Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-04 / 129. szám

Ax Egyesült Ixxában jártunk Csak a nőkről pan szó Startol a meleghengersor a próbaüzemelést az új meleghengersor, amely része az üzem területén végrehajtott 7 milliárd forintos nagy beruházásnak. A tervek szerint a próbaüzemelést hamarosan követi majd a folyamatos termelés. Az meleghengersor év ént j mintegy 60 ezer tonna alumínium készárut fog termelni, vagyis egyedül annyit, mint hazánk korábbi ilyen üzemei összesen. Képünkön: a meleghengerállván y a kifutógörgőkkel. (MTI foto — Jászai Csaba felvételei Tapasztalatok a lakosság ellátásáról, a fogyasztási cikkek minőségéről és az árszínvonalról éit egyszerűen nem lehet a nőkről nem beszélni. Sokan vannak, másfél ezren. A fél­vezető üzemben pedig szin­te csak nőket lehet látni. Mégsem a nők határozzák meg a gyöngyösi Izzó jelle­gét, de mostanában ők áll­nak a középpontban. A Központi Bizottság ha­tározata is a nökérdésre irá­nyította a figyelmet. Ami­kor ilyen apropóval elindul­tunk az Izzóba, éppen ezért tettük, mert kíváncsiak vol­tunk: milyen lehet a helyzet egy tipikus női üzemben, egy olyan nagy hagyományú és nagy tekintélyű vállalatnál, mint amilyen az Izzó. Ha az Izzót vesszük példának, ho­gyan lehet a többi munkahe­lyet ehhez a szinthez mérni a megyénkben? A legilletékesebbek ebben a kérdésben maguk a nők. Némi csalódást okoztak ne­kem a beszélgetés során. Szíj- jártó Pálnéról azt mondták a társai, hogy szókimondó. És mit tudtam meg tőle a nők helyzetéről? Hogy nagyon elégedettek, mert kényelmes, meleg munkahelyen dolgoz­hatnak, csak az a baj, hogy a társadalmi munka után nem tudnak mivel hazautazni a gyárból. Hepp Ödönné a har­madik műszakot említette, amit a többiek is kifogásol­tak. Szerinte a havi 1200 fo­rintos kereset kevés a há­rom műszak miatt Némelyik helyen a norma is magas sze­rinte, ezért is nem tudnak eleget keresni a nők a félve­zető-gyártásban. Bernáth Já- nosné tizenhárom évig dol­gozott kőművesek mellett a tsz-ben, mielőtt idekerült. Csak felső fokú jelzőkkel tud szólni mostani helyzetéről. Csupán az éjszakai mű­szak. .. ! Mert otthon a gye­rekek, á család, a férjét is el kell látnia, ahogy mondja, és az éjszakai műszak után nem nagyon tud aludni. Azt senkitől sem várhatja otthon, hogy segítsenek neki, utóvég­re mindeniki fáradtan ér ha­za. Furcsa. Eszébe sem jut, hogy ő is fáradtan megy ha­BOLDOG UTCAI szélesek, szabályosak, akár a török ki­verése után épült községeké. Ám itt is találhatók azért kanyargós, keskeny mellék­utcák, öreg, megviselt há­zacskákkal, nagy, falus csönd honol ezekben, mint­ha megállották volna az órák, és álomba omlanék az élet. A főútra terebélyes dió­fák lombjai terítenek híves árnyékot, ebben a zöld alag­útbán ballagunk Medveczki Sándor vb-titkárral. — Boldogasszonyfalva, igy hívták valaha e falut, abból rövidült a mai név. Sáros, mocsaras rész húzó­dott erre, vadvizek uralták a síkot, s ez akkor védel­met is jelentett a korai elő­döknek. A legenda, a ma is élő szájhagyomány szerint egy Bóta nevezetű bíró szúr­ta le botját e helyütt a föld­be: „Emberek, itt álljunk meg, itt leszünk mi boldo­gok ...” Szegény község volt ez, cselédek, szolgák televénye. Az asszonynép sianmás munkára szegődött uradal­makhoz, a férfiak csákány­nyal, lapáttal, furikkal jár­tak a kenyér után. Orszá­gos hírű kubikos község volt ez. Még ma is öt-hatszázan kijárnak innét kubikra. Az összes eljárók száma megha­ladja az ezret. Kevés a föld­terület. A tsz-ben egy tagra 2 holdnyi jut mindössze. — Őseink nem voltak ne­mesek, így annak idején cí­merünk sem lehetett. Ma már 'lehetne címerünk, s a fő mezőkbe mindenképp a paprika, a káposzta kerül­hetne ... Erre kanyarog a Zagyva, a vízpartig nyújtóznak a földek. Parcellák sorakoznak egymás mellett, mérnöki terv szerint szabottak. Nap­fényben fürdenek, ezüstösen csillognak a fóliasátrak. A műanyagboltívek alatt fehér virágpamacsokkal virít a paprika, s a zöld száracská- kon már ott kövérednek a gyümölcsök. Húsosán duz­za, ha éjszakás, még le sem fekhet, foghat hozzá a ház körüli teendőkhöz, mert ő a nő, az anya, a feleség. Csáki Sándornénak nincs gondja a bevásárlással, az a férjére tartozik. Neki min­den nagyon jó. Itt kezdett el dolgozni, mondja. Ami más szavakkal: itt vállalt munkát először fizetésért. Szinte csak ámuldozik, hinni sem akar­ja, hogy minden ilyen nagy­szerű lehet a valóságban. Fatcsik Istvánná korábban a MÉK-nél dolgozott, egészen más körülmények között. A rácsodálkozók közé tartoztak a Móczár-testvések is: Anna és Mária, akik a fővárost cserélték fel Gyöngyössel. Egy ktsz-t a nagyüzemmel. Fodor Józsefné pedig lakó­helyét, Gyöngyössolymost szokta összehasonlítani az Iz­zóval, és ilyenkor nagyon elé­gedett új munkakörülmé­nyeivel. Egy sor derűs nyugalom, nyájas elégedettség. Pedig szocialista brigád tagjai mind, a Gagarin már több­ször elnyerte a kitüntetést. Politikai tanfolyamokat is végeztek a tagjai, és mégis: mintha Tündérországban él­nének, indulatok és panaszok nélkül, sérelmek é? vágyak nélkül. Ha őket hallgatja az ember, kénytelen elhinni, hogy ebben a gyárban a ma­ximumát kapják a nők min­den földi jónak. A jól fésült mondatok mi­ért ilyenek? Miért a férfi­aknak, a gyár felelős vezetői­nek kell kimondaniuk bizo­nyos dolgokat a nők helyett? A nőkért a nők helyett a férfiaknak kell kiállniuk? Vagy az újság nyilvánossá- tól való óvatoskodás tette ilyen nyájassá őket? Hol van a nők harciassá­ga? Pedig Meggyes István, a szakszervezeti bizottság tit­kára azt mondotta, hogy a nők mindig aktívak a külön-' bözö demokratikus fórumo­kon: termelési tanácskozáso­kon, csoportgyűléseken. A hozzászólók zöme nő. Amit mondanak, annak túlnyomó zadók, étvágygerjesztőén kí­vánatosak, kelletik magukat a kóstolásra. A VlZPARTI FÖLDEKEN már igen régen palántákat ültettek, vízfogó gödröket ástak, türelmes gondossággal kertészkedtek. Püspöki Mi­hály író, a falu szülötte, így beszélte el a boldogi ker­tészkedés történetét: — A húszas-harmincas években kezdődött a próbál­kozás. Volt a faluban egy Őszi Gergely nevezetű em­ber, ő volt ennek a dolog­nak úttörője. Szobrot érde­melne küzdelmeiért. Nagy­atádi Szabó idejében itt is volt földosztás. A legsilá­nyabb földeket adták. A ha­tári föld három kapálásra hozta a kukoricát, ezt hat­szor is kapálhi kellett, ak­kor is gyötrődve adta a ter­mést Ebből a silány föld­ből kapott Gergő is, közel a Zagyvához. Nagy-nagy göd­röt ásott a földjén, tágult, csodálkozó szemmel figyel­ték, hogy rpit akar, mi ütött bele. Víztároló lett az a gö­dör. Előbb korai káposztával kísérletezett. Aztán egy év múlva már paprikát palán- tázott. ő volt az első, aki itt bogyiszlói paprikát ter­melt, később ültetett szarvaspaprikát. paradi­csompalántát, tölteni való, húsosat és másféléket. Víz­húzó kerékkel, lóval dolgo­zott, s utóbb már motort vett, azzal nyomatta a vi­zet a parcellákra. Fivérei követték először a példáját, aztán rendre „elharapózott” a paprikaláz. Még mi is megpróbáltuk apánkkal, hogy megfogjuk a pénznek az anyját. Mennyi remény­telen küzdelmet megér­tünk része közügy, a személyes természetű dolgaikkal csak kevesen hozakodnak elő ilyen alkalmakkor. Hozzátette, hogy a bizalmiak közül is a nők agitálnak, serénykednek többet, nem a férfiak. A nők lelkesebbek, dinamikusabbak. Miért voltak ilyen „bűbá­josak”, amikor velem beszél­tek? Pedig közel sincs minden a helyén, még ha a meglevő eredményeket nem is akar­juk kisebbíteni. Az igazgató, Skultéti János hivatkozott olyanra, hogy a nők nincse­nek arányuknak megfelelő mérékben a különböző veze­tői posztokon. A bérezésük sem felelt meg még néhány héttel ezelőtt sem az egyenlő munkáért egyenlő bért elvé­nek. A nők kevesebbet kap­tak. Mit tudnak tenni a máso­dik műszak megkönnyítésé­ért? Erre is keres megoldást a gyár vezetősége, és van is elképzelése. Az éjszakai mű­szakot két éven belül meg­szüntetik a félvezetőben. A kérdések sorába olyan is tartozik, hogy a férfiak fel­fogását is meg kell változ­tatni, amikor a nők munká­jának anyagi elismerése kerül napirendre. De azoknak a különböző alsóbb és közép­szintű vezetőknek a szemlé­letét is, akik mindig hajla­mosak akár a bérezésnél, akár a premizálásnál a nők hátrányára dönteni. Egy sor sürgős feladat, kö­zülük nem egy komoly erő­feszítéseket követel, és mind­ezt a férfiak hozzák szóba. Elgondolkoztató. Nem azokat igazolja ez a túlzott szerény­ség, akik a férfiak fölényét szokták emlegetni? Jó, nem feledkezem meg arról, hogy itt a nők nem rendelkeznek nagyüzemi-közéleti múlttal, nekik mindez szokatlan, mindezzel még ismerkedniük kell, még sokuknak a sze­me most nyiladozik, még csak most eszmélnek. A sok kérdőjel után vajon meg lehet-e találni a meg­nyugtató, vagy legalábbis reális válaszokat? G. Molnár Ferenc Sáros, mocsaras rész húzó­dott erre, vadvizek uralták a síkot. A vadvizeket lecsapol­ták, a mocsarakat feltöltöt­tek, így építették meg há­zaikat az őstelepesek, a vi­zet mégsem száműzhették teljesen, megőrizték máig a felszínhez közeli rétegek . —■ csak pár méterre kell leás­ni, s máris előbuggyan, A ta­lajnak ez az adottsága a kertészkedésnek igen ked­vezett. Nevelték, gondozták a palántákat, kapálták, lo­csolták, őrizték a termést. S mikor elközelgett a korai szüret, lőcsös szekerek egész karavánja indult neki a fő­városnak, hogy pénzre vált­sák fáradságos munkájukat. Délután felpakolták, éjszaka szekereztek, s hajnalban már üres kocsiderékkal tar­tottak visszafelé. Alit IGEN SOKSZOR re­ménytelen küzdelmet foly­tattak, mert a meleg idők beköszöntésével a gödrökből elszökött a víz, s minden fáradozás odaveszett. Azok érezhették magukat szeren­cséseknek, akiknek földje a Zagyváig kiért. A folyó­mederben mindig volt víz, ritkán veszélyeztetett a ki­száradás. A vízpartiak mind arra törekedtek, hogy ki tudja kifogni a mederből a legtöbb vizet. Emiatt egy­szer viadal keletkezett, ka- szára-kapára kaptak egymás ellen,- s csordult a vér is. Csordás István — ma is él még az idős ember — ta­lálékonyan és közmegnyug­vásra megoldotta a kérdést. Ötlet szülőanyja a szükség — tartja a közmondás. A szükség sarkallta a fiatal „tudós” gépészt is, hogy a reménytelen küzdelmeknek végét szakítson, Ügyes, ötle­A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Heves me­gyei Bizottsága a közelmúlt­ban a területünkön levő üz­letekben, árudákban tájéko­zódott a lakosság idei, első negyedéves ellátásáról, a fo­gyasztási cikkek minőségéről tes kútfúróeszközt szerkesz­tett, amellyel 2—3 ember rö­vid idő alatt biztonságosan lehatolhat 10 m-nél na­gyobb mélységbe is, a víz­adó rétegekig. Eredeti ta­lálmány, bár a feltalálói címmel sohasem illették ezért az öreget. Nem is a cifrálkodó címek a fonto­sak, hanem a hasznosság és jótétemény. És Csordás Ist­ván ezzel a i hasznossággal és jótéteménnyel szolgált fa­lujának, embertársainak — expresszkútjaival. Ezután már a magasabban fekvő te­rületeken is biztonsággal kezdődhetett a kértészkedés, a víz többé nem okozhatott gondot senkinek. A boldogi paprika, a bol­dogi zöldségtermesztés jö­vőjét a Béke Tsz kertészete mutatja: gazdálkodásuk megalapozott, példásan hasznosítják a szocialista nagyüzemi munka, az agro­technika új módszereit és eredményeit. Kertészetük 250 kh területű, 130 hollan­di ággyal, s emellett fólia­sátrakkal. Sikerrel folytat­ják a szakszerű termelést. Nemcsak piacon értékesítik termékeiket, vállalkoznak feldolgozásra is: savanyítót létesítettek. Évi bevételük a paprikából átlag 5—6 millió forint. A BOLDOGI PAPRIKA története a kétkezi ember történelme. A kétkezi em­ber történelmének emlékeit sok minden őrzi a faluban. Egy-egy régi szerszám, fény­kép, irat, sok-sok olyan tárgy, amelyek verejtékező és munka fölé görnyedő ősök gazdag képességeiről tanús­kodnak, amelyek méltók az utódok megbecsülésére. Eze­ket a régiségeket, emlékeket nem szabad veszni hagyni, össze kell gyűjteni, „leltár­ba” venni, méltó része le­het a történelmi dokumen­tumoknak. Nem felesleges az. ha a mai utódok is tud­ják Boldogon: mik is voltak azok a csaholós kutak...? Pataky Dezső és az árszínvonal alakulásá­ról. Mint a tapasztalatokból ki­derült: megyénkoen a tava­lyi, hasonló időszakhoz ké­pest lényegesen, 11,5 , száza­lékkal növekedett a kiskeres­kedelmi forgalom — legin­kább a vegyes iparcikkek körében, utána sorrendben az élelmiszerekből, ruházati cikkekből, valamint a ven­déglátás területén —, s ez jóval meghaladja a szomszé­dos Nógrád és Borsod szá­mait, sőt az országos átlagot is! S talán érdekességként ide kívánkozik még, hogy egyidejűleg az OTP-ben, il­letve a takarékszövetkeze­tekben levő betétállomány is szépen gyarapodott: 165 mil­lió . forinttal túlhaladta a ja­nuár elsejei összeget, elérte az 1 258 000 000-t! Üzleteinkben általában élénkebbé, bizonyos fokig bátrabbá vált a készletgaz­dálkodás. A - számottevő mennyiségi növekedés mel­lett azonban az élelmiszer- boltokból még mindig sok­szor hiányzott a hús, a hús­konzerv, az üzletekben nem lehetett mindig hozzájutni a Sörhöz — gyakran a hazai italhoz sem — kevésbé szól­hattunk elégedetten a válasz­tékról. Különösen a ruházati cikkek között nem találták a vásárlók az olcsóbb, a kere­sett árukat mint például a női, bakfis, vagy leányka szövetruhákat, a kártolt fér­fiöltönyöket. S hasonlóan sok bosszúságot okozott né­hány televiziótípus vagy ke­rékpár, bútorféleség és több zománcedény hiánya is. Kedvező tapasztalat, hogy mérséklődtek az áremelkedé­Mit tagadjam, nem szereteti a gumibotot. Azok közé az em­berek közé tartozom, akik szükséges rossznak tekintik a fegyelmezés eme eszközét. Még játékból sem, sőt, még já­téknak sem szeretem % ezt az ütőszerszámot. Éppen ezért fo­gadtam kissé felborzolva a csemege- és édesipari gyár legújabb kreációját, a rágógu­mival töltött gumibotot. A szóban forgó gumibot ter­mészetesen sokban különbözik igazi ősétől. Vékony, átlátszó műanyagból készült, tíz darab golyócskával, azaz rágóguipi- cukorkával van töltve, de azért van neki jó markolata, s bizony ütni is lehet vele. Ez utóbbi tulajdonsát* miatt tar­sek, átlagosan nem érték el a tervezett 1,5 százalékot sem. A bolti élelmiszerek ár­szintje minimálisan haladta túl a tavalyi hasonló idősza­két, ugyanekkor az idény­áras cikkekhez általában 8— 10 százalékkal olcsóbban hoz­zá lehetett jutni. Tíz-tizen- két százalékkal csökkentek a szabadpiaci zöldségárak —, de furcsa, hogy Egerben még mindig jóval drágább a piac, mint' másik két városunkban. Gyöngyösön vagy éppenség­gel Hatvanban. A vendéglá­tóiparban egy százalék alatt maradtak az áremelkedések, míg a ruházati, illetve a ve­gyes iparcikkeket illetően megközelítően az országos tapasztalatok érvényesültek. Általában alapvetően meg­változott az áremelések és árcsökkenések aránya. Amíg ez a viszonyszám tavaly 90:10 volt. addig az idei év első három hónapjában 60:40-ról beszélhettünk. A KPVDSZ érdeklődése so­rán még mindig elég sok olyan esetre derült fény, amelyeknél — a minőségi előírások be nem tartásával — megkárosították a fogyasz­tókat. A legtöbb példa a ru­házati szakmában akadt. Jel­lemző erre, hogy a Pleves megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat saját ellenőr­zésekor csupán a 23. számú boltjából 19 laminált zekét és 4 női szövetruhát, 22. szá­mú boltjából pedig 19 nagy kamasznadrágot küldött visz- sza szállítóinak munkahibák, mérethibák miatt! Mindent összevetve: keres­kedelmünkben érvényesültek a Központi Bizottság 1969 novemberi határozatai, ur/ áruellátásban lényeges a ja­vulás, kielégítő az árszínvo­nal — a vásárlók érdekében azonban még jócskán van tom én rossz játéknak a cso­magolásnak ezt a formáját. Arról nem is beszélve, hogy gondolataimban felötlik a jö­vő, amikor esetleg hatlövetű coltba csomagolják a csokolá­dédrazsét, géppisztolyba a gyermekek csemegéiét, a Zi- zit, és nehézbombázóba a pra­linét, hidrogénbombába a Nem, több tippet egyelőre nem adok . • (márkusz) 1970. június 4. i'sütörtttlp MM.!.. ■ I — I I. ■ H ■■■■■■ M ' .I.H. ­Boldog címerében: A PAPRIKA tennivaló. (gyóni) I Töltött gumikot — ízesítve

Next

/
Thumbnails
Contents