Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-16 / 165. szám

Szerda esti külpolitika! helyzetit épünk:

Brit kikötők, dokkmunkások nélkül Döntés Dél-Afrikáról

A világot szinte percek alatt bejárta képtávirón az a felvétel, amely az egyiK legnagyobb angol kikötőben, Southamptonban készült. Hajóból kiszálló utasokat ábrázol, amint maguk cipelik bőröndjeiket és más csomagjaikat, mert a dokkmunkások sztrájkja miatt a kikötői hordárok sem álltak munkába. Meglehetősen hamar beigazolódott azok komor jóslata, akik azt jövendölték, hogy őfelsége új kormánya meglehetősen barátságtalan mézeshetekkel kell szembenézzen . ..

A belpolitika kétségtelenül legtöbb gondot okozó eseménye pillanatnyilag

a mintegy negyven kikötő egyelőre részleges megbénulása. Heath, a konzervatív kormányfő számára nem sok jót ígér az a mód sem, ahogyan a munkabeszüntetés bekövetkezett.

Miközben ugyanis a szállítómunkások szakszervezetének londoni székházában döntő tanácskozásra ült össze a szakma két legnagyobb szakszervezetének

nyolcvan delegátusa, a munkások gyakorlatilag már döntöttek: szerdán a 47 ezer kikötői dolgozóból 30 ezer nem jelent meg a rakpartokon. Ez annyit jelent, hogy a dokkmunkások hangulata elérte a mélypontot:

egyszerűen nem várták meg, elfogadja-e a szak- szervezeti vezetés a tőkések által beígért hét százalékot,

ők látványosan tudtul adták, hogy a maguk részéről nem fogadják el.

Londoni megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy az ilyenfajta „vad-sztrájk”

volt a legrosszabb, amitől Heyth környezetében féltek. Konzervatív kommentátorok sietnek megjegyezni: a

dokkmunkások hangulatához még nem sok köze lehet az új tory vezetésnek, ez

Southamptonban ennek a spanyol utasszállító hajónak a kiszolgálását is megtagadták. A hajó tisztjei és legénysége rakta be az utasok bőröndjeit.

(Telefoto —■ AP—MTX—KS)

száz százalékig „a munkáspárti kabinet öröksége”. Ezzel a megállapítással nehéz vitatkozni,

de a munkáspárttól örökölt dillemával szembenézni mégiscsak a konzervatív vezetésnek kell és aligha csak a kikötők kérdésében.

Van azonban egy olyan terület, amelyről még a legfanatikusabb tory-barát sem állíthatja, hogy Wilson hagyta örökül Heathre: az angol—dél-afrikai kapcsolatok furcsa felülvizsgálása. A Magyar Távirati Iroda londoni értesülése szerint

a kormány gyakorlatilag már eldöntötte, hogy feloldja a Wilson-liabi- net idején érvényben volt fegyverszállítási korlátozásokat.

Az idegenlégió is díszelgett Párizsban

PÁRIZS:

Georges Bouvard, az Hu- manité szerdai számának vezércikkében élesen bírálja a július 14-i nemzeti ünnep alkalmából kedden a párizsi Champs Elysée-n rendezett katonai díszszemlét. A hagyományok szerint — írja Bouvard —r a nemzet július 14-én ünnepli azokat a kapcsolatokat, amelyek egybefűzik a népet hadseregével. De vajon melyik demokrata nem szemlélte bizonyos rossz érzéssel azt a szakadást, amelyet a jelenlegi kormányzat idézett elő a köz- társasági hagyományokkal. Már maga az. is micsoda illetlenség volt, hogy a televízió kommentátora ezen a nemzeti ünnepen Franciaország marsalljai között említette Pétain nevét.

Ennél azonban sokkal nyugtalanítóbb dolgok is történtek. A menetet az idegenlégió egységei zárták le, amelyeket ilyen alkalommal már csaknem tíz éve nem láttunk. Kell-e emlékeztetni, hogy mi okból és milyen polgárháborús eszközzé alakította át egy maroknyi tábornok a hatvanas években az idegenlégió 2. ejtőernyős ezredét ?

A díszszemle csúcspontjának az atomütőerő bombáit hirdették meg. Ezzel kapcsolatban elgondolkoztató az a tény, hogy bár az ország már csaknem tíz esztendeje szerencsésen befejezte a háborút; a katonai ' kiadások még mindig a költségvetés legnagyobb tételét képezik.

(MTI)

ICírirasm osSroraBca

PHNOM PENH:

Továbbra is heves harcok folynak a kambodzsai Kiri- rom város környékén. A kambodzsai kormányhadsereg két zászlóaljnyi amerikai kiképzésű katonája igyekszik visszahódítani a várost a felszabadító erőktől, amelyek szombaton foglalták el azt, és semmisítették meg mintegy 400 főnyi helyőrségét.

A kambodzsai katonai szóvivő szerint „egyelőre nem lehet tudni, hogyan végződik a több napja folyó csata”.

Kiriromban több kambodzsai vezetőnek, köztük Lón Nol miniszterelnöknek, villája van. (MTI)

július

csütörtök

Eitűnt a rakéta

MEXIKÓVÁROS:

Egy Utah államból indított Ahterra típusú amerikai kísérleti rakéta nem érkezett meg célpontjára; feltételezések szerint vagy a levegőben semmisült meg vagy mexikói területre hullott. Mexikó utasította wa shingtoni nagykövetét, hogy az esettel kapcsolatban nyújtsa be a mexikói kormány tiltakozását

A döntést londoni progresszív körökben máris érthető vihart váltott ki: a

tory-kabinet a külkapesola- tok egy érzékeny területén olyan alapállást vett fel, amely a jövőben befolyásolhatja Anglia viszonyát egész sor afroázsiai — és esetleg nemcsak afroázsiai — országgal.

11 „tigrisketrec”

foglyai

hanoi;

Az AFP hanoi tudósítója sajtóértekezleten találkozott • kedden négy volt fogollyal, akik a Con Son szigeti „tigrisketrecekből” menekültek.

A volt foglyok, köztük egy

nő, éveket töltöttek az említett börtönben, — elmondták,» hogy szappanos vizet töltöttek erőszakkal a szájukba, kütVákat eresztettek rájuk, a nőknek üvegpalackot erőszakoltak nemi szervébe stb. Az újságírók úgy hallgatták a borzalmakat, mintha „Kafkát olvastak volna fel nekik, vagy a maut- hauseni koncentrációs tábor egy menekültjének elbeszélését hallgatták volna” — írja az AFP tudósítója.

A sajtóértekezleten a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány küldöttsége egy dokumentumot adott át , a sajtónak, amely lelenlezi az amerikaiak és bábjaik háborús bűntetteit. A dokumentum adatokat ismertet a dél-vietnami börtönrendszerről, közli, hogy jelenleg több, mint 200 000-gn vannak börtönben vagy kényszermunkán. A börtönök és táborok — mintegy ezer van belőlük jelenleg — az Egyesült Állmok pénzén épültek; az erre a célra juttatott összeg 442000 dollár körül mozog. A korábban már részletesen leírt Con Son szigeti „tigrisketrecek” is részben amerikai segítséggel készültek. A dokír- mentum szerint a foglyok száma ott 12 és 15 ezer között van (ASP)

Nixon kontra Rogers

WASHINGTON:

Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti:

Nem látom jelét annak, hogy egy jottányival is közelebb jutottunk volna a háború tárgyalásos rendezéséhez, mint egy évvel ezelőtt voltunk — jelentette ki Rogers külügyminiszter egy rádiónyilatkozatban arra a kérdésre válaszolva, hogy az USA kambodzsai akciója közelebb hozta-e a békét Indokínában. A külügyminiszter nyilatkozata szöges ellentétben van Nixon elnök július 30-i, kambodzsai zárójelentésének amg tételével, amely szerint az invázió olyan katonai siker ^olt, amely előmozdítja az igazságos béke esélyeit.

Rogers értékelése szerint az USA kambodzsai akciója a kommunista Kína befolyását növelte, márpedig Peking

tárgyalások helyett a hosszan elhúzódó háború hív(e Indokínában.

Az elnök kincstári optimizmusa és a külügyminiszter leplezetlen pesszimizmusa közt megnyilvánuló ellentétben washingtoni megfigyelők újabb jelét látják a Fehér Ház és a külügyminisztérium közötti kötélhúzásnak. Nyílt titok, hogy Nixon elnök legfőbb külpolitikai tanácsadója, Henry Kissinger és Rogers külügyminiszter között heves összetűzések vannak a külpolitikai _dönté- sekben való meghatározó szerepért.

Rogers mostani nyilatkozata. amely az elnöki záró- jelentés legfontosabb tételét látszik megcáfolni, annál nagyobb feltűnést keltett, mert hasonló nézeteltérések mutatkoznak a közel-keleti politika kérdésében is. (MTI)

Vitalij Levin, a Pravda hírmagyarázója kommentárt . fűz az Egyesült Államok külügyminisztériumának ahhoz a nyilatkozatához, amely szerint változatlan marad a forradalmi Kubával szemben folytatott washingtoni. politika. Levin rámutat: az

Egyesült Államok kormányköreinek Kuba nemzetközi ..elszigetelésére” irányuló kampánya kudarcot vallott.

Az Amerikai Államok, Szervezetéhez címzett «figyelmeztetés Washington sajátos reagálása e szervezet napokban véget ért közgyűlésére. A közgyűlésen ugyanis — Washington szándékainak megfelelően újabb Kuba-el- lenes kirohanások helyett az Amerikai Államok Szervezetének egyes részvevői demonstrálták független álláspontjukat. (TASZSZ)

Thaiföld és Indokína

NIXON kambodzsai kalandjának a jelek szerint első és közvetlen következménye az lesz, hogy Thaiföld új formában, új körülmények között és az eddiginél is aktívabban lép be az indokíniai háborúba.

Ez az Indokínán kívül fekvő, Laosztól és Kambodzsától nyugatra elterülő ország eddig is a távol-keleti amerikai támaszpontrendszer kulcsfontosságú bázisa volt. Valójában Thaiföld az egyetlen olyan kontinentális ázsiai ország, amely tagja a SEATO-tömbnek, a NATO délkelet-ázsiai „unokatestvérének”. Így „törvényes“ és jogi alapon is indokolható volt, hogy az ország területén az amerikai tengeri és légi támaszpontok egész sorát hozták létre és több tízezer amerikai katonát állo- másoztatnak Thaiföldön a támaszpontok kiszolgálására.

THAIFÖLDET ez a különleges helyzete eddig is predesztinálta arra, hogy az amerikai 'agresszió „segélycsapatának” szerepét játsz- sza a vietnami háborúban. Thaiföld volt az egyik bázisa azoknak a légi terrortámadásoknak, amelyeket az amerikai hadvezetés annak idején a VDK ellen intézett. Innen indultak bevetésre azok a bombázók is, amelyek Laoszban a felszabadító hazafias front, a Patet Lao kezében levő területekre zúdították bombáikat.

Nixon kambodzsai beavatkozása, ^t voltaképpen e beavatkozás k’udarca teremtette meg azt az új helyzetet, amelyben Thaiföld vezetői immár a közvetlen szárazföldi fegyver^ beavatkozásra készülnek. Nem hiányoznak ebben az ügyben a hivatalos beismerés jelei sem. Rogers, amerikai külügyminiszter távol-keleti útja előtt szó szerint a követljezőiket mondotta: „A jövőben a kambodzsai kommunista erőknek thaiföldi és dél-vietnami ka- tornákkal kell majd szembenézniük, akik amerikai légitámadást élveznek”.

A DÉL-VIETNAMI bábkormány csapatainak jelenléte Kambodzsa területén és szerepük az agresszióban közismert tény. Ezzel Rogers nem mondott semmi újat.' Thaifölddel kapcsolatban azonban ez volt az első hivatalos bejelentés, amely arra utalt, hogy a közeljövőben ez az ország szárazföldül) iá beavatkozik a kambodzsai hadműveletekbe, s ezzel az indokínai háborúba.

Felvetődik természetesen a kérdés: mi teszi ezt szükségessé, sőt elkerülhetetlenné? Nixon kambodzsai kalandja után magában Kambodzsában rendkívül erős volt a tömegek reakciója a jobboldali puccsista kormánnyal és a beavatkozással szemben. Széles körű partizánmozgalom bontakozott ki. Amerikai becslések szerint az ipvázió előtt Kambodzsa területének mindössze 10 százalékán voltak partizánterületek, ezek is a keleti határszegélyen, Ma viszont az ország területének 40 százaléka van a puccsista Lón Nol kormány ellen harcoló erők kezén. Ehhez a területhez tartozik Kambodzsa középső része, sőt három, a nyugati határszélen levő, Thaifölddel határos tartomány is.

EZ A HÁROM nyugati tartomány ad ürügyet és alkalmat Thaiföld kormánya számára a közvetlen beavatkozásra.

Történelmileg ugyanis évszázadok óta folyik a hatalmi harc az indokínai félszigeten, arpelynek formáit a gyarmatosítás korszaka csak módosította. E harc egyik állandó eleme Thaiföld keleti irányú expanziója volt. A szóban forgó három kambodzsai tartományt legutóbb 1941 és 1946 között tartották kézben thaiföldi inváziós csapatok, amelyek akkor csak a szövetséges hatalmak közös felszólítására vonultak ki.

A dél-vietnami rezsim csapatainak betörése és tartós berendezkedése Kambodzsa keleti területein —■ íellob- bantotta a thaiföldi rezsim régi terjeszkedési igényeit. Thaiföld formálisan szövetségese a saigoni rezsimnek. Valójában azonban egyben vetélytársa is a Kambodzsa szétdarabolásáért kibontakozott rohamban. Ügy tűnik tehát, hogy Nixon kambodzsai kalandjának következményeképpen a közeljövőben az ország több részre szakadhat: a felszabadított területekre; a Lón Nol kormány által ellenőrzött, egy- ré zsugorodó részre; a dél- vietnami kormány csapatai által megszállt tartományokra és thaiföldi betörés esetén, egy negyedik, thaiföldi „érdekszférára”.

MINDEZ természetesen, csak fokozza a káoszt és a feszültséget Délkelet-Ázsiá- ban. Ezzel párhuzamosan

azonban súlyos veszélyeket is / tartogat Thaiföld számára. Magának Thaiföldnek két északkeleti tartományában ugyanis erős partizánerők működnek, amelyek nagy területeket tartanak kézben. A kambodzsai válság kirobbanása óta Thaiföldön rendkívüli módon fokozódott a politikai nyugtalanság. Kit- tikacsorn marsall, miniszterelnök július 10-én riadókészültséget rendelt el az'ország nagyobb városaiban, ugyanakkor eddig fél illeg litásban levő, baloldali politikusok egész sorát tartóztatták le. Az agresszió logikája tehát az, hogy az indokínai háború Thaiföld bekapcsolódásával voltaképpen délkelet-ázsiai háborúvá válik — s úgyanakkor Thaiföld „biztonságos támaszpont” jellege megszűnik. Az amerikai agresszió kiterjesztése újratermeli Washington vereségének tényezőit. Az amerikaiak, akik a vietnami agressziót sem tudják katonai győzelemmel befejezni, ■nmár reménytelen dzsungellé.5 ~ ók egész sorozatával találják magukat szemben.

— ie —

ICtflSsa „eBszigeteDese” kudarcot vallott