Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-21 / 169. szám
Hétfő enti külpolitikai helyzetképünk Rakéta rokkant TItieu palotájánál Szokatlan — legalább is az utóbbi időben példa nélkül álló — hírt közöltek a távirati irodák: két nagy erejű detonáció rázta meg Saigont. Mindkét robbanást olyan rakéták okozták, amelyeket a szabadságharcosok lőttek ki a dél-vietnami fővárosra. Szinte jelképes jelentőségű, hogy .az egyik 122 milliméteres lövedék Thieu tábornok, köztársasági elnök palotájának közvetlen közelében robbant fel. önmagában természetesen nem kielégítő fontosságú esemény, ha egy gyakorlatilag háborúban álló nagyvárosban két robbanás történik. Mindkét detonációt a körülmények avatják figyelemre méltóvá. Az amerikai propagandagépezet ugyanis egy ideje azt állítja, hogy Dél-Viet- nam bizonyos változások Äinhelye. Időnként cikkek láttak napvilágot „nem látványos”, de „érezhető”, „lassú, de biztos” pacifikációs folyamatról, ami amerikai szó- használat szerint a népi ellenállás gyengülését jelenti. Az igazság az, hogy Richard Nixon egész politikája elengedhetetlenül szükségessé teszi az ilyen állításokat. A vietnamizálás azt jelenti, hogy az amerikaiak funkcióit folyamatosan a sai- goni bábrezsim hadserege venné át. Ha viszont Nixon nem tud felmutatni semmiféle „pacifikációs .eredményt” Dél-Vietnamban, akkor 1. mit csinált ott mostanáig félmillió amerikai katona? 2. Mitől lenne nagyobb esélye bármiféle 'sikerre most a dél- vietnami kormánykatonaságnak, mint korábban volt? 3. Ha Dél-Vietnamban minden változatlan, akkor miféle si- l^r volt a kambodzsai beavatkozás, amelynek állítólag a dél-vietnami szabadság- harcosok „főhadiszállását és BONN: Dr. Ernst Wilhelm Blatzheim miniszteri tanácsos, a, bonni közoktatási és tudobunkerrendszerét” kellett volna elpusztítania? Nixonnak - tehát semmire nincs nagyobb szüksége most Délkelét-Ázsiában, mint a győzelem, vagy legalábbis a részsiker látszatára. Ezzel magyarázhatók a „változó dél-vietnami helyzettel’’ kapcsolatos, a jelek szerint ösz- szehangolt, kommentárok. Nemrég az egyik nagy lapban olyan kitétel is megje1 lent, hogy „ma már nehezen lenne elképzelhető bármiféle partizántámadás Saigon ellen. , A szabadságharcosok rakétatámadása, a robbanás Thieu elnök palotája mellett — mindez nemcsak az elegáns épületet rázkódtatta meg, hanem az „egész Nixon- koncepció légvárának alapjait is. * mányos-kutatási minisztérium osztályvezetője hétfőn öngyilkos lett, felakasztotta magát. A tanácsos holttestét egy munkás fedezte fel a minisztérium épületének 18. emeletén. A minisztériumban — mint a DP A írja — kizártnak tartják, hogy Blatzheim öngyilkossága és a minisztérium egyik titkárnőjének kémkedési ügye között összefüggés lenne. A titkárnőt ez év tavaszán vették őrizetbe kémkedés vádjával. Az egyetlen lehetséges út A kambodzsai királyi nemzeti egységkormány nyilatkozatot tett közzé az 1954. évi genfi egyezmények aláírásának 16. évfordulója alkalmából. A nyilatkozat elítéli az Egyesült Államokat a genfi megállapodások végrehajtásának meghiúsításáért és az indokínai népek elleni agressziós háborújának kiterjesztéséért. A kambodzsai királyi nemzeti egységkormány nyilatkozatában hangoztatja, hogy nem hajlandó részt venni semmiféle tárgyaláson vagy konferencián, amelynek célja a Lón Nol féle bábrendszer közvetlen, vagy közvetett legalizálása, vagy Kambodzsa bármi módon való részvétele az amerikai agresz- szió álcázásában. A rendezés egyetlen lehetséges útja a nyilatkozat szerint, az amerikai agresszió haladéktalan beszüntetése a genfi megállapodások szellemének megfelelően. Kuwait elutasítása Riiai: „Hajlandók vagyunk fegyvereket vásárolni bárhol...!” Rifai jordániai miniszter- elnök a közel-keleti hírügynökségnek adott interjújában kijelentette: „Hajlandók vagyunk fegyvereket vásárolni bárhol, ahol erre lehetőségünk van”. Jordánia eddig kizárólag nyugati országoktól vásárolt fegyvereket. Ami a Rogers által előterjesztett „békeindítványt” illeti a jordániai kormányfő elmondotta, hogy Amman tanulmányozza a javaslatokat, és miután Kairóval konzultált, válaszolni fog. Rifai méltatta a Nasszer vezette egyiptomi küldöttség szovjetunióbeli látogatásáról kiadott közös közleményt. Meg- elégédéssel nyugtázta, hogy a közlemény az izraeli megszállóknak az összes arab té- rületekről való visszavonását sürgeti. Egy Mena-interjújában Kuwait elutasította azt az iraki indítványt, hogy a Perzsa-öbölben a brit csapatok kivonulása után közös arab védelmi szövetséget létesítsenek. Atiki kuwaiti külügyminiszter szavaival országa e percben „nem érdekelt abban, hogy valamely paktumhoz vagy katonai szövetséghez csatlakozzék.” Újabb részletek a „tigrisketrecekről" Svoboda Karlovy Vary ban Ludvik Svoboda, csehszlovák köztársasági elnök nyári szabadságát megszakítva vasárnap rövid látogatást tett Karlovy Váryban, a XVII. nemzetközi filmfesztivál színhelyén. Megismerkedett . a fesztiválbizottság tagjaival, majd baráti beszélgetést folytatott a szocialista országok filmművészetének képviselőivel. A köztársasági elnök kora délután részt vett a versenyen kívül vetített Nagykövetnő című szovjet film díszbemutatóján. • Késő délután került sor a kilencedik versenyfilm, az Áldás című indiai alkotás vetítésére. Este az NDK versenyfilmjét mutatták be, Útban Leninhez címmel. Az idén két fődíjat osztanak ki Karlovy Varyban: Egyikkel a legjobb filmet, a másikkal a legjobb »színészi alakítást jutalmazzák. A fesztivál versenyfilmjei közül egyébként eddig a lengyel és a magyar alkotás keltette a legnagyobb visszhangot. A lapok egyöntetűen a lengyel „Szondát” tartják az első négy nap legjelentősebb élményének. Versenyfilmünk, az „Ítélet” már korántsem részesült ilyen hízelgő fogadtatásban. Csak a Lidova Demokracie írta, hogy Kosa Ferenc rendező igazolta vele tehetségét. A többi lap kritikusa elmarasztalta a. filmet, többet vártak a náluk is jól ismert „Tízezer nap” alkotójától. WASHINGTON: A Con Son-i „tigrisketrecek” botrányának kirobbanása után újabb részletek kerülnek nyilvánosságra az Egyesült Államokban a vietnami politikai foglyokkal szembeni kegyetlenkedésekről. Amint a Washington Post vasárnapi számának csaknem egész oldalas tudósításában közölte, kiderült, hogy nemcsak a dél-vietnami börtönhatóságok, hanem az amerikai hadsereg- tisztjei és katonái is alkalmaznak embertelen vallatási módszereket. A lap megírja,: Vietnamban levő amerikai felderítő egységek hét leszerelt tagja felajánlotta, hogy nyilvánosan vallomást tesz arról, hogy tanúja volt, illetve részt vett vietnami polgári bebörtön- zöttek brutális megkínzásá- ban. A 27 éves Robert Stemme (San Francisco) a 173. légideszant dandár 172. katonai felderítő osztályának volt őrmestere részletesen leírta, miként próbáltak áramütésekkel vallomást kicsikarni á foglyokból. Tábori telefon vezetékét kapcsolták a földre fektetett foglyok különböző testrészeihez, amelyek áramütést kaptak valahányszor a telefon dinamóját kurbliztáfc. Peter Martinsen (Los Angeles) a 101-es légi- dfeszant hadosztályhoz kapcsolt 542. katonai felderítő különítmény volt szakértője elmondotta, hogy a kurblizás ütemének gyorsításával fokozták az áramerősséget. Mások arról beszéltek, hogy ez a vallatási módszer általában nem volt eléggé hatásos, s ezért ezt követően rendszerint fájdalmasabb kínzásokat alkalmaztak. Szolidaritás a harcoló Vietnammal Július 20. Akik emlékeznek a tizenhat esztendővel ezelőtti eseményekre, könnyen megértik, hogy a kommunista és munkáspártok tavalyi, moszkvai nagy tanácskozása miért éppen ezt a .napot nyilvántott a Vietnammal való szolidaritás nemzetközi napjává. Azért, mert 1954-ben ezen a napon írták alá az Indokínáról szótő genfi megállapodásokat. Azokat az okmányokat, amelyeket az elmúlt tizenhat év. alatt az egymást váltogató bábkormányok segítségével az amerikai imperialisták szünet nélkül szabotálnak. A harcoló vietnamiak célja valamivel talán kevesebb is, mint amennyit a genfi egyezmény Ígért enhek a sokat szenvedett országnak. Véget akarnak vetni a délvietnami háborúnak, meg akarják szüntetni a külföldi katonai intervenciót, demokratikus kormányzást kívánnak kifejleszteni, amely a legszigorúbban megtartaná mindazt, amit a nyugatiak által is elvben elfogadott genfi egyezmények előírnak. Az összes nagyhatalmak által biztosított függetlenséget és semlegességet akarják Vietnam számára kiharcolni. Annak idején Genfben a nagyhatalmak között egyetlen olyan küldöttség akadt, amely1 az okmányok aláírása nélkül távozott a tárgyalások színhelyéről: az Egyesült Államok. Allan Dulles nagyon jól tudta, mire készül kormánya. Szabad kezet akart biztostíani ahhoz az -agresszióhoz, amely kezdetben gazdasági eszközökkel, katonai „segéllyel”, tanácsadók bevetésével folyt, majd pedig átnőtt az Egyesült Államok közvetlen katonai beavatkozásává, s elvezetett a félmilliós expedíciós hadsereg bevetéséig, Észak-Vietnam bombázásáig, az egész világ által jól ismert és elítélt gaztettekig. Ma már a legelfogultabb nyugati propaganda sem merészelné állítani, hogy az amerikaiak elérték, vagy akár valaha is elérhetik céljaikat Vietnamban. Feltétel nélkül abba kellett hagyniuk a VDK elleni, kudarcba fulladt, hadüzenet nélküli légi háborút. Oda kellett ülniük a párizsi tárgyalóasztal mellé, ahol a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány képviselői foglalnak helyet. Ä háború kiterjesztése Kambodzsára egyáltalán nem oldotta meg az amerikaiak dél-vietnami frontjának tehermentesítését, nem vezetett el — ahogy tervezték — a saigoni bábrendszer megszilárdításához, hanem csak tovább nehezítette az Egyesült Államok helyzetét, mert f nyakába varrta a Lón Nol-rendszer csődtömegét is. Egy újabb „partizánországot” eredményezett akkor, amikor Dél- Vietnamban az ott elköltött milliárdok, s az ott elfecsérelt *sok tízezer emberélet ellenére egy tapodtat sem jutottak előre. Amikor tavaly', június 10-én a moszkvai tanácskozáson felmérték az indokínai helyzetet, Kádár János elv- társ így beszélt az MSZMP küldöttsége nevében: „Ez a háborii egyben az egész világ békéje elleni támadás is. A vietnami nép hősiességgel és nagy áldozatkészséggel vívja sikeres harcát nemzeti szabadságáért, önrendelkezési jogáért, élvezi a világ haladó erőinek és minden tisztességes emberének rokonszenvét, támogatását. Helyeseljük, hogy értekezletünk külön dokumentumban nyilvánítja ki szolidaritásunkat Vietnam népével, s határozottan szól arról, hogy a jövőben is megadunk minden segtséget igazságos harcához a végső győzelemig". Túl azon, hogy ez a segítség erkölcsileg felbecsülhetetlen értékű, hiszen élesztője annak az általános nemzetközi tiltakozó mozgalomnak, amely állandó nyomás alá helyezi és nemegyszer megbénítja politikailag az ^vgresszort, anyagilag, katonailag is igen íjagy szerepet tölt be. Sohasem csináltunk titkot belőle, ellenkezőleg, büszkék vagyunk rá, hogy a vietnami nép elsősorban a szocialista országok önzetlen, internacionalista, anyagi és katonai támogatása révén tud eredményesen szembeszállni a világ leggazdagabb imperialista nagyhatalmú-, val és annak csatlósaival. A mi hozzájárulásunk, ide értve a magyar társadalom áldozatkész összefogásából származó támogatást is, szintén szerepét játszik a vietnami szabadságküzdelem sikereiben. Együtt valljuk a moszkvai értekezlet határozataival, hogy „híven a proletár internacionalizmus elveihez, a testvéri szolidaritás szellemében, a jövőben is megadjuk a vietnami népnek a szükséges segtíséget mindaddig, amíg igazságos ügye véglegesen győzedelmeskedik!” Sz. L. I. Közös l'iac Tag less-e Anglia ? Scheel Moszkvában Nyugatnémet politikai körökben egyre fokozódó érdeklődéssel tekintenek azoknak a politikai tárgyalások elébe, amelyek mához egy hétre kezdődnek Moszkvában Scheel nyugatnémet ésf Gromiko szovjet külügyminiszter között. A nyugatnémet külügvek irányítója nem csupán általános politikai véleménycserére utazik a szovjet fővárosba, hanem azért — ^Brandt kancellár szavai szerint —. hogy tető alá hozza az erőszak kizárásáról kötendő. egyezményt és megvitassa a Szovjetunió és Nyu- gat-Németország között kialakítandó együttműködés konkrét lehetőségeit. I^illy Brandt az Essenben megjelenő Neue Ruhr Zeitungnak adott nyilatkozatában —, amely a lap hétfői számában jelent meg — közölte, hogy Scheel külügyminiszter a szerződésről érdemi tárgyalásokat kíván folytatni szovjet kollégájával. Az NSZK elsőrendű céljának tekinti a szerződés mielőbbi megkötését, ami egyúttal tetemesen Ü70. július 21., kedd növelné nemzetközi politikai súlyát is. Hozzáfűzte, hogy1 a szerződés szövegén még dolgozni kell, noha annak „bizonyos fontos elemei” már adottak. A nyugatnémet kancellár kifejtette, hogy Bonn rendezett kapcsolatokat akar kiépíteni a Kelettel, ily módon kiegészítve a nyugati szövetségesekkel kialakult jó viszonyt. Nem lehet vis/ont arról szól, hogy keleti politikájának előmozdítása érdekében az NSZK lazítsa nyugati kötelékeit. Bonn célja, hogy az Atlanti Szövetségre támaszkodva alakítson ki jó gazdasági, műszaki és kulturális együttműködést- a szocialista ország okifal és részt vegyen a velük folytatandó politikai véleménycserében. Brandt azt is aláhúzta, hogy a moszkvai .tárgyalások sikerét csak akkor látja biztosítottnak, ha a Szovjetunió tekintetbe veszi az NSZK nyugat-berlini érdekeit, mert — tette hozzá nyomatékosán — Nyugat-Berlinben „ugyanaz a gazdasági rend érvényesül és ugyanolyanok a jogi adottságok, mint az NSZK- ban”. Részben az ellenzék megnyugtatására, de részben a Szovjetuniónak szánt figyel- meztetésfaéut Brandt kijelentette, ha „Moszkva ebben a vonatkozásban nem veszi kellően számításba a Szövetségi Köztársaság érdekeit”, akkor „elvben nem tartja kizártnak”, hogy javasolja Scheelnek: várjon még a szerződés aláírásával. A nekik szánt megnyugtatások ellenére a keresztény- demokrata ellenzék növekvő idegességgel várja a tárgyalások megkezdését és miri- deftt elkövet megtorpedózásukért. Rasner, CDU—CSU parlamenti ügyvivő/ felszólította Scheelt, hogy ne para- fálja a szerződést mindaddig. amíg moszkvai küldetéséről részletesen nem tájé- . koztatja a szövetségi gyűlést. Hozzáfűzte, hogy az úgynevezett Bahr-dokümentum —, amely köztudomásúan indiszkréció folytán került nyilvánosságra — teljesen elfogadhatatlan az ellenzék számára. A CDU—CSU azzal is nyíltan fenyegetőzik, hogy a szövetségi gyűlésben megakadályozza egy esetleg moszkvai megállapodás elfogadását. Az ellenzék arra hivatkozik — amit Genscher belügyminiszter vasárnap kétségbe vont —, hogy a moszkvai szerző-1 ‘öés U Bifnr-tkikumeatum j alapján) a nyugatnémet alkotmányt is érinti és ilyen esetekben a parlamenti jóváhagyáshoz kétharmados többség szükséges. (MTI) Hétfőn délután Brüsszelben újból tanácskozásra ültek össze a Közös Piac hat tagállamának külügyminiszterei, hogy véglegesen egyeztessék álláspontjukat Nagy- Britannia közös piaci belépéséről a kedden délután 'megkezdődő tanácskozások előtt. A Közös Piac hat külügyminisztere hétfőn a Szokásos munkaebéddel kezdte tanácskozását, amelyen folytatták az olaszországi Viterbóban május végén megkezdett vitát az európai gazdasági közösség tagállamainak jövendő politikai együttműködéséről. Mecmentett hatótöröttek 5L“4ä hétfő délelőtt elsüllyedt, Utas iit és legénységét épségben megmentette a segítségükre siető „Ancerville” francia utasszállító hajó. Az Ancerville fedélzetén megérkeztek a Kanári-szigetekre a szerencsétlenül járt’ norvég Fiiivfa személyszállító hajó megmentett utasat, Halál a 18. emeleten
