan szerettem vol­na”. A vissza-visszatérő pa­naszok főként abból adód­nak, hogy az iparcikkeket ■arusitó üzletek hétköznap, de különösen, szombaton túl­ságosán korán zárnak és így sokaknait nem jut idő a na­pi munka végeztével a nyu­godt bevásárláshoz. Az élel­miszerfélék beszerzésére in­kább csalt vasárnap van pa­nasz, mert munkaszüneti na­pokon jelenleg kevés üzlet tart nyitva. Egerben példá­ul vasárnap reggel 6—10-ig öt tejbolt, egy édességbolt es egy élelmiszerbolt tart nyit­va. Noha jogos az igény, a kérdés megoldása mégsem egyszerű, mert a 'kereskede­lemnek is megvannak ma­ga gondjai. Nemcsak arról van szó, hogy a kereskedel­mi dolgozók is háziasszo­nyok, családanyák, akiknek nem mindegy', mikor es mennyit dolgoznak. Ez kellő szervezéssel áthidalható len­ne, sőt, még az az ellenve­tés sem elfogadhatatlan, hogy vannak szakmák — így a kereskedelem is —, amely­ben más időbeosztásnak, ép­pen a többi dolgozók idejé­hez alkalmazkodó beosztás­nak kell érvényesülnie. En­nél nagyobb gondot okoz az. hogy a kereskedelem is — mint több más területe nép­gazdaságunknak — munka­erőhiánnyal küzd. Ennek következménye egyebek kö­zött az is, hogy a kereske­delmi dolgozók jóformán se­hol sem tudnak csökkentett munkaidőben dolgozni, letol - 4tít a heti -18 órát, sót, egyes a községi tanács Is segítette. Jelenleg azonban nincs még lehetőség árra, hogy jelen­tős ázámban alkalmazzunk női munkaerőt. Ha a koope­rációt sikerülne kiterjeszte­nünk és nagyobb szériákban tudnánk géprészeket előállí­tani, akkor viszont jóval több hevesi asszonyt, lányt tud­hélyeken. — időszakonként — heti 60 órát is a pult mögött állnak. Mindéhez hozzá kell vennünk, hogy bár igen je­lentékenyen fejlődött a bolt­hálózat, mégis, többnyire el­maradt a forgalom növeke­désétől és az üzletek techni­kai ellátottsága sem tartott ezzel kellően lépést. Kétség­telenül ez is nehezíti a ke-, reskedelmi alkalmazottak munkáját. A pultok két oldalán egy­aránt jogosan jelentkező igé­nyek és gondok tették szük­ségessé, hogy az első pillan­tásra nem is oly jelentékeny­nek tűnő kérdéssel — az üz­leti zárórával — a legmaga­sabb kormányzati szinten, a Minisztertanács ülésen fog­lalkozzanak A kormánynak a határozat meghozatalánál — a kereskedelmi dolgozók munkakörülményeinek figye­lembevételével együtt — szem előtt kellett tartania azt a tényt,, hogy a lakosság életkörülményei és ezzel ösz- szefüggésben a fogyasztás mértéke, az áruválasztékkal szemben támasztott igények, a vásárlási szokások az el­múlt évek során nagymér­tékben megváltoztak. . A Minisztertanács határo­zata mindezeknek a válto­zásoknak és igényeknek meg­felelően azt célozza, hogy az illetékes szerveket — a helyi tanácsokat, az érdekelt ke­reskedelmi vállalatokat, fo­gyasztási szövetkezeteket — minden lehetőséget felkutat tó, a vásárlók igényeihez az eddigieknél jobban- alkal­mazkodó, de a kereskedelmi dolgozók méltányolható kí­vánságait, ' érdekeit sem sér­tő üzleti nyitvatartási rend .kialakítására kötelezze, illet­ve szólítsa fel. E J 'határozatot természete­sen megfelelő időben köve­im uuycl ä szükaötfes rész­nánk foglalkoztatni. Remél­jük, hogy erre mielőbb sor is kerül. Ez persze, a két vállalat döntésétől függ. Reméljük, azonban, h-ogy a két válla­lat kapcsolata hosszabb tá­vúnak és hasznosnak bizo­nyul. (k. r.) Intézkedések, * amelyek nyo­mán. remélhetően könnyebb, kevesebb idegességgel járó lesz: a hét végi bevásárlás, zavartalanabb, nyugodtabb a friss tej, tejtermékek, pék­áruk vasárnapi beszerzése, elégedettebbek lesznek a dolgozó háziasszonyok és a pultok dolgozói is megtalál­ják számításukat. L. Z. Lépcsőházi emberek. Egyik ismerősöm mond­ta: — Tndod. én lépcsőhá­zi ember vagyok... Ha vi­tatkozom az emeleten, min­dig 'én veszítek és csak a lépcsöházban jut eszembe a döntő érv. Nekem mindig a lépcsöházban van csak igazam.... Az embernek gyakran igaza van. És tudja, hogy igaza van. de nem mondja ki. nem érvel, nem száll lii- tába, nem veszekszik a ma­ga igazáért. ahol kell. Csak a lépcsőn dohog, csak tá­vozóban. lefelé menet szid­ja a világot. Miért csak a lépcsőn?! A lépcsőn nem hallja senki. A lépcső ..semleges terület”. A lépcsőn senki nem figyel az emberre. És az embernek se kell figyel­nie másokra. Ha netán ne- Imütközünk valakinek, az sem nagy ügy, elég annyit mondani, hogy ..pardon’’ és el van intézve az egész do­log. A lépcsőházban minden­kinek igaza van. Ám a lépcsöházban nem lehet elintézni semmit. Még saját bajunkat sa-ját ma­gunkkal sem. Semmit sem érnél: a lép­csőházi monológok. A meg­késett érvelés, hatástalan, a pillanatnyi bátortalanság . pillanatnyi orvoslása csak . felületi, tüneti kezelés le­het csupán. Mintha az em­ber a saját maga tenyerébe szúrná a bicskát és saját magától kérdezné meg: na, ügye fáj?! Fordítsuk meg a dolgot: ne lefelé jövet morfondí­rozzunk. hanem amikor fel­felé tartunk a lépcsőn, Ne utólagosan rángassuk, elő az érveket, hogy erre meg er­re, 'ezt és ezt kellett vol­na mondanom. • Képzeljük el, ha a meg­szokott sorrendet megfor- dÁtanánk: . mennyire izgal­masakká válnának megbe­széléseink, értekezleteink! Mennyire meggyözőekké a viták! Mennyire megfontol­takká, átgondoltabbá a ho- zászólások, lényegretöröb- bekké az állásfoglalások, vélemények! Nem dohogva és morog­va. hanem fütyörészve jön­nénk le a lépcsőn ... (pataky) A boltok nyitvatarfása Tudnunk keli, mii akarunk Rövid, tárgyilagos közleményt adott ki pártunk Központi Bizottsága csütörtökön befejeződött, kétnapos, kibővített üléséről. ,1 párt. miként egész tevékenységé­ben. most, a X. kongresszusra tett előkészületei során is nagy gondot fordít az egész társadalommal, az cgc.-z néppel kiéffitett szoros kapcsolataira, es minden jelentős lépéséi a közvélemény ,ió ismeretében, azt (olyamato-au es híven tájékoztatva kívánja továbbra is megtenni. A Központi Bizottság ülésének napirendjén ugyanis — a nemzetközi helyzet legfontosabb tényezőiről .adott tájékoztatón és a következő, IV. ötéves terv a napi sajtóban nyilvánosságra hozott irányelveinek megvitatá­sán túlmenően — a november 23-ra összehívott X part- kongresszus politikai és szervezeti előkészítése is szere pelt. E kérdésekről Kádár János elvtárs. a Központi Bi­zottság első titkára tett előterjesztési. Hint a közlemény­ből már ismeretes, a kongresszusi irányelveket megvi­tatás céljából nem csupán a pártszervezeteknek bocsát­ják rendelkezésére, hanem felkérik a Hazafias Népfron­tot, a szakszervezetek, a szövetkezetek, a nők, az ifjúsági szervezet és a Tudományos Akadémia vezető testületéit, tárgyalják meg az irányelveket és véleményüket ismer­tessék a Központi Bizottsággal. Aki alaposan ismeri a pártnak az utóbbi évek során született jelentős társadalmi, gazdasági, vagy kulturális jellegű kezdeményezéseit — akár a legfontosabb szoci­ális kérdésekkel, így a lakáskérdéssel kapcsolatos fontos elhatározásait, tudomány-, vagy kultúrpolitikai lépéseit, vagy éppen a gazdasági élet egészét felölelő mechaniz- musreform megalapozását — az azt is tudja, hogy mind­ezek a dolgozó tömegekkel és a kérdésben illetékes tár­sadalmi és szakmai szervezetekkel kiépített szoros mun­ka- és véleménykapcsolatban születtek, bontakoztak ki. Az elhatározást és a végrehajtást egyaránt a demokra­tizmus jellemzi. A Központi Bizottság üléséről kiadott közlemény jel­zi, hogy megvitatták és elfogadták az 1971-ben esedékes, következő ötéves népgazdasági terv irányelveit. Az Or-' szagos Tervhivatal vezetői néhány héttel ezelőtt már ismertették a sajtó munkatársaival a terv előkészületeit és a munkálatok jelenlegi állását. így a tudósításokból széles körben ismertek a gazdaságunk fejlesztésére és ezzel összeíügésben az életszínvonal emelésére elhatáro­zott legfontosabb lépések, adatok, tények. Ez a témakör azonban sokkal bonyolultabb annál, minisen?, hogy egyszeri megvilágításban mindenki szá­mára világossá váljon, nem is szólva arról, hogy a ter­vet még nem dolgozták ki minden részletében. Az irány­elvek széles körű ismertetése éppen azt szolgálja, lrogy a véleménycsere már kipróbált útján mód nyíljék a gaz­dasági elhatározások sok-sok részletének az érdekeltek bevonásával való további megvitatására, ahogy mondani szokták, finomítására. A tervek, elképzelések ilyen mődszerű nyilvános­ságra hozása és alakítása, valamennyiünk jövőjének elő­revetítése segít jő légkört teremteni az országbaji, a közéletben, az egyes munkahelyeken is. • ahol céljaink gyakorlatilag megvalósulnak. A pártkongresszus tisztele­tére kezdeményezett szocialista munkaverseny — amely az árviz pusztításai láttán azzal az elhatározással bővült, hogy közös erővel kíséreljük meg, a tervezettet megha­ladóan, egy százalékkal növelni az évi nemzeti jövedel­met — minden bizonnyal további lendületet nyer a kö­vetkező hetekben, hónapokban. Mert terveinkről beszélni és megvalósításukért dolgozni, küzdeni, aligha választ­ható el egymástól. Az egyik feltételezi a másikat. Tud­nunk kell, hogy mit akarunk. Es minél jobban tudjuk, annál többet érhetünk el. (KS) Városrészt épített a szövetkezet Mind többet hallat magáról a gyöngyösi ktsz PÁR ÉVVEL EZELŐTT sok szó érte a „ház elejéi", titkolatlanul nehezteltek a gyöngyösi Mátravidéki Épí­tő- és Szakipari Ktsz-re, amiért kilépett a városból, a / megyéből, s idegenben — például Vácott — vállalt na­gyobb munkát. Egyre csak azt hangoztatták, hogy a szö­vetkezet valamikor a helyi feladatok végzésére, alakult, , s ennélfogva valósággal 1 „bűn”, ha másoknak dolgo­zik. Szerencsére, időközben megértették, hogy a ktsz-l a szükség kényszerítelie ,,fur­csának” tartott vállalkozó.- ' saira, mert a közelebbi igé­nyek csak részben váltották be a hozzájuk fűzött remé­nyeket, korántsem adtak a szövetkezetnek annyi elfog­laltságot, mint amennyinek teljesítésére képes volt. Sőt, most már talán azt is elis­merik, hogy valósággal szük­ség volt a „kalandozásokra”, hiszen például a lakásépíté­seknél ez jelentette az igazi „tanulóidőt”, idegenben sze­rezték leghasznosabb tapasz­talataikat. ott tettek szert arra a komoly gyakorlatra, amellyel aztán idehaza ma­gukra vonták a figyelmet, annyi elismerést szereztek, s voltaképpen megalapozták a jövőjüket. Amig hajdan csak egy-két családi ház őrizte a szövetke­zet munkáját, ma a gyöngyö­si Kálvária-parton és az al­ján valóságos városrészről beszélhetnek, olyan korszerű lakónegyedről, amelyet né- ' hány esztendő alatt teremtett a ktsz. S ugyanekkor — szá­mos egyéb létesítmény mel­lett — természetesen még sok más lakóházat emleget­hetnek a város különböző pontjain, vagy éppenséggel a megye Gyöngyöstől távolabb­ra eső részein is. CSÖMÖR JÓZSEF EL­NÖKKEL, Hankóczí Béla főkönyvelővel és Bagi Kál­mán .előkészítő csoportvezető­vel beszélgettünk a napok­ban. Gonddál készített ki­mutatásokról, sűrűn teleírt ívekről sorolták, hogy a me­gyében ez a szövetkezet kezdte elsőként a KlSZ-laka- sok kivitelezését, s a koráb­biakkal együtt az idei év végéig már 208-ra szaporodik a fiataloknak épített új, kor­szerű otthonok száma, s ugyancsak december utoljáig az OTP-nek is átadják a 187. lakás kulcsát. Csupán ebben az évben 130 lakást építenek — az eredetileg tervezett 101 helyett —. munkáik között ma már nem ritkaság az öt­szintes ház sém. — Tervszerűen fejlesztet­tük mindig a szövetkezetün­ket — mondtak — gondot fordítottunk a vezetés, irá­nyítás tökéletesebbé tételére, a műszaki színvonal emelésé­re. Osztályokat, önálló építés- vezetőségeket szerveztünk, a tíz évvel ezelőtti 12-ről 65-re növeltük technikusaink, mér­nökeink számát. Tavaly 3,2 millió forintot költöttünk az építészetre, ha, idea további . 2,5 millióért vásárolunk munkagépeket, különféle be­rendezéseket, segédeszközö­ket, s nem kevesebb mint 32,4 milliót fordítunk az épí­tészettel összefüggő szakipar modernebbé tételére. Alkal­mazkodtunk és változatlanul alkalmazkodunk a leggazda­ságosabb technológiákhoz. Magunk tervezünk és kíván­ságra változtatunk az elkép­zeléseken. Olcsóbbak, gyor­sabbak lettek a lakásaink, s választékot tudunk biztosíta­ni a megrendelőknek. Jellem, ző, hogy amíg régebben más­fél év is kellett egy 20 laká­sos ház elkészítéséhez, az idén például a januárban kezdett ugyanekkora KISZ- házat már augusztusban' át tudjuk adni. A változásokat szepribetu- nően érzékeltetik a számok: tíz évvel ezelőtt a ktsz ter­melési értéke még nem érte el a 20 milliót, az idén pedig már 86 millió forintos a program (több mint a fele építési feladat, 22 millió ,a készárutermelés, a többi szol­gáltatás) a tavalyi, összesen 61,8-cal szemben, s csupán az első fél évben annyi a nye­reség mint például 19fJ8-ban, egész esztendőben! FIGYELMET ÉRDEMLŐ. hogy a termelés növekedése túlnyomóan a termelékenység javításából adódott, s ezek az eredmények országosan is a legjobbak közé számítanak. A szövetkezet dolgozói i'ele- lúiséget érezaek «»unkájuk, ktsz-ük iránt, évek óla köt­bér nélkül végzik feladatai­kat. A nehéz Időkben is ra­gaszkodnak munkaadójukhoz, jóllehet jövedelmeik még a vártnál kisebbek — legutóbb például a részesedési alap terhére is kellett fejleszteni a szövetkezetei — háromne­gyedrészben a törzsgárdához tartoznak, állandóan lehet számítani rójuk. Érdekes, hogy amíg a leg­több helyütt anyaghiányra, rossz ellátásra panaszkodnak. a gyöngyösi szövetkezet vi­szonylag zökkenők nélkül dolgozhat, haladhat, fejlőd­het most is. Megvannak a folyamatos munkavégzés fel­tételei, jó belső összhangot teremtettek, kedvezőek a partneri kapcsolatok és nem utolsósorban élvezik a város vezetőinek támogatását. Teii mészetesen — mint vallották — így szeretnék a folytatást is, s így még nagyobb meg­bízásokat is elvállalnak. MÁR KÉSZEN ÁLL a IV. ötéves tervük. Eszerint — egyéb munkáik mellett — 912 lakást építenek, közülük két száznyolcvanat blokkos technológiával... Feladataik megoldásához hatszázötvenről 973-jra emelik a létszámukat, s ugyanekkor megduplázzák a tavalyi termelést. Kétsze­resére ' növelik fejlesztési alapjukat, állóeszközeik ér­tékét. s remélhetően másfél­szer annyi részesedést oszt­hatnak a jó munkáért, mint például legutóbb. Gy. Gy. 1976. julius 21., kocM \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents