Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-14 / 138. szám
f Háztartási gép van - hol a szerelő? — 1965. végén a tíz legfontosabb szakma valamelyikét tekintve az ország 2226 községe ellátatlan volt —, olvassuk egy országos statisztikából, amely azt is közli, hogy a helyzet ebben a vonatkozásban lényegesen azóta sem változóit sokat: a városokban és a nagyobb községekben ugyan ielentősen bővült az állami és szövetkezeti szektor szolgáltatóipari hálózata, de a városok peremkerületeiben és a kisebb községekben ma is sok a „fehér folt”... A gondok enyhítésére, a helyzet normalizálása érdekében tavaly októberben megjelent az 1038-as számú kormányrendelet, amely kedvező feltételeket teremtett a magánkisipar szolgáltatási tevékenységének bővítésére, mert egyre világosabbá válik, hogy a nagyipari tevékenység mellett nélkülözhetetlen a kisipar „hézagtöltő,, tevékenysége. — Mi a helyzet megyénkben? Hol szorít a cipő és — hol nem lehet rá sarokvasat veretni ... ? — erről, illetve a kisipari szolgáltatóhálózat fejlesztéséről, gondokról és tervekről beszélgettünk Fehérül Bélával, a Kisiparosok Országos Szervezetének Heves megyei titkárával. Javítószolgálat — másodállásban ••• — Az ország több mint 80 ezer magánkisiparosából megyénkben jelenleg 2430 dolgozik — kezdte Fehérdi Béla. — Ebből 484-nek másodállása csupán a működési engedéllyel végzett szolgáltatóipari tevékenység. — Másodállás? _ A tavaly ősszel megjelent kormányrendelet biztosít erre is lehetőséget: vidéken 30 szakmában adhatunk a tanácsokkal közösen működési engedélyt nyugdíjas és szövetkezeti, vállalati állományban dolgozó szakmunkásoknak javító-szolgáltató munkák elvégzésére. Ez az engedély nem azonos az ipar- igazolvánnyal, amely új ipari termékek előállításara is jogosít. Ugyanakkor a nyugdíjas szakmunkások számára különösen kedvező, hiszen a javító-szolgáltató munkáért kapott bér mellett — a nyugdíjjárulék befizetése esetén — egyidejűleg a teljes nyugdíjukat is folyósítják. _ Mennyire élnek a szakmunkások — nyugdíjasok és nem nyugdíjasok —, a rendelet szabta lehetőségekkel? _ A múlt évben mindöszs ze 157 fővel növekedett a létszám, amelynél várhatóan nagyobb mérvű lesz az ez évi abszolút növekedés, mert már eddig, az év első öt hónapja alatt kiadtunk közel nyolcvan engedélyt. Ezek többsége másodállásban végzett javító-szolgáltató munkára jogosít. — És a lakossági igényekhez, szükségletekhez ez hogyan aránylik? — Sajnos e növekedési ütem még mindig lassú ahhoz, hogy a községi tanácsok által bejelentett igényeket rövidesen kielégíthessük. Ugyanis megyei titkárságunk tavaly mérte fel a községi tanácsok közreműködésével az igényeket. Az ellátatlanságra jellemző, hogy például — a községekben egyre szaporodó törpevízművek elllenére —, az egri járás községeiben egyetlen vízvezeték-szerelő sem működik, de szinte minden második községben „hiánycikk” a férfiszabó, a szobafestő, a fodrász, a cipész, a háztartási kisgépeket, tv-t, rádiót javító villanyszerelő, illetve szakember. Bélapátfalvára például vízvezeték-szerelőt rádió-tv műszerészt, szobafestőt és női szabót, Hevesre ugyancsak vízvezeték-szerelőt, kőművest, bádogost, villanyszerelőt, kovácsot, két autószerelőt, két parkettást, Lőrincibe — a vízvezetékszerelőn kívül — autószerelőt vegytisztítót kér a községi tanács. Szihalomra is kértek néhány kisiparost, autófényezőt, autószerelőt, lakatost, háztartási kisgepja_ vító szakembert, s még hosz§ft0. június 14., vasárnap szasan lehetne sorolni a kívánságlistát... : Kisipari szolgáltatóházak — társas alapon...? — A kívánságlista valóban hosszú, amely mögött megyénk községeinek reális és jogos szolgáltatási igényei húzódnak meg. Az a kérdés, hogy hogyan lehet ezeket az igényeket kielégíteni? — Számunkra is ez jelenti a legnagyobb gondot. Tény az, hogy a felmért igények kielégítéséhez a megye kisiparos-létszámát — a másod- állásos formákat is beleértve —, szinte meg kellene duplázni. Az említett kormányrendelet alapján erre minden lehetőség megvan, hiszen javító-szolgáltató tevékenységet az ötezernél kisebb létszámú községekben, illetve a városok ellátatlan külső kerületeiben két évig adókedvezménnyel lehet folytatni. Ugyanakkor kedvezőek a hitelfeltételek is: műhelyépítéshez például tízszázalékos kamat, 48 havi törlesztőrészlet mellett 40 ezer forintot, gépi beszerzésre 30 havi részletre 15 ezer forintot biztosít az OTP. E mellett a szolgáltatást-javítást végzők a kisközségekben, s a városok ellátatlan külső kerületeiben 8 százalékos kamatra, ötéves törlesztésre is kaphatnak hasonló összegű hiteleket a KIOSZ javaslata alapján. — Élnek-e megyénkben ezekkel a lehetőségekkel? — Eddig még szinte s-enki sem fordult hozzánk sem egyénileg, sem a községi tanácsokon keresztül. Jó kezdeményezések azért itt-ott már születtek. Kálban például a községi tanács nemcsak kívánságlistát juttatott el hozzánk, hanem például a kért férfiszabó részére műhelyt és lakást is felajánlott. Igényüket ki is elégítettük. Poroszlóról is érkezett hasonló ajánlat: sürgősen kellene egy asztalos a községbe, műhely van, s a lakás is megoldható. Sajnos ezt az igényt eddig még így sem tudtuk kielégíteni. Ettől függetlenül álláspontunk szerint a káli és poroszlói kezdeményezések után, a községi tanácsok és a KIOSZ együttes erőfeszítéseivel juthatunk csak eredményes megoldáshoz. Például miért ne lehetne kisiparos-szolgáltatóházakat is építeni társas alapon? Kereset, szociális juttatások, szemlelet — Lehetőség tehát van, amellyel részben azért nem élnek még szakmunkásaink, nyugdíjasaink, mert nem ismerik eléggé a lehetőségeket. Ugyanakkor az sem közömbös, hogy milyen ma a „maszek”, a magánkisiparos-ré- teg társadalmi, erkölcsi-anyagi megbecsülése? — Erre a kérdésre részben egyértelmű válasz az utóbbi években kelt néhány fontos, a magánkisiparosok élet- és munkakörülményeit rendező párt- és kormányhatározat. — Ami pedig a kisiparosok kereseti viszonyait illeti: becsületes munkával, a törvényes kötelezettségeknek eleget téve is elérhetik a legjobb nagyipari szakmunkásak bérszintjét. Falud! Sándor A táblánál már folyik az évek vallatása, szóban is, elöl az asztaloknál még „minden lehetséges”, , , _______ Ä szkíták előtti korról... Vallanak az akasztómályi sírok A baljós nevezetű tájék ott fekszik Terpes és Sírok között, ahol az elhagyott homokbánya előtt meredeken kanyarodik el az országút. A napfényes, verős domboldal — amelyet az itteniek Akasziómálynak neveznek — első pillantásra egyáltalán nem szolgál rá komor nevére. A homokbánya fölött ezerszínű mezei virágszőnyeg, fentebb kalászát vető gabona ringatja magát méregzöld köntösében, amelyet pipacs és búzavirág ékesít. Ebbe az idilli képbe törtek be a régészek, munkások, hogy csákányaikkal megvallassák Akasztómályt hajdan volt emberek után. Majd háromezer éves sírokat tárnak fel bizonyosságot szerezni; miként is éltek itt a szkíta kort megelőzően. Nyolc sír — sok kérdőjel Miközben a hozzáértő munkások figyelmesen csá- kányolják, lapátolják a homokot a sírszerű munkagödrökből Szabó János Győző múzeológus néhány felvilágosítással szolgál. — Véletlenül bukkantunk ezekre a sírokra. Az első csontváz ugyan a homokbányászás közben lezuhant, de a többi sírt sikerült szakszerűen feltárni, a leleteket megmenteni. Tavaly háromhetes munkával hat preszki- ta sirt tártunk itt fel, az idén újabb kettőt és egy áldozati gödröt, ahol az itt legelterjedtebb állat — a juh csontvázát találtuk meg. A majd kétméteres áldozati gödört betemette az éjszaka lezúduló eső, amely egyébként is nehezíti az itteni leletmentő munkát. A csontok, edények, ékszerek azonban már biztos helyen vannak, már megkezdődött „vallatásuk”, hogy választ adjanak arra a sok kérdőjelre, amelyek az időszámításunk előtti VII—VIII. század itt élő emberével kapcsolatosak. — Kik éltek itt... és miként? — Ijesztően kevés anyag áll ebből a korból a régészek rendelkezésére. Sok még a kérdőjel életmódjukkal, szokásaikkal kapcsolatban. A füzesabonyi kettős halmon. Tárná bőd—Tégláson, Makiár —Koszpérium-dombon, Dor- mánd—Hanyi-pusztán, Tarnaőrs—Csárda-majorban, Kál-legelőn bukkantak eddig ilyen sírokra a megyében, de a legértékesebb leleteket Me- zőcsáton találták... A „csáti kultúra" — Ezért nevezik e korból származók műveltségét „Csáti kultúrának”? — Igen. Itt ezen a vidéken ők vegyültek a hegyi őslakossággal és némi eltérés volt életmódjuk, gazdálkodásuk között. — Például? — A Tisza mentén több szarvasmarhát tartottak... errefelé inkább juhot Jó hírű állattenyésztő nép volt a „mezőcsáti csoport”. Némi közvetítéssel a görög versenyistállókba is eljutottak az általuk nevelt lovak. — Az idei ásatások eredménye többek között két női sír feltárása. Mit lehetett kiolvasni a korábbi és az e sísokban talált leletekből? — Többek között azt, hogy a nők nem voltak társadalmilag alárendelt helyzetben. Magukkal vitték a sírba a bőrruhák készítéséhez szükséges felszerelést, a bronz varrótűt — amely akkor még nagy értéket képviselt, a csontlukasztót, a vasárat (drágább volt akkor még az aranynál is) és a kutatás számára ma még rejtélyes rendeltetésű csontlapokat. Borostyán, arany és gyöngy, eddig csak női sírokban fordult elő... A halott jobb lábára negyedgömbös bronzgombokkal ékesített cipőt adtak, jobb kezére tutulosok- kal vagy apró bronzpitykék- kel kivarrt kesztyűt húztak. Ez, a nők iránti, megkülönböztetett tisztelet valószínű, keleti eredetű... „Tisztul a kincs..." Nehezen akartam elhinni, hogy a régészek „irtóznak” az aranytól. Most újból meggyőződhettem róla, amikor Szabó János szenvedélyes előadását hallottam, ott, az egyik sírgödör felett, amelyből többek között parányi aranyfüggő is előkerült. — Ebben a korban kezd jelentkezni a vas.., korai VMkorszaknak is nevezhetnénk, amikor az űj fém csaknem értékesebb az aranynál. Nekünk régészeknek néha többet ér egy háromezer éves vas karperec... vagy szépen kidolgozott, bronztárgy. De az arany az emberek képzeletét hamar felborzolja és mi tartunk az esetleges kincskeresőktől, akik összetúrhatják a muzeálisán értékes — de számukra értéktelen sírokat. — Az aranyért? — A vélt kincsért. Ugyanis nem tudják, hogy néha több száz köbméter földet mozgatunk meg, míg egy sírra lelünk és abban — mondjuk törtaranyban számolva- 2—300 forint értékű nemesfémet találunk. De nem is az ilyen leletek „kutatása” a célunk. Nekünk többet mond egy áldozati edény formája, a sír fekvése, a csontok, amelyből me? lehet állapítani, hogy milyen betegségek pusztítottak akkoriban vagy miként gyógyították azokat. Az összefüggések megfigyelé-, se, hogy milyenek voltak a; szokásaik, mivel táplálkoztak, mivel fűtöttek. Ezekben a sírokban különben sem re- mélhető mai értelemben vett kincs, hiszen abban az idő- i ben a nemzetségi közösség i tagjai között nem voltak szembetűnő vagyoni különbségek. ; Ezt mondja a régész és az • eddigi leletek neki adnak' igazat. A környékbeliek pe-; dig ápolgatiák a régi legen- ; dát, miszerint: „Holdvilág, mikor erősen süt... Akasz- ; tómálynál tisztul a kincs”. Ennek eredője biztos az itt; húzódó mocsárvilág „lidérc- ; fénye volt, amely éppúgy; eltűnt, mint a „kincs”. Illetve a kincs nem tűnt I el... sőt, most kerül napvi- I lágra a régészek munkája3 nyomán, bronzeszközök, ál- • dozati edények, csontok for- '■ májában. Most „tapogatják ki” aj preszkíta temető körvonala- ; it, az újabb sírok lelőhelyét, e kor kultúráját kutatva, hogy ismereteink bővülhessenek a szkíták előtti idők emberéről, aki itt élt, itt te- metkezett Akasztómály; dombja körül, majdnem ezer; évvel időszámításunk előtt. Kovács Endre Hát nem mindegy? Mogy is van csoki Szóbeli érettségin (A képek az egri Gárdonyi Géza Gimnázium IV.It osztályában készültek.)
