Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-17 / 166. szám

KSzlemény az MSZMP KB üléséről m Ru de Prauö Rtifecelc Hibáiról, téived@s<eiro@ POZSONY: Az elmúlt napokban a Rudé Právő két újságol­dalnyi levelet közölt, amelyet a párttagok 1968-ban intéztek a CSKP vezetőihez — így Dubcekhez is és amelyben élesen bírálták az akkori pártvezetés hi­báit és figyelmeztettek a várható súlyos következmé­nyekre. A Rudé Právó csütörtöki száma terjedelmes elemzésben foglalkozik Dubcek hibáival, tévedéseivel. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a cikket. (Folytatás az 1. oldalról) pártszervezetek rendelke­zésére bocsátja. A Központi Bizottság úgy határozott, felkéri a Hazafi­as Népfront Országos Taná­csát, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsát, az Országos Szövetkezeti Tanácsot, a Ma­gyar Nők Országos Taná­csát, a Tudományos Akadé­mia Elnökségét, hogy a kongresszusi irányelveket tárgyalják meg és vélemé­Nem nehéz megjósolni, hogy a TASZSZ-iroda egy gyorshíre nyomán a nemzet­közi közvélemény az elkö­vetkező napokban a szoká­sosnál is nagyobb figyelmet szentel a Közel-Kelet prob­lematikájának. Ez a gyors­hír így hangzik: A moszkvai Kremlben vé­get értek a tárgyalások Le- onyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára, Nyikoláj Podgömij, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió minisztertanácsának el­nöke, valamint Gamal Abdel LONDON: Csütörtökön összeült az angol minisztertanács, hogy eldöntse, kihirdesse-e a szükségállapotot a dokk­munkássztrájk következmé­nyeinek enyhítésére. A kedd óta tartó országos méretűvé duzzadt kikötő­munkássztrájkot szerdán a 47 000 dokkmunkás képvise­letében összeült küldöttgyű­lés tette a szakszervezet ve­zetőjének akarata ellenére hivatalossá. A határozat után Angliában, Skóciában és Walesben még azok a kikötők is megbénultak, amelyekben az elmúlt két nap alatt folyt valamelyeSj munka. Szerdán, nem sokkal a sztrájk kimondása után, je­lentették be. hogy 2000 an­gol katonát vonnak ki Észak-írországból. A sajtó je­lentések szerint ezeket az egységeket is bevetik, ha erre szükség lesz. A fegyveres erők több egységénél, első­sorban a haditengerészetnél felfüggesztették a szabad­ságolásokat. II. Erzsébet angol király­nő csütörtökön délután alá­írta az angol kormány által értekezlet GENF: A genfi leszerelési érte­kezlet csütörtöki ülésén az Egyesült Államok és Nagy- Britannia küldöttsége ismét ellenzéki álláspontra helyez­kedett a biológiai és vegyi fegyverek betiltásának a kérdésében. James F. Leonard, az ame­rikai küldöttség vezetője bi­zonyos „objektív” technikai nehézségekre hivatkozott a vegyi fegyverek betiltásával összefüggésben. Ivor Porton, az angol küldöttség vezetője megismételte azt a követelé­sét, hogy a vegyi fegyver be­tiltásának kérdését különít­sék el a biológiai fegyverek használatát tiltó koncepció kérdésétől. (MTI) 10«4>. július 17., péntek nyűket juttassák el a Köz­ponti Bizottsághoz. A kongresszus irányelveit és a szervezeti szabályzat módosítására vonatkozó ter­vezetet a Központi Bizottság megküldi a Kommunista If­júsági Szövetség Központi Bizottságának véleményezés céljából. A Központi Bizottság az ország közvéleményének tá-'. jékoztatása céljából a kong­resszusi irányelveket augusz­tus második felében a sajtó­ban nyilvánosságra hozza. Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke és mi­niszterelnöke, az Arab Szo­cialista Unió elnöke között. Nasszer elnök az gZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökségének és a szov­jet kormánynak a meghívá­sára június 29. óta tartóz­kodik Moszkvában. Eddig a közlemény, ame­lyet kiegészít az A1 Ahram című egyiptomi lapnak az a jelentése, hogy az EAK állam- és kor­mányfője meghívást adott át Leonyid Brezs- nyevnek. jóváhagyott szükségintézke­déseket. — Jelentik gyors­hírben a nyugati hírügynök­ségek. A királynő által aláírt s ezzel életbe lépett szükség- intézkedések felhatalmazzák a kormányt, hogy ha keli drasztikus lépésekkel bizto­sítsa a kikötői munka folya­matosságát beleértve a hadsereg bevetését is. (Reuter) Romes Csontira Budapesten Az Országos Béketanács vendégeként Budapestre ér­kezett Romes Csandra, a Béke-Világtanács Lenin-bé- kedíjas főtitkára. Magyaror­szági tartózkodása során ta­lálkozik a magyar politikai élet néhány vezető képvise­lőjével és részt vesz a genfi egyezmények évfordulója al­kalmából rendezendő meg­emlékezéseken. (MTI) O A Központi Bizottság üdvözli a X. párt- kongresszus tiszteletére mind szélesebben kibontakozó szo­cialista munkaverseny rész­vevőit. Nagyra értékeli és támogatja a mozgalmat; meggyőződése, hogy a dol­gozók öntudatos, szorgalmas, odaadó munkája közelebb visz a szocializmus építésé­ben kitűzött céljainkhoz; a pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny ha­zánk, népünk javát szolgál­ja. (MTI) A világsajtó kommentáto­rainak .figyelmét nem kerül­te el az a tény, hogy az Egyesült Arab Köztársaság, elnöke viszonylag hosszú ideig tárgyalt a szovjet fő­városban, mind a megbeszé­lések időtartama, mind a közel-keleti helyzet súlyos­sága érthetővé teszi a meg­különböztetett érdeklődést. Sok megfigyelő utal Richard Nixon legutóbbi beszédére, amely ugyan Kambodzsával kapcsolatban hangzott el, de amelynek egyik leghang­súlyosabb megállapítása ép­pen az volt, hogy az Egyesült Államok el­nöke a világbelié szem­pontjából veszélyesebb­nek tartja a közel-keleti helyzetet, mint a távol­keletit, mert „a Közel-Keleten na­gyobb egy közvetlen szov­jet—amerikai konfrontáció veszélye”. A közel-keleti konfliktus rendkívül bonyolult, de a je­lenlegi, robbanásveszélyes szituációból kivezető út vi­szonylag egyszerű: Izraelnek realizálni kell a Biztonsági Tanács minden tagállamára kötelező határozatát. Ez az immár történelmi jelentőségű határozat egyértelműen a megszállt területek kiürítését írja elő. A közel-keleti helyzettel kapcsolatban nemcsak Moszkvában, hanem New Yorkban is élénk diplomá­ciai tevékenység folyt: a négy nagyhatalom ENSZ-de- legátusai megtartották 39., ezúttal háromórás eszmecse­réjüket, amelyen az AFP francia hírügynökség szó- használatával „pozitív lég­kör” alakult ki. Az ( AFP- nek bizonyos várakozások­kal kapcsolatos utalása nyilván nem független az egyiptomi elnök most befe­jeződött moszkvai megbeszé­léseitől. Ugyanakkor — az amerikai és az izraeli ma­gatartás ismeretében — ko­rai lenne minden határozott derűlátás. „A CSKP Központi Bizott­ságának 1968 januári ülése eredményét nem minősíthet­jük véletlennek, még ke­vésbé palotaforradalomnak. Ellenkezőleg, törvényszerűen ide vezetett az a hosszú fo­lyamat, amelynek során a párt szervezete védekezett az idült betegség, a leninizmus- tól való eltérés ellen, amely mind nyilvánvalóbban meg­mutatkozott a Novotny-féle pártvezetés politikájában. A pártban és a társada­lomban nőtt az elégedetlen­ség, 1968 januárja szükséges és elkerülhetetlen volt. Csakhogy már 1968 januárja előtt nyilvánvaló volt, hogy minőségi különbség van a Novotny-féle pártvezetést bí­ráló emberek különböző cso­portjai között. Két, eltérő cé­lokat kitűző áramlat jött lét­re. A kommunisták zöme és velük együtt az állampolgá­rok döntő többsége a hibák és a torzulások bírálata mel­lett, őszintén kereste a kér­dések megoldásának olyan módszerét, amely megtisztí­taná, megerősítené és meg­gyorsítaná a szocialista fej­lődést és megszilárdítaná a kommunista párt vezető sze­repét a társadalomban. Ezek az emberek vívták ki 1968 januárját. Az egészséges áramlat mellett azonban fokozatosan erősödött a magát ügyesen elleplező, ellentmondásos áramlat, amely a Novotny- féle pártvezetés hibáinak és torzulásainak bírálata címén elsősorban a szocialista tár­sadalom alajainak meginga­tására, és a kommunista párt történelmi küldetésének le­járatására és tagadására tö­rekedett. Ebben a helyzetben a CSKP Központi Bizottságá­nak januári plénuma vissza­hívta tisztségéből Novotnyt, a Központi Bizottság első titkárát és a legmagasabb pártfunkcióba meglepetésre Alexander Dubceket válasz­totta meg. Ez szükségmegol­dás, kompromisszum volt, amelyben még a párt régi vezetősége egyezett meg. A bonyolult helyzet meg­kívánta volna, hogy a párt élére marxista edzettségű, osztályöntudatos, eszmeileg szilárd ember kerüljön, aki egyszersmind jó szervező is. Alexander Dubcek ezeknek a követelményeknek csak na­gyon kis mértékben felelt meg. A Központi Bizottság plénuma mégis Dubceket fo­gadta el a régi pártvezetőség egyetlen jelöltjeként, így ke­rült a párt élére szükség- megoldásként a programmal nem rendelkező Dubcek. A jobboldali opportu­nista és a szocialista­ellenes erők eleinte hű­vösen és tartózkodóan fogadták Dubcek meg­választását. Azonban hamarosan nyilván­valóvá vált, hogy Dubcek nem lesz terveiknek akadá­lya. Dubcek személyi levél­tárában ezrével vannak olyan levelek, amelyekben a kommunisták és pártonkívü- liek már 1968 első heteiben tájékoztatták őt a reakciós erők aknamunkájáról. Dub­cek azonban nem válaszolt a becsületes emberek levelei­re, hanem nyilvános szerep­léseivel elkendőzte azt a reá­lis veszélyt, amely köztár­saságunk szocialista alapjait fenyegette. Sok kommunista meglepetésére „januári fér­fiakként” olyan emberek kezdtek feltűnni Dubcek mellett, akikről közismert volt, hogy elvtelenül kiszol­gálták Novotnyt. Ezek közé tartoztak Smrkov- sky, Kriegel, Sik, Boruvka, Slavik és mások. A jobboldaliak és, a szoci­alistaellenes erők gyorsan változtattak Dubcek iránti hűvös magatartásukon. Va­lóságos csodálattal kezdték övezni őt, mint „január életre hívóját”. Amikor feb­ruárban megszüntették a sajtócenzúrát és a pártveze­tőség már nem gyakorolha­tott semmilyen befolyást a hírközlő szervekre, s e szer­veket gyakorlatilag a reak­ciós tömb kezére játszotta, szinte eget verő mértéket öl­tött Dubcek népszerűsítése. Ez a népszerűsítés kifejezet­ten személyi kultusszá vált. A jobboldaliak odáig mentek, hogy kizárólag Dubceknck tulajdonítot­ták „a szocializmus új modelljének, a demok­ratikus, emberarcú szo­cializmusnak” szerzői jogát, bár közismert, hogy a szoci­alista országok elleni ame­rikai stratégiának ezt a koty- valékát már 1968 előtt meg­fogalmazták a Literarny Noviny szerkesztőségében. Ugyanakkor megkezdték a pártíunkcionáriusok „kilövé­sét”. Nemcsak olyan embe­rekről volt szó, akik a No­votny-féle vezetés alatt va­lóban lejáratták magukat antileninista módszereikkel. A hírközlő eszközök az igazi marxisták ellen rágal­mazó kampányt folytattak. A népirtás jellegű kampány számos elvtársat az öngyil­kosságba kergetett. Dubcek néhány beszédé­ben ugyan általános frázi­sokban rámutatott a pártnak ártó szélsőségekre, de a va­lóságban semmit sem tett az elvtársak, gyakran közeli munkatársai védelmére. Szabad teret nyitott a jobboldalnak és a szo- cialistacllenes erőknek. A szocializmus záloga, a kommunista párt céltáb­lája lett a reakciós el­lenforradalmi erőknek és parancsnoki kara. a Köz­ponti Bizottság elnöksége kettészakadt. Ebben a kriti­kus helyzetijén megbénult a CSKP KB apparátusa, amelyben sok elvhű mar­xista tevékenykedett. Dubcek" ezeket az elvtársakat marta­lékul dobta az embervadá­szoknak és különféle tanács­adókból létrehozta saját ap­parátusát, amelynek össze­tételét természetesen a jobb­oldaliak szabták meg. A jobboldal kihasználta Dub­cek habozását, megszerkesz­tette a hírhedt, ellenforra­dalmi felhívást, a Kétszer szót. A Kétezer szó nyomán a kerületi és a járási kon­ferenciákon is megbomlott az egység, s a párt kezéből teljesen kicsúszott a veze­tés. A cikk ezután leleplezi Dubcek magatartását a Var­sói Szerződés 1968. júliusá­ban megtartott csehszlová­kiai hadgyakorlatával kap­csolatban. majd felsorolja a szövetséges országoknak adott és so­ha be nem tartott ígé­reteit. A cikk részletesen foglalko­zik azzal, hogyan utasította vissza Dubcek Brezsnyev elvtárs meghívását, hogyan intézte el, hogy a CSKP kül­döttsége ne menjen el a varsói találkozóra, s titkolta el. hogy idejében értesült a találkozóról. Ezután a cikk így folytatja: Ezekben a napokban a nacionalista és a szovjetel­lenes hisztéria mar úrrá lett számos város utcáin. A párt vezetősége kettészakadt, nem volt ura a helyzetnek. Ekkor Frantisek Kriegel. a CSKP elnökségében azzal a javaslattal állt elő, hogy fel kellene átalakítani. Alexan- bácsolt szenvedélyeket és a CSKP-t össznemzeti párttá kellene átalakítani. Elexon- der Dubcek nem utasította vissza ezt a leplezetlenül el­lenforradalmi javaslatot. Dubcek az ágcsernyői és később a pozsonyi tárgyalá­sok folyamán már- bevált taktikával lépett fel. A té­nyek és érvek nyomásába megígérte, hogy intézkedése­ket foganatosít és felszámol­ja a túlkapásokat. Majd visszatérése után újból meg­játszotta a hőst, aki ellenáll „az idegen nyomásnak”. Az ellenforradalmi erők pedig többé nem játszottak színházat, nyíltan beszéltek Csehszlovákia kilépéséről a Varsói Szerződésből, a sem­legességről, a Szovjetunió­hoz fűződő szövetségi köte­lékek felszámolását is felve­tették. A CSKP vezetősége lemondott arról a lehetőség-' ről, hogy mozgósítsa az egészséges erőket, megenged­te a párt lefegyverzését. És a szövetségeseknek nem maradt más kiút, mini internacionalista segít­séget nyújtani a szo­cializmus megmentésére Csehszlovákiában. Dubcek hű maradt elvte- lenségéhez és kétszínűségé­hez, az 1968. augusztus 20- ról 21-re virradó éjszaka a veszély pillanataiban is. Égy nappal azelőtt aggódó levelet kapott az SZKP Központi Bizottságának Politikai Bi­zottságától, amelyben rámu­tattak, hogy nem teljesíti a pozsonyi megállapodást. Fel­vehette volna a telefonkagy­lót, tájékoztathatta volna a szovjet elvtársakat a hely­zetről, hatékony intézkedé­sekben állapodhattak volna meg. De nem tett semmit, A szovjet elvtársak fontos le­velét csak egy órával azelőtt ismertette a CSKP KB el­nökségével, hogy a szövetsé­ges csapatok átlépték hatá­rainkat. , Dubcek teljes felelős­séget visel azért, hogy a CSKP KB elnökségének 1968. augusztus 21-i nyi­latkozata fegyvert adott oszlályellenségeink kezé­be a szocializmus ellen, a kommunista mozgalom ellen, a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen, megtévesztette' es hamisan tájékoztatta nemcsak a pártunkat és állampolgárainkat, ha­nem a kapitalista orszá­gok kommunista pártjai­nak vezetőségét és tag­jait is. Az elnökség 1968. augúsz- tus 21-i nyilatkozata ‘ lehe­tővé tette az ellenforradalmi erőknek, hogy a hazafias lel­kesedés leple alatt, külgo erők segítségével az utolsó pozíciókat, is meghódítsák. A szövetséges csapatok jelenlé­te azonban meggátolta tokét abban, hogy véres erőszakkal leszámoljanak ellenfeleikkel. Dubcek 1968 augusztusa után. sem vonta le a tanulsá­got. Moszkvából való vissza­tértének másnapján találko­zott az illegálisan megválasz­tott Központi Bizottsággal, s magáévá tette e pártellenes csoport kategorikus követe­léseit. Dubcek politikája 1968 au­gusztusa után teret nyitott a jobboldali antiszocialista erőknek és lehetővé tette szá­mukra válsághelyzetek ki­alakítását. De a pártban és a tár­sadalomban a helyzet végül is megváltozott. A CSKP KB 1969 áprilisi ülése véget vetett Dubcek elvtelen, opportunista politi­kájának és elvhű politikai harcot hirdetett a párton be­lüli jobboldali opportuniz­mus, és általában az ellen- forradalmi tömb ellen. A CSKP KB 1970 júliusi ülésén Dubceket kizárták a pártból. Ez nem bosszú. Nem valamilyen szubjektív csele­kedete a pártvezetőségnek. Csupán kifejezi az objektív történelmi igazságot Alexan­der Dubcek szerepéről. A kizárással befejeződött Alexander Dubcek elv­telen. megalkuvó és nem becsületes tevékenysége, így fogadta a CSKP KB döntését a párttagság, s így fogadta azt állampolgáraink többsége is. A párt új vezetősége lehe­tővé tette Dubceknek, hogy megértse hibáit és amennyi­ben lehetséges, megtalálja a renegátság fertőiből kivezető utat. Dubcek ezt az utat nem találta meg — fejezi be cik­két a Rudé Právo. (MTI) Értesítés ! •» / A Heves megyei Vízmű Vállalat értesíti a vfz- fogyasztókat, hogy 1970. július 17-én délután 17 órától 24 óráig nyomáscsökkenés, esetleg vízhiány lesz az alábbi utcákban: Lenin út mindkét oldalán, beleértve az Attila utcai bekötő utcát is, Liszt F. u., Faiskola u„ Szövetkezet u., Nagyváradi u.. Vasút u., Lumumba tér, Vincellériskola u. Csütörtök esti külpolitikai helyzetképünk Nasszer befejezte moszkvai tárgyalásait Brezsnyevet meghívták Kairóba Szükségállapot Angliában a dokkmunkássztrájk enyhítésére

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents