Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-09 / 133. szám

Is tsresült Istában jártunk (5) A forint még nem minden félrevezetni a „szép” statisz­tikai számoktól. Az emberi cselekvést tartják fokmérő­nek. A gyár igazgatója, Skulté- ti János olyanra is ügyel, hogy a nők tudatának fej­lesztését egybekapcsolja a különböző szinten levő veze­tőik: gondolkodásmódjának formálásával is. A megköve­sedett, maradi felfogás né­hány férfi vezetőt is vissza­húz. EBBEN A MUNKÁBAN részt kell vállalnia a szak­maközi bizottságnak is. Hiba lenne a faluban élő nőket a sorsukra hagyni attól kezdve, hogy a gyárkapuban felszáll­tak a buszra. Amikor ha^a- mennek, legtöbbjük egy gon-, dolkodásban néha sok évti­zeddel lemaradt környezetbe ikerül vissza. Itt egészen más szokások uralkodnak, mint bent a gyárban. A nagyma­mák elvárják, hogy a gye­rek a templomba’ járjon, hogy az első áldozásnál ott legyen, mert neki is magára kell öltenie a kis-imenyasz- szony, vagy a kis-vőlegény nagyon szép, mutatós ruhá­ját. Otthon az asszonynak legtöbbször „hallgass” a ne­ve, hiszen ura és parancsoló- ja a férje, akinek a gondola­tát is ki kell találnia és aszerint kell cselekednie. Ezt tartjáik. Az asszony pedig, aíkd már önálló keresettel rendelkezik, nem hajlandó el­tűrni a parancsolgatást Hi­szen nem függ többé a „ház urától” anyagilag. Az új vi­szonyok újfajta kapcsolato­kat igényelnek, sürgetnek. Ezeknek a kialakítása nem megy könnyen minden eset­ben. Az idősebbek ellenkez­nek. A véleményüket rá akarják erőszakolni a fiata­lokra. Kész az összezördülés, a feszültség. Maga a külső, az öltözkö­dés, a frizura és a divat álig ad vitaalkalmat A százados közgondolkodás vált ki ellen­téteiket Itt kell segíteni a modernebb felfogásnak, biz­tatni az új útra lelő léptek kezdeti bizonytalanságát Az Izzóiban még a busz. indulás előtt akarnak szót érteni a női dolgozókkal a különböző témákban. Mert tudják, hogy a gyárkerítésen kívül már alig lehet össze­szedni a dolgozókait De a látszólag jelentékte­len apróságokkal is törőd­nek. Meg ákarják szervezni a bevásárlást A gyári bolt­ban a munkába jövők majd leadják a megrendelésüket egy erre a célra rendszeresí­tett nyomtatványon. A kért árut a bolt összecsomagolja és még a műszak idején el­juttatja a megrendelőhöz. Így :is értékes félórákat tudnak visszaadni a nőknek, amiket felfrissülésre, „értelmesebb' dolgokra használhatnák fel a munkaidő után, a gyáron kí­vül. A NAGY LÉTSZÁMBAN foglalkoztatott nők között különböző képzettségűek ta­lálhatók. Vannak, akiknek higiéniai és orvosegészség ügyi szakismereteik is na­gyon szűkkörűék. Ezért a gyár vezetősége meg akarja szervezni a munkaidő alatti tanácsadást. Úgy vélik, a munkából kiesett idő sokszo­rosan megtérül, ha néhány gondot sikerül megnyugtató­an rendezni. Még olyat is, mint a családtervezés. Miért kelljen a fogamzásgátló tab­lettáért napokig járnia a rendelőintézetet a nőknek? Ha el lehet intézni, hoggy a gyári orvosi rendelőben bo­nyolítsák le ezt is, akkor so­kat tett az üzem a nők köz­hangulatáért És több csator­nán keresztül térül meg az erre fordított energia Érdemes hangsúlyozni, amit Skultéfá János mondott; minden vezető beosztásban levő személynek olyannak kell lennie, hogy a munká­sok bizalommal forduljanak hozzá problémáival, ezeket hallgassa meg, és amiben tud, intézkedjék, amihez áz ő ere­je kevés, juttassa el az ille­tékesekhez. Mert a munka­helyi közhangulatra döntő tényező a kis, hétköznapi gondok komolyan vétele. Vo­natkozik ez a nőkre is. Vagy rájuk még inkább? VÉGÜL: szándékosan hagy­tam ki a különböző szociá­lis létesítmények felsorolá­sát, Nem emlegettem a fehér köpenyben dolgozó nőket, akik pattka tisztaságú csar­nokokban üldögélnek a mun­kahelyeiken, mintha nem is gyárban, hanem valamiféle szanatóriumban lennének. Ezek a körülmények közis­mertek az Izzó esetében. Jó dolog ez, a ma követelmé­nyeinek megfelelő, de van itt festő részleg is, van itt for­gácsoló üzem is. Az Izzót csak önmagával érdemes összehasonlítani, de alapot adhat arra mégis, hogy tanulságul szolgáljon gondjaival együtt. (Vége) G. Molnár Ferenc FftWíOC AvtÓktoloil tóPkoesík, Az Autókereskedelmi Vállalat Gyáli úti telepér« £•£ £5!»C<3» Cl ICíllGIblI 3—4000 forgalomból kivont, vagy karambolozott gépkocsit szállítanak be. A vállalat telephelyén a gépkocsikból kiszedik az olyan alkatrészeket, amelyek még használhatók, azokat értékesítik, a roneskocsik többi alkatrészét pedig — évente 8—10 ezer tonnát a kohászatnak adnak át. Képünkön: egy kibelezett Opel Karaván, az olvasztóba szállítják. (MTI foto — Kovács Sándor felvétele) Ötszáz ülésezés elmarad Brigád, a legjobbak között SOKAN VITATKOZNAK ma már. az olyan nézettél, amelyik a pénzt teszi a sor élére, ha az ember számára legfontosabb dolgok felso­rolását kérik tőle. A közérzet semmivel sem esik kisebb súllyal a mérlegbe, mondják a vitázók. A tudat a döntő. Amikor ezt szóba hoztam Nagy Tibornak, a pártbizott­ság szervező titkárának, áld most a távolllevő párttitkárt helyettesítette, ő is úgy véle­kedett, hogy a felfogás, a gondolkodás, a szemlélet, a tudat formálása, alakítása a nehezebb feladat az Izzóban is. A puszta tény, hogy vala­kiből ipari nagyüzemben máról-holnapra munkás lesz, sokat változtat rajta. De nem elég erre hivatkozva min­dent az ipart környezetre bízni. A szakszervezet titkára büszkén említette, hogy az új dolgozók is rövid idő alatt belépnék a szaikszervezetbe. A szocialista brigádok ma­gukba foglalják a dolgozók­nak mintegy a felét. Ez a kisebb közösség is alakítja az egyént, hiszen itt olyan fel­ajánlás is elhangzik, ami a tanfolyamok élvégzését jelö­li meg. Szoros kapcsolatot tartanak a TIT-tei is. Amikor orvosi előadásokat szerveznék, akkor a nők szí­vesen meghallgatják: ezeket. Legutóbb mánrtegy ezer nő ment el ilyen előadásokra. Ha politikai kérdésekről van szó. akkor már vonakodnak. Hallják azokat a rádióban és olvassák az újságban is. Így mondják. Nem kétséges, azok egy része, akik erre hivat­koznak, a rádiót is kikap­csolják a politikai előadá­soknál, de az újságban sem nagyon olvassák el a politi­kai tárgyú dkkétaet. Gsakikd- Kogásnak említik a rádiót is, tíz újságot is. Le kell tehát ezekről a nőkről mondani ? Az szb-titkár határozott nem­mel válaszol. A gondolkodás fejlődése kimutatható, a ma még passzív személyek is el­érkeznek oda egyszer, hogy -igénylik majd a szélesebb tá­jékozottságot. Nagy Tibor még hozzátet­te: az agitációt sem lehet mellőzni a tanfolyamokra való szervezéskor. Ezt tudja a pártbizottság, él is ezzel az eszközzel, mert nem bízhat semmit a véletlenre. A párt­bizottság kidolgozta a prog­ramját is ennek a politikai, ideológiád továbbképzésnek, amelynél figyelembe vették a bejárókat is. Tudják azt is, hogy maga a részvétéi még csak formális eredmény, te­hát nem hagyják magukat Rövid hír a Népújság egy korábbi számában közölt tudósítás végén; az élelme­zési ipar szocialista bri­gádjainak országos szellemi vetélkedőjén a középdöntő első helyén végzett a Hatva­ni Cukorgyár együttese. Pár nappal később talál­koztunk a sikeresen szere­pelt csapattal: műszerésszel, lakatossal, esztergályossal, hegesztővel — szakmunká­sokkal és technikusokkal. — Hogyan jutottak az új­sághírig...? — Egészen pontosan: öt­perces késéssel, kérem! Ke­repesnél ugyanis lerobbant az autóbuszunk, s így HÉV- vel kellett folytatnunk to­vább az utat a pesti Eőrs vezér térig. Itt aztán me­gint átszálltunk, a metróval mentünk a Keleti pályaud­varig, onnan meg, hogy mentsük, ami menthető: taxival, egészen az ÉDOSZ Gorkij fasori székházához. Mert ott volt a középdön­tő... Szóval, mire oda ér­tünk, a többi részvevő már régen a helyén ült és a kér­déseket várta... TAVALY MÁR A SELEJTEZŐN KIESTEK Farkas Béla, a Ságvári Endréről elnevezett brigád vezetője természetes hangon idézi az eddigi legnevezete­sebb napot, eszébe sincs, hogy talán az előzményekről is szólhatna valamit. Jókora faggatás után derül ki, hogy a történet régebbi nesze *em kevésbé érdekes. Hiszen mu ni - a brigád a tavalyi összecsapások ;orán már a helyi, hatvani selejtezőn „el­vérzett”, csupán a szerény harmadik helyet tudta meg­szerezni. S később, ez a kez­deti kudarc ösztönözte tag­jait a többre, a nagyobb eredmények iránti vágyra. — Váló igaz, hogy lénye­gében ... a múlt évi siker­telenségnek köszönhetünk mindent — bólogatnak most többen is. — Mindenáron ki akartuk köszörülni a csor­bát, törleszteni szerettünk volna és ezért addig soha nem ismert szorgalommal, kitartással; daccal vetettük bele magunkat az olvasniva­lóba! Jóelőre felosztottuk magunk között a témakörö­ket: egyesek csak a politi­kával, mások kizárólagosan a sporttal, a szépirodalom­mal, vagy éppenséggel szak­mai kérdésekkel foglalkoz­tak. No, persze mindenki, mindenről tudni akart, s tudta is a legszükségesebbe­ket, de úgy véltük, hogy a „szakosítással?’ még inkább el lehet mélyedni áz anyag­ban, gazdagabb ismeretekkel vértezzük fel magunkat, lé­nyegesen nagyobb eséllyel indulhatunk. IZGALMAS ORSZÁGJÁRÁS Kiíenc tánákorbui kaptak a kérdéseket a pesti közép­döntőn. — A sok közül vajon me­lyik volt a legizgalmasabb feladat? — Talán az, amelyiket a verseny utolján kaptunk — emlékezik Lukács Ferenc. — Az ország térképe előtt negyedszázados történelmün­ket kellett végig „utaz­nunk”. A zsűri előbb a leg­hamarabb felszabadult, s a sorrendben utána követke­ző helységekre volt kíván­csi. Aztán például nagy ipari létesítményeket kellett fel­sorolnunk, s pontosan hoz­zájuk fűzni, hogy melyik üzemben mikor indult a ter­melés. Röviden: ilyen és ezekhez hasonló kérdések lapultak a borítékban, s bi­zony ugyancsak beleizzad­tunk, amig a leghelyesebb feleleteket megadtuk. — Hány ponttal nyerték a versenyt? — Ha jól emlékszem: száz­nyolcvannéggyel — vágja rá gyorsan a brigád „héttagú különítményének” vezetője. — Negyvenkettővel megelőz­ve az utánunk következőt. .. NAPI MUNKÁJUKNAK .IS MESTEREI .Köznapokon” tizennégyen dolgozunk együtt a „nagy” brigádban, „civilben” vala­A megyei tanács legutób­bi döntésének alapján az egri, füzesabonyi, gyöngyösi és hevesi járás 19 falujában átmenetileg szünetel a taná­csok végrehajtó bizottságá­nak működése. Ez gyakorla­tilag azt jelenti, hogy Beköl- cétöl Egerfarmosig, Halma- jugrától Tarnaszentmiklósig — azokban a községekben, ahol a lakosság lélekszáma az 1500-at nem haladja meg — a legközelebbi tanácsvá­lasztásig nem kell kétheten­ként végrehajtó bizottsági üléseket tartani. Ezzel a határozattal a 19 községben mintegy 500 ülé­sezést „takarítanak meg”. 500 ülés... amelyen sok­sok ezer ember vett volna részt — zömében vezetők —, akik minden bizonnyal hasz­nosabb elfoglaltságot is talál­nak a hosszan tartó és sok­szor nem teljesen érdembeli bizottsági ülések helyett. Akik ismerik a végrehajtó bizottsági ülések előkészíté­mennyien az iparág — 11 magyar cukorgyárat segítő — központi automatikai műhelyének dolgozói. Mű­szereket, értékes, „okos” be­rendezéseket készítenek és szerelnek, általában hatva­ni műhelyükön, júniustól október végéig pedig több­nyire szerte az országban. Elfoglalt, leterhelt emberek. Korda Júlia technikus kivé­telével családosak, gyéreite­ket nevelő, apróbb-nagyobb gondokkal teli szülők, egyi­küket, másikukat — mint például a Tarnazsadányból naponta bejáró Lukácsot — ráadásul még a fárasztó utazgatás is rövidíti, szabad idejében, pihenésében. — Vajon honnan szakítot­ták el az órákat a felkészü­léshez? — Jobbára esténként ju­tottunk a könyvekhez, vagy történetesen utazás közben, a vonaton, az autóbuszon. Így utólag bevallhatjuk, hogy: eléggé nagy próba volt ez a versenysorozat, mindannyiunknak! De meg­érte, mert sok új ismeré­tet szereztünk. — Elég lesz a rövidesen sorra kerülő országos dön­tőre is? — Ugyan, szó sincs róla! A tanulást természetesen most is folytatjuk, mert a döntőben bizonyára az eddi­gieknél sokkal nehezebb fel­adatokat kapunk! Mi pedig szeretnénk akkor is helytáll­ni! _ búcsúzik az ezüstjel­v ényes szocialista brigád. Gyóni Gyula sének mechanikáját, azok tudják, hogy milyen sok munkától szabadultak meg a falu vezetői ezzel a döntés­sel. Minden két hétben azzal kezdődött a munka, hogy megfelelő napirendet kellett találni, aztán „rávenni” a tűzoltóparancsnokot, a tsz- einököt, a vadásztársaság vezetőjét, a KlSZ-titkárt, a körzeti orvost vagy más — a helyi munkával nyakig el­foglalt — embert, hogy hoz­zon össze beszámolót, vegyen részt a vitán, dolgozzanak ki megfelelő — nem kis számú — határozati javaslatot, amelynek végrehajtását he­tekig, hónapokig, évekig fi­gyelemmel kellett kísérni. Ezután jött az ülésezés, ahol sok esetben olyan ügyben kellett határozni, amelyet már korábban eldöntötték. Aztán jegyzőkönyvet készí­teni róla, több példányban, részletezve a felszólalásokat, csatolva a beszámolót, azt elküldeni a felsőbb szervek­hez, egy példányát szépen beköttetni stb. stb. Mindez a tortúra elsősor­ban azoknak a községeknek vezetőit sújtotta, ahol a la­kosság száma egyáltalán nem indokolta az ilyen gyakori ülésezéseket, sőt akadt nem egy község, ahol az ezres lét­számot alig néhánnyal ha­ladták túl, s emiatt évente 13—14 vb-iiléssel többet kel­lett megtartani. Nem olyan régen az ezres lélekszám alatti falvakban már megoldódott ez a gond, Olvasom az egyik hírben, hogy az idén 25 ezer orosházi májlibát értékesítenek. Ürülök, hogy ilyen sokat, csak az gondolkodtatott el kissé, hogy mi is az a m á j X i b a? Talán valami angolosan hangzó, ku­riózumot rejtő név. melyet a Mylord mintájára fogalmaztak meg, és a jelentése: az én li­bám — átvitt értelemben pe­dig mindenki libája? (Ez azon­ban közerkölcsöket sértő kép- zettársítást vonhat maga után.) Szerencsére kiderült: a máj­úba onnan kapta a nevét, hogy négy a mája, s ez nem az al­koholizmus miatt van, hanem különböző tudományos eljárá­sokkal, a konyhák számára be­tegjük e baromfiakat. Tehát a máj a lényeg. De mit tegyünk akkor, ha a libacomb kedve­lőinek szereuit»k. ja perceket most viszont az 1500 lakos alatti községek tanácsai is mentesülnek a gyakori vb- ülések megtartása alól. Csak havonta kell tanácsüléseket tartani, hogy a lakosság kép­viselői dönthessenek a gaz­dasági és egyéb ügyekben. Elmarad tehát 500 ülés.. 1 de azért marad még bőven belőle. Jó lenne, ha más szervek is szétnéznének saját házuk táján, hogy akad-e olyan — a szocialista demokráciát nem eléggé szolgáló, tehát felesleges — gyűlés, vagy ér­tekezletsorozat, bizottsági ülés, amelyet szintén meg lehetne szüntetni. Vagy ritkítani legalább.. ­Hallani lehetett olyan ag­gályt, hogy nem csorbítja-e- a falvak lakóinak demokra­tikus jogait, ha elmaradnak ezek a.vb-ülések? A válasz egyértelmű: Nem. A tapasztalat, a sokévi, esetenként két évtizedes ta­pasztalat bizonyítja, hogy a formális, ilyen gyakran ér­demi döntést nem hozható összejövetelek nem hogy csorbítanák a szocialista de­mokráciát, de inkább annak tekintélyét ássák alá. Ezért nem hiányoznak hét­főtől kezdve senkinek ezek a gyakori, vb-ülések, mint ahogy más elkerülhető érte­kezletek ritkítása vagy meg­szüntetése sem okoz majd fejfájást. Viszont több idő marad az erdeim munkára. Kovács Endre okozni? A megfelelően élkor- csosított madarat comblibának, netán mellehúsalibának kellene nevezni! Akad olyan ház, ahol disznóölés után főképpen kol­bászt készítenek. Netán ezt az állatot, eleinte kolbászdisznó' nak hívják? Lehetne még: ve­lőmarha, pörköltborjú, kocso­nyamalac, gulyásló, vagy pap- rik ás csirke ... De ilyen már van, sajnos. Hiába, az ínyencek nyelve­ben él a nemzet! <G) 1970. június 9,, kedd nájlib»...?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents