Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-14 / 138. szám
pei arról tanúskodnak, hogy a pillanat benyomásai milyen mély nyomot hagyhatnak a jó szemű megfigyelőben. Ebben a sorozatban a Falu- részlet poézise tetszett igazán. Csehi Pogány István rokonszenves egyéniségét nemcsak önarcképe bizonyítja, de többi kompozíciója is: a Piros szárnyú keszeg, a Kislány portréja és a Rózsák talpas pohárban riportszerű- en frappáns vonalak együttese. lványi Ödön viszonylag nagyméretű akvarélljei egyéni látásmód eredményei. Ennyire elmosódó formák és színek belső feszültségről tanúskodnak. A nézőt talán vitára ingerelnék, ha nem fegyvereznék le a témák, amelyeket a művész felvonultat. Ág Ajkelin Lajos képei, a Mozgás és Virág, túlfűtött színeivel az Iványiéval ellentétes színvilág. Mintha a kép egy színes tudományos-, fantasztikus filmből lenne egy-egy kocka. Mazsaroff Miklós képein az erőteljes szerkesztés és a vastag formaválasztó vonalak uralkodnak. Lukovszky László képein a ritmus csaknem zenei, olyan harmónia szólal meg az Etűdök-ben. Csabai Kálmán Havazott című képén a tél derűje kap hangot és az r tisztaság és jókedv, amely a havas tájban várja az embert. Pataki József kék-zöld kompozíciói — Enteriőr, Alkony, Földeken — zártabb egyéniséget takarnak. Hézső Ferenc ecsetkezelése tűnt fel sajátosan kiállított alkotásain. Kokas Ignác képein a vihar, vagy a vihar előtti világ jelenik meg, nyilván a hangulati elemek ebben a megfogalmazásban adják vissza igazán a művész lelkivilágát. Szekeres Emil geometriai formái mellett említenünk kell Garmathy Tihamér Haladók című akvarelljét, amelyen a kor sajátos, a kozmosz felé irányuló tekintete keres formákat a tartalom kifejezésére. Imre István meghitt hangulatot ábrázoló képein a közvetlen környezet szólal meg. Az Ajtók, a Verandán éppúgy, mint az Erdőszélen, vagy a Zsennyei nyárfák meleg lírája otthonosságról vallanak. Kokas Ignác Váll tája Vajda János borús líráját juttatja eszünkbe.. Tímár István Rue Pigalle- ja tarka pillanat egy párizsi utcáról. Litkei Józsefnél a geometriai formák uralkodnak, a színek másodrangúak, de nem hatástalanok. Az egri művészek közül hárman szerepelnek ezen a kiállításon. Blaskó János mintha formanyelvén változtatni igyekezne, egyik alkotásán az Iványiéhoz hasonlatosan, lefátyolozottan, s csaknem ködképszerűen állít elénk egy tájat, amiből szeretnénk többet és határozottabbat sejteni. Nagy Ernő Gyümölcsszürete nekünk is kellemes meglepetés, akik ismerjük művészetét. A falusi házak formamegörökítő és itt-ott nehézkes munkáját egy oldottabb forma oldja fel most Nagy Ernőnél. Gyümölcsszüretén az alakok ritmusa a művész új utat kereséséről vall. Kátai Mihálynak a Toposz a Szépasszony-völgyben című akvarellje friss szemléletről és természetszeretetéről tanúskodik. A kiállítás katalógusa eltér a látnivalók sorától, de ez a tény em változtatja meg jó benyomásunkat: ez a tárlat reprezentálja a mai magyar akvarellistákat és ezt a tárlatot a művészi élményért érdemes megtekinteni. Farkas András Az Operaház és a Főváros! Operettszínház táncosainak színes életével Ismerteti meg Bednai Nándor rendező a televízió nézőit a ,,12 óra tánc” című produkciójában. A kü* lönleges helyszíneken készülő film operatőre: Halász Mihály. Képünkön éjszakai forgatás a Népköztársaság útján. (MTI foto — Tormai Andor felv.) A\\\\\\\\\ AVWWW XXIV. Ellenfele szemében veszett düh lángolt, nem kétséges, hogy használni is fogja fegyverét. Akkor is, ha utána széttépik a mineirók és a Cartagena volt utasai, akik a nagy ricsajra, most már teljes létszámban ott tolongtak a bejáratnál. És e válságos pillanatban, sárkoloncokat fröcskölve szét, egy bal lábra való, majdnem új zippzáras férfi- cipő szelte át a háncsfüggöny és a söntéspult közötti légteret és nagy erővel csapódott Eberhardt homlokának. Az megtántorodott, fegyvert tartó keze lehanyatlott. — Bravó! — rázta meg lelkesen Krecsmár Jenő a magát fél lábon egyensúlyozó Honda kezét. — Mondja, ez a célzó tudománya, ez a cipőhaj ításos ötlet, ez is a szesztől van? — Nem, kérem. Ezt a tudományt annakidején a volt feleségemtől lestem el. Mindig rajtam- gyakorolta. VIII. A népítélet elmarad I Filmfelvevőgép, magnetofon, mikrofon is lehetett volna a helyszínen, még akkor sem sikerült volna megörökíteni az utókor számára a Floresta nagytermében történtek valamennyi mozzanatát a verekedést követő percekben. Olyan mozgalmasak, eseménydúsak voltak ezek a percek. Mindenki kiabált, lótott-futott, tett-vett, intézkedett, dicsért, átkozódott, jajgatott, visított vagy fenyegetőzött. Azok a mineirók hangoskodtak leginkább, akik korábban meglehetősen mérsékelt lelkesedést tanúsítottak a tekintetben, hogy beavatkozzanak a csetepatéba. A tömeglélektan tudósai állapíthatnák meg határozottan, de talán azért csaptak éppen az ő indulataik a legmagasabbra, azért követeltek éppen ők azonnali és kíméletlen megtorlást, mert a lelkűk mélyén elviselhetetlenül szégyellték magukat. Egy asszony, igen, egy asszony, ez a kövér, szivarozó senho- rita. ez verte meg. ez tette csúffá pillanatok alatt — a kis kopasz, a carequinho közreműködésével — azokat a gazembereket, akiknek terrorját ők tűrték, mint a birkák. Hisz még negyedórája is csak nézték szótlanul, amikor sorstársaikat, a derék Borelli fivéreket ütötte, rugdosta Ernest és a két mexikói fegyháztöltelék... Ha másféltucat kemény férfi, akiben már némi szesz is dolgozik, egyszerre érez nyomasztó szégyent és robbanó dühöt, annak szörnyű következményei lehetnek! A Cartagena volt utasai a három mulatt ökölvívó és a két olasz aranyásó körül sürgölődtek, velük voltak elfoglalva. Iza kötszerért futott át a barakkba, Anna asz- szony vizet hozott a konyhából, a többiek azon fáradoztak, hogy kicipeljék az öt áléit fiatalembert a tornácra, a levegőre, hogy ott hamarabb magukhoz térjenek. A nagy munkálkodás közepette észre sem vették, hogy néhány méterrel odébb öt pányva került a mennyezeti gerendákra, hogy az első hurkot a félszemű Krimosz már rá is húzta Eberhardt nyakára, Xingu apó és a többiek pedig a másik négyet készítik elő a fellógatási művelethez. Pontosabban — csak hármat, mert Gonzales még eszméletlenül feküdt az egyik asztal alatt, öt emelőre nem bántották. Müller, Ernest és Camancho viszont magánál volt már, érthető, őket csak ököllel tették átmenetileg harcképtelenné a Mama és a fiai, míg ők szöges bakancsot, rumosüveget, karatefogqst. pisztolyt is igénybe vettek ellenfeleikkel szemben. Pokolbeli jelenet... A füstös, párás, félhomályos teremben, ahol groteszk árnyékokat vet a falakra a két pislogó lámpa, kétségbeesetten rúgkapáló embereket vonszolnak vészjóslóan himbálózó kötélhurkok alá más emberek... Madame Duval már el is ájult, Ninette éá Claudette a sotéspult mögött sikoltozik, de a nagy zsivajban ügyet sem vet rájuk senki... Ugyanazon a pár négyzetméternyi területen egy kis társaság azon iparkodik, hogy életre keltsen öt férfit, egy nagyobb csoport , fő törekvése, hogy minél hamarabb a pokolra juttasson ugyanennyit. És közben egyik társulat sem vesz tudomást a másik . tevékenységéről. Persze, még ha fel is figyelnének a készülő népítéletre a Cartagena volt utasai, megakadályozhatnák-e? Sem létszámukat, sem erejüket tekintve nem ' vehetnék fel a harcot a ciduróikkal, ezek a megvadult mineirók, most széttépnének mindenkit, aki keresztezné útjukat... Bummmü! Az ósdi golyóspuska akkorát szólt a zsúfolt, alacsony helyiségben, mintha hajőágyút sütöttek volna el Szem -il’antás alatt síri csend támadt, minden fej a bejárat felé rándult, aztán mozdulatlanná dermedtek az árny játék résztvevői. (Folyt, köv.) k második országos akyarell-biennaléról Gárdonyi titkosírásának teljes szövege megjelenik könyv alakban Nemrég beszámoltunk arról, hogy Gárdonyi Géza tit- kisírású feljegyzéseinek „fordítása” mennyire tervszerűen halad. A kb 1000 oldal terjedelmű anyagnak eddig 85—90 százalékát tették át folyóírásba az írásfejtők. A munka nagyobb részét (800 oldal) Gilicze Gábor végezte, míg Gyürk Ottó 200 oldalnyi anyag „átírását” vállalta. Dr. Korompai János muzeológus, a Gárdonyi-hagyaték és az egri vármúzeum irodalomtörténeti gyűjteményének gondozója most újabb fejleményekről tájékoztatta lapunk munkatársát: — A tervek szerint 1972- ben. Gárdonyi Géza halálának 50. évfordulóján, az Akadémiai Kiadó „Űj Magyar Múzeum” című dokumentum-sorozatának köteteként megjelenik a titkosírású feljegyzések teljes szövege. , A kötet bevezető fejezeteiben arról olvashatunk majd tájékoztatót, milyen szerepet töltött be a rejtelmes írásmód Gárdonyi életében Olvashatunk az írásra vonatkozó különböző nyilatkozatokról, híresztelésekről, a megfejtési kísérletekről és a sikeres megfejtés menetéről, valamint az írásmód jellegzetességedről. Ezután következik a megfejtett szöveg, szembeállítva egyes részletek fényképeivel, s így maga az olvasó is ellenőrizheti az átírást és ha kedve, türelme van hozzá, elsajátíthatja, meg is tanulhatja a titkosírást. A megfejtett szöveget keletkezése, időpontja, témakör és c feljegyzés jellegzetessége szerint csoportosítják: ezeket ellátják az író életére. munkamódszerére, műveire, korának eseményeire és a kortársakra vonatkozó jegyzetekkel is. (pataky) Táncrevü készül a televízióban Az elmúlt vasárnap óta sok látogatója akad az egri Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában megrendezett országos akvarellkiállítás- nak. A majd másfél százra rúgó alkotás, amely a tárlaton megjelenik, eligazít abban, hogy milyen széles mezőnyben él, hat, dolgozik a mai magyar művészvilág, örvendetes tény, hogy az ugyancsak Egerben két évvel ezelőtt megrendezett első biennaléhoz képes gazdagodott, színesedett ez a mezőny, sokrétűbbé vált az egyéniségek által összehozott összkép. Az első benyomás — és ez később sem módosul — az a kellemes meglepetés, hogy a művészek természetes és őszinte elmesélőkedve megnőtt ezeken az akvarelleken. Ha igaz az az állítás, hogy ebben a „kis műfajban” csak a lényegeset, csak a fontosat kell elmondani és azt is őszintén, mert csak így hat a vallomástevés erejével egy ilyen, már méreteiben is sűrítést kívánó alkotás, akkor most elmondhatjuk, hogy itt néhány művész valóban jelesre vizsgázik ebből a vallomástevésből. Szuverén egyéniségek, művészkarakterek vonulnak fel ezen a tárlaton, nyomukban nem tűnik fel a tartalmi, vagy formai uniformizált- ságnak az árnyéka. Mindenki a maga sajátos nyelvén elmondja, megörökíti élményeit anélkül, hogy az érzelmek, a líra mellé bármit is adagolni kívánna. És ez a. kedvező, vonzó összbenyomás nem halványodik el rögtön, az akvarellek újabb látogatásra hívják a lírai élményeket kedvelőket. A biennalén részt vevő valamennyi művész alkotását nincs módunk bemutatni, sem arra, hogy valamiféle sorrendet felállítva értékítéletet mondjunk képzőművészeinkről, akik ebben a műfajban elmélyülten dolgoznak. A lírai élmény jogán azonban mégis elsősorban a nőket említenénk, akik az akvarellben talán intenzívebben tudják kifejezni egyéniségüket, érzelemvilágukat, mint a férfiak. Szántó Piroska nevét említeném elsőként, akinél a kompozíciót feszes geometriai forma ölelésében is játékosság jellemzi. Az Áprilisi tája, az Ezüst fűz és a Szomorú napraforgó mellett a Piros dália színekben és vonalaiban is fegyelmezett tobzódásként tűnik elénk. Egész más stílus és élményanyag tükröződik Balázs Irén festményein. A Liliom, vagy a Kukoricák őszszel színharmóniája felkelti érdeklődésünket. Csernó Judit Vízparti házak című alkotása is kitűnően rögzített élmény. Gábor Mariann egészen kisméretű író című képe szinte a tollrajz finomságával és kecsességével jellemez. Keller Lívia Háztetők című akvarellje említést érdemel. Lieber Éva több munkája nagy mesélőkedvről tanúskodik, s nála a szürke is kitűnően elevenít meg. Tallós Ilona három elbeszélő útiképe a vízpartokról, hatásos. Gerzson Pál jelentős anyaggal vesz részt a kiállításon. A Kert, az Anya gyermekével, a Kettős arckép. a Földmérő, a Kompozíció nemcsak a zsűri rangsorolása szerint mérhető magas mércével, de e képek gazdag színei valóban megfogják a szemünket. Somos Miklós higgadt szemléletet ad vissza képein. A Jerikó, a Kertes ház, az Épületek; így, egymás mellett határozott alkotói felfogást mutatnak. Kunt Ernő macedóniai kéma, június 14, vasárnap Teliinga István: FEJ.
