Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
Az olaj nem az andornaktályaiaké Egy „fél Szeged” is elég lenne Eredmények, gondok, viták az olajmezdn Amilyen kicsi, olyan lelkes, szakmáját értő, megannyi próbatétellel meged- zett kollektíva él, dolgozik az egri, a demjéni olajmezőn. Vezetőjükkel Dienes Mihály üzemvezetővel és Németh Lajossal, a párt- szervezet titkárával beszélgettünk az üzem elmúlt éves eredményeiről, a gondokról, a távlati tervekről, elképzelésekről. — Az üzem 1969. évi munkájával elnyerte az élüzem címet. Mivel érdemelték ki a magas kitüntetést? — Ügy érezzük, hogy mindent elkövettünk. A lelkesedés, a közös munka eredménye, hogy jelentősen csökkenttettük a költségeket, hogy az értékesítési tervünket 115, a földgázárutermelési tervünket pedig 100,6 százalékra teljesítettük. Mindössze ennyi az érdemünk. — A Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalatnak hét üzeme van. Az eg-, ri a legidősebb és a legkisebb ... — Ez valóban így van, de mint az élüzem cím is bizonyítja: a legkisebbek vagyunk, de nem az utolsók. — Mennyi az üzem napi olaj- és gáztermelése7 — Olajból naponta 140 tonna, gázból 20—25 ezer ezer köbméter. Csak az érdekesség kedvéért említem meg, hogy nem kevesebb, mint 6—700 ezer méter „csőháló” gyűjti, szállítja az olajat, a gázt. — Éveit nézve fiatal még az egri üzem. Néhány nagyobb „dobására” azonban az egész ország felfigyelt. — Példázatul csak két nagyobb epizódot a múltból: az ötvenes években a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat készletei annyira kimerültek, hogy már a vállalat feloszlatása is szóba került. Szerencsére 1953-ban a demjéni határban a Ds—1 fúrásból feltört az olaj. Így megmaradt a vállalat is és fejlődésnek indult az egri olajbányászat is. A másik pedig Eger város gázellátása. Es hát ha csak belső ügy is: hosszú éveken keresztül rendkívül mostoha körülmények között éltünk, dolgoztunk. Az irodákat, a szociális létesítményeket a barakképületek jelentették. Nézzenek most körül: korszerű, tiszta fürdők, étterem, irodák. — Érdekes: az olajbányász mesterség Heves megyében soha sem volt vonzó szakma. Vajon mi lehet ennek az oka? — A szénbányászat — különösen az ötvenes években — szinte vetélytárs nélkül élte fénykorát. Mellettük eltörpültek az olajosok. És a szenesek lényegesen jobban is kerestek .., — Mennyit keres ma egy olajbányász? — Az átlag 2.200 forint körül van. A közelmúltban hajtottunk végre egy jelentős bérrendezést. Az üzem dolgozóinak havi összes jö- , védelmét mintegy 75 ezer forinttal emeltük meg. Ezenkívül a közeljövőben újabb bérrendezésre is sor kerül. — Milyen érdemek alapján osztották el a pénzt? — Természetesen differenciáltunk. A forintokról nem a vállalat központjában, nem az üzem irodáiban, hanem a munkahelyeken, a műhelyekben döntöttek. Azok, akik legjobban ismer- rik az embereket, akik tudják; hogy ki mennyit érdemel. — fiiüzem dm. Korszerű szociális létesítmények. Jelentős bérrendezés. Joggal hiheti az ember, hogy az olajbányászok elégedettek, nincs különösebb gondjuk, problémájuk. Pedig van, nem is kicsi..'. — Pontosan így van. A dolognak két oldala van. Az eddig feltárt olajmennyiség még nagyon sok évig jelent biztos kenyeret az üzem dolgozóinak. Ugyanakkor azonban az újabb kutatások során eddig még nem akadtak rá a mindannyiunk által oly nagy izgalommal várt olajmezőre. — Talán az zavarhatta meg a dolgozókat, hogy a fúrásokat szinte egyik napról a másikra elvezényelték az egri olajmezőről... «4 nemzetközi filmszemle előtt Ünnepi díszbe öltözött a megyeszékhely. A Széchenyi utcán a szocialista országok nemzeti zászlói lengenek. Transzparensek feliratai hirdetik a nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszeripari filmek egri szemléjét. Minden előkészület megtörtént, Eger várja a vendégeket, a holnap kezdődő szemle ünnepélyes megnyitását. Hét szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és Románia — legjelesebb mezőgazdasági szakemberei érkeznek ide, hogy részt vegyenek az országok legújabb, legérdekesebb szakfilmjeinek vetítésén. Legutóbb 1958-ban, Budapesten rendezték meg a mezőgazdasági és élelmi- szeripari szakfilmek bemutatóját és tizenkét év után Eger városát érte a megtiszteltetés a filmszemle megrendezésére. Hetvenegy szakfilm,, négy — oktató, tájékoztató, népszerű-tudományos és dokumentum — kategóriában vetélkedik majd a díjakért, amelyeket a nemzetközi zsűri ítél oda a fesztivál győzteseinek. A bemutatásra kerülő szakfilmek mintegy a jövőbe pillantó tendenciával szemléltetik a mezőgazdasági termelés egyre fokozódó szerepét, jelentőségét. A technikai, a kémiai és bio- ' iógiai tudományok az utóbbi években világszerte elért szédületes ütemű fejlődése egyre sűrűbben veti fel a gondolatot: vajon hogyan alakul a mezőgazdasági termelés jövője? Hogyan alakul, mivé fejlődik, hogyan termel az atomkorszak mezőgazdasági üzeme? Az újabb technológiák, módszerek és lehetőségek mind szerepelnek a szakfilmek témái között. A szemle legfőbb célja, hogy a film eszközeivel mutassák be és népszerűsítsék a mezőgazdaság, az élelmiszergazdaság ' és az erdészet új eredményeit. A másik, de semmiképpen sem másodrangú feladat, hogy a nemzetközi tapasztalatcserével elősegítsék e terület szakfilmgyártásának fejlődését és nemzetközi együttműködését. Heves megye élelmiszergazdaságának vezetői és dolgozói nagy várakozással tekintenek az egyhetes nemzetközi találkozó elé. Minden bizonnyal sok hasznos szolgálatot nyújtanak majd a bemutatott filmek, a le folytatott eszmecserék és a baráti találkozók. Remél jük, hogy a vendégek gaz dag tapasztalatokkal térnek majd haza, s hogy a nemzetközi filmfesztivál öregbíti megyénk élelmi szer gazdaságának jó hír nevét. Kívánjuk, hogy a kedves külföldi és hazai vendégeink érezzék jól magukat megyénkben. „ — A fúrósok valóban elmentek. De ősszel visszatér nek. Ez egészen biztos. És folytatódik a kutatás. Ha ne mis ott, ahol szeretnénk ... — Igen, értjük a célzást. Ahogyan a dolgozóktól is hallottuk: az andornaktályai termelőszövetkezet hadat üzent az egri olajosoknak ... — Milliókat fizettünk a termelőszövetkezetnek. Utat, hidakat építettünk. Mindezek ellenére a termelőszövetkezet változatlanul ellenséges magatartást tanúsít. Ma már ott tartunk, hogy a dolgozók szinte félnek rálépni az andornaktályai határra. És lassan a vállalat, a tröszt vezetői is belefáradnak az örökös vitába. És hát ennek végső soron csak az egri üzem issza majd meg a levét. — Pedig annál inkább szükség lenne az egyetértésre, mert tudvalévő, hogy a szénhidrogénipar előtt egyre nagyobb igények, feladatok állnak. — Mi nem kívánunk és nem is vagyunk illetékesek újabb vitákat nyitni a termelőszövetkezettel, de az biztos; a szövetkezet erősen fékezi üzemünk fejlesztését, fejlődését Nagyon szomorú, de ez az igazság. Közös összefogással, megértéssel lényegesen előbbre jutnánk. — Nemcsak a sportszerűség, az igazság is megköveteli: a termelőszövetkezetnek valóban volt és van kára. De az olajipar milliókkal fizetett érte. És a milliókból bőven jutott tartalékolni is. Elfogadhatatlan tehát a termelőszövetkezet viselkedése. És az is érthetetlen, hogy ezt az illetékesek megengedik ... Elvégre az olaj nem az andornaktályaiaké... — Mindent megpróbáltunk. Kértünk, fizettünk, tárgyaltunk. Minden eredmény nélkül. A vállalat, a tröszt több, mint száz termelőszövetkezettel áll kapcsolatban. De a százzal sincs annyi bajunk, vitánk, mint az andornaktályaiakkal. — Az előbbiekben már említette: ősszel visszatérnek a fúrósok. Hol, merre keresik majd az újabb olajmezőket? — A Bükk alján és az Alföld északi részén. Reméljük, próbálkozásukat siker koronázza majd. Sokáig a Szeged környéki kutatások is eredménytelenül folytak. És egyszer csak rátaláltak a hatalmas olajmezőre. Nagyon szeretnénk, és bízunk is benne, hogy ha nem is egy egész, de egy „fél Szegedre” mi is rátalálunk. Koós József , *>,i > . AwzzeeJ #• 'Wlitm Apad a Tisza "Szegednél. A vízügyiek megkezdték a vízfv AMfJUt* U A I»*« Jütet hordalékfától való megtisztítását. (MTI-foto — Bajkor felvétele — K8| Kiszolgáltatottság?... Igen! Sajnos nem idötöltést)61 foglalkoznak az illetékes és elhivatott szervek a vásárlók érdekvédelmével. Miként ez a szombati számunkban közölt NEB-ülés anyagából Is kiderült, igen sok a baj a különböző árucikkek minőségével. Mit lehet tenni ez ellen? Elsősorban azt, hogy az ipar elfogadható termékeket gyárt, s választékiban, minőségben egyaránt megfelelő cikkekkel látja el partnerét, a kereskedelmet. Ha túl sok a minőségi kifogás, a kereskedelmi vállalatok élhetnek kötbérezés! jogukkal. Élhetnek — de nemigen élnek... A budapesti Székhelyű FEDOSZ Fehérnemű gyár a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalattal kötött szállítási szerződésében aláírta a kihangsúlyozott minőségi követelményeket is. Több árucikk ellen azonban igen sok kifogás merült fel, s ezért a kiskereskedelmi vállalat jelezte, hogy élni fog kötbérezési jogával. A válaszlevélben volt egy ilyen kitétel: a további jó kapcsolatok érdekében tekintsen el az iparcikk kiskereskedelmi vállalat a kötbérezéstől ... Ha „eltekintettek”, sajnos nem vitatkozhatunk velük, s ilyen alapon más kereskedelmi vállalattal sem, azon egyszerű oknál fogva, hogy a kereskedelem nem egyenrangú partnere — ha szavakban mást is mondunk — a szállító vállalatoknak, hanem — kiszolgáltatottja. A kereskedelem nem válo- , gathat: ha valahonnan nem megfelelő árut kap, nem tud máshova menni, s egyelőre még az importáruk behozatalával sem lehet megfelelően rákényszeríteni a monopolhelyzetben levő Ipart a minőségi termelésre. Kissé elkedvetlenítő a gondolat, hogy kényszeríteni kell... És nem hisszük, hogy a jó kapcsolatok szocialista értelmezése magába foglalja az eléggé zsarolás ízű kitételeket ... k. g. Kitüntetések építőiparunkban Fogadás a megyei tanácsnál Az építők idei ünnepe alkalmából — a minisztériumban, Illetve a szakszervezet megyei bizottságán — a hét folyamán Az építőipar kiváló dolgozója kitüntetést kapta: Zámbori Ferenc, az Egri Városi Tanács VB osztályvezetője, Karácsony László, a Hatvani Városi Tanács VB osztályvezető-helyettese, Vermes Ferenc, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Heves megyei Bizottságának titkára, Szamosi Gábor, az. Egri Közúti Építő Vállalat dolgozója és Balázs Elemér, a Mátra- vidéki Kőbánya Vállalat dolgozója. A szakszervezeti munkáért érdemérem arany fokozatát adták Kaknics Ferencnek, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat építésvezetőjének, ezüst fokozatát kapta Nagy József, a Heves megyei Tanácsi Építőipari és Épületszerelő Vállalat szb-ti fkára és Tóth Kálmán, a Parádi Üveggyár szb-titkára. Építő- és építőanyag-iparunk, a tervező és beruházó állami vállalatok, valamint kisipari szövetkezeteink képviselői tiszteletére szombaton délelőtt a megyei tanácsnál adtak fogadást. A Egyedül a házban A csónak orra odakoppan a parthoz, kiszállunk. Leülünk a fűre. A tó mögött, túl a hajlaton, hallgatag óriásként emelkednek a vi- sontai erőmű hűtőtornyai és a gyárkémény. — Egyedül van kint egész nap? — Egyedül. Az ember azt gondolná, hogy idősebbeknek való munka ez itt, kint a tónál. — Van itt munka bőven. Ez a ház itt az egész öntözőrendszer lelke, oda kell figyelni, hogy mit csinál az ember. Nem a fizikai munka nehéz, hanem a rengeteg automata és félautomata bekapcsolása, beállítása, ellenőrzése. — Milyen területet szolgál ki ez a ház? — Körülbelül hétszáz holdat. — Hol tanulta a szakmát? — Hevesre jártam technikumba, most Gyöngyösön tanulok. Különben ide való vagyok a faluba, Domoszló- ra. — Itt. kint mióta dolgozik? — Amióta megvan a tó, úgy négy éve. — Szeret itt kint lenni, egyedül, szereti a mezőgazdaságot? Egy kicsit elgondolkodik Likker István. Kamaszos arcán bizonytalanság tükröződik. — Szeretek itt kint lenni és szeretem a munkám, nagyon fontos, hogy az öntözés rendben menjen. Hogy szeretem-e a mezőgazdaságot? Ezeket a gépeket nagyon szeretem itt a házban, ha esetleg érdekelné, szívesen megmutatom. Belépünk az ajtón. Hatalmas, derékvastagságú csövek mérőműszerek, kapcsolószekrények, kontroli-lámpák csillogó sorai. Likker István magyaráz, megmutat mindent, a kedvemért bekapcsol egy indítógombot. És beszél, beszél a benti automata rendszerről. Nem értem. Elmagyarázza még egyszer, most már valami fogalmam kezd kialakulni az egészről, de idegenül állok a műszerfalak előtt. — Mennyi időt tölt el naponta az automatái között? — Csúcsidényben hajnaltól úgy este kilencig. Kint is ellenőriznem kell, rendben van-e az öntözőrendszer végig? — Nem unalmas egyedül? — A barátaim ki szoktak szaladni a faluból, motorral, aztán jói elbeszélgetünk esténként. — Maga mivel jár ki ide? — Motorral. Igaz, már be van fizetve egv kocsira. Saját keresetéből fizetett elő? — Igen. De azért apám is segített valamit. Elnézést kér de valamit meg kell néznie a motoron, mert nincs rendben. Egyedül maradok a fémszekrénybe zárt műszerfal előtt. Bizonytalanul állok előtte. Belelapozok a jegyzetfüzetembe, ott a tervezett riport címe: milyen ma egy fiatal termelőszövetkezeti dolgozó? fez. *•) meghívottakat — közöttük Mudriczki Jánost, az SZMT vezető titkárát, Barta Alajost, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, Vermes Ferencet, az építők szakszervezetének megyei titkárát — Berecz István vb-elnökhe- lyettes köszöntötte. Egyidejűleg méltatta az építők napjának jelentőségét, szólt arról, hogy a magyar építők annakidején nagy részt vállaltak a háborús pusztítások felszámolásában és később az ország gyarapításában. Csupán megyénkben 40 000 új lakás készült a felszabadulás óta, csajt a legutóbbi időkben 11 milliárd értékű létesítménnyel gazdagodott „szűkebb hazánk". Számottevően fejlődött építőiparunk — ma már a megyei foglalkoztatottak nyolc-kilenc százaléka dolgozik a szakmában — ám egyes területéin, például a tatarozást munkáknál, a mélyépítésnél sok még a tennivaló, s nem utolsósorban javítani kell a dolgozók szociális körülményéit is. Hangsúlyozta, hogy a fokozódó feladatok — az árvíz okozta károk helyreállításához, a IV. ötéves terv Időszakára várható mintegy 40 százalékos igénynövekedés kielégítéséhez nagy összefogásra, akaratara, kitartásra van szükség. Beszéde után Fekete Győr Endre, a megyei tanács vb- elnöke a testület köszönetét, üdvözletét tolmácsolva további kitüntetéseket nyújtott át a legjobbaknak. Az építőipar kiváló dolgozója kitüntetést kapta Veres Zoltán. a megyei tervező vállalat mérnöke, Molnár István tarnamérai ktsz-elnök, Molnár József, a tanácsi építők brigádvezetőjé. Pénzjutalmat adtak Helmeczi Istvánnak, a füzesabonyi járási tanács csoportvezetőjének, G. Papp Józsefnek, Csaba Attilának a megyei tanács dolgozóinak, valamint Szegedi Mihálynak, az egri városi tanács dolgozójának. A kitüntetések, jutalmak átadása után Mudriczki János, az SZMT vezető titkára mondott pohárköszöntőt. 1970. június 7., v.
