Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-14 / 138. szám
'"""■"SSSSSS'SSSSSSSSfSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSS'SS. I lyenkor ballagás, érettségi táján, az iskolát végezvén, az életet megkezdvén méltó keretek között akar ünnepelni e pillanatért sokat szenvedett és küzdött szülő, s a megméretés nehéz pillanataiban alaposan megizzadt immáron volt diák. Ilyenkor ballagás, érettségi táján megpezsdülnek a nyári unalomtól, uborkaszezontól rettegő boltok, dolgoznak a szabók, fizet az OTP, kinek saját takarékkönyvéből, kinek OTP- hitelkeretből, de igyekszik mindenki kivágni a rezet. Ilyenkor, a ballagás, az érettség táján aztán előfordul, ilyenkor fordul elő, elő is fordul, vagy hogy inkább szinte csak az fordul elő, hogy megkezdődik egy féktelen kivagyiság egy értelmetlen úrhatnám polgári ragály, melynek eredményeképpen nem is mindig csak képletesen, nyári Mikulás lesz a lányból, a fiúból, üres zsebű, erszényű ember apából, anyábőL Mennyi herceg, gróf, mágnás lehet ebben az országban? Tízezer, húszezer? Ennyi család, ember között folyt a rivalizálás derbyn _és színházban* pikniken és esküvőn, érettségin, vagy csak év végén: ki milyen cuccal — pardon — garde- robbal fitogtathatja társadalmi állását Az a világ régen elmúlt. Helyét egy másik világ vette át, ahol nem tízezer, vagy húszezer, hanem egymillió, vagy kétmillió — ha nem tíz — ember rázza a rongyot, megnézve persze azt is, hogy nehogy olyan rongy legyen a kezében, aminél a másik tisztelt atya kezében nagyobb és rongyabb rongy ráza- tik. \ KOKTÉL Ki rázza a legrongyabb rongyot? Ez a nemzeti szokássá vált flanc, amely korántsem kifejezője, csaknem éppen illatos köntöse a gyermekszeretetnek. most már végigkíséri a gyermek és a szülő életét a bölcsőtől legalábbis a felnőtt korig. Nem tudom nevettem-e, vagy dührohamot kaptam, amikor hallottam, hogy egy munkába göbbedt szikár öregasszony, korban még különben alig túl a negyvenen, mily nagyvonalúan közölte: — Nyolcvanezerig... Addig el tudok menni... Mármint a kocsi árában a nyolcvanezerig. Mondani sem kell, hogy a kocsit nem önmagának, hanem szerencsére, végre leérettségizett fiának óhajtotta megvásárolni. Nos, ez persze szélsőséges eset, mint- ahogy az is. ha a „gyereknek hagy legyen, ne nézze ki a másik szájából” — alapon és csak ezért a hatezerért csoda magnót vásárol a fater, vagy korengedélyes vezetői jogosítvánnyal a lehető legdrágább motorkerékpárt a muter. E szélsőséges példák kétségbeejtően messze világító fényében is! észrevehető azonban az a sok kis „pilács”, amely a szülői szeretet örve és hite alatt a kivagyiságnak, a hencegésnek, a vagyok olyan legény, mint te — közmondásnak gyújtogat riasztó emlékmécseseket. Szeretném hangsúlyozni: pedagógiailag még akkor is elhibázottnak, embertelennek és elembertelenítő- nek tartom a fiúi. lányi, agyoncico- mázást, a most semmi sem drága ki- költekezést, ha a szülők anyagi viszonyai aránylag jobban képesek elviselni az ilyenfajta megterheléseket. Ám mindezt hazugsággal és önmagának ártó hazugsággal is tetézi az, akinek anyagi helyzete szerény, akinek nincs módja és lehetősége. mégha akarná sem lenne, hogy hét országra szóló házibulit rendezzen a budapesti Interconti- nentál összes termeiben. Az előbbi esetben a dolgok és tárgyak, a vágyak és a tervek szinte csak óhaj és sóhajszerű akarásától a megszerzésig rövid és göröngytelen, s emiatt örömtelen az út; az utóbbi esetben irigységet, keserűséget, képmutatást nevelt, vagy nevel a szülő a „kirakat-jelleművé” vált gyermekében. És teljesen oktalan lenne feltenni a kérdést, hogy a két rossz közül mégis melyik a jobb, a járhatóbb?! Lehet; sőt biztos, hogy erőteljesebbre. szélsőségesebbre, vagy ha úgy tetszik karikírozottabbra festem a képet — bár ki tudja? —, mint az amilyen a valóságban. Lehet. sőt. biztos, hogy e sorokat olvastán apák és anyák hördülnek fel, szívtelen és ostoba fráternek tisztelve, aki tartsa meg bölcs tanácsait. amit ő sem tart be biztosan, csak osztogatná, ha valaki törődne vele. Lehet, sőt biztos vagyok benne, hogy azzal is megvádolnak majd: ennek már a szülői szeretet sem tetszik! Sebaj. Mindig is kibírtam, ezután is kibírom a vádakat. Csak egyet nem bírok ki! Azt nézni hogyan pi- piskedik pompás kis farán' a mini szoknyában, menő pulcsiban, csodálatos hajkölteménnyel a fején és fényes etwaszokkal nyakán, fülén, ujjain a drága Egyetlen, amint kutya hálás szemmel lohol utána már visszeres lábú, és már most hajlott hátú anyja! És még nekem erre az anyára, haragudnom is kellene! Hát ezt nem bírom. Egy körorvos hétköznapjai — A pályaválasztás indokai érdeklik? Ha azt mondanám, hogy hivatásérzet fűtött, az csak féligazság^ lenne. Igaz ugyan, hogy 'vonzott az orvosi pálya romantikája, a gyógyítás humanizmusa. Melyik tizenéves nem az álmok, a jobbító tervek megszállottja? Mégis inspirált a közhiedelem is, a pénzes pálya, a forintok bűvölete is. E két motívumból ötvöződött az elhatározás: orvos leszek. Természetesen előbb én „fizettem”, az egyetemi évek kemény munkájával, a hosszú diáksors forinthiányával. KIS SZOBA A KÉKESTETÖN. Rónai Endre 1964-ben szerzett diplomát a Budapesti Orvostudomány Egyetemen. A pénzesnek hitt pálya forintbőség helyett gondokkal traktálta. Kétévi gyakorlatra a Kékestetői Állami Gyógyintézetbe került. 2x3 méteres szolgálati szoba és 1300 forintos fizetés várta. Felesége Atkárra járt tanítani, ha elfoglaltság miatt lekéste az utolsó buszt, akkor jöhetett gyalog vissza Gyöngyösig. A fiatal orvos mégsem keseredett el, a hivatás szeretete feledtette vele a forintos csalódásoikat. csak hozzám. Akkor már csak konstatálhattam a bélszakadást. Kórházba küldtem, meg is operálták, ám a beteg néhány órával később meghalt. Ha az ütés után hat órával jönnek, még lehetett volna segíteni. — Mi a legnehezebb? — Amikor tudom, hogy nem lehet segíteni, amikor szembe kell nézni a csatát nyert halállal. Ilyenkor az orvost úgy várják, mint • a Messiást, és sajnos, csak jó szóval szolgálhat, az utolsó napok, hetek fájdalmát enyhítheti... Ilyenkor érzem: még atomkor! tempónál is lendületesebben kellene fejlődnie az orvostudománynak... PÉNZT CSAK A többletmunkáért — Most, négy év után elégedett? — Megbecsülnék. A községi vezetők mindenben segítettek. Szeptembertől feleségem is itt tanít majd. A szolgálati lakástól szeparálták a rendelőt, kényelmes körülmények között élhetek. Különösen jóleső érzés, hogy az emberek megszerettek. Ezért is érzem jól magam itt. — Manapság divat beszélni a körorvosak jólétéről, a magas összegű honoráriumokról ... _ Csák a többletmunkáért fogadok el pénzt. A gyógyítás kötelességem. Vannak azonban olyan betegek, akik pszichózisra várnak, vélt bajaik gyógyítását remélik, igénylik az egyéni, a külön foglalkozást Ha ezt a többletmunkát honorálják, azt elfogadom. Egy azonban biztos: ebből nem lehet Krőzus- sá gyarapodni. K ONTAKTUS A VILÁGGAL *«- Tervei? — Továbbképzem magam. Megszerzőm a szakorvosi képesítést belgyógyászatból. Addig is foglalkozom igazságügyi orvostannal. — Nem érzi a város hiányát? — A szakkönyvekhez itt is hozzájutok. Eger sincs messze, Pest is megközelíthető kocsival. — Végleg letelepszik. Vé- csen? — Ügy érzem, szükség van itt rám. És végső soron ez a lényeg: gyógyítani egy- és falun. Pécsi István 0 Tisztítják a restaurátorok a hévízgyörki ezüstkincset. A tavaszi szántáskor régi ezüstpénzeket fordított ki az eke a földből Hévízgyörkön, a helyi termelőszövetkezet földjén. A Magyar Nemzeti Múzeum éremtárának munkatársai a helyszíni vizsgálat után megkezdték a mintegy 1500 különféle pénzérme rendszerezését. A kerámia edényben talált „kincs” a XV. és a XVI. század első feléből származó magyar és a hazánktól északnyugatra fekvő államok pénzeit tartalmazta. Jelenleg a múzeum restaurátorműhelyében tisztítják, államonként és verdejegyenként osztályozzák az ezüstpénzeket. Képünkön: desztillált vízben mossák, áztatják, majd egyenként tisztítják a régi érméket. (MTI foto — Benkő Imre felvétele) KÖRORVOSKÉNT» — A két év gyakorlat után kerültem Vécsre. Szívesen jöttem. Nem sajnáltam a várost, a kulturáltabb környezetet. Itt kétszeres fizetést és lakást is kaptam. S ami legalább egyenértékű ezzel: lehetőséget az önálló munkára. A hétköznapok? Néha nem könnyűek. Hozzám tartozik Kisnána is. Délelőttönként általában 80 beteg várt és vár. Délutánonként 19—12 fekvőbeteget kell meglátogatnom. Aztán az időhöz nem kötött, a rendkívüli esetek. Éjjel kopogtattak, mentem. A beteg sosem felejti az időben érkezett segítséget, a gyógyító közbelépést. Ám az orvos is emlékszik eseteikre, arcokra: — Egyszer vendég munkások verekedtek a vécsi korcsmában. Az egyik, késszúrástól nyakszirtvérzést „kapott”. Az azonnali közbelépés mentette meg. Ha néhány percet késem; már hiába érkeztem volna. Néha nagyon kellemetlen emlékek is adódnak, amikor az ember önhibáién kívül nem tud segíteni. Az egyik favágót hason csapta egy fahasáb. Nem értesítettek időben. Két nap múlva jöttek Tétel: a tétel '.‘..és éhkor Intettek. ...és ekkor odamentem a táblához. Es akkor ránéztem először a táblára irt izékre, aztán megfordultam, ránéztem az érettségi bizottságra, és akkor újra ránéztem a táblára, amelyen valami ilyen volt, hogy azt mondja: fű’+b2) — V (a—b)5 + ? ... és ekkor izzadni kezdtem részben a köbgyök, részben amiatt, hogy valakinek valamikor e példa megoldását, s mi több leves zetését is át kellett volna nyújtania nekem. A bizottság azonban néz engem, én nézem a táblát a képlettel és látom, hogy a képlet is néz, engem néz, vigyorogva néz, és én izzadok, mint Euklides ötödik posztulátuma, mert valaki most meg azt kérdi, hogy beszéljek az albigen- sek mozgalmáról... Hogy, hogy? Matematikai képlet a táblán és én a felbigensekről, izé, az albigensekről beszéljek? — Nem akar beszélni? — kérdi tőlem egy nagy sza- kállű fej, s ekkor látom, hogy már egy egészen más bizottság előtt állok és nyögve mondom, hogy dehogynem akarok beszélni az albigensekről, minden vágyam, hogy beszélhessek az albigensekről, sőt olyannyira vágyam, hogy ha nem beszélhetek az albigensekről, lehet, hogy bele is halok, de az iménti matematikai példa, ugye... — Ne nevettesd ki magad fiam ezekkel az új filozófiai áramlatokkal. A matematika lehet és egyik eszköze is a világ megismerésének, de önmagában... ugyan... nevetséges — mondja egy szemüveges muksó jóakaratúlag és én helyben hagyólag bólintok. Valóban a matematika ugyan az albigensekkel együtt csak eszköz a világban, hogy megismerjük, a vizsgabizottságokat, amelyek olyan tudatlanok, hogy mindig tőlem akarnak mindent megtudni, mint most is például: — Nos tehát, mi is a tükrözést elmélet? — Tükröm, tükröm kicsi tükröm, ki a legszebb vizsgázó a földön? — kérdem a tükrözési elmélettől, amelyet esküszöm az albigen- sek köbgyöke miatt vezettek ide nekem matematikailag, hogy... — Foglalja össze a hégeli spirálelmélet lényegét... — Izé, szóval... — Mi az einsteini relativitáselmélet lényege? Egri hal, egri körte? Az Eger város nevéből képzett egri hangsor a legkülönfélébb jelzős szerkezetekben szerepel jelzőként: egri név, egri nő, egri csillagok, egri hősök, egri bor, egri víz, egri vitézek stb. Ezekben a nyelvi képletekben megkülönböztető értékű, tartalmas minősítést teljesít az egri melléknév. Az egri hal, az egri körte szószerkezetekben azonban nem ilyen jellegű az egri jelző szerepe. Egernek semmi köze a két jelzett szóhoz, s csak félreértett szószármaztatás, népetimológia révén kapta az egri melléknév szerepét. A nép ugyanis az idegen hangsorokat hasonló hangzású, ismert szavakkal váltja fel. Egerben pl. népi szószármaztatás eredménye a siccek, a díszfőrendőr, a cifracica, a cilokféreg szósor is. Az egri körte szerkezetben eredetileg a körte szót az er- lachi melléknév minősítette. Ezt az idegenül hangzó nevet alakította át a nyelvérzék erlai formává. Ez a hangsor már összevethető a hasonló hangalakú Erlau tulajdonnévvel. Erlau: Eger német neve, s a népetimológia egyszerűen lefordította az idegen hangsort, s így került az egri körte szószerkezetbe az egri melléknév jelzőként. Az egri hal, az egri ponty jelzős szerkezetekben az egri hangsor az idegen szó félreértése, átalakítása következtében kapott szerepet. Egy halfajtának a német nyelvterületen Erlitz, illetőleg Etritz a neve. A német hangsorokat az Erle szóból származtathatjuk. A németek így nevezik az égerfát. Ismeretes, hogy városunk nevének Is köze van az eger, éger köznevekhez. Ebből a köznévből származtatjuk városunk nevét. Az Eger vize partjain nagy bőségben tenyésző égerfa neve jelentéselveszés révén kapott tulajdonnév! szerepet. A magyar Eger név lefordításával alakult ki városunk német neve: Erlau. Ennek a német hangsornak az Erle (égerfa) adott származtatni alapot. Az Erlitz halnévben is az Erle név szerepel. Ezt a nevet kapcsolta a félreértés, illetőleg a népi szószármaztatás Eger német nevéhez. A német hangsor magyarításával jutott tehát az egri melléknév nyelvi szerephez az egri hal, az egri ponty jelzős szerkezetekben is. A népetimológia egyik jellegzetes típusát is bemutattuk a címül adott nyelvi formák leírásával, elemzésével. Dr. Bakos József — Izé, szóval az, hogy... — A kontinensek Wage- ner elmélete, véleménye szerint... — Wagener? Wagener? Egy bizonyos Wágner urat egy ellopott firkálóról, azt ismerek, de izé, szóval.. —Bebizonyítható-e, és ha igen, hogyan, a fotonok anyagi természete? — Nos, szóval, izé, tetszik tudni... — Kérem, ön a világon semmit sem tud. Abszolúte semmit. Egy mentsége, lehetősége azért van, hogy ne buktassuk meg az élet érettségijén — mondta fejcsóválva a bizottság elnöke. Mutassa fel a fia bizonyítványát. A fiáét, érti? Nos, ha az elfogadható, akkor magát is érettnek nyilvánítjuk. Világos? —Világos — nyögtem gyanakvó aggodalommal. Es igazam volt. Átkozott köly- ke. Hát nem éretlennek igazolt engem az élet érettségi bizottsága?! Miatta! (egri) 1970. június 14.. vasárnap
