Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-21 / 169. szám

Hétfő enti külpolitikai helyzetképünk Rakéta rokkant TItieu palotájánál Szokatlan — legalább is az utóbbi időben példa nélkül álló — hírt közöltek a táv­irati irodák: két nagy erejű detonáció rázta meg Saigont. Mindkét robbanást olyan ra­kéták okozták, amelyeket a szabadságharcosok lőttek ki a dél-vietnami fővárosra. Szinte jelképes jelentőségű, hogy .az egyik 122 milliméte­res lövedék Thieu tábornok, köztársasági elnök palotájá­nak közvetlen közelében rob­bant fel. önmagában természetesen nem kielégítő fontosságú esemény, ha egy gyakorlati­lag háborúban álló nagyvá­rosban két robbanás törté­nik. Mindkét detonációt a körülmények avatják figye­lemre méltóvá. Az amerikai propaganda­gépezet ugyanis egy ideje azt állítja, hogy Dél-Viet- nam bizonyos változások Äinhelye. Időnként cikkek láttak napvilágot „nem lát­ványos”, de „érezhető”, „las­sú, de biztos” pacifikációs fo­lyamatról, ami amerikai szó- használat szerint a népi el­lenállás gyengülését jelenti. Az igazság az, hogy Ri­chard Nixon egész politiká­ja elengedhetetlenül szüksé­gessé teszi az ilyen állításo­kat. A vietnamizálás azt je­lenti, hogy az amerikaiak funkcióit folyamatosan a sai- goni bábrezsim hadserege venné át. Ha viszont Nixon nem tud felmutatni semmi­féle „pacifikációs .eredményt” Dél-Vietnamban, akkor 1. mit csinált ott mostanáig fél­millió amerikai katona? 2. Mitől lenne nagyobb esélye bármiféle 'sikerre most a dél- vietnami kormánykatonaság­nak, mint korábban volt? 3. Ha Dél-Vietnamban minden változatlan, akkor miféle si- l^r volt a kambodzsai be­avatkozás, amelynek állítólag a dél-vietnami szabadság- harcosok „főhadiszállását és BONN: Dr. Ernst Wilhelm Blatzhe­im miniszteri tanácsos, a, bonni közoktatási és tudo­bunkerrendszerét” kellett volna elpusztítania? Nixonnak - tehát semmire nincs nagyobb szüksége most Délkelét-Ázsiában, mint a győzelem, vagy legalábbis a részsiker látszatára. Ezzel magyarázhatók a „változó dél-vietnami helyzettel’’ kap­csolatos, a jelek szerint ösz- szehangolt, kommentárok. Nemrég az egyik nagy lap­ban olyan kitétel is megje1 lent, hogy „ma már nehezen lenne elképzelhető bármiféle partizántámadás Saigon el­len. , A szabadságharcosok ra­kétatámadása, a robbanás Thieu elnök palotája mellett — mindez nemcsak az ele­gáns épületet rázkódtatta meg, hanem az „egész Nixon- koncepció légvárának alap­jait is. * mányos-kutatási minisztéri­um osztályvezetője hétfőn öngyilkos lett, felakasztotta magát. A tanácsos holttestét egy munkás fedezte fel a minisztérium épületének 18. emeletén. A minisztérium­ban — mint a DP A írja — kizártnak tartják, hogy Blatzheim öngyilkossága és a minisztérium egyik titkár­nőjének kémkedési ügye kö­zött összefüggés lenne. A tit­kárnőt ez év tavaszán vet­ték őrizetbe kémkedés vád­jával. Az egyetlen lehetséges út A kambodzsai királyi nemzeti egységkormány nyi­latkozatot tett közzé az 1954. évi genfi egyezmények alá­írásának 16. évfordulója al­kalmából. A nyilatkozat el­ítéli az Egyesült Államokat a genfi megállapodások vég­rehajtásának meghiúsításáért és az indokínai népek elle­ni agressziós háborújának ki­terjesztéséért. A kambodzsai királyi nem­zeti egységkormány nyilatko­zatában hangoztatja, hogy nem hajlandó részt venni semmiféle tárgyaláson vagy konferencián, amelynek cél­ja a Lón Nol féle bábrend­szer közvetlen, vagy közve­tett legalizálása, vagy Kam­bodzsa bármi módon való részvétele az amerikai agresz- szió álcázásában. A rendezés egyetlen lehet­séges útja a nyilatkozat sze­rint, az amerikai agresszió haladéktalan beszüntetése a genfi megállapodások szel­lemének megfelelően. Kuwait elutasítása Riiai: „Hajlandók vagyunk fegyvereket vásárolni bárhol...!” Rifai jordániai miniszter- elnök a közel-keleti hírügy­nökségnek adott interjújában kijelentette: „Hajlandók va­gyunk fegyvereket vásárolni bárhol, ahol erre lehetősé­günk van”. Jordánia eddig kizárólag nyugati országok­tól vásárolt fegyvereket. Ami a Rogers által előter­jesztett „békeindítványt” il­leti a jordániai kormányfő elmondotta, hogy Amman ta­nulmányozza a javaslatokat, és miután Kairóval konzul­tált, válaszolni fog. Rifai méltatta a Nasszer vezette egyiptomi küldöttség szovjet­unióbeli látogatásáról kia­dott közös közleményt. Meg- elégédéssel nyugtázta, hogy a közlemény az izraeli meg­szállóknak az összes arab té- rületekről való visszavonását sürgeti. Egy Mena-interjújában Kuwait elutasította azt az iraki indítványt, hogy a Per­zsa-öbölben a brit csapatok kivonulása után közös arab védelmi szövetséget létesít­senek. Atiki kuwaiti kül­ügyminiszter szavaival orszá­ga e percben „nem érdekelt abban, hogy valamely pak­tumhoz vagy katonai szövet­séghez csatlakozzék.” Újabb részletek a „tigrisketrecekről" Svoboda Karlovy Vary ban Ludvik Svoboda, csehszlo­vák köztársasági elnök nyári szabadságát megszakítva va­sárnap rövid látogatást tett Karlovy Váryban, a XVII. nemzetközi filmfesztivál szín­helyén. Megismerkedett . a fesztiválbizottság tagjaival, majd baráti beszélgetést foly­tatott a szocialista országok filmművészetének képviselői­vel. A köztársasági elnök kora délután részt vett a verse­nyen kívül vetített Nagykö­vetnő című szovjet film dísz­bemutatóján. • Késő délután került sor a kilencedik versenyfilm, az Áldás című indiai alkotás ve­títésére. Este az NDK ver­senyfilmjét mutatták be, Út­ban Leninhez címmel. Az idén két fődíjat oszta­nak ki Karlovy Varyban: Egyikkel a legjobb filmet, a másikkal a legjobb »színészi alakítást jutalmazzák. A fesztivál versenyfilmjei közül egyébként eddig a len­gyel és a magyar alkotás kel­tette a legnagyobb visszhan­got. A lapok egyöntetűen a lengyel „Szondát” tartják az első négy nap legjelentősebb élményének. Versenyfilmünk, az „Íté­let” már korántsem részesült ilyen hízelgő fogadtatásban. Csak a Lidova Demokracie írta, hogy Kosa Ferenc ren­dező igazolta vele tehetségét. A többi lap kritikusa el­marasztalta a. filmet, többet vártak a náluk is jól ismert „Tízezer nap” alkotójától. WASHINGTON: A Con Son-i „tigrisketre­cek” botrányának kirobba­nása után újabb részletek kerülnek nyilvánosságra az Egyesült Államokban a viet­nami politikai foglyokkal szembeni kegyetlenkedések­ről. Amint a Washington Post vasárnapi számának csaknem egész oldalas tudó­sításában közölte, kiderült, hogy nemcsak a dél-vietnami börtönhatóságok, hanem az amerikai hadsereg- tisztjei és katonái is alkalmaznak em­bertelen vallatási módszere­ket. A lap megírja,: Vietnamban levő amerikai felderítő egy­ségek hét leszerelt tagja fel­ajánlotta, hogy nyilvánosan vallomást tesz arról, hogy tanúja volt, illetve részt vett vietnami polgári bebörtön- zöttek brutális megkínzásá- ban. A 27 éves Robert Stem­me (San Francisco) a 173. légideszant dandár 172. ka­tonai felderítő osztályának volt őrmestere részletesen leírta, miként próbáltak áramütésekkel vallomást ki­csikarni á foglyokból. Tábo­ri telefon vezetékét kapcsol­ták a földre fektetett foglyok különböző testrészeihez, ame­lyek áramütést kaptak vala­hányszor a telefon dinamóját kurbliztáfc. Peter Martinsen (Los Angeles) a 101-es légi- dfeszant hadosztályhoz kap­csolt 542. katonai felderítő különítmény volt szakértője elmondotta, hogy a kurblizás ütemének gyorsításával fo­kozták az áramerősséget. Mások arról beszéltek, hogy ez a vallatási módszer álta­lában nem volt eléggé hatá­sos, s ezért ezt követően rendszerint fájdalmasabb kínzásokat alkalmaztak. Szolidaritás a harcoló Vietnammal Július 20. Akik emlékeznek a tizenhat esztendővel ezelőtti eseményekre, könnyen megértik, hogy a kommu­nista és munkáspártok tavalyi, moszkvai nagy tanácsko­zása miért éppen ezt a .napot nyilvántott a Vietnam­mal való szolidaritás nemzetközi napjává. Azért, mert 1954-ben ezen a napon írták alá az Indokínáról szótő genfi megállapodásokat. Azokat az okmányokat, ame­lyeket az elmúlt tizenhat év. alatt az egymást váltogató bábkormányok segítségével az amerikai imperialisták szünet nélkül szabotálnak. A harcoló vietnamiak célja valamivel talán keve­sebb is, mint amennyit a genfi egyezmény Ígért enhek a sokat szenvedett országnak. Véget akarnak vetni a dél­vietnami háborúnak, meg akarják szüntetni a külföldi katonai intervenciót, demokratikus kormányzást kíván­nak kifejleszteni, amely a legszigorúbban megtartaná mindazt, amit a nyugatiak által is elvben elfogadott genfi egyezmények előírnak. Az összes nagyhatalmak által biztosított függetlenséget és semlegességet akarják Vietnam számára kiharcolni. Annak idején Genfben a nagyhatalmak között egyet­len olyan küldöttség akadt, amely1 az okmányok aláírá­sa nélkül távozott a tárgyalások színhelyéről: az Egye­sült Államok. Allan Dulles nagyon jól tudta, mire ké­szül kormánya. Szabad kezet akart biztostíani ahhoz az -agresszióhoz, amely kezdetben gazdasági eszközökkel, katonai „segéllyel”, tanácsadók bevetésével folyt, majd pedig átnőtt az Egyesült Államok közvetlen katonai be­avatkozásává, s elvezetett a félmilliós expedíciós hadse­reg bevetéséig, Észak-Vietnam bombázásáig, az egész világ által jól ismert és elítélt gaztettekig. Ma már a legelfogultabb nyugati propaganda sem merészelné állítani, hogy az amerikaiak elérték, vagy akár valaha is elérhetik céljaikat Vietnamban. Felté­tel nélkül abba kellett hagyniuk a VDK elleni, kudarc­ba fulladt, hadüzenet nélküli légi háborút. Oda kellett ülniük a párizsi tárgyalóasztal mellé, ahol a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány képviselői foglalnak helyet. Ä há­ború kiterjesztése Kambodzsára egyáltalán nem oldotta meg az amerikaiak dél-vietnami frontjának tehermente­sítését, nem vezetett el — ahogy tervezték — a saigoni bábrendszer megszilárdításához, hanem csak tovább ne­hezítette az Egyesült Államok helyzetét, mert f nyakába varrta a Lón Nol-rendszer csődtömegét is. Egy újabb „partizánországot” eredményezett akkor, amikor Dél- Vietnamban az ott elköltött milliárdok, s az ott elfecsé­relt *sok tízezer emberélet ellenére egy tapodtat sem jutottak előre. Amikor tavaly', június 10-én a moszkvai tanácskozá­son felmérték az indokínai helyzetet, Kádár János elv- társ így beszélt az MSZMP küldöttsége nevében: „Ez a háborii egyben az egész világ békéje elleni támadás is. A vietnami nép hősiességgel és nagy áldozatkészséggel vívja sikeres harcát nemzeti szabadságáért, önrendelke­zési jogáért, élvezi a világ haladó erőinek és minden tisztességes emberének rokonszenvét, támogatását. He­lyeseljük, hogy értekezletünk külön dokumentumban nyilvánítja ki szolidaritásunkat Vietnam népével, s ha­tározottan szól arról, hogy a jövőben is megadunk min­den segtséget igazságos harcához a végső győzelemig". Túl azon, hogy ez a segítség erkölcsileg felbecsülhe­tetlen értékű, hiszen élesztője annak az általános nem­zetközi tiltakozó mozgalomnak, amely állandó nyomás alá helyezi és nemegyszer megbénítja politikailag az ^vgresszort, anyagilag, katonailag is igen íjagy szerepet tölt be. Sohasem csináltunk titkot belőle, ellenkezőleg, büszkék vagyunk rá, hogy a vietnami nép elsősorban a szocialista országok önzetlen, internacionalista, anyagi és katonai támogatása révén tud eredményesen szembe­szállni a világ leggazdagabb imperialista nagyhatalmú-, val és annak csatlósaival. A mi hozzájárulásunk, ide ért­ve a magyar társadalom áldozatkész összefogásából szár­mazó támogatást is, szintén szerepét játszik a vietnami szabadságküzdelem sikereiben. Együtt valljuk a moszk­vai értekezlet határozataival, hogy „híven a proletár internacionalizmus elveihez, a testvéri szolidaritás szel­lemében, a jövőben is megadjuk a vietnami népnek a szükséges segtíséget mindaddig, amíg igazságos ügye véglegesen győzedelmeskedik!” Sz. L. I. Közös l'iac Tag less-e Anglia ? Scheel Moszkvában Nyugatnémet politikai kö­rökben egyre fokozódó ér­deklődéssel tekintenek azok­nak a politikai tárgyalások elébe, amelyek mához egy hétre kezdődnek Moszkvá­ban Scheel nyugatnémet ésf Gromiko szovjet külügymi­niszter között. A nyugatnémet külügvek irányítója nem csupán álta­lános politikai véleménycse­rére utazik a szovjet fővá­rosba, hanem azért — ^Brandt kancellár szavai sze­rint —. hogy tető alá hozza az erőszak kizárásáról kö­tendő. egyezményt és megvi­tassa a Szovjetunió és Nyu- gat-Németország között ki­alakítandó együttműködés konkrét lehetőségeit. I^illy Brandt az Essenben megjele­nő Neue Ruhr Zeitungnak adott nyilatkozatában —, amely a lap hétfői számában jelent meg — közölte, hogy Scheel külügyminiszter a szerződésről érdemi tárgya­lásokat kíván folytatni szov­jet kollégájával. Az NSZK elsőrendű céljának tekinti a szerződés mielőbbi megköté­sét, ami egyúttal tetemesen Ü70. július 21., kedd növelné nemzetközi politikai súlyát is. Hozzáfűzte, hogy1 a szerződés szövegén még dol­gozni kell, noha annak „bi­zonyos fontos elemei” már adottak. A nyugatnémet kancellár kifejtette, hogy Bonn rende­zett kapcsolatokat akar ki­építeni a Kelettel, ily módon kiegészítve a nyugati szövet­ségesekkel kialakult jó vi­szonyt. Nem lehet vis/ont ar­ról szól, hogy keleti politiká­jának előmozdítása érdeké­ben az NSZK lazítsa nyugati kötelékeit. Bonn célja, hogy az Atlanti Szövetségre tá­maszkodva alakítson ki jó gazdasági, műszaki és kultu­rális együttműködést- a szo­cialista ország okifal és részt vegyen a velük folytatandó politikai véleménycserében. Brandt azt is aláhúzta, hogy a moszkvai .tárgyalások sikerét csak akkor látja biz­tosítottnak, ha a Szovjetunió tekintetbe veszi az NSZK nyugat-berlini érdekeit, mert — tette hozzá nyomatékosán — Nyugat-Berlinben „ugyan­az a gazdasági rend érvénye­sül és ugyanolyanok a jogi adottságok, mint az NSZK- ban”. Részben az ellenzék meg­nyugtatására, de részben a Szovjetuniónak szánt figyel- meztetésfaéut Brandt kije­lentette, ha „Moszkva ebben a vonatkozásban nem veszi kellően számításba a Szövet­ségi Köztársaság érdekeit”, akkor „elvben nem tartja ki­zártnak”, hogy javasolja Scheelnek: várjon még a szerződés aláírásával. A nekik szánt megnyugta­tások ellenére a keresztény- demokrata ellenzék növekvő idegességgel várja a tárgya­lások megkezdését és miri- deftt elkövet megtorpedózá­sukért. Rasner, CDU—CSU parlamenti ügyvivő/ felszólí­totta Scheelt, hogy ne para- fálja a szerződést mindad­dig. amíg moszkvai küldeté­séről részletesen nem tájé- . koztatja a szövetségi gyű­lést. Hozzáfűzte, hogy az úgy­nevezett Bahr-dokümentum —, amely köztudomásúan in­diszkréció folytán került nyilvánosságra — teljesen el­fogadhatatlan az ellenzék számára. A CDU—CSU azzal is nyíl­tan fenyegetőzik, hogy a szö­vetségi gyűlésben megakadá­lyozza egy esetleg moszkvai megállapodás elfogadását. Az ellenzék arra hivatkozik — amit Genscher belügyminisz­ter vasárnap kétségbe vont —, hogy a moszkvai szerző-1 ‘öés U Bifnr-tkikumeatum j alapján) a nyugatnémet al­kotmányt is érinti és ilyen esetekben a parlamenti jóvá­hagyáshoz kétharmados több­ség szükséges. (MTI) Hétfőn délután Brüsszel­ben újból tanácskozásra ül­tek össze a Közös Piac hat tagállamának külügyminisz­terei, hogy véglegesen egyez­tessék álláspontjukat Nagy- Britannia közös piaci belé­péséről a kedden délután 'megkezdődő tanácskozások előtt. A Közös Piac hat külügy­minisztere hétfőn a Szokásos munkaebéddel kezdte tanács­kozását, amelyen folytatták az olaszországi Viterbóban május végén megkezdett vi­tát az európai gazdasági kö­zösség tagállamainak jöven­dő politikai együttműködésé­ről. Mecmentett hatótöröttek 5L“4ä hétfő délelőtt elsüllyedt, Utas iit és legénységét épségben megmentette a segítségükre sie­tő „Ancerville” francia utasszállító hajó. Az Ancerville fedélzetén megérkeztek a Kanári-szigetekre a szerencsétlenül járt’ norvég Fiiivfa személyszállító hajó megmentett utasat, Halál a 18. emeleten

Next

/
Thumbnails
Contents