Népújság, 1970. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-16 / 165. szám
Építési igények és lehetőségek Gyöngyösön Mindenkinek igaza van? — Megértő partnerek Szerződés pedig nincs — Egyenesbe kell jutni Községpolitika es a fiatalok Ka akarom, az építők a hibásak, ha akarom, ők tehetnek a legkevésbé arról, ami van. De a magyarázkodásra mindenki egyaránt kész, méghozzá kiváló érveket tudnak felsorakoztatni. Mint egy önmagába visszatérő görbe, olyan ez a kérdés: ki okolható azért, hogy Gyöngyösön nehézségek vannak az építkezéseknél, egy- egy beruházás megvalósításáért mindent meg kell mozgatni, a határidőket módosítani kell. Ha a Heves megyei Állami Építőipari Val- lalat vezetőinek kell erre a kérdésre válaszolniük, elmondják, hogy most is egy sor olyan munkán dolgoznak, amire még szerződést nem kötöttek. Szinte gyakorlattá vált. hogy az átadás előtti időkben jön létre a szerződési Késnek a tervrajzok, de gyakori a '' munka közben kért módosítás is, ami aztán felforgatja az addigi programozást. Kevés az ember, az anyagellátás sem zavartalan. Mindez így igaz. Tehát az építők nem okolhatók, mondják. Talán a beruházó vállalat alszik elaz ügy felett? Az ó válaszuk: fel évbe is beletelik. mire az építők a tervet véleményezik, esetleges kifogásaikat közük. Az előzetes tárgyalásokon könnyen kimondják az igent, elvál- ■ lalják a munkát, aztán jön a sok kifogás: ezért nem tudják meg azért nem tudják megcsinálni a létesítményt. \ De kifogásokat tud felhozni a tervező vállalat éppen úgy, mint a tanács szakigazgatási szerve. Méghozza reális kifogásokat, amik szerint ők sem tehetnek semmiről. Sőt: látszólag mindenki nagyon rugalmas, mert hozzáfognak a munkához teljes tervdokumentáció nélkül, szerződés hiányában, aztán . utólag toldozgatják- toltozgatják a dolgokat. De lei mer ilyen körülmények között erélyesen követelni a másiktól: ő is engedményt tett nekem, most legyek és is belátással a nehézségei iránt. A lazaság elvtelenségekhez vezet A legutóbbi városi tanácsi végrehajtó bizottsági ülés ezért hozott olyan határozatot, hogy a szerződések körüli hiányosságokat két hónap alatt el kell tüntetni. Ezentúl csak teljesen előkészített feladatokkal lehet az építőkét megkeresni. Nem kell tehát megértést kérni nem kell tehát később elvtelenül „belátónak’^ lenni viszonzásképpen senkinek. a másikhoz. Mert az idén majdnem 220 millió forintos megrendelésnek kell eleget tennie Gyöngyösön az állami építőipari vállalatoknak. Több mint kétszázötven tanácsi rendeltetésű ^ lakást kell átadni. A 8,/A lakótömbben ezek közül 123 lakást, a Mérges utcai új lakótelepen az’ M—11. a—b. és az M—12. i-jelű épületeinek szintén az idén kell elkészülniük. A.Z OTP Fő téri épülettömbjében az idén 17 lakásnak kellene beköltözhetőnek lennie részfeladatként, ugyanígy a 19-emeletes toronyházban is ötven lakás befejezése volna a feladat. A Mérges utcai épületekre még nincs szerződés. Az OTP lakásainak a sorsa a fűtés- szerelőkön múlik. Belőlük kevés van. Eddig ^ rossz tervszolgáltatás miatt húzódott az Egvesült Izzó Rákóczi úti lakásainak az építkezése. Igaz, vannak bizakodást keltő részletek is. A vállalat vezetősége mindent, megtesz azért, hogy a tizenhat tantermes szakközépiskolában a tanítást meg lehessen kezdeni szeptemberben, de a felsőfokú technikum egyik szárnya is használhatóvá les/ téve az oktatás kezdetére. Az Egyesült Izzó üzemi beruházását befejezik az idén, augusztus 20-ig a csarnok teljesen elkészül, a többi építmény pedig az év vegéig. Elkészül a kékestetői nővérszálló. Befejeződik a húsipari vállalat hűtőházának építkezése, a tervnek megfelelően folyik a mátraházi gyógyintézet felújítása. Az összkép tehát nem sötét. Azok a vállalatok, intézmények, amelyeknek a megrendeléseit az építők nem tudják az elképzelések szerint teljesíteni, természetesen méltatlankodnak. Még akkor is, ha az építők csak hosz- szas rábeszélés után mondták ki annak idejen az igent. De ha már elvállalták, miért nem csinálják meg mégsem? Kérdik ilyenkor a megrendelők. És nekik is igazuk van. Ugyanis elég sok nézeteltérést okozott a múltban a „megértés” a különböző igényekkel szemben. Képtelenek voltak az építőipar vezetői nemet mondani olyankor, amikor nagyon határozottnak kellett volna lenniük. Mert hagyták magukat rábeszélni. Ma mai' sok mindent másként látnak, sok mindem be is látnak az építőipari Egy esztendeje, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány együttes ülésen hozott határozatot az állaimélet és a szocialista demokrácia fejlesztéséről. A határozat fontos célkitűzésnek jelölte meg, hogy — a lakosság igényeinek jobb kielégítése érdekében — tovább kell növelni a helyi, főleg a községi és a városi tanácsok önállóságát. Az utóbbi időben — már a KB és a kormány együttes ülése előtt :is — több jelentős intézkedés született a tanácsok önállóságának fokozására. Jó néhány ügyben az alsóbb szintű tanácsok hatáskörébe került a döntés joga. A községi tanácsoknak adták át például a szabálysértési bíráskodást. A megyéktől már sok "helyen a városok vették át az ingatlankezelő vállalatokat, s az építési engedélyek kiadási jogát is fokozatosan a községi tanácsokra ruházzák. A szükséges feltételekkel rendelkező községek már csaknem mindenütt megkapták -az egyéb hatósági, ipari és kereskedelmi engedélyek kiadásának lehetőségét is. A korszerűbb gazdaságirányítási rendszer bevezetése megkövetelte a tanácsol-, gazdasági önállóságának növelését is. A tanácsok most már maguk készítik el és hagyják jóvá gazdálkodási és fejlesztési terveiket, amelyeknek jobb megvalósítását segíti, hogy újabban már nem csak az adott esztendőre. hanem több évre élőre megállapítják és közük_ milyen összegű* központi támogatásra, hozzájárulásra számíthatnak. Ezek örvendetes változások, annak a helyes elvnek a mindennapi életben való fokozottabb érvényesülését jelzik, hogy az ügyeket helyben, vagyis ott intézzék, ahol előfordulnak, ahol az érdekeltek élnek, ahol a legjobban ismerik minden apró részletét, s csupán azok az ügyek kerüljenek feljebb, magasabb szintű — járási, vagy megyei — tanácshoz, amelyek nem a szó szoros értelmében véve helyi érde- kűek, vagy nem csak -az adott község, járás lakosságát érintik. Kormányvezetők, illetékes fórumok megnyilatkozásai és elvi döntései alapján tudjuk, hogy mindezek a változások — fontosságuk élvállalatnál. Többek között azért is, mert az új műszaki igazgató-helyettes jó partnernek bizonyul. Hozzákezdtek a „tiszta lap” előkészítéséhez. Kényesen ügyelnek arra, hogy felmérjék képességeik maximumát, erre építsék rá az irántuk mutatkozó igényeket, és csak erejüknek megfelelő mértékben legyenek készek különböző feladatok elvégzésére. Segítenek-az állami építőipari vállalatnak ebben az illetékes párt- és tanácsi szervek is, hiszen nemcsak gazdasági kérdés az, hogy az eddigi feszültségek megszűnjenek, az építkezések körül jó légkör alakuljon ki. Igaz, az utóbbi években sokat fejlődött az építőipari vállalat nagyon sok elismerést kaptak jó munkájukért. A hatékonyabb, termelékenyebb technológiára való áttérés most folyó előkészítése pedig azt bizonyítja, hogy a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat minden vonatkozásban látja feladatainak fontosságát, es ezeknek a legteljesebb mértékben igyekszik megfelelni a jövőben — a köz hasznára. G. Molnár Ferenc lenére — csak részintézkedések, előkészítői egy nagyobb, a tanácsok. egész tevékenységét átfogó rendezésnek, amely a most készülő új tanácstörvényben ölt majd végleges formát. Az új tanácsi modell tehát még alakulhat, változhat, többféle módszer kínálkozhat annak megoldására, hogy a tanácsok jobban megfeleljenek a kor követelményeinek. s a gazdasági élet után az állami életben is erőteljesebben kifejezésre jusson az alapfokú egységek önállósága, demokratizmusa. A Társadalmi Szemle, s- más folyóiratok hasábjaim hónapok óta élénk eszmecsere folyik a rendezés lehetséges módozatairól. Sokféle vélemény és javaslat lát napvilágot ezekben a vitalitásokban. Abban azonban közös a vitázók állásfoglalása, hogy a tanácsok önállóságának fokozása, társadalmi, politikai szerepének novelese nem valósítható meg a tanácsi gazdaság fejlesztése, a saját gazdasági alap erősítése, a saját pénzügyi források bővítése nélkül. Azért van erre szükség, hogy alkalmas eszköz legyen a tanácsok kezében a választóik kívánságával egyező, szükségleteiknek megfelelő határozatok végrehajtásához, stabil anyagi garancia önállóságuk megvalósulásához. Ez nagyon fontos feltétele annak, hogy kialakuljon, s később életképesen működjön a tanácsok helyi önkormányzata, amely a demokratizmus szélesebb körű gyakorlására és érvényesítésére ad lehetőséget. A tanácsok alapvető gazdasági munkája jelenleg a területfejlesztés, valamint a kommunális ellátás. Mind többen foglalnak azonban állást a tanácsok jövőjéről most folyó vtában amellett, hogy indokolt ezt a tevékenységet kiterjeszteni az ipari és egyéb szolgáltatásokra, s a helyi gazdaság fejlesztésének erőteljesebb koordinálására is, mert így lehetőség nyílna azoknak a reális feltételeknek a megteremtésére, amelyeknek alapján a tanácsok ténylegesen gazdáivá válhatnának területüknek, megvalósíthatják a helyi igények alapján kialakított célkitűzéseiket. Eh/ hez — mondják az állam- igazgatási és a közgazdasági Az Üvegipari Művek Salgótarjáni Síküveggyára tízezer négyzetméter ablaküveget küldött térítésmentesen a Szabolcs-Szatmár megyei árvízkárosultak részére. A gyár dolgozói vállalták, hogy az általuk küldött üveget a helyszínen méretre is vágják és elhelyezik az ablakkeretekben. (MTI foto — Kulcsál' József) szakemberek — lehetőséget kell teremteni arra, hogy a tanácsok közgazdasági módszerekkel hatékonyan befolyásolhassák azoknak a nem tanácsi vállalatoknak a tevékenységét is, amelyek alakosságot közvetlenül érintő munkát végeznek. Ügy tűnik, valóban megérett a helyzet a tanácsok gazdasági tevékenységének ilyen bővítésére. Ez azonban megint csak olyan feladat, amelyet megfelelő anyagi eszközök nélkül nem lehet ellátni. Honnan vegyen minderre pénzt a tanács? A vitában erre is többféle javaslat hangot kapott. A szakemberek szerint például célszerű lenne átengedni a tanácsok számára a mezőgazdasági termelőszövetkezetek forgalmi adóját, és valamennyi vállalat illetményadóját, s a minisztériumi vállalatok eszközlekötési járulékának, valamint a tanácsi vállalatok és a szövetkezetek nyereségadójának egy része is' a tanács kasszájába kerülhetne. Mások szükségesnek vélik, hogy a tanácsok jogot kapjanak különféle helyi illetékek és díjak kivetésére is. Több vitacikk és átfogó tanulmány szerzője véli úgy, hogy most mór a tsz-ekre is ki kell terjeszteni a kommunális adót, hiszen gazdaságuk erősödésével mind nagyobb mértékben használják a tanács kommunális szolgáltatásait. Felvetődött olyan elképzelés is. hogy a jelenleg központi kasszába kerülő borforgalmi adó szintén helyi bevételi forrás legyen a jövőben. Az útkeresés, a hatékonyabb, önállóbb tanácsi munka kialakításának gondolatai ezek. Jogosságukat, szükségességüket mutatja, hogy a megyei tanácsok költségvetési kiadásainak csak 72 százalékát fedezik a saját bevételek — a hiányzó 28 százalékot állami hozzájárulás pótolja — a fejlesztési alapnak pedig mindössze .22—23 százaléka származik helyi forrásból. A változás, amelyet a kibontakozó vita sokoldalúsága, s az új tanácstörvény előkészítése ígér, alaposan megemeli majd a helyi parlamentek szerepét, felelősségét, s vele együtt minden bizonnyal a közéleti munka tekintélyét is. SzsUhrnári Gábor A TANÄCSOK akkor folytatnak helyes ifjúságpolitikát, ha nemcsak meghallgatják, hanem igénylik is a fiatalok véleményét, sőt, bevonják őket a tervek megvitatásába éppúgy, mint a megvalósítás munkájába. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a fiatalok szívesen kapcsolódnak be ebbe a munkába akár egyénileg, akár az ifjúsági szervezeten keresztül. A tanácsok jó ifjúságpolitikája tehát egyúttal azt is jelenti, ha a legrátermettebb' fiatalokat az eddiginél nagyobb számban választják be a különféle helyi vezető testületekbe, ahol a felnőttekkel azonos jogokkal és kötelezetségelckel vehetnek részt a közös munkában. A TAPASZTALAT szerint amit az ifjúság helyesnek tart, az az esetek többségében nem mond ellent az idősebb korosztályok céljainak, érdekeinek sem. A falukorszerűsítés például, amelynek a fiatalok az élharcosai, szívügye mindenkinek, — függetlenül évei számától- Ki ne akarná, hogy faluja kiemelkedjék a sárból, hogy minél több betonjárda készüljön, s a városihoz fokozatosan közelítő új, kulturált éleíorma, a kereskedelemben, a szolgáltatásoknál, s a községpolitika valameny- nyi területén az eddiginél gyorsabb ütemben valósuljon meg? Ma sokan panaszkodnak amiatt, hogy a faluszépítésre felhasználható^ ösz- szeg mennyire szűkös. Ám a társadalmi munkaakciók egész sora bizonyítja, hogy ott, ahol meg kell fogni a dolog végét, általában a fiatalok állnak az első sorokban. Munkás kezük révén olykor százezrekkel tágítható egy-egy faluban a faluszépítés költségkerete, — helyenként pedig egyenesen több a munkáskéz, mint az elvégzendő munka. V ANNA K ugyanakkor olyan sajátosnak nevezhető igények is, amelyeknek teljesítése — érthető okokból A Hushang Ansari gazdasági miniszter vezetésével Budapesten tartózkodó küldöttség megérkezése után megkezdte tárgyalásait a külkereskedelmi minisztériumban dr. Bíró József külkereskedelmi miniszterrel, A delegáció ezt követően szerdán megtekintette a Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgépgyárát, majd felkereste <ir. Horgot Gyula, ko— főként a fiatalság szívügye. Ilyen a kulturális, művelődési, szórakozási lehetőségek bővítése, valamint a rendszeres sportolás ügye. Ebben a vonatkozásban meglehetősen sok meg nem értéssel találkozhatunk a helyi tanácsoknál. Évek óla nem tudják megoldani például számos helyen, hogy a fiatalság valóban otthoni találjon a községi művelődési házakban. Igaz, része van ebben annak is, hogy a községek nem elhanyagolható részében még a régebbi elképzelések alapján épült kultúrházalt találhatók, ahol az egyetlen nagy terem főként az egész községet átfogó rendezvények céljait szolgálja. De még ahol vannak is kisebb helyiségek, ott is gyakran zárva találják azokat a fiatalok. Jó kezdeményezésnek mondható az a mostanában kialakuló szokás, hogy a kultűrház fenntartásának anyagi gondját a községi tanács és a helyi termelőszövetkezetek közösen viselik. KÜLÖNÖSEN megnőtt a fiatalok sportolási' igénye. Sajnos nem mindenütt fordítanak rá kellő gondot, hogy ezt az igényt kielégítsék. Bármerre elmehetünk •az országban. láthatjuk, hogy legalább minden második faluban mennyire elhanyagolt a sportpálya e* környéke, arról nem is szólva, hogy a futballcsapatnak gyakran arra sincs pénze, hogy megváltsa a vasúti jegyet, ha a járás másik szögletében kell a soros mérkőzést lejátszani. Hol vagyunk még attól, hogy egy-egy községben többféle sportág is szakosztályt tarthasson lenn. Hiányzanak ehhez a sportszerek, a minimális eszközök. Mindez a községpolití - ka tárgykörébe tartozik és elodáznatatlan tennivalói, jelent a község vezetői számára is, ha azt akarjuk, hogy a falu számára nélkülözhetetlen fiatalok ne kívánkozzanak el hazulról. K. I. he- és gépipari minisztert, akivel tárgyalt a magyar gépipari termékek iráni exportjának fokozásáról, valamint az iráni ipari termékek vásárlásának lehetőségeiről. (MTI) 19*0. július 16.. csiUortffc Áz önállóság feltét®!® Magvar — iráni gazdasási tárgyalások
