Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-17 / 166. szám

Félórásban:

A szerencse pszichológusa...

Jól értették: Podmaniczky Jánosné — ha félállásban is — valóban a szerencse pszichológusa. Talán kár is volt kihangsúlyozni, hogy ezt a munkát félállásban végzi, mivel az ember nem bízhatja karrierjét csupán a szerencsére... A barna hajú fiatalasszony egyébként tanár a budapesti Mester utcai általános iskolában; az egyetemen szerzett pszichológusi végzettsége pedig a Sportfogadási és Lottóigazgatóságnál szerzett számára félállást. Az Egerben rendezett lottóhúzás alkalmával találkoztunk.

— foglalkozásának elnevezése érdekesen hangzik.... de tulajdonképpen mi a feladata a „szerencse pszichológusának”? — kérdeztem, miután kiderült, hogy nekem még csak egyes találatom sem volt a 28. játékhéten.

— Minden, ami a fotózással és a lottózással összefügg, reklámtól a közvélemény-kutatásig, a szerencse makacs keresőitől a szerencse „gyermekeiig”»». Kérdezősködtünk, hogy egyenesen a főnyereményt pályázzák-e, vagy megelégszenek a négyes találattal, s ezekhez

kapcsolódik a sok „miért?” Aki nyert felkeressük, és megtudakoljuk, hogy mi mindenük van már otthon, mihez segítette őket a szép nyeremény, s hogy mit szeretnének még? Kérdezünk ilyet is: ha rajta állana, tízezer forint értékben mit adna az embereknek, stb . ..

— Még soha nem találkoztam „milliomossal”. Hogy néz ki egy ilyen ember?

— Mint bárki más. Az égjük lottózó ötös találatot ért el, és ezért egymillió-ki- lencszázötvenezer forintot kapott. Többször felkerestük, és semmi változást nem tapasztaltunk; megmaradt eredeti, szolid életmódja mellett, tovább folytatta a munkáját, s bár „tehette volna”,, nem adta át magát a semmittevésnek. Persze akad olyan is — ezzel a típussal is találkoztam — aki átesett a ló másik oldalára: a szerencse — szerencsétlenné tette. A sok pénz miatt megrohanták a rokonok és az ismerősök, sok haragost szerzett magának, s a végén bizony ivásnak adta a fejéi.

— Tulajdonképpen ezek után mi is a szerencse? .. .

— Ne szűkítsük le ennyire a fogaloját. Szerencsejátékról beszéljünk, s ebben a játékon legyen a hangsúly. A játékon — a játékosságon. Magam úgy fogalmaznám meg, hogy a lottózó ember 3.30-ért vásárol magának reményt. Elsősorban persze saját magunkban, tehetségünkben, munkánkban kell bízni, de az ilyen játék sohasem árt. Nem beszélve arról, hogy ebben a játékban nálunk nincs vesztes. Nyer a szerencsés, neyr az állam, s amit az állam nj'er, annak valamiképpen az is hasznát látja, aki bosszankodik, ha nem húzták ki a számait...

— És a mánia ..? — kockáztatom meg.

— A szerencse keresőinek életvitele válogatja. Ismerek olyan lottózót, aki — egyébként tehetséges ember — egész fizetését erre költi. Ilyen azonban kevés van — szerencsére!

— És végül: ön nyert-e

már?

— Egyszer volt egy kettes találatom.

— A pszichológus szerint ennek mi az oka?

— Hogy kihúzták a számaimat ...

(kátai)

Magyar nyelv

— Amerikában

Dr. Kálmán Béla, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem nyelvészprofesszora beszámolt a múlt évben ' befejezett amerikai tanulmányútjáról. Útjának egyik célja az volt, hogy kövesse a magyar nyelv sorsát annak az amerikai magyarságnak a körében, amelyet József Attila híressé vált soraibah így említ: kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk.»;

Észak-Amerikában — tehát az Egyesült Államokban és Kanadában — jelenleg háromnegyedmillió magyar él, a többi beolvadt.

Kálmán Béla 12 amerikai városban 78 személytől több mint órányi magyar szöveget vett magnetofonra, javarészt olyanoktól, akik az első nemzedékhez tartoznak, tehát maguk vándoroltak ki. A hatalmas anyag feldolgozása közben már eddig is megállapítható, hogy az amerikás magyarok általában valamelyik itthoni nyelvjárás megfelelőjét beszélik, méghozzá régies, 50— 70 évvel előtti formájában. A legtöbben már gyerekeikkel és unokáikkal is angolul beszélnek, a magyar nyelvet általában csak házastársak és régi barátok használják egymás között.

Az első nemzedék teljesen magyarosan képezi a

hangokat, a beszédjükben

használt angol szavakat jórészt elmagyarosítják. A második nemzedék beszédében is megtalálhatók az angol fül számára idegen ö, ü és gy hangok. A mindkét nyelvben előforduló hangok jórészét azonban angolosan ejtik, sokuknál már a mássalhangzók áthasonítása is az angol nyelv törvényei szerint történik. Amíg ugyanis a magyaros áthasonításban, asszimilációban a sorrendben hátrább álló mássalhangzó változtatja meg az előtte állót és így lesz a „vasból”, „dobtam” szavakból a kiejtésben „vazsból” és „doptam”. Az angol asz- szimiláció fordított és ennek hatását mutatja, hogy a hegyekben szót sokan már he- gyekpen-nek ejtik, mások bácsi helyett pécsit mondanak stb. Hiányzik a szóhasználatukból a magázás, általában a tegezőformát használják többes számban is. A mondataik szórendje is sokszor angolos.

Földrajzi megoszlás szerint az Egyesült Államok legnagyobb „magyar városa’’ New York, 120 000 magyar lakossal; Clevelandben 51 000, Los Angelesben 42 000 magyar él, de 25 000- nél több magyar lakója van Chicagónak, Detroitnak,

Pittsburghnak és Philadelphiának is. Kanadában Ontario államban él a legtöbb magyar, több mint 50 000.

A leghívebben őrzik magyar anyanyelvűket a kivándorolt agrárproletárok, akik többnyire magyar környezetben élnek és ma is ezrével vannak köztük, akik 50—60 év alatt sem tanultak meg jól angolul. Ezeknek a gyerekei és unokái is jól beszélnek magyarul, ha mindkét szülőjük magyar. Az újabb kivándorló hullámokban — a második világháború és 1956 után — jórészt értelmiségiek kerültek Amerikába, akik szétszóródtak, gyorsan megtanulták a nyelvet és sokan vegyesházasságot is kötöttek. Ezeknél a második nemzedék többnyire már nem is tud magyarul.

I\V.\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V,\V

Értékes

lelet

Országosan páratlan románkori templom romjaira bukkantak a székesfehérvári István király Múzeum régészei. Alba Regia várának területén egy lebontott XVIII. századi lakóház alatt. A 80 négyzet- méter alapterületű, három- karéjos alaprajzú épületet annak idején római fehérmárvány oszlopok tartották, amelyeket — feltételezhetően — a táci római kori település romjaiból „zsákmányoltak” a XI. század leleményes kőművesei.

Jászai Csaba felv. — KS)

(MTI foto —

A képzőművészetről röviden

Művész, mesterember, anyag

Anyagszerűség. 1; Afféle bölcselkedő problémának látszik, pedig egyáltalán nem az. Ha átfordítjuk egyszerű,- magyar beszédre, mindjárt megértjük, miről i van szó. Réteslisztből nem kívánatos kenyeret dagasztani. Es fordítva: kehyérlisztből — almásrétest. Miért? Mert .nem anyagszerű! Mert amely alapanyag jó az egyik tésztához, nem megfelelő a másikhoz. Talán folytassuk az egyszerű példabeszédet: a vályog, amiből nagyon alkalmatos csőszkunyhót lehet építeni, nem alkalmas arra, hogy az Országház falait húzzuk fel belőle. All a fordítottja is: ugyancsak elámulna öreg Jóska bátyánk, a szőlőhegy csősze, ha viskóját márványlapókból faragott kőpilaszterekhől és keresztboltíves építészeti csodákból fabrikálnák össze. Ide vályog a megfelelő — amoda márványlap. A két anyag föl nem cserélhető. Nagyjából már helyben is vagyunk: az anyagszerűség elsősorban praktikus kérdés, de ez a praktikus kérdés különös módon visszahat a műalkotás szépségeire is. Tegyük fel, hogy egy szobrász nagy művét bronzban álmodta meg. Valamelyik nagyokos, bíráló bizottsági tag, vagy helyi potentát úgy dönt:

Szabó László — Sólyom József:

Rémképem:

— Borzasztó ez az időjárás, nem lehet kibírni a meleget. ,

Másnap: — Borzasztó ez az időjárás, nyáron ilyen hideget.

Tízmillió év múlva a kihűlt naprendszerben.

— Hát, uram, mondja, nem borzasztó? Már időjárás sincs!

♦

Az igazi gondolat számára teljesen közömbös, hogy márványtáblába vésik-e, vagy toalettpapírra írják ceruzacsonkkal.

❖

Nem az akta, a pecsét és a könyökvédő teszi bürokratává az embert, hanem az ember teszi a bürokrácia eszközévé a pecsétel, az aiüát és — az embert.

__________i Í-M

7

.

Canaris pedig szakadatlanul sürgette, ostromolta, sőt bírálta is Rankent, amiért képtelen megbízható rádióösszeköttetést létesíteni az Egyesült Államok és Németország között.

Ranken ideges volt. Kapkodott. Ekkor kapott egy értesítést a főhadiszállásról, az Abwehr egyik vezetőjétől, hogy ismeretséget kötöttek egy amerikai némettel, akinek bizonyára hasznát vehetnék. Ez az ember, bizonyos Harry Sebold néven mutatkozott be. és a kaliforniai San Diegó-i Consolidaten Air Craft Company mérnökének mondta magát.

Amikor legutóbb Németországban járt édesanyjánál, nehézségeket támasztottak az útlevele miatt, és a helyi rendőrség az Abwehr elhárító szolgálatához utasította. Itt Sebold nyíltan bevallotta, hogy lelkes híve a náci Németországnak, s szinte sejtetni engedte, hogy szívesen tenne egyet és mást a führer kirourtUM* érdekében, te

majd visszatér az USA-ba.

Ranken nagyon megörült ennek, vizsgálni kezdte a Se- bold-ügyet, de azt már elmulasztotta, hogy Duquesne és más Amerikában működő ügynökök útján ellenőrizze is. Sebold személyét, magatartását, ügyeit. A náci Németország és Anglia ekkor már javában háborúztak egymással, s nemcsak lelassult, hanem egyre nehezebbé is vált a

jó lesz ez kőből is. A művész csak művész, a nagyokos viszont hatalmasság. Hát a bronzálmot kőben realizálják. Mi történik? A bronz egykönnyen elbírta volna a szobor különböző hajlatait, a törzbsől merészen kiálló végtagokat, sőt olyan díszítő elemeket is, amelyeket fémből elő lehet varázsolni, de kőből, nem! Vagy csak nagyon nehezen. Jókora . megalkuvások árán, mert a szobrásznak vigyáznia kell, hogy a kőszobor keze, lába le ne törjön a végén. A sok megalkuvás oda vezet, hogy az eredeti terv elveszti báját, lendületét, szépségét, végső fokon: eredéti mondanivalóját. Az anyaggal való helytelen gazdálkodás — a gondolat, a szellemi mondanivaló meghamisításához vezet. És persze, ugyanígy ván?! ez a többi műfajnál, is: lehet álomszerűén szép iegy tenyérben megbúvó elefántcsontszobrocska, de ha ugyanezt felnagyítjuk, kőbe erőltetjük, minden szépsége, finomsága eltűnik, ormótlan, formátlan, torzszülött lesz belőle. Egy kép egész lényege, mondanivalója az olajfestéket kívánja. Ez „nem mondható el” krétával, vízfestékkel, vagy ceruzával. Az anyag nemcsak szolgálja a mondanivalót, hanem egy kissé bele is szól, mert csak az az

közlekedés Amerika felé. Ranken elhatározta, hogy minden ellenőrzés nélkül megkísérli besorolni Sebői- dot az Abwehr ügynökei közé, mint rádióst. Ez a megoldás viszont azt követelte, hogy Sebold meghosszabbítsa németországi tartózkodását, legalább is addig, amíg kitanulja a rádiózás mesterségét. Ranken utasította embereit, hogy Seboldot vigyék

igazi remekmű, ami szoros harmóniába fogja a művész gondolatát, látomását, a valóság élményét és az anyagot. A képzőművész —, hogy egy kissé avult közhelyet használjunk — nemcsak istenáldotta mester, hanem jó mesterember is, aki tisztában van vele, mit milyen anyagból kell megvalósítani, hogy az eredmény a legtökéletesebb legyen. Hogy akad sok kivétel? Hogyne akadna! Nincs olyan törvénykönyv, rendelettár, amely a kivételeket ne ismerné. Hogyne ismerné hát a, legszövevényesebb „törvénytár”, a képzőművészet elmélete és gyakorlata. A Milói Vénuszt porcelánba öntik. Munkácsy csodálatos virágcsendéletéből — hímzés készül. A derék rézkarcoló mester munkáját ■kiszínezik. És- a káprázatos '.színgazdaságú festményt rézlapra transzponálják. Helyes ez? Mint már mondottuk: kivétel mindig akad, különösen akkor, ha e kivételes megoldáshoz lángelmék nyúlnak, De az átlagos válasz mégiscsak ez: mester, maradj annál az anyagnál, ami a legmegfelelőbb. Kenyérlisztből nem készül rétes és réteslisztből sem kenyér. Mert ha erőszakolod, szétmálik az egész, értékét, ízét veszti, nem telik benne öröme senkinek.

Gál György Sándor

Kölnbe, az amerikai konzulátuson hosszabbíttassák meg útlevelét, aztán hozzák visz- sza Hamburgba, ahol majd kiképzik.

A kiképzés hat hetet vett

igénybe, s Herr Sebold visz- szahajózott az Egyesült Államokba. Utasítása úgy szólt, hogy nyisson egy műszaki irodát, és ezzel álcázza tulajdonképpeni tevékenységét. A parancs szerint azonnal érintkezést kellett keresnie Duquesne-nel, ugyanis Ran- kenék úgy vélték, hogy Duquesne nagy gyakorlati tapasztalatai átsegítik majd a kezdeti nehézségeken a kezdő kémet...

Teltek a hónapok, és Sebold egyre több német kémmel ismerkedett meg az Egyesült Államokban, hiszen kizárólag ő tartotta fenn az összeköttetést Németországgal.

Közben megkezdődött Anglia bombázása, és a bombavető repülőgépeket a Nor- den-féle célzókészülék német változatával látták el. Canaris ismerte a bombavető célzókészülék teljes történetét, s azt is tudta, hogy az amerikaiak egy újabb, még tökéletesebb célzókészülék kidolgozásán fáradoznak. Ekkor jutott Canarisnak eszébe, mi történik akkor, ha egy Angliában lelőtt bombázóval együtt a német célzókészülék is az angolok kezébe kerül? Minden feltételezés szerint az angolok megadják Washingtonnak a műszer leírását, s ebből kiderül, hogi a németek ellopták a tereket a Norden-gyárból.

(F oly tatjuk)