Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-07 / 132. szám

Tizennégy vitázó csapott Össze a kérdésen: Milyenek és milyenné „válthatók” AZ EGRI FIATALOK ? Az eltűnt A pult két oldala örök téma humoristák, karikaturisták, kabarészerzők számára. S örök téma vásárlónak, kereskedőnek is, mert mindennap jön a vevő, s keres, kér, kíván, követel, panaszkodik, méltatlanko­dik, veszekszik, háborog... A vásárlás — legyen annak helye modem üzletcsoda, sze­rény, falusi bolt, piac — tipikus találkozó- pontja az árutermelő társadalmak emberé­nek, a vevőnek és az eladónak. A kereskedő mosolya, szívóssága a vevő kapacitálásá- ban irodalmi remekművek, képzőművészeti alkotások inspirálója volt évszázadokon át. Napjainkra valahogy kiveszett. Műalkotá­sok témájaként, s a pultok mellett... Nincs. Hiánycikk. Hogyan? De hiszen vala­hol itt van a kutya elásva, mert akkor mogorva a kereskedő, ha a vevő keresi az árut s nem fordítva, az áru a vevőt! Ilyen közgazdasági, mondjuk némi ma- líciával, tudományos magyarázata lenne az eltűnt mosolynak? S nem az, hogy a boltos összeveszett a feleségével, a gyerek intőt vitt haza az iskolából, legorombította a fő­nöke? Ez is indoka lehet olykor a modor- talan „modornak”, általánosságban azonban mások, mélyebbek és bonyolultabbak az összefüggések. A mindennapos csaták ere­dője ott van, hogy iparnál, mezőgazdaság­nál kevésbé fejlődött a kereskedelem bolt­hálózata és a szolgáltató ágazat. Ezért, hogy imádkozni kell a szerelőnek, a busás bak- sist dugdosni a zsebébe. Ezért, hogy a túl­zsúfolt borbélyműhelyben a törzsvendégek soron kívüliséget élveznek, a tüzelőt akkor szállítják, amikor éppen a szállítók kedve tartja, s így tovább. Ezért a feje tetejére állított a világ, ahol az mosolyog, az kér, rimánkodik, aki fizet, s az tűnik kegyet gyakorlónak, jószívűnek, megértőnek, hálát érdemlőnek, aki a dolgát teszi, amiért a pénzt kapja. A társadalom életét, s benne az egyén magatartását törvényszerű, s ösztönös té­nyezők egyaránt befolyásolják. Ahol sok ember találkozik, ott éppen ezért társada­lom és egyén sokféle vonása, jellemzője le­mérhető. A vásárlásban, a közlekedésben, a strandon, a mozikban, az utcákon — a gyalogjárdákon éppúgy, mint az úttesteken — pillanatról pillanatra vizsgát tesz min­denki, egyéni és közösségi magatartásból, viselkedésből, abból, hogy fontos-e számára annyira a másik ember, mint önmaga?! Vizsgáink, mi tagadás, nem túl sikeresek. Sok a bukás. A tülekedés, az otrombaság, az útszéli hang. Furcsa lény az ember. A fészekből ki­pottyant madárfiókát őszinte részvéttel ba­busgatja, esetleg sokadmagával azon töp­reng, miként segíthetne. Megáll, bámész­kodik hosszú perceken át, mert egy mókás masinával éppen csövet fektetnek. S utána rohan, lökdösődik az üzletben, fittyet hány a sorban állókra a mozipénztárnál, félrelöki a buszmegállóban várakozó idősebbet... Furcsa lény, vagy inkább arról van szó, hogy ösztönös reagálások keverednek rossz beidegzettségekkél? Arról, hogy a felgyor­sult életritmusnak vadhajtásai is vannak, de ezek nyesegetésére egyéni, s társadalmi értelemben eddig kevés figyelem jutott. El­mondjuk sűrűn: micsoda ..népek” vannak. micsoda emberek. Mert lábunkra hágtak, mert a hentes mócsingot adott, a zöldséges­üzletben még feleletre sem méltattak, csak a kezükkel legyintettek... De hát kik azok a „népek”? Nem mi, magunk vagyunk, va­lamennyien? M. O. Ifjúság 1970 Egyperces iestcrlil a tv-vetilbedi egri verseiwziáve! A vita tüzéből — amely jó négy órán át tartott — egymás után röppentek fel a kérdésszikrák: milyen a vá­ros ifjúságának helyzete, meghallgatják-e őket, miért nem lehet erélyesebben fel­lépni a renitenskedőkkel szemben, be lehet-e őket fo­gadni a körzeti pártházakba, miért nem tudnak edzeni, versenyezni a diáksportkö­tök tagjai, miért „menekül­jek” a mezőgazdaságtól a fiatalok, vannak-e hippik Egerben, sok-e a KISZ-tag a diákok között, lesz-e ifjú­sági ház és lakótelepi klub, s főleg; mit kell és lehet tenni az egri fiatalságért? A többség rendes, becsületes A tizennégy vitázó kö­zött volt pártmunkás, tsz­vezető, vállalati igazgató, gimnazista, KISZ-vezető, nyugdíjas, ipari tanuló, párt­titkár, pedagógus, rendőrtiszt és bíró. Életkorban is szinte keresztmetszetét adták az eg­ri valóságnak, így aztán ki bő tapasztalataival, ki ifjú­kori szenvedélyével haszno­san kapcsolódhatott be a vi­tába, amely a legutóbbi vá­rosi pártbizottsági ülésen zajlott, a város ifjúságának helyzetéről. Sok szó érte a város ifjú­ságának „háza elejét”, visel­kedésük, helytelen nézeteik miatt, de a vitázólc végül úgy summázták: a város több mint tizenháromezer fiataljának többsége becsü­letesen él, tanul, dolgozik, elfogadja a szocialista erköl­csöt. társadalmunknak hasz­nos építője. Sok tényt, adatot soroltak fel ennek bizonyítására. Tre- zsenyik Sándor, a városi pártbizottság titkára is el­mondott ebből néhányat be­számolójában. Azzal kezdte, hogy az ifjúmunkások közül négyszázan tagjai a szocia­lista brigádoknak, szinte va­lamennyien végeznek társa­dalmi munkát, s közülük ez­ren vettek részt a kommu­nista vasárnapon, a város szépítésében. Sokat jelentett — mint mondatta —, hogy szakmai és általános műveltségük növe­léséért szinte valamennyi ipari tanuló részt vett a ju­bileumi ifjúsági vetélkedőn es még az országos döntőbe is jutott egri fiatal. Simon Antal azzal toldotta meg ezt a felsorolást, hogy az ÉMÁSZ-nál dolgozó, tanuló fiatalok háromnegyede bizo­nyult érdemesnek a jutal­mazásra. A város fiatalságának má­sik számottevő rétege a diák­ság. amely több mint felét teszi ki az egri fiatalságnak, szintén sok szépet és jót produkált az utóbbi időben is. Nyolcszázan vesznek részt az építőtáborok munkájában, a főiskolások a kollégiumuk építésénél 50 ezer óra tár­sadalmi munkát végeztek. A vietnami akcióknál is ott ta­lálhattuk a diákokat, de közéleti, társadalmi szereplé­sük is sok haszonnal járt. Ezek szerint tehát minden rendben lenne a fiatalság házaiáján? A lakótelepeken is .hontalanok" A többség rendes, de ... évente még huszonöt-har­minc fiátalkorú bűnöző fe­lett kell ítélkezni, galerik alakulnak, s garázdálkodnak. Rongálják a parkokat, be­rendezéseket, molesztálják a járókelőket és akik emiatt szólni merészelnék, azokat könnyen „kiosztják”. Jíem kevesen lődörögnek közülük céltalanul az utcákon. Visel­kedésükkel, öltözékükkel bot- ránkoztatják meg a város la­kosságát, vagy pedig „me­redek” nézeteikkel, amelyből még az anarchista, maoista „elvek” sem hiányoznak. Tenni kell ez ellen, eze­kért a fiatalokért is — ez volt az egyöntetű vélemény — csak a módszerek kiválasztá­sában akadt nézeteltérés. Mucsi Sándor és az idősebb korosztály vitázó! nagyobb erélyt sürgették, s kérték, hogy a szépet, jót pártoló fiatalok is lépjenek fel re- nitenskedő társaik ellen. A diákok — köztük Süve­ges Györgyi — annak az ere­dőjét kutatták, hogy miként is lettek huligánokká ezek a fiatalok, ismét mások, dr. Egri Károly, Nagy Katalin, Lőcsei József a szegényes mozgási, szórakozási, spor­tolási lehetőségekben vélték megtalálni az ifjúság „dü­höngő” részének probléma­okait. Az utóbbiaknak adtak vé­gül igazat, hiszen ez a sze­génység a többi fiatal életé­re, viselkedésére is fontos kihatással van Egerben. A Hadnagy utcai lakóte­lep fiataljainak nincs egy klubja (az egész városban is mindössze négy működik), nincs valamirevaló sportpá­lya, ha csak azt a két ösz- szetákolt kaput és néhány négyzetméter poros grundot nem nevezzük sportlétesít­ménynek, amely a házak mögött éktelenkedik. Hol lehet hasznosan leve­zetni az if júság hatalmas, de sokszor fölösleges energiá­ját? Tízezernél több diák szin­te sportlétesítmények, pá­lyák nélkül, szűk iskolaud­varokon, kinőtt tornatermek­ben zsúfolódik össze meg­felelő edzési, versenyzési le­hetőség „reményében”. A la­kótelepeken csapatokba ve­rődve ődöngenek a fiata­lok; nincs helyük a lépcső- házakban, nincs helyük a parkban, ez a tény szinte Különös óriást várnak Vi- sontán, az épülő hőerőmű­nél: 116 méteres „termetű”, s nem kevesebb, mint negy­ven lábon áll. Ami még kü­lönösebb: a lábait már lát­ják, megszámlálhatják, — de a törzse, a feje még hi­ányzik ... Félreértés ne essék: szó sincs trófeáról! Amiről any- nyit beszélnek: a negyedik Heller—Forgó-féle hűtőto­rony. Az építkezéshez jó egy esztendővel ezelőtt kezdtek, s csupán a közelmúltban ál­lították fel „X” formájú lá­bait, ezek tetején nemrég készült el az összetartó „trombitaperem”. A száz mé­ter átmérőjű, kúpos to­ronynak nemcsak a méretei, hanem a súlya is rendkí­vüli. Jellemző erre. hogy csupán eddig 1,2 ezer köb­méternyi betont használtak fel hozzá, s a későbbiek­ben — a köpenyéhez — to­vábbi 4800 köbmétert kell keverni... Fenn a „trombitaperem­nél” — már ez is jókora ma­gasságban van! — ezekben a napokban újabb nagy munkát készítenek elő: sze­relik a csúszózsalut, amely­nek segítségével — előrelát­hatóan — e hónap utolsó harmadában — hozzálátnak a torony hatalmas palástjá­nak kivitelezéséhez. A technológia sajátossá­gának megfelelően állandó­an, éjjel-nappal, hétköznap melegágya a csavargásnak, galerik alakulásának és a bűnözésnek is. Klub kell, értelmes elfoglaltság Kulturált sportolási, szó­rakozási lehetőséget kell te­remteni, főleg a lakótelepe­ken, ahol máris a fiatalok százai, ha nem ezrei élnek. Ebben egyet lehet érteni a vitázókkal, akik ezt a sür­getést „küldték” a városi ta­nácsnak ég azoknak a válla­latoknak, szerveknek, ahon­nét segítség várható ennek a szomorú helyzetnek meg­szüntetéséhez. Szép gesztus volt a város kommunistáitól, hogy amíg megfelelő módon nem rendeződik a fiatalok helyiségproblémája, — de az- utánra is — a körzeti párt­házakba „befogadják” a környékbeli fiatalságot, tö­rődve nevelésükkel, olcsó, kulturált szórakozási lehető­séget biztosítva. Jó lenne, ha ezt a példát a vállalatok is követnék... Ifjúsági házat, sportpályákat építenének Sok ötlet, terv hangzott el a négyórás vitán, a fiatalo­kért, a szeszmentes szóra­kozóhely létesítésének gon­dolatától a klubépítésig, de a vitában az is kikristályo­sodott, hogy az egri fiatalok nem készre várók. Óhajuk, hogy legyen „második ottho­nuk”, ahol szórakozhatnak, sportolhatnak, hasznosan el- tölthetik szabad idejüket. If­júsági házra gondoltak — a lakótelepi, körzeti klubok mellett —, és könnyen elér­hető, nagy befogadóképessé­gű, vagy több apró sportte­lepre. Fedett pálya építését is ajánlották a téli és terem- sportoknak. Jól tudják, hogy mindez nem óhaj, hanem pénz és idő kérdése. Ezért fogalmaztak úgy, hogy „te­gye próbára őket a pártbi­zottság és a tanács”: képe­sek-e maximálisan segíteni mindezek felépítését. Mint mondották: tízezernél több egri fiatal kész erre a mun­kára ... Kár lenne tehát késleked­ni a próbatevéssel... Kovács Endre és ünnepen is végzik majd a betonozást, „csúsznak” a 150 elemből összeállított szerkezettel felfelé, 93 mé­tert. Kétségkívül nagy vállal­kozás, ám viszonylag rend­kívül gyorsan végeznek ve­le. Mint a kivitelezéssel meghízott 31. számú Állami Építőipari Vállalat 18-as fő­építés-vezetőségének műve­it Magyar Televízió Ifjú­ság 1970. jubileumi vetélke­dőjének 16-os döntőjébe ju­tott Horváth Nándor, egri volt diák. Azért „volt”, mert néhány napja lett „érett”: 4,5-tel érettségizett az egri Dobó István Gimnáziumban. 16 társával — akik között 6 a legfiatalabb — vetél­kedik június 12-én, s ha to­vábbjut, július 5-én a dön­tőben, a társadalomtudomá­nyi vetélkedőn. — Nagyon érdekes és iz­galmas verseny. Nem szak­mai, inkább véleményvetél­kedőnek is mondhatnám. Legutóbb a pillanatfelvéte­leknél például az ifjúság nevelésének problémáit, az ifjúság helyét, érvényesülé­sét, a lakáskérdést „dobta” fel a zsűri, amelyekre azon­nal ikellett válaszolni. Na­gyon fontos volt a saját vé­lemény, az egyéni meglátás, a hogyan tovább. zetője, Macska András el­mondta: a korábbi hasonló­val két és fél hónap alatt végeztek, ez sem tarthat to­vább. Még az is elképzelhe­tő, hogy — valamit javíta­nak az időn, Visontán eset­leg rekord születik! Felvételünk a nagy hűtő­torony lábrészét és „trombi­taperemét” mutatja, s a csúszózsalu szerelését. — Hányán kezdték? — Nyolcvanan indultunk, maradtunk 16-an. Volt írás­beli, ahol 14 kérdésre kel­lett válaszolni, utána pe­dig szóbeli kérdések. Mér­nökök, tapasztalt szakembe­rek, közgazdászok kerültek a 16-os döntőbe, s bizony nem lesz könnyű dolgom a mostani vetélkedőn sem. — Bízom benne — szól közbe volt tanára Mongyi Ferenc, akinél e tárgyból jelesre érettségizett. Nándit e téma érdekli, már az el­ső osztályban is foglalkozott A gyermekgondozási se­gély észrevehetően befolyá­solja a születések számát — állapította meg a Népesség­tudományi Kutatóintézet. A 30 éven aluli korcsopor­tok . vizsgálatából például ki­mutatható, hogy a népszapo­rulat azokban a társadalmi rétegekben nagyobb mérté­kű, ahol a gyermekgondozá­si segély igénybevételi ará­nya magasabb. Ilyen réteg példám a fizikai dolgozóké. Jellemző, hogy ezer, fizikai munkát végző — 15—49 éves korú — nőre 1966-ban 49 élveszületés jutott, négy vele. Remélem, most is meg­állja a helyét. Az érettségi sikerült, ez lesz a .második vizsga. Tapasztalata is van. hiszen iskolai KISZ-titkár volt, á fiatalok életét, prob­lémáit ismeri, persze lesz­nek „rázósabb” kérdések is. Nándi valóban készül, hi­szen az interjú készítésekor is könyvek voltak a hóna alatt. Olvas, tanul, hogy Heves megyét méltóképpen képviselje. Reméljük, nem év múlva már 66. De je­lentős a gyermekszaporulat a 30 éven aluli szellemi fog­lalkozású nőknél is _ ná­l uk ez az arány négy év alatt 55-ről 68-ra emelkedett —, bár ők a segélvt a többi réteghez képest kisebb szám­ban, s csökkenő mértékben veszik igénybe. (MTI) U7S.' június 7., vasár na# Negyvenlábú, 116 méteres óriás Csak a köpenyét 48G0 köbméter betonból ,.szabják” (Foto: Füri Lászlóné) kis sikerrel. (kisbé) Emelkedik a népszaporulat

Next

/
Thumbnails
Contents