Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-09 / 133. szám

Minden bizonnyal nem vé­letlen, hogy Palotai Boris írásait szívesen viszik a te­levízió képernyőjére: köny­nyen dramatizálható írások ezek, s nemcsak lefordítha­tok a kamerák nyelvére, ha­Az ünnepi könyvhét záróakkordja: Klubkönyvtár-avatás Rózsaszentmártonban Gandhi hangja — magnószalagon Érdekes hangfelvételekkel gyarapodott a Rádió hangdokumentációja Több érdekes hangfelvé­tellel gazdagodott a közel­múltban a Magyar Rádió hangdokumentációja. Indiá­ból a minap érkezett egy küldemény: magnószalag, amelyen Gandhi hangját örökítették meg. A Szovjet Rádió a Nagy Honvédő Há­ború sorsdöntő eseményeiről szóló bejelentésekből kül­dött összeállítást. Az új szerzemények közé tartozik a Churchill-sorozat is, amely a brit politikusnak a II. vi­lágháború idején elmondott jelentős beszédeit tartalmaz­za. Bécsből megkaptuk oszt­rák politikusok nyilatkozata­it az Anschsluss napjairól. A rádió hangdokumentá- ciója egyébként hazánkban egyedülálló gyűjteménnyel rendelkezik, több mint 3000 szalagon, mintegy 250 000 percnyi értékes hanganyagot: dolgoztak fel. x Legrégibb kincsük a múlt század végé­ről való: Lev Tolsztoj hang­ja, amelyet egy fonográfról játszottak át. A korabeli Lenin-felvéte- lekből, csaknem valameny- nyi lemezt, szalagot megsze­reztek, amely a világon fel­lelhető. Birtokukban van a többi között Thomas Mann felhívása is a fasizmus elle­ni harcra. A régi anyagot, a törede­zett és ..kifáradt” szalagokat folyamatosan új, korszerű te­kercsekre másolják át több éves munkával. A régi felvé­telekről modern szalagokra másolták át a többi között Babits Mihály, Móricz Zsig- mond, Dutka Ákos. Szabó Lőrinc és más magyar írói« hangját. VMSSSSSÍSSMa'/SSSSSSSSSSS/S///SSSSSSSSSSSSSSJ/SSS//S/SSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/SSSSSSSS//SSSSSSSSSSSS//SJSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSJ/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSi Márta újra itthon A kétéves müncheni szer­ződés lejárt, s most már va­sárnaponként jár haza Hat­vanba a Klapka utcában la­kó szüleihez Kelemen Már­ta. Pécsről, a Nemzeti Szín­háztól, — ahol szerződése volt, indult a kétéves mün­cheni útra. A Bayerischer Hof Night Clubjában lépett fel estéről estére, Roben Gibbel, a Beatles együttes egyik volt tagjával. Mint mondja, „véletlenül” került külföldi turnéra: egy hangversenyszervező adott neki ajánlatot Pécsett, az NSZK-beli szereplésre. Köz­ben fellépett Varsóban, Pá­rizsban, Algírban és Orán- ban. Természetesen legtöb­bet, ahová a szerződés kö­tötte, Münchenben. Itt talál­kozott, sőt hosszabb ideig közös öltözőjük volt Rita Pavoneval. Jó barátságot kö­töttek és sokat tanult tőle. — Most, hogy lejárt a szer­ződése, és hazajött, mik a tervei? — Két rádiófelvételem most készült el, Tomsics—S. Nagy s egy másik szám, Mit takart a pokróc? nem valósággal elvárják a képi továbbfejlesztés ötletes lehetőségeit. A „Pokróc az ablakon” négy. miniatűrje — pontosabban csak három, mert a címadó írás nagyobb lélegzetű és igényű — is ezt példázza. Kis villanások, emberi kapcsolatok, nem annyira vertikális mélység­gel, mint inkább horizontális kompozícióival, nem annyira jellemek, mint inkább szitu­ációk, a hősök az anekdoták megszemélyesitőiként jelen­nek meg a képernyőn is. S mindaddig, amig az élet kedves, kedélyes, igaz, bár kétségkívül a felületet meg­mutató pillanatai formálód­nak az író tolla, a rendező elképzelései alatt, nincs hi­ányérzetünk. Azt adta a Hűség, azt a Szerelem fiatal és öreg kettőse, amit egy mondatban is él lehetne ugyan mondani, de így több mon­datban, de mégsem hosszan, valahogy mégis előkészítet- tebb és bajosabb a könnyed, kedves kis poén. Ám, amint mélyebbre akar itt hatolni Palotai Boris egy- egy emberi történet vizsgá­latában, amint a rendező fontoskodva tán „komoly”­ra fordítja a szót, rögtön ki­derül, hogy egy kedves villa­násra elég történet, poén vá­za összeroskad, ha lelkek, sorsok ütköztetését próbálja meg egy kiasit is nagyobb lélegzettel a rendező. Így lett értelmetlen a Hölgyvá­lasz, amely legfeljebb csak a kiosztható pofonok ingerét és egy kis csodálkozást vált­hatott ki az emberből, —5 hülye viccei vannak manap­ság egy írónőnek. Egyébé ként aligha derült ki, hogy mit akart példázni vele az író és a rendező. A címadó tévénovella pedig úgy in­dult, mint egy társadalmi dráma, meg volt a váza is, valamiféle drámai atmosz­férája is ... és az egész tör­ténetet eladták egy tál len­cséért. Egy felvillanó képi poé-' nért! Hiába volt pokróc az ab­lakon, be és ki lehetett lesni, — hogy semmi sem történt abban a szobában, amelyről egy pokróctrükkel akarták elhitetni, hogyha nem is nagy, de legalábbis hiteles események színhe­lye. (gyurkó) Alig fél éve írtam riportot a rozsaszentmártoni „türel­metlenekről”, felvillantva két portrét azok sorából, akik falujuk érdekében ügy­ködnek. Akkor hallottam elő­ször az elképzelésről: végre korszerű klubkönyvtárat sze­retnénk a 2800 lakosú köz­ségnek. Riportalanyaim ar­ról is beszéltek, hogy számí­tani lehet a lakosságra: amit lehet, társadalmi munkában biztosítanának. Most, hogy vasárnap — a könyvhét stílusos záróak­kordjaként — megtörtént az új klubkönyvtár átadása, az avatóünnepségen megjelen­tek az olvasók, azok az áldo­zatkész egyszerű emberek, akik sosem voltak restek kétkezi munkával csökkente­ni az építkezés költségeit. Dr. Géczy József, a gyöngyö­si járási tanács vb-elnökhe- lyettese avató beszéde során bemutatta az új létesítményt, 5500 kötet új otthonát. El­mondta, hogy az Országos Népművelési Tanács, a Mű­velődésügyi Minisztérium, a megyei, a járási és a köz­ségi szervek közös összefo­gása nyomán létrejött klub­könyvtár a megye egyik leg­jobban felszerelt, legkorsze­rűbb falusi művelődési intéz­ménye. A lakosság nevében Bodó Antal, a községi tanács vb- elnöke vette át a klub­könyvtárat. Elmondta, hogy most már ideális körülmé­nyek között, tartalmasabb népművelési tevékenység fo­lyik majd, hogy a teljesült álom minőségi munkára kö­telez. Ortutay Zsuzsa, a Ma­gyar Nők Országos Tanácsá­nak titkára az Országos Nép­művelési Tanács üdvözletét tolmácsolta, s ajándékként egy festményt adott át. Az avató ünnepségen részt vettek Ágh István, Bella Ist­ván és Ratkó József költők is. Műveikből a Megyei Szín­pad tagjai adtak ízelítőt. A hivatalos ünnepség után a falu vette birtokba az új intézményt. Idős emberek, fejkendős asszonyok csodál­ták a stílusos berendezést, ismerkedtek a polcokon so­rakozó könyvújdonságokkal. Végh Ferencné, tiszteletdíjas könyvtáros időzött legtöbbet a tágas olvasóban: — Nem tudok betelni a látvánnyal. Ilyenről álmod­tunk akkor, amikor a régi helyen, egy rozzant paraszt­házba szorultunk. Nyolc éve vagyok könyvtáros. Amikor kezdtem, csak 700 kötettel rendelkeztünk, kevés volt a kézikönyv-állományunk, a folyóiratválaszték meg luxus­nak számított. Most nemcsak új klubkönyvtárat, hanem 40 ezer forintot is kaptunk könyvvásárlásra. Kell is, mert fokozódott az érdeklő­dés. Egyre több fiatal ér­deklődik szakkönyvek, folyó­iratok iránt. — Üj létesítmény,, új el­képzeléseket sugall. Mit ter­veznek? — Itt tartjuk meg majd a nők klubjának rendezvénye­it, s itt rendezünk majd iro­dalmi vetélkedőket az isko­lások számára. Ügy hiszem, ezzel is fokozódik majd az érdeklődés, gyarapítjuk a könyv barátainak számát. Újabb látogatók jönnek. Igaz, az első kölcsönzés csak hétfőn lesz, ám a rózsaszent- mártoniak kíváncsiak arra az intézményre, melyért nem keveset áldoztak. Tekintetük tükrözte: „Nem volt hiába.” (i) pokol. Az encarregador es­pecial tudniillik vagy cin­kosa, vagy akaratlan segítő­je Mülleróknek, ennek a mindenre elszánt gengszter­bandának. De erről majd máskor. Ha rám hallgat, egyelőre senkinek sem szól a pirkolitról. Természetesen mi is titokban tartjuk. Higy- gye el, nem fogunk vissza­élni a bizalmával. Ugye, Krecsmár kartars? Az elnök buzgón helye­selt. Sok minden nem volt előtte világos, de azt tudta, hogy ha Honda ivott, neki van igaza. — Oké! — nyújtózott na­gyot Emery Ewans. — Oly­annyira megbízom önben és oly szilárdan hiszek líonda Tomsics—Halmágyi alkotása­it énekelem a Bergendi együt­tes kíséretével. Ezenkívül kaptam egy újabb szerződést a Csehszlovák Televíziótól. Június 22-én lépek fel egy show-műsorban, s utána az NDK-ba utazom, ahová szin­tén meghívásom van. — És az színház? — A végső célom, hogy színháznál maradjak, nagyon szeretnék musicalban szere­pelni. Lehetőleg Pesten, mi­vel ott dolgozik a férjem is, s ott van lakásunk is. Lehet, hogy Márta külföl­dön már jobban ismert, mint itthon? (kisbé) XX Ismerik a kétkezi mun­ka gyötrelmeit és rit­ka örömeit, a nyomort, az egyszerű emberek nehéz éle­tét... Jó, ez kicsit patetiku­san hangzott, de így van. Ami engem illet, ráadásul még azt is vallom, hogy ab­ban a szép elvben, hogy „Amerika az amerikaiaké!” az is benne van, hogy Dél- Amerika a dél-amerikaiaké. Érti, mire gondolok? A másik elgondolkozva bó­lintott, — Értem. Brazíliának, en­nek a dúsgazdag és kuldus- szegény országnak az ipara félig külföld kezén, van, ne­gyedrészt éppen az ön honfi­társai birtokában, ön úgy véli tisztességesnek, ha a brazilok húznának hasznot a felfedezéséből, méghozzá a dolgozó emberek. — Pontosan. Viszont fo­galmam sincs arról, hogy ezt miként biztosíthatnám. Ki­nek jelentsem? Az én kor­mányomnak nem akarom, arról sem vagyok meggyő­ződve, hogy Manausban nem az lenne-e az illetékes hiva­talnoknak az első dolga, hogy jó pénzért felkínálja idegeneknek a kiaknázás jogát. Itt jelentsem be, en­nek a részeges disznónak, a különleges megbízottnak? Talán meg sem értené, hogy miről van szó! — Nem — mondta hatá­rozottan Honda —, ezt sem­miképp ne tegye. Nem attól félek, hogy nem értené meg. Attól félek, hogy na­gyon is megértené. És akkor Ciduróban elszabadulna a M70. június 3„ kedd Honda úr, hogy is mond­jam csak, állandóan legyen formában. Terhelje meg csak minél jobban az ital- számlámat senhpr Dias bolt­jában, vagy Madame Duval műintézetében. Akkor hát ezzel a problémával végez­tünk. Főzzek még egy jó erős kávét? Vagy inkább en­nének valamit? VII. Nagy eső — nagy verekedés A Floresta Szálló nagy­terme — tizenkétszer nyolc méteres hodály. Esténként két égő világítja meg. Az egyik a bejárat előtt lóg és hármas célt szolgál. Hivo­ügyre vegye a betérőt. Vé­letlenül, szórakozottságból nem hozott-e magával fegy­vert? Az ösvények tisztelete mellett, fontossági sorrend­ben másodikként az is írat- lan'törvény Ciduróban, hogy a Florestába sem puskát, sem pisztolyt, sem bozótvá­gó kést, semmiféle komo­lyabb . lőfegyvert, vagy szú­róeszközt bevinni nem sza­bad. Hosszú évek tragikus tapasztalatai alakították ki fezt a szabályt, nélküle az Aranyváros lakossága talán ' már rég kipusztult volna. Gyilkoló szerszámait kint, a tornácon mindenkinek le kell raknia, — az öreg Doi- do vigyáz rájuk. — Végeze-< tül pedig a bejárati lámpa segít megtalálni a kijáratot azoknak, akik a „hangulat” tetőfokán jónak látják, hogy minél gyorsabban távozza­nak. A másik égő a nagyte­rem közepéről csüng alá. Ha tekintetbe vesszük az ivó méreteit, a mennyezetet tar­tó hat faoszlop árnyékvető szerepét, továbbá, hogy a két lámpa alig pislákolt, csak erős túlzással állíthat­nánk, hogy alkonyat után a Floresta nagyterme fény­árban úszik. Igaz viszont, hogy a fényárt itt még soha, senki nem is hiányolta. úr lángelméjében, hogy ezennel felhatalmazom, ami­kor és ahol szükségesnek látja, ő közölje megfelelő helyen a felfedezésemet. Őszintén szólva örülök, hogy ez a gond lekerült a vállam- ról. Csak az a kikötésem, hogy amig ez az ügy meg­nyugtatóan le neon zárul, gató fénye átszűrődik a háncsfüggönyön, utat mutat a sötétben a claveirára, a tisztásra, bocsánat, a Fő tér­re érkezőknek. Ez az egyik funkciója. Másodszor: lehe­tővé teszi a Madame számá­ra, aki a terem bal oldalán húzódó söntéspult mögött trónol, hogy tüzetesen, szem­Három kisebb és két nagy asztal alkotja a terem bú­torzatát, természetesen a szükséges lócákkal, székek­kel. A hosszú söntéspult mö­gött húzódó italosáliványt középütt alacsony, kétszár- nyú lengőajtó szakítja meg, ez vezet a konyhába. Nagyon praktikus alkalmatosság ez a lengőajtó. Egyrészt az ajtó feletti résen szabadon száll­hat be az ivóba a tűzhelyen sülő, fövő ételek ínycsiklan­dozói, csábító illata, másrészt a Madame és lányai, amikor székek, palackok és embe­rek repkednek a levegőben, hamar kimenekülhetnek raj­ta. Illetve a tulajdonosnő az alacsony lengőszámyak mö­gül a fejét kidugva szorgal­masan jegyezheti, hogy ki­nek a számláját kell meg­terhelnie a különféle beren­dezési tárgyak pusztulása nyomán. És hogy ki távozik fizetés nélkül. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents